Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-06 / 55. szám

SZOMBAT, 1971. MÁRCIUS 6. Billogosok /. Mindenki tiszta lappal kezd Ezúttal nem örültek az másod- és harmadidöszakos zottan leegyszerűsítő, eseten­újsagírónuJc. Sem a parancs- katonák és az újoncok között ként a primitív gondolkodás nokok, sem azok a katonák, az ismerkedési estet. Itt ál- jellemző rájuk. Főként az akikről írni akartunk. Az talában mindenki elmondja ösztöneikra hallgatnak. . elobbíeik szigorúan a lel- röviden az életét. Nagyon Kevéssé képesek mérlegelés­künkre kötötték, hogy óva- ritkán fordul elő, hogy re. Ezért követnek el gyak­tosan járjunk el. Mert a Ilyenkor valaki a többiek ran önkényes dolgokat, sza­„billogosok", a megbélyeg- előtt bevallja: büntetett elő- bálytalanságokat, ezért ke-, zeltek, u büntetett előéletű- életű. A parancsnokok teljes verednek sűrűbben vereke­ek éppolyan katonák. mint diszkrécióval kezelik azt, désekbe, bajba, a többlek. Hiszen fegyver amit tudnak róluk. Nincs er­vun az ő kézült ben is! H. .1. őrnagy elvtárs meg­kérdez te tőlem; — Kinek az ötlete voit er­ről írni? re rendelet, nincs rá utasí- Egyrészük persze nem tas. Annál szigorúbban be- ?.kar beilleszkedni a szerin­tartJák tuk »bol'Ju nepseg közös­ségébe, a hadseregben is lá­— Politikai kérdés is — zítani, lógni akar. A türelem magyarázták nekem —, a diszkréció mellett: feszesen hogy a honvédség bizalom- kell őket ellenőrizni. Erre mai fogadjon mindenkit, uki figyelmeztet az a tény, hogy fegyvert fog a haza védel- nagyobb arányban követnek Nem válaszoltam, mert mére. el bűncselekményeket, ön­nem tudhattam, hu beval- gyilkossági kísérleteket, lom, hogy engem izgatott t'/ — ,, , . mint más katonák! u sajátos téma, egyedül en £|*OS j?y©f1j?élC gem, éppoly bőséggel szol- o/ O * gal-e udutokkal, esetekkel. Garázdaság, lopás, betörés Mondhatjuk-e, hogy a mint egyébként. Nem s volt _ ezek a leggyakoribb bún büntetett előéletű fiatalok hiábavaló óvataskodnong tények. De tt.lálunk fiatalt többsége megállja helyét a akit erőszakos nemi közösü- honvédségnél? Mi múlik a tájéké SSkn'^'l^títartffl » 1 latnak kívülállót. Sem a pc>- ítéltek el ^ Bgység Parancsnokain? Mit lilikai munkások, sem az al- ' mondanak magukról és had­effvségparancsnok. Miért? A Talán nem érdektelen seregben fogadtatásukról válasz nagyon egyszerű, ért megvizsgálni, hogy ezek a . érdekeltek? Sere hetö és tiszteletre méltó. ..nehéz" emberek milyen magukaz erdekeltek hoio­eszándékokkal érkeznek ka zatunkban ezekre a kerde­Azok a liatalok, akik — tonai szolgálatuk letöltésére, sekre keresünk váliiszt. meg civil komkban — ku- miiyen hatást gyakorolnak a lőnfele bűncselekmenyekert későbbiekben a társaikra, s bíróság előtt alltak, jól tud- mennyire formálja őket a rak, „milyen gyanakvassal múltjukról mit sem sejtő figyelik őket büntetésük e- előítélet-mentes közösség, töltésé utan. Meg munkatár­saik. ismerőseik is; mind- Felmérések nem állna', azok az emberek aiklk tudo- rendelkezésünkre arról, hánv mást szereznek viselt dol- százalékuk állja meg a he­gaikról. Ez a gyanakvás sok- lyét a hadseregben, s hány szar a lesnemesebb szándé- százalékuk válik éppen itt kot Is félreértelmezi, s a egész emberré, a társadalom megjavulni akarók közül is magabiztos, becsületes tagjá­sokakat újból visszataszít a vá. Egy-egy adat azért akad „kiközösítettek", a billogö- Éppen H. J. őrnagy elvtárs sok közé. mondta el, hogy nemrégen felmérte a büntetett előéletű és a magasan kvalifikált ka tonák fenyítéseinek arányát. Kiderült, hogy az utóbbiak, a felsőfokú technikumot, fő­iskolát végzettek jártak elöl — a rossz példában! Ez ténv, de hiba volna be­nap az ismerkedésé, A pa­Gulay István (Következik: Három könyv és a pofonok) Emlékkönyv a sziklafalon Az aggteleki barlangóriás titkait kutató régészek, geo­lógusok, biológusok népes táborához az utóbbi évek­ben újabb „szakág" képvi­selői társultak. Irásfejtők, helyesebben felirat vadászok lelkes csoportja vizsgálja át módszeresen a sziklafalakat, és Igyekszik eligazodni a kő­bekarcolt, a sziklába vésett nevek, dátumok szövevényé­ben. A szemet gyönyörködtető cseppkő világában ugyanis az 1700-as évek végétől jó­formán napjainkig sokasod­tak a látogatók sziklafelüle­tekre rótt feljegyzései. A nevüket, felfedező útjuk dá­tumát megörökítő látogatók között szómos hazai és kül­földi híresség, történelmi személyiség ukud, közülük például Petőfi Sándor és Vass Imre, a barlang legne­vesebb múlt századbeli ku­tatója falraírt feljegyzesét megtalálták már, de hiányzik például Csokonai Vitéz Mi­hályé, több neves hazai és külföldi természettudósé, akik a hagyomány szerint szintén megörökítették ne­vüket. Egy-egy jelentősebb kéz­jegy, vagy dátum felfedezése újabb láncszemmel egészíti ki a barlang múltba vesző történetét, s erre az izgal­mas, hasznos nyomozó mun­kára vállalkoztak a felirai­I vadászok. A tanácsi értékesítésű lakások ára Diszkréció A hadseregben mindenki tiszta lappal kezd. Még a büntetett előéletűek Is. Bevonulás után az első hat rancsnokok megnézik a ka­tonák személyi lapját, s kü­lön is ismerkednek, elbe­szélgetnek velük. Jó esetben mindegyik katonájukkal. Így nem feltűnő, ha négyszem­közt maradnak azokkal is. akik személyi lapján az ada­pasztalatok bizonyítják , hogy a már egyszer tévútra lénettekkel elszomorítóan több baj van a honvédségnél S nem mindig azért, mert nincs meg bennük a szándék a zökkenőmentes beilleszke­tok között szerepel, hogy désre. Hanem azért is, mert milyen bűncselekményt kö­vettek el bevonulásuk előtt Még a legdörzsöltebb „zsivá­többségükben másoknál la­bilisabb akarati tulajdon­nyok" is titkolni akarják, s ságokkai rendelkeznek. titkolják is - múltjukat. Fő­ként társaik előtt. Érthető — Nem a lógnak kl. többiek közül A kollektívába hiszen tudják, milyen nehéz beilleszkednek. A laktanyá­dolgozni, élni akkor, ha ár- ból lógnak ki... — magya­gus szemmel figyelik őket. rázta K. I. őrnagy. - Ezek Az első napokban minden az „erős" emberek, gyenge laktanyában megrendezik a akaratúak. Általában a túl­Az allami eszközökből megvalósuló tanácsi értékesí­tésű lakások eladási ára ha­tóságilag rögzített (fia) ár. A tanácsi értékesítésű laká­sok vevői részére az állam — öt év alatt átlagosan — la­kásonként 37 ezer forint ár­támogatást nyújt. A lakások alapárait az. ártámogatás összegével csökkentve álla­pítja meg. Az eladási ár magában foglalja a lakásberendezések, továbbá a lakóház közös tu­lajdonba kerülő — közös használatra szolgáló — ré­szeinek és központi beren­dezéseinek ellenértékét, va­lamint a telekárnak a la­kásra Jutó hányadát is. Az eladási ár nem foglalja magában a lakóházban levő nem lakás céljára szolgáló — külön értékesíthető helyi­ségek (üzlethelyiségek, gará­zsok stb.) eladási árát. Ezt az eladási árat a létesítési költségek arányos részének alapulvételével az értékesítő tanács végrehajtó bizottsága állapítja meg. Ha ezek a helyiségek közös tulajdonba kerülnek, azok ott szabályo­zott eladási árának a lakásra jutó hányadával a lakás el­adási árát növelni kell. A lakások eladási árát az alapárak és a módosító té­nyezők alapján kell megha­tározni. Az alapárat módo­sító tényezők az alapterüle­ti, az évenkénti a homlokzat kiképzési, telepítéshelyi ár­különbözet és a beépített bútorok költsége. A lakás alapterületén, a lakáson be­lüli valamennyi helyiség együttes alapterületét kell érteni. Az alapárai, vala­mint az alapterületi árkit lönbözetet 1972-től kezdő­dően évenként az előző évi összeg l,f százalékával kell növelni. Ha az épület hom lokzata nem kizárólag tartós (kő, klinker, műkő, kerámia stb.) burkolattal készül, a lakások évenkénti és alap­területi árkülönbözettel mó­dosított alapárát csökkenteni kell. A lakás alapárát nö­velni kell a lakásba beépí­tett bútorok meghatározott költségével. A vevőt az eladási árból az egyes lakásépítési for­mák pénzügyi feltételeiről és a szociálpolitikái kedvezmé­nyekről szóló rendeletek szerinti kedvezmény illeti meg. A lakások eladási árát az Országos Takarékpénz­tár számítja ki és írásban közli az értékesítő tanács­csal. A beruházó köteles a kivi­telezési tervdokumentáció szolgáltatásával egyidejűleg az egyes lakások árának meghatározásához közölni az épületben levő valamennyi lakás szintenkénti elhelye­zését és azok alapterületét; személyfelvonóval való ellá­tottságát; a lakások fűtési módját; a homlokzati kikép­zés módját és a nem tartós homlokzati kiképzés mérté két; az egyes lakásokba be­épített konyhabútorok és be­épített ruhásszekrények egy­ségszámát; a nem lakás cél­jára szolgáló, külön értéke­síthető helyiségek felsorolá­sát és az építési költségek­nek az említett helyiségekre jutó hányadát. in utazik ? Charlie Chaplin, aki az el­lene indított hidegháborús kampány óta nem járt az I Egyesült Államokban, ha­marosan meghívást kap a Massachussetts-i Brandeis­egyetemtől. Az egyetem azt tervezi, hogy a 82 éves mű­vészt tünteti ki idén az al­kotóművészet kiválóságainait évente odaítélendő díjjal. A díj átadásának időpontja május 2-a; lehetséges, hogy Chaplin, 20 év után ismét New Yorkba látogat. Az alvás és az ébrenlét határán hallja, hogy az asszony szipákol mellette. Hiába kérte annyiszor: ne sírjon! Talán nem értette, vagy nem is figyel rá. Különös, hogy már nem érti senki sem. Tegnap, meg azelőtt a látogatói, roko­nok, szomszédok, jó ismerőseik érthetetlen módon maguk közt beszéltek, s kérdéseire sosem válaszoltak . .. Ezen a borús, ködös reggelen megérkeztek legjobb baj­társai is: Váradi, Jácint, Puttonyos, Kerényi; véríoltos zub­bony lötyögött rajtuk, ápolatlanok és szakállasak voltak. Ferenc úgy tudta, hogy régen elpusztultak, még 1942-ben, a nagy áttörésnél, Voronyezs alatt... Honnan jöttek elő?! Halk, visszafogott léptekkel vonultak keresztül a szo­bán, kíméletes halkan húzták székeiket betegágya mellé, s föléje hajoltak. Ijesztő kísérleteknek tűntek mind a né­gyen — Gondoltuk, megnézünk, élsz-e még? — mormogták egyszerre. Leheletüknek nyirkos földszaga volt. —- Most még láthattok... Ki tudja meddig — nyöször­gött Ferenc. — Isztok-e pálinkát? Jó barackot főztem. Tu­dom, szeretitek... Rózsi, hozz be egy üveggel! Az asszony térült, fordult, s fonott kis butykosból töltött mind a négyneK. Nem szabadkoztak, mohón meg itták — Emlékszel, Ferenc, odakint a front vad hóviha­rában. harminc fok mínuszban, meghaltunk volna egy pofa snapsztól .. Emlékszik, persze, hogy tje emlékezne. Mostanában — furcsa — minden eszébe jut. Régen elfelejtett beszél­getéseket, hangulatokat is fel tud idézni. Kitárul előtte a múlt emléktára, ismerős képek tolakodnak eléje, s úgy nézi őket, mintha egyedül ülne egy moziban. Gyakran jó lenne szólni valakihez, érezni egy vállat, nyúlni egy kéz után. s beszélni a gyermekkoráról, legényéletéről, há­zasságáról, és sok minden másról. Látja magát, amint negyvenhét karácsonyán gyűröt­ten, kopottan hazavánszorog a hadifogságból. Az első éjszakán Rózsi az ágyban könnyes szemmel simogatja végig haja ősz szálait. Megváltozott, száraz, darabos ember lett hallgatag és komor hangulatú. Alig beszélt, alig kérdezett. Ügy érezte, mintha teljesen idegen asszony ölelné át, ismeretlen, soha sem tapasztalt új mozdulatokkal. Pa­rázsnak érezte minden porcikáját, perzselőn. forrón égette testét. — Nagyon hiányoztál — duruzsolt az asszony — Aggódtam, féltem, hogy sosem iutsz haza.. ízlelte szavait, elbódult tőlük, mint az illatától amit azelőtt sosem érzett rajta. Még éjféltájt sem aludtak el. Nyitott szemmel, moz dulatlanul feküdtek a félhomályban, s őrizték egymás titkolt, ki nem mondott gondolatait. Váratlanul zokogás rázta meg Rózsi testet Ferenc bátortalanul, rossz sej teammel fordult hozzá. Érdes bő­rű tenyerével izgatottan matatott az arca körül. — Mi bánt. kedves? — kérdezte fél könyökére tá­maszkodva. Tekintetét mélyen az asszony arcába fúrta. Homloka keskeny gondbarézdái közt kutatott előbb, aztán a szemébe hunyorgott zavartan. — Miért, sírsz, mondd meg? — Nem sírok, hagyjál! Ne kérdezz most engem! Sem­mit se kérdezz! — felelt az asszony. — Jói van. nem kóré^ziok — eovwctt bele. Szorong­va kelt fel, rpmegő ujjakkal sodort cigarettát, a kancsóból bort töltött magának, ettől bátrabban fordult Rózsi felé. — Mégis csak szeretném tudni, mi bajod van! — közölte szárazop, parancsoló hangon. — Beszélj pszintén! Vádlón, hűvös arccal nézett vissza Rózsi. Ferenc meg­rettent a tekintetétől. Soha azelőtt nem látta ilyennek. Bánta már, hogy durván beszélt vele. Megfogadta, eztán soha többé nem faggatja Rózsit. Néhány éven át egyedül küszködött hét hold szántó­földjén. ötvenkettőben beagitálták a közösbe. Rózsi ott­hon maradt, baromfit nevelt, tehénnel bajlódott, sok munkája akadt, alig győzte. Az akkori aszály külön sorscsapás volt. Még az év­ben megrokkant a nádíedeles ház is, javítani kellett nem várhattak vele, amíg rájuk szakad a tető Eladta féltve őrzött igásszekerét, s a megpenészedett lószerszámokat, sőt később megvált a Una tehéntől is. Fűrészelt faárut, nádpallót, téglát, cserepeket vett, s egy őszön át mindent rendbe hozatott. Akkor még bírta erővel, csak tél felé kezdett fájni a veséje. Eleinte oda sem figyelt Katonaemlék, nem olyan öreg még, hogy ki ne heverje. összeszorított foggal eről­ködött, ne nevessék ki a többiek. Juhász, az elnök fi­gyelt fel rá egyszer. Leparancsolta az igásszekérről, ne hordjon több trágyát, menjen az istállóba, a lovak közé, ott tevékenykediék, az könnyebb munka. Ott. az istállóban érte a baleset. Itatás közben meg­rúgta veséjét egy kanca ... Eszméletlenül vitték a kórházba A műtét után ki­lókat fogyott. Másfél hónap múltán, összeaszalt testtel engedték haza. Azóta is egyre gyengült • .. Váratlanul ismét a jelenbe eszmél. Közeledő léptek neszét hallja. Tudja, behunyt szemmel fekszik betegágyán. Érzékeli saját tehetetlenségét. Nincs ereje már. hogy fel­nyissa szemét, s belebámuljon a távozó világba. — Woev aludt a bei"". k«dv"s es^zonvom? ... Ráismer a hangra, Bérces doktoré De Kózsi sut­toeó válaszát nem érti. Az orvos sima. hűvös kovM érzi Bilincsként fonódik a csuklója köré. majd mellkasán ma­tat. a szíve fölött. — Még e"v injekció — hümmög az orvos —. az jót fpg lepni . . Attól m'oendt legz. Érzi, hogy az orvos ott áll mellette, hangja mégis pnessziről érkezik, al'« ér hozzá Testetlenül lebpg iszo­nyú magasan, éa és föld között, imbolyog száll és zuhan. Nem megnyugodni, élni volna jó!.. Zoltai Z. András

Next

/
Oldalképek
Tartalom