Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-24 / 70. szám

SZERDA, 19TI. MÁRCIUS 24. Tanácstagok jelölése Büszkék oktatójukra A gedói iskola hatalmas üvegablakaival tekint a József Attila sugarúira. A fiatal épület mintha vonza­ná a csoportosan érkező ti­cenéveseket kapuja felé, ahol ünnepi díszbe öltözött úttörők fogadják őket. A teremben a fiúk, lányok már korábban elfoglalták helyüket. A felnőttek később érkeznek. Az eddig kényel­mesen ülő fiúk lassan a fal mellé szorulnak — a székek az idősebbeket illetik meg. Hajdú Tstvánné, a Kállai Eva-nevelőotthon igazgatója kedves szavakkal köszönti a teremben összezsúfolódó je­lölőket. Az imént még iz­gő-mozgó, csevegő diákok elcsendesednek. Dudás Jó­zsef beszámolóját érdeklőd­ve figyelik, hiszen az isko Iákról is szó esik. S hogy valójában miért is gyűlt össze ezen a jelölő­gyűlésen ilyen szokatlanul sok diák, a következő per­cek megadják a választ. Dr. Jakab István, a textil­technikum igazgatója emel­kedik szólásra az előadó után. A 65-ös választási kör­zet jelöltjének munkatár­sát, Süvegh Istvánnét java­solja. „Húsz éve ismerem, azóta munkatársam. Az is­kola műhely főnöke. Azelőtt a szegedi kendergyárban dolgozott, közben leérettsé­gizett. Azóta oktatja tanu­lóinkat. Szorgalmas, okos asszony, aki másokért is ké­pes áldozatot vállalni. Ed­dig is segített mindenki­nek, aki csak hozzáfordult." Süveghné mellett felszó­laltak a húsz évvel ezelőtti és jelenlegi munkatársak is. A régi ismerősök, szomszé­dok mind egyetértenek a javaslattal. Dr. Rück Vera nyugdíjas orvosnő külön örömét fejezi ki amiatt, hogy ez a körzet nőt java­sol tanácstagnak. A fiatalok, akik életük el­ső jelölőgyűlésén vannak, érdeklődve hallgatják az ér­veket és talán kicsit büsz­kén is. hiszen az ő oktató­jukat érte ez a megtisztel­tetés. „Választóim segítségét kérem" • í f • ékén mara Minden jelölttől azt kérik a választók, álljon helyt körzetéért Aki többször volt mái- tanácstag, tudja, mit jelent ez a helytállás, aki először kóstol bele, ap­rólékosan ízlelgeti a szót Felelősségének sulvát meg­ismeri már a jelölőgyülésen, hiszen kiváltságok özöne tá­rul elé, lehetőségeit részle­teiben majd csak a válasz­tás után. Vízvári Pálné. a jelölt ezért mondja Sándorfaíván, az Üjosztás gyűlésén: — Hangzatos szavakkal ígérni én nem tudok, de nem is akarok. Annyit azon­ban teljes felelőséggel már most mondhatok, igyekszem a legjobb munkát végezni, hogy meg legyenek eléged­ve velem. De segítséget is kérek ehhez a munkához: választóim segítségét. Az egyre gyarapodó nagy­község legújabb negyedében szavazták meg egybehangzó kézfői tartással jelöltnek a tápéi háziipari szövetkezet itteni részlegének helyben lakó vezetőjét. Elsősorban asszonyok dolgoznak a szö­vetkezetben. asszonyok ké­rik először a jelöltet, se­gítsen ügyes-bajos dolgaik­ban. Egymás után állnak elő az új körzet gondjai. Sötétek az utcák, változtat­ni kell a közvilágítás ide­iglenességén stb. Magával viszi az itteni­ek gondját Vízváriné a ta­nácsba, ha megválasztják, is, amit a jelülőgyülás De tudja, hogy a tanácstag résztvevőd mondanak búcsú­ereje választóival tartott záskor: kapcsolatában van. Azért — És ezután is találkoz­kéri ő is ugyanazt többször zunk, sokszor! Tegnapi jelölések, mai, holnapi jelölőgyíílések A kedden megtartott sze­gedi tanácstagjelölő gyűlé­sek során a 39-es számú ta­nácstagi választókerületben Nemes Józsefet, a 29-esben dr. Bencze Györgyöt, a 12­esben Török Juditot, a l-es­ben dr. Kovács Lajost, a 16-osban Tóth Bélát, a 37­esben Csanádi József nét, a 42-esben Nitsinger Gyulát, a 79-esben Berkes Ildikót, az 58-asban Szőllősi Sándort, a 7l-esben Hódi Istvánnét, a 88-asban Molnár Sándornét, a 99-esben Frányó Józsefet, a 109-esben Sziládi Sándort, a 117-esben Nagy Istvánnét jelölték városi tanácstagnak. Ma, szerdán a 11-es szá­mú választókerület jelölő­gyűlése a népfrontszékhóz­ban (Vörösmarty u. 3.), a 38-asé a Dózsa Gy. ált. is­kolában, a 34-esé az Oszt­rovszky u. ált. iskolában, az 5-ösé az Árpád téri ált. is­kolában, a 72-esé a tarjáni új iskolában, a T4-esé a Be­csei u. óvodában, a 75-ösé a gedói iskolában, az 57-esé a szilléri iskolában, a 102-esé a 600-as ip. tan. intézetben (Tolbuhin sgt. 84.), a 113­asé a Hunyadi János sgt. óvodában, és a 116-osé a Hámán Kató ált. iskolában lesz. Ilolnap, csütörtökön a 40-es választókerület jelölőgyűlése a Móra F. művelődési ott­honban. a 23-asé a Kossuth Zs. ápolónőképzőben (Tolbu­hin sgt. 1.), a 24-esé a Gu­tenberg u. ált. iskolában, a 28-asé a Mérey u. ált. isko­lában, a 73-asé az új tarjáni iskolában, a 78-asé a Zalka iskolában (Brüsszeli krt. 37.), a 103-asé a Katona u. óvo­dában, a 11 l-esé a Hunyadi J. sgt. óvodában, a 120-asé a Szabadság téri óvodában, a 3-asé a Tömörkény gimná­ziumban, a 32-esé a Madách u. ált. iskolában lesz. Mind a mai, mind a hol­napi jelölőgyűlések este fél 6 órakor kezdődnek. Jó dolog-e a demokra­tizmus? Erre a kérdésre egyértelműen igenlő választ kap a riporter, mintha egy már teljesen és mindenütt élő. vérünkké vált dologról érdeklődne. Csak utóbb, mikor a következőkben ar­ra szeretne választ kapni egy munkahelyen: ugyan miként is érvényesül itt és most a demokratikus lég­kör, akkor jön a hümmö­gés, fe.j vakarás, mert a Komkrétumtermés koránt­sem olyan jó ezen a téren, mint amennyi határozatunk van róla. mint ahányszor jelentésekben es beszámo­lókban előfordul maga a szó. Azt a helyes elvet, amely mindenkinek, s minden te­kintetben egyenlő jogokat biztosit, igen nehéz nyomon követni gyakorlati megvaló­sulásában. — Jobb erről nem beszélni — ezt a vá­laszt éreztem ki néhány munkás vagy parasztember beszédes hallgatásából. — Miért pont ón? — rep­likáztak mások. Ha pedig valaki úgy tartja, jobb nem beszelni a demokratizmusról, mégin­kább úgy tartja, hallgatni kell az üzemben, szövetke­zetben előforduló hibákról is. S a „miért pont én" el­lenpárjában nem nehéz fel­ismerni a hátteret, a veze­tői „miért pont ő" és „miért pont így" replikázásokat. A párt­demok­rácia és | az üzemt sík is így gondolkodik? és a harmadik is? Akikor bi­zony egyhelyben jár a mi demokratizmusunk! — az igazság keresésének szen­vedélyével fejtegeti aggo­dalmait. Elgondolom: bi­zony több kellene abból a lobogó szenvedélyességből. igazságkereső kedvből. Azok az ügyes-bajos dolgok, amelyek időnként napvilágra kerülnek, hóna­pokkal, néha évekkel előbb már benne vannak a mun ­kahely levegőjében. Nem tegnapiak a broblémák, a látó szem is megvolna hoz­zájuk, csak a kimondó száj hiányzik sokszor. Egyetér­tünk abban is: jog ós kö­telesség a bírálat. Ahol egészséges a pártszervezet légköre, ott a szóvátevők megvédése sem jelent prob­lémát. nem megbecsülésre talál­nak. Persze ehhez a párt­titkár személyének, politi­kai öntudatának is garan­ciát kell nyújtani. Hogy az igazgató ne tekinthesse és mondhassa fellengzősen, „az én párttitkáromnak", ne ke­zelhesse le, netán „zsebel­hesse" be a pártpolitika legfontosabb munkahelyi emberét. De hogyan egyez­tetik össze az eszmei füg­getlenséget az anyagi füg­gőséggel ezek az — általá­ban nem függetlenített — funkcionáriusok? Bizony, néha igen nehezen, konflik­tusoktól kísérve. JOBBAN TUDJÁK PÖRÖLÉS, KONFLIKTUS TESTVÉR­FELELÖSSÉG bővülése és a munkába állók számának növekedése következtében az egyes csa­ládokon belül csökkent az eltartottak ará­nya, és vele emelkedett az egy családtag­ra jutó jövedelem. A sok munkaalkalom és a teljes foglalkoztatottság ténye elho­mályosítja emlékeinkben, hogy nem is olyan régen, ezelőtt alig 20 évvel is, tehát a felszabadulás utáni első években milyen súlyos elhelyezkedési gondok voltak még a városban. A textilművek építkezésénél so­kan azért vállaltak minden ellenszolgál­tatás nélkül társadalmi munkát a bein­duló építkezésen, hogy később a gyár dol­gozói lehessenek. Jelenleg ugyanott több száz munkahely, és a város más üzemei­ben szintén a munkahelyek sokasága var­ja a jelentkezőket. Változtak, emelkedtek a bérek és a jö­vedelmek. Ismeretes, hogy a bérarányo­kat tekintve, a többi népgazdasági ága­zathoz viszonyítva a könnyű- és élelmi­szeripar az elmúlt évtizedekben hátrá­nyos helyzetben volt. Az e kategóriába tartozó vállalatoknál a bérek és jövedel­mek színvonala lényegesen alatta volt más ágazathoz tartozó üzemek bérará­nyainak. Ez hátrányos helyzetet, idézett elő a városban, az itt élők és dolgozók szamára. Hiszen az ipar szerkezetében nálunk éppen ezek az alacsonyabb iöve­delmet biztosító üzemek adják a foglal­koztatottak magas aranyát. Gazdaságpo­litikai célkitűzéseinknek megfelelően az elmúlt években — különösen pedig a re­form bevezetése óta — kedvező tenden­ciát figyelhetünk meg ezen a téren. A bér­színvonal gyors ütemben fejlődik. Az el­múlt 3 év alatt a textilművekben 22, a cipőgyárban 21, a konzervgyárban 23%­kal nőtt. a bérszínvonal. Az elért növeke­dés még nem tudta ellensúlyozni a nagy­arányú elmaradást. A tendencia — me­lyet az adatok mutatnak — arra enged következtetni, hogy belátható időn belül megszűnik az a nagy feszültség, mely ezen a téren fennállott. Az életkörülmények alakulására nagy hatást gyakorol a lakásellátottság. Ismere­tes a város lakossága előtt, hogy az ille­tékes szervek több mint 8 ezer jogos la­kásigényt tartanak nyilván. Az elmúlt 5 évben eppen e kedvezőtlen helyzet meg­szüntetése érdekében fokozott ütemű la­kásépítés valósult meg Szegeden. A III. ötéves terv során a legkülönbözőbb épí­tési formákban megépült lakások száma 5676. Ennek alapján tehát számot tevő azoknak a családoknak a száma, akiknek lakásgondjai megoldódtak. Az igények gyorsabb kielégítése szempontjából nagy jelentőségű a HL. ötéves tervben meg­kezdett, és ez évben befejezésre kerülő házépítő kombinát létesítése. Világos mindenki előtt, hogy a tömeges lakás­igények csak tömeges lakásépítési mód­szerrel elégíthetők ki. A házgyár megépí­tése ezt a célt szolgálja. Az ott dolgozó vezetők és beosztottak, műszakiak és munkások — megértve az építkezés je­lentőségét — jól szervezett munkával 1 évvel hamarabb termelésbe állítják a gyárat. Ez lesz az a reális alap, amelyre a következő évek és ötévek lakásépítési programját alapozhatjuk itt a városban. Az elmúlt 5 évben a lakásépítés mennyi­ségi növekedése mellett minőségi változás is állt be. Elöterbe került a teljesen fel­szerelt. töbhszobás lakások építése. A megépült lakásoknak 8%-a egyszobás, a kétszobás lakások szama az összes meg­épített lakások 14%-át teszi ki. Amikor számvetést végzünk, végső kö­vetkeztetésünk egy lehet.: városunkban — munkánk nyomán és eredményeként — ha más-más mértékben is, de javult az emberek életkörülménye. A számvetés közben ismerjük új feladatainkat is. A IV. ötéves terv időszakaban az eddiginél is több munka vár mindannyiunkra. Ez a biztosítéka, hogy városunk fejlődése, élet­körülményeink javulása töretlen marad­jon. DL VARGA DEZSŐ ', demokrácia édestestvérek Az egyiknek kicsit idősebb­nek kell lennie, olyannak, hogy segíteni tudjon a má­sikon. Csakhogy a gyámolí­tó, oltalmazó szerep a párt­demoikrácia fejlettségétől, erejétől függ. Vajon elég erős-e ehhez a szerephez? Egv 1945-ös párttaggal. Köteles Józsefnéval beszél­gettünk a demokratizmus kérdőjeleiről. A kábelgyár gondnoki irodájában mély meggyőződéssel hangoztatta a fekete hajú. energikus asz­szony: közel sem használjuk ki lehetőségeinket ezen a te­rületen. • ' — Kicsit néha eltöpreng az ember: eleg példát mu­tatunk-e mi, párttagok? — meditált Kötelesné, aki a nőfelelősi tisztséget tölti be a pártvezetőségben. — Hi­szen a pártsajtó nyíltan, kendőzés nélkül beszél ma­napság hibákról is, vétke­sekről is. Mi pedig a tag­gyűléseken nem mondjuk ki: X. Pista, neked ez a bajod, ezen kell változtat­nod. A pozíciótól függetle­nül! Mert egy jó alapszer­jvezetben ez lenne a sora; akármekkora posztja van, akármekkora székben ül is valaki, ott egyenrangúnak kell .tekinteni egymást. — Megvan a jó fizetésem. Dehogy szólok. Beszéljen a másik — De ha az a má­Egy bi­zonj'os: a párttag­I gyűlésen vagy más fórumon elhang­zottakra, a dolgozók bele­szólására figyelni kell. Nemcsak figyelni: érdemben válaszolni. Egy „kenderes'' párttit­kárasszony, Tóth VIII. Jó­zsefné mesélte, hogy párt­vezetőségi ülésen tárgyalták meg az egyik vezető viselt dolgait. kitudódott, hogy egyesekkel kivételezik — mások rovására. Nem vála­szolt, s nem is intézkedett azokban az ügyekben, me­lyeket a dolgozók kifogásol­tak a termelési tanácskozá­son. Elég az hozzá, hogy az üzemrész vezető jót végül is — miután a pártalapszerve­zet felhívta a sokasodó hi­báikra a figyelmet — fölöt­tese! leváltották. — Nálunk elég nyíltan megmondják a párttagok, ha valamit rossznak tartanak. Legutóbb például egy segéd­művezetőt bíráltak név sze­rint. Ezt az ügyet is kivizs­gálták — mondja az alap­szervezet titkára. — Ha rájuk szólok, mind­járt vissza pörölnek: mi kö­ze hozzá, vén satrafa, törőd­jön csak a maga dolgával — idézi (a fűszeresebb kifeje­zéseket igyekezettel mellőz­ve) egy gyufagyári kommu nista asszony, milyen mé­regbe jön némelyik dolgo­zótársa, ha a rend, a fegye­lem érdekeben szót emel — hei. ezek a fiatalok, sose lesz belőlük olyan munkás, mint mi. Ez — a közvetlen környe­zet munkálkodásába való beleszólás, a segítőszándékú korholás, irányítás sem egy­szerű dolog Ilyenkor ugyan­is hasonló tőről fakadó visz­szautasításokat kaphat a bí­ráló. mint egynémely veze­tőtől. Nehéz, de szép feladata minden pártái apszervezet­nek: olyan légkört teremte­ni, amelyben a közösség ér­dekében szólók nem ellen; kezesre, visszavágásra, ha­A mun­kások részvéte­le a ter­melés irányításában, a gaz­dasági vezetés gondjainak megoldásában és az ellen­őrzésben — ez az, ami a demokratizmus igazi meg­valósulását jelentené. Egy idősebb férfi mondta az el­lenőrzésről: higgye el, mi ióbban tudjuk, mikor vét hibát a vezetőseg. mint a felettes szervek. Hamarabb is. Ha nem vennék kritizá­1 ásnak, meg is mondanánk. De így? A hiba is békén marad, meg én is. A neve­met pedig ki ne írja!... Jobban és hamarabb.. 1 Vajon nem elég érv ez a véleménykérdésre, a bírálat ösztönzésére? Mindig a tájékoztatás és tájékozódás kérdéseihez ju­tunk. Mert ha van egy tá­jékozott, de esendes-vissza­húzódó munkásréteg, van egy még vaskosabb a telje­sen tájékozatlanból. Török Sándorné tavaly egy nyári vasárnapon nem jött be dolgozni a konzerv­gyárba. Nos. a kollektív szerződés szerint ez is iga­zolatlannak számít, márpe­dig, aki így hiányzik, annak 25 szaza.„ugrik" a nye­reségrészesedéséből. — Két hétig éjszakáztunk akkor, nagyon fáradt vol­tam — panaszkodik. — És mi vidékiek, nem is tudtuk, hogy emiatt... — Hát a kollektív szer­ződést nem ismerték? — Munka után mindig sietünk a buszhoz. Akkor is így volt, mikor a szerződést ismertették. Csak a helybe­liek maradtak ott. Tisótzki Petemé ugyan­csak bejáró. Azzal tisztában vannak, hogy amit nem tar­tanak helyesnek a jelenlegi kollektív szerződésben, arra javaslatot tehetnek most, az űj készítése során. De, hogy beleszólnak-e valamibe? Kérdés, ami összefügg a bejáró munkás tájékozatlan­ságával. S nemcsak itt, más­hol is. Nyitott könyv a demokra­.us. Nem is könyv: nap­ló. Amib», a kongresszuson éjólag meghatározott, nemes politikai elvek mellé bátrab­ban kell már gyűjteni a hozzájuk méltó cselekedete­ket. Simái Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom