Délmagyarország, 1970. december (60. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-02 / 282. szám

SZERDA, 1870. DECEMBER 2. A tbc megelőzése A gyermekkori tbc-meg­belegedések száma többek között a rendszeresen alkal­mazott BCG-oltások követ­keztében örvendetesen, igen nagymértékben csökkent. Ezért a tbc megelőzéséért és ezzel a betegség végleges fel­számolásáért folytatott küz­delem súlypontja egyre in­kább a felnőttkori megbetegedé­sek megelőzésére tolódik át. Vizsgálati adatok szerint a megbetegedési arány az át­lagosnál sokkal nagyobb azok körében, akiknek tüde­jében már bizonyos elválto­zások vannak. Ezért a meg­előzés szempontjából elsősor­ban az ilyenek megfigyelé­se, védelme a legfontosabb. A megelőzésnek természe­tesen többféle módja van, amelyek között szerepel a gyógyszeres kezelés, a meg­előző életfeltételek, életmód stb. A Nemzetközi tbc Unió a legutóbbi időben több évig tartó programot kezdemé­nyezett ennek a kérdésnek tanulmányozására. Hazánk­kat is felkérték a részvétel­re a Korányi Frigyes tbc és Tüdőgyógyászati Társaság út­ján. Ez a felkérés a tbc el­leni küzdelemben elért ered­ményeink nemzetközi meg­becsülését is jelenti. A programban tiz európai és tengerentúli ország vesz részt. A kísérleti munka a közelmúltban hazánkban is megkezdődött, egyelőre há­rom vidéki tüdőgondozóban. A nemzetközi munka ed­digi tapasztalatainak és to­vábbi teendőinek meghatáro­zása céljából a Korányi Fri­gyes tbc és Tüdőgyógyász Társaság és az Országos Ko­rányi tbc és Pulmonológiai Intézet meghívására Budapesten ülésezik az a 14 tagú nemzetközi bi­zottság, amelyben a résztve­vő országok nemzetközi te­kintélyű szakemberei vesz­nek részt, s amely a gyógy­szeres megelőzés lehetőségei­nek kutatását irányítja. (MTI) Szabálytalan irodalomóra Rendhagyó irodalmi órára lag azonban igen, ha peda­hívtak tegnap délelőtt a Tö- gógién az anyag átadásának mörkény gimnáziumba, intenzitását értjük. Nyllván­Olyan órára, amelynek taná- való, hogy ez a különös óra ra dr. Czine Mihály, országos egész életre szóló élményt hírű irodalomtörténész, jelentett azoknak a diákok­versbemutató-előadója pedig Berek Kati, egyik legnép­szerűbb művészünk volt. S vendégként, sőt közreműkö­dő felolvasóként részt vett az órán, akinek verseiről nak, akiknek szerentséjük volt meghallgatni. Aligha van pedagógia, amely ennél többet kívánhat. Dr. Diós Józsefnek, a gimnázium igazgatójának volt szó, élő irodalmunk szíves köszöntő szavai után egyik legtekintélyesebb köl­tője, a Kossuth-díjas Nagy László. Amikorra a művészek — egyébként percnyi pontos­sággal — megérkeztek, a nagyteremben a gimnázium három negyedik osztályának tanulói szorongtak; többen mór nem fértek be. Ami azonban ezen a Művelt Nép Könyvterjesztő által szerve­zett rendhagyó, szokatlan irodalmi órán kialakult, ter­mészetesen nem tanítási óra volt. Legalábbis módszertani dr. Czine Mihály tartott rö­vid előadást. Rokonszenves indítással Szegeddel, az iro­dalomkedvelő várossal kezd­te, aztán azoknak a felsza­badulás utáni forró eszten­dőknek a jellemzésével foly­tatta, amelyekben azok a fiatal tehetségek jelentkez­tek, akik ma már irodal­munk számottevő alakjai. A közülük való Nagy László munkásságából egyebek közt kiemelte, milyen nagy hoz­zájárulást jelentett ez a köl­tészet zeneiségével és népi gyökereivel a magyar vers­értelemben nem. Pedagógiai- forma továbbfejlesztéséhez. Ezután Berek Kati muta­tott be Nagy László versei­ből egy csokorravalót. A be­vezetés húsz percig, Berek Kati előadása harminc per­cig tartott. Hogy az óra élet­reszóló élményt jelentett, elsősorban ennek a félórának köszönhető. Berek Kati olyan alázattal és átéléssel mondta el Nagy László ver­seit ebben a középiskolai tanteremben, mintha a Nem­zeti színpadán, az ország előtt állt volna. Semmi rosszértelmű pedagógiai tendencia nem jelentkezett előadásában, ha-nem a leg­magasabbrendű művészet. A szabálytalan irodalom­óra befejező részében Nagy László felolvasta néhány versét és válaszolt a tanulók kérdéseire. ö. L. Este Berek Kati a főisko­la Petőfi kollégiumában nagysikerű előadói esten ta­lálkozott a hallgatókkal. Ismét sok levél gyűlt össze a szerkesztői asztalon, közülük nem egy hosszabb utánjárást igényel, így több olvasónktól egy kis türelmet kérünk, hamarosan sor ke­rül majd az ő levelükre is. Szécsi Imre tanácstag (Kos­suth utca 6. szám) levelét szerénytelenség lenne leközöl­ni, hiszen éppen a mi közbenjárásunkat köszöni meg, a választók nevében is. Mint írja, segítségükre voltunk írásunkkal, így a buszjárat újból megindult Alsóváro­son. Jólesnek az elismerő sorok, de nem jár köszönet munkánkért, hiszen ha úgy érezzük, hogy jó ügyet szol­gálunk, köszönet nélkül ls szívesen megteszünk min­dent. Itt a Cola! mint dr. Fodor Ferenc (Ma dách utca 2.) olvasónk örömmel írja — a MÉK vál­lalat megoldotta: a szegedi piacokon is mindennapos ez a népszerű alkoholmentes üdítő ital. Ezzel még a gép­járművezetők is koccinthat­nak! A kuka panasza Híd épül Az alkoholizmus elleni Pepsi Cola. Nem sikerült küzdelem jegyében sokat ír- sem a Csemege vállalatnak, tunk már arról, hogy a sem a kiskereskedelmi vál­kocsmahivatalok tökéletesen lalatoknak, most viszont — működnek, még azt is ivás­ra csábítják, akinek esetleg eszébe se jutott. Ezzel szem­ben meglehetősen kicsi a választék alkoholmentes ügy látszik, fellázadtak a szemeláttára, a nyílt utcán, üdítő italokban, mint azt kukafazekak. Egy ideig meg- Feltehetőleg megunták a annyiszor szóvátettük. Fel- adással viselték sorsukat, ta- goromba bánásmódot — ír­hánytorgattuk azt Is, nem ián még örültek is a szép ja dr. B. László (Hunyadi sikerült megoldani, hogy alumínium egyenruhának, János sugárút 15). —, s ha Szegeden is kapható legyen meg a jól záródó alumínl- hamarosan nem foltozzák a Colák közül a legjobb ml- umsisaknak. De bizonyára meg a „ruhájukat", s nem nőségű, a Coca Cola és a unják a lármás kukaautót, ígérik meg nekik, hogy és úgy határoztak, hogy to- ezentúl gyengédebben bán­vább nem szolgálnak: oldalt nak velük — hát bizony, St^J^&'.SS* itthagynak bennünket télvíz aljában, udvarok szögleté- idejen, nyakig a szemetben, ben félrebújva, hanem a világ a kuka fazekak! a határfolyón Magyar—jugoszláv közös vállalkozással felépítik a má­sodik világháború idején felrobbantott drávaszabolcsi Dráva-hidat. A határfolyón keresztül ezzel újabb kapu nyílik Baranya és a szom­szédos jugoszláv területek között, amelyek már most is élénk kereskedelmet bo­nyolítanak egymással, s la­kói is szívesen „szomszédol­nak". A hónapok óta tartó tár­gyalássorozat eredményeként megszületett megállapodás szerint a több mint három­száz méter hosszú hid al­építményének tervezését és kivitelezését a magyarok, a felépítmény tervezését és ki­vitelezését pedig a jugoszlá­vok végzik el. Az építkezést jövőre kezdik. A befejezés határideje 1973. november vége. Egyidejűleg tervezik az 58-as számú pécs—harkány —drávaszabolcsi főközleke­dési út korszerűsítését is. (MTI) Csiki-csuki A tarjáni villamossal kap­csolatos panaszt kaptunk is­mét. Több olvasónk írja, hogy a Vörösmarty utcai Dr. Somogyi Károlyné fotói Tíz év terméséből válogat­ta össze dr. Somogyi Károly­né, a Délmagyarország fotó­riportere azt a közel száz fényképfelvételt, amellyel az újságíró klub Müvészklubjá­nak vendégei előtt bemutat­kozott. Bevallott célja az ember — az orvosságos kanáltól ir­tózó kisgyerek, a világra rá­csodálkozó kamaszlány, a nekiszabadult: vízzel, olajjal birkózó férfi, a talán -utolsó levelét olvasó öregasszony meg még ki tudja hány arc­Téli kirándulás a Magas-Tátrába Hatvan vásárhelyi és sze­gedi fiatal utazik december 13-án a Magas-Tátrába, hogy kellemesen töltsék ez évi szabadságuk hátralevő ide­jét, a hófedte hegyekben. A végállomás Horny Smokovec kényelmes négyágyas szobái, ahol központi fűtés van és remek étkezési lehetőség. A fiatalok megtekintik a kör­nyék legnevezetesebb öreg városait Lőcsét és Poprádot, kirándulnak a Csorba-tóhoz, hegyitúráznak és természe­tesen akinek kedve telik a síelést is megpróbálhatja. A vásárhelyi fiatalok több üzemtől, vállalatótl jelent­keztek. Ugyanebben az idő­pontban Szegedről is indul egy autóbusz, amelyre a na­pokban még lehet jelentkez­ni a szegedi Expressz-irodá­ban. villanás, gesztus, mozdulat — bemutatása volt. „Így lá­tom őket" — mondja dr. Somogyi Károlyné a vendég­invitáló meghívó fényes lapján, s aki hajlik szavá­ra, és végignézi a négy falat beborító gyűjteményt, annak bizony azt kell mondania, hogy nemcsak őszinte, de izzadtan is, sárosan is, meg­kínzottan is, ráncosán is szép arcát mutatja fel az ő képein az ember; az ő ké­pein, a technikailag is mes­termód elkészített riportfo­tókon, meg a néhány való­ban művészi művészfelvéte­len. Dr. Somogyi Károlyné el­ső fotótárlatát — amelyet reméljük majd újabbak is követnek — tegnap, kedden este Sz. Simon István, a Dél­mugy-arország főszerkesztő­helyettese nyitotta meg. A megnyitó szavak után Bara István, az MTI fotóriporte­re tartott diavetítéssel egy­bekötött élménybeszámolót Portugál-Guinea szabadság­harcosairól. Az afrikai állrm legutóbbi történelmét, poli­tikai viszonyalt Perényi Ist­ván, a Csongrád megyei Hír­lap külpolitikát rovatának vezetője elemezte. A. L. végállomásnál a villamosaj­tót csak elől és középen nyitja ki a legtöbb vezető, így a reggeli órákban nagy a torlódás, és senki nem ér­ti, hogy miért kell a leszál­lást akadályozni, hiszen né­melyik vezető vagy kalauz mind a négy ajtót kinyitja, s ezzel jó néhány percet megtakarítanak az utasok­nak. Miért nyitja az egyik és miért nem a másik? Azt már megtanulták az utasok, hogy elől csak bérlettel lehet felszállni, úgy is megvárják türelmesen, amíg mindenki leszáll a kocsiról. Erdemes-e rendelkezést fenntartani ak­kor is, ha már a gyakorlat­ban az nem a rendet szol­gálja, hanem csak bonyodal­makat okoz? Huszonkét méteres karácsonyfa A Borsodi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság bükki és zemplén-hegyvidéki tele­pein megkezdték a kará­csonyfa kitermelését. Az idén mintegy nyolcvan hektárnyi karácsonyfatelep-, ről több mint nyolcvanezer, zömmel egy- és kétméteres karácsonyfát adnak át a ke­reskedelemnek. Az idén a Parlamentben felállításra kerülő hatalmas fenyőt ls a zempléni részről. Háromhutáról szállítják el. Már kiválasztották a hu­szonkét méter magas óriási karácsonyfát, amelyet az ün­nepekre külön járművön szállítanak a fővárosba. Takarékosabb munkaerő­gazdálkodás az élelmiszeriparban Az előző években csak négy élelmiszeripari ágazat­ban — a tej-, hűlő-, a likőr­és a dohányiparban — nőtt a termelés gyorsabban, mint a létszám. A vállalatok so­káig könnyen bántak a mun­kaerővel. a gépesítésre, a műszaki fejlesztésre pedig kevesebb gondot fordítottak. Az élelmiszeripari üzemek az idén — legújabb összesí­tések szerint — már taka­rékosabban gazdálkodnak a munkaerővel. Á termelés 5.3 százalékkal nőtt, miközben a létszám csak 2.9 százalék­kal gyarapodott. Az iparágak közül csak 3, — a gabona-, a cukor- és a tanácsi sütőipar — dolgozóinak létszáma emelkedett jobban a terve­zettnél. A létszámemelkedés a leg­több esetben indokolt, mert a vállalatok növelték a fo­gyasztók által igényelt mun­kaigényesebb termékek elő­állítását. A kisebb adagok csomagolása iránt is meg­nőtt a kereslet, de miután ehhez még nincsen elegendő gép. a legtöbb helyen kény­telenek többletmunkaerővel biztosítani a zavartalan ter­melést. Az egyre-másra nyíló új tej-, sütő-, bor-, és barom­fi mintaboltok is gyarapítják az élelmiszeripar dolgozói­nak számát. Néhány válla­latnál ugyanakkor — érde­kes módon — építőipari dol­gozók munkába állítása emelte a létszámot. A házi építőipari brigádok tevé­kenysége ugyan nem függ szorosan össze az élelmiszer­ipari termeléssel, mégis nagy szükség van rájuk, mert az építőipari vállalatok kapacitáshiány miatt rend­szerint nem vállalják a belső épület-átalakításokat, kisebb korszerűsítéseket. Cukor* győri rekord Rekorderedménnyel zárult a Szerencsi Cukorgyár dol­gozóinak november 20-tól december l-ig tartó kong­resszusi dekadja. A kedd hajnalban véget ért ünnepi műszakban a több mint 80 éves gyár történetében egye­dülálló teljesítménnyel, na­ponta átlagosan 324 vagon répából vonták ki a cukrot. A legmagasabb teljesítmény november 26-hoz fűződik. Ezen a napon 332 vagon ré­pát dolgoztak fel. A tudományegyetem évkönyve Most jelent meg a szegedi József Attila Tudomány­egyetem évkönyve az 1868— 69-es tanévről. Az év­könyv, amelynek szerkesztő bizottságát dr. Martonyl Já­nos egyetemi tanár vezette, közli dr. Márta Ferenc rek­tor és dr. Serfőző Lajos, az egyetemi pártbizottság ak­kori titkára tanévnyitó be­szédét, továbbá Rácz János tanszékvezető docens meg­emlékezését az októberi for­radalom 50. és 51. évfordu­lójáról. Ismerteti az évkönyv az egyetem és az egyetemi tár­sadalmi szervek vezetőinek névsorát, az egyetem dolgo­zóinak névsorát, karok és tanszékek szerinti csoporto­sításban, továbbá közli a rektor beszámolóját a tanév értékeléséről. Jelentéseket olvashatunk ezenkívül a ka­ri bizottságok, a gyakorló­Iskolák, az Egyetemi Könyv­tár tevékenységéről, az úgy­nevezett szerződéses mun­kákról és a kulturális tevé­kenységről. Közli az év­könyv az egyetem külföldi vendégeinek névsorát és — egyebek közt — az oktatók külföldi útjainak ismerteté­sét, valamint a doktorrá avatottak és a diplomát szerzettek névsorát. Kálmán Imre CICANY­PRlMAS-ának december 5-i felújításával kapcsolatban idézzük fel a régmúltat. A bemutató 1913. március 7-én volt Szegeden, Almássy End­re igazgatása alatt, s ezt kö­vetően 1041-ig kilenc évad­ban került még színre. A szereposztást Illetően érde­kes, hogy az egyes főszere­peket az első előadástól kez­dődően sorrendben 1941-ig kik játszották. Rácz Palit: Heltai Jenő, Galetta Ferenc, Sugár Gyula. Sziklay Jenő, Vé-ó Arthur és Horváth Je­nő; Rácz Lacit: Oláh Gyula, Sümegi Ödön, Ocskay Kor­nél, Hunyadi János, Tanay Emil, D. Kovács József és Madarász László: Sárit: Dé­ry Rózsi, Viola Margit, Gá­bor Mara, Harmalh Hilda, Lantis Ica és Jurlk Julcsi; Juliskát: Antal Erzsi, Irányi Ella, Htlbert Janka. Réth Marian, Kolbay Ildikó, Pat­kós Irma és Antal Ila; Iri­Morzsák nay grófnőt: Miklóssy Mur­git, Reviczky Erzsi, Her­czegné, Uty Giza, Szigethy Irén és Nagy Erzsi; Gaslont: Solymossy Sándor, Érczkövy László, Delly Ferenc, Páger Antal, Erdődy Kálmán és Szokoly Gyula; VII. Heribert királyt: Mihó László, Ma­tány Antal, Ihász Lajos. Benkő Miklós, Szentiványi Béla, Tolnay Andor, Kom­pothy Gyula, Földes Mihály és Márky Géza; Cadeaul: Szathmáry Árpád, Békési Antal, Kertész Endre. Her­czeg Vilmos, Veszely Pál és Solymosl Imre. Érdemes még megemlíteni, hogy a címsze­repet rrilnden-kor énekelni jg tudó színészek (buffok, bon­viván-ok) alakították. Hu már u Cigányprímás régi szereposztásait így leír­tuk, kérdezzük meg u szín­húz illetékes szerveit, hogy mi az oku annak, hogy ez évben nincsenek a színház­nak olyan falragaszai, me­lyekből kiderülne, hogy a színre kerülő művek szerinti szerepeket kik játsszák. Csu­pán arról árulkodnak a hir­detmények, hogy kik játsza­nak az előadásra kerülő du­rabban, pedig a közönséget az is érdekelné, hogy az egyes szerepeket kik alakít­ják. Tudjuk, hogy a műsor­füzetben ez megvan, de hét a Jegyváltás, illetve helyfog­lalás előtt ez miért marad titokban? Remélhetőleg nem azért, hogy a kíváncsi szín­hózbajáró kénytelen legyen megvásárolni a műsorfüze­tet? Jenő István

Next

/
Oldalképek
Tartalom