Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-28 / 279. szám

2 VASÁRNAP, 1970. NOVEMBER 29. Tanácskozik q Maoyar Szocialista Munkóspr'H X. kongresszusa Benkei flniTrás elviárs beszéde A belügyminiszter beszéde bevezetőjében elmondta: a belső ellenséges elemek tevékenysége és befolyása az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkent. A szocialista társadalom építésiben elért eredményeink, a párt tömegbázisának kiszélesedése és megszilárdulása, valamint szövetségünk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződésben tömörült országokkal egyértelművé tette, hogy a kapitalizmus restaurálása Magyarországon nem lehetséges. Ezután arról szólt, hogy a Belügyminisztérium munkájának homlokterében a bűnözés megelőzése, az elkövetett bűncselekmények felderítése és bizonyítása áll. — Fokozott erőfeszítéseket teszünk a tánsadalmi tulajdon és a népgazdaság védelme érdekében. Eközben sok problémával találkozunk. Ma sem könnyű elhatárolni például — különösen gazdasági területen — az ésszerű kockázatot a hibáktól és a hibákat a bűnöktől, megítélésükben meglehetősen széles körben tapasztalható bizonytalanság, bátortalanság. Ez alól esetenként a mi szerveink sem mentesek, pedig a visszásságok. a lazaságok elleni határozatlan fellépés, az ellenőrzés elmulasztása gyakran bűncselekmények elkövetésének enged teret. A Központi Bizottság beszámolója is nyomatékkal hívja fel a figyelmet a gazdasági területen előforduló visszásságokra, a nyilvánvaló visszaélésekre — az árdrágításokra, csalásokra, harácsolási jelenségekre —, amelyekkel szemben az eddigieknél sokkal határozottabban kell büntetőeljárások útján is fellépni. Ezt hangsúlyozva mindjárt szeretném aláhúzni azt a fontos elvi kérdést, amelynek a gyakorlatban feltétlenül érvényt szerzünk, hogy a Belügyminisztérium feladata a bűnüldözés, a felderítés és a megelőzés, de semmi esetre sem az, hogy kifejezetten gazdasági, termelési problémákba vagy politikai, ideológiai vitákba avatkozzon be. Pártunk politikai iránymutatását követve betartottuk és a jövőben is betartjuk azt az alapvető elvet, hogy ideológiai kérdésekben tévelygők, vagy ellenséges világnézetű — de egyébként ellenséges tevékenységet nem folytató — személyekkel a marxista világnézetet és nem a rendőrséget kell szembeállítani. Ami a politikai ellenzékiség kérdését illeti: amíg az nem ellenséges tevékenység, hanem a nézetek nyílt összeütközése, addig nincs helye a belügyi szervek adminisztratív beavatkozásának. Azért teszem ezt szóvá e helyen, hogy a közvélemény ne a Belügyminisztériumtól várjon beavatkozást olyan politikai, kulturális és kifejezetten gazdasági ügyekben, amelyekben a bűncselekmények gyanúja nem áll fenn, s politikai, más állami vagy gazdasági szerv intézkedésire volna szükség. A fiataloknak mindössze 1,1 százaléka okoz gondot az igazságügyi, belügyi szervöknek. De ez a csekély arány sem feledtetheti a belügyi szervek kötelezettségeit, hogy a fiatal bűnelkövetők száma csökkenjen. A közbiztonság fokozottabb védelméről szólva hangsúlyozta; a bűnüldöző munka egyre erőteljesebben a visszaeső, veszélyes bűnö- mondotta többek zők tevékenységének korlá- Benkei András. tozására, visszaszorítására irányul. A bűnözés alakulását általában csökkenő tendencia jellemzi, még akkor is, ha egyes bűncselekményfajták száma időnként növekszik, és előfordulnak súlyos, a lakosságot, a társadalmat joggal nyugtalanító bűncselekmények is. Vannak még — különösen Budapesten és a nagyvárosok többségében — a társadalom rendjére és biztonságára fokozott veszélyt jelentő huligánok, konok bűnöző elemek. Velük szemben joggal vár erélyesebb fellépést a közvélemény és erre kötelez bennünket a Központi Bizottság határozata is — között Dr. Horváth István elvtárs felszólalása Dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára az ifjú nemzedék, az úttörők és a kommunista ifjúsági szövetség tagjai nevében köszöntötte a kongresszust, majd hangsúlyozta: — nemcsak egyetértünk a párt politikáfával, nemcsak osztozunk a gondokban, hanem tevékeny részt vállalunk munkásosztályunk, népünk és nemzetünk nagy céljának megvalósításában: a szocialista Magyarország felépítésében. Az ifjúság, életkoránál és társadalmi hivatásánál fogva különösen érdekelt abban, • iiiili : SiilMÉBSRppHII I HP ; t h, <•ff ÍM A X PÁRTKONGRESSZUSNAK AZ ORSZÁG MINDEN TÁJÁRÓL KÜLDIK AZ UDVÖZLÖ TÁVIRATOKAT hogy ez a politika újabb győzelmeket arasson, hogy a szocializmus teljes feltípi tése valósággá váljék, mert az ifjú nemzedék élvez) majd legtovább ennek minden gyümölcsét. — A mi Ifjúságunk mái szocializmust építő társadalmunkban született — mondotta —, ezért számára a szocializmus természetes életközeg. Eszméihez őszintén vonzódik, gyakorlatunkkal szemben azonban Időnként és helyenként talán túlzottan is kritikus. Ebben a kritikusságban természetesen sokféle hatás keveredik; a tapasztalatlanság, a javító jószándék, a burzsoá demagógia, a nemzetközi munkásmozgalomban féllelhető különféle nézetek és nem kevésbé társadalmi gyakorlatunk újratermelődő ellentmondásai, fogyatékosságai is. Ezért örülünk annak, hogy pártunk nem a felszíni jelenségekből ítéli meg az ifjúságot, hanem a lényegből vonja le következtetéseit. A magyar ifjúság fejlődését alapvetően egészségesnek tartjuk — mondotta, majd a továbbiakban ecsetelte a pályaválasztás nehézségeit és szóvátette: a tehetségükkel, eszmei és erkölcsi szilárdságukkal. jó emberi tulajdonságaikkal kiemelkedő fiatalokat bitrabban és nagyobb számban kellene megbízni vezető tisztségekkel is. Feltette azt a kérdést is: vajon elég figyelmet kap-e az a tény, hogy nincs megfelelően kidolgozva az általános iskoláktól az egyetemig az egységes közoktatási és szakoktatási koncepció? Az igények abban fogalmazódnak meg, hogy közoktatásunk igazodjék jobban a gazdasági, a politikai és M kulturális szükségletekhez, társadalmi összefogással hatékonyabban biztosítsa a munká_s-paraszt gyermekek továbbtanulásának lehetőségeit. , Ezután a párt Központi Bizottságának Ifjúságpolitikai határozatáról szólt és örömmel üdvözölte azt a javaslatot, amely leszállítja a pártba való tagfelvétel korhatárát 18 évre. — Bízunk abban, hogy ezzel tovább gyarapszik az ijfúság körében is a kommunisták tábora és a KISZben aktívan tevékenykedő fiatal párttagok száma — mondotta befejezésül a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Dr. Márta Ferenc : Korszerűsíteni kell a felsőfokúi képzés szinvonalat Dr. Mária Ferenc akadémikusnak, a József Altila Tudornál! yegyetem rektorának felszólalását a X. párlk ongresaziihon lapunk not ember 25-1 számában — iielyszdke ntlatt — röviden ismertettük. Az alábbiakban közreadjuk beszédét. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei és a kongresszus elé terjesztett beszámolója nyomatékosan hangsúlyozza oktatási-nevelési rendszerünk továbbfejlesztésének. magasabb színvonalra való emelésének fontosságát, e.s ennek a feladatnak a megoldását szocialista társadalmunk továbbfejlődése egyik alapvető kérdésként jelöli meg. Felsőoktatásunk fejlődését jól tükrözik a Központi Statisztikai Hivatal által a kongresszusra készített írásbeli anyagban található adatok is. és természetesen nem hallgatható el az a jelentős mértékű fejlődés sem, amely társadalmunk igényeinek megfelelően a felsőoktatás szerkezeti összetételének, valamint a hallgatók és oktatók szociális és politikai arculatának megváltozásában következett be. A felszabadulas előtti helyzethez mérten nagymértékű a fejlődés — a felsőoktatási intézmények számának ötszörösre való növekedése jelentősen kiszélesítette a felsőfokú képzés lehetőségeit, de ugyanakkor egyes területein felületesebb tömegképzést és minőségi higulást eredményezett. Éppen ezért fontos, hogy felsőoktatásunk fejlesztésében a mennyiségi növeléssel szemben elsősorban a minőségi fejlesztés kerüljön előtérbe, egyrészt azért, mert a menyn.viségi növeléssel nem tartott lépést az oktató munka színvonalónak emeléséhez szükséges feltételek biztosítása, másrészt a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkkel szemben a tudomány fejlődése és a tarsadalom megnövekedett igényeinek kielégítése nagyobb es sok tekintetben új követelményeket támaszt. Az egyetemi és főiskolai képzés színvonalának emelésével kapcsolatos feladatok közül szeretnék néhány olyat megemlíteni. amelyek megvalósítása elkezdődött, s elsősorban az egyetemekre hárul, és olyanokat is, amelyek csuk részben vagy egyáltalán nem tartoznak az egyetemek hatáskörébe. Az egyik, annak az alapvető követelménynek eleget tenni, hogy az egyetemi képzés feleljen meg a mai gyorsan fejlődő élet igényeinek. Az utolsó két-három évtizedben a tudományok hallatlan gyors ütemű fejlődése folytán állandóan növekvő új ismeretanyag követése is egyre, nehezebb feladatot jelent, de még nagyobb" nehézségekbe ütközik az oktatásba történő beépítése. Felsőoktatásunkban jelenleg az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy az új ismeretanyag oktatásba való beillesztése nem oldható meg a korábban alkalmazott módszerekkel. Ez a kérdés régebben ugyanis megoldható volt a tananyag bővítésével, új tantárgyak beiktatásaval, a képzés szakosításával. Napjainkban azonban ennek az útnak a követése különösen a természettudományi és műszaki tárgyak többségénél reménytelen és céltalan is. \z egyetem ma már a képzési idö jelentős növelésével és a képzés további szakosításával sem vállalkozhat orra hogv hallgatóinak egy egész életre szóló felkészítést, tudásanyagot adjon. Az Iskolákban, az egyetemeken és főiskolákon megszerzett tudás csak alapja lehet az egész életre kiterjedő tanulási, önképzési folyamatnak. Ebbőj viszont következik, hogy az egyetemi oktatás feladata egy gondosan megválasztott tananyag felhasználásával olyan készségek kifejlesztése és módszerek elsajátíttatása, amelyek mai és holnapi körülményeink között az alkotó értelmiségi tevékenységnek nélkülözhetetlen követelményei. A tananyag tehát nem az egyedüli cél a képzésben, mint régen volt. hanem eszköz is az említett készségek kialakításában. Ennek az előzőekben vázolt és egyes szakok képzése szempontjából fontos tananyagnak az összeállítása nem könnyű feladat objektíve sem, de azért sem, mert az adott szak képzésében részt vevő tanszékek mindegyike többet lát fontosnak ebbe a tananyagba — presztízs és féltékenységi meg tekintély csorbulás címén — belezsúfolni, mint ami szükséges. Szükséges ebben a tekintetben bizonyos szemléletváltozás. A ma szakembere nem lehet sem polihisztor, do nem lehet annyira szúk területet Ismerő specialista sem, akikre joggal illik Bemard Shaw ama szatirikus megjegyzése: a polihisztor ma azt jelenti, semmit sem tudni gyakorlatilag az. egészről és a túlságosun szűk területhez értő specialista pedig mindent tud a semmiről. Néhány szak esetében pedig tapasztalható volt olyan törekvés, hogy olyan polihisztorokat képezzenek, akik az adott szak egyes resztudományágl ismereteit is olyan részletesen ismerjék. mint. az azt művelő és oktató tanszékek, holott ezek vezetői sokszor nem sokat tudtak a többléből. Szerencsére vannak ellentéles és pozitív példák is. Az előzőekhez kapcsolódó kérdés a tehetségek kiválasztásának problémaköre. Ez nagyon lényeges kérdés, mert az előzőekben említett készséget csak azoknal lehet kialakítani és kifejleszteni. akiknél ennek alaoia az adott szak Iránti érzék, képesség formálóban megtalálható. Ezzel összefüpgésben említhető meg az a probléma, ho"v nálunk a tehetség foralmát túlságosan leszűkítjük az értelmiségi naivakra. A tehetség pedig valóiáhep az epé" -»mb«r! munka, az alkotás miriden területére érvényes, és