Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

SZOMBAT, 1970. OKTÓBER 31. 3 Parafálták a magyar-jugoszláv árucsere­egyezményt Alkotó és baráti légkör­ben folytatott tárgyalások után — penteken a Külke­reskedelmi Minisztériumban Czeitler Sándor külkereske­delmi miniszterhelyettes és Alekszandar Drljacsa jugo­szláv külkereskedelmi mi­niszterhelyettes parafálta az 1971—1975. évekre vonatko­zó magyar—jugoszláv hosszú •ejáratú árucsere-forgalmi egyezményt. A most aláirt egyezmény már nagyobb mértékben ve­-zi figyelembe az árucsere­orgalmi kapcsolatokat jel­lemző minőségi változáso­kat, ugyanakkor a forgalom alapját képező legfontosabb termékek és termékcsopor­tok meghatározásával is biztosítani kívánja az áru­csere egyenletes növekedé- | sét. A most parafált egyez­ményt későbbi időpontban dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter és 'Muha­med Hadzsics jugoszláv külkereskedelmi miniszter írja alá Belgrádban. Polietilén az új gyárból A Tiszai Vegyikombinát több mint 2,5 milliárd fo­rintos költséggel felépült új nagyüzemében, a pártkong­resszus tiszteletére indult verseny eredményeként, pénteken határidő előtt hét nappal, megkezdték a nagy tisztaságú etilén gyártását. Így most már hazai alap­anyagból készül műanyag­iparunk új terméke, a polie­tilén granulátum. Áz új bor­sodi gyárban, amely az or­szág első ilyen létesítménye, a gépkocsikban és a moto­rokban nem használható • rossz minőségű benzinből évente huszonnégyezer ton­na színes fóliák, vízvezeték­csövek, háztartási edények, gépalkatrészek és kábelek készítésére alkalmas polieti­lént gyártanak. Az új léte­sítmény angol berendezések­kel felszerelt polimer gyárá­ban eddig Franciaországból importált alapanyagot hasz­náltak. Abból 1700 tonna, a hazai etilénből pedig még az év végéig — mintegy há­romezer tonna polietilént adnak feldolgozásra a mű­anyagiparnak. Szegedi nyomdászok sikere Tizenhat éve minden esz­tendőben versenyben állnak a tankönyvkészitő nyomdák, s az 1970—1971-es oktatási évre készített tankönyvek és jegyzetek előállításáért pén­teken adta át a művelődés­ügyi miniszter nevében a dí­Tovább korszerűsítik a pedagógusképzést Az általános iskolai peda­gógusképzés időszerű kérdé­seiről tájékoztatták pénteken a Művelődésügyi Minisz­tériumban az újságírókat. Elmondták, hogy a negyedik ötéves tervben 168 millió forintot fordítanak a peda­gógusképzést érintő beruhá­zásokra. Mint beszámoltak róla, a következő években folytat­ják a pedagógusképzés kor­szerűsítését. Már életbe lép­tek az új tantervek, s ennek nyomán csökkent a hallga­tók megterhelése, arányo­sabban sikerült a tananyagot elosztani és lehetővé vált a vizsgák számának mérsék­lésére három új tantárgyat vezettek be az általános is­kolai pedagógusképzésbe. A legnagyobb • érdeklődésre a beszédművelés oktatása szá­mithat: hamarosan megkez­dik az egészségtan rendsze­res oktatását is. Az „oktatás technikai eszközei" című új tantárgy pedig a magnó, a ty, a diafilm, és filmvetítő kezelésére, technikai alapis­mereteire tanítja a pedagó­gusokat. jakat és jutalmakat dr. Marnzali László, a Kiadói Főigazgatóság vezetője. A mostani tanévne 16 nyomda összesen 850-féle tankönyvet készített, összesen 4400 ton­na papír felhasználásával. A nagy nyomdák kategó­riájában (a tankönyvkiadó­r nak végzett munká jáért) az Athenaeum Nyomdát részesí­tették első helyezésben: 3 700 000 tankönyv készült itt. Ebben a csoportban az Egyetemi, illetve a Zrínyi Nyomda lett a második he­lyezett, a harmadik pedig a* Szikra Lapnyomda. A szakkiadók részére dol­gozó nagv nyomdák közül az első az Egyetemi, a második a Franklin és az Alföldi Nyomda lett: a közép és kis nyomdák közül pedig a Sze­gedi Nyomda lett az első, a második a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat. A helyezéseken és dijakon kí­vül jó munkájáért elismerő oklevelet kapott az alföldi, a szegedi, a szombathelyi nyomda. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott Az Elnöki Tanács megtárgyalta és jóváhagyólag tu­domásul vette a V. V. Girinek, az Indiai Köztársaság el­nökének magyarországi látogatásáról szóló beszámolót, va­lamint G. A. Nasszernek, az Egyesült Arab Köztársaság elhunyt államfőjének temetésén reszt vett küldöttség tá­jékoztatóját. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet átkötött az egyesületekről, továbbá a szőlő- és gyümölcstermesztésről, a borgazdálkodásról, végül egyéb ügyeket tárgyalt. Rendelef • * az egyesületekről A szocialista demokrácia Iciszélesedésével megnőtt az állampolgároknak is. Egye­sületi vezető csak büntetlen állampolgárok érdeklődése az előéletű, feddhetetlen ma­egyesületek iránt. Az erre vonatkozó korábbi jogszabá­lyok a korszerű követelmé­nyeknek már nem minden­ben felelt meg. Nehézsége­ket okozott, hogy a törvény­erejű rendelet, olyan kérdé­sekéé is szabályozott, ame­lyeket az időközben hatályba lépett Polgári Törvénykönyv megfelelően rendez. Az új törvénvérejű rende­lét az alkotmány rendelke­zésének megfelelően a dol­gozók társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységé­nek fejlesztése érdekében biztosítja az egyesülési jo­got, Rendelkezik az egyesü­let megalakulásáról, az egye­sületi tagság és az egyesület gyar állampolgár lehet. Az egyesület működésének szágos és helyi egyesület fét­rehozását teszi lehetővé. Az országos egyesületek és helyi csoportjaik felügyelő szerve az egyesület célja szerint il­letékes miniszter, vagy or­szágos hatáskörű szerv veze­tője; a helyi egyesületek felügyeletét pedig a megyei tanács végrehajtó bizottsága gyakorolja. A felügyelő szerv ellenőrzi az egyesület műkö­dését és vagyonkezelését. A törvényerejű rendelet a Belügyminisztérium felada­tává teszi annak ellenőrzé­sét. hogy egyesületi tevé­kenységet csak olyan szerv folytasson, amelyet az illeté­kes felügyelő szerv nyilván­tartásba vesz. A törvényerejű rendelet feltétele, hogy a felügyelő hatálva nem terjed ki a tár­szerv nyilvántártásba vegye, sadalmi szervezetekre (KISZ, A törvényerejű rendelet or- szakszervezetek stb.). Rendelet a szőlő-, gyümölcstermelésről, a borgazdálkodásról A szőlő- és gyümölcster­mesztésről. valamint a bor­gazdálkodásról szóló tör­vényerejű rendelet megkönv­nyíti a szőlő és gyümölcs vezetésének feltételeiről, va- telepítésének engedélyezési lamint az egyesületek álla- eljárását. Sok vitának veszi mi felügyeletéről Egyesület létrehozását, ál­lami. társadalmi és szövet­kezeti szervek, valamint az állampolgárok kezdeményez­hetik. A törvényerejű ren­delet minden nagykorú ma­gyar állampolgár részére le­hetővé teszi, hogy az egye­sület tagja legyen. Bizonyos feltételekkel módot nyújt az egyesületi tagságra a kisko­elejét az a rendelkezés. telepítését és az ezekből előállított borok forgalomba hozatalát. A fogyasztás cél­jára csak a szabványoknak, illetve az előírt minőségi kö­vetelményeknek megfelelő mustot, bort és borpárlatot szabad forgalomba hozni. amely meghatározza, hogy a Ennek értelmében a bort — terület határától milyen tá- forgalomba hozatal előtt — voiságra lehet szőlőt és gyu- meg kell vizsgáltatni, illet­mölcsöst telepíteni. A jövő- ve minősítettni kell. beu csak a törzsszőlők és A különleges minőségi 'oo­törzsgyümölcsösök. valamint rok kategóriájának szélesí­a szőlő alanytelepek kivágá- tése a minőségjavítást szol­sához szükséges előzetes en- gálja. Ezekben a kategó­gedély. A közvetlen (direkt) riákban csak olyan borokat, termöszőlök folyamatos fel- lehet. forgalomba hozni,, számolása céljából a rendé- amelyeket ama megfelelőnek? ruaknafc és a nem magyar let megtiltja az- tfven fajták minősítettek. Építési tervek és lakások M egint a lakás, még mindig a lakás. Juhász Gyula valószínűleg kiröpítő fészeknek nevezné, ahonnan több­nyire pihenten, jó kedéllyel feltöltötten le­het elindulni a hétköznapok bajai ellen, illetve ahova dolgunk végeztével vagy meguntával vissza lehet húzódni. Az ilyen egyszerű funkciónak megfelelő lakás még manapság is szükségszámba megy Szege­den, pedig a kőművesek immár másfél év­tizede szorgosan illesztgetik a házfalak tégláit, szerelik-kapcsolják egymáshoz a paneleket. Fogyatkozni nem. akaró ezrek és ezrek lesik-várják, hogy akár józan be­látás révén, akár tárgyilagos kompjúte­rekre bízva sorsukat, vagy esetleg „Szoci­alista összeköttetés" útján beköltözhesse­nek. valamelyik friss meszelésű, fényt és folyóvizet, hőt és némi kényelmet szolgál­tató lakásba. Együtt érezve a mosókony­hákban fagyoskodó, szűk kamrákban szo­rongó igénylökkel, a lakásépítés lehetősé­geit hányja-veti szinte állandóan a városi párt-végrehajtóbizottság is, meghallgatva természetesen a beruházókat és az építő­ket, akik már-már haragszomrádot ját­szanak a nagy türelmetlenség és a sok fél­reértés közepette. • Fentebb említettük, hogy közel másfél évtizede bajlódunk Szegeden az építke­zéssel. Mondhattuk volna azonban ügy is, hogy mindössze másfél évtizede. Mert ko­rábban az emberek itt alig ismerték a tömeges lakástelepítést, sőt állami építő­vállalatról is vajmi keveset hallottak. Miskolcon nem sokkal a felszabadulás za­jának elülte után kezdtek gyárakat, háza­kat teremteni, miközben az építővállala­tok erős. tapasztalt szervezetekké izmo­sodtak. Szegeden ugyanakkor — központi akarat szerint — nem mozdult jóformán semmi, s csak 1957—58-től rugaszkodhat­tunk neki az építkezésnek. E késői rajt-. bői eredő hátrányt valószínűleg hiába iparkodunk ledolgozni. A DÉLÉP (ez a Csongrád megyei Álla­mi Építőipari Vállalat új nevének' rövidí­tése). tehát már fiatalságánál fogva sem rendelkezhet akkora rutinnal, mint az iparvidékéken tanult rokonai. Sok gond­dal, bajjal birkózik, de vezetői legfőkép­pen munkáskézhiány miatt álmatlankod­nak. A lakás iránti igények oly magasra tornyosultak immár. hogy az igazgató döntésre szeretné rábirni a városi taná­csot: a lakóházakat vagy az úgynevezett járulékos beruházásokat csinálják-e elő­ször. illetve nagyobb lendülettel? Akkor neki kétségkívül könnvebb lenne a dolga, kisebb felelősség nehezedne a vállára. Amikor megkérdezték tőle, hány munkás­ra lenne nagyon szüksége, habozás nélkül rávágta: „Sokra, legalább hatszázra". Pe­dig az utóbbi években szépen gyarapítot­ták a gépállományt, haladósabb lett a munka. Országosan 28 százalékos építő­ipari termelésnövekedést irányoztak elő a harmadik ötéves tervben, a DÉLÉP vi­szont ezzel szemben 60 százalékos felfu­tással büszkélkedhet. Büszkélkedhetne, ha ... Mert a gondja-baja aligha fogyott, inkább szaporodott. A vállalat öt év alatt. 4750 helyett 4850 lakást épített ugyan fel Csongrád megyében, sőt — saját kimuta­tása szerint — Szegeden is csak 127 lakás felépítésével maradt adós a pótszerzödé­seket is beleértve, azonban az elvállalt járulékos beruházásokból csak a tarjáni iskolát sikerült átadniok. „A 100 férőhe­lyes óvodával, az ÁBC szolgáltató áruház­zal és étteremmel, rendelővel akaratunk ellenére sárosak vagyunk, de többre nem futja az erőnkből e pillanatban'' —• mondja mentegetőzve az igazgató. Nincs szégyellnivalója. Elfogadhatónak látszik, hogy a DÉLÉP összesen 3354 álla­mi. szövetkezeti és „olajos" lakást hozott tető alá a harmadik ötéves terv idején Szegeden, ami csupán 22-vel kevesebb az eredeti megállapodás szerinti mennyiség­nél. Igen ám. csakhogy a városi tanács azért a 300 lakásért is joggal hadakozik, amelynek ugyanezen idő alatti átadását pótszerződésben vállalta a DÉLÉP. És mit mond erre az igazgató? Azt. hogy a szóban levő pótszerződéssel egyetértettek, sőt ők szorgalmazták leginkább, amikor a párt- és állami vezetők közbenjárásával elkezdődtek a dunaújvárosi panelszállitá­sok Szegedre. Most azonban ez a panel­száHítás valamilyen oknál fogva meg­szűnt, így — mint mondják — ők is kénytelenek visszakozni a háromszáz la­kással. A vélemények összecsapása legtöbbször haszonnal szokott járni, ebből a vitából azonban már aligha születik több lakás Szegeden. Hagyjuk a múltat. Érdemesebb előre nézni a negyedik ötéves terv céljai­ra — állapították meg a városi párt-vég­rehajtóbizottság legutóbbi ülésén. Szükség van rá, hogy a DÉLÉP-hez hasonlóan a kisebb helyi építővállalatok munkáját, teljesítőképességét is felmérjék, s ennek alapján döntsenek a következő évek fel­adatairól. Ahhoz azonban, hogy 1975 végé­ig fel lehessen építeni 6—7 ezer lakást, meg kell teremteni a föltételeket. Igazuk van a lelkiismeretes szakiknak, amikor ezt a lényeges kívánságot hangsúlyozzák is­mételterrt , .Hagyjanak-^bennünket építeni Szegeden is. ti. korabban főleg a kerü­leti tanácsok nehezítették a dolgunkat különféle tilalmi intézkedésekkel". t A városi tanács vb elnöke önmagát is nyugtatja-biztatja ezzel a. kijelentesse!.: 1972-ig az építőipar el van látva szanált területtel, s arra törekszünk, hogy ekkora előnyünk mindig legyen. A teruletkisajá­titással Tarjánban nincs baj, de vigyázni kell, hogy a számításba vett következő telepeken — Újszegeden, Moravárosban — se legyen. Szakemberek véleménye szerint például 7500 lakást csak úgy lehet beköl­tözhetővé tenni, ha 1975 végéig legalabb 9500-nak csinálunk helyet. Ugyanígy az előközmüvesítés sem hanyagolható el, kü­lönben ezután sem tudjuk megvalósítani szándékainkat Ez pedig annyival öregebb hiba lesz. amennyivel több tönkrement házal kell lakhatatlanná nyilvánítani a következő esztendőkben. Kijelentettek a DÉLÉP vezetői hogy ez­után minden erőt a lakásépítésre össz­pontosítanak. Bevallják, nem azért, mint­ha ez jó bolt lenne számukra, hiszen alig­hanem elviszi idei nyereségüket. Arról van szó, hogy ők is megértik a lakásépí­tés rendkívüli fontosságát, vagyis a lakos­ság érdekében készek anyagi áldozathoza­talra is. Jó hallani az ilyen eltökéltséget. Annál nyugtalanítóbb. hogy a tarjáni áruház, patika, bölcsőde, óvoda átadási határidejének csak a jóisten a megmond­hatója. Már közel tízezren laknak ebben a fiatal városrészben, akik számára elfo­gadhatatlan a leglogikusabb álarcot öltő kibúvó magyarázat is. Hangzottak el ja­vaslatok acélvázas, haladós építési meg­oldásokra. amelyekhez állítólag kevesebb munkáskéz szükséges. Indítványozták az építőknek, hogy ezentúl jobban diszting­váljanak, lehetőleg ne vállaljanak el rá­érős, "kevésbé sürgős munkákat, inkább a tarjaniakon segítsenek minél előbb. Az ő jogos kérésük teljesítése semmilyen indo­kolással sem halasztható tovább. S okan reménykednek a hamarosan termelni kezdő szegedi házgyár­ban. Igazuk van. hiszen ez a • 420 millió forintba kerülő üzem teljes ka­pacitásával 2500 lakást bocsát ki majd a kapuján évente. Az nem stimmel egészen, hogy drágák lesznek a házgyári lakások. Ez csak a mai olcsó, szinte tarthatatlan téglaárakhoz viszonyítva tűnik annak. Jó, ha tudjuk azonban, hogy a házgyár sem old meg mindent egycsapásra. Eleinte — amíg a munkások némi gyakorlatot nem szereznek — valószínűleg vontatottabb lesz az előregyártott. elemek, lakrészek összeszerelése. Másrészt gondolni kell a város rekonstrukciójára is, nem szabad valamennyi házgyári épületet például csak Tarjánban összeállítani. Téves felfogás az, mely szerint a Belvárosban kizárólag egyedi tervezésű, drága üvegpaloták valók, mert a házgyári termékek elcsúfít­ják a városképet. Inkább ellenkezőleg. A házgyári, típusok nyomasztóbban hatnak tömegben egymás mellett, ugyanakkor a tízemeletes fajták ízlésesen dekorálják, nagyvárosiassá tehetik a külső sugáruta­kat és körutakat. Némelyek haragban vannak a sorozatházakkal, mondván, hogy azok szürkék, egyhangúak. Valószínűleg így is van. Mégis vállalnunk kell őket, különben a lakásépítés negyedik ötéves tervének teljesítése is bizonytalanná vál­hat. Szegeden a tömeges lakásigények gyors kielégítése végett az lenne igazán a jó, ha a város minél nagyobb tömegben fogadná a néhány hónap alatt összeállít­ható gyári házakat. Előrelátással, hozzáértéssel segíthetünk magunkon, utunaat saját ügyetlenségünk keresztezheti elsősorban. Tudjuk, égető szükség van egy nagy teljesítményű mély­építő vállalatra. Ennek szervezése állítólag már elkezdődött, jóllehet, csak 1972-től le­het munkájára komolyabban számítani. Szegednek közvetlen érdeke, hogy telep­hellyel és szakemberekkel is elősegítse a fontos vállalat munkáját, hiszen mahol­nap a csatornázások elhúzódása köti gúzs­ba a kezünket. Az építkezések alapozásá­nak gépesítésére szintén vannak elgondo­lások. Esetleg hosszabbat léphetnénk előre az úgynevezett félkész házakkal, amikor a. falak és a tető befejezése után egyéni vállalkozókra bízzák a belső szereléseket Már most gondolni kell az új hídfő kör­nyékének gondos kialakítására, építkezési és közlekedési szempontból egyaránt, ne­hogy később kapkodni legyünk kénytele­nek. És mi lesz a magánlakás-építéssel? Itt is vigasztalan a kép: háromezerre számí­tottunk a harmadik ötéves tervben és ta­lán kétezer ha meglesz belőle. Anyaghi­ány vagy bürokrácia szegi az egyéni építtetők kedvét? Érdemes lenne ezt gon­dosan, felelősséggel szemügyre venni és megfelelő helyi intézkedéssel, kedvezmé­nyekkel fellángoltaim az alkotó szándékot Földszintes vagy magas társasházak kel­lenek jobban a lakosságnak? Ezt a vitát sem érdemes tovább nyújtani. Az ügy megvizsgálása utáni bölcs döntés sokat segíthet Szeged lakásépítési gondjainak enyhítésében. E. VAGY ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom