Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

2 CSÜTÖRTÖK. 1971. FEBRUÁR 25. Mérlepró közgyűlések a kisipari szövetkezetekben Uj húsüzemek a fejlelt Szeged, Csongrád megye 55 kisipari szövetkezetében megkezdődtek a mérlegzáró közgyűlések, A megye, Szeged kisipari szövetkezetei tavaly általában jól gazdálkodtak, növelték a termelékenységet, csökkentették az önköltséget, ötvennégy kisipari szövetkezet a megyében a jól végzett munka után nyereséggel zárta az évet, csupán egy ktsz, a Szentesi Cipész Szövetkezet mérleghiányos, s sorsáról rövidesen döntenek majd. A Csongrád megyei Paprikafeldolgozó Szövetkezet tegnap, szerdán délelőtt Sze geden, a Hungária Rózsaszín termében tartotta mérlegzáró közgyűlését. Ezen részt vett és felszólalt a Csongrád megyei pártbizottság képviseletében Bemula Mihály, a megyei pártbizottság munkatársa. Ott volt Horváth Sándor, a Csongrád megyei KISZÖV elnöke is. A szövetkezet vezetőségi) nevében Jenei Lajos, a ktsz elnöke terjesztett elő beszámolót a tavalyi munkáról. Részletesen taglalta a végzett munkát, a műszaki fejlesztést, a termelékenység növekedését, az önköltség csökkentését, a szocialista munkaversenyt, s az ezek nyomában bekövetkezett jó eredményeket. Bejelentette hogy a vezetők és a dolgozók összefogása, munkája eredményeként a szövetkezet minden tagja osztalék nyereségrészesedés címén átlagosan kéthónapi fizetésének megfelelő összeget Kap A szövetkezeti törzsgárda tagjai háromhónapi fizetésüknek megfelelő részesedést vihettek haza. A közgyűlésen a szocialista brigád címet már kétszeresen kiérdemlő Egyetértés brigád — amelynek Tóth Istvánná á vezetője — szocialista versenyre hívta ki a szövetkezet többi brigádját Szeged, Csongrád megye valamennyi kisipari szövetke setének brigádjait. Tygtoiüányos kúrház'ian álattenyészlo Hii k*keü Ot év alatt negyven százalékkal no a húsipar termelése Dr. Petri Gábor egyetemi tanár elnökletével, tegnap, szerdán este tudományos ülést rendezett a városi tanács kórháza a PulcZ utcai kultúrteremben az érzéstelenítés témaköréből. A korszerű érzéstelenítés, a betegek felkészítése a műtétekre mindenekelőtt a betegek hez és a betegségekhez alkalmazkodik. A modern érzéstelenítés nagymértékben kitágította a sebészet, de általában a gyógyítás, a legsúlyosabb betegek kezelésének lehetőségeit is. Éppen ezért az intenzív érzéstelenítés fejlesztését az egészségügyi kormányzat nagyon fontosnak tekinti. Ennek részletkérdéseit elemezték a tegnapi tudományos jilés előadói: dr. Zentai Gabriella, dr. Sári Judit, dr. Undi János, dr. Zádorl István és dr. Ugocsai Gyula. Ülést tartott az Országos Ifiúsátipolitikai és Oktatási Tanács Szerdán, tegnap Lázár György munkaügyi. miniszter elnökletével ülést tartott az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A testület állástfoglalt a szakközépiskolát végzett dolgozók technikus minősítésének kérdésében. A tanács elfogadta a rendezés általános Irányelveit, amelynek értelmében a szakközépiskolát végzett dolgozók legalább kétéves szakmai gyakorlat után megszerezhetik a technikusi címet. A tanács felkérte a tárcaközi szerkesztő bizottságot az elfogadott irányelvek egyes részletelnek kidolgozására. Ugyancsak az ülés napirendjén szerepelt a pénzügyi és számviteli főiskola kihelyezett tagozatainak létesítéséről szóló előterjesztés, A tanács a művelődésügyi miniszter előterjesztése alapján jóváhagyta, hogy Zalaegerszegen 1971 szeptemberében mezőgazdasági, Salgótarjánban 1972 szeptemberében ipari szakágazatú tagozat létesüljön. A zalaegerszegi tagozat az idén 40-es, nappali és 40-es levelező tagozatos létszámmal indul; az 1972— 73-as tanévtől kezdve mindkét vidéki tagozat beiskolázási létszáma: 80 fő pappali és 80 fő levelező tagozatos hallgató lesz. KlSZ-Heleiécié ülazoti a VDK-ba Dr. Horváth Istvánnak, a KISZ KB első titkárának vezetésével tegnap, szerda délelőtt a Vietnami Demokratikus Köztársaságba utazott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség öttagú delegációja. A küldöttség magóval viszi azt a több mint négy és fél millió forint értékű ajándékot, amelyet a magyar fiatalok gyűjtöttek a vietnami nép igazságos harcának támogatásóra. Ma kezdődik: OFOTÉRT-vűsár A negyedik ötéves terv végére az 1970. évi 58,9 kilóval szemben az egy föie jutó évi húsfogyasztás eléri a 67 kilót. A húsipar termelése öt év alatt mintegy 40 százalékkal növekedik, az üzemek zsírból és zsírszalonnából öt év alatt mintegv 30 százalékkal adnak többet a fogyasztóknak. Az előirányzat teljesítése részben a mezőgazdasági nagyüzemeken, a háztáji és egyéni gazdaságokon múlik; a terv előirányzata szerint ugyanis öt év alatt 25 százalékkal nő a vágóállat termelés. 1975-ben a mezőgazdasági nagyüzemek csaknem egyharmadával több állatot vágnak majd, mint az elmúlt évben. A termelői magánvágás és a szabadpiaci forgalom számítások szerint lényegesen nem változik. A negyedik ötéves terv utolsó évében az ipar a tavalyinál 60 százalékkal több sertést, 30 százalékkal több juhot és II százalékkal több szarvasmarhát vásárol majd fel. A felvásárlás ilyen mértékű növekedése szükséges, ahhoz, hogy a belkereskede. lem központi húsáru alapja a tervnek megfelelően bővüljön, a vágóállat-, hús- és húskészítmény-export pedig 30 százalékkal haladja meg az 1970. évit. A termelés növekedése azonban egymagában nem elegendő az igények kielégítéséhez. A kereskedelmi előrejelzések szerint több értékesebb, feldolgozott készítményre lesz majd szükség. Ennek megfelelően 1975-ig több mint 50 százalékkal növelik a szalámigyártást. Dobozos sonkából és úgynevezett száraz húsáruból is jóval többet fl magyar és a szovief sajtó együttműködése Szerdán, a Magyar Sajtó Házában Siklósi Norbert, a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének főtitkára és V. I. Csernisev, a Szovjet Újságírók Szövetségének főtitkára, a hazánkban tartózkodó szovjet újságíró-küldöttség vezetője megállapodást írt alá a két szövetség idei együttműködéséről. A program, amelyet az államközi j kulturális és tudományos együttműködési munkaterv alapján dolgoztak ki, tovább gazdagítja a magyar és a szovjet sajtó közötti együttműködést. A két szövetség újságíró csoportokat, delegációkat cserél, elősegíti a különböző folyóiratok és napilapok munkatársainak kölcsönös látogatásait, a testvérvárosok lapjai közötti együttműködést. (MTI) Tavaszi vásárt rendez az OFOTÉRT február 25-től március 10-ig. Az engedménves vásár ideje alatt a vevők csaknem kétmillió forintot takaríthatnak meg. Az országos vásárba bevont cikkek mindegyike teljes értékű, kifogástalan minőségű áru. Az OFOTÉRT-on kívül áz állami áruházakban, a kultúrcikkboitokban ás az áfész kijelölt üzleteiben is kaphatók az engedményes áru fotó- és optikai cikkek. A nyári szezon előtt II— 19 százalékkal csökkentik a színes negatív Forte-filmek árát és 14 százalékkal olcsóbb lesz a színes Forte-papírképek nagyításának ára is. Fokozottabb növényvédelem A negyedik ötéves tervben a mezőgazdaság termelési értéke 15 szazalékkai növekszik; 1975-ben gabonából 9,6 millió tonnás, cukorrépából 3,5 millió tonnás termelésre számítanak — mondotta dr, Gergely István mezőgazdasagi es élelmezésügyi miniszterhelyettes azon a szerdai tanácskozáson, amelyen a technika házában a növényvédelmi szakemberek beszélték meg a következő évek tennivalóit. Ahhoz, hogy a tervek megvalósuljanak, hatékony növényvédelemre van szükség. A miniszterhelyettes rámulatott: a negyedik ötéves tervben fokozzák a növényvédelmi munkálatokat. Mocsár Gábor szerzői estje A Bartók Béla művelődési ház és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tegnap, szerdán rendezte meg Mocsár Gábor József Attiladíjas szegedi író szerzői estjét a művelődési ház nagytermében. Bevezetőt Bata Imre irodalomtörténész mondott. Költői emelkedettségű előadásában méltatta az ötvenéves iró munkásságát, rámutatva, hogy Mocsár Gábor annak a szociális érdekű realista Irodalomnak, a folytatója, amelynek közvetlen elődei Móricz Zsigmond, Veres Péter és főképpen Szabó Pál. Vitatkozva azokkal, akik Mocsárt parasziirónak tartják, hango-'.tta. Ideje lenne ezt a minősítési elhagyni. A sokféle műfajban és formában megszólaló írót. aki egyaránt ír regényt es elbeszélési, szattéát. esszét és szociográfiát, minden írásában a társadalmi ihletettség, knrnunista elkötelezettség jellemzi. A bevezető előadás után, Bata Imre beszélgetett az íróval, egyebek közt a parasztság változó sorsáról, irodalompolitikai kérdésekről, Szegedről, a „befogadó" városról, ahol Mocsár hét esztendővel ezelőtt Debrecen után letelepedett. A beszélgetés „szüneteiben" Bitskey Tibor, a Vígszínház művésze, átélt, ihletett előadásban részleteket mutatóit be Mocsár műveiből. Először a Fekete csónak néhány lapját idézte a művelődési ház natív termét zsi falásig megtöltő közönség elé, maid az író legújabb szatírájából, a rövidesen mecielenő Ki vágta fejb • Hildák elvtársat? című kisregényből olvasott fel részleteket. végül A szalmaözvegy című novellát mutatta be. Az esten Nagy István zongoraművész Bartók- és Kodály-művek előadásával működött közre. adnak majd a belkereskedelem megrendelésére. A húskonzervek gyártását minteg' két és félszeresére fokozzák, Az ipar előtt álló feladatok komoly műszaki fejlesztést követelnek, azért is, mert az iparág állóeszközei, főképpen épületei, elöregedtek. A termelőfolyamatok összhangját sem sikerült még mindenhol megteremteni. Az úgynevezett technológiai hűtőterek befogadóképessége például már hoszszabb idő óta nem elegendő, és az országos hűtő-tárolotér kapacitása is bővítésre vár. Lényeges feladat, az is, hogy a tervidőszak végére az üzemek közelebb kerüljenek az állattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági területekhez. Azokban a megyékben, ahol az átlagosnál magasabb színvonalú az állattenyésztés. de a feldolgozó kapacitás elmarad a.követélményektől — mint például Békés, Hajdú, Tolna és Csongrád megyékben •— bővítik a helyi üzemeket, újabbakat építenek, es így az állatokat jórészt helyben vághatják majd le. A fejlett technológiát igénylő termékek gyártásánál az állami húsipari vállalatok továbbra is döntő szerepet vállalnak. Kapacitásuk a tervidőszakban lényegesen bővül. Miskolcon új húsipari kombinát épül. A szegedi szalámigyár Kapacitása évi 3600 tonnával bővül. Háromezer tonnával növelik a gyulai vágóhíd és húsüzem teljesítményét. A tervidőszak alatt megkezdik a debreceni szalámigyár építését. Állami támogatással négy nagyobb vágóhíd épül az országban. Rejtett tartalékok Szegeden majd 40 ezer embert foglalkoztatnak az üzemek, gyárak, intézmények, de bedolgozói elfoglaltsága mindössze ezer embernek akad. Vajon valódi helyzetet tükröz az arány, létezik-e, hogy városunk fejlődő ipara csak ennyi embernek ajánl otthon elvégezhető gazdaságos munkát? Ide kívánkozik a Szegedi EMEHGÉ Gumigyár esete: egy hónapja önként vállalkozóknak otthon elvégezhető könnyű feladatot ajánlott lapunk hasábjain. Az igazgató elmondása szerint körülbelül 60 emberre számítottak, ehelyett tíz autóbusznyi ajánlotta fel szolgálatait a megadott napon ... Csak a „nyomatékosan" jelentkezők közül 601-et vettek névsorba az EMERGÉ-ben. A szegedi városi tanács munkaerő-gazdálkodási osztályén ugyan kétkedéssel fogadták a tíz autóbusznyi jelentkező komoly szándékát — ám ami tény, az tény, Egyetlen hirdetés —, s több mint ezer ember mozdult meg. Megkérdeztem, mennyire becsülhető a bedolgozói rendszerben foglalkoztathatók száma. 2—2 és fél ezerre, de csak a fele ha kap elfoglaltságot. S akik kapnak, azok is hébe-korba, vagy pedig olyat, amelyért nagyon keveset fizetnek. Például a fonalfeldolgozó vállalat horgolómunkát, a közismerten csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alakult FÉMTEX Ktsz varró- és fémtömegcikk munkát, a háziipari szövetkezet rongyvarrást és hímzést ajánl. Nemrég a Fővárosi Kézműipari Vállalat létesített üzemet Szegeden, itt papucsokat készítenek. Sajnos, ezeken a munkahelyeken sem találták meg a jól fizető és otthon végezhető feladatokat, nem sikerült olyan terméket választani, amely kifejezetten a bedolgozói igényeknek megfelel. Pedig lehetne, nem kell külföldre menni példáért — Budapesten éppen a szorongató munkaerőhiány hatására Jó néhány nagyvállalatnál vették gondosan szemügyre a termelést, a technológiát. Megvizsgálták, milyen feladatokat lehelne „hazaadni". Az egyik budapesti fehérnemű-készítő üzem otthon csomagoltatja termékeit, a másik fémalkatrészekből kis szerelvényeket állíttat össze. Az Elzett-gyár talán japán példára néhány zárfajtát bedolgozóval állíttat össze. Azt vallják: megéri. Persze nem szabad a bedolgozói munkánál kizárólag szerelésre, csomagolásra — tehát feltétlenül termelő tevékenységre — gondolni. Hiszen bizonyos adminiszlr; ós feladatot, kereskedő' i könyvelést, gépírás, szám!; ellenőrzést, anyagválogatast stb., stb. is m lehetne bízni a vállalkozókra, Annál inkább, hiszen sokkal több gépkocsival rendelkeznek az üzemek, intézmények, mint régebben — nem olyan nagy gond a háztól-üzemig való szállítás, mint régen. így akik bedolgozók lehetnek — a nyugdíjasok, az egészségi állapotuk vagy családi okok miatt — fogyatékos munkaképességű emberek valóban otthon dolgozhatnának. Miért emlegetjük unosuntalan a bedolgozók ügyét? Nem csupán életszínvonaluk megjavítása érdekében, hanem a gyárak, üzemek érdekében is. Azért, hogy munkaerejüket az eddiginél célszerűbben hasznosíthassák. Mert tény: a legtöbb helyen még mindig munkásfelvételt hirdetnek ahelyett, hogy saját meglevő tartalékaikat, embereiket alkalmaznák megfontoltabban, jobban. Mint például az EMERGÉ akarja most: nincs 60 embere, hogy a gyárban villáskulcsos csavarokat hajtogasson tömlővégekre — hát kiadja bérbe a munkát, így az igényesebb, valóban csak a gyárban elvégezhető műveletekről nem kell „levenni" 60 embert. Neim rossz módja ez a munkaerőgazdálkodásnak! Elhangzott Szegeden az is, hogy a helyi iparnak OIHII „jó" a bedolgozói rendszer. Bizonyos technológiák, termékek azonban valóban kedvezőek lehetnek a bedolgozói sajátságokra (pl. gombgyártás, kis présmunka). De a szegedi iparban is megvannak a lehetőségei!, csak értő szemmel kell ke resni azokat! Tanácsi üzem pl. a Szegedi Fémipari Vállalat, ahol az autó stoplámpákat szerelik. Ez nem kifejezetten bedolgozóknak alkalmas feladat? — dehogynem! Ha a vállalatok — valódi érdekeik szerint — munkabizottságokat. legalabbis szakeml>ereket bíznának meg a válogatás feladatára í. alighanem gyorsan munkái kapna a tétlenü) várakozó 1000—1200, vagy még több ember, meg a gyárak is, Matkó István