Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

VASÁRNAP, 1970. NOVEMBER 29. Kadar János eluftars íiítazarö beszede (Folytatás az 1. oldalról.) vába vágva mondta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amtt el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt, és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült, és megfelelően szólt hozzá a napirenden levő kérdésekhez. Erősödött pártunk és a közvélemény egysége A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom, nemcsak beszélni tudnak jól, hanem — ha .tetszik, ha nem — már közgazdaságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét-másikát régebbről Ismerem és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is realitással, az élettel. A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének, az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-külön ne válaszoljak és ne ia utaljak, hiszen anynyira egybehangzóan, egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonitható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. Es amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt az internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az országokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát Tanácskozásunk meglepte őket Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. koztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt. De, bár e szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászat, figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, körülbelül ezen a szinten marad. Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri sk. új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője van. Jelentős, nagy rekonstrukciót tervezünk, és az meg is fog valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására is. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata, lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is erejéből nem megy. ott érzi kezetet sem engedünk tönkés érezni fogja a segítséget, remenni, mert most nehézEgyetlen egy termelőszövet- ségeik vannak. (Nagy taps.) A nők helyzete, tisztelet irántuk A munkásosztály és a parasztság A párt következetesen megy tovább eddigi útján A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetcsen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb: egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásbsztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó és nemes értelemben magukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél. a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg. hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban énrényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól. akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól. állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének Igényét, mint pártunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség Is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie. Szénbányászat, textilipar Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában szóba került konkrét kérdést. Többen is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje. hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az e-ergiastruktúra átalakításának népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte kl a szénfelhasználás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését. E népgnzdaságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az enernlalgény hihetetlen gyorsasággal — talár- még a számítottnál is nagyobb mértékben — növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel. Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt egy kis hiba. A IX. kongreszszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalFelmerült a vitában atermelöszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatta növénytermelésben komoly kiesések voltak, és azokban a tsz-ekben, ahol a jövedelem fő forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett. A mezőgazdaság a jó terv, a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításén túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól. Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszttestvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc . hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk „sírni", hogy miért nem eáik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. És ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyérgabonából — 12 mázsa körül van. Ezt még nemrégen országos rekordként ünnepeltük. De közben fejlődött mezőgazdaságunk, volt egy jó évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy visszapottyantunk egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos átlageredményt elkeseredetten vesszük tudomásul. Hadd jegyezzem meg, hibát követnének el azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti nehézségek miatti kesergésükben, vezetőségcserével próbálnák megoldani a kérdést* Ha vezetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák is meg őket és dolgozzanak velük tovább. Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illeti: először is a mi, szocialista alapokra helyezett mezőgazdaságunk életerős. nehézségeket is elviselni képes népgazdasági ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél megállapítottuk, hogy ha nem lenne a mezőgazdaságban kollektív erő, és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű következményei lettek volna. így pedig átvészeljük e közbejött nehézségeket. öntudatában, magabiztosságában a parasztság is más. mint volt akár tíz esztendővel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben ahogy a víz lement, s az emberek valamelyest magukhoz tértek, az esedékes mezőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat túlteljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik. A parasztság öntudatában -- merem mondani, hogy már kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlődött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szövefkezeteknek mintegy kétezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget, tehetsége szerint, öszszesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit jelent öntudat tekintetében. Mindem bizonyítja^ hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számit a paraszti testvérosztályra, azzat szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésének útján. Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongreszszus állásfoglalása, mely szerint a parasztság jövedelmi viszonyait, a munkásosztály, a parasztság, népünk egyesült erejével országosan és átlagban a munkásosztály szintjére felemeltük. Ez — elvtársak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen múnkásembernek sem, ellenkezőleg, büszkének kell rá lenni. Ennek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni fogjuk. Ami Pedig az idei év nehézségeit illeti: a munkásosztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot. Mellette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bíráltuk az építőipart és azt hiszem, még sokáig fogjuk is bírálni. Mégis, ha az ember. akárcsak a tv-híradóbau megnézte az árvíz sújtotta vidékei a víz levonulása után. és most. az azóta felépült szép és korszerű, emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy. amit a párt. a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbajutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt. A Központi Bizottság, a kormány megtette a megfelelő intézkedéseket, a termelőszövetkezeti parasztságot pedig felhívta, hogy mozgósítsa saját erejét, de ami a saját Nagyon sok felszólaló foglalkozott a nők társadalmi helyzetével. Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel így például azt. hogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutniok. hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvét még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz. és jó, hogy Itt a kongresszuson is szóba került. A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámolóban is említettük — Van elvi döntése, a Minisztertanácsnak vannak átfogó határozatai mindezekben a kérdésekben. Teljes megvalósulásukhoz évekig kell következetesen dolgoznunk, mert itt nem olyan dolgokról van szó, amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó. amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát. ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is. Hadd említsem a nők helyét és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el sok idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekövetkezett változást le lehetett volna mérni. Egy esemény azonban biztosan volt. mégpedig a pártban — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kongreszszusi előkészületek során a Központi Bizottság határozatának politikai és morális ereje következtében a pártvezetőségek újjáválasztásakor az elvtársnők száma a korábbihoz képest 33 százalékkal. tehát egyharmaddal növekedett. A mintegy 140 ezer tisztségből 34 ezret — ez mintegy 27—28 százalék — most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más területen és minden más vonatkozásban így fogunk hozzá a nőkre vonatkozó központi bizottsági és kormányhatározatok végrehajtásához. akkor évről évre érezhetően jobban megoldódnak a nők társadalmi kérdései. Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még központi bizottsági vagy kormányhatározattal. sőt még kongresszusi határozattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt. hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De amikor mindenütt, itt a kongresszusi vitában is. a felszólalók megállapítják, hogy a termelésben részt vevő aktív munkaerő 41 százaléka nő —. s azonkívül minden ember tudja, hogy még ezenkívül mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a háztartásban, a nevelésben — akkor azt kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk. de aki kommunistának. vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát. az tisztelje a dolgozó nőt! (Nagy taps.) Van ennek egy. talán nem is olyan fontosnak tűnő viselkedésbeli, mondhatnám illemszabályszerű oldala. Hányszor látjuk, hogy elmaradott emberek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra külön vádakat — (derültség) — az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, holott már százéves illemkódexekben ls elő van írvar ha a férfi nővel találkozik, ő köszönjön előre. vagy. ha villamoson nincs hely. adja át a helyét. Mindez csekélységnek tűnik. de rendkívül fontos: mi ne úgy értsük az egyenjogúságot. és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsítottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhatnak. mint a férfiak, s ugyanúgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egymásnak sem köszönünk. (Ütemes, nagy taps.) Mert a természet törvényein senki sem tud változtatni, és ha a szó fizikai értelmében terhet kell cipelni, a nő mindig gyengébb lesz, segíteni kell neki. és mindig tisztelni is kell, ha nagy terhet vesz magára. Az ilyen alapállás segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításában, csakúgy, mint másokban is, egy kicsit gyorsabban haladjunk ( őre. Nagyon örülök, hogy itt, a kongresszuson, nagy ipari vállalatok felelős férfi vezetői is komolyan beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök és lehetőségek, de helyben is. És. ha nem egy 23 tagú kormány, vagy egy száztagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan fogla'knzni, akkor helyben meatalálják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítására. Ez viszont elvtársak — már párthatározat, nem úgv, mint az illemkérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komolyan venni. (Nagy taps.) Az anyákról és a családról E kérdésnél maradva, szeretnék néhány szót szólni az anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi döntés született a gyermekgondozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is „ell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is, hogy valóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy látszik sikerült elgondolást, a gyermekgondozási segélyt megfelelőképpen kiegészíti. Szeretném itt ls hangsúlyozni mély meggyőződésemet, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kellenek. Mi materialisták, jól tudjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni. nagyon nehéz. De merem állítani elvtársak, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé elterjedt — bár nem uralkodó — szemléletmódon is. Ha ki-ki saját lelkiismerete szerint latolgatja, hogy tv-t vesz inkább, vagy kocsit, mintsem, hogy gyerekük legyen, az ő dolga. Itt kötelező tőrvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy meg--ólják az állapotos anyát, mert nem saját Jólétével törődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvényei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, s mi ezt nem tűrhetjük. (Nagy taps.) Van persze női hiúság is, van aki arra gondol, ha szül, már nem lesz olyan karcsú. (Derültség.) Ez lehet, de szebb lesz emberi és éltalános értelemben. (Nagy taps.) Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha ráér. De azért az, hogy gyermek legyen vagy sem, az nem lehet csak a számítgalás kérdése. Hogy mibe kerül a zokni, a gyerekkocsi, a pelenka, ezzel mindig számolni kell, de a jövő generáció léte nem lehet csak számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akárcsak azt az egy szobát is. amivel elindíthatják önálló életüket. Aztán, ha megvan, eléldegélnek ők sokáig, mondván, ha lesz még egy szoba, majd lesz gyerek is. Pedig, aki a fel-