Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

——_ 2 VASÁRNAP, 1971. JANUÁR 31. Idén előbbre lép a szegedi Kihaló mesterségek buszközlekedés Hegszüntetik a Harx téri túlzsúfoltságot Az utóbbi idóben mind nehezebb napokat élt át a szegedi autóbusz-közlekedés. December végén, január elején például ezrek késtek el munkahelyükről, otthonukból az elmaradó vagy útszélen veszteglő buszok miatt. S az akkori állapotért nem csupán a vastag hótukarót, a csúszós utakut lehet okolni. Nézzük a tényeket. A közlekedés kérdésében járatos szakemberek véleménye, a reprezentatív utasszámlálások adatai alapján tudjuk, hogy Szegeden jelenleg naponta mintegy 50 ezer utasa van az autóbuszoknak. 1988ban — s ebből jól látszik a forgalom növekedése —, csupán 35—36 ezer ember utazott, autóbuszokon. A zsúfoltság munkakezdéskor, reggel fél 6 és 9 között, valamint a hazatérés idején, a késő délutáni órákban a legnagyobb. Az új tarjáni vonalak kivételével szinte valamennyi járat a Marx térre, a központi autóbuszpályaudvarra torkollik, csupán Itt van lehetőség az átszállásra. Azaz: Szeged huszonhárom vonala közül 20-nak szüntelenül gyarapodó utashadserege — a távolsági és helyközi járatok utasaival együtt — ezen a szorítón próbál nap mint nap keresztülpréselődni! Bebizonyított tény, hogy a pályaudvar ma már inkább nehezíti a közlekedést, mint gyorsítja. A Marx térre koncentrált közlekedésrendszer elavult, ez okozza a legnagyobb bajt Elég csak egyetlen járatnak késni, máris felborul a többi vonal rendje, összetorlódnak a járművek, s az utasok. Az élére állt forgalmi helyzetet sajnos a Volán belső gondjai súlyosbítják. A szegedi helyi, és helyközi vonalakon járó mintegy száz autóbusz közül több mint egy tucat annyira elhasználódott, hogy éjszakánként csak a legnagyobb erőfeszítések árán végzett javításokkal lehet működőképessé tenni. Kevés a tartalékkocsi, a helyzetet az Ikarusgyár rendszeresen elmaradó szállításai bonyolítják: az 1970-re megrendelt és kiutalt 31 új autóbusz közül mindössze 19 érkezett Szegedre december végéig. És még valami, a közlekedni képes buszok közül sok kifejezetten nem jó a városi követelményeknek, üléselosztásuk, belső kialakításuk a távolsági járatok igényeinek felel meg. Az eredmény: az utasok alig tudnak fel- és leszállni, az ülések között az ajtóhoz jutni; a busz későn indul, felborul a menetrend. Különösen nehezíti a Volán dolgát, meg a szegedi közlekedési helyzetet, hogy mintegy 400 (!) gépkocsivezető hiányzik. Ilyen körülmények között szintp megoldhatatlan a kifogástalan közlekedés szervezés. A Volán ugyan mindent megpróbál, saját, ingyenes tanfolyamán teljes fizetés mellett képezi a gépkocsivezetőket. Am a tanfolyam után az újdonsült jogosítványtulajdonosok kedvezőbb elfoglaltság reményében tovább állnak. Nemrég a Szeged városi pártbizottságon érdekes beszélgetés keretében Pataki Sándor, a Volán 10. számú vállalat igazgatóhelyettese és Balló Zoltán, a városi tanács vb csoportvezetője számolt be arról, miként próbálják megoldani a közlekedés gondjait. Válaszaikból kiderült, hogy mind a Volán, mind a tanács ismeri a helyzetet; Pataki Sándor szavaival „tény, hogy az említett januári napokon nagyon komoly baj volt az autóközlekedésünkkel. Mivel a Marx térre centralizált buszközlekedést tovább már nem érdemes fenntartani, alapos elemzés után — a városrendezési terve, s a vállalati lehetőségek figyelembevételével új közlekedési rendszert vezetnek be Szegeden, az idén szeptemberben. Ennek a lényege: öt végállomást: (illetve négyet, mert Tarjánban már lényegében kialakították) képeznek ki Szeged fontosabb csomópontjain. Így az említett Tarjánban, azután a Szent György tér, Gál utca, József Attila sugárút és Szent Miklós utca határolta tömb mellett; a Széchenyi tér keleti oldalán a tér közepe felöli egyirányú vonalon, az Indóház téren, a Nagyállomásnál; és a Bartók Béla téren. Az utóbbin csak akkor, ha a háztömbön belüli játszóteret már megfelelően pótolták. Az új közlekedési rendszer lényege, hogy Szeged külső területeiről egyetlen utazással a belvárosba lehessen jutni, egyszeri átszállással pedig Szeged minden része elérhető legyen — anélkül, hogy autóbuszokat a Marx téri pályaudvarra zsúfolnák. Ezzel a megoldással nem változik az autóbuszbérletek és jegyek ára sem. ugyanakkor az eddigieknél összehasonlíthatatlanul kedvezőbben szállítható a munkahelyére, vagy munkahelyéről haza tartó utazóközönség. Néhány példát: az egyik vonal például Mihálytelekröl, Gyálarétről — a Lenin körúton keresztül —, futna be a Szent György téri végállomásra és indulna vissza. A gumigyári járat a Marx tér helyett a Széchenyi térre fut é6 itt találkozik a 6/A-jelű járattal. A tervek szerint a villamos és autóbuszutasoknak közös pályaudvart létesítenek. A végleges terveket a tanács és a Volán csak később hozza nyilvánosságra, azonban biztos, Szeged valamennyi járatát az emiitetteknek megfelelő módon alakítják át. Csupán a közlekedési rendszer módosítása nem oldhatja meg a gondokat. A Volnánnál belső vizsgálatot indítottak annak érdekében, hogy az autóbusz- és munkaerőhiányon kívüli egyéb okokat megismerhessék. Mindenesetre biztató, hogy a vállalat továbbra is mindent meg tesz a gépkocsivezető utánpótlásért, 8 millió forintos költséggel 600 embert tanítanak meg a mesterségre az idén. Remélhetőleg megszűnik az autóbuszhiány. Az új forgalmi rend életbeléptetéséig előreláthatólag kicserélhetik a megöregedett járműparkot. Matkó István Furcsa arra gondolni, hogy a Dunán, ahol most luxushajók és a víz tükrén szédületes sebességgel suhanó szárnyas hajók közlekednek, valamikor a tutaj volt a leggyakoribb vízi jármű. Még századunk első tizedeiben is gyakori volt a hatalmas szálfenyőkből összeállított tutaj a Dunán, de különösen a Tiszán és a Maroson. Így szállították az Alföld nagy fűrésztelepeire a Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdély havasairól a fűrészárut óriási tételekben. A kárpáti fenyő nemcsak hazánkban hasznosult. Keresett cikk volt egész Európában, mint építő-, bútor- és hangszerfa. Tutajozott fenyőkből készült a legtöbb fővárosi és vidéki haz tetőszerkezete. Ezekre a szállítmányokra épült a legtöbb hazai bútorgyár és ez alapozta meg a magyar bútoripar egykori világhírét Érdekes színfoltja volt a századeleji magyar eietnek a Vágról a Dunára tutajozó nagykalapos felvidéki tutajos és a Székelyföldről leereszkedő székely atyafi, aki Gyergyótól Szegedig lapátolgatta tutaját. Gyakran családostól tették meg a hetekig tartó utat és célhoz érve, vagy az ottani fűrésztelepen vállaltak munkát, vagy hazautaztak vonattal és újra tutajra szálltak az Alföld felé. A tutajozással együtt sok Országos vágómarha-hizlalási verseny i Az MSZMP X. kongreszszusa határozatánál: és a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően a mezőgazdaságban — a korábbi évektől eltérően — a növénytermesztést megelőzően az állattenyésztésnek kell gyorsabb ütemben fejlődnie. Ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztésnek, különös tekintettel a vágómarha exportra. Az Allatforgalmi és Húsipari Tröszt, valamint a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat a szarvasmarhát hizlaló gazdaságok reszére az idén országos verseny hirdet az élőexport mennyiségi és minőségi Javítására. Ebben az országos versenyj ben minden vágómarhát ' hizlaló állami gazdaság és í termelőszövetkezet részt vel het. a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági adottságai miatt megkülönböztetett versenyfeltétellel hirdették meg ezt a nagyon fontos akciót. A megyén belüli verseny kategóriagyőzteseinek az alábbi díjakat tűzték ki: első kategóriában 50 ezer, második kategóriában 30, harmadik kategóriában 20 ezer forint. A termelőszövetkezetek vágómarha export átadasába beleszámít a háztáji gazdaságokból származó, de a közös gazdaság útján értékesített növendék hímivarú marha ls. A szövetkezetek megyei versenyében a legnagyobb Ormos Gerö KÓTYAGOSOK PARADICSOMA ii. Elindult inkább, hogy körbejárja a tisztást, lenézett a párás, távolba vesző tengerre. Tat leült egy kőre és üresen bámészkodott. A többiek közül elsőnek Ket jelent meg a tisztáson. A fiúk örömmel üdvözölték, gyönyörködtok puha, párducos lépéseiben, csodálkoztak, mennyire lebarnult a három nap alatt a teste. — Helló! — integetett a lány, amint kilépett a bozótból és lesöpörte testéről a csípő, csiklandozó pókhálót. — Jól vagytok? — Jól — felelték mind a ketten. — Hát te? — Okéi — mondta Ket és odament hozzájuk. Akkor Maud tájékozódó kiáltása szűrődött át a rengetegen. 'Visszakiáltottak: erre, itt vagyunk! És Tat felállt a kőről odament Kethez. végigmérte egeszen közelről. - Klassz vagy — mondta és megdörzsölgette a szakállát. Ket elhúzta kicsit a száját és leheveredett a nagy fa alá. Maud és a Miniszter a tenger felöli részen kapaszkodott fel a tisztásra. Alaposan kifulladtak mind a ketten, a férfi lomhán húzta a bal lábát, rátámaszkodott a botjára. — Mi az? — szólt oda Tat vigyorogva. — Lesántultál? — Húzódás van a bal lábamban — felett a Miniszter, es megtörölgette kopasz fejét. Maud körülnézett a tisztáson, tetszeti neki ez a hely, elindult a Miniszter mellől Ket felé. A fiúk bámullak a lestét, megakadt szemük a haján. — Mi az, fodrásznál voltál? — kérdezte Tom. — A! — felett Maud. — Lekötöttem egy vékony liánnal, ne akadjon bele mindenbe. — Nem rossz — állapította meg Ket, és odalépett, megnézte közelről a liánt. — Én a tetején csomóba kötöm — jegyezte meg, és máris elindult, hogy a bozótban megfelelő liánt keressen. Aztár. megérkezett Cain. Komoran bújt elő a sűrűségből, bosszankodott, hogy nem találta meg a kést, morogva köszönt a többieknek, s leült egy lapos sziklára. Senki semmit se kérdezett tőle, ő se beszélt, meglehetősen kinps zavar támadt a kis közösségben. Kevéssel utána Pill és Ely jelent meg Zsóval. a tengerparttal ellentétes oldalon. Körülbelül két órával ezelőtt találkoztak Pill-lel, együtt vergődtek át a sűrűségen, a lányok fáradtak, szótlanok voltak. Azért Pill, amint meglátta a szanaszét heverésző, üldögélő társait, megpróbált tViosolyogni. — Oké! — mondta nyávogó hangon. — A külsőnk. az már elég ősemberi — és otthagyta Elvt Zsóval, átment a nagy fa alatt, odaszegődött Tom mellé. Aztán megérkezett Abel is. Gyanakodva nézte az együttest, amint kikeveredett a bozótból, s az első pillanatban találkozott a szeme Calnéval. Elszántságot, ridegséget érzett a nézésében, igyekezett minél távolabb maradni tőle. — Együtt vagyunk — szólalt meg a Miniszter, előregörnyedve ültében, s körülfuttatta szemét a társaságon. — És most mi lesz? — kérdezte fanyar hangon Tat. — Hogyhogy mi lesz? — csodálkozott a Miniszter. — Meg kell beszélnünk a továbbiakat. — És ezt mért te kezded? — folytatta Tat? — Hát ki kezdje? — Itt mindennek magától kellene jönnie — mondta Tat. — Ha valaki kezdi, az a valaki már felkérés nélkül uralkodni akar a többieken; nem gondolod? — Rossz a kezdés — állapította meg Tom. — Ami eddig itt történt, abból arra következtetek, hogy máris az ellentétek jönnek elő belőlünk. Én azt javasolnám, hogy szép sorjába, mindenki mondja el, hogyan képzeli el a következő lépést. — Helyes — morgott Tat, s miután a többiek is helyeseltek, Tom hozzátette: — Ne legyen itt semmiféle sorrend, az beszél, akinek eszébe jut valami. Például én hallgatok egyelőre. Ebben a pillanatban mindenki ült már a nagy fa alatt. Az elhelyezkedésükben nem volt semmiféle rend, vagy célzatosság, esetleg annyi, hogy Ket igyekezett minél közelebb kerülni Tathoz. — Hát. szóval, ez így klassz — szólalt meg Pill, és körülnézett, nem helyteleníti-e valaki, hogy kinyitotta a száját. — És amellett nekem az az egyéni véleményem, hogy jelenleg irtó jó dolgunk van és az a legfontosabb, hogy uralkodjunk magunkon. — Oké — mondta egy kicsit gúnyosan Cain. — Ezzel egyetértek és azt javaslom, hogy minél előbb csiholjunk tüzet. — Csiholjunk? — nevette el magát Pill. — Mi az. hogy csiholjunk? — Mit gondolsz — mordult rá Cain —, az őseink öngyújtót használtak? Ezen néhányan elnevették magukat, aztán a Miniszter vette át a szót. — Igazat kell adnom Cainnak. Tűzre mindenképpen szükségünk van, az ősember is ezzel kezdte a fölemelkedést — Mért, ki akar itt fölemelkedni? — kérdezte váratlanul és elég keményen Zso. — Ki akar? — néztek össze és a Miniszter folytatta. — Ha tüzünk van, az még nem fölemelkedés. Tűzre és vízre feltétlenül szükségünk lesz. — Oké! — mondta Abel szerényen —, csiholjunk. (Folytatjuk.) pontszámot elérő gazdaközösséget felterjesztik az országos versenybizottság elé. A legjobb öt termelőszövetkezet külföldi utazást, tanulmányutat nyer. Az állami gazdaságok részére a versenyt 4 területi csoportban szervezik. E csoportokba a besorolást az állami gazdaságok kereskedelmi irodája készítette el, az állami birtokok szántóterülete alapján. A négy csoportban az egyes kategóriák győzteseinek ugyancsak 50, 30, 20 ezer forintos díjat tűztek ki. A legtöbb pontszámot elérő négy állami gazdaság egyegy dolgozóját 1972-ben külföldi utazással jutalmazzák. Az országos versenyben azok a gazdaságok vehetnek részt, amelyek 1971. február 15-ig a megyei állatforgalVni és húsipari vállalat felvásárlási főosztályához a nevezési lapot beküldik. Február végéig minden megyében megalakul a versenybizottság, hogy a termelőszövetkezetek versenyét ellenőrizze és értékelje. Az állami gazdaságok munkáját és értékelését az állami gazdaságok kereskedelmi irodáía és az állami gazdaságok központja végzi. A verseny állásáról negyedévenként értékelést ' készítenek és azt nyilvánosságra hozzák. Az idei év végleges értékelése, s az eredményhirdetés 1972. január 30-án lesz. más mesterség is elsorvadt vagy teljesen kihalt a civilizáció fejlődésével, a gépesítéssel, a modern életformák terjedésével. A fuvarosok valamikor népes testülete ma már szinte egészen eltűnt a mindennapi életből. Valamikor a fiakkeres és a konfliskocsi annyira hozzátartozott a városképhez, de ma már Bécsbe kell utaznunk, ha élő fiakkerest akarunk látni. Ott is inkább csak színpadi kelléknek hat. Milyen furcsa lenne, ha újra megjelenne Pest utcáin a Duna vizet árusító lajtos szekér, vagy reggelenként a millimári kínálná a friss tejet, mint ötven évvel ezelőtt. Persze még nagyobb meglepetést okozott volna, ha valaki a múlt században Jelentkezett volna Tv-6zerelőnek, vagy atomfizikusnak. NftPI KISLEXIKON a gyógynövényekről Az emberiség már korán felismerte egyes növények gyógyító hatását. Növényeket kezdetben csak várázsiók, javasasszonyok használták. Ma az orvosok is ajánlják. # öngyógyító*? A gyógynövények olyan növények, amelyeknek valamely részét a benne levő hatóanyagért alkalmazzák. A legtöbb esetben egyszerű teaként elkészítve kiválóan felhasználhatók gyógyszerként, vagv fokozhatják ' egyes gyógyszerek hbtását A közismert gyógyteákon kívül — mint a hársfa, kamilla —, orvosi vélemény alapján használjunk csak gyógynövényeket! # Vásárolhatók? A hazai termesztésű és gyűjtésű gyógynóvényfajták ellenőrzött minőségben kerülnek forgalomba, és a gyógynövény-szaküzletekben vásárolhatók. A külföldi eredetűek gyógyszertárakban kaphatók — az erős hatásúak csak orvosi receptre. # Elkészítésük? A gyógyhatás szempontjából fontos az elkészítés módja. Általában egy csésze teához két-három deciliter víz és egy evőkanálnyi gyógynövény szükséges. Fontos a fehetölég zománcozott edény alapos lezárása, hogy az illó hatóanyagok el ne távozzanak. Virágokból, levelekből, füvekből és illóolaj-tartalmú termesekből (például édesgyökér, ánizs) forrázatot kell készíteni, A gyökerekből, kérgekből es egyéb fás állományú növényi részekből általában főzetet készítenek. A teának a hőforrástól való eltávolítása után 30 percig kell állnia. Hőre érzékeny hatóanyagú, vagy nyálka tartalmú gyógynövényekből (csipkebogyó, zilizgyökér és lenmag) langyos vizű áztatáS után kell teát készíteni. Az áztatás ideje 3—10 óra. 0 Hatásuk? Köhögéscsillapító, étvágyjavító, emésztést elősegítő. Forrázatuk vagy tőzetük nemcsak italként, hanem külsőleg is alkalmazható: öblítésre, borogatásra, lemosasra.