Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

CSÜTÖRTÖK, 1871. FEBRUÁR 4. 3 Vita a tanácstörvényről, a tanácsok egészségügyi tevékenységéről Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Dr. Pesta László elnökle- állóságát, hatáskörét. fele- sitmények — 1966 és 1970 | tével szerdán a Parlament lősségét, s ezzel egyidejűleg között már 71 százalékát. A Gobelin-termében ülést tar- erősítik a központi irányítás tanácsok 1970-ben 110 eset­tott az országgyűlés szociá- hatékonyságát. Az új ta- ben tűztek napirendre lis és egészségügyi bizottsá- nácstörvény továbblépés az egészségügyi témát. Akkor ga. A tanácskozáson — ame- állami élet korszerűsítése fe- sem voltak szűkmarkúak, ha lyen megjelent dr. Beresz- lé vezető úton; szorosabb pénzről volt szó: a u tóczy Miklós, az országgyű- lesz a tanácsszervek és a la­lés alelnöke, dr. Szabó Zol- kosság kapcsolata, a válasz­ián egészségügyi miniszter, tópolgárok nagyobb lehetősé­dr. Szilberekv Jenő igazság- get kapnak a tanácsi mun­ügyminiszter-helyettes. dr. ka ellenőrzésére — mindez Medve László, az MSZMP tovább szélesíti a szocialista Központi Bizottságónak al- demokráciát, osztályvezetője és dr. Dara- Dr. Varga József részle­bos Pál. az Orvosegészség- tesen szólt a tanácsok egész­ügyi Dolgozók Szakszerveze- ségügyi. szociálpolitikai te­tének főtitkára — a képvise- vékenységéről. Rámutatott: lók megvitatták az ország- a tanácsok feladatai között gyűlés plénuma elé kerülő ez a munka eddig is jelen­tanácstörvény-javaslatot. tős helyet kapott, hiszen 30 A tanácsi munkát szabá- ezer kórházi ágy, 26 ezer lvozó új paragrafusokról dr. szociális otthoni, illetve 30 Varga József, a Miniszterta- ezer bölcsödéi hely. 3700 or­nács tanácsi hivatalának el- vosi körzet és 1400 gyógy­nökhelvettese tartott elő- szertár van gondjaikra bíz­adást. Egyebek között el- va. A tanácsi egészségügyi mondotta, hogy a törvényja- intézményhálózat esztendő­vaslat új módon határozza röl esztendőre bővült, 1951 meg a tanácsok jellegét: fo- és 1955 között — évente — kozott hangsúlyt ad népkép- az egészségügyi összes beru­viseleti. önkormányzati, ál- házásainak még csupán 45 lamigazgatási funkciójuknak, százalékát tették ki a taná­Bővítik a helyi tanácsok ön- esi pénzből megvalósuló léte­Komámasszony, hol az olló ? — Elfogyott — Mikor? — Régen. — Mikor lesz? — Ezt az egyet még én se tudom. Sok boltban sokfélét mon­danak, de a lényeg ez: ollót pedig ne is kérjen, mert az nincsen. Megrendítően nehéz hely­zetben van megint a keres­kedelem. Sehogy nem tud leszokni róla, hogy valami ne legyen. Olyan egyszerű gep az olló! Kell két vas, egy csavar, meg egy kis szakértelem, hogy olló le­gyen belőle. Annyira egysze­rű, arra már gondolni sem merünk, hogy gyártani ne­héz. Mire gondol tehát a vásárló? Ilyenekre: — Lesz az nemsokára, de biztosan drágábban. Most csak előkészítik a talajt. Ügy örül majd az ember, ha lesz, hogy drágábban is megveszik. — Üj széria készül. Rök­hajtásos olló. Olyan ez, mint a Héra. Azt is el­kezdték nem gyártani rög­tön, amikor megtudták, hogy két év múlva másfajta lesz majd. Lehet, hogy föltalál­ták a háromágú ollót. Már a vágója megvan, de a vége nem akar kilukadni. Luk nélkül pedig nem olló az ol­ló. Azt várják. — Nem szégyell?! Panasz­kodik megint egy vacak ol­ló miatt? Nem veszi észre, hogy van televízió (ott né­ha ollót! is mutatnak), van mosógép, centrifuga, ház­tartási robotgép és konyha­kés? Minden, amire csak szüksége van. Képes azért végigjárni az összes boltot, hogy káromkodhasson? Tud­hatja, ha az elsőben nincs, akkor a többiben sincsen. Én megnyugodtam. Nem veszek ollót, veszek tévét meg mosógépet. Ha a gye­reknek ollót kell vinnie az iskolába papírt vágni, elvi­szi szépen a hátán a hű­tőszekrényt. Mert az van. Valamire csak jó lesz az is. Legföljebb később mond­ja majd, ha kézügyességből kérdezik, hogy olyan szomo­rú időben járt ő iskolába, amikor olcsóbban adták ugyan a hajszárítót, de ollót nem adtak. Az aggaszt csupán, mi iesz, ha valahol új gyárat akar­nak avatni? Mondjuk az ol­lógyárat? Mivel vágják el ott a szalagot? Biztosan rakétával H. D. volt szó: á harma­dik ötéves terv esztendejé­ben helyi forrásokból 600 millió forintot költöttek az egészségügyi fejlesztésére. A tájékoztatót követő vi­tában dr. Hargitai Katalin arról beszélt, hogy tapaszta­latai szerint a különböző üzemek, gyárak, termelőszö­vetkezetek szívesen áldozzák a fejlesztési alapjuk egyré­szét tanácsi, egészségügyi in­tézmények tető alá hozata­lára. A sárvári járási kórház bővítésére pedig kereken 12 millió forintot adtak össze ipari üzemek, vállalatok, kérte: a kórházbővítéshez még hiányzó összeget „ajánl­ja fel" a Vas megyei tanács. Dr. Petri Gábor a terve­zett magas szintű jogszabály kerettörvény-jellegére hívta fel a figyelmet. Javasolta, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságon kívül a szociális és egészségügyi bizottság is vegye górcső alá a konkrét esetekben is ren­delkező végrehajtási uta­sítást. Dr. Vámosi Erzsébet örvendetes tényként említet­te. hogy választókerüle­tében. a 67 ezer lélekszámú nagykátai járásban, az el­múlt öt esztendőben 24 mil­lió forintot költöttek egész­ségügyi beruházásokra. Dr. Vető Lajos a különbö­ző szintű tanácsok és a kép­viselők közötti kapcsolat ja­vulásáról számolt be. A bizottság ülésére meghí­vott szakértők között helvi tanácsi vezetők is voltak, ők a községi, városi egészség­ügyi ellátás ugrásszerű ja­vuláséról adtak számot. El­mondották. hogy szűkebb pátriájában gyakran a kezdeményezőkészség, az öt­letesség pótolta a rendelőin­tézetek. orvosi lakások vagy bölcsődék felépítéséhez hi­ányzó pénzt. A tanácskozáson dr. Be­resztóczy Miklós, a parla­ment elnöksége nevében megköszönte a bizottság eredményekben gazdag négy­esztendős tevékenységét. Sza­vaihoz csatlakozott dr. Sza­bó Zoltán is. Parasztnyugdijasok '••lifj­Csontjában érzi az öreg holnap hozzájuk a harmadik paraszt az idők változását, szomszéd is az újsággal, Akár löcsös kocsin, akár az hogy minek beszélnek össze­ország szolgálatában ragadt vissza. Azt mondják, ők is rá a szaggató reuma, egy- erre gondolnak éppen. Ha formán hasogatja derekát, mellébeszélnek, jön a szom­mire megéri a hetvenedik széd. esztendőt. Bőrét meg a szél- — Ügy látom én, elkésett járások hasogatták. Huzatos maga legalább nyolc évvel, helyen állt, mindegyik elta- de hattal bizonyosan. Akkor lálta. Ha mellé ül valaki, az el­ső beszéd az első háborúhoz kanyarodik vissza, aztán jön sorra a második, harmadik­nak meg itt a téesz. Változ­hat, a sorrend, de ha az idő engedi, ki egyik se. volna velünk most má r ne szidhatta együtt, de szidja. A reumára nem sok szót vesztegetünk, hamar kide­rül, hogy annak a foga nem vásik az idővel, de a mosta­nem maradhat ni széljárásokról nehezebben indul a szó. Mintha zsilipet nyitnánk, Most vá- ha belépés kerül elő. Árad lógat- a szó, ömlik a történet, a tam, ki- vasvillától kezdve végeste­vel kerü- len-végig. Szép fordulatok­kal cifrázza Miklós bácsi azt is, amikor ő kimondta a nagy igazságot: nekünk itt lök szóba Tiszaszigeten. Azokat kerestem — nem új találmány —, akik legnehe­zebben hajtottak fejet áz új kell megélnünk, a magunk törvény előtt — de azóta emberségéből. ha egyszer nyugdíjba mentek. Azzal ál- aláírtuk. Pedig erre rávágta litottam hát be Dobó Mik­lóshoz, Szél Józsefhez és Bodó Mátyáshoz a minap, hogy szidjuk egy kicsit kö­zös erővel, ahogy csak tud­juk, a szövetkezetet. Nyug­díjban jobban ráérünk. Van a parasztember nézésének olyan állása, amiből egysze­rű tudománnyal is kiolvas­ható, mire gondol most ép­pen. Abban a három pár szemben ez volt: bolond ez, vagy csak ugrat minket? Mondorp, hogy maradjunk az igaz beszédnél, mert ha túlságosan rózsaszínűre fest­jük az eget, akkor átjön mindenki, hogy az csak pa­piros, az nem számit. — A marhalevél is csak papiros, meg a többi pakszus is az, mégis adsz rá!' Miért nem hamarabb? Az idén: Tovább növekszik a kiskereskedelmi forgalom A tavalyihoz hasonló lesz az élelmiszer-ellátás — importból is árualap Befejezéshez közelednek a belkereskedelem és az ipar, valamint a külkereskedelem Kevés a mezőgazdasági szakmunkás Á mező- és ételmiszer-gaz­daság előrehaladásának el­engedhetetlen feltétele a szakmunkások arányának to­vábbi gyors javítása — hangsúlyozta szerdán Nyír­egyházán, a mezőgazdasági könyvhónap Szabolcs-Szat­már megyei megnyitóján tartott előadásán dr. Szűcs Kálmán, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője. Je­> területen -dolgozo 1?3 millió fizikai munkás közül egymilliónak még sem­miféle képzettsége sincs. A távlati fejlesztési ter­vek szerint 1985-ig a mező­gazdaság technikai-műszaki bázisa megkétszereződik A nagyértékű technikai-műsza­ki eszközök csak akkor hasz­nálhatók megfelelő hatás­fokkal. ha ennek megfelelő számban és összetételbe] állnak majd rendelkezésre szakmunkasok. (MTI* tárgyalásai az idei fedezésére. A népgazdasági terv eb­ben az évben a tavalyinál 8,7 százalékkal magasabb kiskereskedelmi forgalom­mal számol. Ehhez 10,3 mil­liárd forinttal nagyobb áru­alapra van szükség. A ter­vezett 151,1 milliárdos for­galomhoz hatmilliárd forint értékű áru — többségében vegyes iparcikk — még hi­ányzik, de ennek nagy része •még beszerezhető. A tavalyihoz hasonló Tesz az élelmiszer-ellátás szín­vonala. Igen biztatóak a ruházati kereskedelem kilátásai. Ve­gyes iparcikkekből a szük­séglet 91 százalékát biztosí­ották. Gondot okoz azonban mezőgazdasági szeráruk íá'nya. Legtöbbjét importból 1- 6.r c s- ség ő htot! e rhíá i sen nem sikerült 1,8 milliárd forint értékű műszaki cikk­re szállítót találni. Ennek nagy része importáru: cent­rifuga, porszívó, villanyboj­ler, kerékpár, motorkerék­pár. Be kell még szerezni kisebb-nagyobb mennyiségű bútort, papírt, írószert, üve­get, porcelánt, optikai és fo­tócikkeket, sport-, valamint játékszereket. Tüzelőanyagból még 521 ezer vagon szén és 27 ezer vagon brikett szállítására, nem szerződött a hazai bá­nyászat. Most tárgyalnak az im­port brikett szállításáról is. Ennek ellenére az első ne­gyedévben zavartalan lesz a tüzelőellátás. Az építőanya­gok közül kevés a falazó­anyag, nincs elég mész, pót­lására küffölöi 'anyagot vé­sem lehet heg^rAzrp. Eddig sasainak. ®ETH Egy má­sik szél­járás­ról már szívesen beszélnek. Csípős volt az is, de azt már ők csinálták. Erejüket mutatták vele. Azt mondják, a máso­dik elnöknek sikerült elő­ször összefogni a népet: egy­formán ellene volt minden­ki. Azért, mert fölülről utal­ták ki. Józsi bácsi szerint így történt: — Nagy benyomása volt annak, erővel azt akarta azl egyik följebbvaló, hogy ma­radjon. Megkérdeztem én, hogy van-e a népnek szava­zati joga. Azt mondták, van, de kell is, hogy legyen, mert meg kell szavazni. Hát vá­lasztási joga van-e? Ez az elnök minekünk nem kell! Rám kiabált az egyik, hogy merek én így beszélni. Én is kiáltottam egyet, hogy akkor gyerünk kifelé, az elvtárs meg válassza meg egyedül az elnököt, ha úgy szereti. Ki is mentünk, de csak utánunk jöttek, hogy válasszuk meg akkor, akit jobban szeretnénk. Sokszor fölkelt, sokszor le is nyugodott a nap azóta,, de több szelet nem jósolt, felleget se hozott. — Csak azt sajnáljuk, hogy nem hamarabb csinál­ták ezt legalább 50 évvel. Akkor mi is vennénk még hasznát a demokráciának. Százszor leírták már ezt. Azt szeretném megtudni tő­lük, mi a bajuk most. Padon ülő kortársaik szo­kását nem tudják utánozni. Nincs is példa előttük, mert ebben a szakmában nyugdi­ijat még nemigen termett eddig a föW. Igaz, a pa­.raaztny-ugdijat se a kispad­hoz szabták. Dolgozik mind­egyik. Raktáros volt Dobó Miklós, ő kapja a legtöbbet, fölötte van az ezernek. Meg­kérdezem, kiszámitotta-e már, mennyivel dagasztja meg a háztáji, ez-az. Persze­hogy kiszámította. — Meny­nyi? — Azt már nem mon­dom meg. Még kitalálná ír­ni az újságba. De arról könnyen beszél, hogy tíz év alatt tudott fél­retenni ezen a vidéken min­denki valamit öregségére, ha akart. Ha dolgozott. Most azon töri a fejét, hogy va­lami ház körüli állatokat el­látó takarmánykereskede­lembe kapcsolódna bele. Megszokta a zsákokat? Biz­tosan jobban, mint a tét­lenséget. Szél József nem ilyen di­csekvős. Kétnaponként jár orvoshoz, a fejével meg a derekával, de nem bírja munka nélkül. Kint az ud­varon tesz-vesz most is. A nyáron még besegített az aratásba. Bodó Mátyás azért nyugtalan ilyenkor, mert ott a saláta a kertben, és hátha jön a tavasz. Hetven éve mindig nyugtalan, ha kisüt a nap a hó után. Ők azért mondanak kacskaringósakat is, amikor a nyugdíjról be­szélnek. 460 forint egynek­egynek, és a feleség kap hozzá százat. Kevés a forint Mire költ a nyug­díjas? Enni-innivalója van bőven, meg is toldják, hogy bor is kerül hozzá, de a forintot kevésnek tartják. — Ez is pénz? Ezért ad­tuk mi bele mindenünket? Vegye csak sorra: rádió, te­levízió, újságok, villany, tü­zelő, miegymás, volt, nincs! Gondoljam el azt — mond­ják —, aki ebből kénytelen megélni. Pedig van ám olyan is. Itt még beléjük hasit a fájás. Azt fölvetni is bolondság, hogy nem létkér­dés a rádió, a tévé, a vil­lany meg az újságok. Lét­kérdés az, mint az új ház a fiataloknak. Tiz év alatt ez is létkérdés lett. Ha egyszer megindul az indulat Bodó Mátyásban, nehezen áll meg. Nem va­gyok kárörvendő, de nevet­tem rajta, mert nekem jól­esik, ha végre ezen hábo­roghatnak. Azon, hogy a mindig lenézett parasztból végre irigyelt paraszt lett. — Ilyen jó lesz, meg olyan jó lesz, ezzel agitáltak bennünket. Hát most ne iri­gyelje senki, ha beteljese­dett. Ebből a jómódból min­denki kiveheti a részét. Föld van, jöhet bárki. Csak egyet ne feledjen: aki meg akar élni, annak dolgozni kell! — Miért hajtja magát job­ban, mint azelőtt az ispán? — Más világ van! Most az igények hajtják. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom