Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

SZERDA, 1970. OKTÓBER 28. » Szeszipari fermentációs konferencia — Az állati eredetű fe­hórjeszüksóglet világszerte növekszik, s ez mindenütt megköveteli az állattenyész­tés nagyarányú fejlesztését. — Így kezdte megnyitó elő­adását dr. Dirnény Imre me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a Magyar Tudo­mányos Akadémián rende­zett szeszipari fermentációs konferencián. — Az említett cél elérésé­hez — folytatta a miniszter — az állati takarmánykeve­rékek fehérje koncentráció­ját a jelenlegi 12—13 száza­lékról legalább 15 százalékra kell növelni. Erre az egyik lehetőség az ipari úton elő­állítható fehérje — a takar­mányélesztő — gyártása és hasznosítása. Ennek a mun­kának továbbfejlesztéséhez azonban még számos életta­ni, műszaki és szervezési kérdés vár megoldásra vi­lágvizsonylatban. A legked­vezőbb megoldás megkeresé­séhez sok segítséget nyújthat ez a tanácskozás, akárcsak a több és jobb minőségű sü­tőélesztő termelésének lehe­tővé tételében is, ami vi­szont a kielégítő minőségű gyári kenyér- és péksüte­mény előállításának nélkü­lözhetetlen feltétele. Ugyan­csak további lépésekre van szükség a magyar szeszter­melés fokozásához is — mondotta dr. Dimény Imre. A tanácskozáson egyéb­ként 250 szakember vesz részt, közülük több mint fél­száz külföldi, angol, bolgár, csehszlovák, dán, finn, hol­land, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, NSZK-beli, oszt­rák, svéd és szovjet. (MTI) H siOBjel Bcnlfúro nogijqi Nagysikerű irodalmi est A pódiumon fehérrel bo­rított asztal, néhány szál pi­ros szegfű. Zsúfolt ház vár­ta te-snap este a Tisza szál­ló nagytermeoen a Szegedre utazott szovjet költővendé­geket. Róbert Rozsgyeszt­venszkijt tulajdonképpen visszavárta: három eszten­dővel ezelőtt ugyanitt tap­solták vörösre tenyerüket a szovjet „új hullám" izmos tehetségének gyorsan szim­patizánsaivá szegődött vers­barátok. Már magában a lát­ványban van valami megha­tó, ahogy ebből az enyhén dadogó fiatal óriásból való­sággal kiszakadnak a sza­vak. S milyen verseket ír! Nagy Attila a Rekviem rész­letének sodró erejű tolmá­csolásával többet sejtetett meg a hallgatóval az orosz­szovjet líra hangulatából, mint a rákövetkező műsor­nak majdhogynem egésze. (Férfiasan be kell vallani, néhány erőltetetten fejből mondott költemény előadása méltatlan maradt az est színvonalához.) Dzsuban Muldagalijev, a kazah írószövetség titkára, ezúttal mutatkozott be a sze­gedieknek. Szerényen, első szavaival az est tulajdon­képpeni igazi főszereplőjét, az orosz-szovjet művek ma­gyarországi népszerűsítéséért annyit tett Rab Zsuzsát di­csérve: a költő a nyelv is­merete nélkül is kihallotta az elmondott versekből az avatott műfordító hangját. A Vass Károly rendezte mű­sorban Bángyörgyi Károly, Kovács János, Mentes Jó­zsef, Molnár Piroska, Nagy Attila, Papp János és Ste­fanik Irén működtek közre, a költőket Bálint István tolmácsolta. Rozsgyesztvenszkijt és Muldagalievet tegnap dél­után a városi népfrontbi­zottságon Simái Mihály, a helyi írócsoport titkára sze­gedi íróik, költők és az MSZBT vezetőinek társasá­gában fogadta baráti eszme­cserén. A szovjet vendégek ma Kecskemétre utaznak. * A szovjet kultúra napjai Somogyi Károlyné felvétele A városi népfrontbiziottság épületének folyóirat-olvasó­jában Dzsuban Muldagalijev és Róbert Rozsgyeszl­venszkij alkalmából tegnap délután orosz nyelvészeti előadáso­kat tartottak a Szegedi Ta­nárképző Főiskola orosz tanszékén. V. 1. Makarov beszélt. docens a mai orosz nyelv stílusrétegeiről, Baráti Ti­bor tanársegéd pedig az orosz nyelv dallamosságáról Tizenhat éve már... Gáz és aszfalt Schiinanovszky Károlyné (Kistisza utca 13.) olvasónk az utca lakói nevében fordult szerkesztőségünkhöz. Az ut­cában most fektetik le a gázvezetéket, ugyanakkor hiába kérte a gáz bevezeté­sét a gázműtől, elutasító vá­laszt kapott. A nyomtatott válaszlevélen az áll, hogy az elosztó hálózat túlterheltsé­ge miatt a bevezetést nem tudják engedélyezni. Olva­sónk azt hiányolja: nem tá­jékoztatták arról, hogy a gázbevezetésre egyáltalán mikor kerülhet sor. Panasz és dicséret Ifj. Török Imréné (Szeged. Gyík utca 16.) levelében a tarjáni hentesüzlet dolgozóit dicséri. Előzékenységükért, a kedves és közvetlen kiszol­gálásért. A dicséret mellett azonban panaszkodik is, mégpedig a sertéskörmök miatt. „Bocsássanak meg, de azok olyan mocskosak, hogy ha egy böllér így tisztítaná meg a sertést, hát ásóval vernék ki még a környékről is". Ennyi a panasz lényege, és végül a kérés: nem lehet­ne-e tisztább árut kapni? Bajban egy ház Kiss József, a Köszönet a művészeknek Levélben számolt be két sekre adott készséges vála­gurnigyári fiatal, Gungl szókért, azért, hogy a művé­László és Szabó István hód- szetről kialakult ismeretei­mezővásárhelyi élményeiről, ket ilyen barátságos légkör­A gyár klubja és KISZ- ben gyarapíthatták. szervezete kirándulást szer­vezett vasárnap a művészei­ről híres városba. Megtekin­tették az őszi tárlatot, ahol a helyi festők, grafikusok, szobrászok alkotásaiban gyö- Kiss József, a Moszkvai nyörködhettek. Ezt az él- körút 29. számú ház lakói ményt még feledhetetleneb- nevében fordult hozzánk, bé tette számukra, hogy két mert panaszán eddig sehol festővel személyesen is ta- nem tudtak segíteni. Nagy lálkozhattak. Szalay Ferenc gondban vannak a lakók, és Fejér Csaba műtermében ugyanis mintegy három hete látta vendégül a fiatalokat, a házban nincs Illemhely, ahol pályafutásukról, készü- Hiába fordulnak a házke­lő alkotásaikról beszélgettek, zelőséghez, a KÖJÁL-hoz, Fejér Csabánál megismer- sehol nem tudnak rajtuk se­kedtek egy kedves, fiatal gíteni. Most minket kérnek s/obrászházasDárral is Tóth erre" Mi pedig e8yet tehe" szobraszhazasparral is, iotn tünk; leírjuk panaszukat, re­Valival es Kligl Sandorral is. méive, hogy eryiek talán lesz A levélírók hálásak a kérdé- foganatja. Petöfitelepi gondok Épül-szépül Szeged, írja víz bevezetését már nem le­Ki ss János Vadas utca 78. het így megoldani. Olvasónk szám alatt lakó olvasónk, azt kérdezi, hogy a Petőfi­Tehát szépül a város, aminek telepiek vajon mikor kerül­csak örülni lehet, de sajnos nek sorra a víz bevezetésé­nem minden részre fordíta- ben nak mégfelelő gondot. Pél­dául Petőfitelepre sem. Az aHBBBIniIB|BaBBH utcákon elakadnak a szemét­hordó kocsik a kátyúkban, a járdán sok helyen tízcentis hézagok vannak az évtizedes téglák között. Az árkokat is benőtte a gaz. A víz is hi­ányzik a telepen. Vannak ugyan közkifolyók, amelyek­ről lehet vizet hordani, de az uj épületekben kötelező für­dőszobát is berendezni. Már­pedig ezek 50—100 méterre is lehetnek a vezetéktől és a vizet saját költségen beve­zetni? Kissé drága mulatság lenne. Az utat, a járdát akár társadalmi munkában is, ta­nácsi támogatással még rendbe lehetne hozni, de a Liebmann Béla felvétele Több- is talán, hogy Alek­szander Szvesnyikov a Szov­jetunió Állami Akadémiai Orosz Kórusának élén ha­zánkban járt. Akkor, 1954­ben ellátogattak Szegedre is, s a színházi nagy sike­rű koncert másnapján a konzervatóriumban talált rá a fotóriporter lencséje, amint gyermekkórusokat hallgatott. Képünkön Lieb­mann Béla azt a pillanatot ragadta meg, amint a do­bogóra állt a gyerekek kö­zé, Garamszegi József kar­vezető tanár oldalán. S hogy teljes legyen a kép harmó­niája, a háttérben Kodály Zoltáh portréja ... Az idén nyolcvaneszten­dős mester ezekben a na­pokban ismét Magyarorszá­gon dirigálja nagynevű együttesét. A Szovjet Kul­túra Napjainak budapesti nyitányán szombat este for­ró sikert arattak. A Szves­nyikov-kórus vidéki ven­dégszereplésekre indul, de az állomásokból ezúttal ki­marad Szeged: majd legkö­zelebb. Remélhetőleg nem kell újabb másfél évtizedet várni. HÉTKÖZNAPOK Hol kezdődik Szeged ? Ha Szegedről a főváros­ba tart az ember, már tudja jól, hogy Budapest erdővel, szántófölddel kez­dődik. Aztán láthatja a gyárakat, a külső város­részeket. Egészen más a helyzet, ha az ember a bu­dapesti úton visszatér szű­kebb pátriájába. Hiszen tudhatja: hogyha valahol a távolban feltűnik a két­tornyú templom, akkor már megnyugodhat a ha­zaérkezésben, s ha ráadá­sul eléri a gumigyárral kezdődő iparnegyedet, ak­kor akár készülődhet is az otthoni köszöntőhöz. Pedig még nincs is Sze­geden. S ez annyira meg­szokott dolog, hogy csak akkor veszi észre, ha egy­egy külföldi vendég I.gyel­mezteti a táblára, misze­rint városa ott kezdődik túl a gyárakon, amelyekkel az imént büszkélkedett, ott mutatja a felirat, hogy Szeged. S igy aztán kény­telen ráébredni, hogy arrü viszont a tábla után kö­vetkezik, korántsem olyan imponáló, mint ami előtte volt. Igaz, nincs már disznó­hizlalda, hogy szemérme­sen becsukja a vendéglátó az autó ablakát, de van még a Budapest előtti er­dőknél-mezöknél pusztább látvány. Nem szabad ta­gadni. De: ott kezdődil­Szeged? Blaha Lujza vacog Rövid, de velős levél ér­kezett Blaha Lujza érde­kében szerkesztőségünk­be. Blaha Lujza ugyanis vacog. Hideg volt már né­ha a szeptember is, októ­ber meg sosem volt strand­idény. Igy hát érthető a reszketés. S hogy miért nem múlt időben vacog a nemzet csalogánya? Azért, mert ebben az esetben csupán egy újszegedi ut­cáról van szó, amelynek lakóit — enyhén szólva — becsapták. Az utca lakói ugyanis már tavaly decemberben befizették azt a pénzt, ami a gáz bevezetéséhez szük­séges, július elején társa­dalmi munkában kiásta az árkokat, s aztán várt. Még vidáman nyáron, kis­sé idegesebben szeptember­ben, ázva-fázva október­ben. Szeptemberben, ami­kor már látszott, hogy a határidőn jóval túl lesz csak kész a munkával a kivitelező, a Szegedi Építő Ktsz, az I. kerületi tanács a beruházók — DÉMASZ, lakosság — és a kivitelező részvételével értekezleten próbált egyezkedni, hogy a hónap végére, a fűtési sze­zon kezdetére legyenek ké­szen. Hát, izé: ez csak papiron sikerült. Ügy hírlik, ennek az esetnek a tanulságalt meg­szívlelték a vállalkozók. Olyannyira, hogy a jövő­ben: nem kérnek a társa­dalmi munkából. Nem ám! Hiszen, ha nyáron nem ássák meg az árkokat a lakosok, akkor azzal is időt nyertek volna. A Bla­ha Lujza meg vacog, és ' pazarolja, és fizeti a drága I áramot, mert villannyal | kénytelen fűteni. Mert — jóval a határidőn túl — nyomáspróba már van. De. sajnos, a jelenlegi technika szerint attól még nem lesz meleg. Veress Miklós Tanácskozott a Pedagógusok Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága Az 1970—71-eg tanév sze- megfáradtak vagy nagyon mélyi előkészítéséről tár- öregek. 8yaAt tegnap< . kedden dél,- A bizottság ülésén elbírál* előtt a Pedagogusok Szak- ták sokgyermekes pedagó­szeryezetenek Csongrád me- i!usszülöIt egyetemista és fő­gyet bizottsaga. A Szeged iskolás lányainak tanulmá­varost es a Csongrád me- nyait segítő Eötvös-alap gyei tanacs vb művelődés- szétosztást. A most rendel­ugyi osztalyai altal ósszeal- kez(sre álló 12 ezer forin­ított jelentés vitája során a tot eZÚttal 13_ arra érde_ legtöbb szo a szaktanarok mes pedagógusgvermeknek hiányáról esett, de sokan ítélték oda hívták fel a figyelmet a bér- . , , „ , rendezés kérdésére, a tani- A Pedagogusok Szgkszer­tók, tanárok túlterheltségére vezete Csongrád megyei bl­, " yjli r cn a„ na u 11 ..„in is. így többek között ja­vaslat hangzott el arra vo­natkozóan, hogy a területi pótlék összegét ezután a ki­nevező hatóság állapítsa meg, s hogy növeljék a le­telepedési segélyt. Felvetődött a tanyai isko­lában tanítók számára ala­pítandó törzsgárdajelvény alapításának ötlete is, vala­mint áz a gondolat, hogy az eddiginél későbbre ha­lassák a pályázatok benyúj­tásának határidejét. Többen hangoztatták mi­lyen nagy szükség van az idős szaktanárokra, akiket lehetőleg csak akkor nyug­díjazzanak, ha már nagyon Gyümölcsösök újratelepítése Nincs a megyének olyan vidéke, ahol a vizes esztendő ne okozott volna érzékeny veszteséget a gyümölcsösökben. A ter­melőszövetkezeti földeken és a háztáji kertekben tizezerszámra pusztultak ki a fák. A legnagyobb a károsodás a szegea: járásban, ahol csupán az őszibarack több mint négyszáz holdon ment tönkre a szaty­mazi tájkörzetben és érzékeny vesztesé­gek keletkeztek az alma- valamint a kaj­szibarack-ültetvényekben. Az elemi csa­pásoktól ugyancsak súlyosan érintett te­rület a makói járás. A Maros árterületén a jó minőségű termőföldeket ugyanis elő­szeretettel hasznosították gyümölcster­mesztésre. A tartós és magas vízállás itt is teljesen tönkretette a fákat. A kipusztult gyümölcsösök újratelepíté­sét — amely több évi munkát jelent — helyenként már megkezdték. Az Országos Ultetvénytervező és Szaporítóanyag For­galmazó Vállalat dél-magyarországi terü­leti központja Szegeden, Hódmezővásárhe­lyen, Szentesen, Makón, Csongrádon, Balástyán s még néhány községben lerakatot létesített. zottságának ülésén részt vett dr. Juhász József, az SZMT vezető titkára. Öszi iragyhálós halászat Megkezdődött az öszi nagy hálós halászat a bihar­ugrai halgazdaságban. Na­ponta mintegy 400 mázsa élő halat emelnek szárazra a halászok, amelyből hazánk minden tájára, azonkívül Romániába. és Ausztriába is szállítanak. A biharugra élő hal iránt ugyanis nagyon megnőtt külföldön a keres­let. mert zsírszegényebb a sok évi átlagnál. A jó ered­ményt annak köszönhetik, hogy több éves fáradságos munkával az ország minden tájáról származó nemespon­tyok keresztezésével sike­rült újfajta nemespontyot előállítani. A biharugrai ne­mespontyok nemcsak zsir­szegényebbek. hanem húsuk ízletesebb, porhanyósabb is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom