Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-23 / 45. szám

3 1971. FEBRUÁR 23. KEDD Közei kétezer javaslat az ifjúsági törvény tervezetéhez Határozat a KISZ VIII. kongresszusának előkészítéséről - Ülésezett a KISZ KB Dr. Horváth István első titkár elnökletévél hétfőn ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszólalt Ilku Pál művelődésügyi minisztér, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, s ott volt dr. Markója Imre, az igazságügy-miniszter első helyettese — elsőként az ifjúsági törvény tervezetét vitatták meg. i Dr. Vajó Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára elöljáróban elmondotta: Az ifjúság növekvő társadalmi szerepét, a fiatalokra háruló egyre nagyobb követelmények teljesítését, az ebben a korosztályban rejlő energiák társadalmi hasznosítását tartották szem előtt, amikor elhatározták az ifjúsági törvény megalkotását. Az előzetes törvénytervezetet széles körű társadalmi vitára bocsátották, s ennek során kifejtették véleményüket a KISZ megyei bizottságai, különböző rétegtanácsai, elmondták gondolataikat a szakszervezetek, illetve a hazafias népfront e témával foglalkozó fórumainak, ankétjainak részvevői. A vitákban 3 ezernél többen kértek szót, s kistáján kétezer javaslatot juttattak el a KISZ KB-hoz. • Az észrevételek, módosító indítványok hasznosításával a KISZ KB intéző bizottsága átformálta a törvénytervezetet, helyt adva minden értékes, figyelemre méltó gondolatnak. Az intéző bizottság — hangsúlyozta dr. Vajó Péter — az átdolgozáskor arra törekedett, hogy a törvény a párt ifjúságpolitikai határozatában foglalt elvek maradéktalan megvalósítását szolgálja, az ifjúságot érintő kérdéseket egységesen szabályozza, vegye figyelembe a különböző ifjúsági rétegek eltérő sajátosságait, hosszú távon biztosítja az ifjúság bevonását a szocialista társadalom teljes felépítésével járó feladatok megoldásába. Végül: tegye lehetővé, hogy a KISZ élhessen az őt megillető jogokkal. < A referátumát vita követte, majd a KISZ Központi Bizottsága úgy döntött, hogy az átdolgozott törvénytervezetet eljuttatja a kodífikáclós bizottsághoz. Ezután Illisz László, a KISZ Központi Bizottságának titkára tartott előadást a KISZ VIII. kongresszusa előkészítésének politikai és szervezeti feladatairól. Leszögezte: a kongresszusra készülődve a különböző alapszervezeteknek és bizottságoknak értékelniük kell a mozgalom négyesztendős munkáját, s alkotó szellemű, demokratikus vitákkal kell elősegíteniük azoknak a feladatokrjak és módszereknek kidolgozását, amelyek megvalósításával, illetve alkalmazásával a KISZ eredményesen töltheti be hivatását. A KISZ-szervezetek a népgazdaság negyedik ötéves tervének megismertetésével mozgósítsák és szervezzék a fiatalokat a helyi gazdasági feladatok teljesítésére. A KISZ Központi Bizottsága határozatban rögzítette a KISZ VIII. kongresszusa előkészítésének politikai és szervezeti feladatait. Az ifjúsági szövetség kongreszszusa — a tervek szerint — ez év decemberében ül öszsze. >U rí " . -rí-': 1 Ali -,-V.. - í". :v s /, iliSvi m, miiii i g\ , ".?/ V.'7-^-y.1 'ü".*: j^cijikS!'-rí; : k •Wg SEÍ&&'.'• 'i rí Leg IKON Zi avai rO , ".?/ V.'7-^-y.1 'ü".*: j^cijikS!'-rí; : k •Wg SEÍ&&'.'• 'i rí Magyar—román árucsere-forgalom — A magyar és a román külkereskedelem képviselői Budapesten jegyzőkönyv parafálásával befejezték az 1971. évi magyar—román árucsere-forgalmi tárgyalásokat. Ugyancsak megkezdődtek az 1971—1975. évi hosszú lejáratú árucsereforgalmi és fizetési egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások. A tárgyaló felek megegyeztek, hogy az 1971. évi árucsere-forgalmat szabályozó jegyzökönyvet és az 1971 —75. évekre vonatkozó hoszszú lejáratú megállapodást Budapesten egyidejűleg írják alá. Dr. Ion Stoian román külkereskedelmi miniszterhelyettes elutazott Budapestről. (MTI) Pasztell színű asztaloknál ül harminckét párttag az új szegedi Haladás Termelőszövetkezet ebédlőjében. Ennyien jöttek el a negyvenkilencből. Kint. az üvegen túl, tiszta idő kéklik, bent, valami elektromos feszültség vibrál. Személyi és gazdasági, kérdések — mondja bevezetőül Belléncs László, a párttitkár. Utóbb kiderül: inkább személyi ellentétek. Feszültség az elnök, dr. Csizmás \ Sándor és a párttitkár kö' zött. Vízkár címén, béremelésként. juttatásként felvett összegekről, kiadásokról, új bútorok vásárlásáról, számlázási problémákról esik szó a taggyűlésen, elmérgesedett viszonyt sejtető hangon. „Élére állítva" minden probléSenki ne gondolja, hogy késhegyig menő csatákról van itt szó; hogy olyan előnyöli kicsikarása lenne a cél. amelyek szembekerülhetnek más jogos és előbbre való érdekekkel. Hiszen ezek a természetes érdekütközések nyílt vitában történnek. Nem emberek, nem a választottak mérkőzése ez, hanem az érvek és a szükségletek megméretkezése. S aki fél ettől, az a szocialista demokratizmustól fél. Könnyű belátni ugyanis, hogy ez a gyakorlat éppen a területi érdekek jó elrendezésének nyit utat. Az érdekek nyílt ütközése éppen az igazságosság szálláscsinálójs. Ilyen értelmezés szerint pedig nem hogy zavarná a városi, megyei vagy országos ügyek előmenetelét — a szükségszerűségek tökéletesebb felismeréséhez vezet. - Kiiktatja a közös dolgok elrendezéséből a szubjektivizmust. Amíg arról volt szó egy-egy jelölésnél, hogy a politikára szavazunk, a dolog egyszerűbben ment. Miért válogattunk volna az egyformán alkalmas személyek között? Most viszont nemcsak a rendszer képviseletében vagyunk érdekeltek, hanem a közvetlen környezetünkében is. Érthető hát, hogy a terület lakosságának a figyelme élénkebb a jelöltek iránt. S minthogy kellő ismeret, a lakossággal való eleven kapcsolat nélkül nehéz vagy lehetetlen kitapintani az érdekeknek ezt a másik fontos ágát. természetesen adódik a jelölés bonyolultabb igénye és felelőssége. De ugyanezt elmondhatjuk a választásról is. Áz idén már nem tesz „első" jelölt, a népfront egyformán támogatja a listára felvett személyeket, hogy -a döntés teljesen a választókra maraújon. Amilyen nagy hiba lenne, ha a választottak nem figyelnének oda a területi érdekekre, ugyanolyan kár adódna abból. ha csak ezzel a megbízatással kerülnének be a testületekbe. Két képességnek és hivatottságnak kell tehát házasodnia a valóban alkalmas jelöltben. Mert tudunk olyan tanácstagról is. aki ülésről ülésre egyébre sem figyeft, mint a körzet apróbb-nagyobb dolgaira. Azokat verklizte. anélkül, hogy átgondolta volna ezek öszsaefúggéseit a nagyobb közösség gpnám" vaf; hogy kijelölte volna ezek helyét és fontosságát a szélesebb érdekek sűrűjében. Ezek között dialektikus összhangnak kell lennie, már csak azért is, mert sem pénzünk nyics olvasatlanul sem energiánk nem végtelen. Az egész és a rész áttekintésének képessége adhat tehát bizakodást arra. hogy eredményes lesz la képviselet. Március második felétől, amikor* esténként jelölőgyűlésekre megyünk. ilyen megfontolások után dönthetünk majd felelősséggel. A népfrontbizottságok már dolgoznak, tapasztalatokat mérlegelnek, személyek alkalmasságát fontolgatják, hogy minden szempontból megfelelő jelöltekre tegyenek javaslatot a lakosságnak. Szinte személy szerint megvizsgálta a szegedi és a megyei népfronte'nókség is a tanácstagok négvéves munkáját s aszerint készíti ajánlását. A közvélemény ítélkezik majd efölött. Ha megoszlik a vélemény. szélesíti a választás lehetőségét, ha egyöntetűen elfogadja a népfront javaslatát, akkor voksával hitelesíti. A kettős- vagy többszemélyes jelölés ugyanis nem öncélú dolog, hanem lehetőség. S ha már szó volt a területi érdekekről is. azt is meg kell mondani: a jelölés és a választás minden demokratizmusa ellenére sem versenypálya. Nem riválisok kerülnek egy listára ott sem ahol több jelöltet ál-> lítanak. hanem a közösségért munkálkodni képes emberek, s nem az „ígéretek", hanem a társadalmi fáradozás eddigi mérlege adja kezünkbe a jó döntés ktdcsát. Az érdekék és « képviselet összefüggései ilyen értelemben érdemelnek megkülönböztetett figyelmet az új választás sodrában. S hogy visszatérjek a kiinduló példához: pénzügyminiszter csak egy van, s ő sem kedve szerint osztja a közpénzt. Társadalmi áldozatokra, közösségi fáradozásra kész ember azonban vele együtt nagyon-rtagyon sok van. Nem lesz tehát nehéz megtalálnunk az olyan jelölteket, akik a társadalmi és a közösségi ügyekke) vannak szüntelen és jó összeköttetésben. SZ. SIMON KUE9MEN ÉLÉRE ÁLLÍTVA léma. Az elnök fegyelmezetten, világosan fogalmazva, de érezhető szenvedéllyel válaszol. „Ügy érzem, komoly bajok alakultak ki, melyekért felelősség terhel 49 kommunistát." — „A titkár eh»árs által előterjesztett dolgok 95 százalékának nincs alapja". — „Mi itt nagyobb szemétdombot örököltünk az előző vezetéstől, mint legrosszabb álmunkban képzelhettük." — „Kitűnő szakembereket hoztunk ide, melléküzemágat létesítettünk." — „Súlyos pénzügyi helyzetben van a szövetkeret, tavalv is, de ebben az évben is állami pénzből gazdálkodunk." — „Javaslom Belléncs elvtársnak, ne utólag szóljon észrevételeiről, hanem menet közben." Csakugyan hasznosabb lett volna, ha a hibákat nem pgy csokorban teszi le a pártszervezet a közösség asztalára, hanem már szálanként, korábban. Ez a mi dolgunk, nekünk kell helyrehozni — jelszóval. Egy éveleji taggyűlésnek — olyan nehéz esztendő után, mint *a tavalyi, olyan „Állam bácsi" jóvoltáiból élő tsz-ben mint a Haladás — sokkal inkább a tagságot tájékoztató, mozgósító tevékenységre kellene koncentrálni. Donáth Mihály szól: Legrosszabb, ha azt halljuk, hogy a vezetők nem egyezőnek. Ki lehet, ki kell „egyenesíteni" a dolgokat — ez az általános vélemény. Van, aki adja a csodálkozót, hogy ilyen feszültségekről ő nem is hallott (a taggyűlés után mondják róla: előzőleg ő nyitotta legnagyobb panaszra a száját). Furus János javaslalát — a felvetett kéraz ellenőrző b zottság vizsgálja ki, de a valótlan adatok közlőit büntessék meg — elfogadják. Ismét a tsz felé visz a kocsi. Vagy húsz nap telt el közben. Vajon hogyan végződött a vizsgálat? Mint kiderül: el se kezdték. A vitatéma tehát — marad. Pedig itt, ahol különféle bajok, visszaélések voltak korábban, a- bizalom szinte egyet jelent a jövővel Itt sietni kellene a világossággal, Beszélgetünk. Dr. Peták Károly, a főkönyvelő: az új bútorokért kb. 70 ezer forintot fizettünk. — Igaz-e, amit a taggyűlésen mondott a párttitkár; hogy tavaly ősszel a kútfúró részleg Norton-kutakat fúrt egyeseknek, az 5500 forintos költség helyett 1500 forintért? ö nem tud semmit mondani erről. A főagronómus vág közbe: igen, volt ilyen. Tsz-tagoknak önköltségi áron fúrtak már kutat Hát ez is így történt. — Tífctómmal kívülállóknak is csináltak ilyet. — Higgye el, jobban megéri a tsz-riek is így, mintha a teljes árat kérte volna — a támogatás miatt. Verba József, a kútfúró részleg vezetője: Utasítást kaptam rá, hogy csak anynyit számítsak fel. Nagy, túlságosan is nagy a háztáji kultusz,- gyakran 'a közös rovására. Elgondolkodtató: más szegedi tszben 210 a kötelező H) órás munkanapok száma, itt csak 160 a férfiaknak, 120 a nőknek. A kommunistáknak ehhez is lehetne szavuk: megértetni az emberekkel, hogy „adós fizess!" helyzetben több és fegyelmezettebb munkára van szükség. A durva hangnemmel kapcsolatban — ami szintén téma volt a taggyűlésen — a főagronómus is azt fejtegeti: mennyire rossz a munkafegyelem. — Itt bevett szokás voR, hogy délután 4 órakor a traktoros elvitte a traktorát és aztán saját zsebére dolgozott vele. S akkor szoktassa rá az ember, hogy esté 7—8-ig melózni kell. Me? amikor félrészegen bejön valaki az irodába hangoskodni. Persze, hogy felemelem a hangom, ha egyesek csak két-három, vagy tíz napot dolgoznak havonta) — Akkor sűrűbben jön be az illető? — Nem biztos. De példa a többieknek. Ami biztos: ez az 1380 hold olyan föld, amelyen sok megbecsülésre váró, azt érdemlő parasztember él. EBED KÖZBEN A morzsolónál hárman szalonnáznak. Leülve, oldalt, dőlve a vörösbarna kukoricacsutkák halmára. Kószó Imre, Nyári János és Horváth András csak úgy, falatozás közben válaszolgat. — A régi vezetés nem volt jó. Lehet, hogy az úi meg az időjárás, a víz miatt nem tudott bizonyítani. Hogy idén mi lesz? A vetés, a beművelés szépen előrehaladt — így Kószó Imre bácsi. i — Az a baj, hogy nem kapjuk meg a 20 százalékot. — Számítgatjuk, mitől is esnek el így, hogy az évi kereset 80 százalékát évközben felvették ugyan, de a többivel „sáros" marad zárszámadáskor a gazdaság. Kószó 3800, Nyári 4800, Horváth 3000 körüli összeget mond. — Nekünk innen kell megélni, mi erre áltunk be. — Mióta? — Húsz éve. Nekem 2700 órám van 1970-ből. Aki az én csapatomban van. mind megdolgozta a 2400—2600-at. — Mi meg is találnánk a számításunkat itt. — Beszélgettek-e e párttagokkal a szövetkeret problémáiról? — Nemigen tudjuk mi, ái a párttag — mpndja Nyári bácsi. — Nem tudjuk, mi volt a téma a taggyűlésen. Talán nem szabad elmondani nekünk, vagy miért, de tény, hogy nem tudatják azt velünk. — Mi a véleményük a vezetői hangnemről? — kérdem. Csend. Később: Tudja csoda. Na mindegy. Aztán: — Egy bizonyos: a vezetőknek meg kell nyerni a tagság bizalmát. Anélkül itt nem lehet eredmény. Arról senki se "feledkezhet meg: mi is ugyanolyan emberek vagyunk. A szövetkezet - hathatós ;állami támogatást kapott a talpraálláshoz. S most, amikor már ki kellene gazdálkodni az óvadékos szanálási hitelt, senkinek sincs erkölcsi alapja a viszálykodéshoz. Arra sem, hogy — mint az elnök és a párttitkár tették a taggyűlésen — elmenetelről beszéljenek, ha nem így, vagy nem úgy ala kulnak a dolgok. Egy akarattal dolgozni, egy irányba húzni — erre kellene tanítani a kollektívát, a párttagságnak is erre kellene psztönöznie. Simái Mihály <