Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

KEDD, 1970. DECEMBER 1. Befejeződön a Bartók Zenei Hét" Szegeden KÓRUSHANGVERSENY. A Szegedi Karnagyi Klub és a Bartók Béla Művelődési Köz­pont szombaton rendezte kó­rushangversenyét a Tisza Szálló hangversenytermében. A kis általános iskolai tanu­lóktól a gimnazistákon át a főiskolásokig vetélkedtek az egyneműkari Bartók-remek­művek előadásával. Elsőnek a művelődési központ kama­rakórusa lépett a dobogóra, Kardos Pál vezetésével. Amit az ő neve fémjelez, tiszta művészet. A rókusi általános ének­zene tagozatának énekkara jó úton halad a magasabb célok felé. Kalmár Ferencné kezének finomvonalú irányi- i tását lelkesen és pontosan I követte a nagy létszámú együttes. A Tömörkény István szak­középiskola énekkara már országos nevet vívott ki ma­gának a debreceni versenyen szerzett első díjával. Dr. Mi­hálka György póztalan ve­zetése az énekkart felemelte abba a hangulati szférába, amelyben az igazi muzsika színei és illata keveredik. Szünet után a tanárképző főiskola I. számú gyakorló általános iskolájának gyer­mekkara Erdős János veze­tésével mutatta be a peda­gógiai munka csillogó ered­ményeit. Meg kell említe­nünk a csengő hangzást elő­nyösen befolyásoló fiú- és leányhangok szerencsés el­osztását. Végül a tanárképző főis­kola női kara énekelte el gyönyörű műsorát, Kardos Pál ihlető vezénylésével NAGYZENEKARI KON­CERT. Ünnepi alkalom, a ze­nekar kitűnő diszpozíciója és hozzá a vérbeli karmesteri temperamentum találkozásá­nak köszönhető a vasárnap délelőtti zenekari hangver­seny átütő sikere. A szegedi szimfonikusok hangját eddig is ismertük, de a Bartók­műsor és Vaszy Viktor pál­cája ezúttal rendkívüli tel­jesítménnyel örvendeztetett meg. A Két kép a zeneköltő rit­kán hallott, lírai szépségek­ben bővelkedő alkotása. A Virágzás, mint I. tétel Bar­tóknál hangvételének gyön­géd dallamosságával szokat­lan. A Falu tánca már a folklór ritmikai meglepeté­seivel szolgáló, szellemes ze­nekari darab. A II. Zongora­verseny napjainkban diva­tossá lett zakatoló ritmusai- , Bartók nak sokféleségével, de még | nálású, inkább az igazi kontraszt­éjszakai zenéjével hatott. A tartalmilag különösen ötlet­gazdag III. tétel után hatal­mas tapsorkán jelezte a mű kirobbanó hatását. Antal Ist­ván a szólista felett igényes szólamát teljes átéléssel és imponáló virtuozitással mu­zsikálta. A jól ismert költői remek, a Zongoraszonáta, a szerző­től eredő zenekari átiratban, Erdélyi táncok néven való­ban ritkán hallható. Az elő­adás szikrázóan csillogó jel­lege az apró tételekben ka­marazeneként hatott. • Végül igazi csattanóként a Táncszvit koronázta meg a hangverseny műsorát. Ez az opusz Kodály Psalmuszával együtt készült Pest és Buda egyesítésének 50. évforduló­jára, a főváros megrendelé­sére. A 6. tételes műben ze­nei hangokban fejeződik ki Bartók Bélának a népek test­vériességét kereső életprog­ramja. A rendkívüli appará­tust foglalkoztató nagyzene­kar tökéletesen oldotta meg feladatát, ami elsősorbán Vaszy Viktor érdeme, aki a bonyolult ritmusképleteket megvilágította plasztikus ve­zénylésével. Szatmári Géza Mórahalmon Énekelni tilos! Ebbe a szi­gorúan felkiáltójeles felirat­ba ütköztünk vasárnap, a mórahalmi Erkel Ferenc művelődési ház előcsarnoká­ban, ahol megyei kórustalál­kozóra gyülekeztünk. Nagyon jól tudtuk, hogy nem ne­künk, hanem a más rendez­vényekre sörözgetés közben gyülekezőknek szól e szigorú tilalom, mégis derűs hangu­latban fogadkoztunk, hogy mi most megszegjük ezt a felhívást, igenis énekelni fogunk. A Bartók emlékezésen kí­vül az adott jelentőséget en­nek a találkozónak, hogy a rádió felvette az egész mű­sort, és kellő válogatás után sugározni fogja a Kóruspó­dium című sorozatban. A hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc ének-zenei általános iskola renasivül gondosan összeválogatott Bartók em­lékműsorral kezdett. A zá­kányszék! Mikszáth Kálmán művelődési ház énekkara Monoki Lajos vezényletével csongrádi népdalcsokorral aratott megérdemelt sikert. A domaszék-zöldfási iskola gyermekkara — vezényelt Stróhner József — tréfás népdalcsokorral derítette a hallgatóságot. A szentesi Horváth Mihály gimnázium énekkarát Ny. Dudás Szabó Erzsébet irányította. Végül a mórahalmi gimnázium, ál­talános iskola és az ének-ze­ne szakkör énekkara Masa Gézáné vezetésével Bartók­gyűjtötte népdalok, majd két kórusmű tiszta into­imponólóan fegyel­A kifogástalan megrendezé­sért Dants László gimnáziu­mi igazgatót és Dosztig Fe­renc művelődési ház igazga­tót illeti őszinte elismerés. A rádiófelvételt a részt vevő énekkarok mindjárt visszahallgatták. Ezután a karvezetők részére * Révész László Liszt-díjas 'karnagy, a rádió munkatársa és Pó­czonyi Mária, a Népművelé­si Intézet munkatársa érté­kelő szakmai megbeszélést tartott, majd Csenke László, a megyei művelődésügyi osz­tály helyettes vezetője elis­merő szavak keretében em­léklapokat osztott kl. Erdei András Fejlődő gyarorias Elkészült a Csépel Vas- és Fémművek jövő évi beru­házási terve: 1971-ben mintegy félmilliárd forintot költe­nek új épületekre, berendezésekre. Folytatják a finomhen­gerde idén megkezdett átalakítását, befejezik az ellenállás­huzal-üzem építését, amely félkész termékekkel látja majd el a híradástechnikai és az elektromos ipart. Az országos jármuprogram segítésére nagy teljesítményű öntőgépeket szereznek be. (MTI) Fiirst-szslor Fürst Sándor Vas megyei szülőfalujának, Rum község­ben /asárnaj avatták fel a nagy forradalmár bronzszob­rát, amelyet Cs. Kovács László vasi származású mű­vész alkotott és ajándékozott a Rába-parti falunak. Az új szobor a Fürst-emlékházban kapott helyet. * A nagykorúság napja Szabadkán (Kiküldött munkatársunk­tól.) A nagykorúság Jugo­szláviában is a 18. évtől számít. Akik elérték ezt a legszebbnek hitt és mondott kort, azokat országszerte ün­nepük, szórakoztató műsoro­kat, találkozókat szervezve számukra. Még jelvényt is kapnak a 18 évesek, amely, ha ott virít a kabáthajtó­kán, ingyen utazásra, ide­oda vUlamosozásra, autóbu­szozásra jogosít. Az idén különösen szépre sikeredett a jugoszláv 18. évesek nagykorúsági napja, hiszen egybeesett a szövetsé­gi köztársaság kikiáltásának negyedszázados évfordulójá­val. A kettős ünnepnek az el­múlt vasárnap volt a napja. Annak hűvös-szeles délelőtt­jén, délutáríján virított a kabátokra feltűzött jelvény, s került sor számtalan ün­nepségre szerte Jugoszláviá­ban. Szeged testvérvárosa, Sza­badka sem maradt ünnepel­tek és ünneplők nélkül. A fiatalok csapatai már szom­baton ott rajzottak a fello­bogózott utcákon, tereken, s figyeltek, tapsoltak a tiszte­letükre rendezett találkozók egész során. S nem társak nélkül élték át a nagykorú­ság szép ünnepét! Velük örült, szórakozott a szegedi KISZ-eseknek az a kéttu­catnyi csapata is, amely Lé­nán Bélának, a KISZ Sze­ged városi bizottsága szer­vező titkárának vezetésével szombaton reggel érkezett Szabadkára. Nézni-, hallgatnivalóban gazdag két napot töltöttek el a szép városban a sze­gediek. Előbb meghallgatták Mar­kó Pericsin vajdasági nép­hős, egykori partizánvezér szenvedélyes történelemidé­zését, majd kisebb csopor­tokban különböző üzemek­nél, vállalatoknál, iskoláknál vendégeskedtek, majd részt vettek a Szabadka ifjúsága nevű dij átadásának ünnep­ségén, majd újabb találko­zók után szombaton este az építészeti remeknek beillő városi sportcsarnokban hall­gatták meg a Mladost­együttes és a budapesti Cor­vina-zenekar össztánccal vé­getért műsorát... ­Még illendő mértéktartás­sal fogaLmazva is remek volt a kapcsolatápolással, -bőví­téssel eltöltött két nap. Re­mek volt, mert jó alkalmat adott nemcsak a barátkozás­r.a, de az idegen városban való járásra-kelésre ls. Ki­rakat — maxikabátokkal, térdig csizmákkal, baby­dollokkal díszített —, nem maradt nézetlen, mint ahogy notesz sem maradt, amelybe ne került volna néhány új név, új cím ... A vendéglátókat persze il­lik visszahívni. Most tehát a szegedieken a sor, hogy egy szép hazai ünnepen városuk­ban köszöntsék Szabadka új, s természetesen már régeb­ben felavatott nagykorúit. A. L. Képernyő Három arckép mezett előadásával zárta a ként a II. tételben felhangzó I meleg hangulatú találkozót. Papp Dános előadói estje Ha meggondoljuk, hogy művészeink még hosszabb színészi múlt után is vona­kodva vállalkoznak előadói est rendezésére, a főiskoláról alig fél éve kilépő Papp Já­nost, a szegedi színház tag­ját legalábbis vakmerőnek kell tekintenünk, hogy teg­nap este az Ady téri egye­temen előadói esten lépett a nagy előadó nem kisszámú egyetemista közönsége De bármennyire is vakmerő volt eá a vállalkozás, egy­általán nem bizonyult értel­metlennek. Igaz ugyan, hogy a fiatal színész még nem elég karakteres előadó, szí­nészi egyénisége még nem teljesen kiforrott. Ám az is igaz. hogy Papp János a rideg előadó meglehetősen puritán, sőt valójában és igazában aszkétikus külsősé­gei között atmoszférát tu­dott teremteni, azaz élményt tudott nyújtani hallgatóságá­nak. S ez nem kis dolog. Akkor sem az, ha a hatás elsődleges oka nem az elő­adói kvalitásokban, hanem a műsor megszerkesztésében keresendő. Papp János olyan izgalmas újszerűséggel szer­kesztette meg műsorát Ka­rinthy Frigyes, József Attila és Shakespeare műveiből, af­féle irodalmi montázst kom­ponálva, hogy a hallgatóság, amelyhez egyébként érthető­en közel áll a választott té­ma, a férfi és a nő kapcso­lata, végig feszült déssel figyelt érdeklő­ö. L. A televízió vasárnap este a nézők elé tárta a Három arckép című műsorának harmadik portréját. Szirtes Ádámot mutatta ez a soro­zatzáró összeállítás, azt a Szirtes Ádámot, aki első filmje, a Talpalatnyi föld óta színészeink legjavához tartozik. Megrázó, felkavaró, de mégis-mégis megnyugtató volt á negyvenen túl járó Szirtes Ádámot látni, halla­ni. Megrázó, felkavaró, mert az ő árkos szeme, elnehe­zült teste, néha nekikesere­dő monológja is az idő kér­lelhetetlen tovafolyására fi­gyelmeztetett; de megnyug­tató is, mert szavaiból, játé­kából fényesen élősugárzott az eltelt évek alatt elért tel­jesítmény. Azt, hogy „orszá­gos" színész lett az egykor dunnaszaggató szegénygye­rek, hogy az ő feledhetetlen Gőz Jóskája nem volt egy­szerű felvillanás. Színészt, magáról, gátlá­sairól, emberi, művészi gör­cseiről szólni így még alig­ha hallhattunk. Mert más — tragikusabb, s ezért nagyobb „távolság­tartást" parancsoló — volt az első arckép Horváth Teri­je; tűnődőbb, vívód óbb a második arckép Berek Kati­ja; ilyen mélyen feltárulko­zó, magáról ennyire szaba­don, tehát magának szóló azonban nem volt egyikük sem. Szép és tiszta portréval zárult tehát a Három arc­kép sorozata. Örömünk talán azért is lehet ilyen teljes, mert most viszonylag ritkán tűnt fel, s kevesebbet is I szólt Tomkai Judit, a három j összeállítás riportere. Meg- | eshet: időközben rájött, hogy . ő nem „partner" ilyen egyé- ' Rádiórandevú Már az első, felületes be­nyomások is a kapcsolatot tanúsítják. Csak ki kell menni az utcára, hogy észre­vegyük: a legtöbb külföldi kocsi SU-jelzésű. De csupán abban merül ki a két szom­szédváros kapcsolata, hogy vacsorázunk, vásárolunk, szétnézünk? Az október 11­tökélt barátkozási szándékát. Az ismerkedéshez elenged­hetetlen lexikális adatok tánczenével, paródiával kö­rítve hatoltak be a hallga­tóság tudatába, s ami kife­jezetten rokonszenvessé tette ezt az alighanem hagyo­mányteremtő éterrandevút, az is a fiatalok felfokozott én megrendezett közös ifjú- fogékonyságát bizonyítja. A sági találkozó, illetve a most vasárnap délelőtt sugárzott rádióműsor is megmutatta a továbblépés lehetőségét. Az újvidéki és a budapesti tádió közös műsorának szer­kesztője-játékmestere-min­denese, Padisák Mihály olyan oldott légkört terem­tett, hogy a fültanú teljes értékű hangélményt -kapott. Ez persze egyúttal azt is jelzi, hogy sikerült nyolcvan percben érzékeltetni a sza­badkai és szegedi fiatalok el­komolyabb hangvételű mű­sorszámok is teljes sikert arattak. Jellemző az irodal­mi anyag maradéktalan be­fogadására az apró műhely­titok, hogy — bár a rádióban is percekig dübörgött a taps Gönczi Julika versmondása után — a műsor készítői még így is negyven másod­percnyi tetszést kivághattak a legsikeresebb szereplő ün­nepléséből. Z. L. niségeknek, hanem csak kér­dezőjük, tisztelettudó fagga­tó juk. Bár a másik két színész­portré készítésekor is így, ezzel a rá sajnos nem jel­lemző fogalmazás- és „meg­jelenésbeli" mértéktartással munkálkodott volna! L. A. Fekete vasárnap Négyen meghaltak az utakon Nyelvében él a sajtó A DéLma gyarban nyomdafestéket látott tárcám — Mini, midi, maxi — kapcsán megtisztelt egy olva­só levelével. Szemem­re veti, hogy ilyes­miket írtam: „hölgye­mény", . „bökd már ki", „csaj", „mint egy kerti törpe", „dög­nagy kabát", „újdon­dász", „közröhej". Maid így folytatta­„Nézetem szerjnt ezek a szavak a szó­tárban nem szerepel­nek, illetve a magyar szépirodalmi klasz­szikus nyelvünkben nem. Lehet, hogy ön ezt gunyoros szatírá­nak szánta, de na- rül — végül rosszul amik a másik gyon torz kivitelben'sült el a dolog. Bár polgár számára ide­érvényesült, mert ha ki tudja? génül hangzanak, ön a saját önnön Ahány ember, Honpolgára váltogat­bőréből kibújva ol- annyi szótár. ja. Az egyik miniben vasná el saját cik- Az egyik például jár, a másik maxi­két, ugyanezt a vé- megnézi az óráját, ban. Ki fgy szemez­leményt alkotná". mennyi idő van. A get a hazai szókincs­Próbáltarrí kibújni másik honpolgár pe- bői, ki meg amúgy, saját bőrömből — dig egy svájci ketye- A levélíró se azt ne.m először és nem gőn méri a rohanó a nevet írta külde­utoljára. Nem silce- tájmot. Melyiknek inénye alá, amelyik rült — nem először van igaza? Döntsék a s^mélyi igazol vá­és nem utoljára. így el helyettem. nyát ékesíti, hanem saját bőrömben ma- Nyelvében él a vt: Névtelen, Mini. radva vagyak kény- nemzet, ^ebből követ- Pöttynyi Anony­kezőleg 'tehát a saj- muskám — mond­tó is. És hála isten- kátnám. De nem me­nek, nyelvünk olyan -em mondani rá. kincsesbánya, hogy Nem- tudom, szere­az egyik honpolgár pel-e a szótárában, olyasmiket is ki tud 'a vajon mc^rtení-e? bányászni' belőle, Papp Zoltán telen válaszolni. Örü­lök, hogy legalább e levélíró számára ez esetben nyelvújító lehettem. Habár mint a levélből kide­Vasárnap negyed 12-kor a Lenin körút és az Attila ut­ca kereszteződésében súlyos baleset történt. Egy jugo­szláv rendszámú Wartburg gépkocsi elütötte a körúton gyalogosan áthaladó Ring Vincéné Hajnóczi utca 9. szám alatti lakost. Az asz­szony a helyszínen meghalt. A gépkocsit Bálint Béla gépkocsivezető, • Felsővárosi feketeföldek 243. alatti lakos vezette. A Dugonics tér fe­hon_ lé haladtak mintegy 60 kilo­méteres sebességgel. A gya­logos elütése után elveszítet­te uralmát a kormány fölött, áttért az úttest bal oldalára és egy fának ütközött. Uta­sai közül Csifcsák Imre ju­goszláv állampolgár, báeska­topolyai lakos, a gépkocsi tulajdonosa olyan súlyosan megsérült, hogy klinikára szállítása közben meghalt. Felesége életveszélyesen megsérült. Bálint Béla 8 napon túl, az autóban ülő gyermekei 8 napon belül gyógyuló sérülést szenved­tek. A gépkocsiban 35—40 ezerforintos kár keletkezett. A felelősség megállapítására a rendőrség folytatja a vizs­gálatot. Délután az 55-ös úton Mórahalom térségében be­következett balesetnek szin­tén két halálos áldozata volt. Ilia Endre Asotthalom, IV. kerület 430. alat'ti lakos itta­san kerékpározott Móraha­lom elé. A kerékpárra sze­relt kisülésen vitte másfél­éves kisfiát. A 18—19-es ki­lométerkő között átcsellent az út baloldalára, ahol a Szeged felé tartó Dulics Mihajlo jugoszláv állampol­gár személygépkocsijával el­ütötte. A kisfiú a mentőau­tóban. Ilia Endre pedig hét­fő hajnalban a klinikán meg­halt. A balesetért őt terhe­li a felelősség. Az idén már több mint hetvenen haltak meg a me­gye útjain. A rádió hétfő reggeli baleseti krón'kája szerint az országban ezen a hétvégen 91 baleset történt, 8 halálos áldozattal. Az ál­dozatok fele Szegeden, illet­ve a város környékén vesz­tette életét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom