Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
io VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 10. Lődi Ferenc A BÉCSI SÓGOR Buday György Paraszt mesék Galambos Ferenc MŰVÉSZKEDŐ MAGYAR ÍRÓK A művészi alkotótehetség ritkán egysíkú. A magyur irodalomtörténet is nem egy olyan "írót ismer, aki vagy a színpadot kívánta meghódítani, vagy a képzőművészet valamelyik ágában kereste egyéniségének másik kifejezési formáját. Kazinczy Ferenc eredetileg művesznek készült; 1777-ben Bécset is e célból kereste fel. Ismerőseiről, barátairól karakteres arcképek sorozatát készítetté, amelyek Arnyékrajzolatok címmel meg la jelentek. A költő Kisfaludy Károly katonai pályáját 1811-ben azért szukltotta meg, hogy a bécsi művészeti akadémián tanuljon. Egy ideig portrék és elefántcsont szelencék festéséből tartotta fent magát. „A tatárok Magyarországon" című drámájának sikere után az írói pályát választotta, de a képzőművészethez továbbra sem lett hűtlen; az Auróra legtöbb metszete az ó rajza utón készült Tájképeiben a romantika minden eleme (viharos tenger, villámok, romok, távoli tüzek stb.) megtalálható. Tengervész, Éjszakai szélvész, és más. naivan romantikus bájú tájképei beletartoznak a magyar képzőművészet történetébe. A romantika Kisfaludy Károly plktúrájában jelentkezett legelőször a magyar képzőművészetben. Petőfi Sándor képzőművészet iránti érdeklődése Orlay Petrich Somával való barátságának köszönhető, aki 1848-ban kitűnő portrét is festett róla. Petőfi munkái közül a Bem-apót ábrázoló rajz a legismertebb. Jókai Mór már gyermekkorában maga rajzolt szörnyalakokat 'ábrázoló illusztrációkat a meséihez. Mint egy hivatalos okmány bizonyítja, a révkomáromi „Királyi Rajz Oskolát" is látogatta. Tollra.izokat, akvarellekct. olajfestményeket készített amelyekből néhányat sokszorosítva is terjesztettek. Tizennyolc éves kotában festett önarcképe „A magyar szabadságharc 1848—49" című albumban jelent meg; barátairól is több portrét készített. A festészettel akkor sem hagyott fel, amikor már irodalmi sikerek álltak mögötte: útiraizai a „Magvarország és Erdély képekben" című munkában és a Vasárnapi Üjságban is megjelentek. A regényeihez készített helyszíni vázlatait és számos arcképét noteszei őrzik. Képzőművészeti alkotásai sokkal többek, mint amatőr kísérletek, s ha a festészetet választ ia él"thivatísul. kora első művészei között volna a helye. Lesznai Anna, a Nvugat, & Napkelet, a Szép Szó és más folyóiratok megbecsült poétaasztjzonya mint képző- és ipnrművőfez is jelentős volt. Könvveket illusztrált, s a többi kőzött Ady nAbány verseskönyvénck a címlnotát is 6 tervezte. Expresszív s-o'lomü festm*hveit először imi_hep a Nyolcak kiállításán p.t.r-tr- u0 -Ad i M, „, — — + „nrrv , T | < üw-,. („V vá-v' .-.-Zq-pt " v 1 már evprmei'irprXium .. ,1„H |\Jiir'on lei -RÍ]„vel-'ben "vr-kran Ir'z'batunk n vele tor»*nt eseményeket ábrázni* vázlatokat. Az erdélvf K*s Károlv építészmérnöki oklevelet szerzett- alkotusaiban — a budapesti AllatámR" ' ' vP-' mer.' zo!» kert pavilonjai, a zebegényi templom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. — a szecessziót a székely népi építészet formakincsével ötvözte. Grafikával is foglalkozott. Főleg színes linómetszetei híresek. Nem egy könyvét maga illusztrálta, sőt maga is nyomta sztánai otthonának kézisajtóján. Kassák Lajos mind az irodalomban, mjnd a képzőművészetben forradalmian újat teremtett. Képzőművészként az aktívizmus, a konstruktivizmus mellett kötelezte el magát. Képarchitektúráknak nevezett grafikái, kollázsai, olajfestményei a kor legmodernebb művészeti törekvéseihez kapcsolódnak. Számos kötetét maga illusztrálta. Művészeti könyveiben, cikkeiben a művészet minden problémájához hozzászólt, a tipográfiától a reklámművészetig, a festészettől a könyvművészetig. iHHMi Két évenként vagy esztendőben egyszer körülszaladta Illés az anyja rokonait, akik nagyjából egykupacban laktak. Egyiket a másiktól néhány utca választotta el, Illés viszont a város másik végén lakott. Ami a nemzedékek soron követését illeti, kiterjedt volt ez a családfa. A nagyapa. Csóka János öt lányt és egy fiút nemzett Harmadíziglen viszont már öt fiú és kilenc lány eszmélt a világra, míg a negyedik nemzedékbeli fiak és lányok már annyian voltak, hogy ném is ismerték egymást. Illés nagynénjei és sógorai lassacskán elballagtak a szentmihály lován, s maradtak a vele azonos nemzedékbeli unokatestvérek, akik még érezték, hogy közös véredényből származnak. Illésre tulajdonképpen sosem nyitottak ajtót a rokonai, mert világéletében szegény volt, amazoknak viszont mindig volt anynyi, amennyit a tejbe aprítottak. Hősünk ilyenféleképpen ki is lógott a nagy atyafiságából, amolyan magánakvaló volt, magányos farkas már kölyökkoráhan. Váltig hangoztatta pedig szegény anyja, amíg élt: —| Illés, azért te csak legyél jó rokonuk az én testvéreimnek, akik neked nagynénéid, nagybátyáid, azaz sógoraid és ángyikáid. A gyermekeik pedig elsőszülött unokatestvérek, s majd azok ivadékai és a te leendő csimotáid szintén rokonai lesznek egymásnak. — De jól tudja leágaztatni a dicső családfáját, anyám! — gúnyolódott Illés. — Ügy tesz, mintha gondjában-bajában kíváncsiak lettek Volna magára csak egyszer is. Bezzeg, ha én dúsgazdag lennék, netán polgármester, miniszter, vagy atyaúristen, akkor minden rokonsága itt tolongana az ajtóm előtt. Még hátat se tudnék fordítani, mert akkor rögtön tennének egy szívességet ... — Elég, te istenkáromló! — m m • • w « ül íwii&i&vi Szávay litván Ablakok Rónay György BESZÉLGETÉS A TÉREN Igazad van: meg kint vannak a hinták. Fölülhetsz, hajthatod magad. Később, Igen, ha majd a lomb lehullt, s még mielőtt lehull a hó, eljönnek, leszerelik és aludni viszik őket. Ügy van: majd egyszer engem is. Amikor mind lehullt a lomb. Amikor leesik a hó. , Tavasszal a hintákat visszahozzák. Persze te azért kijöhetsz a térre. Hintázni? Nagy kislánynak nem való már' Hogy mondod? Jó. Legföljebb néha, este, mikor nem látja senki Nem. Én se már. Jékely Zoltán MESE INVOKÁCIÓ JáruHntok elénk régi inesék. hozz ak a csodák üzenetét! tgérjét '» i hűség diadalát, s hogy mi.idcn kín kárpótolja magát Lám a banya, lelkünk ftrflnilre, a tüzbe jut a mese. végi e; a szörnyeteg saját zsírjába sül, gonosz zsarnok pusztul dicstelenül: gyilkos bosszú saját hamvába hull, s két árva gyermek egymásra borul. Folyóba fúl a gyáva üldöző, s minden sebet beforraszt az idő! vágott Illés szavába a kicsi öregasszony, aki Vénségére nemcsak elhagyott istenéhez talált vissza, hanem meg is enyhült haragjában a testvérei iránt, akik annák idején kisemmizték, szétszedték-eibálták az öreg Csóka rogyadozó házát, a pár hold szántót és a. szőlőt. Pörre, ügyvédre többet költöttek, mint magukra és családjuk fenntartására. Szétszaggatták akkor a testvéri összetartozás szálait is. S mintha Illés kitalálta volna anyja gondolatát úgy kérdezte: — Talán most azt akarja velem összecsomóztatni, anyám? Hogy oda ne rohanjak! Julcsanénihez magának több köze lenne, mint nékem, hiszen a testvére. — Neked pedig — emelte fel hangját az öregasszony — keresztanyád. A férje sógorod és egyúttal keresztapád is, a három lányuk pedig .,. — Tudom — nevetett kajánul Illés —, aranyos kis tyúkok, de kappanokkal, mert velük aztán megszakadt az ősi láncolat A keresztapám viszont vén huncut mert bérmáláslkor nem karórát vett, csak egy rend ruhát — Mert kilátszott a fen ék ed a nadrágból. — Veit volna Inkább kőtelet a szégyenére, hiszen a legkisebb lányát, Marcsót úgy otthagyta a férje, hogy meg sem állt Amerikáig Milyen híres volt pedig a Süli sógör! Azt mondták rá, hogy aranykezű dlvatszűcs, mert a legcsúnyább nőnek is értéke lesz, ha ó készít rá bundát. — Nagyon elrugaszkodol te magadtól, Illés — csitította volna fiát az öregasszony, mert érezte, hogy a gyerek elevenbe vágott. — Azt mondják pedig, hogy csák Bécsig ment a Süli sógor, amíg elcsitul körülötte a zaj, aztán visszajön. — Azt mondják? Inkább úgy szépítik. És nem zaj, hanem balhé van az aranykezű sógorka körül, anyám. Azt hitte, hogy az új rendszerben is éppúgy csencselhet, feketézhet, seftelhet, mint a régiben. Hát nem! Hogy ne csukhassák dutyiba, inkább kereket oldott. Vagy maga nem hallotta volna az átkr-zedást, mocskolódást, amit Marcsa testvérei és a férjük Sülire száriak? Még az egyébként szo'íd lelkű Keserű Jóska és Liüke, a felesége ís tobzódtak gyűlöletükben, amiért a divatszűcs egvszál pendelyben és mindenki Marcsájául itthagvta hites feleségét. Keserűék aztán leszedtek a keresztvizet a sógorkáról! Közönséges birkanyúzónak. házaló bőrösnek, dögkeselyűnek, cserzővargának, sinternek s a jó fene tudia. hogv mi mindennek nem titulálták. Ha valakin fog az átok, ekkor Süti Töhötöm divat""'esöt göm-be réivtia előbb-idóbb, meri a hazőt'q-iqó" csontig ható mérge előbb-utebb szétma'-e"n'rolió. — Onk ne kísérted az ic,ont. fiam. h'szen az a lány. a Marcsa rrár a halá'án van. F' emésztette a bánat az ura után. — A bánat? Azért állt össze egy másik pacákkal, aki végre gyerekét tudott neki csinálni ? — évődött anyjával Illés. — Majd a külföldi Süli sógor eltemetteti Marcsát, a gyereket meg magához veszi, majd postán elküldik neki. így aztán minden eredendő bűn megbocsáttatik. Természetesen Keserű Jóskáék átka majd hozsannává változik, hiszen a kertjükben továbbra is virit az a bazsarózsa, amit még .Süli lopott nekik a temetőből Meglátja, anyám, belő'em bátesz beszél. — Tudom ls én. mi az mi beszél belő'ed, te lókötŐ! Űgyis mindig túlbeszélsz. Vág az e-zed, mint a beretva. Csak aztán nehogy eeyszer mseadba sza'adion az éle. Mert láttam én már karón varjút. — Meg éjiell őrt nappal meghalni — folytatta ülés a p!,dabe-z*det.. — No. kifogvott a szuszból, mamukám? .Győzködni akart rajtem, áz'án. réAnd'.g veszít. Híli w, pedig ha sejtené, amit én még tudok .. . — harapta el a szót várakozásteljesen 's huncutul anylára nézett. M!nd ketten arra vártak, hogy a másik árulkodjon. Játék volt ez, kegyetlen játék, ami megtépte, próbára tette az Idegeket, bár tudták egymásról: ha szavuk, mozdulatuk olykor goromba is, ha ugrasztják és kicsúfolják egymást, szeretetből teszik. — Tudta-e anyám, hogy Marcsa eltemetése után Keserűék magukhoz vették a gyereket? — Tudtam. Így legalább nekik is van ... — Majd ráfogjájr, hogy a Süli sógoré, Amerikából — kajánkodott Illés. — Mondtam már, hogy nem ment az olyan messzi, csak Becsig. — Mindegy, csak elszökött, ha meg visszaeszi a fene, felmutatják neki a felesége mását és majd sírva fakad. Ez a tékozlók mentalitása, sírni, ríni, megszaggatni magukon a ruhát: mea culpa, mea culpa... Illésben hosszú esztendők múltával is elevenen élt a párbeszéd, a sok évődés, a heccelődés anyjával, pedig az öregasszonyt már régen sírba tették. — Csak ne ígértem volna meg neki a halálos ágyán, hogy a rokonságát számbaveszem, meglátogatom — morfondírozott magában, mert leginkább az atyafisági köteléket lerázta volna magáról, mint kutya a vizet. — Annyit még visszaadok nekik, amennyit az öreglány sírjára vittek koszorúban, aztán lehúzom előttük a rólót — döntötte el a kérdést kelletlenül, s még aznap este bekopogott Keserű Jóökáékhoz. — Hát téged mi szél hozott mifelénk, hogy eszedbe jutottunk, Illés? — lepődtek meg a jövevényen, s noszogatták befelé a nagvszobába, egyenest a legnagyobb. legmélyebb fotelba. — Én még csak egy-egy esztendőben betoppanok hozzátok, hanem ti ... hogy úgy mondjam, sose találtatok el hozzánk. — Tudod, a sok munka meg a ház körüli dolog leköti az ember kez^t-lábát — siránkozott szabadkozva Keserű Jóska, és igazmondását hitvesével, Lilikével is bizonygatta. — Bizony úgy van, szent igaz — kapott a szón az asszony, amibe Illés rögtön belekapaszkodott: — Merthogy se kicsi, se nagy, se nem vagy viselős. Lilike, gondoltam, hogy legalább te benyithattál volna hozzánk. — Már hogyne volna, hiszen tudod, hogy a Marcsa lányát mi pelenkáztuk, maholnap pedig már férjhez is adjuk — sietett a válasszal Keserű, miközben egy üveg italt és poharakat tett az asztalra, majd öntött. — Ugye. szódával iszod? — kérdezte Illéstől Lilike. — Attól függ. hogy mit? — forgatta maga felé Illés a cifra címkés üveget — Skót whisky! — olvasta fennhangon. — Hogy nektek milyen jól megy! Pedig ez is. csak pálinka, mint a mienk, dé az csak magyar... — nyomta meg a szó vegét gúnyosan. — Nem adtunk érte pénzt, úgy kaptuk, a Süli sógor hozta — dicsekedett Lilike, s mivel Illés némán rácsodálkozott, tovább folytatta: — Nem tudom, emléksael-e rá, mert te akkor még olyan surmankó korú gyerek voltál... szóval szegény Marcsánk első férje volt. — Az a bőrös, vagy mifene, aki Amerikába szökött? — adta a tudatlant Illés. — üehoyy is szökött Kiment. Különben se csak bőrös, hanem divatszűcs, és rrár vis*zaköttözött Bécbe. Onnan iár haza — emelte fel a hangiét Keserű. — Akkor elolvadhatott már a fején a vai, ha csak úgy hazaszalad eálhat hozzátok. — Miféle vaj és hogy-hogy hazaszaladgálhat? — kérdezte csípős hangon Lilike. .— Szabályos útlevele van. Jön, megy — szólt közbe Keserű. — H">z, visz... — folytatta a szóiátókot Illés nevetve. Vendéglátói azo"ban riadtan összenéztek. nv'rttha mérget ittak volna a whiskvvel. — Jó ital ez mégis! — nyúlt a pohár után illés, hogy a feszes csöndet megtörje. — Gondolom, hogy a bécsi sógor sokat izzadhatott érte, ha csak nem ilven italban fürdik, s az'án b^palackolja nek'ek a fürdővizét. — Ugvan, hova gondolsz? — kapott a gyomrához Ko-erű, ma'd szódát sori-eelt n pohárba. Lilit 'fok viszont h!ri?'en -ü-sős d js»n akadt a konyhában. r á'va mindezt ülés. kihúzta rnag.lt á fotói -mólvéből- ós hagyta Keserűt szabadkozni, amiért az rom kísérte ki vend tó' mert áüftólag nagyon •TcöVsjős. és most is ráizzad t az ing. — Sebaj, maid a bécsi sógort kikíséred — szűrte foga közt a szót Illés, mikor kiért a huzatos' kapualjba 4s hncsaptn maga mögött a lesőablakos ajtót.