Délmagyarország, 1970. október (60. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

2 VASÁRNAP, 1970. OKTÓBER 35. (Folytatás az 5. oldalról.) ményeit figyelmen kívül hagyják. Közöm­bösen szemlélik a gyenge pártszerveze­tek tehetetlenségét. Akadnak szerényte­len életmódot folytatók, akik túlzásba vi­szik a reprezentálást. E jelenségekkel szemben a megyei pártbizottság minden­kor határozottan fellépett, mert e torz vonások gyengítik a párt tekintélyét. Ép­pen ezért minden területen erősíteni kell a kommunista vezetőkre kötelező szerény­séget, ezzel is növelve a párt és politi­kánk iránti bizalmat. Ideológiai és tömeg­politikai munkánkról A beszámolási időszakban tovább javult pártunk eszmel-politikai tevékenységének hatásfoka. A párttagok ideológiai-politi­kai és cselekvési egysége ideológiai-tömeg­politikai munkánk mércéje is. Említést tett a megyei pártbizottság beszámolója arról, hogy a beszámolási időszakban hogyan foglalkoztunk a helyi, történelmi és forradalmi hagyományok ápolásával. Szóvá tette, hogy mielőbb lét­re kell hozni Szegeden a munkásmozgal­mi múzeumot, s az eddiginél nagyobb ütemben kell feldolgozni és országos je­lentőségűvé fejleszteni Pusztaszer hagyo­mányait. A hagyomány ápolása mellett nagyobb figyelmet kell fordítani a ma és 4 holnap kérdéseire. Többet kell foglal­kozni termelési, az életszínvonallal kap­csolatos ideológiai, kulturális, tudomá­nyos. erkölcsi, etikai, esztétikai, közéleti kérdésekkel. A „Csongrád megyei politi­kai füzetek" néhány száma csak kezdet és inkább a gyakorlati oldaláról közelíti a kérdéseket. A jövőben a politikai szo­ciológiát is szükséges kibontakoztatni és tudományos színvonalra emelni megyénk­ben. A beszámoló a óért propaganda fontos területeként említette a oártoktatáet. ahol elsősorban a politikai, gazdasági, állami vezetők ós a párttagság képzése történik. Az ideológiai propagandamunka fejleszté­sének- lehetőségeit, növelte a megyei párt­iskola megindulása, valamint a Megyei Oktatási Igazgatóság megszervezése. A továbbiakban foglalkozott a beszámoló a megve két napilapjával, és megállapí­totta: 1ól segítették a párt politikájának terjesztését, az olvasók tálékoztatását. A kövekező ötéves tervben viszont előbbre kell haladni a városok lapellátásában. Helyteleníti azonban a beszámoló a Nép­szabadság előfizetőinek csökkenését. Elfo­gadhatatlanul alacsonynak tartja a Tár­sadalmi Szemle és a Pártélet előfizetőinek számát is. Ezt követően a megyei pártbizottság be­számolója megállapítja: Javult az 1966-os pártértekezlet ót« mind a sajtóban, mind más formákban folytatott agitációs munkánk Jól bevált formák voltak a munkásgvűlésék. párt­napok és értelmiségi aktívaülések, összes­ségében azonban nem foglalkoztunk ele­get az emberek eevénl meggyőzésével, a viták és konzultációk szervezésével. Nem hasznosítottuk megfelelően a tudományos elemeket a közvéleménvkutatásban és az eszmei befolyásolásban. Éppen ezért a jövőben tovább kell iavjtanunk agitációnk módszereit, gyorsítani reagálását az ese­ményekre. Nagyobb figyelmet fordítottunk a Dórt­tagok írásos és szóbeli tájékoztatására. Ez nagymértékben növeli a párttagság poli­tikát és cselekvési egységét. Fontosnak tartjuk, hogv erősödjék alaoszervezeteink önálló politikai tevékenysége. Ne várja­nak mindenkor hivatalc® magyarázatra, törekedjenek önálló elemzésre, a tömegek politikai közhangulatának formálásán*. Eh­hez nagv segítséget kaphatnak a' köz­ponti pártlapokból és folyóiratokból. A párt káderpolitikai elveinek megvalósítása A kádermunkát a vezetés szerves ré­szének tekintjük. A kóderek kiválasztása, 1 evékenységük megítélése, a politikai meg­bízhatóság. a képzettség, a szakmai felké­szültség. a vezetői képesség és nem utol­sósorban a végzett munka é6 magatartás alapján történt. A kádermunkában a párt­s/.ervek elvszerűségre, a szublektivitás ki­zárására törekedtek. A megyei pártszer­vek hatáskörébe tartozó káderekkel rend­szeresen foglalkoztunk, munkájukat figye­lemmel kísérjük, és a határozatok 6zerint minősítjük őket. A megvel pártbizottság beszámolóla k&­zülte a pártértekezlettel: az állami, gazda­s''Sí. politikai-társadalmi testületek veze­tőinek nagy többsége megfelel a növekvő követelményeknek. Nem volt igazuk azok­nak. akik a gazdaságirányítás mechaniz­musának megváltoztatásakor arról beszél­lek. hogy C6ak teljesen úi káderek lesznek képesek Irányítani. Akadtak azonban olyan állami, gazdasági vezetők, akik ön­állóságukkal visszaéltek, és anyagiasság­ból. harácsolási váavból megsértették tör­vényeinket. vagv elnézőek voltak a tör­vénysértőkkel szemben, s emiatt, kellett felelősségre vonni, vagv leváltani őket. Egyes gazdasági vezetőknél a sikerek foly­tán elbizakodottság is tapasztalható. Az állami és gazdasági személyzet} mun­ka a pártszervek irányításával sokat fej­lődött. A szövetkezeti személyzeti munka kialakításában még csak a kezdetnél tar­tunk. Fontos, hogy politikailag, szakmai­lag megfelelő személyzeti felelősök kerül­jenek a kisipari és a mezőgazdasági szövetkezetekbe is. A káder- és személyzeti munka pált­ellenőrzését több körülmény nehezíti. Egyes minisztériumok, főhatóságok fi­gyelmen kívül hagyták a helyi pártszer­vek káderhatáskörét. Személyi döntéseik­ről nem, vagy utólag értesítették a párt­szerveket. Problémát okozott, hogy egyes pártszervezetekben a személyi kérdések­kel nem a pártvezetőség, a taggyűlés, ha­nem egyedül a párttitkár foglalkozott. Kádermunkánk feladata, hogy társadal­mi, gazdasági szerkezetünk sajátosságai­nak megfelelően biztosítsa a fizikai dol­kozók megfelelő számarányát a párt-, állami és tömegszervezetek testületeiben. Fontosságuknak megfelelően kell a nő­ket és fiatalokat társadalmi, gazdasági tisztségekbe léptetni. Érvényt kell sze­reznünk a X. pártkongresszus irányelvei­ben javasolt követelménynek hogy a gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakemberek legyenek. Határozot­tabban kell számon kérnünk a vezetőktől a párt politikájának végrehajtását, az üzemi, szövetkezeti demokrácia megtartá­sát, a demokratizmus fejlesztését. Fel kell lépnünk az intézkedéseikkel a közösségi tulajdont sértő, a fogyasztókat károsító gazdasági vezetőkkel szemben. A párt­szervek megfelelően éljenek hatáskörük­kel a káder- és személyzeti munkában. A pártélet kérdéseiről A pártélet lenini normái általában ér­vényesülnek a pártszervekben és szerveze­tekben. Szélesedtek a párton belüli de­mokrácia keretei. Különösen a választá­sok formája és politikai tartalma fejlődött számottevően. A jelölő bizottságok előze­tes megválasztása, a titkár külön és tit­kos választása, a több jelölés lehetősége — mind a pártdemokrácia izmosodásának mutatói. A párttagság jobban megtanult élni demokratikus jogaival. Nyíltabb és őszin­tébb a légkör a párt különböző fórumain, bár még akadnak passzivitásba fulladt testületi ülések, formális taggyűlések. A párttagság egy része nem elég aktív a ha­tározatok melletti kiállásban, a végrehaj­tásban. A párhatározatok melletti nyílt kiállást és a döntések megvalósítását a Jövőben jobban számon kell kérni min­den kommunistától megyénkben. A párt­élet demokratizmusának teljesebbé tétele együtt kell, hogy Járjon a centralizmus további szilárdításával. Jobban kell hang­súlyozni a párttagság nevelésében a jogok és kötelességek egységét. Előbbre haladtak a pártszervezetek a kollektív vezetés érvényesítésében is. Minden lényeges kérdésben kellő elemzés, sokszor szenvedélyes elvi vita alapján döntenek a párttestületek, a pártvezető­ségek. A kollektivitás erősödésével együtt nem jelentkezik megfelelő következetes­séggel a pártvezetőségek tagjainak egyéni felelőssége a határozatok végrehajtásában. Szélesedett a párton belül a beszámolá­si kötelezettség. A végrehajtó bizottságok, pártvezetőségek mind alaposabban be­számolnak a választott testületeknek és a taggyűléseknek, bór a rendszerességben még további tennivalók vannak. Fejlődött a párton belül a kritika és önkritika, amelyet lemérhettünk a tag­könyvcsere, és most az augusztusi és szep­temberi taggyűlések során. A kritika el­vlbb és kevésbé szélsőséges, helyenként azonban még határozatlan és általános. A bírálók olykor — több helyen joggal — félnek a megtorlástól. Az üzemekben, szö­vetkezetekben és hivatalokban ért már hátrány párttagokat azért, mert nyíltan felvetette a gazdasági vagy hivatali vezető hibáit, mulasztásait. A párttagság, de főleg a vezető beosz­tásban dolgozó elvtársak egy része hamar megsértődik a kritika miatt, a helyes bí­rálatot sem tekinti elvtársi segítségnek. Az is probléma, hogy a jogos kritikát gyakrari nem követi az önkritika és — ami a leg­rosszabb — elmarad a hibák kijavítása. A jövőben fejleszteni kell a pártban a bírá­latot, önbírálatot. és a bírálókat a Szerve­zeti Szabályzatban foglaltak szerint meg kell védeni. E követelmények megsértőivel szemben szigorúan kell eljárni. A IX. kongresszuson elfogadott Szerve­zeti Szabályzat megyénkben is erősítette a párt eszmei, politikai, szervezeti és cse­lekvési egységét, segítette politikánk meg­valósítását. Helyes volt a tagjelöltség meg­szüntetése. Egészségesen növekszik a párt taglétszáma. Javult a párttagok kiválasz­tása. bővül az ajánlók köre a párton be­lül, és a KISZ-szervezetek is mind jobban élnek ajánlási jogukkal. A megyei pártbizottság beszámolója megállapította: a pártszervezetek a szocia­lista építés első vonalában dolgoznak. Ezért a IX. kongresszus és a megyei párt­értekezlet is az alapszervezetek további erősítését szabta meg egyik leglényegesebb feladatként. Jelentette, hogy az alapszer­vezetek egészségesen fejlődtek az elmúlt években. Egyre több az olyan pártvezető­ség, amely alkalmazni képes a párt hatá­rozatait, jól szervezi a párttagokat és a párton kívüliek politikai tevékenységét. Foglalkozott a továbbiakban a megyei pártbizottság beszámolója az egyes párt­szervezetek között mutatkozó színvonal­különbségek okaival, majd megállapítot­ta. hogy a megyei-városi-járási pártappa­rátus eredményesen segítette a választott pártszervek munkáját. A pártélet továbbfejlesztése érdekében adta feladatul a pártértekezlet: A Szegedi Orvostudományt Egyetem l-es számú belklinikájának Izotóplaboratóriumában egy kísérlet ellenőrzése folyik — Továbbra is egyik legfontosabb feladat az alapszervezeti munka színvo­nalának emelése; — nagy figyelmet kell fordítani a párt­tagság létszámának és összetételének fej­lesztésére; — a centralizmus fejlesztése érdekében fokozni kell az alsóbb pártszervek, a vá­lasztott testületek tagjainak felelősségét a párthatározatok, a közösen hozott dön­tések egységes értelmezéséért és végre­hajtásáért; — a pártdemokrácia szélesítése érde­kében még nagyobb figyelmet kell for­dítani a párttagság véleményének kiké­résére a döntések megszületése előtt. A párt munkastílusának fejlődése a további követelmények A párt munkamódszerel együtt formá­lódtak a változó körülményekkel. E vál­tozások máris gazdag formákban jelent­keznek. A párt munkastílusának fejlődését jelzi, hogy a megyei-városi-járási pártbi­zottságok és vb-k többet foglalkoztak te­rületi kérdésekkel. A korábbinál átfogób­ban elemezték területük gazdasági, kultu­rális, szociális helyzetét. Rendszeresebbé vált a területi pártszervek közbeeső párt­bizottságokat, csúcsvezetőségeket irányító munkája. A megyei pártbizottság növelte az alsóbb szervek és az alapszervezetek önállóságát arra törekedve, hogy a kérdé­seket ott döntsék el, ahol a legjobban is­merik a körülményeket. A területi párt­szervek csúcs-'és alapszervezeti vezetősé­ge irányító, szervező munkájának tovább­fejlesztése. a következő években ls fontos feladat. A pártélet kérdéseinél foglalkozott a megyei pártbizottság beszámolója mun­kásőrségünk fejlődésével és erősödésével. A tömegszervezetek és tömegmozgalmak A tömegszervezetek és -mozgalmak áz elmúlt időszakban átfogták a megye la­kosságának többségét, erősítették a párt tömegkapcsolatát, mozgósították a dolgo­zókat a társadalmi, gazdasági, politikai feladatok megvalósítására. A tömegszerveze­tekben és -mozgalmakban dolgozó kom­munisták szívesen vették a munka jobb elosztását, a teendők pontosabb elhatáro­zását.. a végrehajtásban növekvő önálló­ságukat. A tömegszervezetek szervezetileg és politikailag egyaránt megerősödtek az el­múlt években. Vezető testületeik, munká­juk fejlődött, az alapszervezntakben színe­sebb, sokrétűbb lett a tagság tevékenysé­ge. A pártszervek támaszkodni tudtak a társadalmi és tömegszervezetekre, az ott dolgozó kommunistákra. A tömegszerve­zetek jól közvetítették pártunk politikáját a dolgozók körében. A tömegszervezetekben és -mozgalmak­ban dolgozó kommunistáktól azt kérjük, hogy fó figyelmüket a Párt és a dolgozó tömegek közötti politikai kapcsolatok to­vábbi erősítésére fordítsák. A továbbiakban a megyei pártbizottság beszámolója bírálta egyes szakszervezetek tevékenységét, mert elmarad a követel­ményektől a munka termelékenységét elemző üzemi munkájuk. Szóvá tette, hogy a KISZ munkájában a kedvező változások ellenére sem sikerült differenciáltan kielégíteni a fiatalok igé­nyeit. A testnevelési és sportmozgalomban aa eredmények további növelése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a minő­ségi és a tömegsportra. A sportszervek és a vezetők szakmai tevékenységük mellett törődjenek a sportolók eszmei, politikai nevelésével. A beszámolóban foglaltak csak egy ré­sze mindannak az erőfeszítésnek, melyek a IX. pártkongresszus és 1966-os pártérte­kezletünk határozatainak végrehajtásáéit megyénk kommunistái folytattak. Sike­reink számottevőek és bizakodással tölte­nek el bennünket. Hibák, fogyatékosságok is voltak munkánkban. Nem mindig tud­tunk olyan eredményességgel dolgozni, ahogy megterveztük. Olykor váratlan ese­mények ls — mint az árvízveszély — meg­zavarták munkánkat. Megyénk fejlődése bizonyítja pártunk politikai vonalának helyességét. Munkánk, fáradozásunk nem volt hiábavaló. A si­kerek új és még nagyobb feladatok meg­oldására lelkesítenek mindannyiunkat. Haladjunk tovább az eddig kipróbált, he­lyes úton. A megye fejlődése a statisztika tükrében A Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei Igazgatósága a megyei párt­értekezlet küldöttei számá­ra „A megye társadalmi­gazdasági helyzete és fejlő­désének főbb tendenciái" címmel kiadványt szerkesz­tett, amely rendkívül gaz­dag tényanyaggal egészítet­te ki a megyei pártbizott­ság beszámolóját. Az első fejezetben a me­gye demográfiai helyzetét és településhálózatát mutatják be, kitérnek a városok és községek népességének ala­kulására, a lakóhely-változ­tatás Irányaira, valamint a születések számának hul­lámzására. Legrészletesebben a me­gye gazdasági helyzetét mu­latják be a szerzők, amiből kiderül, hogy a megfelelő gazdasági feltételek alapján a megye ipara már elérte a fejlett Ipari megyék szint­jét, a mezőgazdaság pedig mindössze egy megyében fejlettebb, mint Csongrád­ban. A megye lakosságának életkörülményeit tárgyaló fejezet azt bizonyítja, hogy, a fejlett gazdasági háttér alapján a megye lakosságá­nak életkörülményei jobbak az országos átlagnál, bár ami az egyes iparágakat il­leti — s erről szó esik a pártértekezleti beszámoló­ban is — még van lemara­dás. Érdekes tendenciákat mutat a megye lakosságá­nak ún. fogyasztási összeté­tele is. Az egy főre jutó évi átlagos fogyasztás összetéte­lében azonban nem kedve­ző. hogy 1964-hez képiest csökkent az egészségügyi vo­natkozású áruk beszerzésé­re, valamint a kultúrára for­dított hányad. A számok azt jelzik — s ez más vonatko­zásban viszont pozitív —, hogy jelentősen növekedett a lakásfenntartás és -építés aránya. A kötet összefoglalása vé­gül is reálisan állapítja meg, hogy olyan hatalmas változások, mint amelyeit hazánkban 25 év alatt be­következtek, ritkán történ­nek egy nép, egy ország éle­tében. A kötet — amelyet Pász­tor Jakab szerkesztett, munkatársai: Klonkai Lász­ló, Virág József, Szalay De­zső, és Bácsfalusi Ernőné közreműködésével — igen hasznefe segítség annak át­tekintéséhez. hogy a szá­mok alapján is világosan lássuk fejlődésünket, vala­mint a megoldandó problé­mákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom