Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

Cl VASÁRNAP, 1971. FEBRUÁR 28. Sz. Lukács Imre ZÁRSZÁMA D SOK UTÁN Dorogi Imre Tiszai úszóházak Szepesi Attila ANYAKÉPEK A ketrecek a drótozott palánk Az ut amely a ketrecek közül kanyarog vérrel tollal éjszakával eipók fabálványok között Tél van kihűl a madarak röpte flavazlh benned havazik Kezdetben voltak az akottanyák ntak Ifjúság holdfogyatkozása az állatokkal elkevert magány fényképek ünnepe születés halál szertartásai Eltévedtél évek évszakok közt ólmos esőben Az ének megfakul eltávolodik önmagától: döngnek az Idó sámándobjai 5. Kilépsz a vtrradafből klskabáfban batyuval ételhordóval bolyongsz utakon kihalt tercken A lódögöke.t elkerülöd tankok megalvadt szobrait Hamubas&lt emlékeid cseréled szárazbabra kenyérre 4. _ Bútorok mértana vnágftö kereszt: a szobaesönd arcodhoz Igazul Hárman együtt külön-álmalnkkal látható csillagok alatt Messzi kopáesolás mintha aklokat ácsolnának valahol 5. Aztán húsz év véráldozat liftek csapóajtók zűrzavarában Negatívok: évszakok csontrendszere lombtalan mosoly lépcsőház-alkonyat gyökérszobrok a képzelet tarében szél fújt ntak világfa égtartó fa ágai jeltelen tűzfal előtt Galambos XJTDTT7T T7XT Szilveszter H1K1 ÜLÜiN HARAGÚ EMBER A társaságban a káros emberi tulajdonságokról folyt a szó. Droznlesek Árpád megmarkolta a szürkebaráttal töltött poharat, és így szólt: — Én, kérem, hirtelen haragú ember vagyok. Ha dühbe gurulok, akkor nem ismerek pardont 1958-ban került a vállalatunkhoz Mladonácz Imre. A szomsated íróasztalt foglalta el. Nem volt 6 sem felettesem, sem beosztottam Teljesen egyenrangú dolgozók voltunk. Egy szép napon magtudtam, hogy ez a Mladonácz közölte a főnökömmel, hogy két garast se ér a munkám, és helyes lenne, ha velem töltenék be a felszabadult takarítónői státuszt. Na, erre aztán felfutott bennem a pumpa. Másnap odaálltam a pimasz Mladonácz elé. és azt mondtam tömören: „Szívem teljes melegével szeretem önt. Már rég ültem Ilyen kedves, rokonszenves kollégával egy szobában. Tartsa meg az ég önt sokáig!" És gyengéden megcsókoltam a borostás orcáját, jobbról-balról. Időközben ugyanis megtudtam, hogy Mladonácznak befolyásos támogatói vannak. Nem vagyok bolond, hogy hübelebalázs módjára fejjel rohanjak a falnak. Két év telt el. 1960-ban megtudtam, hogy leváltották Mladonácz legfőbb patrónusát No, erre aztán, amilyen hirtelen haragú ember vagyok, nem sokat kukoricáztam, hanem másnap odaálltam Mladonácz elé, mélyen a szemébe néztem, és azt mondtam: „Az évek múlásával lelkileg sokkal közelebb kerültem önhöz. Kedves barátom, a családja jól van? Bizonyára gyerekei is ilyen szelíd, szép emberek,' mint ön. Tessék egy kis édesség! Bizonyára örülni fognak otthon." S ezzel átnyújtottam tíz deka savanjij cukrot. Időközben ugyanis arról értesültem, hogy Mladonácz patrónusát nemhogy leváltották, hanem még magasabb polcra helyezték. Nem ettem meszet, hogy fejjel rohanják a falnak. Persze, én sem vagyak olyan ember, aki könnyen felejt. Huszonnégy év múlva nyugdíjba megyek. Akkor aztán, amilyen hirtelen haragú ember vagyok, Odaállok majd Mladonácz elé, és keményen megmondom a véleményemet. Még óvatosan hozzátette: — Hacsak addig másképp nem alakulnak a körülményék... Politzer Tamás Lezajlottak a zárszámadások. E tájban boldoguló gazdaközösségek számot adtak a múlt évi munkájukról, tevékenységükről, eredményekről, gondokról, bajokról. Téma bőven akadt, hiszen az 1970-es esztendő nem fordul elő sűrűn — szerencsére — a történelemben. nem szomorítja, nem sanyargatja a határ művelőit. Valamennyi beszámolóból, hozzászólásból kiderült, mennyire próbára tevő esztendő volt, felért a bibliai hét szűk esztendővel, csak megalapozott, megszilárdult, erős szövetkezetek tudták kiheverni, elviselni a természeti csapásokat Ismételhetnénk, újra felidézhetnénk a kora tavaszi belvizektől kezdve az árvízveszély napjait, a kora őszi fagyokat Minek? Megtették a gazdaközösségek. s a zárszámadó gyűlések gazdag tapasztalatokkal szolgálnak, olyan példatárral, amiből mindig meríthet majd tavasztól őszig, ősztől tavaszig a gazdálkodó. Jó Volt látni, hogy a rendkívüli év még jobban megalapozta a szövetkezett tagok hitét, reményét a nagyüzemben, mindenki saját példáján, életén döbbent rá, hogy a nagyüzem milyen biztos támpontot jelent Egyéni életükben, egyéni gazdálkodásukkal nem tudták volna kiheverni azt a sok csapóét amivel a tavalyi esztendő bővelkedett Ismét bebizonyosodott, hogy kollektívában, a formálódó, emberarcú gazdaközösségekben sokkal könnyebben viselik el a bajokat hamarabb találnak orvoslást, gyógyírt a pénzügyi problémákra, mintha egyedül boldogulnának. Év közepén, amikor scikfelé még víz borította a határt, s megkéstek a növényápolási munkák, szomorúan, de mégis reménnyel vetegették a magokat már arra gondoltak, hogyan i« lesz majd év végén. A legtöbb helyen sikerült kl lábalni az elkeserítő helyzetből, s jóra hozni az évet pozitívvá tenni a gazdálkodást Mindez azt is bizonyítja, hogy ezek a nagyüzemek maholnap a természettel la felveszik a versenyt Rugalmasan alkalmazkodnak a közgazdasági viszonyokhoz, a Jó közgazdasági légkörhöz, s ha egy-egy föágazat „esödöt mond is", a másik azonnal segít És milyen Jól Jöttek azok az alapok, amiket két-három esztendővel ezelőtt kezdtek forintról forintra rakosgatni a termelőszövetkezetekben. A több milliós biztonsági alapok, a forgó vagyon, a szociális-kulturálts alap, hiszen Jórészt ezek felhasználáséval tudták kifizetni a járandóságokat Mert ml tagadás, a gazdaközösségek többségében most ls megtalálták számításukat mert minden elemi csapás, termelést kiesések ellenére, a tervezett jövedelmet év végén megkapták. Igaz, megnövekedett a mérieghtányos szövetkezetek száma. Ez már év közepétől várható volt. Sajnos, jó néhány olyan mintanagyüzem nullára szaladt, mint a szentesi Termál, a makói Úttörő Termelőszövetkezet.. A szegedi tájban is akad bőven mérleghiánvos szövetkezet ám mindezek ellenére az elmúlt nehéz esztendőben nőtt hazánkban a parasztság reáljövedelme. Nyilvánvaló, hogy az árvizes megyékben, különösen kedvezőtlenebbül alakult az összkép, a tavalyi mérleg, hiszen a termelőszövetkezetek gazdasági. pénzügyi eredményei mintegy 25—30 százalékkal rosszabbak az előző, rekordterméseket hozó 1969 érinél. Mint Fehér Lajos elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese a közelmúltban elmondotta: az 1970. éri alaphiánnyal növelt veszteség majdnem tízszerese az 1969. érinek, vagyis meghaladta az 1,4 milliárd forintot. Kétségkívül, a nagy veszteség oka elsősorban az ár- és belvízkár és az egész ország mezőgazdaságát sújtó kedvezőtlen időjárás. Ugyanakkor a termelési költségek növekedtek, mintegy 10—12 százalékkal, országos átlagban ez 3,5— 3,7 milliárd forintot jelent. Az is gondot okozott, hogy a legtöbb gazdaközösségben az előző rekordévhez tervezték a személves jövedelmeket. Az allam nem hagyta magára a termelőszövetkezeteket, és mint mindig, most is segítette. Mindez érezhető volt a zárszámadási közgyűlések hangulatából. Olyan termelőszövetkezetekben. ahol szanálással rendezik a veszteséget, ott is bizakodva szóltak az emberek és reménnyel, hogy az idei esztendő sokkal nagyobb örömöket tartogat és mód lesz arra, hogy „ris2szafizessék" az anyagi segítségetAkadt olyan szövetkezet, amelyben sok örömünk tellett. Jó volt hallgatni az üllési Kossuth Tsz zárszámadását, hiszen évekkel ezelőtt Ilyen tájt mindig rossz véleménnyel távoztunk a faluból. Kondász István, a közgyűlésen így Jellemezte az eltett másfél esztendőt: — Olyan sok rosszat elmondtak erre a szövetkezetre, miránk, hogy az nem ls Igaz. Most büszkén, felemelt fejjel állhatunk, mert futóhomokon Ilyen eredmény még nem volt. Azelőtt nyolc és fél évig gazdálkodtunk, egyik vezető a másiknak adta a kilincset, és csak bajt, gondot hoztak ránk. Ml Itt éltünk eddig ta, s ezután ta. Jól emlékszem, előfordult, hogy a kacsáknak nem volt ennivalója. Szóltam a vezetőknek, de csak legyintettek, nem baj, Jószágok azok. Végül szomszédoltunk egy autó kukoricát. Most van bőven, húsz vagonnál több. Akkoriban gyakran mondogatták, hogy a tagság n rossz, mindent ellop a szövetkezetből. Mit lophattunk ml volna el? A tsz Szegénységét? Aztán az ta baj volt, hogy a szövetkezeti vezetők egymás feje fölött átnyúlkáltak, s azzal jobban törődtek, hogy mikor épül meg Szegeden a szövetkezett házuk, mint azzal, hogy mit termelünk, Hozták a drága szőlőt, a Pannónia kincsét, negyedmillió forintért, a Paplógó-tanya köré telepítették. S második évben már parlag lett a föld. Aki itt szüle tett a futóhomokon és szereti, csak az tud Itt gazdálkodni, boldogulni és vezetni. Tudnak. És akarnak. Bizonyság erre, hogy a forráskútl Haladás Tsz és az üllési Kossuth Tsz egyesült A szövetkezeti gazdák — élve a termelőszövetkezeti demokráciával — olyan hiányosságokat is szóvá tettek, amiket kijavíthatnak a gazdálkodásban. A szegedi Móra Ferenc Tsz-ben az ellenőrző bizottság a háztáji földekkel való fokozottabb törődésre hívta tel a ügyeimet. A szegedi Felszabadulás Tsz-ben úgy döntöttek a tagok, hogy azoknak a vezetőknek — különböző bizottságok vezetői, tagjai —, akik hónapról hónapra napokat áldoznak a közösség életéért, megbeszéléseken, üléseken, míg a többiek a háztájiban tevékenykedhetnek. tiszteletdíjat szavaznak meg. Nem nagy összeget, de ezzel is elismeri a gazdaközösség vezetőinek a fáradozását.. Jó volt hallanunk Pásztor Ferencné hozzászólását, aki egyéni panaszával fordult a közgyűléshez. Tizenhárom éves fia van. ő és férje a Felszabadulás Tsz-ben dolgoznak mér évek óta. A gyerek beteges, és levegőváltozásra lenne szüksége. Nem tudják problémájukat megoldani a téesz segítése nélkül. — Végigjártam már panaszommal az egész várost, de nem sikerült a gyereket a hegyekbe vinni levegőváltozásra. Most azért fordulok a szövetkezethez, a közgyűléshez, és a Vezetőséghez, hogy ha mód van rá, segítsenek nekünk ebben. Törvényszerű, hogy zárszámadásnál a számok játsszák a döntő szerepet, mégis sok esetben túlzottnak találtuk a számok, az adatok szerepeltetését. Jó kezdeményezés a forráskútiak, üllésiék példája. Egy héttel a zárszámadás előtt írásban valamennyi tagnak megküldik az éves munkáról szól beszámolót, a fontosabb adatokat. Már itt a tavasz. A nagyüzemékben mindennap szorgoskodást hoz, okos termelést. Alapozzuk a jövendőt Á