Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

VASÁRNAP, ím SZEPTEMBER 20. 3 ockáz Az alkalmazkodóképes vállalat Munka Sokszor tapasztaltuk a múltban, hogy bizonyos árucikkeket akkor kezdett gyártani az ipar, amikor a divat már megváltozott. A következmény: magas készletállomány, kényszer leértékelés és üzleti veszteség az egyik oldalon, kielégítetlen kereslet a másik oldalon. Ezzel kapcsolatosan kérdezzük időnként: miért nem, vagy mikor alkalmazkodik az ipar (a kereskedelem) a divathoz vagy a kereslethez? , Kis ráfordítás, nagy nyereség Az alkalmazkodás a gazdasági életben egyértelmű a vállalkozással. Mnden gazdasági vállalkozás célja a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb nyereség elérése, miközben a vállalkozó kisebb-nagyobb kockázatot visel. Kockázatviselés nélkül — tartósan — nyereségre nem lehet szert tenni, legalábbis abban az esetben, ha a piac funkcióképes. Az esetleges kockázati veszteség minimálisra való csökkentéséhez természetesen minden vállalatnak érdekei fűződnek. Többek között azért is kerül előtérbe a közép- és hosszútávra szóló vállalati fejlesztési koncepciók, tervek kidolgozása. Minden jel arra mutat, hogy a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében a vállalatok és szövetkezetek igénye a jövő kutatása és feltárása, a piaci lehetőségek és az esetleges veszélyzónák feltárása iránt sokkal erösebb mint a múltban volt. És ez érthető, hiszen a vállalatok döntési hatáskörének növekedésével növekedett felelősségük és kockázatviselési kötelezettségük is. A tervezés tehát nem a felső szervek által kívülről diktált feladat többé, hanem a vállalati döntési rendszer szerves része, belső igénye. Az esetleges kockázati veszteségek csökkentésére irányuló törekvés realizálódásának egyik lehetséges módja alternatív fejlesztési koncepciók kidolgozása. Természetesen sokkal könnyebb ezt a követelményt felállítani, mint megvalósítani. Hiszen egyetlen vállalat fejlesztési terv kidolgozása is — ha azt valóban megalapozottan készítik elő — igen nagy energiákat köt le, nagy információs anyag felkutatását és feldolgozását teszi szükségessé. Hát még az alternatívák kidolgozása. Biztos alap, változó viszonyok Igaz, hogy a népgazdasági bsszefüggések tekintetében nálunk a vállalatok biztosabb alapokra építhetnek, mint a tőkésországokban. A népgazdasági terv és a tervcélokkal összhangban levő szabályozó rendszer, legalábbis középtávon megadja s vállalati orientáció fő irányát. A népgazdasági terv mellett a vállalatok a minisztériumok ágazati fejlesztési terveire is támaszkodhatnak. Mindez már önmagában is jó alap a vállalati középtávú tervek elkészítéséhez. Mindez azonban nem elégséges. hiszen ezek a tervek nem foglalkozhatnak részletekbe menően az egyes áru (szolgáltatási)- piacok helyzetével, a keresleti és kínálati viszonyok alakulásával, a technikai fejlődés valamennyi olyan részkérdéseivel. amelyek pedig a vállalatok szempontjából sorsdöntők lehetnek. A részletek a vállaltokra tartoznak. Amikor a vállalat tervez, állandóan az a kérdés lebeg előtte: jól alkalmazkodik-e a változó viszonyokhoz, illetve hogyan alkalmazkodjék a minduntalan változó környezeti feltételekhez. Ez az alkalmazkodási igény talán gyengébb a kohászatban és erőteljesebb a gépiparban, vagy a divatiparokban. Ezért a vállalatoknak olyan fejlesztési politikát célszerű követniük, amely erősíti alkalmazkodó képességüket, manőverezési lehetőségeiket Erre éppen úgy nem lehet (és nem is szabad) általánosítható recepteket adni, mint pl. a kockázati tényező mértékére. Amíg az egyik vállalatnál az erőforrások koncentrációja és a nagyfokú specializáció, addig a másiknál a választék bővítése és a piacok széthúzása javítja az alkalmazkodóképességet; vannak vállalatok, ahol az adott időszakban a gyártmányfejlesztés, más vállalatóknál pl. a forgalmazási rendszer és a piaci munka megjavítása az alkalmazkodóképesség javításának a feltétele. Az alkalmazkodóképesség javítása természetesen nem öncélú. Bebizonyosodott, hogy a rugalmasság, a gyors reagálási készség a versenyképesség egyik fontos feltétele, amely önmagában, is erőforrás-tényezőnek tekintendő. A vállalatok, amikor az alkalmazkodóképesség javításáról van szó, rendszerint mint eladók, mint értékesítők vizsgálják a témát. Pedig minden vállalat vásárló is felhasználó ls: munkát, energiát, nyers- és alapanyagot, különféle szolgáltatásokat vesznek igénybe a termelési folyamatokban. Az alkalmazkodóképességről többen úgy vélik: mindent megtettek, ha biztosították, hogy vállalatuk készen álljon minden változásra való gyors reagálásra. Ha ezt megtették, igaz, hogy már sokat tettek, de még sem mindent. A vállalkozó típusú vezető ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy passzív módon alkalmazkodik a mindenkori keresleti és kínálati viszonyokhoz, a műszaki fejlődés által kiváltott követelményekhez. Az alkalmazkodás aktív értelmezése feltételezi, magában foglalja a környezetre való hatást, a környezet befolyását is. Ezt a vállalat bizonyos technológiák és termékek élenjáró fejlesztésével, sajátos árpolitikával, piaci munkával érheti el. Amikor piacteremtésről beszélünk, rendszerint arra gondolunk hogy a vállalat nem csupán követi a műszaki és a gazdasági feltételekben végbement változásokat. hanem saját tevékenységével maga is e feltételek és viszonyok alakítójává, formálóiává válik. Ez a fajta aktív alkalmazkodás nagy mértékben függ a vállalat vezetési stílusától és a vezetők kockázatviselési készségétől. Benne van a nyereségben Már szóltunk az altérnatív fejlesztési koncepciók kidolgozásának a fontosságáról. Nos, jelentősége most válik igazán érthetővé: a gyors és hatásos alkalmazkodás — azaz a versenyképesség — feltétele az alternatív lehetőségek feltárása. Ezek kidolgozására fordított munka rendszerint bőségesen megtérül a vállalat számára, még akkor is, ha ezt nem mindig lehet számszerűen a nyereségben kimutatni. Vállalatainknál és szövetkezeteinkben most folynak a középtávú tervezési munkálatok, folyik a felkészülés a negyedik ötéves tervidőszakra. Űgy gondoljuk, hogy a vállalati alkalmazkodóképesség helyes értelmezése megalakozottabbá teheti a tervezőmunkát és a fejlesztési koncepciók kidolgozását. Dr. Varga György a pihenőnapon A Szegedi Fémfeldolgozó Vállalat KISZ-szervezete a X. pártkongresszus tiszteletére tegnap, szombaton társadalmi munkára hívta a vállalat dolgozóit. Sikerrel, mert a szabad szombaton 150-en jelentek meg a gépek. munkapadok mellett, és pihenés helyett dolgoztak. A műszak végén mintegy félmillió forint értékű termelésről adtak számot az üzemben. Az önzetlen munkások teljes bérüket — mintegy 100 ezer forintot — a KlSZ-szervezet iavára ajánlották fel. A festőműhelyben még a KISZ-korosztályon túl levő asszonyok is derekasan segítettek (felső kép). A fiatalok az esztergák mellett dolgoztak. Hétfőn tehát jelentős tartalékkal kezdődhet a fémfeldolgozó termelése. Somogyi Károlyné felvételei Mi az olcsó Ezeket az eseteket olvasóink leveleiből adom közre. Különböző történetek, de tanulságuk valahogy mégis azonos. 1. Nagy Lajos gyufagyári dolgozó panaszkodott, hogy a Gutenberg utcai lakóházukban van egy ominózus lépcső, amelyet immár ötödször kell kijavítani, rendbehozni, azért, mert minden alkalommal csak „provizórikus" lépcsőt épített a ház gazdája, az Ingatlankezelő Vállalat. Régebbi évekre nyúlik vissza az első lépcső felépítése. Egyébként öt, vagy hat lépcsőfokról van csupán szó. Elsőízben vékony deszkából készítettek feljárót A vékony deszka gyorsan elkopott, tönkrement. Ezután, a következő esztendőben vastagabb deszkából készült el a lépcső. Az tovább bírta másfél évvel a strapát, mint harapott a zsemlébe, aztán a harapás helyére nézett, majd gondolatokba merülve így szólt az apjához: „Édesapám, a likat megegyem-e belőle?" — „Edd meg, fiam, mert azért is pénzt adtunk" — válaszolt az öreg. Mi is így vagyunk a származástannal és még sok minden más egyéb biológiai problémával. Tudjuk, hogy a teoretikusan megalkotott szerkezetekben, a hozzájuk fűzött magyarázatokban, a rendelkezésre álló tényekben, az értékelhetőség terjedelmében és mértékében még elég sok a „lik", de ha a problémákról magunknak és másoknak felvilágosítást akarunk adni, akkor ezeket természeteseknek, és a dolgok lényegéhez tartozóknak kell tekintenünk. Meg kell elégedve lennünk azzal, ami van, és azt kell értékelnünk, ami rendelkezésünkre áll, egyszerűen azért, mert más út nincs és természettudományos alapon nem is lehet. Kezdet és vég egymáshoz kapcsolódik, örök az anyag és örök az energia. Minden, ami van, természeti szükséglet, csak a formák változnak. A változás .állandó és a mozgás szüntelen. A virágból termés lesz, az elsárgult falevél elvegyül az édes anyafölddel. A természet törvényei általános érvényűek, s kivétel nélkül, mindenre és mindenkire vonatkoznak. És itt van az átfogó igazság, amely a problémák között eligazít, de a yégkérdések boncolgatásánál szerénységre és mértéktartásra tanít Az, aki biológiát tanult, szerényebb, megértőbb, belátóbb és türelmesebb, mert tudja és érzi, hogy ő sem egyéb, mint rövid időre fellobbanó lángja a nagy mindenségnek. Ha többször nem. legalább egyszer, minden ember életében felvetődnek ezek a gondolatok. A gondolatokat kérdések követik, és ezek feleletre várnak. Annak, aki a válaszadásra vállalkozik, az élettudomány berkeiben különleges jártassággal kell rendelkeznie. Csak a részletek nagy tömegéből lehet szintetizálni, és a törvényszerűségek ismeretében lehet a problémák kibogozgatására vállalkozni. Az egyetemi katedra a legmagasabb polc, amire valakit fel lehet ültetni. Gyönyörűség rajta ülni, de annak, akit nem a tudás küldött oda, gyötrelem és önámitás. A MUNKAS- ÉS PARASZTSZARMAZÁSÜ FIATALOK. A mostaninál jobban kell védeni, a főiskolákra és egyetemekre való bejutásukat az eddiginél fokozottabb mértékben kell biztosítani. Régi és szomorú tapasztalat. hogy a legtöbb munkás- és parasztszármazású ember, aki értelmiségi pályára került, megszakítja a kapcsolatot azzal a családdal és azzal a társadalmi osztállyal, amelyből eredetét vette. De vannak, akik hűek maiadnak a születéshez és az éltető gyökérhez, amelyen keresztül táplálékot és pótlást kaptak a későbbiekhez. Talán a nagyobb lehetőségek szaporítani fogják ezeknek a számát. A főiskolákra és egyetemekre való felvétel kemény dió. A megfelelő környezet hiányában kisebb teljesítő képességű munkás- és parasztszármazású ifjak egyenlő elbánás mellett a felvételi vizsgákon alulmaradnak. Azonban a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ha bejutottak a főiskolákra és egyetemekre, megállják a helyüket. NYUGDIJAK EMELÉSE. Az. aki egy életet munkában töltött el, mindenképpen megérdemli, hogy akkor is olyan helyzetet tudjon biztosítani maga körül, amilyenben akkor élt, amikor még hazájának és társadalmának aktív és megbecsült munkása volt. Ha van ingadozás, áremelkedés, és van juttatás és fizetésemelés, terjedjen ki ez arányos mértékben a nyugdíjasokra is. Az elbánás legyen egyforma, a mindenkori életszínvonal a nyugdíjasok számára is zavartalanul legyen biztosítva. KÖZÉLETI TISZTASÁG. Elklikkesedtünk? A koniaság, a sógorság és az atyafiság még a tudományos vizsgálódások berkeiben is kezd divatba jönni. A „kérlek alássan", a „köszönöm szépen" és a „hálás leszek", az „adok, hogy adj" határát is messze túlhaladta. Sok kilengésre ad okot a mellékállás, a félállás és a fő munkahelyekre való „vizitbejárás". A szemmel láthatóan izmosodó harmóniát zavarja a figyelmetlenség, az indokolatlan rátartiság, a pöffeszkedő úrhatnámság és az ürességet takargató nagyképűség. De mi mégis hisszük, hogy megszűnnek a kilengések, s az akadályokon úrrá lesz a közös eszmékért lelkesedni és ezekért dolgozni tudó és dolgozni akaró szocialista ember. elődje. Üjból építeni kellett. Téglából épült. A harmadik lépcső sem bizonyult azonban tartósnak, mivel az ereszről éppen a téglákra csorog az esővíz. Szétázott, széthullott ez az alkotmány is. A lakók ugyan minden esetben elmondták, hogy jobb lenne és örökérvényű egy betonlépcső, amelynek az ára semmivel sem kerül többe, mint az évenként újra és újra megépített „provizórikus" alkotmányoké. A lakók kérték a ház tulajdonosát, hogy tegye rendbe a feljárót. Levélben kaptak választ, hogy május végére minden rendben lesz. Mondani sem kell, hogy nincs rendben, A lakók reménykednek, hogy betonlépcső kerül a feljárójuk helyére és ezzel örök időkre megoldódik a lépcsőügy. Nem vitás, hogy ez lenne a legolcsóbb megoldás. Megtörténik olyan eset is, amikor valaki az ígéretért fizet havi 200 forintos összeget, Péter Pál olvasónk, aki az Ingatlankezelő Vállalat dolgozója, azt írja levelében, hogy emelet ráépítéssel szeretnének lakáshoz jutni, de törekvésük csúnyán zátonyra futott. Kronologikusan: vállalata 1963-ban kijelölte a Lenin körút 80. számú házat emeletráépítésre, ahol nyolc darab új lakást lehet kiképezni. E nyolc lakásból kettőre bérlőt is kijelölhetett az IKV. Az egyik jelölt, mint fiatal házasember. Péter Pál lett. Amikor az emeletráépítés ügye „sínre" került, olvasónk is megkapta a tanácstól az előzetes lakáskiutalást. Megtörtént a leendő lakók között a költségek elosztása, s 1968 májusában az OTP hitelt is aláírták, amely 15 esztendőre szólt havi 200 forintos visszafizetéssel. A törlesztés megkezdésének időpontját a pénzintézet egy esztendő elteltével tette esedékessé. Azonban a bökkenő ott kezdődött, hogy az emeletráépítés munkáihoz egy esztendő múlva sem fogtak hozzá a Szegedi Építőipari Vállalat dolgozói. Panaszosunk valószínű ért az építkezésekhez. mert indokai között megemlíti, hogy a gazdaságosság és az ésszerűség is azt követelte volna, hogy az említett ház emeletráépítését a szomszédos házakéval egyidőben végezzék el. Tudniillik a szomszédban már régen készen vannak az építők. A hopponmaradtak viszont joggal tételezik fel, hogy a szomszéd épületen azért ment gyorsabban a munka, mert ott az építkezés irányítója is érdekelt volt. ő is lakást kapott. Tétéi- Pál így fejezi be levelét: „Kijelölt bérlőtársaimmá! együtt évek óta az ígéret földjén vagyunk. ígéretet kaptunk csupán, de mi már ezreket fizettünk érte". Sajnos nem is olyan ritkán tapasztalható példát mond el levelében Pálvölgyi Ferenc. Szeptember 11-én kirándulni mentek a Hámán Kató iskola tanulói Pusztaszerre. Délelőtt 11 óra körül a falu keleti határában sétálgattak, ahogyan írja. egy gidres-gödrös földúton. Az úton azonban feltűnően sok traktor és teherautó vesztegelt. De amint arról a kirándulók is meggyőződhettek. nem a rossz út állította meg a traktorosokat hanem a közeli italbolt. Ott iddogáltak békésen, mitsem törődve azzal, hogy a nap már a fejük fölött áll. Az italozás eredményét később, visszafelé jövet tapasztalták. Egy traktor az árokban pihent. oldalára dőlve, vezetője úgyszintén, kissé távolabb, a fák árnyékában. Segítségre nem szorult. hiszen a részegségen kívül semmi baja nem volt. Levélírónk így kérdez: Mi történt volna, ha harmincnegyven embert szállít a határba? A városi emberek sok jót hallanak a mezőgazdaságban szorgalmasan dolgozók boldogulásáról. De nehezen érthető számukra, hogy dél körül, s a legnagyobb őszi munkák idején akadnak felelőtlen emberek, traktorvezetők, akik az árokba kormányozzák gépüket és a fák alatt pihenik ki az alkohol mámorát. S joggal kérdezik, hogyan engedhetnek meg ilyet a gazdaság vezetői. Aligha férhet kétség megjegyzésükhöz, hogv az ilyen gazdaságban nincsenek rendben a dolgok. Gazdagh István