Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 3. Z2 Hazaérkezett a parlamenti küldöttségünk Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének vezetésével szombaton hazaérkezett Lengyelországban tett. hivatalos látogatásáról a magyar országgyűlés küldöttsége. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Beresztóczy Miklós és Vass Istvánné, az országgyűlés alelnöke. Pártértekezletek a megyében A héten Csongrád megyében is elkezdődtek a városi és járási pártértekezletek. Ezek sorát kedden a Csongrád városi pártértekezlet nyitotta meg. Góg Mihály, a városi pártbizottság titkára egészítette ki a négyéves munkát összegező beszámolót, majd a küldöttek vették át a szót, sokoldalú vita bontakozott ki. A pártértekezlet 41 tagú városi pártbizottságot választott, amely első ülésén újra bizalmat szavazott Góg Mihálynak; ő lett a városi pártbizottság titkára. Pénteken tartották meg a Szentes városi pártértekezletet; a város kommunistái négy év fejlődését, a soron levő feladatokat elemezték, s vitatták meg. A résztvevők megválasztották a 45 tagból álló új pártbizottságot, amely első ülésén ismét Labádi Sándort választotta titkárrá. Ugyancsak pénteken tanácskozott a makói járás komunistáinak 138 küldötte. Élénk és tartalmas vita után a résztvevők elfogadták a járási pártbizottság beszámolóját, állást foglaltak a javaslatokkal, tennivalókkal kapcsolatban. Ezután választásra került sor, megválasztották a járási pártbizottság 43 tagját. A pártbizottság első ttikára ismét Szőnyi Ferenc lett. Tegnap, szombaton délelőtt Makó város kommunistái tartották pártértekezletüket. Arató Márton, a városi pártbizottság titkára fűzött vitaindító megjegyzéseket a pártbizottság négy esztendei tevékenységét összegző írásos beszámolóhoz, majd a felszólalások következtek. A vita és az összefoglaló után került sor a 43 tagú pártbizottság megválasztására. A pártbizottság első ülésén ismét Arató Máron kapott bizalmat, őt választották meg a Makó városi pártbizottság titkárává. Hídfőcsere — forgalomkorlátozással A városnak csak egy hídja van, azt is állandóan toldozni-föltözni kell, hogy úgyamennyire képes legyen megfelelni feladatának: a Szeged—Újszeged közti, és a Románia felé haladó közúti forgalom lebonyolítására. Holnap a híd javítása, illetve újjáépítése új szakaszába lép. Lapunkban már képpel is beszámoltunk arról, hogy a régi híd mellett felépítették az újat. Az újszegedi oldal új hídfőjét, amely a túlzsúfolt hídon biztonságosabbá teszi maid a közlekedést. Egyben átveszi az elöregedett. régi hídszerkezet helyét. Az új hídfőelemek beemelését a szegedi oldal elkészítéséhez hasonló sorrendben oldják meg. Először a partfürdő felőli oldalon, utána az alsó folyás felőli hídfőt szerelik be. Mindez azzal jár, hogy a hídfő partfürdő felőli oldalát hétfőtől 30 méteres szakaszon a forgalom elől lezárják. Két forgalomterelő őr irányítja majd a közlekedést. amely a fél hídoldalon egyirányú lesz. A korlátozás a gyalogosforgalmat is érinti. A járdát az uszoda sarkán lezárják. A hídra gyalogosan feljutni tehát csak a másik oldalon, illetve az oldalfeliárók valamelyikén lehet. A holnap kezdődő munka és a velejáró forgalomkorlátozás előreláthatóan egy hónapig tart majd. Ez alatt az újszegedi hídfőt telje* szélességében kicserélik. Új szivattyúház Somogyi Károlyné felvétele A vízmű új, Dorozsmai úti telephelyén már indulásra készen áll az új átemelő berendezés, mely az iparövezet szennyvizét lenne hivatott a csatornahálózatba szivattyúzni. Már minden elkészült, csak éppen két fogaskerék és egy lánc hiányzik, melyet a gyártó cég elméretezett. Ennek már jó néhány hónapja, és új alkatrészt még mindig nem szállítottak. Nélküle pedig a 9 millió forintos berendezés használhatatlan. Könnyű épületszerkezetek A Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben szombaton megtartott sajtótájékoztatón dr. Szabó János, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese elmondotta. hogy a könnyűszerkezetes építési program alapján a negyedik ötéves terv utolsó évében mintegy 20 ezer dolgozó munkájának megtakarításával csökkenthető az építőipar közismert bizonyos vezetői munkaköröket ne tölthessen be. Különösen vonatkozik ez azokra, akit a társadalmi tulajdon dézsmálása — lopás, sikkasztás stb. — miatt vontak felelősségre. Nem a „kutyára nem bízzák a szalonnát" kétes közmondás, ami óvatosságra kellene, hogy késztessen mindenkit, hanem elsősorban a közmorál íratlan törvénye ez. Hiszen nehezen tudná bárki is bebizonyítani, mi szükség van arra, hogy egy büntetett előéletű személyt állítsanak vezetői tisztségbe akkor, amikor társadalmunk százával, ezrével „termeli" ki a rátermett, feddhetetlen előéletű, vezetésre képes kádereket. Hogy ez mégis megtörténhet, annak oka lehet a kényelmesség, hiszen a valóban rátermett kádert is keresni kell. Másrészt oka lehet bizonyos személyi nexus, amelyben a kéz-kezet mos alapon oldanak meg bizonyos posztok betöltését. Oka lehet aztán a politikai vakság, valamiféle téves nézet, azt gondolva, hogy nálunk személyi ügyekben „liberalizmus" van. Pedig sem politikai értelemben nincs liberalizmus, sem a közmorál tekintetében. Ezt a politikai tisztségekben messzemenően figyelembe vesszük. De a társadalmi életnek nemcsak politikai szférája van, hanem gazdasági területe is. És itt már több a probléma. Ny pni/jlf ktsz-ben — még érvényben Hí cyyin levő 5 hónapos felfüggesztett börtönre ítélt embert közben „Kiváló újító", valamint a „Szövetkezetek kiváló dolgozója" jelvénnyel tüntették ki. Egy másik ktsz-ben egy olyan, vezetői tisztségben levő személyt részesítettek hasonló kitüntetésben, aki még szintén a felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt állt. A Szegedi Tervező Ktsz-ben belső ellenőrnek (!) alkalmaztak olyan személyt, aki társadalmi tulajdon hanyag 'kezelése miatt hathónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A GYÓGYSZÖV egyik osztályvezetőjét egy év és két hónapi börtönre ítélték, de azért tisztségében meghagyták. A Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz egyik előadóját elítélték a hírhedt Wéber-ügyben, de tisztségében hagyták. A Szegedi Nívó Ktsz egyik építésvezetője már ötször volt büntetve — ezt a ktsz vezetői is tudják —, a budapesti, XVII. kerületi bíróság nemrég ismét elítélte tízhónapos börtönre és két évig a közügyektől is eltiltotta társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt, s még mindig bíznak benne. És sajnos így lehetne sorolni még sok példát, s nemcsak a ktsz-ek vonatkozásában. MÍ Iphpt a magyarázata annak, hogy IYII IbllGl számos helyen nem hajtják végre a személyzeti munkáról szóló 1001/1968-as állami előírásokat. Vagy a könnyűipari miniszter 1/1970. január 11-i rendeletét a ktsz-ek vonatkozásában? Pedig a nem tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal történt alkalmazás szabálysértés, sőt fegyelmi eljárást is maga után vonó mulasztás. Morálisan viszont védhetetlen, hogy büntetett előéletűek legyenek kisebbnagyobb vezető posztokon, hiszen pénzt vagy anyagi értékeket kezelnek, becsületesen élő emberek vannak az irányításuk alatt. Azt jelenti ez talán, hogy aki tévedett, nem kell neki előlegezni a bizalmat? De igen! Csak egyelőre nem vezetői tisztségben! Hiszen a közkegyelem tényleg mentesít bizonyos esetekben a büntetett előélet hátrányos következménye alól. Ez azonban nem ad felmentést és nem adhat liberális engedményt az első számú „káderes", a vezető számára, ha döntenie kell. Miután elveinknek megfelelően a személyzeti munka első számú felelőse a munkahely, a vállalat, az intézmény vezetője, következésképpen a pártszervezeteknek és pártbizottságoknak is tőlük kell számonkérni a káderpolitika végrehajtását. Igaz a vizsgált esetekben a megyei főügyészség megtette a szükséges intézkedéseket. De a káderpolitika helyes elvének betartása nem ügyészi, hanem politikai feladat. RÁCZ LAJOS munkaerőgondja. A könnyű épületszerkezeteket ugyanis igen nagy gyorsasággal lehet összeszerelni. Az építkezésen tízszer olyan hatékony a dolgozók munkáia mint a hagyományos módszerrel. A könnyűszerkezetes építésmód Magyarországon még csak gyermekcipőben iár. de rövidesen a kormány elé kerül — előreláthatóan még novemberben — a könnyűszerkezetek elterjesztésének központi fejlesztési programja. E tervezet megalapozása érdekében országos pályázatot írtak kl. amelyre csaknem negyven vállalat — öszszesen 28 javaslatot, nyújtott be. A pályázatra beérkezett javaslatok és egyéb részletes felmérések alapián készül az előterjesztés, amely szerint lehetőség nyílik arra, hogy 1975-ben már mintegy kétmillió négyzetméternyi alapterületen épüljön új létesítmény könnyűszerkezeti elemekből. Az új módszerről kiállítást rendeztek a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézetben. A kiállítást október 24-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Világlakarákossági nap Az idén október 30-án, pénteken rendezik a világtakarékossági napot. Budapesten és vidéken egyaránt gazdag programot állítottak össze a vtn-re. A megyei és a kerületi OTP-fiókok műsoros rendezvényeket, a iövedelembeosztás kérdéseivel foglalkozó háztartási ankétokat tartanak, s mindenütt feldíszített fiókok ' „ünnepi műszakok" várják az ügyfeleket 30-án. Készség éi ff@!©!HsS'É: M

ajdnem két hónapon át tanulmányozta és vitatta a közvélemény a párt X. kongresszusa előtt kibocsátott irányelveket. Társadalmi és tömegszervezetek választott testületei foglaltak állást vele kapcsolatban, közéleti emberek, tudósok, kétkezi dolgozóik mondták el róla véleményüket. A kommunisták pedig — amellett, hogy ez a beszélgetés napi témája a közzététel óta —, két taggyűlést és pártértekezleteket szántak rá. Ezer meg ezer ember azonosította a dokumentumot saját véleményével, elgondolásaival, de egyszersmind tevékenységével és vágyaival is. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy a kongreszszusi irányelvek megpezsdítették a politikai életet, de különösen élénkítő hatással voltak a pártéletre. Statisztikai adatokkal is lehetne ezt illusztrálni, de mégsem a hozzászólások száma fontos, hanem a tartalom. Magam is voltam taggyűléseken és vitákon, de nem attól hatódtam meg, hogy szinte mindenütt határozattal kellett befejezni a vitát — még két hozzászólás vagy három! — hanem inkább attól, hogy rendre érdemi észrevételeket lehetett hallani, s a téma körül gondolatok és érvek szikráztak. Magyarabban: társadalmi méretekben gondoltuk át a szocializmust; annak minden örömét és gondját-baját. Kezdhetnénk ennek a sorát azon, hogy már az augusztusi párttaggyűlések ennek a tartalmas gondolatiságnak a jegyében zajlottak le. A pártvezetőségek általában olyan beszámolókkal rukkoltak ki a kétéves munkáról szólva, amelyek kritikus-önkritikus hangokat pendítettek meg. Nem ünnepelték tehát magukat a kommunista közösségek, hanem dolgoztak. Szinte minden alapszervezet egy-egy politikai műhely volt. Szóba került társadalmunk minden fontos kérdése: a pártvezetés, a gazdaságpolitika, a szervezeti élet — hogy a nagyján kezdjem —, vagy a szocialista erkölcs, a társadalmi munka, az erkölcsi és anyagi megbecsülés, — hogy a hozzájuk tartozó, ugyancsak fontos dolgokkal folytassam. És talán nem győzöm eleget hangsúlyozni: szenvedéllyel, meggyőződéssel, olykor türelmetlenül, de mindig a jobbítás készségével. Miben summázható a párttaggyűlések és az üzemi, intézményi pártértekezletek tanulsága? Abban a meggyőződésben, hogy a kommunisták végtelen nagy felelősséggel tárgyalnak az ország dolgairól és saját tevékenységükről. Igen magas követelményeket támasztanak magukkal szemben, s az ezek teljesítéséhez viszonyított eredmény a munkájuk mércéje. A legszebb menyecskén is van szeplő — így itt is akad egy-két szépséghiba. Hiszen ugyanakkor az is igaz, hogy a gazdasági vezetők sok helyen elég kényelmesen ülték végig a taggyűléseket, nem zavarták őket sok bírálattal, pedig köztudottan gazdasági fejlődésünk hibáival és ezzel összefüggő ügyetlenségeinkkel szemben legerősebb a türelmetlenség. Tartózkodó félelem, egzisztenciális megfontolás lenne az oka? De van ellenpélda is. Hány helyen kifejezte nyíltan a párttagság azt a panaszát, hogy a gazdasági vezetők, az egyszemélyi vezetésre és felelősségre hivatkozva, túltették magukat a pártvezetés javaslatain! Valahogyan úgy van ez még most is, hogy a párttitkárt vagy a pártvezetőséget hamarabb megbírálják a taggyűlésen, mint a gazdasági főnököt, aki fizetésekről meg beosztásokról dönt, de azért ma már többen vállalnak egy-egy álmatlan éjszakát is az igazukért. Máskülönben nem jöttek volna felszínre olyan kifogások, hogy egyes gazdasági vagy állami vezetők nem elég következetesek a párthatározatokkal szemben; hogy itt-ott ki akarják sajátítani a pártszervezet vagy a pártvezetőség jogait — esetleg fordítva! — is; hogy a párttitkárt ilyen minőségben is beosztottjának tekinti néhol a gyárvezető. De a kölcsönösség, a korrektség elve szerint beszélhetünk pártvezetőségek szóvá tett hibáiról is. Van hely, ahol teljesen elhanyagolták a pórtépítést — olyan nagy üzemekben, mint például a falemezgyár, a nyomda, az autójavító vállalat, 1969-ben nem volt tagfelvétel! Van alapszervezet, ahol rendszeresen mellőzték a párttagság tájékoztatását, vagy felületes információkat továbbítottak a felsőbb pártszervnek. A tanulságokhoz sorolható az ls, hogy az irányelveikben szereplő morális kérdésekről nagyon sok szó esett a kommunisták vitafórumain. Egyre kényesebbek a párttagsággal járó erkölcsi kötelességekre, s egyre türelmetlenebbek azok Ital szemben, akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak. Az érem másik oldalát tekintve pedig joggal idézték szinte mindenütt az irányelveknek azt a passzusát, amely a szocializmushoz hű, annak ügyét-sorsát teljes tisztességgel és odaadással szolgáló párttagoknak és párton kívülieknek nagyobb megbecsülését szorgalmazza. Ez a kettős erkölcsi igény egy lapra tartozik, s egy lapra is tették a kommunisták. És bár nem kifejezetten morális ügy, inkább stílus, vagy magatartás dolga: számos helyen kifejezésre juttatták kommunista közösségek azt is, hogy ha valaki elismert gazdasági vagy politikai vezető akar lenni, ahhoz nemcsak elvhűséget, szakmai és politikai alkalmasságot kívánnak meg, hanem a szocializmus építőihez illő emberi viszonyt és magatartást is. S

íkszor mondtunk, írtunk, kinyilatkoztattunk már: soha ilyen érdeklődés ... soha ilyen vita ... soha ilyen alkotó közhangulat... — ezért kevés a hitele minden effélének. Devalválódtak ezek a beidegzett megfogalmazások, mire valóban helyén használhatnánk őket. Talán nincs is rájuk szükség ilyen értelemben, hiszen nem is olyan régen vitatkoztunk hasonló kedvvel, a gazdaságirányítás új rendjének kidolgozásakor, bevezetése idején — meg azóta is sok mindenen. De hogy mégis nagy pezsdülést, élénkséget hozott a városi, a megyei pártértekezletre és a kongresszusra készülődés, arra legyen tanú az a készség, amelynek jelét adták Szegeden is tíz- meg tízezrek, amikor saját kötelességük, felelősségük, tennivalójuk sorát vitatták. SZ. SIMON ISTVÁN