Délmagyarország, 1970. november (60. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

a OBBBBtoeeSES VASÁRNAP. 1970. NOVEMBER 15, A Delta új száma A luxusautóktól az anti­anyagig terjed a Delta Ma­gazin új számának érdekes­ségsorozata. „Kezünkben az antianyag" címmel beszámol a fizikai kutatások egyik leg­izgalmasabb vívmányáról, s a belőle fakadó, bizonyításra váró feltételezésekről. A vi­lágűr fizikájával, a csillagá­szat időszerű témáival kap­csolatban a rádiócsillagászat legújabb módszereiről és eredményeiről ír részletes cikket. De beszámol egy iz­galmas űrbiológiai kísérlet­ről is. A biológia témaköré­be vág „Sejtboncolás lézer­rel" című cikke, amelyből ki­tűnik, hogy lézersugárral egy-egy elkülönített sejt meg­határozott szervecskéit is „operálni" lehet. Hírt ad egy. a gyógyszerek „új aranyko­rát" ígérő gyógyszercsalád felfedezéséről és „Lemezmozi a képernyőn" című cikkében bemutatja az ultramikroba­rázdás lemezekre rögzített tv-műsor jövőjét. Számos egyéb tudományos és műsza­ki újdonság, érdekesség, hír és információ, humor szere­pel még a Delta Magazin űj számában. A jó rokon Egy délután a zálogházban Mária Terézia idején a Domus Fiduciária, az első zálogház segítette ki az uzso­rások karmai közé került polgárokat és főurakat meg­ingott anyagi helyzetükből. A zálogba adott értékek házhoz hozták a kívánt ösz­szeget — vagy legalábbis jelentős részét. Bár azóta sokat változott a világ, a pénzzavar nem idegenedett el teljesen az emberektől. Van ugyan, aki csak játék­ban ismeri a zálogosdit, van aki rászorultságában, vagy egyszerűen megszokásból te­szi pénzzé használaton kí­vüli holmijait. De olyanok is akadnak, akik hivatás­szerűen űzik ezt a „játékot" kisebb-nagyobb tételekben — többnyire kölcsön vett tárgyak örök letétbe he­lyezésével — persze nem so­Karikagyűrű ötszázért „Kérem, ide bárki biza­lommal, nyugodtan behoz­hatja ruhaneműit, szőnye­gét ékszereit ha pénzhez Vajda László Móra-bibliográfiája Sokáig írjuk még kivéte- legközhasznúbb anyag, Móra les tisztelettel az 1968-ban el hunyt szegedi főiskolai ta­nár, a kiváló Móra-kutató, Vajda László nekrológját. A Somogyi Könyvtár legfris­sebb kiadványának ismerte­tése is erre a feladatra csá­bítana először, pedig Vajda ma is ható emberi közelségé­ről, irodalomtörténeti, peda­gógiai munkásságának etikai súlyú „értektöbbletéről" mór írásainak pontos leltára azonban elkészült, s a tudo­mányos kézikönyv hasznos igényességével az élethez áll. Minden részletében túlnő a bibliográfia hagyományos technikai funkcióján. A Somogyi Könyvtár nem könnyű, de igazán szép fel­adatra vállalkozott, amikor a korábbi vezércikk-bibliog t , .... . . ráfia (az Egyetemi Könyvtár kiadványa) kiegészítéseként jórészt helyismereti profilú kiadványai sorozatába iktat­ta Vajda befejezetlen kézira­tát, Q nyomdai megjelenést is biztosítva. Péter László nem csupán a szerkesztés, hanem a sajtó alá rendezés, a Vajda szándéka szerinti építkezés minden gondját vállalta. Több adattal ki is egészítette Vajda gyűjtemé­nyét. Olyan bibliográfiát tartha­tunk tehát a kezünkben, vezércikk-bibli­ográfia segítségével nagyon könnyen eligazodhatunk idő­ben, térben, műfajban egv­egy-egy téma igényesebb új­jászületését, ifjúsági művei­nek gyakori átdolgozását, s új Móra-kiadás esetén he­lyükre illeszthetjük majd azokat a korántsem „proble­matikus" írásokat, amelyeket ideológiai szempontú félre­hallásból. a szatíra nyelvi eszközei iránti értetlenségből a kiadó felelős szerkesztőjé­nek parancsára Vajda Lász­lónak ki kellett hagynia az összegyűjtött művek kötetei­ből. A teljes életműből termé­szetesen ki kell majd válasz­tani egyszer, melyek azok az gyakoribb érdemelné­nek. Az utolsó tíz év szépírói teljesítménye — az ifjúsági művek ténylegesen megérde­melt, máig ható közönségsí­kerén túl — megkülönbözte­tett figyelmet érdemelne már csak azért is. hogy a Móra­sorozat kiadói elvekkel táp- j Iáit botlásait Móra és az ol­vasók érdekében esztétikai szempontok figyelembevéte­lével javítani lehessen. Ilyen következményeiben, gyakor­lati tudományos hasznosságá­ban tehát föltétlenül töb­bet nyújt Vajda összeállítása annál, amit általában a bib­liográfiától várunk. Alkotó módon köze lesz minden olyan lépéshez, amely rendet kíván teremteni egy többé­kevésbé mindmáig félreér­tett írói pályakép megítélé­sében. V. L gével összefüggésben szólha tunk. Péter László, aki a Móra­irodalomban való tökéletes jártassággal, a rendszerező szaktudós fölkészültségével, avatott szerkesztői érzékkel megmentette számunkra Vajdt hagyatékából ezt a bibliográfiát, bevezetőjében joggal tekintheti ezt a gyűj­tőmunkát ritka önzetlen vállalkozásnak. Mennyivel könnyebb, s első futamra mennyivel „hasznosabb" |M dolguk volt azoknak az iro­dalomtörténészeknek, akik a teljes életmű megismerése nélkül mondhattak ítéletet Móráról. Nem kellett végig­járniuk az egyenetlenségeivel is rendkívül gazdag írói-új­ságírói pálya minden dzsun­gelét. Vajdától nem bibliográfiát, nem is csupán a szűkebb szakmában közismert rész­lettanulmányokat vagy az összegyűjtött művek kitűnő jegyzetanyagát vártuk, mór az ötvenes évek végén új monografikus méretű tanul­mánya megjelenését remél­hettük. Sokáig úgy tudtuk, az igazabb Móra-értékelés csak tőle várható. De ő nem sietett az összegezéssel. A részletfeladatokkal, a renge- írások, amelyek teg időt elrabló bibliográfiai megjelentetést adatgyűjtéssel is az eredmé­nyesebb szintézis ígéretét nyújtó felelősséggel foglalko­zott. Fáradhatatlanul megküz­dött minden anonim vezér­cikk szerkesztőségének bizo­nyításáért — a Juhász Gyu la-kutatás érvei szerint csu­pán néhány esetben tévedett —, s mint az Egyetemi Könyvtár kiadásában 1961­ben megjelent bibliográfiai „mutatvány"-ából, annak be­vezetőiéből sejtjük, a teljes Mói-a-bibliográfia sürgősebb volt számára a monográfiá­nál. Mintha érezte volna — biztosan érezte —, hogy egyi­ket sem tudja saját erejéből korábbi elképzelése szerint befejezni. A Móráról szóló irodalom összegyűjtését már nem végezhette el, noha mindenkinél jobban ismerte és számontartotta azt is. A akar jutni. Nem kérünk sze­mélyi igazolványt. Az illető kiléte nem érdekel bennün­ket" — mondja a szegedi zálogház vezetője. Ha egy-egy tárgyból va­lószínűtlenül nagy meny­nyiséget kíván valaki be­adni vagy rendkívül értékes darabot, akkor sem kíván­csiak az illető kilétére? — kérdezem csodálkozva. — Ilyen esetekben termé­szetesen elkérjük a személy­azonosságit. De erről csak ennyit... A mi alapvető célunk, a becsületes embe­rek segítése, az, hogy biza­lommal, gátlások nélkül lépjék át a küszöböt A sorbanállők hátrafor­dulnak az újabb ajtónyitás­ra. A jövevényt csupán egy közömbös pillantással mél­tatják. Az olajos padlóra újabb zsinórdarab hull a csomag kibontása után a többi hulladék mellé. Feke­te férfiöltönyt vizsgál a be­csüs. — Kopott ez már, nem tudunk érte adni semmit — néz részvéttel a fiatalember­re. — Próbálja meg valami mással. Aztán egy pár karikagyű­rű kerül az asztalra, ötszáz forintért válik meg tőle tu­lajdonosa. Csak ami divatos Amíg a számok, pulóve­rek, ezüst-, aranytárgyak nevei hallatszanak a külső teremben, megtudom a ve­zetőtől, hogy bárkivel még­sem állnak szóba. Gyerek, vagy pityókás atyafi ha­mar kiutasításra talál. A kályha mellől halk ze­ne hallatszik. A becsüs ru­hahajtogatás közben kiszól a pult mögül: — Honnan jön a zene? A magnós fiatal­ember jelentkezik és rámu­tat a magnójára: „Ezt hoz­tam." — Hát miért ném szól? — hangzik a kérdés. A fia­talembernek több sem kell, felerősíti teljes hangerőre: „Tessék." A becsüs nem tudja, haragudjon, vagy ne­vessen : „Miért nem szólt, vegyem be, hisz' régóta vár." A magnótulajdcxnos 1500 forinttal a zsebében tá­vozik. Az óra fiatal gazdája 160 forintot hajtogat boldogan a pénztárcájába. Az orkán már hűvös lesz úgyis néhány hó­napig, a 60 forint viszont addig is jól jön. Akik üres kézzel érkez­nék, legtöbben télikabáttal a karjukon távoznak. — A téli holmikat ta­vasszal, nyáron hagyják ránk. Ilyenkor, mikor hi­degre fordul az idő, mór felkívánkozik a nagykabát — mondja a vezető. Diák­lány piros minikabátban egy pár lakkcipőt húz elő tás­kájából. — Sajnos, ezt nem fogad­hatjuk el, csak olyan dara­bokra tudunk kölcsönt adni, ami szép, divatos. Ez mór bizony elkopott — hangzik a szakértői vélemény a pult másik oldaláról. A kislány — ki tudja, mi­ért — lesújtva távozik. Húsz-huszonöt forint nem a világ... Elág lesz ötven is Hetyke mosollyal az ar­cán lép be egy alacsony fia­talember, hóna alatt kis csomag. Egykedvűen néze­geti az előtte kirakott ezüst ékszereket, evőeszközöket. Benyújtja a szürke nadrá­got és fürkészve figyeli a becsüs arcvonásait. — Hatvan forintot tudok érte adni. Félhangosan, hogy a kör­nyéken is hallják, meg­jegyzi: „Elég lesz ötven is." Üjból nyílik az ajtó, újsá­got olvasó cimbora lép be. Felfogja a terem másik vé­géből érkezett jelet a 60 fo­rintról — és az ajkbigy­gyesztést. Ez utóbbit egy vállrándítás kíséretében vi­szonozza és ismét belemé­lyed az olvasásba. Barátja folytatja a némajátékot: visszakérjem? Amaz int a fejével: ne. Végigjártatom szemem a ruhákon, vlllanyvasalón, magnón, a divatos faszenes vasalón, rézmozsáron, ezüst­tárgyakon. — Nincs ezen semmi cso­dálkoznivaló — mondja a becsüs. — A múltkor meg­állt az ablakunk előtt egy autó, tülkölt, égtelenül. Ki­nézek, hát egyik kedves vendégünk. Hamarabb kap­ta meg a kocsiját, kellett a pénz. Azt mondta, többet érünk mi, mint a rokon, vagy a szomszéd. Chlkán Ágnes KÉPERNYŐ Dick, lord Tyuxem és tár­sai, a fekete nyilasok, péntek este kitartó, alapos vágtázás után végleg kilovagoltak a képernyőről Az utolsó feje­zet egyórás tiszta játékidejé­ből több mint harminc per­cet töltöttek nyeregben, ami a filmtörténetben nem hiva­talos világcsúcsnak számít Nem hivatalosnak, mert An­ton Giulio Majano hétrészes képes regénypreparátuma aligha kerül be még az if­júsági kategóriában jegyzet­tek archívumába sem. Fő műsoridőben A fekete nyíl színvonalában alulmúlhatat­lan ajánlata volt televíziónk­nak. Legfeljebb arra lehet­nénk kíváncsiak, miért kell külföldről importálni selej­tes árut. azt szinkronizálási költségekkel megborsozni, mikor hasonlókat, köszönjük szépen. házilag is tudunk gyártani. • Sajnos változatlanul kevés jóval biztat a Hogy érzi ma­gát, elvtárs? dokumentumso­rozat, Ügy látszik, a szemlé­lettel lehet baj. vagy a szán­dék tisztázatlan, mert egy tehetséges ríporternő: Molnár Margit, és egy ígéretes szto­ri: a Bodrogi család még a negyedórás műsoridővel sem tud mit kezdeni. A család víkendezik, a riporter meg feszengve keresgél valami használható beszédfonal után, amit a ropogó nyárs Ínycsik­landozó közelségében mind­untalan elveszít. • Az előzmények után ért­hető szellemi izgalmat Ígért Bon János riportja, az aka­démikusok vitája pártunk kongresszusi irányelveiről. Sokszor hivatkoztunk már az új mechanizmusra, s ennek szellemében nem nehéz ösz­szefüggésbe hozni a tudomá­nyos akadémián történt át­szervezéssel sem. Tudósaink közvetlenebb szerepet kap­nak tudománypolitikánk irá­nyításában, formálásában, sa péntek esti kerekasztal-be­szélgetés tanúsítja: akadémi­kusaink élni is kívánnak a lehetőségekkel. Az irányel­vekhez fűzött megjegyzései­ket, javaslataikat négy pont­ban foglalták össze. 1. A szo­cializmus helyzete, perspek­tívája, ezen belül az értelmi­ség szerepe. 2. A tudományos kutatás összefüggése más ál­talános — politikai, társadal­mi stb. — problémákkal. 3. Mi a tudomány feladata a tudományos-technikai forra­dalom mai korában, idehaza és külföldön. 4. Az oktatás problémái. A vázlatos súlypontozás természetesen csak jelzi — miként az elhangzottak is csupán futólag érinthették — azt az alapos, lelkiismeretes elemzést, melyet az MSZMP Központi Bizottságának fel­kérésére akadémikusaink vé­geztek, nyújtottak be írásban a Központi Bizottsághoz. Ami Erdey-Grúz Tibor, Csáki Fri­gyes, Erdei Ferenc., Köpeczi Béla és Ortutay Gyula szen­vedélyes érveléseiből különö­sen tetszett: országos gondok­ról szóltak, nesncsak mint tu­dósok, elsősorban mint köz­életi emberek. Közismert, napjainkban az elmélet, a tudomány gyorsan praktizá­lódik, iramosan tör be az Ipar, mezőgazdaság, háztar­tás stb. gyakorlatába. A tudo. mány művelői, a tudósok sem mehetnek el a folyamat mellett szótlanul. JÍ. I. Piac Nagy felhozatal Olcsóbb a hízott liba Ragyogó őszi időben bősé­ges árufelhozatalban válo­gathattak a vásárlók a Pia­cokon. Rengeteg csirkét le­hetett látni, 21—26 forint közötti áron. Pulykában sem volt hiány, kilóját 24—23 forintért árulták. A hízott kacsa 28—30. a liba 30 fo­rintba került, tehát egy-két forinttal olcsóbb, mint a múlt héten. A paradicsompaprika, szőlő, szilva lassan eltűnik a piacokról. Mivel kisebb lett a kínálat, áruk emelke­dett. A szőlő kilójáért 3—i forinttal kértek többet ezen a szombaton. Ara Karfiol kg Zöldpaprika kg Főzőtök kg Paraj kg Sóska kg Jonatán alma kg Egyéb alma kg Körte kg Szőlő kg Szárazbab kg Dió kg Mák liter 5,00— 7,00 5,00— 8,00 2,50— 3,00 6,00— 7,00 7,00— 8,00 3,50— 6,00 4,00— 6,09 4,00— 6,00 5,00—10,00 14,00—17,00 13,00—15,00 30,00—32,00 a Tojás db 1,70— 1,80 fogcainkröl A fogászati hónap kereté­ben dr. Tóth Károly, az orvostudományi egyetem rektora, a fogkllnika igaz­gatója filmvetítéssel egybe­kötött előadást tart fogaink kezeléséről, gondozásáról. A 17-én, kedden délután 6 óra­kor a városi Vöröskereszt (Vörösmarty u. 3.) helyisé­gében tartandó előadásra minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. (—lói —lg) kg 2,50— 3,50 kg kg Áru Burgonya Sárgarépa Gyökér Vöröshagyma kg Fokhagyma kg 18,00—20,00 Fejes káposzta kg 2,50— Kelkáposzta kg 3,00— 3,50 Karalábé kg 2,00— 2,50 3,00— 3,50 5,00— 5,50 3,50— 4,00 Ifjúsági találkozó Ásotthalmon Válaszol az Illetékes Bérletek és vonalak Takács Lajos tarjáni ol­vasónk buszközlekedéssel foglalkozó levelére választ kaptunk az Autóközlekedési Vállalattól. A levélben köz­lik, hogy az egy vonalra érvényes bérletek nemcsak a munkahelyre és vissza történő utazásra érvényesek — mint ahogyan azt olva­sónk tudta —, hanem kor­látlan számú utazásra az adott vonalon. Olvasónknak azt a kérését, hogy a 25-ös vonal járatait sűrítsék, a vállalat nem tartja indokolt­nak. Amennyiben olvasónk gyakrabban és más vonala­kon is kíván utazni, mind­össze 30 forinttal többért összvonalas havi bérletje­gyet válthat. Gázbevezetés Lapunk október 28-i szá­mában közöltük Schima­novszky Károlyné (Kistisza utca 13.) olvasónk levelét a gáz bevezetésével kap­csolatban. Választ kaptunk a DÉGÁZ-tól, melyben köz­lik, hogy a lakásba enge­délyezik a gáz bevezetését főzés céljából. Fűtésre azon­ban egyelőre még nem ad­hatnak engedélyt. Erre csak akkor kerülhet sor, ha most épülő, acél gázvezeték elké­szül és az utcába földgázt vezetnek. Tegnap délután gazdag műsorral köszöntötték Ásotthalmon a környező községek fiataljainak rész­vételével a DÍVSZ megala­kulásának 25. évfordulóját. Vietnami, szíriai és etióp fiatalok — Szegeden tanuló egyetemisták ,— is ellátogat­tak ebből az alkalomból kis határszéli községünkbe. A vendégek először a szegedi állami gazdaság itteni kör­zetével ismerkedtek, később Börcsök Szilveszter, a köz­ség párttitkára tájékoztatta őket Ásotthalom múltjáról és dolgos jelenéről. Az ünnepi nagygyűlést az erdészeti szakmunkásképző iskola kultúrtermében ren­dezték. Kovács Lajos, a KISZ megyei bizottságának munkatársa mondott ünne­pi beszédet. A kultúrműsor­ban — mottójául „ ... S bennünk az eszme nem ko­pott-e el?" idézetet válasz­tották a közreműködők — mórahalmi gimnazisták és a domaszéki irodalmi színpad tagjai léptek fel. A kedves találkozó a ba­rátság jegyében klubesttel zárult. Szerkesztői üzenet Mindenekelőtt örömmel kell nyugtáznunk, hogy na­pi postánkkal rengeteg le­velet kapunk olvasóinktól. Sokan fordulnak hozzánk elintézetlen ügyeikkel, pa­naszaikkal, gondjaikkal és örömeikkel. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy a levelek egy része név vagy pontos cím nélkül ér­kezik, Ezúton szeretnénk is­mételten felhívni olvasóink figyelmét arra, hogy csal: azokkal a levelekkel tu­dunk érdemben foglalkoz­ni, amelyekre írójuk nevét és pontos lakcímét ráírja. Viszont levélíróinknak meg­van a lehetőségük, ha nem kívánják, hogy nevük alap­ban szerepeljen, kérhetik: csak monogramjukat írjuk a levél alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom