Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-24 / 224. szám

CSÜTÖRTÖK, ím SZEPTEMBER 34. 3 SZEGEDI MUNKASELET jönni, mert. május óta se ra raknák, fel sem érnék a tudtam semmit csinálni a tetejét. lakással. Csak a koszt va- Papiron Ferencziék össz­kartuk fel, erre megint ez- komfortot kaptak. Irigyelt reket kellene rákölteni. De gazdagok lettek. A valóság­HEIVRÓ A HÁVÉ A ~«RE.NET azt mondják, a házat úgyis ban még fürdőszobájuk ^dro vihar T^nSStto f€l kel1 üiítani- mert van S111CS- Ha az -ajándékba" aooro vinar, a gerenoaKaris benne életveszélyes lakás is, kapott lakást rendbe akar­í SSSdé pSaftr iSS nü,cs az íanekOZnÍ' arra tizezrek kel­i u u i , ,. iKV-nak penze ra. lenek. Lra a -r aVl/rtn/tl a ocalaHa a «, i Honnan kaptunk volna se- Ferenczi a falemezgyar­gitséget? A férjemnek mar ban dolgozik. Anyagmozga­régen meghaltak a szülei, tó. Ha sokat túlórázik, nekem is csak anyám él, de 2400-at is megkeres. Válla­ö, szegénykém, beteges. Nem latától ő sem vár segitsé­is kellett nekünk soha se- get. Nem várhat. A költö­gítség, beosztottuk a pénzt, zéshez sem adtak kocsit, nem rösteltük a munkát. Akkor éppen nem volt. Fe­Szakszervezeti segélyt azt renczi István egyébként öt kaptunk, két-háromszáz fo- éve munkásőr. Nem is vár rintot, de hát idén mi ket- ezért ellenszolgáltatást. De szer költöztünk, innen a la- amikor bajban voltak, so­„m-ai kó elvitte a gáztűzhelyt, kat töprengett azon is, hogy megbrronyosodha tek erről, nekünk keUet vennj kétezer üy€smit is figyelembe le­forintért ujat. meg a be- hetne venni, vezetési dijat is fizetni. A Vöröskereszttől kap­tunk háromezer forintot, az nagy segítség volt, mert a. , , , ,, amikor a kicsi született, a kora erőtartalékkal kell ren- mosokonvhaban nem tud. dfelkezme egy csaladnak. ha t k kj fözni két hét szaritoban laktak. - * kezet is igény- f6iéltük m^den tar- ;1ok ™ltak hozzájuk az em T Tnt€ nundent talélcunkat Az aekünk sze- berek- A gyerekeknek so­jenesére mindig volt, spo- sem volt annyi játékuk, mint noltunk, gyújtottunk. ELLENSÉGEK. A vetésé a fagy. a jég, a bogár. Meg a ka. az alkohol, a családé a betegség, a baleset. És a belvíz. Még szerencse, hogy évszázadok alatt a család akklimatizálódott, hozzá­szokott mindenfajta kárte­vőhöz. A vetést védi gazdája, a házat, aki lakja. A családot a társadalom. De eléggé-e? Melléjük áll-e. ha betegség, baleset, belvíz sújtja őket? Ezen a nyáron azok is ket, becsukták szemüket, hogy ne kelljen elismerniük a társadalom egységét. De aki kinyitotta a szemét, az azt is meglátja. Hogy mek «5ra> keil kezdenie. KONYHÁBAN" Ft renczi Istvanék most az Április 4. útján laknak a 48. számú házban, egy kétszobás la­kásban. Azelőtt az Odessza próbában'" 22-ben laktak egy szárító­helyiségben, eredetileg pe­dig a Nádas utca 5-ben. Nem lehet régi házasoknak nevezni őket: 1962-ben ke­rültek össze. De már négy gyei-ekük van; Albérletben kezdték az eletet, majd kiverekedtek maguknak, hogy ideiglene­Ez a ház más. Itt nem sze rétik a gyerekeket, azt mondják, tőlük potyog a SZOBÁBAN. Bejön a há- vakolat. Halálraítélt ház. zigazda is, kinyitják a té- Nincs egy ép porcikája, vét. Más nincs is igen a Ferencziné reménytelenül csak a kettős mondja, magyarázza azéle­nagy ágy. egy gyerekheve- tűket. Az életet. A ka­rő, szőnyeg. A vitrines szek- nyarban villamos sikolt, kö­rény a másikban van. Az nyörtelenül egy szobára való bútor eb- Visszanézek. Két apró em­ben az egy szobában el- ^ án a paradicsom kapu. veszne. A falak koszosak, ... . repedtek, az ablakok kere- Jaban- amit v«§r€ megkap­téről pereg, szanaszét mere- t&k. s amit most lakhatóvá dezik a. festék. A két szoba kellene tenni. Szegény gaz­Elsősorban a vezetőktől függ H osszú éveken át kampányokon gondolkodtunk. A gazdálkodás mindenkor legszembeötlőbb visszássá­gainak felszámolására összpontosítottuk a figyelmet, az erőket, az ösztönzési eszközöket. S ha némely területen sikerült is előbbre jutni, kiéleződtek a nehézségek másutt. Emelkedett például a munka termelékenysége, de növe­kedtek az elíekvőkészletek, a termelés, a beruházás fel­lendülése külkereskedelmi egyensúlyunkat veszélyeztette, stb. Napjainkban a vállalatok önállósága és egyértelmű nyereségérdekeltsége — az összes veszélyeivel és hibale­hetőségeivel együtt — megóv az egyoldalúságtői, a szél­sőségektől, szükségessé teszi a gazdálkodás különböző té­nyezőinek arányos, összehangolt, optimális fejlesztését. A fejlesztés összetettségét fejezi ki a hatékonyság követel­ménye. Előrehaladásunk üteme a negyedik ötéves terv idő­szakában attól függ, milyen mértékben növekszik majd a társadalmi munka hatékonysága. Intenzív fejlesztessel az ipar termelésének és a nemzeti jövedelemnek a tervben előirányzott — és sokak által alacsonynak ítélt — növe­kedési ütemét is meggyorsíthatjuk. Az előző két írásban már részletesen szóltunk a munkaerő és az anyagi esz­közök hatékony hasznosításának lehetőségeiről. Most a ve­zetés színvonalának emeléséből adódó további tartalékok­kal foglalkozunk. Ha vállalataink helyzetét, lehetőségeit a fejlett tőkés üzemekhez viszonyítva vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt három fő területen, a műsza­ki-tudományos eredmények gyors üzemi hasznosításában, a belső szervezettség, illetve a hazai, s a nemzetközi sza­kosítás . és kooperáció színvonalában lényeges az elmara­dás. Az első helyen említett tennivalókra a X. pártkong­resszus irányelveiben a következő utalást találhatjuk: „Nö­velni kell a nemzeti jövedelemből tudományt* kutatás­ra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a táv­lati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és a nemzet ­„™ hpW/vnrvetottaL- hrvTváink •» közi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazasat." Ez a ház^más. Itt n^ sze- ! nem kötött' ugynevezett sza" Fontos vállalati feladat az új termékek és eljárások beve Baráti találkoző a Csehszlovák Kultúrában A csehszlovák sajtó nap­, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt központi lapja, a Rudé Právó meg­alapításának 50. évforduló­ja alkalmából dr. Michal Rábek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság nagy­követségének másod titkára szerdán baráti találkozót rendezett a Csehszlovák Kultúra székházában. A baráti beszélgetésen — amelyen részt vettek a ma­gyar sajtó vezető munka­társai — jelen volt Zdenek Horeni, a Rudé Právó he­lyettes főszerkesztője is. KAPUBAN: Amikor a Ujabb siabad iparok akkor, egy kis sütemény' nyel kínálnivalóval minden A Könnyűipari Értesítő legutóbbi száma ismerteti a Könnyűipari Minisztérium kisipari főosztályának köz­cm. . iemdly^t az újabb szabad iparok gyakorlására kiadha­tó iparjogosítványokról. Harmincöt olyan mestersé­get soroltak a képesítéshez bad iparok közé, amelyek eddig bizonyos képesítéshez kötött iparok résztevékeny­ségei voltak. Kizárólag erre szóló iparjogosítvány alap­ján — képesítéshez nem kö­tött iparként — gyakorolha­tó többek között néhány szol­gáltató és javító szakma, sen. csak egy hónapra elfog- táncteremnek éppen jói ha dagok. l&Ihassanak egy lomtárát. A vizes, egészségtelen lomtár remi behozására, ráköltöttek, ami pénzük volt. öt évig laktak ott. Evepte 1500 fo­rintot Törlesztettek, meg fi­zették a kömüvesmtrrrkat, ha legalább a falakat rend­ben akarták tudni. Zolika most elsős. Boüka 64. januárjában született. Magdolna óvodás volt. Az uj körzetben nem vették föl. Magdolna 65. februárjában Bzületett. Klárika galambot simogat. Pipi — mondja, ö jövőre lesz óvodás. Klárika 68. szeptemberében született. Rita a legszerencsésebb. Csak néhány napot töltött egészségtelen lakásban. Ri­ta 69. novembereben szüle­tett. Mindezt a konyhában me­séli el Ferencziné. A kony­hatérkép: szakad a fal a plafonról. Három, és fél mé­ter magasból. a. gyerekeket egymás vállá­mint például a sportszer­javító, lakástakarító, falra­dírozó. esernyő javító, bőr­kabáttászítító. hordár; az új cikkek előállítói közül a fonottszék-készítő, a facipő­készítő, a bűtorrugó-készí­tő, a textilhulladék-feldolgo­zó és néhány más szakma. Veress Miklós FERENCZINÉ. 62-ben 26 éves volt. Most többnek lat­szik koránál. Fogait meget­ték a gyerekek. A négy szülés. Egy ici-picit slikk, lánykorában ez lehetett a szekszepilje. — Tizennégy éve jöttem Szegedre tanulni, dolgozni, nekem a tanulás volt az életem meg a munka. Két évig gyors- és gépírást ta­nultam. aztán meg dolgoz­tam a kendergyárban, ott is elvégeztem a szakmunkás­képzőt, büszke voltam na­gyon. mert minisztériumi aranyéremmel, de ott kellett hagynom a gyárat Zolika miatt, három műszakban dolgoztunk. Az Élikernél let­tem büfés, nem mondhatom, nem kerestem rosszul, sze­retnek a vállalatnál, vissza­várnak, vissza is megyek jövőre, ha a két nagyobb iskolába megy, a Klárika óvodába, Rita meg böl­csődébe. Mert igaz, hogy így ezerkétszázat keresek, de az üzletben néha a kettőt is meg lehetett kapni, kihoz­tam én azt belőle. Valahogy Mikor költöznek? Iparnegyed a belvárosban A Virágtól öt percre van. Megy az ember a Kárász utcán egy sarkot, és befordul jobbra. Ott van Szeged legbelvárosiasabb iparnegyede. Mert hol is lehetne a vegyesiparcikk kereskedelmi vállalat javítóműhelye, vagy a dohányelosztó? S az utcát méltóképp zárja a bőr­díszmű ktsz zakatoló műhelye az egyik, a női szabók ktsz kattogó varrógép-terme a másik oldalon. metlen dolgok kerülnek szó­ba. mint ez a három évig húzott-halasztott költözkö-y dés. S hogy azért nem mind­egyik. azt mutatja az is, hogy van már a városon kí­vül is iparnegyed. Tessék oda költözni! Még a legszi­gorúbb lokálpatrióták is meg fogják bocsátani a va­rosképi jelentőségűvé vált szövetkezeteknek, ha nem a Kölcsey utcában hirdetik dő iparunkat. A varrógépek mellett 140 állóságot emlegetik! Tessék nő ül. Figyeli a kanyargó csak elképzelni, milyen sze­anyagot. Jobb is. ha nem gény lenne nélkülük a bel­néz föl. Ott gerendák van- váro6. ha komolyan is ven­nak. Három éve már vészé- nék a felszólításokat. A női lyessé vált a műhely. Há- szabó ktsz is arra számit. ékesszó]ó katt0gással fejlő­rom eve ala van ducolva. hogv' amikor hat-nyolc ho­A szövetkezet negyvenmii- nap múlva helyreállítják a lió forintos értéket mond- szétkattogtatott műhelyt, hat magáénak ebben az év- visszaköltözik a belvárosi iparnegyedbe. Hiszen sze­génynek nincs pénze, mert a dúcok alatt is önfeláldo­zóan fejlesztette önmagát, s arról nem is álmodott, hogv V, M. zetésével kapcsolatos műszaki és piaci kockázat vállalása, a korszerű termékek gyártási arányának növelése, a ku­tatóintézetek, a helyi fejlesztők és kivitelezők céltudatos anyagi ösztönzésének növelése. Ami a vállalat belső szervezettségét illeti, a külön­böző termelési tényezők (munkaerő, anyag, szerszámgép, stb.) területi és időbeli összehangolását kell elsősorban biztosítani. Ezzel minimálisra csökkenthetők a jelenleg még olyan nagy veszteségidök. A belső szervezettség azonban nem vizsgálható a vállalatok külső kapcsolataitól függetlenül. Jelenleg ugyanis erős az önellátásra törekvés a vállalatoknál, mivel bizonytalan és gyakran drága a kooperáció, A szakosítás, a kooperáció hiánya pedig az erők szétforgácsolására, a részfeladatok kisüzemi végre­hajtására vezet, nehezíti a korszerű és termelékeny meg­oldások alkalmazásai. A vállalati ötéves tervek készítése alkalmat kínál a kooperációs kapcsolatok hosszabb távú renclezesére, a szál­lítók és felhasználók érdekeinek egyeztetésére. A szako­sítás, a kooperáció fejlesztését többféleképpen is kezdemé­nyezhetik helyileg. Esetenként több hasonló alkatrészt, anyagot, tartozékot, szerelvényt felhasználó vállalat gaz­dasági társulása, korszerű közös kis- és középüzemek lét­rehozása célszerű. Máskor a monopolhelyzetével vissza­élő kooperációs partnert az importverseny kezdeményezé­sével lehet jobb belátásra bírni. A nemzetközi szakosítás és kooperáció szervezése ter­mészetesen nem lehet esetleges és alkalomszerű. A válla­latoknak körültekintő elemzéssel, tudatosan törekedniök kell széles gyártási profiljuk szűkítésére. A hazai adott­ságoknak leginkább megfelelő cikkeket, amelyek exportja is gazdaságos, célszerű idehaza gyártani nagy sorozatok­ban. Ha viszont az importtermék az olcsóbb, a jobb, nem szabad, de nem is lehet térhódítását akadályozni. A vál­lalatok fejlődő piackutatása és növekvő külföldi kapcso­lataik lehetővé teszik, hogy tervezzék és kezdemenyezzék a nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás és a koope­ráció körének bővítését. ár lenne tagadni, a munkáskollektivák és a dolgo­zók nagyon sokat tehetnek azért, hogy vállalatuk minél kedvezőbb helyezést érjen el a fokozódó ha­zai és nemzetközi versenyben. De erőfeszítéseik csak ak­kor járhatnak eredménnyel, ha a vezetés helyesen vázolja fel a távlati feladatokat és rövidebb távon is kellő szin­yonalon képes a tennivalókatx a változó követelményekhez, az új körülményekhez igazodva megszabni. KOVÁCS JÓZSEF K >'ben. 1951-ben. amikor tizen­hatan elkezdtek fehérneműt varrni, bizonyára nem is gondolták, hogy valaha eny­nyi pénzzel gazdálkodnak. Arra. persze gondolhattak volna. hogy előbb-utóbb , , , . meg kell állni a saját lá- « Penzí. se cserelakást nem bukón. Ha előbb nem. ak- kap a várostól azért, mert kor legalább a gazdasagi létezni méltóztatik, reformok szelét megérezve Még ^ a sétáló von. Csakhat: büszkeségük csak , ... . , . . azt veszi számításba, hogy Ja Jtotsegbe. hogy a űelva az utóbbi három évben hat- rosban kelletlenkedo szövet­van százalékkal növelték ár- kezetek fontos munkát vé­bevételüket. Így aztán a fej- geznek, aki a Kölcsey utcán lesztési alapot 1973. első ne- jártában a szállítások idő­gyedéig lekötötték a meg- szakában ládák, szerszámok, növekedett eszközigényre. S rakodók és autók között most, mert ki kell költözni, botladozik. De arról már mert életveszélyes ez a Köl- hallott félfüllel valamit, csey utca sarki műhely — hogy voltak valamiféle gaz­de csak azért! — kénytele- dasági reformok, amelyek nek telket venni, s ideigle- többek közt azt eredményez­nesen egy MODUL faépülqt- lék, hogy a vállalatok és ben elhelyezkedni... szövetkezetek növelték be­Milyen nehéz is szegény vételüket. Csakhogy míg a vállalatok. szövetkezetek gazdasági életben alapos tá­élete itt a belvárosban' Nem- jékozottságot árulnak el. a hogy békében hagynák őket, lehető legmélyebb naivitást most már rendbe kellene-i folyton a kiköltözést, az ón- tanúsítják, ha olyan kényei­Javul az olajbányászok fizetése (Tudósítónktól)) , Természetesen ez hatalmas A napokban tanácskozott feladatot jelentett a születo­az alföldi olajipari párt- félben levő Szeged környéki hogy a vállalatok saját esz­közükkel, természetbeni szo­ciális juttatásokkal kedve­végrehajtóbizottság, Szolno- olajbányászoknak, amit mi zőbbé teszik a munkahelyet. kon. Az olajbányászok élet­körülményeiről, az alföldi olajkutatás és termelés fej­lődéséről érdekes vélemé­nyek, összegzések hangzot­tak el. Az Alföldön, a Nagyalföl­di Kutató- és Feltáróüzem merten igyekezett ötesztendős tervének leg- az olajbányászok , fontosabb célkitűzése a sze- helyzetét. Az alföldi olajbá­! gedi szénhidrogén-medence nyászatban az elmúlt négy gyors feltárása, a Nagyalföl- évben 21—25 ezer forintos di Kőolaj- és Földgázterme- átlagjövedelemről 1970-re sem bizonyít jobban, mint az, hogy 1960-as évi 1 mil­liárd forintos árbevétel he­lyett 1970-ben már 3,1 mil­liárd forintos bevétellel számolnak. Az olajipar lehetőségéhez 1970-ben kétszer annyi, azaz 2490-en kapnak propán-bu­tán gáz juttatást az 1967. évi 1190 fővel szemben. Ma már kétezer olajbányász la­kik a jól felszerelt munkás­szállásokon, s évente a fej­javitani lesztésre, korszerűsítésre szociális 7—8 millió forintot fordíta­nak. Az elmúlt 4 esztendő­ben 550 lakást építettek, s adtak át az olajbányászok­nak az Alföldön, zömmel lő Vállalatnak pedig a meg- 26—30 ezer forintra emelke- Szeged környékén. Az olaj­talált szénhidrogén kincs in- dett az olajbányászok átla­tenziv felszínre hozatala, gos keresete. A béremelések illetve az olajtermelés meg- azonban nem oldották meg kezdése, megnövelése volt. A korábbi terveket módosí­tották. s ennek alapján 1970­ben mint ismeretes. 1 mil­lió tonna olaj és 1 milliárd köbméter gazt termelnek. teljesen a munkaerőgondo­kat. Sajnos a mun,kaerő-ván­dorlás az Alföldön megha­ladja a vállalatok létszámá­nak mintegy 30—40 százalé­kát. Örvendetes viszont. bányászok bizhatnak abban, hogy a következő években — az irányelvekben lefekte­tett elképzelések szerint — 16—18 százalékkal tovább növekszik reálbérük. Fekete Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom