Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

PÉNTEK, 1971. FEBRUÁR 26. 3 Az idei BNV Az 1971. évi budapesti gazdasági találkozó, a Buda­pesti Nemzetközi Vásár iránt változatlanul nagy a hazai és a külföldi kiállítók érdeklődése, s így a vásár 33 ország árukínálatából ad majd ízelítőt. A BNV-re ugyanis eddig 32 országból jelentkeztek külföldi kiállí­tók, közülük 27 ország hiva­talosan. Sajtótájékoztató az NDK nagykövetségén A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követségének katonai és lég­ügyi attaséja, Willy Meurer alezredes — hazája nemzeti néphadserege megalakulásá­nak közelgő 15. évfordulója alkalmából — csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a nagykövetségen. Egyebek közt beszámolt arról, hogy a megalakulás óta végrehaj­tott korszerűsítés, fejlesztés eredményeként ma a nem­zeti nephadsereg képes arra, hogy szövetségeseivel együtt hatékonyan védelmezze az NDK szocialista építőmun­kájának biztonságát és bé­kéjét. Szolgáltatások — munkakörülmények A HVDSZ küldöttgyűlése A szakszervezetek megyei bizottságainak vezetőségvá- verseny-mozgalom. Ttzen­lasztó küldöttértekezleteinek sorában a Helyiipari és Vá- egy cég lett élüzem vagy rosgazdasági Szakszervezet értekezlete azért tarthat szá- kiváló válallat három érde­mot különös figyelemre, mert a HVDSZ-be tömörült dol- melte ki a Szocialista munka gozók munkája áll talán legközelebb mindennapi életünk- vállalata címet. A kiváló hoz, hozzájuk fordulunk leggyakrabban, s bosszankodás- cím odaítélését minden év­ra is legtöbbször az ő munkájuk hiányosságai adnak okot. ben megnehezíti, hogy 2 ki­A Tisza Szállóban tegnap megrendezett küldöttértekezlet tüntetésen 49 tanácsi válla­— melynek munkájában részt vett Király Mihály, a latnak, három szakszervezet HVDSZ Központi Vezetőségének tagja, a budapesti bizott- megyei bizottságának kell ság titkára és Hajas László, a Szakszervezetek Csongrád „osztoznia'. Ezért lavasol­megyei Tanácsának titkára, a megyei és a városi tanács jak is, hogy az illetékes több vezető beosztású dolgozója — annak jegyében vitat- szervek vizsgálják felül mi­ta meg az elért eredményeket és keresett megoldást a hi- kPnt lehetne szakmák sze­bák felszámolására, hogy a tanácsi vállalatok a következő vjn(. több kiváló címet években is fontos népgazdasági szerepet töltenek be, sőt odaítélni a legjobbaknak szerepük a lakosságnak nyújtott különféle szolgáltatások- & ban, a kisárutermelésben, az áruválaszték javításában, a Ha már a javaslatoknál, gyorsan fejlődő városok üzemeltetésében és a csökkent ajánlásoknál tartunk: igen munkaképességű dolgozók foglalkoztatásában növekedni célszerűneü és helyesnek tű­fog. A vita alapját képező írásos jelentéshez dr. Csala Mi- nik. hogy felhívták a válla­hály, a HVDSZ megyei bizottságának titkára mondott szó- latok gazdasági vezetőinek beli kiegészítést. figyelmét: a nyereségből le­hetőség szerint tegyenek fél­Csongrád megye ipari szervezetek kezdeményezték re akkora összeget, melyből termelésének 8 százalékát a a két vagy több szakma el- legalább évenként egyszer tanácsi, és 7 százalékát a sajátítását azoknál a válla- segélyezni lehet a vállalat­szövetkezeti ipar adja. Ezek latoknál, ahol a javító-szol- tői nyugdíjba került, s ezer önmagukban nem nagy szá- gáltatást nem telephelyen, forintnál kisebb nyugdíjat mok. jelentőségüket a la- hanem a helyszínen, főként kapó volt dolgozóiknak. kosság közvetlen ellátására a lakóházakban végzik, de Ugyancsak javaslatként való törekvés adja. A be- számottevő eredményt nem hangzott el többek között, számoló, sem a vita nem ért el ez a törekvés. hogv a kis nyugdíjú idős tért azonban részletesen ki A szakszervezethez tartó- szakemberek és a házfel­Tt é zó vállalatok dolgozóinak u8yeok, szama™ °Id'ak fe m^rftFFTFJLu mintegy 85 százaléka rövi- a -lelenleg ervenyben levő manyhatarozat intezkedik a debb munkaidőben dolgozik berkorlatozast. szolgai tatasok színvonalúnak . „ .. , ,, ' , , javításáról Csak eevetlen koztuk az ingatlankezelő, a Mindent összevetve: a mondat olvasható arról városgazdálkodási és a víz- küldöttgyűlés - bár az ön­hogv „A tanácsi vállalatok' művállalatok is. A kisipari kritikai hangot altdiában neiKUiozte által végzett javító-szolgái- szövetkezetek többsége is sikeresen taté tevékenység megítélé- áttért már a rövidebb mun- kdvpt7....­.. íxuveiKezo sénél a beszámolási időszak szabta meg a tennivalókat a négy évre. s meg­kaidőre. csak még 15—20 felelő útravalót adott ban stagnálásról, majd visz- !; 'T1' u az szaesésről és 1970-től kezd- Msz-nel van hatra beveze- SZMT soron következő kül­ve lassú ütemű emelkedésről lése. döttértekezletén és a számolhatunk be." Az eimúit négy évben HVDSZ kongresszusán részt A helyiipari és városgaz- szépen fejlődött a munka- vevő küldötteknek, dasági vállalatok gondjai alapvetőek A tanácsi ipar A küldöttgyűlés elfogadta a beterjesztett hatarozati ja­az elmúlt' beszámolási idő- vaslatokat és ajánlásokat. Végezetül újjáválasztotta a 15 szakban a munkahelyi és tagú megyei bizottságot és az 5 tagú számvizsgáló bizott­szociális ellátottság tekinte- ságot. A megyei bizottság elnöke ismét Komócsin Antal, tében a megye legeimara- titkára dr. Csala Mihály lett. Az SZMT ujjavalaszto kul­dottabb területe volt. Bár döttértekezletére 18, a HVDSZ VI. kongresszusára 15 dele­mostanra némileg már ja- gátust választottak, vult a helyzet, még mindig az utolsók között van. Je­lenleg a dolgozók mintegy 40 százaléka dolgozik jó. 20 százaléka elfogadható, 22 százaléka kifogásolható, és 18 százaléka rendkívül rossz körülmények között. A 386 millió foriot, összeget kite­vő beruházások értékéből szociális beruházósokra csak 17 millió forint jutott, a be­ruházósok 4,3 százaléka, míg ez az arány a minisztériu­mi vállalatoknál elérte a 21 százalékot. A negyedik öt­éves tervben feltétlenül célul kell tehát kitűzni, hogy a beruházásra tervezett mint­egy 300 millió forint 20—22 százalékát szociális és kom­munális beruházásokra for­dítsák. Ilyen körülmények között érthető, hogy a munkaerő­vándorlás. a szakmunkás­trtánpótlás ebben az ága­zatban még a szokásosnál is súlyosabb gondokat okoz, Csak némileg enyhített eze­ken a kezdő szakmunkások bérezésének új szabályozása, melynek következtében az 1970 nyarán végzett ipari tanulók mintegy 65 száza­léka továbbra is munkahe­lyén maradt, s csak kisebb részük fogott vándorbotot. A megyei bizottság és az alap­FELPERES ÉS ALPERES Bírósági ügyekről csak hallomásból tudom, az a legizgalmasabb, ha a végén akasztanak. Ilyenkor az új­ság is ott nyílik ki magá­tól, ahol leírják, mit, miért és mikor követett el az el­vetemült gonosztevő. Cső­dülnek a kíváncsiak ezekre a tárgyalásokra rémüldözni. A kíváncsiság hozott ebbe az épületbe engem is. pedig szeretném legalább 100 esz­tendeig nagy ívben elkerül­ni. Nagy pörökben csemegé­ző embertársaim csak le­gyintenének, ha megtudnók, milyen tárgyalást ültem vé­gig. Unalmas, hétköznapi tyúkpört. Olyant amiből ép­pen tizenkettő tesz ki egy tu­catot. Amelyikben azért le­hetőleg tyúk is van. Hallot­tam előt­te olyan esetet, amikor kertet kerítettek. Leverték a cölöpöt, ponto­san oda, ahová kell, aztán öszevesztek, hogy melyik ol­dalára kell a drótot szegez­ni. Mert a másiknak annyi­val több jut, amilyen vastag a fából faragott oszlop. Mondják, olyan is volt már, nem is régen, hogy a vádas­kodás alaptétele ennyi volt csupán: kerülhet-e telékmé­résnél a hatórkaró a szom­széd ház szobájának a sar­kába — belülről. De én még ennél is egyszerűbb tárgyalásra csöppentem be. Ülnek a padokon, járnak­kelnek a folyosókon az em­berek. Ezen a tájékon nem mondják, hogy vádlók és vádlottak, itt csak felperes és alperes van. Nincsen ér­deklődő csődület se. A fel­peres ügyvéddel jön a föld­szint 2l-es tárgyalóterembe, az alperes egyszál magában ül az asztalhoz, csak a „ve­jemforma" ember kíséri. Fejkendős néni a felperes, a szigorú vád: birtokháborítás. Erőszakos kertfoglalás áll a keresetben, föl is olvassa a bíró, tanácsvezető dr. Kosz­tolányi Gyula, hogy megért­se az alperes is. Becsületes pörben éppen ezt az egyet nem ismeri el a másik. Art, hogy ő erőszakos, és kertet foglal erőszakkal. Miután szépen tisztázódik, hogy a két fél között kibékíthetetlen ellentét feszül, igazmondás­in szólítja föl őket a bíró, és megkezdődik a tárgya­lás. Amikor a lakóval vett há­zat föltalálták, ennek a pör­nek a magját már elvetet­ték. Kereken harminc éve költözött ide bérlőként a mostani 76 éves, kucsmás nyugdíjas. Gazdák jöttek, mentek. de ő maradt. Ugyanabban a szobában, konyhában, és megfelezett mosókonyhában, időtlen idők óta művelgette a kertet is. Az új gazda hét éve tulaj­donos már, de most vette csak észre, hogy háborítva van. mondja egyenesre feszített gerinccel. — Egyáltalán nem könyörögtem én zöldségföl­dért. Mióta a bölcsőt elhagy­tam, azóta én nem könyö­rögtem, de senkinek, az ég­világon. Mégcsak nem is kértem. Biztosnak érzi magat a tyúkól ügyében is. — Az mikor épült? — kér­dezi a bíró. — Nem mondok sokat, de húsz éve biztosan ott van. Tessék kijönni, meglátszik az a deszkán is, hogy régi. — Milyen messze van az éléskamrától? — Sréjan mérve megvan az kettő vagy három méter. Én még nem mértem meg. De szén van abban, nem tyúk. Tyúk csak akkor, ha kettőt-hármat veszünk. Amíg le nem vágjuk. SZÓRÓL SZÓRA... KERÍTÉSBŐL KETTŐ Több mint 42 milliárd forint betétkönyvekben Lakások OTP-segitséggel - Igen népszerű a KST Az Országos Takarékpénz­tár működéséről, terveiről számolt be csütörtöki sajtó­tájékoztatóján a MUOSZ­ban Szirmai Jenő vezérigaz­gató. A lakosság betétállomá­nya tavaly — minden ed­digit meghaladó mérték­ben — csaknem 7 milliárd forinttal növekedett, s az év végén meghaladta a 42 milliárd forintot. A Taka­rékpénztár 4 millió 144 ezer betétkönyvet tart nyilván. Az OTP az év végén csaknem 1,3 milliárd forint kamatot írt jóvá a betétkönyv-tulaj­donosoknak. Változatlanul az egyik legnépszerűbb takaré­kossági forma a gépkocsi­nyeremény-betétkönyv, amelyben 4.5 milliárd forin­tot helyeztek el a takaré­koskodók, s kamat helyett 1697 gépkocsit sorsoltak ki közöttük. A mintegy 4800 KST 792 000 tagja a múlt év­ben másfél milliárd forintot takarítottak meg, s év köz­ben félmilliónál több tag 785 millió forintot vett fel köl­csön. A múlt évben indult ifjú­sági takarékbetétben 10 millió forintot kötöttek le, s mintegy 100 000 szerződést kötöttek a takarékpénztári fiókokkal. A múlt évben különféle akciók során a Takarékpénz­tár pénzügyi közreműködé­sével 58 556 lakás épült. Az összes új lakások mintegy 73 százaléka. Az árvízkárok miatt l-l 000 lakás felépíté­séhez, vásárlásához nyújtott segítséget az OTP. Több mini esymilBfe sze­mély 422 milliárd forint közép- és rövid lejáratú hitelt vett fel; csaknem félmilliárddal töb­bet, mint az előző esztendő­ben. Igen gyorsan fejlődő üz­letág a telekértékesítés. Az elmúlt évben 20 500 telket adott el az OTP. háromezer­rel többet az előző évinél. A vezérigazgató tájékozta­tást adott az OTP idei és ne­gyedik ötéves tervéről is. Az idén a betétállomány továb­bi tetemes növekedésére, az év végén 50 milliárd forint betétre számítanak, mig a tervidőszak végére a la­kosság megtakarítása vár­hatóan eléri a 75—80 mil­liárd forintot. Az OTP az idén új fel­adatot kapott: átveszi a Ma­gyar Nemzeti Banktól a köz­ségi tanácsok költségvetési számlájának vezetését. (MTD Rajz ke­rül a bí­ró elé, precíz pontossággal, nagy piros ce­ruzával bekeretezi, hol is la­kik a béi'lő, és hol a kert. A kendős néni segít neki először. Látom rajta, ő se lehetett többször a bírósá­gon, mint én, mert izgalom­mal beszél. Az öccse nevét alig találja meg a nagv ka­varodásban. De sebaj, ő hozott ügyvédet, csak az tartsa nyitva a szemét meg a fülét. Segíteni éppen se­gítene az alperes is, olyan önzetlen jósággal ajánlja, hogy ő megmondja, hogyan van az, amiben a néni meg­botlik. Mintha nem is elle­ne szólna a játék. Ilyenkor persze figyelmeztetik, hogy sora van ennek is, most ne szóljon bele. Kezd tisztázódni a tény­állás. Kerítés mutatja az udvaron, meddig kert a kert, de a bérlő átlépte a kerítést, és fölásta az innenső mellé­két is. Aztán előkerül a tyúkól is. Háromosztatú tyúkketrec áll az ablak alatt, és nem bontja el a bérlő. Tyúk hol van benne, hol nincs, de a tyúkól megvan. Helyesel a kucsma nélküli fej az asztal mellett, né­mán, ha még szólni nem lehet. A legnagyobb bóloga­tás közben egyszer csak azt mondja, hogy az már nem igaz. A felperes éppen most ad.ia elő, hogy ő tanyáról jött be. kellene neki az a kis sáv a kerítés mellett. Húzott tehát ö is egy kerítést a má­sik mellé, mert akkor igazi a birtokháborítás, ha a másik kerítését becsteleniti meg valaki. Erre bólintgat az öreg, hogy úgy van, de hom­lokának minden ráncát ösz­szerántja a tagadás, amikor az is jegyzőkönyvbe vétetik, hogy 64-ben ő kérte a tulaj­donost, adja oda zöldségnek, ennek-annak azt a kis da­rabot is, de csak addig, amíg be nem költöznek. — Idefigyeljen a bfró dr! Megy a vita szó­ról szóra, sorról sorra. Elkezdek méricskélni. Kinek adnék igazat? Ha en­nek segítenék, annaik árta­nék. Ha beleszólhatnék, leg­szívesebben azt mondanám: Emberek, legyetek észnél! Együtt laktok otthon vagy­tok, mirevaló ezzel ide jön­ni? Olyan szubjektív érzések­kel persze, hogy a fajtámról van szó, ne menjen az em­ber kíváncsiskodni bíróság­ra. Itt az igazságot bekötött szemmel méri Juszticia is­tenasszony. Amikor újra odakapcsolom eszem fogas­kerekét az övékhez, azt hal­lom, hogy az ügyvéd már a lakbért feszegeti, meg azt, hogy van-e eltartója az öreg­nek, kötött-e eltartási szer­ződést az unokájával, ami­kor az odaköltözött az eskü­vő után. Hát ez meg hogyan kerül ide? A bíró is inti, hogy maradjunk a témánál, a keresetben birtokháborítás áll. Az ügyvéd azonban nem hagyja magát: — Sose lehet tudni, nem módositom-e a keresetet. Az én járatlanságommal azt mondanám erre, hogy ki­lóg a lóláb, útban van a bérlő az unokájával együtt, és hozzátenném: minek vet­ték meg akkor a házat, ha így nem jó, de nem mond­hatom, mert az ügynek nincs vége. A bíróság ugyan kihirdette a Népköztársa­ság nevében, hogy a koráb­ban szerzett bérlői jogot nem lehet csorbítani, de lát­szik a fejkendős csőszfelesé­gen és az ő ügyvédjén, hogy ezt az ítéletet megfellebbe­zik. Az öreg bácsi minden­esetre fejébe nyomja az öreg kucsmát, és elballag haza. Ugye, milyen unalmas pör volt? Száz meg száz ilyen adja a bíróság mindennapi kenyerének egyik felét. Mi lehet a mozgatórugója? A föld rabjai lennének még mindig, és a két rab nem fér el a cellában? Mert nin­csen szó nagyobb darabró1 mint amire egy cella épü' hetne. Pedig csak azt a régi törvényt kellene megtanul­niok nekik is, meg a többi nagy pörösködőnek is, hogy az egyik szegény ember hagyja élni a másikat. Horváth Dezső > i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom