Délmagyarország, 1971. január (61. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

SZERDA, 1371. JANUAR 20. 3 ».r Vasbetonszerelés Visontán A Gagarin Hőerőmű óriás liűtótornyai melletl toronydarukkal rakják össze az újabb 203 megawattos egység hatalmas acélszerkezeteit. A korábban elkészült két 100as és az ugyancsak már meglévő első 20fl-as egység után ezzel 600 megawattossá egészül ki a hőerőmű. A következő, harmadik 200-as egység — amelynek még csak az alapozása folyik — adja meg a létesítmény végső, 800 megawattos teljesítményét A Próféta prófétái Kevés a vendéglő, a cuk- retnénk rászda Szegeden. Évtizedek korábbi óta nincs elég belőlük. Hiába szaporodott némileg számuk az utóbbi években kialakítani. Erre a Próféta elnevezés megtartásával is utalnánk." Ennyi és nem több. LeUUft. €Lí UW/L>U1 CTVCSULmi, , . , " „ , ., U „ ...j helyzet inkább tovább f!!® jak nem ismerik a varos k k t _ nyugszik meg gondjait? Erre is csak idézettél lehet felelni: „Meg kell találjuk ae illetékes tanácsi és bankszervekkel közösen annak a módját, hogy a Szegeden jelentkező ellátatlanságot megszüntessük, illetve megteremtsük a lehetőséget a hálózat idegen támogatással való bővítésének. romlott, semhogy javult volna. A vendégek, a lakosság száma gyorsabban nőtt. Máz- a harmadik ötéves tervben elmaradt jó néhány tervezett beruházás. Csak emlékeztetőül néhány példa: a partfürdő vendéglője, az Odessza körúti étterem, az Oskola utca és Roosevelt tér sarki eszpresszó, a tarjáni vendéglő és cukrászda. Na, majd most a negyedikben talán majd jobban megy! Itt is van már az asztalon a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat hálózatfejlesztési javaslata. Nézzük, hiszen ez a cég a legnagyobb ebben a tekintetben a városban! Hány új üzletet nyitnak? Gyors lapozás: „A Kölcsey utca 6. alatt birtokunkban vasi egy helyiség, melyből a lakosság igényei szerint is, egyedi berendezésű török kávézót szekor hintója beért a faluba. A plébános mentegetőzik: több oka is van ennek, pro primo, hogy nincs a templomnak harangja. Ne is mondj® akkor tovább az a püspök. De mi a pro primo a tarjáni étterem esetében: a pénz vagy a kivitelező hiánya? Az ésszerűség energiái Végül még egy: „A tervezett új egységek olyan kapacitással és olyan rövid időszakon belül valósulnának meg — mondja a tervElsösorban Tarján ellátat- javaslat —. hogy a miénkla.nságára gondolunk. Évek hez hasonló nagyvállalatnak óta elkészült az I. ütemben is jelentős erőfeszítést okozépülő étterem és presszó na csupán a szükséges betervdokumentációja. azonban rendezések biztositására is, építőipari kapacitás hiá- különösen azért, mivel az nyában megvalósításra nem áru- és forgóeszközkészlet került sor. Megemlítjük, beszerzésének összege is a hogy a kivitelezésre nem áll rendelkezésünkre a szükséges fedezet, hiszen vállalatunk ilyen nagyságrendű költséget finanszírozni az igényelt ütemben képtelen." Hogy is van csak az adoma? A püspök reklamálja, hogy nem harangoztak, ami11 it Jégtörők, repülők gyakorieta a Dunánál Az Országos Vízügyi Hivatal irányításával kedden árvízvédelmi bemutatót rendeztek a Duna déli szakaszán. A bemutató bajai főhadiszállásén, az akció előtt, ülést tartott a területi árvízvédelmi bizottság. Ott volt Dégen Imre, az Országos Vízügy Hivatal elnöke, Oláh István honvédelmi miniszterhelyettes is. A 320 percig tartó jeges .Árvízveszély" elhárítására teljes létszámmal készen létszükséges robbantó eszközöket, valamint az URH-s részleget honvédségi helikopterek szállították a helyszínre. Az összetömöródött jégmező megbontására a bajai kikötőből, vezérhajó irányításával, több jégtörő érkezett. Ezek „sikertelen próbálkozása" után parancsot adtak a jégtorlasz robbantására. Az idő múlása azonban „növelte a veszélyt a Duna fajszi térségében" ahol „buzgárok keletkeztek és ben állt az Alsódunavölgyi válságos helyzet alakult ki". Igazgatóság köz- ezert elrendelték a környező Vízügyi ponti árvízvédelmi törzse, amely 8 óra 30 perckor kaközségek „kiürítését". A veszélyeztetett szakaszon a pott "parancsot a védekezés honvédség műszaki alakulamegkezdésére. A munkát az tai tölteserositepel vedtek a1956-os nagy jeges árvízvé- településeket A Duna baT delem tapasztalatai alapján pártján, Érsekcsanadnal tolkellett végrehajtani. Egy feltételezett jégdugó a koppányi zátonynál elzárta és felduzzasztottá a folyó vizét. Elhárítására — a köd miatt csak képzeletben — felderítő repülőgépek érkeztek a Ferihegyi, a budaörsi, es a pécsi repüloterekróL A tésátvágással enyhítették a gátra nehezedő víznyomást. A bemutatót az árvízvédelem szervezői, a hírszolgálat a felderítő- és jégtörő osztag, a bevont társadalmi szervekkel esr-ütt fegyelmezetten hajtol iák végre. A. próba- kitűnően sikerüli. fejlesztési alapot terheli. Tehát, nemcsak az építkezések. a berendezés finanszírozására sincs pénzük. Hát akkor mire van ennek a „nagyvállalatnak"? A Sárkány éttermet hajnalig tartják majd nyitva, átrendezik a most épült Napsugár bisztró pultjait és a Kölcsey utca 2. alatt levő üzlethelyiségben húsáruboltot nyitnak. De még ehhez az utóbbihoz is csendestársat keresnek. Így fest a Csongrád megyei vendéglátó negyedik ötéves tervre szóló szegedi hálózatfejlesztési javaslata. Hogy mi ebben a hálózatfejlesztés, az nem derül ki. Hogy mi a javaslat: nyilván az, hogy fejlesszen, ruház,zon be, rendezzen be más — akinek tetszik, akinek gondja, akinek van penze. Nem gondolnak arra, hogy egyetlen Prófétával nem lehetnek majd próféták saját hazájukban? Fehér Kálmán S

zeretek megállni az új kirakatoknál és gyönyörködni a merész vonalú bútorokban, mind jobb televíziókban, magnetofonokban, szóval a bővülő választékban. S akik hozzám hasonlóan szemlélődnek, tanúsíthatják: a kirakatok előtt összeírhatnánk a vágyak listáját. A kívánságok után pedig rögtön így sóhajtanak: „De jó lenne találni egy vastag pénztárcát!" Ha csak ez történne, hamar üresek lennének a kirakatok az ismert közgazdasági szabályok szerint. Pontosabban: a vastag buksza nem oldja meg gondjainkat, ahhoz, hogy többet vásárolhassunk — többet kell dolgozni. Vagy hatékonyabban, ügyesebben, egyszóval korszerűen. Jól emlékszem a tavalyi megyei pártértekezlet egyik érdekes felszólalására. Kiderült belőle, hogy megyénk műszaki fejlettsége közepes: tíz százalékkal kevesebb munkás is elég lenne, ha az üzemek, vállalatok technikai-műszaki szívonala elérné az országos szintet! Vagyis: még a lehetőségeinkhez képest is elmaradtunk, áz itt működő vállalatok, üzemek — kivétel alig van — egyáltalán nem tartoznak iparunk korszerűbb, a világszínvonalat megközelítő részéhez. Évtizednyire maradtak el attól a színvonaltó, amely a valóban gazdaságos, tetemesebb nyereséggel járó termelést lehetővé teszi. S ez alól aligha kivételek az úgynevezett korszerű új gyáraink is, mint például a tejüzem, a kábelgyár, a textilművek stb. Ezekben az üzemekben technikailag fejlett módszereket, gépeket alkalmaznak — de a technológiai lánc ittott gyönge. Tehát korszerűtlen szemek is vannak; hiába a gyors gép, ha a termelőcsatornán előforduló dugulások, szűk buktatók miatt a napi munkaideje legfeljebb 4 óra; hiába az automatikus szövődéi berendezés, ha nincs hozzá elég cséve, vagy a kiszolgáló munkásnő nem ért hozzá ... Nézzük például a legsúlyosabb termelési ballasztot, az anyagmozgatást. Szinte valamennyi megyei, illetve szegedi üzemünkben a hazai viszonyoktól is elmaradt ez a müvelet. Az aktív munkásokra, sajnos, túl sok improduktív szállító, teddide-teddoda feladatot végző segédmunkás jut, mert az elmúlt esztendők folyamán inkább embert alkalmaztak ilyesmire, mint gépet. (Sajnos, ebben a gazdasági szabályzók is szerepet játszottak.) Érdekes lenne felmérést végezni: ha az anyagmozgató apparátust gépesítenék, vagy legalábbis korszerűsítenék, hány száz, vagy ezer embert adhatnának vissza az értéket létrehozó munkának? A statisztikusok, a közgazdasági szakemberek szerint nagyon sokat! Különösen kirívó a helyzet építőiparunkban, ahol a gépek, a szállítóművek, a felvonók hiánya bizony megkérdőjelezi az egyébként értékes „sorrend optimum programozási" módszert, s eredményét is. A DELÉP egyik művezetője a napokban mondta el szerkesztőségünkben: „Mi értelme van a pontos szervezésnek, a pontra, vesszőre meghatározott programnak, ha nem tudjuk végrehajtani?" És elmondott egy történetet: „Megkapjuk az utasítást, másnap 11-re menjünk át eredeti munkahelyünkről egy másikra — Tarjánba —, s ott végezzük el a megjelölt feladatot. 11-re kiálltunk az építkezés elé és vártunk, délután jött az autó, másnap meg délig vadásztunk a szerszámok után." A hatékonyságot elrontó gyenge láncszemek nem csupán szegedi vagy Csongrád megyei üzemekben léteznek, hanem jelen vannak iparunkban sok helyen. Tény azonban, s erre bizonyíték a negyedévenként kiadott statisztikai jelentés, hogy szűkebb hazánkban, sajnos, kétszeresen így van, nálunk az átlagosnál is több a korszerűtlen tényező. A X. pártkongresszus alapjaiban elerjiezte imént emlegetett gondjainkat. „A termelékenység emelkedése nem érte el a tervezett és kívánt szintet. Nagy gondot kell fordítani az ipar szerkezetének további javítására, a gyártmányösszetétel korszerűsítésére, a gazdasági hatékonyság növelésére. Véget kell vetni az olyan gyakorlatnak, amely a műszaki fejlesztési alapok túlnyomó hányadát nem a termelőberendezések korszerűsítésére, a munkaerő-megtakarításra, hanem munkahelybővítésre használja. Ez konzerválja az elavulóban levő berendezéseket, növeli a munkaerőigényt, és számos helyen nehezíti a munkafegyelem megszilárdítását." A megoldás módjait ismerjük. Még csak nem is kell az úttörők szerepére vállalkozni és viselni az úttörők felelősségét — a kongresszus legfontosabb feladatként jelölte meg a korszerűsítést. Sőt, még a pontos tennivalókat, a legsürgősebb intéznivalót is elhatározta: „Szükséges ez mind a nemzetközi, mind a hazai tudományos eredmények, és műszaki vívmányok gyakorlati alkalmazásanak segítése céljából." Helyben vagyunk hisz sok szó esik manapság a tudományos-technikai forradalomról. A tudomány hazánkban a termelőerők fejlődésének döntő tényezőjévé vált, az ember egyszerű ereje, képessége nem versenyezhet a bonyolult és hatékony gépekkel; az ősi módszerek a legújabb tudományos eredményeken alapuló megoldási módszerekkel. Az ember hagyományos alkalmazása az emberi képességek könnyelmű pocsékolása ... H | ogy az óhajok ne maradjanak csak óhajok, nem tömött pénztárcákat kell találni. Inkább a tudományos forradalom energiáját, a gondolkodás eredményeit kell hétköznapjainkon felhasználni. Mégpedig a gyenge láncszemek, a szűk termelési kapacitások helyén. Éppen hazánkban van arra példa, hogy a tudományos kutatók, az alkalmazott tudomány segítségével, a találmányokkal, az újításokkal, a szellemi alkotásokkal több milliós beruházásokat, gépimportot lehet megtakarítani. Viszonyaink között elsősorban ésszel, ügyességgel, azaz a tudomány, a korszerű technika hatékonyságot növelö erejével kell jobban forgatni pénzünket, kamatoztatni értékeinket, a dolgozó emberek energiáját. Matkó István AZ /DEN: Kétezer-hatszáz fiatalt várnak a pedagógusképző intézmények Alkalmassági vizsga április első felében Az idén a tanárképző fő- — továbbra is területi elv iskolák, a tanító és az óvó- alapján veszik fel a jelentnőképző intézetek nappali kezőket, azaz a főiskolákra, tagozatán összesen 2610-en illetve a képzőkbe csak az kezdhetik meg tanulmányai- intézmény felvételi körzetékat. A tanárképzők első évfolyamai 1282, a tanítóképzőké 872, az óvónőképzőké 456 fiatalt fogadnak. Az említett intézménytípusokba — a korábbi évek gyakorlatának Megalakult a KISZ KB mezőgazdasági ifjúsági tanácsa Kedden a KISZ Központi fontosságáról, a tanács felBízottságának székházában adatairól. Elmondotta, hogy megalakult az ifjúsági szövetség mezőgazdasági ifjú sági tanácsa. a Központi Bizottság már jó néhány esztendeje irányA falun élő, elvet fogadott el a falun élő, dolgozó fiatalok képviselőit a mezőgazdaságban dolgozó ponti Sá^rtiS helyzetének javítátájékoztatta az ifjúsági mozgalom rfitegmunkájának sóval, nsewelésével kapcsolatban. ben lakó pályázók vehetők fel. Néhány megye felvételi keretszáma megoszlik kétkét pedagógusképző intézmény között. A gyógypedagógiai tanárképző főiskolára, vagy a megfelelően tanítóképző intézetek tanítói szakára, illetőleg az óvónőképző intézetekbe pályázók jelentkezési iratait március 25-ig, a tanárképző főiskolákra, valamint a tanítóképző intézetek népműveiőkönyvtáros szakóra jelentkezőkét május 2-ig kell a középiskolákból megküldeni a területileg illetékes pedagógusképző intézménybe. A pedagógusképzőkben a 'felvételi vizsgákat június 25. és július 10. között tartják. A gyógypedagógiai tanárképző főiskolára, a tanítóképző intézetek tanítói szakára, valamint az óvónőképzőkbe pályázóknak — a felvételit megelőzően alkalmassági vizsgát kell lenniük. Ezt április 5—13. körzőit bonyolítják le. Négy szakszervezet Négy szakszervezeti tanácskozást tartottak tegnap, kedden délelőtt a fővárosban. a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége egyebek között a bányászati iparágak gazdaságpolitikai célkitűzéseit vitatta meg. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a gyermekintézmények helyzetéről, valamint a gyermekgondozási segély alakulásáról tárgyalt. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége a negyedik ötéves terv végrehajtásával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról tanácskozott. Tegnap délelőtt tartott megbeszélést a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége is. (MTT*