Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

PÉKTEK, 1970. SZEPTEMBER 18. 3 Újjáépítés Javult az anyagellátás Megpezsdült az élet az al­győi árvizes építkezéseknél, kezd falusi arculatot ölteni a tápéi új házak sora. Hírül adtuk, hogy török cement érkezett, hallottuk az eddi­gi panaszkodók nyugodtabb válaszát is: kezd folyamatos lenni az anyagellátás. Ennek a két községnek a bajlódá­sát kísértük eddig figyelem­mel, most fölkerestük Sípos Mihályt, a Délmagyarországi Építő Vállalat igazgatóját, a helyreállítási munkálatok koordinálásával megbízott miniszteri biztost, hogy megyénk más területeiről is tájékoztatást kérjünk. Kétezer 400 lakás vár új­jáépítésre — kezdte tájékoz­tatóját Sípos Mihály. A megyei szervek felmérése és döntése értelmében ebben az évben 650 lakást kell lakha­tóvá tenni. Az építkezésben elsősorban megyei vállalatok illetve szövetkezetek érde­kelteknek. de besegít a Bács és a Békés megyei építőipari vállalat is. Eddig 1477 lakó­épületre. adtak építési en­gedélyt, 1082-en kérték, és 1079-en kapták is OTP-köl­csönt, 642 ház építése kezdődött el eddig: Csongrádon 14, Szentesen 28, Vásárhelyen 114, Makón 92, • szentesi já­rásban 80 — elsősorban Mindszent érdekelt ebben —, a makói járásban — Apátfalva, Kiszombor, Fe­rencszállás, Maroslele együt­tes adata — 88, a szegedi já­rásban pedig 193. Közelebbi adatoks & lakás készült el, hat lakható, 102 van tető alatt, és 218 épület felhúzott fala várja a tetőt. Az építkezésekhez szüksé­ges anyagok szállítása ja­vult, de a tervezett üteme­zést még mindig nem tud­ják biztosítani a szállítók. A Oj házak Tápén, a Beszterce utcában korábbi hiányok oda ve­zettek, hogy a más megyéből fölajánlott kisiparos építő­ipari kapacitását nem tud­ták lekötni. Sajnos, ez a se­gítség később már nem vehe­tő igénybe. A megrongálódott házak helyreállításánál lényegesen jobb a helyzet. Itt kevesebb anyagra van szükség, a szük­séges munkák könnyebben elvégezhetők, a vállalati és társadalmi segítés is jobban érvényesül. Történész­vándorgyűlés A Magyar Történelmi Tár­sulat, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat ren­dezésében kétnapos országos történész-vándorgyűlés kez­dődött csütörtökön Gyulán. Az ülésszakot Benda Kál­mán, a történelmi társulat elnökhelyettese nyitotta meg, majd Vass Henrik a Párt­történeti Intézet igazgatója tartott előadást. Felszólalt a vándorgyűlé­sen Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője A FIIO regionális konferenciája Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO európai regionális kon­ferenciája szeptember 21— 25. között Budapesten ren­dezi 7. ülésszakát A ta­nácskozáson 26 európai or­szágból 210 küldöttet várnak. Megfigyelőként ott lesz egyebek között a KGST tit­kársága és az USA küldött­sége is. A konferencia fő témája a keleti és a nyugati országok mezőgazdaságának fejlődése. Foglalkozik a tanácskozás Európa és a fejlődő országok mezőgazdasági kereskedelmi kapcsolataival. A konferenciát hétfőn dél­előtt A. M. Boerma, a FAO vezérigazgatója nyitja meg. A tévé oszt programja Az elmúlt hónapban a te­levízió előfizetőinek száma 1 710 130 volt, negyedév alatt Az újítók rangja s a rangos újítások Á ruhaipar számára igen nagy fejlődést irányoz elő a negyedik ötéves terv koncepciója- Ehhez a fejlődés­hez különösen nagy szükség lesz a legkorszerűbb techni­kára. a legújabb, legjobb gyártási eljárások alkalmazá­sára. Mindezeknek pedig a szakmai kezdeményezések, az újítások, találmányok adhatnak jó alapot. Természetes hát. hogy a ruhaipari vezetők, s jogtanácsosok nemré­giben megtartott országos konferenciáján, Sopronban, igen sok sző esett az újításokról, szabadalmakról, a védjegyek és ipari minták szerepéről, valamint az iparjogvédelem aktuális kérdéseiről. A Szegedi Ruhagyár fő­mérnöke, Szabó Sándor is részletesen szólt a konferen­cián erről a témakörről. Egyben ismertette azokat a kezdeményezéseket, melye­ket a ruhagyár kollektívája tett és tesz a technológiai megújulásért Mivel ez a tevékenység példamutatóan sokrétű — érdemes közelebbről is meg­ismerkedni néhány részleté­vel. Egyrészt, hogy intenzív fejlesztésre, másrészt az újítók, feltalálók hatéko­nyabb támogatására buzdít­son. Az újításinak egyik krité­riuma, hogy a javaslat tar­talmazza a megoldás mód­ját. Előfordulhat, hogy ezt nem vagy nem a szükséges mértékben illusztrálják rajz­ban, adatokkal. Számolnunk kell vele, hogy a technika fejlődésével mind nagyobb szellemi tőkét igényel az újítás, ilyen esetben az ér­dekelt osztály igyekszik se­gítséget adni. A műszaki fejlesztési osztály, a gyárt­mányfejlesztési osztály, a gép- és készülékfejlesztési csoport, mint az újítómun­ka bázisa, hatékonyan te­vékenykedik. Külön alkotó­közösséget is létrehoztak a ruhagyáriak az újítások ki­munkálására. 150 célgép és 175 — különféle gépekre sze­relhető — készülék az el­múlt évtized termése, s ez az adat mindennél többet mond. Az újítási rendelet kere­tet adott, amelyet a válla­latok önállóan töltenek meg tartalommal. A ruhagyáriak élnek is ezzel az önállóság­gal. Vállalati újítási szabály­zatuk konkrétan intézkedik a fontos kérdésekben. Például tételesen meghatározza, kik foglalkoznak hivatásszerűen a műszaki fejlesztéssel, s pontosan körülírja a terüle­tet, amelyre a munkaköri kötelesség kiterjed. Mivel úgy ítélték meg, hogy a műszaki fejlesztéssel hiva­tásosan foglalkozók esetében túl maeas a Kiváló Üjító­cím mércéje, annyira, hogy az már nem mozgósít, mó­dosították az újítási szabály­zatnak ezt a részét. Igen célszerűnek látszik az a javaslat, hogy a termelé­kenység növelése érdekében reprezentatív felmérést kell végezni, a gyártás első moz­zanatától az utolsóig meg kell vizsgálni az egész fo­lyamatot. így képet lehet alkotni a hibaíorrásokr-dl. Ebben, s a teendők megha­tározásában, újítási javasla­tok kidolgozásában is nagy szerepet vállalhatnak a szo­cialista brigádok. Régi panasz, hogy a vál­lalati újítási feladattervben kitűzött céloknak csak egy részét érik el az újítók, többnyire azért, mert nin­csenek kellőképp kimunkál­va, vagy túl elvontak. A kö­rültekintő és alapos feladat­meghatározást azzal becsülik meg a ruhagyárban, hogy a legjobban kidolgozott újítási tervekért jutalmat adnak. Számos ütközés is van a jelenlegi szabályozásban, előfordul „a vállalatnak hasznos, az újítónak nem" jelenség is. Ez pedig a leg­kevésbé sem ösztönző. Ér­demes megvizsgálni tehát, mi a módja az ellentmon­dások feloldásának. Es még valami": a korábbi népsze­rűsítés után most van olyan véglet is helyenként, hogy alig törődnek a „nehézem­berek" tevékenységével. Küszködésüket, eredményei­ket nem mutatják be a kol­lektívának. Igen helyes az a ruhagyári gyakorlat, ' hogy hangosbemondó útján és táblákon ismertetik az újí­tást, mutatják be a szer­zőt. Így a dolgozók megtud­hatják az újítóknak kifize­tett dij, különjutalom és egyéb juttatás nagyságát is. Azt is feljegyzik az ilyen krónikákban, hány napi nyereséget köszönhet a vál­lalati közösség az újítónak. S. M. csaknem 20 ezerrel emelke­dett — jelentette be Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió- és Televízió elnökhelyettese csütörtöki sajtótájékoztató­ján. Többek között elmondta, hogy ebben az időszakban számos adásban foglalkoz­nak az MSZMP november­ben sorra kerülő X. kongresz­szusával. „Hogy érzi magát elvtárs?" címmel dokumen­tumfilmet készítenek, amely azoknak mai és régi életét mutatja be, akik a Ki tud róla? című felhívásra jelent­keztek, a politikai adások ál­landó műsorai folytatódnak, de a Tv jelenti helyett egy új műsor, A hét jelentkezik majd — vasárnaponként. A szórakoztató programok közül érdeklődésre tarthat számot a „Szomszéd lesök" című tévéfilm, amely új műfajt jelent: szatirikus beat musical lesz. Üjra je­lentkezik a Pesti kabaré és a Család ellen nincs orvos­ság egy-egy adása. Négy­fordulós logikai játék in­dul, „Kicsoda-micsoda" címmel. A megítélés mércéje a beszámoló, s a kongresszusi irányelveket megvitató párttaggyűléseken egyaránt sok szó esett, illetve esik a gazdasági, műszaki vezetők tevékenysegéröl. Az elmúlt esztendők egyik fontos jellemzője kétségtelenül a vezetés színvonalának napirendre kerülése volt. Érthető. tehát, ha maguk a vezetők is a figyelem kereszttüzébe ke­rültek. Működésüket beosztottjaik kritikusan szemlélik, s ugyanakkor a felsőbb irányító szervezetek is nekik címezik az észrevételeiket, bírálatokat. Mindezt egészségesnek, mert segítő szándékúnak ítélhetjük meg. Egy valamin azonban érdemes elgondolkodni: reális-e mindenkor a megítélés mércéje? A gondolatot egy taggyűlésen hallott felszólalás sugall­ta. A szót kérő művezető a gyár derék emberei közé tar­tozik, nehéz helyzetekben sűrűn bizonyította rátermett­ségét, szakmai hozzáértését, s lelkesedését. Jószándéka te­hát elvitathatatlan, mégis, szavaiban furcsa elegyet alko­tott a jogos bírálat az oktalan követelődzéssel, a megtehe­tő, de meg nem tett cselekedetek számonkérése az irreá­lissal. a meg nem tehetővel. Elmarasztalta például a gyár­vezetést, azért, mert újabb egy évvel elhalasztották az energiarendszer rekonstrukcióját, az energiatelep olajtü­zelésre való átállítását. A válaszadáskor kiderült: bár va­lóban minden eszköz rendelkezésre áll a rekonstrukcióhoz, a halasztást azért határozták el, mert két év múlva a gyár rákapcsolhatja vezetékeit az országos földgázhálózatra. Az elmarasztalt „tétovázás" tehát nagyonis céltudatos előre­látás. távlatokban való gondolkodás. Kétféle tanulsága is van az említett felszólalásnak. Az egyik: mivel jogos és jogtalan keveredett a szavakban, a megbírált gazdasági vezetők azt sem szívlelték meg, fo­gadtak el, amiben valóban vetkesek, amiért elmarasztal­hatok A másik: ha jobb a gyáron belüli információs rend­szer, ha a vezetők fontosnak tartják az emberek tájékozta­tását, akkor nem élhetett volna a köztudatban, hogy a ter­vezett rekonstrukciót tehetetlenkedés akadályozza, hanem értesülnek a földgáz bevezetésének lehetőségeiről, előnyei­ről, s ennek megfelelően alakítják ki véleményüket. \ figyelem kereszttüze, a sokfelől egy helyre címzett bírálatok feszült idegállapotot teremthetnek, s abban ne­hezebb dolgozni, hisz' az idegesség és a tárgyilagosság, a hevesség és az alapos megfontoltság nem éppen édestest­vérek. Ezért fontos a megítélés mércéje, az, hogy a meg­tehető és a megtett kerüijön mérlegelésre. A vezetés, helyzeténél fogva, sűrűn kénytelen kétféle nyomás sodrát is állni. Egyik oldalról a törvények, rendelkezések, fel­sőbb utasítások alkotják a cselekvés medrét, a másik ol­dalról meg az egyéni és a csoportérdekek, a jogos és jog­talan kívánalmak formálják vagy szeretnék formálni e medret. A meder szélessége, mélysége, a partvonal egye­nessége nem csak geográfiailag meghatározója a víz sod­rának, hanem képletesen, példánk esetében is. A vezetés­nek — különböző mértékig ugyan — igazodnia kell a me­derre, a cselekvésre ható erőkhöz, akar föntről, akár lent­ről is származzanak azok. Igazodnia, azaz: mérlegelnie, rn hasznos, mi nem, mi a kötelező, s mi az önkéntes, mi a törvényes, s mi a törvénytelen. S ez még mindig csak a dolgok egyik része. Hiba lenne ugyanis elfeledkezni arról, hogy a gazda­sági, műszaki vezetésnek nem csak a lehetőségekkel, ha­nem az adottságokkal, sőt, az örökséggel is számolnia kell. Azzal például nagyon sok gyár esetében, hogy a géppark jelentős hányada elöregedett, korszerűtlen. Azután: a munkaerő képzettségével, az anyagmozgatás helyzetével, a kooperáló partnerek vállalta határidőkkel, mindazzal, amik szerepet játszanak a termelesi körülmények és fel­tételek bonyolult összességében. Ide tartozik az is, hogy sok tekintetben még hat a régi irányítási rendszer — ob­jektív és szubjektív értelemben egyaránt —, működnek a beidegződések az irányítás, a vezetés, a végrehajtás min­den szintjén, hogy a vezetés lényegében átmeneti idősza­kot él át. amikor sok dolog a már nem és a még nem álla­potaban található. K özhely, hogy nem könnyű vezetőnek lenni, s ezt — a többi között — a kongresszusi előkészületek je­gyében lezajló taggyűlések is igazolják. A kommu­nista kollektíva józan szigorúsága, mérlegelőképessége, s a biztositéka annak, hogy a megítélés mércéje, mint min­den másban, a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységének esetében is a realitás, a valós lehetőségek és a tények összevetése legyen. A másik biztosítékot maguk e vezetők nyújthatják. Azzal, hogy tiszta képet adnak tevékenysé­gükről, őszinte tájékoztatást. S azzal is, hogy elfogadjak azt, ami jogos észrevétel, bírálat, s türelmes, okos, érvelő szóval győzik meg a tévedöket, a mércét irreális magas­ságra helyezőket. Egy valami ugyanis kétségtelen. Bár sokféle és sokak állította a mérce^ az érdekek végső soron egybeesnek, s - ahogy az esetleges kudarcok is — kö­MAJOR OTTÓ az eredmények zösek. Új óvodák kellenének Tegnap délelőtt a járási ta­nács székházában ülést tar­tott a végrehajtó bizottság. A pénzügyi osztály munká­ját értékelték, s a további feladatokat vitatták meg a vb tagjai. Három esztendővel ezelőtt tűzte napirendre a pénzügyi osztály munkájának értékelését e testület, s az eltelt időben, főleg 1968-ban az osztály igen jelentős sze­mélyi, és szervezeti változá­son ment át. A megnöveke­dett feladatokra utal az is, hogy a lakosság adóztatási, valamint költségvetési fela­datain túl a termelőszövet­kezetek pénzügyeivel kapcso­latos feladatokat is ellátta a pénzügyi osztály 1968 január l-t öl, örvendetes, hogy ja­vult az egy főre jutó átlag­bér is, ami 2 ezer forintról 2 ezer 269 forintra emelke­dett, a soros, és egyéb soron kívüli előléptetések figye­lembevételével. De az anya­gi körülmények javulásában szerepet játszik a különböző prémium és jutalomrendszer is. A végrehajtó bizottság meghallgatta a járás műve­lődési intézményeinek ellá­tottságáról szóló beszámolót, Így többek között az óvodák helyzetéről készült anyagot. Ezek, főként a napköziottho­nos óvodák ma még sok he­lyen a gyermekmegőrző fel­adatot látják el. A nevelés az általános iskola első osz­tályában jelentkezik. A sze­gedi járásban igen heterogén a kép és a kihasználtság 96 százalékos. Ez nem ad reá­lis képet, mert igen-igen el­térő léleksiámú községek találhatók szűkebb pátriánk­ban. Az engedélyezett hu­szonöt fős csoportot tekintve, például öttömösön jóval alatta marad a kihasznált­ság az országos átlagnak, vi­szont az erősen fejlődő köz­ségekben, illetve nagyköz­ségekben, mint Algyőn, Ki* kundorozsmán, Kisteleken kihasználtság jóval nagyolj meghaladja az országos szin tet is. A járás területén a: óvodai létszámot tekintve a helyzet kielégítő, de jó né­hány nagyközségben új óvo­da építése vált szükségessé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom