Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

SZOMBAT, 1971. JANUÁR 30. ^ Középpontban a dolgozó ember Szakszervezeti választás az olajbányászoknál Tegnap szakszervezeti ve- gazdasági szervek vezetői- függően igyekszik megoldazetőségválasztó küldöttérte- nek biztosítani kell azt az ni az étkeztetést is. Többet kezletet tartottak a Nagyal- üzemi légkört, lehetőséget, tehetnek azonban a dolgozók földi Kőolaj- és Földgázter- hogy a dolgozók valóban él- maguk is, ne nézzék tétlenül meló Vállalat szegedi tize- hessenek a demokratizmus sem a munkaeszközök, sem mének szervezett olajbányá- adta jogokkal, időről időre a szociális berendezések szai. A szegedi Hungária elmondhassák véleményüket, pusztulását. Szálló rózsaszíntermében panaszaikat megvizsgálják, Menyhárt János bejelenmegrendezett értekezleten helyes javaslataikat alkal- tette, hogy az NKFV-nél — megjelent és felszólalt mazhassák. éppen a jó termelési eredMenyhárt János, a Bánya- Az olajbányászok kérései mények alapján — 1971-ben ipari Dolgozók Szakszerveze- alapján az NKFV gazdasági, már nagyobb nyereséget kéte Központi Vezetőségének társadalmi vezetői n-.indent pezhet a vállalat, pontosabtagja, Kovács Attila, a sze- megtesznek a szociális hely- ban az egy munkásra jutó gedi olajipari pártbizottság zet javításáért. A szegedi évi 850 forintos nyereségketitkára. és Harmatos József, üzem vezetője válaszában retet csaknem megduplázSZMT-bizottság vezetője is. például elmondotta, hogy a hatják. A mintegy 1600 olajbányászt dolgozók kérésére közieked- A szakszervezeti bizottság kepviselő küldöttek, a ven- tetnek nyolc autóbuszt, és beszámolóját a küldöttek dégek előtt Császár Lajos 12 váltókocsit. Ezt a jármű- elfogadták, majd tizenhárom szb-titkár adott számot a állományt a jövőben fűtött tagú új szakszervezeti biszegedi üzem szakszervezeté- vóltókocsikkal is gyarapít- zottságot választottak. Az nek, műhelybizottságainak ják. Az üzem újabb öltözőt üzemi bizottság titkára ismunkájáról, a gondokról, épít, s a munka jellegétől mét Császár Lajos lett. majd a küldöttek megválasztották az új vezetőséget. A küldöttek közül néhányan a beszámoló jelentéssel sem értettek egyet, s kifogásolták, hogy az üzemi bizottság nem tárta fel eléggé részletesen az emberek munkáját, pihenését zavaró körülményeket. A vélemények megegyeztek abban, hogy a szakszervezeti bizottságnak, a gazdasági vezetésnek ezentúl jóval nagyobb gondot kell fordítani a dolgozó emberekre; a társadalmi és Magyar—szovjet idegenforgalmi együttműködés A Magyar Népköztársaság kozó szervezetek kapcsolaés a Szovjetunió között ide- tainak elmélyítését, szélesígenforgalmi együttműködési tését teszi lehetővé. A megmegállapodás jött létre. Az állapodásban egyebek között egyezményt Szurdi István rögzítették a két ország idebelkereskedelmi miniszter, genforgalmi, turisztikai az Országos Idegenforgalmi szakembereinek kölcsönös Tanács elnöke és Sz. Sz. Ni- tanulmányútjait és az érdekitin, a Szovjetunió Minisz- kelt szervek rendszeres tatertanácsa mellett működő pasztalatcseréjét, idegenforgalmi főigazgatóság Az aláírás után Sz. Sz. Nivezetője pénteken ünnepé- kitin sajtótájékoztatón helyesen írta alá a Belkeres- szélt az egyezmény jelentőkedelmi Minisztériumban, ségéről, a magyar—szovjet Az egyezmény — amely az idegenforgalom eddigi kap1967-ben Budapesten aláírt csolatairól, a szovjet idegenmagyar—szovjet barátsági, forgalmi szervek tevékenyegyüttműködési és kölcsönös ségéről. Elmondotta egyesegélynyújtási szerződés bek között, hogy a kormányalapján jött létre — a ma- kdzi megállapodás meggyar és a szovjet idegenfor- ftja a két ország közöt_ galmi irányító szervek, az .. . , . ..... utazások megszervezésével ll idegenforgalom fejlodeés népszerűsítésével foglal- sét. Belvizek a megyében Hat helységben készültség Csongrád megye két vá- tási készültséget. A megyei rosában, Hódmezővásárhe- tanács vb. építési, közlekelyen és Makón, négy község- dési és vízügyi osztályához ben: Algyőn, Magyarcsaná- érkezett és kivizsgált bejedon, Kiszomboron és Ma- lentések szerint hetven hároslelén tartanak első-, illet- zat rongáltKU meg ti elemi , , .,.,,.. csapas kisebb-nagyobb., merve másodfokú vizkarelhari- tékben. Tizenhatot olyan sűjosan, hogy lakhatatlanná váltak, ki kellett belőlük költöztetni a családokat. A legnagyobb veszély Hódmezővásárhelyt fenyegette több napig. A nagyarányú olvadás után a Béketelepen egész utcák, a járdák is víz alá kerültek. Megfeszített munkával, a szivattyúk éjjel-nappali üzemeltetésével sikerült megfékezni az elöntést, és most már csak a csatornák, a levezető árkok a telítettek. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon dr. Vágás István osztályvezető elmondotta, hogy a belvízhelyzet az utóbbi huszonnégy órában nem súlyosbodott. A jelentések szerint mintegy negyvenezer holdra terjed ki az elöntés, de szerencsére nincsenek a földeken a tavalyihoz hasonló nagy, összefüggő víztükrök. A szeles, napfényes időjárás legalább annyi vizet párologtat el, amennyit az öszszes szivattyútelepek elvevetnek. Elsősorban az elkövetkező napok időjárásától függ a belvízi helyzet további alakulása. Hová vigyem a kicsit? — Én ne- csak Kati után jár a 600 velem-e forint. Az anyuka 2200 fo • hát a rintot keresett. Ügy tervezi, gyere- csak addig marad otthon, kem? — állította élre a míg a nagymama nyugdíjba dolgozó anyák egyik alap- nem megy. — Ha kibírjuk vető gondját egyetlen kér- anyagilag 1972 középéig... désben egy háromgyerekes És aki bölcsődébe, óvodáasszony, Hajdú Jánosné. A ba vinné a kicsit? A városkonzervgyár gyümölcsüze- ban összesen tíz tanácsi és mében dolgozik, szocialista nyolc üzemi bölcsőde van, brigád vezetője, minden meglehetősen keves gyere„hórukkban" ott van, hiszen ket lehet „bejuttatni". De hogyan biztasson akkor má- nézzük az óvodahelyzetet: sokat, ha ő nem ezt tenné. 2618 férőhelyre 3400 jelentDe kell a pénz is: a nyáron kező van. Bizottságok birálle kell bontaniuk a házat és iák el a felvételi kérelmeújból építeni. Nyugdíjas ket, s az ideálisnál maris 20 korukig nyöghetik a kölcsön százalékkal több kisgyerek részleteit. A három gyerek van óvodáinkban, mert anynapközis, a bizonyítványuk nyira kell a hely, hogy ezt hol így, hol úgy sikerül. On- is vállalni kell. Közismert, állóságra szoktak. hiszen hogy a járulékos beruhazásanyuka nem ér rá, hogy a ként tervezett tarjani ovosarkukban legyen. Hajdúné dát 1969 decembereben kelegész nyáron vasárnapon- lett volna átadni. Volna. De ként is dolgozott, s emellett ha meggondoljuk: az is nem könnyű az otthoni csepp lenne a tengerben, munka sem, mert tévét vet- Csak segítene, de megoldani tek és nem mosógépet, hogy nem tudná a gondokat, a gyerekek lehetőleg otthon Üj óvodák kellenének, de találják meg a szórakozást, az állam-bácsi nem bírja, a ne csavarogjanak. gyár-bácsi nem akarja. Bár Nagyon sok anya számára van rá példa, hogy ketten még nem is a nevelés, ha- összebeszélnek: a konzervnem az elhelyezés kérdése gyár és a városi tanacs köaz első, főleg legkisebb ™s bölcsődét és ovodat nyit gyermekeiknél. A gyermek- hamarosan az Ilona utcagondozási segélyt sokan han. A konzervgyárat is szoigénybe veszik, főleg mun- rltotta a Rond, viszont „bekásnők. A konzervgyárban nepesiteni" nem tudta volna például 1969-ben 74 újszülött teljesen a letesümenyt, hiédesanyja maradt otthon szen aag.von s°k vidéki edeskicsijével (83 asszony szült), anya _ne™ tl'd-la hajnalon ta az 1970 szeptemberéig szü- Szegedre hordani a kisbabat, letett gyerekek közül pedig oV?das jóságot, ar71 maradhat otthon az édes- r°l nem is szólva, hogyegyeanyjával, s csak három anya mondta, hogy nem teheti, mert szüksége van három év alatt is a teljes keresetre. dül nehéz ekkor költséget vállalnia egy gyárnak. Közös a kiadás és közös lesz a tanáccsal a férőhelyek elNaevon naev a Dénz- osztásának joga is. Lám, Nagyon nagy ji ^penz^ megoIdás mégiscsak van! De jó is lenne remélni, hogy ez . , a példa ragadós lesz. Esetgyermeke utan kapta a se- L gyorsabban is lehetne visz0bt . &;ike építeni. De említsük meg a betöltötte harmadik evet, s gyufagyár bölcsődéjét is, aagsHHSBSiMiHMmBHHHHni ahova — mihelyt egy-két fékiesés — mondja Bálint Lajosné, aki fél évig két kismás szerveknél — amelyek politikai súlyban, fontosságban, jelentőségben nem nőnek, nem is nőhetnek fölibe a népfrontnak —, mintha valamivel hosszabb lenne az a bizonyos takaró, ugy hogy messzebbre tudnak nyújtózkodni alatta. Nem ártapa egyszer alaposabban megvizsgálni, bizottságaink milyen dologi körülmények között dolgoznak városainkban, községeinkben — s talán nem kellene sok esetben más szervek áldozatkészségére, támogatására hagyatkozni, hivatkozni, hanem a mozgalmat magát kellene olyan anyagi lehetőségekhez juttatni — ahol nem rendelkezik ezzel —, amelyekkel tisztessé tudná tenni a munkakörülményeket. Őszinték vagyunk, abban a hangnemben adjuk közre véleményünket, ahogyan e három napon át az aktivisták is tárgyaltak-beszélgettek eredményeinkről, gondjainkról. Tehet'ék. hiszen szinte valamennyien az élet sűrűjében dolgoznak. örvendetes volt hallani, mennyire a gyakorlat. mennyire a dolgozó kisemberek oldalár ól-szemszögéből közelítették meg a tárgyaltvizsgáit problbcmaköröket. Hiszen megvan az ideje-helye az elméleti alapvetésekhez kapcsolódó vitáknak, okfejtéseknek is — de jómagam eddigi tapasztalataim birtokában a népfrontot inkább a gyakorlat, mint a teóriálc nagy műhelyének tekintem. Az elhangzó vélemények az érintett érdekszférák álláspontját tükrözték. Tény, hogy a^ népfront ió közvetítő kapocs a part politikája és a néptömegek között. S az sem véletkongresszusáról. Az ott elhangzottak határozták meg e tanácskozás irányvonalát, témakörét, sőt felelősségét is. A népfrontra szerep vár abban is, hogy a kongresszus fő téziseit — a mozgalom zsargonjával élve — aprópénzre váltsa a tömegek között. Ennek azonban előfeltétele, hogy a népfrontvezetők, aktivisták ne csak értsék, hanem értelmezni, sőt alkalmazni is tudják a kongresszus érdemi lénem közgazdász, aki nem a történészek magas szintjén tevékenykedő politikus. Az állampolgárokat, és különösen azokat a kisemberrétegeket, amelyek körében a népfront hangsúlyosan tevékenykedik, sem untatnunk, sem elriasztanunk nem szabad. Dr. Komócsin Mihály nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a népfront — s vele a tevékenységi körébe kapcsolódó tömegek — jólinformáltsága, nyegét. Tapasztalataim e tekintetben az erre való törekvés különösen fonigen biztatóak. Az optimista összképhez hozzájárult ez a hárorrí nap is. amelynek során a jelenlevők a legfontosabb időszerű problémák egész sorát tekintették át. Kezdve az ország megyénk politikai helyzetétől — beleértve ebbe a társadalom eszmei-ideológiai képét is — az ifjúság, a nők életkörülményeinek vizsgálatán át, egészen a napirenden levő gazdasági kérdésekig. Ez utóbbiakról dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára tos napjainkban, amikor választásokra készülünk, amelyeket — s a továbbiakban dr. Ágoston József szavait idézzük: — „a Hazafias Népfront zászlaja alatt, az ő szervezésében kell lebonyolítanunk." Megtisztelte a háromnapos rendezvényt jelenlétével Bugár Jánosné, a Központi Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, valamint a központ több munkatársa is. Részt vettek a délutáni munkamegbeszéléseken is. tartott előadást, amit nagy tetszéssel ahol a jelenlevők a gyakorlati munka fogadtak a jelenlevők. Mint elmon- konkrét kérdéseit, tapasztalatait, tadották, elsősorban azért, mert ..a népfront nyelvén" beszélt, világos, jól áttekinthető összegezést adott az ország és benne megyénk gazdasági helyzetéről, a Hl- ötéves terv eredményeiről-tapasztalatairól és a negyedik feladatairól, célkitűzéseiről. A „népfront nyelvén" — említettük. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert a mozgalom valóban munkastílusának választotta — vagy szeretné választani. ahol ez még eddig nem sikerült — az egyszerű, világos, nyilt beszélca, hogy oly sok szó esett A -part X, det. AmiJ- az az ember-is megect, aki nulságait vitatták meg területenkénti szekciókban. E megbeszélések nemcsak tapasztalatcsere-jellegük miatt voltak fontosak s nemcsak azért, mert sok jó metödikai tanáccsal szolgáltak a további munkát illetően, hanem azért is. mert az aktivisták emberileg is közelebb kerültek egymáshoz. Azok, akik közös ügyért harcoltak. S akiknek munkája — mint a második nap előadója, Juhász Róbert, a HNF OT titkárságának osztályvezetője mondotta — önmagában hordja a köszönetet és jutalmát. £app Zoltán rőhely is megüresedik minden bonyodalom nélkül felvesznek a környékben lakó gyerekek közül. fis a napközi? Nem csökkennek a gondok a gyerek cseperedésével, dehogy! Napközis lehet-e iskolás korban? Jelenleg a város 9 ezer 909 általános iskolása közül 2796 került napközibe, 250 igénylő kimaradt, mert nem tudnak több gyerek számára főzni a jelenlegi konyhákon. Pedig anyagilag is segítség a családnak, hogy a gyerek (a család jövedelme és az eltartottak arányában számolva) egy forinttól 15 forintig terjedő összegért tízórait, ebédet, uzsonnát kap. Nem is szólva arról, hogy tanári felügyelettel tanul, s nem akárhogy: a napközisek átlaga minden évben jobb, mint az iskola összes tanulóinak tanulmányi átlaga. Kevesebb a gond, de marad még. A rév és a vám Egy szülői értekezleten egy elsős gyermek édesanyja felí szólalt, hogy fia nem fejezi fcbe a házi feladatokat a- napköziben. ellenben estére fáradt a 7 éves kisgyerek és nem is lehet még tanulással gyötörni. Mi lesz később? — aggódik az anyuka. Van ilyen is. Persze, nem ez a jellemző, de ez is gond. Kovács Mihályné három gyereke iskolás, ö maga két műszakban dolgozik a kendergyárban. — Nehéz a munkám, ugyancsak oda kell figyelni. Műszak végére fáradt vagyok, de sok dolog vár otthon is. A gyerekeket úgy szoktattam, hogy segítenek. Sokszor vár tisztá konyha és kész vacsora, mert Évikém, bár 13 éves csak, igen ügyes és szorgalmas gyerek. És ha hiszik, ha nem: sokszor mégis szidom apróságokért, s hiába tudom, hogy nem is őt, hanem fáradtságomban az egész életet szidom, mégsem tudom abbahagyni. Tudja, hogy miért vagyok elkeseredve? Mert elsősorban a pénzért dolgozom, a munkám nem sok fantáziát kíván, nem köt le. Azért járok ide, mert ez van a legközelebb, s mert évek után már nincs kedvem munkahelyemen változtatni. De — hogy mondják? — amit a réven nyerek, eladom a vámon: a gyerekeknek több gondosság és főleg szeretet kellene. Talán többet is érne, mint az a néhány jobb ruha, amit venni tudok nekik. Sokszor megvisel engem is, hogy idegességemben leszidom őket, aztán éjszaka, mikor alszanak, a paplanjukat simogatom. Igazán szégyellem sokszor, hogy csöppnyi megértésem sem marad csínyjeikhez sem. — Nem lehet velük ezt megbeszélni? — De. Megbeszéltük. Őszintén megmondtam, hogy legtöbbször az a baj, hogy ideges vagyok. Nem élnek vele vissza, jól tudják, mikor érdemlik meg a dorgálást. De azt felelték: „Anyukám, az iskolában egy drukk az életünk. Mert egy-két rosszabb jegy, ha becsúszik, nehéz javítani. És még itthon is csak a fejünket kapkodjuk?" Most mondja meg: nincs igazuk? Ilyenkor úgy elkeseredek, hogy legszívesebben leszámolnék a munkahelyemen. Elsősorban az anyák gondja a nevelés is. A szülői értekezleteken is alig látunk apákat, még az óvodai és iskolai nevelőkkel is jóformán csak az anyák tartják a kapcsolatot. Sokan tudják, hogy a napközi nem gyermekmegőrző hely, s nem pótolja a családi nevelést. Akinek meg nem jut a gyereke óvodába, iskolai napközibe, annak még többet kell törődnie áz apróhaddal. És segíteni kell a leckekészítésben, vagy legalábbis a feladatok ellenőrzésében. Ehhez pedig — egyre többen belátják — nem ártana néhány pedagógiai tárgyú könyvet is elolvasni. Csak hát: az idő, az idő! Hogyan lehetnekönynyíteni az otthoni mSnkán? A háztartás gépesítésével, s azzal, hogy egyre többeknek legyen elérhető a sokféle szolgáltatás. Jut-e rá pénz? B. Szőke Marra