Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

12 VASÁRNAP. 1970. SÍZEPTEMBER 13. Galambos Ferenc ÁLARCOS ÍRÓK VASÁRNAPI MAGAZIN Dr. Nagy István A kis bajor város még ma is — kilencvennégy évvel Richárd Wagner színházának megnyitása után — megőrizte egykori áhíta­tát. A bayreuthi Festspielhaus talán a világ egyetlen színháza, amelynek nézőterén már több perccel az előadás kezdete előtt némaság uralkodik, s a felvonás végén csak hosszabb feszült csend után tör ki a taps. Az egyórás szünetek végét nem csengetés, hanem — Wagner uta­sítására — háromszor megismét­lődő fanfár jelzi, a kezdet előtt tizenöt, tíz és öt perccel. Né­hány rézfúvós az épület frontjá­nak erkélyéről a soron követke­ző felvonás egyik vezérmotívu­mát szólaltatja meg; ékkor kez­denek gyülekezni a hallgatók, hogy kényelmesen elfoglalják he­lyeiket. Nincs sietség, tolakodás, ruhatári zsörtölődés. Mihdenki áhítatos csendben várakozik a muzsikára. v Amilyen sajátos a szfhház épü­lete, berendezése, szellemi at­moszférája, olyan sajátos körül­mények között keletkezett. Wag­ner eladósodva bolyongott Euró­pa különböző városaiban, szinte bujkálnia kellett hitelezői elől, s a hullámok már-már összecsap­tak felette, amikor 1864-ben a tizenkilenc éves Wagner-rajon­gó II. Lajos a bajor trónra lé­pett, s titkárát megbízta; kutas­sa fel Wagnert, vezesse udvará­ba, mert neki többet ér, mint a fél bdrodalma. A kabinettitkár, Franz Xavér von Pfistermeister hosszú keresés után május 2­án Stuttgartban találta meg Wagnert. Egy rubinköves gyűrű kíséretében adta át urának üze­netét. A tizenkilenc éves király és az ötvenegy esztendős mester között bensőséges barátság ala­kult ki. s II. Lajos intenzív tá­mogatása tette lehetővé, hogy Bayreuthban felépüljön az ünne­pi színház. Wagner eredeti elgondolása szerint a nép színházát akarta megteremteni, amelyben nincs belépődíj, s csak azok látogas­sák, akik nyelvre, származásra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül az ő zenedrámáiért, „összművészetéért" lelkesednek. Célját csak részben tudta elérni, mert a belépődíjat nem lehetett méllőzni, viszont — a háborús éveket leszámítva — Bayreuth mindmáig megőrizte nemzetközi jellegét. A közönség soraiban csaknem annyi francia és angol szót hallani, mint németet. A vendégek között, nyugat-euró­paiak és amerikaiak mellett ép­pen úgy akadnak bolgárok, ro­mánok, jugoszlávok, magyarok, mint japánok és négerek. A nemzetköziség elve a sze­replőgárda összeállításánál is ér­vényesül. Osak néhány nevet emelek ki: Birgit Nilsson, Wolf­gang Windgassen, Martti Talve­la, Thomas Stewart, Theo Adam, Jean Cox, Leonie Rysanek, Do­nald Mclntyre, llosvay Mária. A Nibelungok gyűrűjét a német Horst Stefn, a Bolygó hollandit az olasz Silvio Varviso, a Parsi­falt a francia Pierre Boulez ve-. A z iró, ha nem eredeti nevén bocsátja közre a művét, írói álnevet használ. Ez lehet a családnévtől eltérő név, lehet foglalkozás megjelölése, de álnévnek számít a betűjegy, a betűcsoport is, amely rendsze­rint az író valódi nevéből készül. A XVI. és XVII. században diva­tos volt a családnév görög, vagy latin fordítósa — Juhász Péter­ből így lett Melius, Szántó Ist­vánból Arator. Divatos volt az iró eredeti nevének betűiből ki­alakított anagramma is (Lonzai Abel—Zolnai Béla). Az eredeti név fordítósából lett Gerő Mór­ból öreg Rom, Kelemenből Nem Elek. Márki Sándor nem egy Írá­sát Marquis Jean d'Or névvel jelezte (francia név, ejtése: Már­ki Zsán dor). zényelte. A felsorolt zenedrámá­kon kívül még a Nürnbergi mes­terdalnokok és a Trisztán és Izol­da került előadásra. Wieland Wagner halála óta öccse, Wolfgang Wagner vezeti az ünnepi játékokat. Ámbár a nemzetközi operaéletben nincs olyan rendezői súlya, mint báty­jának volt, az igazi Wagner-is­merők mégis rokonszenveznek színpadi megoldásaival. Köz­ismert, hogy Wagner művészeté­nek egyik varázsa a természet­poézis. Ha „tűzvarázst", „erdő­zsongást", vagy „nagypénteki va­rázst" ír, elkerülhetetlen, hogy amit a zene aláfest, legalább szí­nekben, jelzésszerűen megeleve­nedjék. Wolfgang Wagner stí­lusosan járt el — hogy csak egyetlen példát említsek — ami­kor a Mestredálnokok második felvonásában Hans Sachs háza fölé jelzésszerűen néhány bodza­ágat „helyezett", hogy vizuálisan illusztrálja a gyönyörű Flieder­monológot. (Az utóbbit nálunk tévesen fordítják orgona-mono­lógnak; az opera cselekménye jú­nius 24-én, János napjón ját­szódik, amikor már nem virág­zik az orgona, s a régi német nyelvben a Flieder bodzát jelen­tett.) Ahogy nélkülözhetetlenek a színpadon azok a tárgyak, ame­lyekhez Wagner vezérmotívumo­kat kapcsol (kard, lándzsa, va­rázssisak), éppen úgy nincs hite­les Lohengrin-előadás hattyú nél­kül vagy hiteles TannhSuser­előadás Wartburg vára nélkül. Wolfgang Wagner rendezéseiben a túlzott absztrakciókkal szem­ben egészséges realizmus egye­sül a modern szinpadmüvészettel. A bayreuthi ünnepi játékokat nemzetközi ifjúsági találkozóval kötik össze. A muzsikusi pályá­ra készülő fiatalok a legkülön­bözőbb országokból érkeznek, ze­netudományi előadásokat hallgat­hatnak. önálló hangversenyeket rendezhetnek. Az idén ünnepel­ték az ifjúsági találkozók 20 éves jubileumát. Az elmúlt két évtized alatt 60 nemzet képvise­letében 8000 fiatal muzsikus vett részt a találkozókon, amelyeket Herbert Barth sajtófőnök szer­vez, és minden évben több fia­tal magyar művészt is vendégül lát. (Barth néhány évvel ezelőtt a kormány meghívására Buda­pestre látogatott, magyar felesé­gével.) Az ifjúsági találkozó kis­számú magyar résztvevői közül négyen az egykori Szegedi Ze­neművészeti Szakiskolában foly­tatták tanulmányaikat, a Tömör­kény-gimnáziumban érettségiz­tek. A modern művekből össze­állított záróhangversenyt Boulez vezényelte, s — mi tagadás — jogos büszkeség töltötte el e so­rok íróját, amikor a legjobb mu­zsikusokból válogatott zenékar gordonkaszólamában a konzerva­tórium két volt növendékét pil­lantotta meg. Az ifjúsági találkozók egyik célja a sok között, hogy Bayreuth nemzetköziségét ápolja, és lépést tartson korunk muzsikájával. A nemesi előnév, vagy a csa­ládnév megcsonkításából is sokan alakítottak írói álnevet, például: Gábor Andor — Bor, Heltai Je­nő — Elta. A szülőhely, vagy a lakóhely is sok írói álnévnek lett a forrása. Irodalmi eredetű álne­vek: Punyin (Turgenyevtől) — Kosztolányi Dezső, Nana (Zolától) — Nadányi Zoltán, Puck (Shakespeare-től) — Szép Ernő. Az írói álnév nagyobb számban a középkortól jelentkezett, és el­terjedése a könyvnyomtatáshoz fűződik. Az álnév felvételének egyik főoka az egyházi és világi hatalomtól való félelem, amely üldözte az uralkodó rendszerrel ellentétes haladó vallási, politi­kai, társadalmi eszméket. A for­radalmi vitairatok, pamfletek legnagyobb része ezért vagy névtelenül, vagy álnév alatt je­lent meg. A reneszánsz nem egy írója polgári nevét azért vál­totta fel görög vagy latin névvel, mert előkelőbben hangzott, s egyben a klasszikus irodalmak megbecsülését is jelezte. Mások azért választottak írói álnevet, hogy sikerüket ne társa­dalmi rangjukkal, hanem tehet­ségükkel vívják ki, mint például Erzsébet román királyné, aki Carmen Sylva néven írt. Nőírók gyakran használtak férfineveket: George Eliot eredeti neve Mary Ann Evans, George Sand-ot pe­dig Armandice-Lucile-Aurore Dupinnek hívták. Jó néhány írói álnéven vált híressé. Elég, ha Stendhal (Henry Beyle), Mark Twain (Sámuel Langhorne), Mo­liére (Jean-Baptiste Poquelin) nevét emiitjük, a magyar iroda­lomból pedig Vas Gerebent (Ra­dákovics József), és Ignotust (Vei­gelsberger Hugó). A legtöbb írói álnevet egyébként újságírók használták. A rekordot mindmáig Vörös Vidor, az aradi Alföld szerkesztője tartja, aki közel ki­lencven különböző álnevet hasz­nált. A magyar írói álnevek gyűjte­ménye vaskos kötetet tesz ki. Vörösmarty Mihály álnevei (Áb­rándfy, Csaba, Kalóz, Virág Ala­jos) a romantikában gyökerez­nek. Petőfi Sándor álnevei (Fö­nögei Kiss Pál, Örömfi, Vidor, Sólyom Sándor, Lator György) a költőre és korra egyaránt jel­lemzők. Tompa Mihály, aki vi­déki falucskában élte le egész életét, nem véletlenül választotta a Remete Pál álnevet. Arany Já­nos Ariánus, Hajnal Péter, Va­donfy Bertalan s az Akakievics Akaki álneveket használta. Eöt­vös József szívesen használta az Agricola, és az Egy magyar ál­lamférfi álneveket. Jókai Mór Sajó, Aggteleki, Csalóközi, Kakas Márton stb. álnevek alatt írt, Kis­faludy Sándor álnevei közül a Himfy mindmáig ismert. Tömörkény István Förgeteg álneve kedvenc novellahősének, Halbőr Förgeteg Jánosnak állít emléket. Ady Endre sok álneve közül az Adieu, Andi, Diósadi neveket használta a legszíveseb­ben. Móra Ferenc, aki gúnyos­bölcs írásokban figurázta ki a Horthy-rendszer krajcáros kul­túrpolitikáját, igen sok álnevet használt. (Dalos Rigó, Szegedi Lőrinc, Tanyai Tamás stb.). Ba­bits Mihály pár versét Tass Jó­zsef néven telte közzé a Nyugat­ban. Bányai Elemér mint Zuboly lett közismert. Krúdy Gyula ál­nevei közül a Rezeda Kázmér egyik regényhősére, a Szigeti re­mete pedig margitszigeti lakhe­lyére utal. Gábor Andornak a bé­csi emigrációban sok harcos, Horthy-ellenes írása jelent meg Robogó Máté névvel. Gárdonyi Géza a többi között a Figurás Gézát, a Göre Gábort is hasz­nálta. Mindenki tudta, hogy a Zsiga bácsi álnév alatt Móricz Zsigmond rejtőzködik, s Osváth Ernő, a szigorú szerkesztő és kri­tikus nem véletlenül használta a Mord Ervin álnevet. ARANY­MONDÁSOK i. Hovatovább úgy alakul a für­dőruha-divat, hogy a strandokon a szemérmes ember két fügefa­levelet tesz a szemére. 2. Hogy milyen volt a tévéműsor tegnap este? Egyik szememen be, a másikon ki. 3. . N. a múltkor azt mondta X.-ről. a főnökéről: azért adja utasítá­sait telefonon, mert nem biztos a helyesírásban. 4. — Képzeld. Jenő. ezt a nyava­lyás Brahováczot nem lehet megvesztegetni! — Miért? Olyan becsületes ember? — Dehogy. Olyan sokat kér. 5. Két férfi „káderezi" a hölgy­munkatársakat. — Miből gondolod, hogy Mal­vinka nincs még férjnél? — Te talán nem vetted észre? Minden reggel más irányból jön a munkába. 8. Már elhangzott a mérkőzést jelző gongütés, amikor az edző hirtelen átbújik a ring kötelén és odaszalad tanítványához; — Tudod, nem akartam eddig szólni neked, de most már meg kel] mondanom ... Ujjával az ellenfélre mutat és így folytatja: — Egy héttel ezelőtt láttam őt sétálni a feleségeddel. Kézenfog­va mentek! 7. — Bocsásson meg, hogy úgy bámulom. Hihetetlen, mennyire hasonlít a feleségemhez, persze a bajuszt kivéve... — Hiszen nincs is bajuszom. — önnek nincs, de a felesé­gemnek van. Polner cf^nr Zoltán oZjEjL Förgeteg sír: ördögök nevetnek. Orkán zúdul: ördögök dobognak. Hajladozik holdas erdő, ringatja a holtat Jegenyéink majd elszállnak, reszketnek a vézna házak. Iszonyatos förgeteg sír, patások nyihognak benne: lóg a nyelve, arca sápad, fehér teste csontig szárad. Ez a szél ma éjszaka már akasztott embert hintáztat KÁRTOJÁS Vetem napszállatra szomszéd udvarába: átkozott hitványság loccsanj földporára. Kotolj kotló felhőt, felhőben tűzlángot Kormos szoknyájába fogja föl a házat Fogja föl az udvart villám-pöndölyébe! Fakadjon ki száján sikoltozó vére. Kotolj kotló, kotolj költsd ki boszorkányod: szomszéd udvarára átvetem az átkot LEGÉNYFOGÓ Beszólítom udvarról a Napot Patakzó fénybe öltözöm. Lángolj, lángolj sápadt arcom, tündöklő haragban alszom. Hajamról csepeg a korom. Tüzes nyállal itatlak ma éjjel. Testem virágos ünnepén. Jaj, duzzadó holdas mellem: galamb sír a förgetegben és fehér ágyam csupa vér. Halotthalványan kimész az ajtón. A keszkenőm testedre hűl. S én csontomig lázas-boldog sugárzó gyertyákat gyújtok eleven lábnyomod körűL FARSANGI KAKAS Halál-hideg hajnal: késem virít benne. Didergő kakasom véredet kell vennem. Véredet is veszem taréj-tubarózsa. Fröccsentem az égre, jószágőrző ólra. Köszvény felhők ellen, tüzes férgek ellen: didergő kakasom virágozz késemben! BAYREUTH, 1970 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom