Délmagyarország, 1971. március (61. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

VASÁRNAP, 1971. MÁRCIUS 21. 3 Iparosodó Keresetek, jövedelmek, életszínvonal környezet — Itt minden eredmény sokszorosan jutalmaz, mert a kiinduláshoz mér — az Alföldi Porcelángyár egyik mesterétől hallottam a meg­állapítást, válaszként arra a kérdésre: hogyan értéke­lik Vásárhelyen az iparoso­dást Akaratlanul is pátosz­szal telítődnek a szavak, a METRIPOND Mérleggyár, a HÓDGÉP, az Alföldi Porce­lángyár már meglevő három üzeme és az épülő negyedik, a csempegyár láttán. Az a kevés ipar, amit ez a város a múlttól örökölt, egészében megújhódott. A Kokron Ha­risnyagyárból hat telephely­ivel működő HÓDIKÖT lett. Egy esztendő alatt közel 1300 tonna kötöttárut ad ez a vállalat 30 százalékkal többet, mint öt évvel koráb­ban. A tavalyi 485 millió forint értékű áru egy ne­gyedét szállították külföldre. Evek óta eredményesen dolgozik a vállalat csongrá­di és makói üzeme is. Az egykori malmokból kialakí­tott üzemek is az iparoso­dás jelei. Húsz évvel ezelőtt a vásárhelyi malmok egyi­két foglalta el a mérleggyár. Hittük volna-e akkor a kez­detleges mérleggyártás lát­tán, hogy műszeriparunk egyik legkorszerűbb gyárává válik ez a volt malomépü­let? A gyár mai programját így fogalmazza meg Deli Pál főkonstruktőr: — Mérlegeink olyanok le­gyenek, amelyek a számító­gépek nyelvén is tudnak beszélni. Ötvenmilliós A Kontakta Alkatrészgyár szentesi új üzeme export Hat évvel ezelőtt még csak 1,5 millió forint értékű árut exportált a METRIPOND Mérleggyár, tavaly már 50 millió forint volt az export­áru értéke. Változik a Tisza-vidék, s vele együtt Csongrád megye is. Iparosodik a táj, változik az Alföld arca. Vonásait azok alakítják, akik Vásár­helyen rövidesen befejezik az Alföldi Porcelángyár ne­gyedik üzemének építését is. Ezek a gyárak alkotják or­szágunk finomkerámia ipa­rának új bázisát Elsőnek az egészségügyi berendezé­seket gyártó üzem épült feL Már teljes kapacitással dol­gozik az edénygyár Is. Az 1971. évi első piaci jelentések szerint már nemcsak a für­dőszoba-berendezések, hanem az edények iránt is nagy az érdeklődés Európában, Afri­kában, sőt Ázsia több országá­ban is. Az égetési segédesz­közök gyárának építésére 100 millió forintot költöt­tünk. Az edénygyár 270 mil­lióba került Egy újabb 170 millió forintos beruházás eredményeként születik majd meg a csempegyár, amelynek a negyedik ötéves terv lakásprogramjának megvalósításában lesz majd jelentős szerepe. Álmodozásból Bármerre is járunk a me­gyében, itt is ott is felvil­lannak az új fények, ame­lyek nemcsak a múltba vi­lágítanak, hanem egy kissé a jövő útjára is. Évente több mint kétmilliárd forintot költünk beruházásokra. Vá­sárhelyen, Makón, Szentesen és Csongrádon is a jövőjét dúcolja alá a Csongrád me­gyei ember. A sok beruhá­zás ma nem cél: eszköz az élet megjavítására. Mert nemcsak a szentesi tégla­gyár, a vásárhelyi csempe­gyár épült és épül, hanem 900 vagonos fémsiló Szente­sen, hűtőtároló Derekegyhá­zán. sertéshizlaló telep Pan­kotán, szakosított sertéstelep Hódmezővásárhelyen, Fábi­ánsebestyénen. Korszerűsítik Hódmezővásárhely, Csongrád vízellátását, fejlesztik a föld­gázszolgál tatást Néhány hónapja adták át rendeltetésének Szentesen a Baromfi Faldolgozó Vállalat új munkacsarnokát. Itt óránként háromezer csirkét vagy ezer kacsát, illette ezer pulykát tudnak feldol­gozni. Makón is korszerűsí­tették a termelést. A BMG helyi üzeme a hagyományos termékek, borsóaratók- és cséplőgépek, a szárítóberen­dezések mellett kukorica és hagymabetakarító gépeket is gyárt. A csongrádi gyárak is megtöbbszörözték termelésü­ket. Közülük kiemelkedik a Tisza Bútoripari Vállalat és a Fűtőberendezések Gyára. Nagyléptű fejlődés A Jelen: az építkezés szen­vedélyes követelése iparban, Új arcú községeink valóság Néhány éve még akadtak vásárhelyiek, akik álmodo­zásnak tartották mindazt, ami ma valóság. De talál­kozhattunk ilyen szentesiek­kel ls, akik a Kontakta Al­katrészgyár új üzemének felépítésében kételkedtek, pedig ma már a Baromfi­feldolgozó Vállalat meg a vegyesipari vállalat mellett nemcsak a Kontaktával büszkélkedhetnek a szente­siek, hanem a befejezés előtt álló új téglagyárral is, Törvénye a mi társadal­munknak, hogy meg kell változtatnunk környezetün­ket A változás és változta­tás ugyan sokféle lehet, de ml csak egyik fajtáját fo­gadjuk el magunkra nézve kötelezőnek: úgy kell dol­goznunk szakadatlan erőfe­szítéssel, hogy jobb, hozzánk illőbb legyen a mi világunk. Ne változzon csak, hanem fejlődjön. Harminc községe van a szegedi járásnak. Szocioló­gusok raja kellene, hogy a harminc község minden elő­revivő lépését megszámlál­ja. Amikor a tanácsok meg­alakultak, egyikre-másikra csak rámondtuk, hogy köz­ség. Gondoljunk csak Do­maszékre, Ásotthalomra vagy Zákányszékre. Térképen meg­rajzoltuk a helyét valameny­nyinek, és Ígértük, hogy gondos munkával évről év­re több részletet rajzolunk a képbe. Ha az indulást és a mostani állapotot összevet­jük, nem ismerünk rá köz­ségeinkre. Bátrabbak is le­hetünk a vizsgálódásnál. Szakítsunk ki a láncból né­hány percre csak egyetlen szemet, négy esztendőt! Mennyivel szépült azóta köz­ségeink arca? Tömöttebbek, formásab­bak, nagyobbak és szebbek lettek. Induljunk el bárme­lyikben, mindegy, hogy mer­re, új házak sokaságát lát­juk. Azelőtt is építkeztünk, az igaz. Ha jól ment a csa­ládnak, megnyújtotta az eresz alját, hogy konyha és kamra férjen alá. „Ragasz­tunk a házhoz valamit" — ez volt a gyakoribb. Alü most épít, de sokkal más­képpen teszi! 1876 új ház­hoz kezdtek az utolsó négy esztendőben a ml járásunk­ban. Kényelmesebb az élet az új házakban, de az egyes ember gyönge arra, hogy mindent megteremtsen ma­gának. Ha kilépünk az utcá­ra, nem szeretünk sárba lép­ni. Majdnem hetven kilomé­ter szilárd burkolatú járda épült községeinkben, és 45 kilométer kitűnő út Itt sem az ideiglenesség a jellemző. Elég végigmenni a Rúzsát és Ullést összekötő új úton, hogy meggyőződjünk róla. Őseinkig visszamenő gene­rációk gondja volt a tiszta, egészséges ivóvíz. Hóolvadás után szinte belvizet merített a gémeskutakból a vödör, most szikrázó bádoggal be­vont víztornyok nyújtózkod­nak so) ban a magasba Ki­lenccel szaporodott a vízmű­vek száma, a vezetékhálózat pedig 140 kilométerrel. Na­gyobb községeink már csa­tornázással bajlódnak. Tiszta víz és egészség ko­séi állnak egymáshoz. A víztornyokat és egészséghá­zakat építő törekvés is rokor. tehát Egymás után épülnek az új orvosi rendelők, jut belőlük olyan apró közsé­geknek is — külön orvossal természetesen —, mint Öttö­mös vagy Dóc. A sándorfal­viak egészségházát adták át legutóbo talán ez is a leg korszerűbb. Nehéz eredményeinket rö­viden összefoglalni. Akár­merre nézünk, annak a pél­dázatát látjuk, hogy anyagi erőinket fontos feladatok megoldására forditjuk, és a lehető legjobb megoldásokat keressük. Fejlődésünkkel együtt lépő falut akarunk, bővülő iskolahálózattal, ke­reskedelemmel, művelődési lehetőségekkel, olyat, ahol a dolgozó ember a városihoz hasonló körülmények között élvezheti munkája gyümöl­csét. És gondolunk a tanyán élők boldogulására is. Négy év alatt 53 kilométerrel nőtt a tanyák közé búvó fehér villanydrótok hossza, 66 kül­területi iskolában teremtő­dött meg ezzel a korszerű oktatás föltétele. HORVÁTH DEZSŐ Elmozdultunk az utolsó helyről mezőgazdaságban. Nem tud­ják kielégíteni a vállalatok, a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok a lakóház építők igényeit. Csak ezért nem nagyobbak iparosodó lépteink Csongrád megyé­ben. Iparosodó táj, nagyléptű fejlődés. Szükség is van er­re, mert Csongrád megye is szerényen és szegényen lé­pett a történelem új szaka­szába. Hosszan sorolhatnánk mindazokat az építkezéseket, gyárakban, termelőszövetke­zetekben, városokban, fal­vakban, amelyek formálják a megye arcát. Ennyi is szemlélteti: a Csongrád me­gyei táj iparosodó táj. NAGY PÁL A labdarúgás hívei is örömmel nyugtáznák a hírt, hogy elmozdultak a tabella aljáról, de kétszeresen jobban esik az, hogy környezetünk lakóinak átlag­keresete, életszínvonalának mértéke úgy alakult az elmúlt esztendők során, hogy Csongrád megye elmozdult az utolsó helyről. Atlagokról esik szó, nem pedig szemelyekröl, egyes családokról. Az is köztudott, hogy az átlagok sok mindent eltakarnak. A növekvő átlagok egyeseknel csökkenést, a csökkenő számadatok egyeseknél emelkedést is jelenthet­nek. Az élet sokrétű, ahány család, annyi féle gazdálko­dás, beosztás, igény, óhaj, ízlés, kiadás és bevétel. De száz­ezer emberről mégsem lehet külön-külön kimutatást ke­szíteni, elégedjünk meg az átlagokkal. A nem mezőgazdasagban foglalkoztatottak létszáma az elmúlt öt év alatt 23 ezer fővel, kereken 30 százalékkal emelkedett, s 1970-ben meghaladta a 100 ezer főt — adia hírül a legutóbbi statisztikai felmérés. Legnagyobb mérték­ben az építőipar és a kereskedelem létszáma nőtt. Könnyű belátni azt az összefüggést, hogy az ipari létszám alaku­lása szoros kapcsolatot mutat a vállalati érdekeltségi rend­szerrel. A vállalatoknak előnyös létszámnövelés időszaká­ban rendkívül gyorsan nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, majd a gazdasagi szabályzók megváltoztatása után 1970-ben 15 év óta először stagnált. A lakosság részére történő banki kifizetések tavaly már az országosnál nagyobb mértékben, 14 százalékkal halad­ták meg a korábbi esztendőét, s a harmadik ötéves terv egészében évi átlagban 10 százalékkal emelkedtek. A múlt évben a kifizetésekben a bérek és bérjellegű tételek 12 százalékkal nőttek. A növekedésben a korábbi évektől eltérően a létszámemelkedéssel szemben az átlagkerese­tek emelkedése játszott nagyobb szerepet. A megfigyelt nem mezőgazdasági ágazatokban tavaly 7 százalékkal emelkedett az átlagkereset és 28 százalékkal haladta meg az 5 évvel korábbit. A keresetek leggyorsab­ban — 5 év alatt 41 százalékkal — az építőiparban nőttek és jelenleg havi átlagban több száz forinttal meghaladják a többi ágazatét. A főbb ágazatok keresetnövekedése gyor­sabb volt az országos átlagnál, és ennek hatására Csongrád megye a keresetnagyság megyénkénti rangsorában a ko­rábban elfoglalt utolsó helyéről előbbre lépett. A keresetemelkedés mértéke egyénenként különböző volt. s változásokat okozott a foglalkoztatottak keresetkategó­riák szerinti összetételében 1970-ben 1966-hoz képest: mi­vel a keresetek magasabb átlag körűi szóródtak, növeke­dett a keresetek differenciáltsága, nagyobb határok között mozognak a havi keresetek, jelentősen nőtt a magasabb keresetű dolgozók száma és aránya, az építőiparban dol­gozók egyharmadának havi fizetése meghaladja a 3 ezer forintot, az alkalmazotti állománycsoportban lényegesen nagyobb mértékben nőtt a magasabb keresetűek aránya, mint a munkások között és végül a férfiak között is gyor­sabban nőtt a magas keresetűek aránya, mint a nőknél. A mezőgazdaságban dolgozó emberek jövedelme éppen az elmúlt tervciklusban alakult igen szépen. Az állami mező­gazdaságban foglalkoztatottak átlagjövedelme 40 százalék­kal, a termelőszövetkezeti dolgozó tagok közösből szár­mazó Jövedelme mintegy 45 százalékkal nőtt öt év alatt. Tavaly az állami gazdaságok dolgozóinak 28—29, a ter­melőszövetkezetek nem nyugdíjas tagjainak 20—21 ezer forint volt az évi átlagjövedelme. Az életszínvonal alakulását persze még nem jelzi pon­tosan a bérek és jövedelmek változása, hiszen közben az árak is emelkedtek. De az árak növekedése nem volt olyan arányú, mint a béreké. Egyetlen tényadatot érdemes meg­jegyezni: a lakosság takarékbetétállománya az elmúlt év­ben 20 százalékkal nőtt, meghaladva az előző évi növeke­dést és a jövedelmek növekedési ütemét is. Egy lakosra Csongrád megyében 4300 forint betét jut, 220 forinttal több, mint országos átlagban. A jólét és kulturáltabb élet jellemzője a vásárlás szer­kezete is. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy környezetünk­ben a vásárlások szerkezete fejlettebb az országosnál, s az összforgalmon belül kisebb az élelmiszerek aránya és nagyobb az egy lakosra jutó ruházati és a vegyesiparcikk forgalom. Így volt ez öt évvel korábban és így van jelen­leg is. A havi keresetekről néhány adat: tavaly a munkások havi keresete 1826 forint volt. Néhány vállalatot is fellehet sorolni: a kőolaj termelőknél 2282, az öntödé­ben 2207, a kábelgyárban 1801, a gumigyárban 1984, a textil­művekben 1849, a cipőgyárban 1818, a gyufagyárban 1726 forintot kerestek a munkások havonta az elmúlt esztendő­ben. Közgazdasági terminológiával élve az életszínvonal a társadalom tagjainak anyagi és kulturális helyzetét jelzi, s annak alakulása mindig a termelési mód függvénye. Az elmúlt esztendőkben javult az életszínvonal és bízunk benne, hogy a következő években sem lanyhul, hanem to­vább emelkedik mindannyiunk keresete, életnívója. GAZDAG1I ISTVÁN A ccregl új orvosi reudelS

Next

/
Oldalképek
Tartalom