Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

a VASÁRNAP. 1970. SZEPTEMBER 13. Válogatnak és elfogadnak Divatos szakmák — A közismereti tárgyak becsületéért — A bukási adatokról Az újjáépítés professzora Egy iskola — két Intéz­mény, címeztük minapi ki­tekintésünket Szeged és a megye általános iskoláiról. Oktató-nevelő munkájukat elemezve tárgyi és személyi aránytalanságokról, illetve az iskolák területi elhelyezke­déséről szóltunk, mint a színvonalkülönbségek fonto­sabb eredőjéről. Tettük mindezt a kongresszusi irányelvek kitételén tovább gondolkodva, mely pártunk elvárásait így summázza: „Az azonos típusú iskolák között fokozatosan szűnje­nek meg a ma még jelen­tős színvonalbeli különbsé­gek". Hosszabbítsunk a kép­zeletbeli vektorokon. Érde­mes néhány mondatot szen­telni a középfokú intézmé­nyeknek is. Fenntartásaink változatla­nok. Szeged és a megye kö­zépiskolái — továbbá a me­gyei városok, illetve közsé­gek középiskolái —nincsenek egy súlycsoportban. Szege­den a gimnáziumok erősek, legfeljebb egyéni ügy, kinek melyik szimpatikusabb. A Radnóti, Ságvári és Tömör­kény gimnáziumokban álta­lában a túljelentkezés okoz adminisztrációs nehézséget, a helyhiány miatt kimaradók másutt próbálkoznak. Idén a Radnótiban terven felüli osztályt is engedélyeztek. A színvonalkülönbség beiskolá­zási kérdés, a szakközépis­kolákban is: a fiúk előszere­tettel választják az autósze­relői, lányok az egészségü­gyit, közgazdaságit, míg a textilipari, mezőgazdasági és időnként az építőipari helye­ken gyérebb a választék. A szakmai elmélet és gya­korlat elsajátításában átla­gon felülit produkálnak a volt technikumok — igaz vi­szont, közismereti képzésük színvonala már kevésbé egy­értelmű. A szakmunkáskép­zőkbe jelentkezők többsége vagy gyenge tanulmányok­kal, vagy azért érkezett, mert máshova nem vették fel. Érthető tehát, ha a köz­ismereti tárgyak oktatása itt még kevesebb eredménnyel jár. A folyamat tulajdon­képpen természetesnek lát­szana, ha ezeken az intéze­teken belül sem találnánk olyan látványosabb szakokat, mint a rádió- és tévészere­lő, fodrász, kozmetikus stb. A divatos szakmákban na­gyobb a választék, a szelek­ció, következésképp az ok­tatás színvonala is. Ellen­példa a fentebb már emlí­tett építőipari és fémipari szakma. A közelmúltban be­vezetett emeltszintű képzés­től pedig köztudomásúan magasabb elméleti színvona­lat várnak. Tegyük hozzá tárgyilagosan: o szakmun­kásképzők idei beiskolázása jobban sikerült a korábbiak­nál. Elsősorban a szegedi járásból kerültek ide tehet­séges fiatalok. Ami pedig a szegedi kö­zépiskolák pedagógus-ellá­tottságát illeti: még az álta­lános iskolákban is sok kö­zépiskolai tanár működik. Ugyanakkor Csongrád me­gye ló néhány középiskolájá­ban hiánycikk a szakos ta­nár — elsősorban matemati­kából és idegen nyelvből. Dr. Szalontai József, a me­gyei művelődésügyi osztály vezetője némi nosztalgiával állapította meg: a társadal­mi ösztöndíjasok nem min­den esetben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Persze marad még vonzerő: a kedvezményes lakásépítési hited (idén 200 igénylő és 96 jogosult pedagógusból 40 ka­pott), illetve a szolgálati la­kások (évi 1 millió 600 ezer forintból körülbelül 6—8 la­kást tudnak vásárolni, kiosz­tani). Tö&b szakközépiskolában a közismereti oktatás rovására szorgalmazzák a szakmai képzést. A szakközépiskola és a szakmunkásképző jel­legének különbségeit figyel­men kívül hagyó szemlélet kihat a diákok egyoldalú fejlődésére, hiányos általá­nos műveltségére, ugyakkor a tantestületekben is felesle­ges szakoktatói hegemóniá­hoz vezet: a közismereti tár­gyak pedagógusai érthetően idegenkednek az ilyen intéz­ményektől. A vásárhelyi Kossuth Zsuzsa szakmunkás­képző igazgatójának például éppen abból a megfontolás­ból nevezték ki a Bethlen gimnázium egyik kitűnő hu­mán-tanárát, hogy szerezzen becsületet a közismereti tár­gyaknak. „Az ésszerű átcso­portosítások folyamatában célunk a pedagógusok köz­gondolkodásának erősítése" — érvelt a művelődésügyi osztály vezetője. o A bukási statisztikára is érdemes odafigyelni. Tavaly a megyei gimnáziumokban 6,1 százalék, az ipari szak­középiskolákban 10,4 száza­lék, a mezőgazdasági szak­középiskolákban 17 százalék az elégtelen bizonyítványt szerzett tanulók aránya. Szű­kítsük a kört. Csupán a leg­kedvezőbb helyzetű gimná­ziumokat hasonlítva össze, a vásárhelyi Bethlen gimnázi­um 4 százaléka, a mórahal­mi gimnáziumban 29,7 szá­zaléka bukott meg. A kü­lönbség döntően adódik a beiskolázásból, a komoly ha­gyományú intézmények vá­logatnak — a frissebbek 'olykor elfogadnak új diáko­kat. Gimnáziumokban álta­lában nem okoz túlságos fej­törést a tárgvi ellátottság — viszont az úgynevezett tár­ca-közvetlen szakközépisko­lák hasonlítatlanul gazda­gabbak oktatási eszközökben néhány más társuknál. A feladatok tehát kézenfek­vőek. Nikolényi István HŰSZ ÉVE, 1950. szept. 13-án, Hévízen halt meg Jáky József, műegyetemi ta­nár, talajmechanikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagja, Kossuth-díjjal az el­sők között kitüntetett tudós. Jáky József 1893-ban, Sze­geden született, itt járt kö­zépiskolába, majd oklevelét a budapesti műegyetemen kapta meg 1915-ben. Diplo­mamegszerzése után mind­járt a műegyetemen kapott tanársegédi állást, és 1918­ban az addigi munkássága elismeréseképpen adjunktus­sá nevezték ki. Azon keve­sek közé tartozott, akik már a húszas években megsze­rezték a műszaki tudományi doktorátust. Pályáján ettől kezdve egyre eredményeseb­ben haladt előre. Talajme­chanikai kérdésekkel foglal­kozva olyan újszerű megál­lapításokat tett, hogy 1927­ben elnyerte a Smith Jere­miah ösztöndíjat, és egy évet Terzaghi professzor, a ta­lajmechnika megteremtője mellett, a Massachussets In­stitute of Technology-ban dolgozott, ahol behatóan megismerkedett a beton és egyéb burkolatok talajme­chanikai kérdéseivel. Haza­térése után a műegyetemen magántanárrá nevezték ki, majd 1939-ben a közlekedési és vasúti tanszéken nyilvá­nos rendes tanár lett. A műegyetemen a világ egyik első talajmechanikai labora­tóriumát szervezte meg, amit 1941-ben tanszéki rangra emeltek, s első pro­fesszora Jáky József lett. A külföldön szerzett ta­pasztalatokat továbbfejleszt­ve, behatóan foglalkozott az utak altalaj-vizsgálatával mind elméleti, mind gyakor­lati szempontból. Ezen a té­ren elért eredményei szinte egyedülállóan segítették a korabeli betonútépítés kivi­telezését, a talajmechanikai követelményeket kielégítő al­talajra építhető 13 cm-es burkolatok alkalmazását. Üt­törőek azok a kísérletei is, amelyekkel a földutak ce­mentstabilizációs kérdéseit sietett megoldani. A II. világháborút követő­en, a rombadőlt fővárost és az országot az elsők között sietett szaktudásával segíte­ni. Az ebben az Időben ké­szített szakvéleményeivel az újjáépítés munkáját nagy­mértékben elősegítette. Több nagy létesítmény; a Ferihe­gyi repülőtér, a Földalatti vasút, a Dunai Vasmű ter­veinek elkészítésében is ak­tívan részt vett, mert hittel hirdette munkatársai köré­ben, de bármerre megfor­dult szakmai körökben, hogy ez az ország talpra fog áll­ni, amihez sok becsületes mérnökember is kell. Jáky József amellett, hogy a jelenleg alkotó mérnökge­neráció képzésében a kated­rán részt vett. tudott időt szakítani arra is, hogy tudo­mányos munkásságot fejtsen ki. Az itthon és külföldön megjelent szakdolgozataival, szakkönyveivel, saját kutatá­si eredményeivel nemzetközi. elismerést érdemelt ki, s több külföldi szakegyesület tagjául vagy tiszeletbeli tag­jául választotta. A számos cikke, dolgozata és szakkönyve közül csak a két legjelentősebbet emeljük ki; Talajmechanika, alapfo­galmai és technikai alkalma­zásuk, valamint a Földnyo­más című könyveket, ame­lyek a mai szakember szá­mára is igen értékes isme­retanyagot tartalmaznak. TUDOMÁNYOS eredmé­nyei elismeréseképpen, és az újjáépítésben való aktív részvételéért 1948-ban az el­sők között tüntették ki Kos­suth-díjjal. Az 1941-ben ka­pott akadémiai levelező tag­ságot követően, 1950-ben, közvetlen halála előtt, az MTA rendes tagjává válasz­totta. Jáky József érdemei a tu­domány,' a gyakorlat és az újjáépítés terén elévülhetet­lenek. Bátyai József iSife . {JÍ-:: ÍS?:. Áz épülő Gagarin • i tr tt r, Hoeromu Mind tnpozlnsahb képet nyújt az épüld Gagarin Hderómü, mely nemcsak Észak -Magyarország legnagyobb Uyen Jellegű üzeme lesz, de az ország energiaellátá­sa szempontjából Is egyike a legjelentősebb erőműveknek. MTI fotó — Manek Antal Gerencsér Miklós — Különös ... De hát mit is tehetnék ... Alig­ha tévednék abban, hogy fölötteseim behatóan ismerik ezt a regényes szituációt. Ilyen ritka személyi ügyekről nyilván tudomása van Himm­ler birodalmi vezető úrnak is. Az ám, jó, hogy eszembe jut.: azt hiszem, nem követek el indiszk­réciót. ha tájékoztatom főherceg urat Himmler birodalmi vezető úr kívánságáról. Ma érkezett az utasítás, hogy küldjünk kimerítő jelentést ar­ról. hogyan segítik a Volksbund vezetői a Ma­gyarországon működő német katonai és politikai tényezőket, különös tekintettel a front mögötti területek biztonsagára. Könnyű dolgom van. sze­rencsére a lehető legiobbakal jelenthetem a Volksbundrol és személy szerint főherceg úr­ról is. A gyenge bőrű, rózsásan ráncosodó Kóburg­Góthai Rajner bekapott egy puncsdesszertet, majd ónixgombos kézelőjét visszacsúsztatta ka­bátujja alá. — Arra kérem, kedves Volkhard, hogy ne tú­lozza el az érdemeimet. Egyúttal a figyelmébe ajánlom ezt az apróságot. Kicsire hajtogatott cédulát húzott elő, két ujja közé csípve, a zakó szivarzsebéből. Átnyújtotta a századosnak. Volkhard nem látott mást a papíron, csak nyolc utcanevet és nyolc házszámot. — A szökött katonák?... — Igen. — Ami a jelentést illeti, tényként szeretném benne megemlíteni az elintézést. A főherceg ezúttal egy moccadesszertet kapott be. — Mind a nyolc magyar tiszt. Szálasi hata­lomátvétele óta bujkálnak Lébényben. Várják, hogy napokon belül vége legyen a háborúnak. Hunyorgott a villanyfény a csillár borostyán­színű buráiban. Gyenge lökés mozdította meg a fotelt Volkhardt alatt. — A tiszt urak óhaját egyéni kívánságként fogom kezelni. Számukra napokon belül vége lesz a háborúnak. Halkan morgott a kétéltű személykocsi alapjá­rata, a műszerfal számlapjairól gyér, hideg röntgenfény sugárzott az utastérbe és a sofőr SS-katona bőrkesztyűs keze úgy aludt a volá­non, mintha ezer esztendeje nem változott volna a mozdulata. Kint anyaggá nehezült a késő őszi éjszaka, sötétje tömör volt, mint a Gestapo vil­lája, vagy a mozdulatlanul álló őr a kapu előtt. Bizonytalan félelem hidege járta át Flaragó Bé­lát. Nem értette, mit keres hajnali negyed négy­kor a kétéltű jármű jobb hátsó ülésén, miért ri­asztották fel éjfél után kellemes ágyából, hogy egy hipnotizált holdkóros reflexeivel átjöjjön vármegyeházád lakásáról ide az Andrássy út 12—14-be, a Gestapo parancsnokságara, SS­egyenruhába öltözzön, s kiszolgáltatottan várja, mit tartogat számára ez a cseppet sem kellemes éjszaka. Nehezen kászálódott a sofőr mellé Schultz őr­mester, súlyától rugózott a kocsi, miközben el­igazgatta ültében gumírozott köpenyét. A kétéltű mögött berregni kezdett a teherautó motorja. „Beszállni!" — hallatszott a futtából elhadart parancs és Faragó ráismert a hangról Szénási Józsefre, a Gestapo összekötőjére, aki nemsokára melléje ült. Szenvtelen hangon beszélt a sofőr tarkójához: — Síkos az űt. Negyven kilométeres sebessé­get kérek. Indulás. Már nem tudta letagadni maga előtt Faragó, hogy fél. Meglepő helyzetére semmi elfogadható magyarázatot nem talált. Hova viszik és főképp miért? Schultz őrmestert jól ismerte, mint az operatív szakasz parancsnokát, Szénási József Gestapo-öszekötővel meg éppenséggel pertu ba­rátságban volt, mégis úgy kezelték, mintha itt se lenne a kocsiban. A legrosszabb is megfor­dult a fejében, a gondolattól hűlni kezdett ge­rincében a velő, de aztán legyűrte rémületét 7­miért öltöztették volna SS-egyenruhába, ha ki akarják végezni? Nem ismerte ezt a vidéket. Azóta, hogy októ­ber közepén Győrbe került, ritkán hagyta el a várost, mint a Nemzeti Számonkérő Szék polgá­ri felderítésének helyettes megyei parancsnoka. — Nem vagy álmos? — kérdezte tőle gyanús rokonszenvvel Szénási. Megrezdült, mint a gyenge háló a szél érin­tésére. (Folytatjuk.) a Vidám Parkról Hivatalosabb neve ko­molyabb: kultúrpark, de a gyerekek csak Vidám Parknak ismerik. Mert májustól októberig való­ban a vidámság parkja az újszeged! Ligetnek ez a sarka. Mekkora? A területe nem kicsi: öt hold. Játékállomá­nya annál inkább: sok­sok minden hiányzik még. Van már dodzsem, hullámforgó, óriáskerék, gyerekautó- és gokart­pálya, tizenkét hajós hajóhinta, forgó hordó. Ennyiben hasonlít a fő­városi nagy Vidám Parkhoz. A játékok ter­mészetesen jóval kiseb­bek, a forgalom is az. Az ügyességi játékokat egyelőre a céllövölde, a halász-játék képviseli kevesebb sikerrel, s hi­ányoznak a játékauto­maták. 0 Múltja? 1964. május elsejére hozták létre a parkot. Nagyrészt társadalmi munkában, a játékok közül is jónéhányat üzemek, vállalatok ajándékoztak a park­nak. A játékokat keze­lő dolgozók egyrésze a téli holtszezonban nye­reménytárgyakat — ba­bákat, bohócokat, sap­kákat — gyárt. Hat éve, persze, még tulajdon­képpen csak egy igénye­sebb játszótér volt a Vi­dám Park, van tehát fejlődés, ha nem is olyan, mint más váro­sokban. 0 Jövője? összefügg azzal a gonddal, amelyet a Li­get fejlesztése okoz. Van olyan vélemény is, hogy nem illik a Liget hangulatához. Forgalma különösen azóta csap­pant meg, hogy meg­szűnt a családoknak kedvezőbb átrándulási lehetőséget biztosító vil­lamos, s nagy konku­renciát jelent a most­már minden évben itt vendégeskedő Lima­park, amely jobban megközelíthető helyen üti fel sátrait. Arról azonban nincs vita, hogy á városnak és környé­kének szüksége van ilyen szórakozóhelyre is. Fejlődése az elmúlt év­ben kissé megakadt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom