Délmagyarország, 1971. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

11 CSÜTÖRTÖK, 1971. FEBRUÁR 18. Tovább a magyar—szovjet áruforgalom flpro Untai felszólalása a magyar— szovjet kormányközi bízottság moszkvai ülésén Mihail Leszecsko, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, aki szerdán Moszkvában megnyitotta a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság soronlevő ülését, közölte: körülbelül 250 té­mát ölel fel a Szovjetunió és Magyarország műszaki­tudományos együttműködése. A bizottság ülésén fel­szólalt Apró Antal, a ma­gyar kormány elnökhelyet­tese, a magyar küldöttség vezetője, aki megelégedéssel nyilatkozott a kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok fejlődé­séről. A két ország között lebonyolódó áruforgalom az 1-971—1975-ös években az előző öt évhez viszonyítva több mint 60 százalékkal emelkedik. Már ebben az évben csaknem 10 százalék­kal növekednek a kölcsönös szállítások. Apró Antal aláhúzta a kölcsönös gépipari szállítá­sok fozódó szerepét. Magyar­ország ebben az öt évben rragy teherbírású tehergép­kocsikat, személygépkocsikat, traktorokat, repülőgépeket, a Szovjetunió pedig autóbu­szokat, hűtőberendezéseket, hírközlő berendezéseket kap. A Szovjetunió Magyarország felé irányuló exportjában fontos helyet tölt be a kő­olaj, a villamos energia, a vasérc. Előirányozták a köz­szükségleti cikkek kölcsönös szállításának növelését. A felek megjelölték azo­kat az intézkedéseket, ame­lyek a szakosítás és a kooperálás elmélyítését szol­gáljak a különböző ipar­ágakban. Apró Antal véleménye sze­rint a kétoldalú kapcsolatok kiszélesítésében fontos sze­repet töltenek be a két or­szág közötti hosszú lejáratú egyezmények. A Szovjetunió és Magyarország együttmű­ködik például az elektroni­kus számítástechnikai eszkö­zök egységes rendszerének megteremtésében, a gépkocsi ­és a hajógyártásban. (MTI) Páftnap az orvos­egyetemen A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem pártbizottsá­ga tegnap, szerdán délután 4 órakor a szemklinika elő­adótermében pártnapot ren­I dezett egyetemi oktatók, | hallgatók és alkalmazottak részére. Dr. Cserháti István elvtársnak, az egyetemi párt­I bizottság titkárának meg­nyitó szavai után Sipos Gé­za elvtárs, az MSZMP Sze­ged városi bizottságának el­ső titkára tartott előadást a X. pártkongresszus hatá­rozataiból adódó feladatok­ról és válaszolt a feltett kér­désekre. Híradástechnikai kábelek Szegedrül ÚJ üzemrész e kábelgyárban Jelentős változás követke­zett be a szegedi kábelgyár életében: a hagyományos erősáramú vezetékesalad mellett megkezdődött a hír­adástechnikai készülékekhez szükséges mintegy három­száz kábelféleség gyártása is. A gyorsan fejlődő ma­gyar híradástechnikai ipar számára így most már nem a budapesti Kábel- és Ve­zetékgvár állítja elő a fon­tos alkotóelemeket, hanem a szegedi üzem. Az erősáramú vezetéke­ket a szegedi kollektíva már rutinszerűen, évek óta ké­szíti; ennek megfelelő kö­rülményeket teremtettek. A a Magyar Televízió megren­delésére például tíz kilomé­ter hosszúságú, különleges műsortovábbitó vezetéket készítenek. Hazánkban so­káig hiánycikk volt az úgy­nevezett mikrofonkábel; eb­ből több ezei- méter kerül le hamarosan a szigetelőgé­pekről. Ugyancsak érdekes s igényes műszaki feladatot jelent egy különleges kábel­fajta — a vasúti kerekek deformálódását mérő mű­szerhez szükséges —, veze­ték elkészítése is. A gyár szakembereinek újítása alapján önhordó te­lefonkábelt kísérleteztek ki. Mint ismeretes, kisebb tá­híradástechnikai vezetékek voiságokra a szigetelt tele­gyártása azonban aligha történhet az eddigi tapasz­talatok, gépek felhasználá­sával. Amint Szép Lajos fő­mérnök eLmondotta. az új követelményekhez új üzem­részt alakítottak ki. s Bu­dapestről Szegedre hozták a szükséges gépparkot is. A volt bányavezeték-üzemrész­ben januárban megkezdő­•dött néhány típus gyártása, Jó eredmény a homokon Zárszámadó közgyűlés az üllési Árpád Tsz-ben Az üllési Árpád Termelő- emelkedöen jól dolgozó ter­szövetkezet nem tartozik a nagy gazdaságok közé. A két és fél ezer holdon gazdálko­dó homoki emberek tavaly is jól dolgoztak. Különösen akkor lehet jónak mondani, ha a 281 tagból az idősebb emberek tevékenységét kü­lön értékeljük. Ök már ke­vesebbet, de annál szorgal­masabban dolgoztak. Sípos Mátyás főkönyvelő reszlete-" részesültek, sen ismertette a gazdaság anyagi helyzetét, elmondta a közgyűlésen, hogy az évi termelési összeg meghaladja a 4,5 millió forintot, ebből a tagság részesedése 2 millió £74 ezer forint. Az utóbbi három év legjobb esztendeje volt 1970. A beszámoló felett Ocskó Lajos párttitkár nyi­totta meg a vitát, amelyben a jövőről szóltak a tagok, hangsúlyozva a továbbfejlő­dés lehetőségeinek, köztük a háztáji gazdaság ellátottsá­gának szükségét, az összter­melés fokozását. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a ve­zetőség beszámolóját, majd módosította az alapszabályt. Ebben rögzítette a nőbizott­ság létrehozását, s annak szociális és kulturális tevé­kenységét, valamint a ház­táji gazdaságok, s ezen belül a kisállattenyésztés fejlesz­tését. A munka elismerésével íe­jezotfött be a közgyűlés: Pin­tér Lajos- -elnök kilenc ta­melőszövetkezeti tagnak nyújtotta át a Kiváló szö­vetkezeti dolgozó kitüntetést és a velejáró pénzjutalmat. Ismét élt szavazatával a közgyűlés s a 10. Kiváló szö­vetkezeti dolgozó kitüntetést a téesz elnökének adomá ­nyozta. Ezután a tsz idősebb dolgozói is. mintegy 80-an f 500—500 forint juttatásban Zehnan Ferenc fonkábeleket hagyományos módszerrel előre kifeszített acéltartó vezetékre erősítet­ték. Az új telefonkábelhez nem kell külön tartóhuzal, mert magába foglalja az acélhuzalt is, a postások munkája sokkal gyorsabb és könnyebben elvégezhető így. A Népstadion megrendelésé­re 5 kilométernyi különle­gesen hajlékony, a vívók találatjelző készülékéhez használatos kábelt gyárta­nak, ilyet eddig hazánkban •még nem készítettek. Az új híradástechnikai üzemrészben már működnek az első gépek, felszerelése azonban nem fejeződött be. A Budapestről letelepített berendezéseken kívül több új is érkezik, amelyekkel mintegy húszmillió forint értékű lesz a géppark. Fi­gyelmet érdemel, hogy a ká­belgyár saját kollektívájából alakította ki az új üzem­részhez szükséges munkás­gárdát. tehát nem hirdetett munkásfelvételt. A szakem­bereket, a művezetőket. a meósokat Budapesten képez­ték ki. A kábelgyár az Mén mintegy 850 millió forintos termelésire készül, s ebből az új üzemrész mintegy 30 millió forint értékű munkát végez majd. M. I. ,-„.. • •—'k * - . ... itv, A Bosszantóan zavarni tiéd­nak az apróságok: megint a gázboylerrel történt valami. Este hazaérve gondolatban a szerelővel diskuráltam. Annyira lefoglalt, hogy a le­vélszekrényben talált postát fel sem bontottam a lépcső­házban. Csak azután, h/ygy a fürdőszobában csüggedten konstatáltam, ma estére sincs meleg viz, hiába pislog az a fránya gyújtóláng. Né­zem a levelet, Betti írt. „Éppen ideje, hogy életjelt adjak magamról. Amióta utoljára találkoztunk, meg­fordult velem a világ." Na­csak. igazán rendes Szöllősy Bettitől, hogy eszébe jutot­tam. „Főiskolás vagyok Sze­geden, méghozzá másodikos. Vagyis sikerült, pedig már alig hittem. Amikor utoljára beszélgettünk, a klinikán se­géd nővérkedtem, s kaptam kézhez negyedszer is a fő­iskola elutasítását: hely­hiány miatt, sajnos, ismered a típusszöveget. Hogy bőg­tem! Fejembe vettem, min­denáron tanítani fogok, ha máshol nem. a Holdban. El­megyek képesítés nélkül! Helyeselted, azt mondtad, legalább belekóstolok abba, amihez ismeretlenül úgy ragaszkodtam." kai, mindig attól féltem, ösz­szedől, éktelenül nyikorgott, potyogott belőle a szalma. Szekrényemet meg ette a szú, egyik lábára sántított, s időnként kiborult az ajta­ja. Asztal, szék és egy ho­kedli mellett seregnyi bolha szegődött társamul — nagy fene civilizációmmal csak sokára bírtam el velük;" CSALÁDOKNÁL BOLHÁK TÁRSASÁGA Szerződéskötés a színes ipari tv-láncok magyar—francia kooperációs gyártására Szerdán a Metrimpex ^Külkereskedelmi Vállalatnál Georges Noreau, budapesti francia kereskedelmi taná­csos jelenlétében, Herkner Ottó, a Metrimpex vezér­igazgatója, valamint Tamás Endre, a Híradástechnikai Ktsz elnöke kooperációs szerződést írt alá. J. Kettle­vel, a Thompson—Uston­cég igazgatójával. A megál­lapodás értelmében a buda­pesti szövetkezet és a világ számos országában leányvál­lalatokkal. képviseletekkel rendelkező Thompson-cég a •l»már korábban -együttesen-ki­fejlesztett zárt rendszerű ipari tv-láncokat közösen gyártja. Az elsősorban az oktatás­ban, különösen az orvos­képzésben, a műtétek köz­vetítésére alkalmazott színes ipari tévékhez a francia cég a monitorokat, a Híradás­technikai Ktsz pedig a ve­zérlőegységet gyártja. A kö­zösen kifejlesztett Secam­rendszerű berendezés nagy előnye, hogy a kamerával felvett képet videomagnóra lehet rögzitení, majd visz­szajátszam. Berreg a telefon, feketét főzök a konyhában. Olvasom tovább Betti levelét. „Mindjárt kaptam helyettesitői állást egy tanyai iskolában. Mielőtt aláírtam a szerződést, hely­színi szemlére küldtek, hát­ha megijedek a tanyától. Amiko-r először álltam négy osztály gyerekserege előtt, értettem meg igazán, mit je­lent az ös-síevont alsó tago­zat. Az iskolavezető kézi­könyvekkel, jó tanácsokkal látott el, hogy valahogy ne­kiinduljak. A gyerekek ele­inte félelemmel néztek rám, városból kirándult idegenre, tekintetük mintha fagyos so­rompót verne közénk, sose akarnak befogadni. De az első labdázás után már ba­rátságosan mosolyogtak. Az iskola mellett nádfedeles há­zikóban kaptam albérletet. Nézegettem kívül is, belül is az évek óta üres, pókhálós szobát, sírtam is, nevettem •is — egy finnyásabb tehén különb helyen lakik. A Jaincsó-filmek tanyáira em­lékeztetett, csak ott művé­szi gonddal hordják össze a szegénységet, itt meg min­den olyan valóságszagú, hogy egyenesen hátborzon­gató. Kerítés nélküli udva­runkat vályogépületek ölel ték körbe, istállók, ólak, magtár, udvari kemence. Szobám természetesen föld­padlós volt, penészes falain hatalmas sötét szentképek, nagy kereszt, családi albu­mok, gyászjelentés az ágyam fölött. Nem nyúlhat­tam hozzájuk, már húsz éve megszokták helyüket. Csak ne lettek volna olyan söté­tek, hisz bagolyszem kellett ahhoz, hogy az ember még nappal is lásson valamit, az ablak kicsi volt, mint a fü­zetem. Az ágyam magas támlájú, cirádás, pcríogék­Bekap­csolom a tévét. Míg meleg­szik, tovább betűzöm Betti ákombákom kézírását. „Azért ne hidd, hogy el­hagytam magam. Ősszel ké­ső estig virrasztottam az is­kolában, egyszerűen az lett az otthonom. Másnapi órák­ra készültem, szemléltető képeket rajzoltam, ragasz­tottam, drótoztam. Odahaza Mihály bácsi mesélt estén­ként , szerettem a kis töpö­rödött öreget, az is örült, ha hallgatom, hiszen egész nap csak a kutyájához meg macskájához szólt, vagy féltve őrzött tehenét becéz­gette. Vekkeróráját a csil­lagok állásához igazította, s akár hiszed, akár nem, perc­nyi pontossággal megmond­ta az időt, ha este, vagy ko­ra hajnalban az eget kém­lelte. Mihály bácsi segített közelebb jutni a tanyaiak­hoz. Jól ismerte a környék lakóit, mindenkiről tudott valami fura történetet, tele babonával, amin nevetett ugyan, de azért hitt benne. Érdekesek a. tanyai embe­rek. Látszólag szigeteken él­nek, távol egymástól, ma­gánéletük mégis közszájon forog. Jóformán alig kerül­tem oda, máris tudtam, ki él krumplin, kenyéren, melyik apa részeges, melyik veri családját. Igyekeztem alaposan felkészülni, de így is néha elkeserítettek csa­ládlátogatásaim. Errefelé elmaradhatatlan szokás, hogy a vendég tanítót meg­kínálják. Én sem tudtam ki­védeni, különben azt hiszik, lenézem őket, bezárkóznak, ellenségesen viselkednek. Tehetetlennek éreztem ma­gam, hiszen nem mondhat­tam. hogy takarítsanak fel, minden ragad a kosztól, hogy nem illik olyan pohár­ból kínálni, amit hetek óta ablakban lepnek a legyek, s az egész család használja. Vigyáznom kellett, hogy mit mondok. Nem kritizálni akartam, hanem segíteni. Így aztán a gyerekeket pró­báltam tanítani arra, hogy legyen igényük a szépre, tisztaságra." KIOLVASZTOTT DIÁKOK Az Apol­ló leszállt a Holdra. Átkap­csolok a jugoszláv csatorná­ra de nincs még egyenes adás, hosszasan kommentál­ják az eseményeket. Pilla­natnyilag Betti sorsa inkább érdekel. „Emlékszel, meny­nyit beszélgettünk arról, ha majd tanítani fogok. El­képzeléseim töredékre hul­lottak, de azért sok mindent lehet próbálni, ha az ember nagyon akarja. Látogatásai­mat igyekeztem még ősszel letudni, mert télen nehéz kimozdulni. El se hiszed, milyen kiábrándító a tanya­világ télen, az életet csak néhány füstölgő kémény jel­zi. Reggelenként apró gyere­kek bandukolnak a nagy hó­ban, alig látszanak benne. Némelyiket úgy kell kiol­vasztani kabátjábóL. annyira összefagynak a két-három kilométeres úton. Bizony az én szobám is jégbarlang volt, inkább a favágástól melegedtem fel, mint a kály­ha mellett, ami erősebben füstölt, mint melegített. Es­ténként kabátban-csizmában, szkafanderben gubbasztot­tam az asztalnál, mint az űrhajósok, s hogy Mihály bácsi korán aludni tért, fé­lelmetes csönd vett körül. Még a kutya sem ugatott, ismerősök jártak a csapá­son. Eleinte tetszett, ha a petróleumlámpa cilindere fölött meggyújtottam a ci­garettámat, később már azt is észrevettem, hogy a láng süti az ujjamat. A tanyai télről az iskolai karácsony jut eszembe, szép nagy fe­nyőfánk volt. a díszeket buz­gón farigcsálták a gyerekek. Verseket, énekeket tanítot­tam nekik, amiket valaha én is tanultam. Meglepett, hogy az ünnepségre legalább háromszor annyi szülő jött el, mint egy-egy értekezlet­re. A gyerekek lelkesedése rájuk is átragadt, együtt énekeltek. A karácsony fel­melegítette a megfagyott vi­lágot, hogy aztán újra meg­dermedjen minden. Biztosan eluntatlak rövid­re fogom. Még véget sem ért a tél, féléves szerződésem le­járt, másik tanyára költöz­tem. Az előző után valósá­gos paradicsomba. Már felső tagozatban tanítottam, egy­szerre csak két osztályt, szertárban laktam, még vil­lany is volt. Most, hogy itt ülök a kollégium tanulójá­ban. fűtőtest mellett, való­színűtlen kényelemben, szin­te nevetségesnek hat, meny­nyire örültem akkor a vil­lanynak. Megszerettem ezt a vidéket is, gödrös útjaival, egyszerű embereivel. Néha­napján most is visszajárok. Legutóbb egy vasárnap reg­gel váratlanul meglátogat­tam volt kolleganőmet, s délben már az egész osztály bekiváncsiskodott az iskolá­ba. Zavarba jöttem, kértek, menjek vissza közéjük. Sok­szor mennék is, de csak egy­egy hétre. Amikor bekerül­tem a főiskolára, szokatlan volt katedra után a tanuló­pad. Furcsa, fordított já­ték: gyakorlat után az el­mélet. Ügy érzem, a kettő valahogy nem ugyanaz. Az életet nem lehet tanítani, próbálni kell." Bejött a kép a Holdról. Ott tébláboltak az asztro­nauták másfél méterrel az orrom előtt. Mégis irdatlan messze, sivár, élettelen siva­tagban, reménytelenül egye­dül. A kásás képen valame­lyik holdutasban Bettit lát­tam egy pillanatra. Nikolényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom