Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 4. szám

io VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 10. Lesz üzletház Ujszentivánon „Paprikás" A közelmúltban foglalkoztunk lapunkban a szegedi járás községeinek üzleteivel. A cikkben Ojszentíván községet is említettük, példájaként annak, hogy milyen gyenge kereskedelmi ellátottsága van. Levelet kaptunk Gulácsi Jánostól (Ojszentíván, Kossuth utca I ' I 5.), aki leírja, hogy a korleVei zeti áfész és a községi vezetők igyekeznek megoldani, Miért hirdetnek olyan h üjsaentlvánon jobb learut, amit nem lehet kapni? — kérdezi Hiazafy Géza (Oroszlán utca 3.). Több olyan konzerv!!őzei eket akart megvenni, amit hirdetnek ugyan, de a szegedi üzletekben nem találhatók. Az még hagyján, de olvasónk a közelmúlt napokban csípős nyugodni, gyen az ellátás. A közelmúltban a, községi pártalapszervezet tűzte napirendre e témát és a megbeszé^sre meghívták a Szőreg és Vidéke Áfész vezetőit is. Balázs Imre elnök elmondta, terveikben szerepel, hogy üzletházat építenek Űjszentivánon, két éven belül, Ugyanígy napirenden szerepel a község húsellátásának megoldása ls. „Az egész tudománnyal nem lehet versenyre kelni" Beszélgetés Erdey-Grúz Tiborral Panaszok — röviden 1. Még a karácsony előtti napon történt, de nem tudok beleBL. , hogy milyen paprikát akart ajándékozni rosszul jártam a fogyasztási külföldi ismerőseinek, _ de szövetkezet Marx téri 6-os Szegeden, a paprika „fővá- számú bódéjában december rosában" nem tudott erős 24-én — írja SeUer Antalné paprikát szerezni! Édes pap- (Szőreg, Árpád utca 63.). rt-ka bőven akadt. viszont Vásároltam egy 9 forint 20 éppen az erős paprika az, filléres házi tésztát, egy száamit a külföldiek nem is- za^i fizettem, de az eladó mernek és venni szerettek férfi nem adott vissza a szávolna. Miért nincs?! zasból, sőt azt állította, hogy nem is annyit adtam. Kértein a panaszkönyvet, megtagadta a kiadását, sőt flegmán azt mondta: „ha nem tetszik, tetesse kl az újságba." Most nem azért írjuk meg, hogy teljesüljön a flegma A kisiskolásokkal gyakran boltosnak a kívánsága, haelőfordul, hogy elveszítik is- nem elsősorban azért, mert kolai felszerelésüket, mint senkinek nincs joga megta. v. „ ,„, , „•„„ gadni a panaszkönyv kiadáahogy Németh Imréné móna- ^ Jó lennej ha erre figyel. halmi olvasónk másodikos meztetnék a szabálytalankokislánya is táskáját hagyta dó eladót, és olvasónknak el. Benne volt az összes tan- elégtételt szolgáltatnának! könyve, füzetei, nagy volfc_ hát a szomorúság. Annál nagyobb volt viszont az öröm, amikor a becsületes megtaA megtalált táska nem akadt egyetlen ember sem, oki odament volna, hogy felsegítse." Elég megpróbáltatást jelent valamennylőnk számára a közlekedés, a napok óta tartó havazás miatt szinte járhatatlanná vált utakon. Bizonyára nemcsak az idősek, de a fiatalok is elcsúszhatnak, mindenkit érhet baleset. Mondanunk sem kell, hogy legelemibb emberi kötelességünk, egymáson segítem. Elég szomorú, hogy ilyenről még írni is kell. 3. 2. „Baleset érte feleségemet január 3-án — írja Hevér Ödön (Dugonics utoa 41.) Elcsúszott a rossz úton, a kocsiút láló visszahozta, méghozzá közepén, s a forgalmas JóRúzsáról, az Irodasori isko- zsef Attila sugárúton senki lába. Sajnos az illető nevét nem segítette fel a 79 éves sem tudják, de szeretnék ^LP'L^.l 9 ezúton ls megköszönni vességét. kocsiút közepén és az autók s2'" egymás után megálltak, majd. kitértek mellette, de Irodát nyitott a Fonógyári úti telepen az IKV és mintegy 15-en villamossal járnak a telepre, amely éppen két megálló között van. Reggel ás este már sötétben a nagyon forgalmas úton kell ezeknek az embereknek a villamosmegállóig gyalogolni. Nem ls a távolság nagy, hanem az útviszonyok roszszak. Tari Jánosné adminisztrátor (Kiskundorozsma, Kun utca 5.) azt kérdezi levelében: nem lehetne-e egy feltételes villamosmegállót létesíteni a telep előtt? A közlekedést nem nagyon hátráltatná, mert egyműszakos munkaidő van, egyszerre kezdenek ós végeznek a dolgozók, így nem kellene minden villamosnak miattuk megállnia. A gyerek is csak vásárló ? A járdán száguldó szánkó hirtelen lefékez az egyik belvárosi csemegeüzlet előtt. Utasát, az óvodásnyi, bojtos sapkás kisfiút az Iskolás bölcsességével látja el a „pilóta" jó tanácsokkal. Az egésznek a lényege: el ne mozdulj innen, míg visszajövök. S máris megindul a két kis hócsizma a bejárat felé. * A boltban sok a vásárló. Egy hétéves csak elvesz köztük. Már amelyik, ö csöppségét is kihasználja. Mégsem elveszett ember: tolakszik a lábak között — és máris a pultnál találja magát. Egy-két felnőtt ráripakodik: „Na, nézze a taknyosát!", „Csalt sorban, öcsi!" De hát ő már ezt megszokhatta, mert mintha el se jutott volna a füléig. Az elnéző mosolyt se veszi észre. Megkapja a blokkot, furakszik, fizet, újból furakszik — és kér világos, friss kenyeret. Sok a vevő, a reklamálni kész felnőtt, rá nem jut figyelem. A vekni barna. Megnyomkodja. Ránt egyet a vállán, és az édességek felé veszi az /irányt. Ott ráér nézelődni. Végül kér egy Zizit. — Mit gondolsz,/ tetszeni fog otthon anyunak ez a kenyér? — kérdezem. — Hát... — néz fel rám bizonytalanul, mint akit lefüleltek és most ébredt rá, hogy valamit nem jól csinált. — Gyakran szoktál boltba menni ? — Igen, segítek sokat anyukámnak. — Volt rá eset, hogy leszidtak otthon, mert nem jól vásároltál? — Igen, egyszer apuval vissza is jöttünk a boltba. Apu engem is szidott, meg a nénit ls, mert száraz kenyeret vettem. — A pénzzel mindig el tudtál számolni? Azt mondja: igen. Közben kiérünk az utcára. A Ziziből önt öccse markába, a kenyeret a kisfiú ölébe teszi, és a szánkót húzva elköszön. Egy vásárló a sok gyerek közül. A mama, aki vagy a hivatalban, vagy otthon van nyakig a munkában, örül, ha ezzel is egy gonddal kevesebb van a vállán. Jó, ha reggeliért, az épp főzés közben elfogyó zsírért van kit leszaiasztani az Üzletbe. Hogyan vélekedik egy •— szintén belvárosi — üzlet vezetője a gyerekvásúrlókról? „Kérem. mindig előnyben részesítjük a gyerekeket. ' Hozzánk nem jött vissza szülő sem az áruval, hogy • reklamáljon. Olyan eset volt, hogy egy fiúcska elvesztett két forintot a tízesből visszakapott aprópénzből. A szülő a pénztárostól követelte. Egyik alkalmazottunk előzőleg már megtalálta a pult előtt a két forintot, és visszakapta a gyerek." Mit mond a kereskedőkről egy anyuka? „Elsős fiamat gyakran küldöm boltba — persze nem nagy bevásárlásokért. A visszajáró pénz miatt még nem zsörtölődtem. Az viszont előfordult, hogy égett vagy előző napi kenyeret hozott haza a gyerek. A múltkor parízerért küldtem le az üzletbe. Otthon megnéztem a felvágottat, zöldült. Visszamentünk, megmutattam az elárusítónőnek. Elővette a maradék rudat, az is olyan volt. „Mi nemcsak a gyereknek adunk el Ilyet" — mondta megnyugtatónak szánt válaszként, ö gyári hibának minősítette az elszíneződést. * Egy felnőtt saját maga előtt felel azért, amit megvett Ha valamilyen áru ellen kifogása van, legfeljebb dühöng, hogy ilyet akarnak „rásózni" — és nem ad érte pénzt. Viszont egy gyerek gondolatvilágától Igen távol áll a kereskedelem és az anyuka háztartása — és annak ilyen vagy olyan érdekei. Mielőbb játszani szeretne, azzal a boldogító érzéssel, hogy most ügyes volt, anyutól simogatást, dicsérő szavakat kapott. Ha azt kapott ... Vannak elárusítók, akik valóban lelkiismeretükre hallgatva felkarolják a gyerekeket. De, sajnos, az ellenkezőjére is bőven akad példa. Jó lenne, ha az elárusítók nemcsak a felnőttben tiszteinélv a vásárlót. A gyerekben is — hatványozottan! Chikán Ágnes Pártunk X. kongresszusán BJrdey-Grúz Tibor ts a meghívottak között ült. Érdekes portréját neves rajzoló a helyszínen megörökítette. Ismerősök: tudósok, pártmunkások, régi barátok és tisztelők vették körül a szünetben. Erdey-Grúz Tibor fizikokémikus, a Budapesti Tudományegyetemen tanít és az Akadémia elnöke. Kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal. Tudományos munkát a fizikai kémia, különösen az elektrokémia, áz elektroditoldatokban és az elektródok felületén végbemenő folyamatok tanulmányozásából születtek. Jelenleg a vizes oldatokban bekövetkező szállítási folyamatokról ir könyvet. A belső szállításról, a diffúziós vezetésről. Könyveiről szűkszavúan nyilatkozik, egyéb kutatásairól azonban örömmel tájékoztat. Évek óta, szünet nélkül kísérletezik: melyek jelenlegi viszonyaink kőzött a legmegfelelőbb módszerek a felsőfokú oktatásban. Korunk egyik jellemző ellentmondásának megoldásában szeretne segíteni, hiszen gátló kísérője fejlődésünknek az oktatás mai módszere. Tudomásul kellene venni — mint mondotta —, hogy bármennyire erőltetjük, az emberi agy befogadóképessége nem nő arányosan a technikai, tudományos élet gyorsuló folyamatával. Az egyetemi oktatásban sem lehet versenyezni a tudomány rohamos fejlődésével. Arra kellene koncentrálni, hogy a fiatalság képes legyen önállóan gondolkodni, önmagától kiválasztani a lényegest. Az egyetemi tanulmányok elvégzése után legyen olyan készség, képesség a fiatalságban, hogy önállóan is megszerezze alaptudásához azt a konkrét tudást, amire társadalmi ós szakmai munkájához feltétlenül szüksége van. Az egyetemi tanulmányi idő rövid ahhoz, hogy mindannak az ismeretanyagnak birtokába jussanak, amellyel egy emberöltőt hasznosan végigmunkálkodhatnak. Sajnos, a felsőfokú oktatásban eddig azon érvek előtt hajoltak meg, amelyek annak hasznossága mellett szállnak síkra, hogy mindent megismertessenek az egyetemistákkal: a régi és az arra épülő gyorsan fejlődő mai, holnapi tudományt is. Minden tanár sulykolja saját tantárgya anyagát és nincs tekintetei tanítványai véges erejére. Kevés oktató hajlandó észrevenni, ho^y ez a módszer kudarcra ítéltetett. Az egyetemisták pedig éjjel-nappal tanulnak, hogy megfeleljenek a követelményeknek, jól vizsgázzanak, s az állandóan frissülő tudomány teljes megismeréséért kelnek versenyre. Ezt az igyekezetet azonban nem kísérheti siker, legfeljebb idegeskedés, a fiatalok gyakori „klborulása". Ha „mindent" meg akarnak tanítani a tanárok, és feltételezzük, hogy az egyetemisták „mindent" megtanulnak, akkor is a tanulmányi évek befejezése után két-három esztendővel már részben elavult ismeretekkel rendelkeznek, mert a technika, a tudomány a kor követelményeinek megfelelően, hatványozottan fejlődik tovább. Az a véleményem — mondotta Erde-Grúz Tibor — nem az egész tudománnyal kell birokra kelni, hanem meg kell vizsgálni, mennyi az a tárgyi ismeretmennyiség amennyivel az ifjú szakembereknek feltétlenül rendelkezniük kell. A tudomány alapjait, a tudományos gondolkodásmódot sajátítsák el, legyenek arra képesek, hogy felkutassák, honnan kaphatják a korszerű Információt, miképpen teremthetik meg önmaguk továbbképzését, így biztosíthatja az egyetem az alapokat, az igényesség felkeltését, különösen akkor, ha az egyetemi tanároknak sikerült megértetniük diákjaikkal: az egyetemi tudás nem az a fajta tőke, amelynek kamataiból egy életen át gond és tanulás nélkül megélhetnek. Csupán Indulási lehetőség, amellyel alkalmazkodni lehet a változó alakuló viszonyokhoz, amelyre építeni lehet a választott hivatáshoz szükséges újabb és újabb ismeretanyaggal. Erdey-Grúz Tibor a természettudománnyal foglalkozik. Fontosnak tartja, hogy a természettudomány eredményeit, tanításalt felhasználják R modern életben. Különböző körülmények között a törvényeit különösképpen érvényesülnek. Mindig a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján lehet csak Vizsgálódni. Ami tíz esztendeig talán jónak is bizonyult, ma minden valószínűség szerint nem állja meg a helyét. Másra, újra van szükség. S ebben semmi következetlenség sincs, csak az állandó változás hű tükröződéséről van szó. Példaként említette Erdey-Grúz Tibor az ismert gravitációs törvényt. A KŐ, ha elengedjük, lefelé esik. Lehet azonban olyan körülmény, amikor a kő felfelé „esik", azaz marad. A követ egy fonalra függesztjük, a fonalat csigára fűzzük ós másik oldalára nehezebb követ akasztunk. Ilyen esetben az előbb még lefelé eső kő, most ellenkező Irányban, felfelé fog mozogni. Ebben és u hasonló fizikai példákban semmi különös sincs. Ettől még a gravitáció törvénye változatlanul igaz, érvényes. Ez egyszerű, primitív példa, de ez is hozzásegít csodálatos dolgok megértéséhez. Mint ahogy a tudós elmondotta, a péj-tkongreszszuson is az ragadta meg, hogy a társadalom összetett és ellentmondásos helyzetének részletes, tudományos elemzéséből alakult ki a megítélés és a cselekvés. A kongresszus előkészítésében és a határozatok megfogalmazásában is ugyanaz a gondolkodásmód volt jellemző, mint ami a természettudományok sajátja. Sez is természetes: nem lehet válaszfalat húzni a természet- és a társadalomtudomány közé. Csupán módszereiben, eljárásaiban más, mint ahogy más az eljárás az új technikai megismerés és a természettudomány megismerés során is. A fejlődés mindig az objektív törvények alapján megy végbe és ezt tükrözik a vizsgálódások, amelyeknek módszerei sajátosan alkalmazkodnak a vizsgálandó témához — fejezte be nyilatkozatát Erdey-Grúz Tibor. Sági Ágnes Szerzői est, házitárlat Az újságíróklub Művészklubja tegnap, kedden este tartotta meg az új évben első foglalkozását. A vendégek ezúttal Fenákel Judit írónő szerzői estjét hallgatták meg, illetve Zombori László festőművész házitárlatának megnyitóján vettek Fenákel Judittal — kinek új, immár ötödik kötete most jelent meg — Kardos József tanár beszélgetett. Párbeszédük témája elsősorban a prózairodalom mai állapota, valamint a női írók sajátos helyzete volt. A nagy érdeklődéssel kísért vallomás után a Szegedi Nemzeti Színház művészei — Molnár Piroska, Stefanik Irén, Tolnay Miklós — részleteket mutattak be Fenákel Judit nemrég befejezett drámájából, amely az írónő Széli Margit című kisregénye nyomán készült. Zombori László festőművész munkásságáról, újabb képeiről Veress Miklós költő-újságíró beszélt a klub vendégeinek. Mint a házitárlat nézői is megállapíthatták, a fiatal festő — kl sikeres önálló tárlattal is bizonyította már tehetségét — megőrizve művészetének korábbi értékeit, to vábblépett a lényegláttatás, az összefoglalás útján. Formái egyszerűsödtek, színei pedig tovább gazdagodtak. Motívumai — amelyek nem mutatnak változást — így mindinkább egy új szemlélet jegyében élednek meg; a megújulás, az újraértelmezés szép bizonyítékaiként. A, U Javul a tej és tejtermékek minesége A megyei élelfniszerelienörző és vegyvizsgáló intézetek az elmúlt hetekben a tej- és a tejtermékek minőségét elemezték. Az országos vizsgálat megállapította: a korábbinál lényegesen kevesebb kifogásolható áru kelült forgalomba. Általában javult a minőség, és a csomagolástechnika is fejlődött. Ennek ellenére még bőven akad tennivaló, mert — egyebek között — még mindig előfordul, hogy „folyat" a műanyagcsomagoló tasak vagy a pohár. A szegedi tejüzem poharas tejfölénél találtak ilyen hibát, amelyet megfelelő gépbeállítással könnyen meg lehetett volna előzni. A fogyasztók joggal kifogásolják, ha a termékeket jelzés nélküli csomagolásban árusítják. A szigetcsépi termelőszövetkezet tejüzeméből került ki olyan polipack-tej tejfel és vajszállítmány, amelyet az üzletekben nem lehetett azonosítani és ráadásul a szavatossági és a gyártási idő, valamint a szabványszám is „lemaradt" a csomagolóanyagról. A minőségre a korábbin 'i' kevesebb megjegyzést tettek az ellenőrök, ami azt jelzi, hogy az üzemekben jobban ügyelnek a szabványokra. Csupán három esetben találtak különösebb kifogásolni valót. A Hajdúböszörményben gyártott juhtúrónak a megengedettnél magasabb volt a sótartalma, a mezőkövesdi üzemből kikerült félkilós tehéntúróból pedig a zsírtartalom egy része hiányzott, s az új miskolci tejüzemben készített kakaó minőségénél is kívánni valót találtak. Épül Tíznapos „téli szünet" után kedden ismét munkához láttak az évi egymillió tonna cement előállítására tervezett BCM építkezésén. 1971 „kemény" esztendő lesz a BCM-építkezésen. A tervek szerint 1,1 milliárd forintértékű programot kell elvégezni, vagyis többet, mintáz első kapavágástól eddig őszszeseu.