Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

KEDD. 1970. NOVEMBER 10. Gyárkorszerűsítés Az orosházi üveggyárban 200 millió forintos beruházást igénylő rekonstrukció kezdődött. A gyártócsarnokokban nagy teljesítményű automata és félautomata NDK-beli, olasz és svéd berendezéseket szerelnek fel. NAPLEMENTE ELŐTT Bemutató a Szegedi Nemzeti Színházban GAZDÁLKODÁS Csizmazia Kálmán kiállítása Közel négy évtizede dolgozik Szegeden Csizmazia Kálmán — csendesen, viszszahúzódva. Szó szerint csendes ember. Emberi fejlődése közben — a személylségalakító tényezők széles tartományából — éppen a hangot nélkülözte. Egyéniségének formálása közben legfontosabb szerepet játszott a fény, a vonal ós a szín. Festő lett. Az élet a vizuális érzékelés magasabb esztétikai szintje kárpótolta a hangért. Festői kibontakozására nem hatott sem expresszionizmus, sem kubizmus, sem szürrealizmus. Fejlődésében a fiatal évek tájélményei voltak a legdöntőbbek. Képei lírai vallomások — alázattal és csodálattal a természet örök szépségei Iránt. A tájat nem értelmi problémaként, hanem ösztönös belső kapcsolattal, spontánul festi. Hűsége e tájhoz megindító. Mint akik egymásra találtak, negyven év óta festi ezt a tájat, mindig új Ihlettel. A föld felett is, a föld alatt is erre folynak a vadvizek. Az ország legmélyebb pontja, legvlzesebb tája, a vizek országa, vadvízország a Ti.saatáj. — Tavaszi, nyári, őszi ós téli köntösben, ez a témája. Szelíd tópart, csendes víztükrök, ahol szellő sem rebben és nem botlik meg a napsugár sem a habfodrokban. Kutató szemét és szellemét nem zavarják a technika robajai. Nincsennek a képein olajkutak, fúrótornyok és füstokádó kémények. Nem a város kőhalmazától. sem a szupertechnika zajától, hanem a természet idegeket csillapító csendjében inspirálódik. Szinte feloldódik egyénisége ebben a tájban. Ha keserűséget reagálja le, tépett bokrokat, zilált felhőket fest. Bánatát komor barnákkal, haragját, kemény vörösökkel fejezi ki. A legtöbb kiállításon minden kép az előző képek cáfolata, megtagadása. Csizmazia Kálmán vasárnap délben, a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában megnyílt kiállításán nem képtől-képlg tart a varázs: az egész kollekció azt igazolja, hogy ez az ember, ez a festő hű önmagához. A szívén keresztül lát, hall, beszél és őszintén vall a saját emberségéről. Arról, ami legbelül van — csonkíthatatlan humanizmusáról. A szupertechnika lármás rámgasai között a csend titkos értelmét festi nekünk. Ezt várjuk, kérjük és reméljük tőle még sok-sok éven keresztül. Tápai Antal A régi nagy színház láto! gatott vissza Szegedre a Naplemente előtt vasárnap esti bemutatóján. • A régi nagy színház — írhatnánk akár nagybetűkkel is —. ahol pontos négyszöget rajzolnak ki a minden apró szögletükig centire kiszabott, s centínkint megfestett díszletfalak; a régi nagy színház, ahol a hajdanvolt „úriszobák" pontos mását adják a faragott asztalok, meg a bőrhuzatos székek; a régi nagy szíhház, ahol pék gyúrta, pék sütötte az asztali kosárba tett kenyér ... A régi nagy színház, amelyet annyira szerettek, s oly régen hiányolnak a régi nagy színházbarátok, úgyis mint a szemre szép látvány megtestesítőjét, de' még inkább úgy, mint a nagy örömök, nagy bánatok sokáig visszhangzó fórumát. A régi nagy színház régi nagy barátainak jeles ünnepe volt tehát Gerhardt Hauptmann színjátékának előadása. A túlfűtött nézőtéren azonban a pódiumok fiatalabb hívei is ott ültek, akik — mivel számukra már nem oly felkavaró és megrázó Clausen tanácsos öregkori szerelme meg az ő kicsi fn/cenjéért való tragikus hadakozása — a színre állítás apróbb részleteire is kénytelenek voltak felfigyelni. így néhány pillanatra el kellett tűnődniük azon, hogyha már oly nagy gonddal és igyekezettel berendezett a színpad, miért vár hat vendéget karosszékkel, hármat pedig támlátlan ülőkével a reggelizőasztal; meg azon, hogyha a darab első részének második felében a „valóságos" üvegház meg a „valóságos" fal mögött miért libeg még háttérváseonra festve a szóban épp eleget emlegetett, 8 ráadásul térhatásában is rosszul megfestett templom. Elnézést ezekért a hangulatronló példákért, de bizony el kellett mondani őket ahhoz, hogy tovább idézzük — vagy inkább magyarázgassuk — a régi nagy színház vasárnap esti ünnepét. Mert ilyen volt ez a bemutató: a hagyományos előadások kedvelőit maradéktalanul kielégítette, az újabbakhoz, másokhoz is szokottakat viszont engedte, hogy a túl pontos színpadkép pontatlanságaira, a játék máskor lényegtelen döccenőire is hoszszabban figyeljenek. Eltűnődve ennek az okán, talán az előadás indítását kell felidéznünk. Azokat az először elmondott mondatokat, először alkalmazott gesztusokat, amelyekkel kiki a maga figuráját a menynyezetes-csilláro6 színpadra „behozta". Látható volt ek'kor eszköztelen „civil" figura éppúgy, miként hallható volt megzengetett, „veretes" beszéd, s minden különösebb összeigazítás nélkül felelgettek egymásnak a túlzottan vlszszafogott, vagy túlzottan szabadjára engedett mozdulatok. Ez az „én stilizálok, én viszont magamat adom"-játék az előadás második felének néhány igazán feszült, nagyjelenetében csiszolódott öszszébb, s Hkkor sem teljesen. íg.v aztán — ismét csak a publikum fiatalabb tagjainak nevében „ítélve" — a szereplők közül kevesen adták azt, amit a joggal színnadi remeknek tartott, sokfelé és sokszor játszott Hauptmann-drámától ma vám! lehet. Azt, umlt a tehetséges' színésznőből most nagy szíK'bhanyott „gólhelyzetek tf Ajtay Andor Kossuth-díjas kiváló művész nete a Naplemente előtt fináléjában nagy jelenésznővé lett Molnár Piros- dag díszletei — amelyeket ka Inkenként való színpad- már emlegettünk — a renderalépésétől kezdve szenve- zés elveihez igazodnak, délyben, tartásban, a szelep- Gombár Judit jelmezei építés töretlen lendületében viszont semmihez, hiszen adott, vagy amit Kossuth-dí- úgy látni köztük Pickwick jas kiváló művészünk, a sze- klubba illő térdig-kabátokat, gedi színházbarátok nagy mint manapság divatos, kiörömére idelátogatott Ajtay csit karcsú, sokgombos zaAndortól — a darab rendezőjétől — inkább a megtört, gyermekei által már tönkretett Clausen tanácsosként az kőt; az esetlen, rosszul szabott női ruhákról jobb nem szólni. Mi tehát e mérlege a Szeelőadás feltétlenül Jobb ntd- gedi Nemzeti Színház nagy sodik részében láthatunk. színészek, nagy szerepek, Az ő nagy kettősük — nagy művek jelszó nevében amely feltétlenül hihetővé, megtartott ujabb bemutatóátélhetővé tette ezt az alko- janak? nyi szerelmet — érzésünk Ismét csak az ifjabb és az szerint a közreműködő színé- elégedetlenkedésre hajlamos nezok neveben fogalmazva: szeknek csak egy kisebb csoportjában talál azonosulni tudó partnerekre. Stefanik Irén önmagát is pusztító Bettinája, Szendrey Ilona csendesen őrlődő, csendesen lázadó Petersnéje, egy remekmű, két nagyszerű, féltucat jó és féltucat gyengébb — egymáshoz nem igen igazodó alakítással; néhány emlékezetes jelenet, hagyományos rendezésben. A régi nagyszínház hívei MAridss József fegyelmezett Persze ennél jóval többet Geiger professzora, Kovács kaPtak- 3 kapnak — mint arJános hasonlóképp eszközte- mái: tanúskodott, s tanüslen, de hasonlóképp fontos figurává tett Steinitz doktora ós Mentes József színeváltó Hanefeldtje, úgy hiseszük, jóval közelebb állt a dráma megérzésében, éreztetésében a két főszereplőhöz, mint Bángyörgyi Károly Wolfgangja, amelyet túlzottan egyszerűnek, Lelkes Dalma Oífiliója, amelyet csak fel-felvillanónak. Lörinczy Éva Paula-Clotilde-ja, amelyet jelentéktelennek, vagy Papp János Egmontja, amelyet éppúgy csak „elmondottnak" éreztünk. Nagy Attila — Klamrothkémt — e két csoporton kívül áll, remek „részletekkel", de valahogy mégsem igazán felépítetten. A többi szereplő — Kormos Lajos, Csizmadia László, Gémesi Imre, Kovács Gyula, Károlyi István, Szalay Zsigmond — a rábízott figurát adta — kl-ki tehetsége szerint. Sándor Lajos részletgazkodnl is fog még az előadásról előadásra felcsattanó vastaps. Akácz László Ha egy csátár rosszul találja el a labdát a kapu előtt, s ahelyett, hogy a hálóban kötne ki, messze repül, a szurkolók egy emberként hördülnek föl: ezt nem szabad kihagyni! Mostanában elég gyakori az ilyen kiáltás a hazai pályákon. De másutt, más területeken is Vannak olyan szurkolók, akik kihagyott „gólhelyzetek" miatt háborognak. Az üzemekben, vállalatoknál is. Minap egy ismerős példázódott, hogy náluk a gyárban milyen jó dolgokat lehetne kezdeményezni. Csak, szerinte, a vezetők — sportnyelven szólva — „elügyetlenkedik a helyzeteket". S kihasználatlanul maradnak olyan lehetőségek is, amelyeket Vétek nem kiaknázni. Kétségtelen, hogy némelyik vezető a kívántnál jóval óvatosabban gondolkodik. Magyarán: nem vállalja a célszerű kockázatot sem, olyan aprólékosan, körülményesen, lassan dolgozza ki a gazdasági gólhelyzetet, mint a mostani magyar csatárok nagy része. A „kivárás" a gazdasági pályán is bún — csakhogy itt nem annyira nyilvánvaló. hogy valaki „mit hagyott ki" Aligha lehet számba venni, mi mindenre lett volna még lehetőség azonkívül, amit meg is valósítottak. Mindenesetre érdemes ezen elgondolkodni. Az alkalmakat nem szabad elszalasztani. Persze az is szükséges, hogy akik látják — mondják ls. Tegyék szóvá azt is. hogyan kell, nemcsak — utólagosan — azt. hogyan kellett volna. Mindig a csapat tagjának érezve magukat, annál Inkább, hisz ez a játék Is „gólra" megy. Versenynyilvdnossdg Most, a kongresszusi munkaverseny fináléjában, a novemberi kongresszusi hetek, különműszakok idején időszerű szóvá tenni a versenynyilvánosság kérdéseit ls. Azért is, mert ez — a legtöbb üzemben — nem áll arányban az űj és jelentős eredményekkel, sem frlsseség, sem méltatás-értékelés szempontjából. Van olyan munkahely, ahol a verseny értékelése kizárólag termelési mutatókra szorítkozik. Az ilyen elvontság egyebütt is kísért. De ahol a brigádvezetői értekezleteken, termelési tanácskozásokon és más alkalmakkor biztosítják a nyilvánosságot, ott ls többnyire valamiféle beszűkülés tapasztalható. Vagy ilyen, vagy olyan formákra korlátozódnak az ismertetésben, méltatás- i ban. Pedig a vállalati sajtótól a falitáblákon át a hangosbemondóig, a külön „Kongresszusi Híradók- • tói" a közös értékelő tanácskozásokig számtalan alkalom kínálkozik az élen jérók bemutatására. és népszerűsítésére. Ezeket, különösképp most, a kongresszus hónapjában jó lenne rendre kihasználni. Sőt gazdagítani is új meg új formákkal. Mert, ezt nem szabad szem elől téveszteni: az eredmények nyilvánosságra hozása, a kiválók köszöntése — egyben propagandája ts a nemes versenynek. Olyan propaganda, amely további eredményekre buzdít — s másokat is. S. M. Képernyő Kockázatosan, romantikusan A tévé kétnapos munkaszünetre tekintélyes műsorkvantumot bocsátott az érdeklődök rendelkezésére. S figyelembe véve, hogy több millió kíváncsi szempárról van szó, azon fáradozott, hogy sokaknak tetsző programot tálaljon. A kettős ünnep — ahol az alkalom, november 7. is némiképp tippet adott a szerkesztéshez — nonstop műsora elsősorban sokféleségével tűnt ki. Ami viszont az igazán értékmérő, önmaguk számára is kontrolltükröt jelentő önálló programokat illeti, lesz még tennivaló; témaválasztásban, ötletben egyaránt. Csak két Het Szabolcs megyébe ki- közönségével ismertették kapcsoló, minisztert is meg- meg a Ljubov Jarovaja szólaltató izgalmas, eleven, szerzőjének, K. A. Trenyovárvíz utáni aktuális riport- nak nevét, romantikus torja — annyira szürke ma- radalmi művészetét. Maga a radt, elhasznéLt patronokat Gimnazisták jellemző, de durrogtatott a Nincs kocká- nerrt hibátlan mü Az Iskola zat Mikulski portréja. Amit derék kollégáink művelnek Kloss kapitánnyal, ahogy jócskán „utána lőve" az eseményeknek meglovagolják és kínosan elnyújtanék gyors népszerűségét, mármár szegénységi bizonyítvány ... Az önálló műsorok közül a péntek esti Gimnazisták kínálkozik külön méltatásra. A szándék méltatására, amivel példát: amennyire tetszett a a képernyő népszínházénak » Széngyár99 Tatabányán Uj típusú berendezésekkel felszerelt, teljesen gépesített tömegtermelő frontfejtésben kezdték meg a termeléBt hétfőn a tatabányai 19/C aknában. A kis „széngyárnak" is beillő frontfejtésben minden fizikai munkától mentesültek a bányászok. A hidraulikus biztosítótámok gombnyomásra lépnek előre és támasztják alá a fötét. Egy másik berendezés vízzel permetezi-porrnentesíti a szénfalat, miközben egy nagy teljesítményű maróhengeres fejtőgép a kaparószalagra „gyalulja" a szenet. Papírformában Ha valahol, az előadóművészeiben értelmetlen a találgutás, nincs előre kiszámítható produkció, sportzsargonnal szólva, nincs papírforma. Vagy mégis? A vasárnapi filharmóniai matiné papírformát hozott. A műsorfüzetben meghirdetett és előre hozott Mendelssohn programot Kerekes János levezényelte, u szegedi szimfonikusok lejátszották — és Gyarmati Verának, az e-moll hegedűverseny szólistájának sefti futotta többre az első két tétel néhány emelkedett pillanatánál. A sportzsargont Véletlenül halásztam elő — Jómagam ugyan szenvedélyes futballbarát vagyok, a koncertet kísérő szolid érdeklődést és a tévében közvetített rangadót még sincs eszem ágában sem összefüggésbe hozni: más a közönség ott és más a koncertteremben. Hanem engedtessék meg, hogy a kritika szokványait kikerülve most arról ejtsünk szót, ami már hónapokkal korábban esedékes volt. Ne vezetesen az idei műsorajánlatról. Az szemlélet kérdése, hogy szerencsés-e zeneszerzői műhelyek futólagos keresztmetszetére bízni a teljes évadot — mégha Beethoven, Bartók, Mozart vagy Richárd Strauss is a komponista; így sorozatban: ismeretterjesztő előadás. Az viszont ténykérdés, hogy a filharmónia idén elég szűkmarkúan ígért karmestereket, előadóművészeket, ami semmiképp sincs arányban azzal a buzgalommal, erőfeszítéssel, mely az elmúlt Időszakban jellemezte a helyi koncertélet hivatusos maecenásainak lelkes igyekezetét. A vasárnapi matinénak sajnos nincs tanulsága, hiszen a papírforma szerint hasonló prognózis várható még a későbblek során. Legfeljebb az olasz szimfóniát sajnálhatjuk, ami a hallattok nyomán pazar repertoárdarabja lehet a szegedi szimfonikusoknak: a vasárnapi előadásban benne volt az ígéret. L N. falai közé, lombikba sűríti, elemzi a forradalom élettanát, bebizonyítva, hogy azok a társadalmi konfliktusok, ellentmondások, melyek a feudál-kapitallsta rendszert képtelenné tették önmaga túlélésére, a fiatal generációban ls sarkosan, elemi erővel jelentkeztek: az iskola sem térhetett ki megválaszolásuk elől. Mit akarnak a diákok? Üri gyerek. Viktor (Bálint András) mondja ld: emberi bánásmódot — s ugyanő vezényli társait az utcai sztrájk mellé. Az alternatíva, ami a gimnázium iguzgatóját tájékoztatná a diákok szándékáról, romantikus: a tilos szerelem enyhébb és a politikai konspiráció súlyosabb következményű választhatósága. Az igazgató és Karaszjova tanárnő az előbbit szeretné, a diákok viszont már régen az utóbbit választiák. Esztergályos Károly rendező -rre a dilemmára élezi ki Trenyov darabját, melynek kontrasztiában így alkalma nyílik a társadalom t'pusauráinak jellemzőre ls. Nem 6 tehet róla. hogv a v>fetezetlennek tűnő elő-dáoban több lélektanilag tadokolatlan (Otaa önavilknssásta). feilemAnvpben kiHcWtotlen (az elfogott munké'fiú sorsa) pontok maradnak. N. L 1