Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

SZERDA, 1970. DECEMBER 30. Kalandozások kora Két lépés a kapitalizmus Akkoriban tS állt meg a Keletiből érkező szerelvény. A magyar turis­ta az éjszakai utazás fára­dalmainak zsibbadtsitgával a tagjaiban lek aszalódott a M A V-Pu Imáimból, amely­nek oldalán fehéren csil­logott a reggeli harmut. Biztonságba helyezte cso­magjait, körülszimatolta a tényleg nagyon modern pá­lyaudvar minden zegét-zu­gát — eközben megtalálta a hírneves pénzváltót ls, ahol csak oda kell tenni a tá­nyérkára a forintot, és már adják is helyette, arcpirító­an alacsony zugárfolyamon számítva az osztrák schil­linget ... Aztán megkereste a fokijáratot, és néhány pil­lanatig dobogó szívvel állt a lépcsözet letején. mert ahol a legkülönbözőfélébb márkájú autók száguldoztak szédült Iramban, két lépés­nyire lőle, ott az már a Ka­pitalizmus volt - Igen, (gy, nagy K-val, mint a század­fordulói versekiben az Élet. A kapitalizmus, amelyről az ötvenes évek elejétől esz­tendőkön át annyit hallott, es amelyet — más tapaszta­latok híjával — valamiféle egészen különleges helynek képzelt. Ha haladó gondol­kodású honpolgár volt, úgy hitte. Itt Minden Szemimel­láthatólug Rothad. Ha nem, úgy azt gondoltR: kolbász­ból van fonva a kerítés, a Mercedeseket pedig utána­dobálják a hazánkfiának. Majd amikor nngynehezen átverek ed tük magunkat a széles út forgalmán, díszka­puzat fogadott bennünket. Atellépve rajta joggal hi­hettük, hogy egy Időgép a múltba repített bennünket ós Párizsban vagyunk. Pe­dig itt álltunk a jelenben, amely Ausztriában ezer szál­lal kapcsolódik még a Habs­burg fogantatású közelmúlt­hoz. Ami azért persze tő­lünk, magyaroktól sincs még annyira távol, hogy eszünk­be jutva meg ne keseredne tőle a szájunkíze. Ott álltunk ugyanis a Belvedere kertjé­ben. és mindössze a vízme­dencék választottak el ben­nünket a Südbahnhof felé tekintő kecses pilótától, ahol annyiszor eldőlt a mJ Mavvarországunk sorsa ls. Bonyolult hát Ilyen. Bécs körülbelül annyira próbálta utánozni Párizst, mint Budapest Bé­cset. S ha az osztrák fővá­rosban épült ls föl a feke­te-sárga Versailles, a Schön­brun,n, azért ml sem pa­naszkodhatunk. A Ringnek is meglelt a pesti párja, a Körút. Es a Marlahllfur Htrasae vagy a Kürtnél­Strasse Is meglelte magyar e megfelelőjét a Váci utcá­ban, a Práter az Angol Parkban, a Volksgarten a Városligetben —, hogy a lobbiról max- ne is beszél­jünk. A bécslek Párizs után áhítoztak. A ml parvenülnk­nek a Duna-parti császárvá­ros jelentette több évszáza­don át a sikkes eleganciát, pompát, fényűzést. A beidegződöltségek nap­jainkig nyúlva hatnak, ezért többnyire előítéletekkel me­ünk valamennyien Bécs­e. Mit is keresünk benne? A boldog békeidők sokat emlegetett kedélyességét? A gemütlich-Wient? A várost, amelyet a „sógorok" laknak? A „fogyasztási társadalom" keleti kapuját? Ott álltunk a Belvedere előtt. Azt mondják róla, a világnak talán a legszebb barokk stílusú műremeke. Van Itt minden: Márvány­terem, ugyanolyan galéria, aranyszoba, groteszkek sa­rokszobája, díszudvar, téli­kert, főlépcsőzet. Afféle Habsburg-teljesség — ami­kor a végeredmény magas­rendűsége rácáfol az őt elő­idéző okok kisszerűségére. A kőfalon túl viszont, alig néhány lépésnyire tőlünk világvárost forgalom lükte­tett. Ilyen n mai Bécs. A Habs­burg-múlt birkózik benne a modern technikával. Utób­bi napról napra mind több hadállást hódít meg, de azért a múlt ls megkapja itt még ma ls a maga Igényelte ran­got. Néha talán többet is még a kelleténél. Hiszen az az Ötven vala­hány esztendő nem olyan nagy idő. Még sokan van­nak, akik emlékeznek a csá­szárra, akinek fényképeit levelezőlap nagyságban árul­jak mindenütt a városban. Kaphatók az udvart élet ko­rabeli jeles eseményeinek fotókópiái ls. S még azt sem mondhatnám. hogy nem kelendőek. Hiszen fel-feltfln­nek az utcákon a diszting­vált öreg dámák, akiken annyi a ránc, mint az ék­szer. Látni még pofászakál­las öregurakat hamisítatlan vadászd(szben helyet foglal­ni a Mercedesek hátsó Ülé­sein. Nem hiába emelkedik a népszerű „Stefii", a bécsi dóm tetőzetén n város fölé majollkacserepekből kirak­va a hírhedt kétfejű sas. Az osztrák egyfívlS többet látogatott helye ma ls a Hofburg, a Habsburgok városi rezidenciája. Nyolc évszázadon át építették, tol­dozták-foldozták-restau­rálták. míg végül elnyerte mai formáját, amely sajátos egyvelege a néha váratlanul előbukkanó stílusváltások­nak csakúgy, mint a befe­jezetlensegnek. Meg lehet tekinteni 1. Berenc József és felesége, a tragikus sorsú Erzsébet királyné dolgozó­és lakószobáit. Nem is tud­ja az ember, min csodálkoz­zék jobban: a kispogárl pompakedvelésen-e, vagy pedig a nagyúri puritaniz­muson? Vagy inkább a ket­tő keverékén? Mint köztudott, az utolsó­előtti osztrák császár, ma­gyar király, I. Ferenc Jó­zsef úgy élt, mint egy zupás­őrmester valamelyik mo­narchia széli elhagyott gar­nizonban. Propagandistái azonban ezzel egy időben azt próbálták elhitetni a világ­gal, hogy ő „Európa elsó gavallérja". Így utólag, a túlélők konfidenciájával mái­könnyű megállapítani, hogy a 'pásőrmesteri jellemvo­nások voltak benne túlsúly­ban. Bizonyára ezért hide­gült el tőle felesége is, aki — a ránk maradt hagyomá­nyok szerim. — finom lelkű, művelt asszonyka volt. Rá­adásul szeretett bennünket, magyarokat. (Meg is hagy­tuk nevét az Erzsébet-hí­don.) Bár része lehetett az uralkodónéi érzelmek pál­l'ordulésaban a hírhedt bé­csi színésznőnek, Schnaitt K a tel innak ls, akiről annyi pletykát meséltek akkoriban a nevezetes Sacher Szálló­ban. amely nra is megtalál­ható még. (Ide Járt Szeme­re Miklós, minden Idők leg­nagyobb magyar hazardőrje is. A hírességekkel különben ráíratták nevüket egy nagy­abroszra, aztán az auto­grammokat szépen kihímez­ték. A különleges relikvia napjainkban is megtekint­hető. Sőt lehet kapni moet is a híres Sacher-tortáiból, amelynek készítési receptje mindmáig féltve őrzött ti­tok.) A végén SS S? sr ber, hogy igyekszik lerázni magáról e Habsburg-kötő­dést, mint kutya a vizet. Hátatfordít tehát a közép­kor, a barokk, a reneszánsz és az eklektika Bécsének. Járja az üzleteket, elálldo­gál a nlght-báituk kapujá­ban. ahol a tárlók üvege alatt a benti produkciók né­hány izgalmasabb snittje látható. Mondom, így tesz, és közben úgy érzi, hogy két lénésre van tőle a kapitaliz­mus. Csak éppen pénzünk nincs, hogy megvásárolhassuk. No­ha — a tőkés pszichózisnak megfelelően — Bécsben min­den eladó. Múlt, is, jelen is. De elsősorban persze kon­vertibilis valutáért. Papp Zoltán KOVi'lkczIk: ECHT-WIEN, MAGYAR UEC'S Kultúrház a város peremén Csipei Zsuzsa december­ben jött kl a véros peremé­re, a telepre, amikor az emberek fázósan összehú­zódnak. Gyorsan híre kelt, itt a kultúrotthon új igaz­gatója. Odabent, a tanács művelődésügyi osztályán, nem ámították, nem keserí­tették. Adott a ságvárttelepi művelődési ház, másfél éve rendbeszedték, berendezték, kifestették, jó félmillióba kei-ült, csak az élet hiányzik falai közül. Nem a régi, vil­lanegrás élete, dúshajű srá­cok, karlkásszemű lányok apacsromantikája, hanem ci­vilizált környezetben, a mű­velődni-szórakozni vágyó öregek, fiatalok nyüzsgése, foglalatoskodása. Az utóbbi népszámlálás adatai szerint Ságváritelepen többen lak­nák, mint a szomszédos Mi­hályteleken: 2800-an. Túl a vasúti töltésen, az iskola, az élelmiszer- és Italbolt mel­lett dukál a művelődési ott­hon is. Illúziók nélkül Nem érkezett a fiatal lány illúziókkal. Sőt olyanokat hullott, hogy a kimerészkedő fiatalemberek is boxcrrel a zsebükben járnak udvarolni, hogy rossz a csatornázás, a betemetett tó vize felszlvá­rog a házakban, olvadás­kor téglákon araszolnak az utcán, s a közeli iskola an­gol típusú Illemhelye ha­sonló okokból üzemképte­len. A Gera Sándor Iskola ugyanis a környék egyetlen szellemi műhelye, ahová az átépítés idején behúzódott a könyvtár, s amellyel szót érteni ajánlatos stratégia a népművelőnék. A közös ne­vezőt még keresik, s a tapo­gatózó kísérletek oka alap­vetően anyagi természetű. Nevezetesen: a főállású igazgató mellett mindössze a négyórás státusban alkal­mazott takarítónő dolgozik a művelődési otthonban; Rózsi néni. Amikor pedig az iskola igénybe veszi az ott­hont (közel van, Jó, hogy használja), a nyomok eltün­tetésére Rózsi néni kevés. Zsíros földön? A művelődési ház szép. A külső szemlélő, de a bekl­vánrttskodó sem találhat kivetni valót, rendesen meg­csinálták. (Apró szépségta­pasz, mnt az irodából kife­lejtett kéménycső, vajmi keveset ront a kellemes be­nyomásokon.) Tehát rend­ben őrizni, karbantartani éppúgy fontos, mint élettel megtölteni. A régi otthon mindenki jókedvének csáki­szalmája volt, az új nem j -that oda. Ml erre a ga­rancia? Egyelőre csak a ftetal Igazgatónő erélye. Hiányzanak a társak, a pat­rónusok, miként segíti pél­dául a mlhályteleki műve­lődési házat az ottani téesz, A harmadik kerületi ta­nács erkölcsi támogatáséból kihangzó biztatások — és természetesen a közös kasz­szával gazdálkodó Novem­ber 7. Művelődési Központ­ból arányosan kijutó forin­tok — mellett váratnak ma­gukra a további megajánlá­sok. Azt mondják, gazdag vidék ez. Zsíros a föld, jól éldegélnek a szorgos kör­nyékbeliek ... Mozi és beat Hogyan lehet az életet szervezni? Munkával, propa­gandával. Ha majd telefont kap az otthon, s a hírverő plakátok rajzolásálban bele­lendü az Igazgatónő, többen is benyithatnak az ajtón. A vetítésekre például rendre tele a ház, a szélesvásznú mozi még népszerűbb lesz, Aztán van itt ifjúsági klub, törzstagjai máig konokul ellenállnak a beat látó- és hallótávolságából kieső kul­túrlgényeknek. Jószándékű, szorgalmas gyerekek, a ház* ban szívesen segítenek — fogékonyak lehetnek tartal­masabb klubéletre ls, A könyvtárszobában pedagógus irányítja a forgalmat, Tóbi­ás Ernőné, aki a művelődési otthonnak ls ügyes szerve­zője. Rádió, televízió, lemezját­szó, ptanlno, színpad, mozi, könyvek. Hamarosan érkező folyóiratok és magnó. íme a művelődési otthon reperto­árja. Néhány hónap múlva többet is mondhatunk ró­la. Nlkolényl István Éjfél után — Nyugodtan megyek, a feleségem ilyenkor már alszik. Szabó I..Hzlö — Sólyom Jqi-séV: TITKOS HADVISELÉS A kikötő ttlpusttul. 7.55-koi 43. — Ígérd meg. hogy amit most mondok, azt akkor sem fogod elárulni, ha nemet mondasz. — Attól függ. mit-Ől van szó... — Add a kezed, hogy akkor sem árulsz el... így nl! Nézd, Jimmie, én egy jó kis vállalko­zást tudnék alapítani, egész életemben gondta­lanul élhetnék, ha te most segítenél nekem... Semmiség az egész, sohasem fognak rájönni... Campbell jó hangosan dobbantva felugrott a székről: — Mii? Csak nem akarsz kirabolni valakit?! — Ugyan, hová gondolsz. Jimmie. .. Tudod, hog.v én még akkor sem csináltam Ilyet, ami­kor teljesen meg vojtam kopasztva . .. Bevágott a világkiállításon az a meztelen fényképezés, amiről frtam neked, az hozott egy kis pénzt a konyhára, de ezéri kezdő tőkének kevés egy jobbfana vállalkozáshoz... — No. nvögd kl már, mit akarsz!.., — Mondj el egy-két dolgot nekem ... Mikor Indultok a Pennsylvaniával? Es hová? — Mlcsodn? Hát erről van szó?! Al. öreg Al. komolyan gondolod ezt? — Jimmie... Itt. mindjárt átadnék neked ezer dollárt... Aztán minden esetben kaphat­nál további ezret... Jól gondold meg. Jimml. nem kis pénz!... — De hát kiknek kellene ez?... Nem. ezt nem lehet! — A megbízóimat nem mondhatom meg... — Jó, ne is folytasd tovább... Megígértem, hogy nem adlak föl, de az ügy nem érdekel... viszont szégyelld magad I — Ne bolondozz már, JimmieI Gondolkodj egy kicsit! Apróság az egész, amit kérdezni akarok.., Még vagy egy fél óra hosszáig tanakodtak Campbell hangján egyre inkább érezni lehetett, hogy csökken a döbbenete, de sehogy sem akart kötélnek állni. Kicsit megvető hangon mondta: — Nincs mit tárgyalnunk, öreg Al... Me­gyek .. — Jimmtet Legalább gondolkodj rajta .., — Majd gondolkodom.... És az ál-Campbeli kirohant a szobából. — Jimmie! — kiáltott utána Blake. — Hol­nap este ugyanitt... A tengerészkapitány elviharzott. Nem sokkal később Blake egy kis papfrdarabkát vett észre az ajtónál, nyilván ügy csúsztatták be. Felvet­te, a következő szöveg volt rajta: „Kitűnően csinálja. Ne sajnálja a pénzt. Ha többet kér, csak adja oda!" Úgy látszik, ezek se sajnálják a dollárt, gon­dolta Blake. s lement a bárba egy kicsit Iszo­gatni. Má<nap este nyolckor megjelent. Campbell. — Te. Alt Gondolkodtam a dolgon De ha már belevágok, nem letmtne érte többet kapni? Mondjuk, esetenként kétezret? — Az nagyon sok. Jimmie.. Vállalod? Rövidesen megkötötték az alkut. — Szóval, mikor indu) a Pennsylvania? — Hüsz nap múlva... — Hová? lé.. At vagyunk vezényelve a kínai partok fe­— Nem mentek ét Pearl Harborba? — Nem... Egyelőre legalábbis nem. Erről nem tudok... — Mit tudsz arról: Pearl Harborban nincse­nek összevonások? — Nem tudok erről... De, szerintem, ahogy én nézem a dolgokat, oda most nemigen von­nak Össze erőket... Minek? Az csak egy japán —amerikai háború esetén lenne érdekes... De nem hiszem, hogy a japánoknak sok kedvük len­ne velünk háborúzni, amikor ennyire leköti őket a mandzsúriai front... A tengeren kü­lönben sem bírnának velünk, hacsak •,. Ha­csak egyszerre, rgyetlen pillanatban meg nem semmisítenék a flottánk zömét... A két férfi (gy folytatta a beszélgetést Camp­bell. aki szintén az ONt tisztje volt, előre elké­szített szöveget mondott fel Blake-nak. ponto­sabban a mikrofon úljún hallgatózó japánok­nak. És nem is sejtette, sem ő, sem az ONI. hogy ez a dezinformáló kémjelentés milyen ha­lálos véletlenre tapintott. Azt az ONI már tud­ta, hogy a japánok erősen érdeklődnek Pearl Harbor és környéke iránt, pontosabban az ott mozgó amerikai flottáról és annak erejéről Azt is tudták, hogy a Japánok az ál-Campbelltől meg akarják tudni a Pennsylvania zászlós hajó és az alája rendelt rombolók és cirkálók szá­mát, tűzerejét, valamint azt. hogy melyik re­pülőgép-anyahajóhoz tartoznak harci helyzetben De arra gondolni som mprtpk volna, hoj-íy anii­kor az ál-Campbeli B Japánok értésére adta­csak abban az esetben lehetnek ural a Csendes­óceánnak. ha az amerikaiak csendes-óceáni flot­tájának a zömét egyszerre semmisítik meg — tulajdonképpen előrevetítették a történelmet. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a szocialistabrígád­mozgafomrúl Az utóbbi huszonöt év változatos formáit hozta létre a termelés­ben, a munkában elért eredményekért indított versenyeknek. 0 Kialakulása? Szovjet példa hatá­Bára 195U végén hatá­rozták el Magyarorszá­gon az első brigádok, hog.v szocialista módon kívánnak dolgozni, ta­nulni és élni. Mindez központi utasítás, szer­vezés nélkül történt. A mozgalom először a gépipari üzemekben bontakozott kl, 193D-tól azután fokozatosan el­terjedt a bányászatban, a vegyiparban, a villa­mosenergia-iparban és a könnyűiparban Is. Manapsgg a mozgalom­ban már részt vesznek kutatók, tervezők; egészségügyi-, kulturá­lis- és oktatási intézmé­nyek dolgozói is. 0 Adatok? Csak két év számait idéznénk, melyek ma­gukért beszélnek. 196 li­bán az ország 94 ezer brigádja közül már majdnem 15 ezer el­nyerte a szocialista cí­met. Ezekben a brigá­dokban 109 ezren dol­goztak. Három évvel később, 1966-ban nem egészen 35 ezer brigád 3B4 ezer dolgozója kap­ta meg a szocialista címet. Számuk tehát több mint a kétszeresé­re emelkedett. 0 Újszerűsége? A munkaversenyek korábbi formáitól min­denekelőtt egy nagyon lényeges dologban kü­lönbözik. melyet a moz­galom jelszava is ma­gában foglal: szocialis­ta módon élni, dolgoz­ni, tanulni! Tehát nem­csak termelési verseny­ről van szó. Jóval több­ről! A munkaterület feladatai mellett a szo­cialista címet elnyert vagy azért dolgozó bri­gádok részt vesznek a vállalat műszaki fej­lesztésében, rendszere­sen tanulnak, bővítik szakmai és általános műveltségüket. A bri­gádtagok szocialista mó­don élnek együtt, segí­tik egymást. Az üj moz­galom tehát a szocialis­ta ember formálásában is fontos szerepet kap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom