Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
a CSÜTÖRTÖK. 1970. SZEPTEMBER 17. 5 guzdAlkodüs Ötletbölcsöde >> A jó ötlet mindig ls aranyat ért a gazdálkodásban: manapság azonban különösen elkel a fejlődésnek ez az aranyfedezete. Mindig szükség volt ügyes változtatásokra. ésszerűsítésekre, újításokra, és ez a szükséglet a technika rohamos fejlődésével aranyosan növekszik. Parancs tehát az üzemek, vállalatok számára, hogy frissen kezdeményezzenek, új meg új elképzeléseket szikráziassanak ki — s intenziven munkálkodjanak megvalósításukért. Ehhez a többlethez sorolható az újítóbrigádok működése. Ami a fizikai dolgozók egy részétől nem telik ki. arra hivatottak ők: megfelelő szakismerettel hathatós segítséget adnak egy-egy újítás csiszolásához, továbbfejlesztéséhez, kivitelezéséhez. Vagyis nemcsak újítanak. hanem mintegy gondozzák, dajkálják is az újítómozgalom újszülötteit. A Szegedi Ruhagyárban hosszú ideje tevékenykedik egy ilyen brigád. Szép sikerrel. Konstruktőr, szerkesztő, elektroműszerész, idomműszerész szakemberekből szerveződött, az ő munkájukra alapozzák az újítások, találmányok megvalósítását. A gyári „ötletbölcsődében" sok újltöspalánta nevelkedett mar fel, s indult el többet, jobbat, kiválóbb minőséget Ígérve. Meggyőződésünk. hogy — a helyi sajátosságokot figvelembe véve — érdemes lenne másutt is foglalkozni ilyen brigádok létrehozásával, szervezésével. Tárgyalni és tanulni — Audlóvl/uálls nyelvi labort hozunk létre az Idén — fohászkodnak neki az idei tanév egyik szép feladatának a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán. — Tavaly államvizsgáztam német nyelvből, az oroszt ls elég jól beszélem — mondja főmérnök ismerősöm, aki nemcsak a külföldi szakirodalom tanulmányozáséban, de szakmai delegációk tagjaként is kitűnő hasznát veszi nyelvtudásának. Korábban az Ecset- és Seprűgyárban ls „házi" nyelvtanfolyamot szerveztek az érdekelt műszakiaknak. De egyéb tanfolyamokon is ott találunk közülük jó néhányat, esti iskolapadokban igyekeznek elsajátítani a számukra legfontosabbakat. Tárgyalni és tanulni — ez a kettős céi tette divattá az ilyen szorgalmat. Ma már ez ls hozzátartozik a szakmai lépéstartáshoz. A kitekintést meggyorsítja a világszínvonalról beszélő szótár, eredetiben sok érdekes, fontos és főként használható anyaghoz jut hozzá, aki veszi magának a fáradságot. Mert sok fáradozás — az nem kétséges. De az is bizonyos, hogy megéri, Jó szavak — Ugyan. Józsi bácsi, hát nem ls mondja, milyen szép»n megcsináltam ezt a munkát? — kérdezte az Idős csoportvezetőt egy fiatal munkás a minap. Maga n kérdezett mesélte el a tréfálkozó-büszkélkedő megjegyzést, s elmondta azt ls: meggondolkoztatta ez a fiatalos nylltságú rákérdezés. Valahogy így: csakugyan hány és hány alkalom' van. amikor a jó munkát végzők csupán egyetlen méltató szóra várnak. Jó-szóra, amely mintegy szentesíti a bennük levő Jóérzést, a sikeres alkotás elégedettségét. A tisztességgel, szorgalommal dolgozók, akik büszkék a kezük alól kikerülő termékre, jogosan várhatják el a szóbeli méltánylást, elismerést is. Valóban érdemes a csoportvezető medltálását továbbfolytatni: nemcsak az anyagiak, de a jó szavak ösztönző-pezsditö hatását is fokozottabban "kihasználni a munkahelyeken. 8. M. A kif nyomában Betörők „Ha a dolog érdekli magukat, ha meg akarják látotik, hogyan lehetséges az, klának Igazi kapuját, megadom a címpt. Menjenek Marokkóba, és majd megértik, hogyan lehetséges az, hogy olyan hatalmas menynyíségű kábítószer érkezik Angliába, Franciaországba, Olaszországba". Ezeket a szavakat egy csalódott hippi mondotta el francia újságíróknak, akik az útbaigazítás nyomán eljutottak a marokkói Ketamába, az indiai kender, a kif birodalmába. A vp.llomástevő fiú Európába visszaérkezve jött rá, hogy az a bizonyos jóindulatú varázsló nem ellenszolgáltatás nélkül segít. De erről majd később ... fővárosai felé. Ennek a gépezetnek a működése sajnos éppannyira elemi erejű, mint tragikus. PÉnztÓP A „varázsló' A pipák körbejárnak Chechaouen színes, zajos kis terén sajátos — arab, francia, spanyol — keveréknyelvet beszélő fiatalok nyüzsögnek. Heves gesztikuláclóval kísért beszédjükben az európaiaknak idegen, kif és a már jólismert hasis szavak fordulnak elő legtöbbször. Itt senkit sem fogadnak idegenként, s a sárga porral töltőt pipák hamarosan körbejárnak. Mindig akad valaki, aki az újonnan érkezők kalauzolására tapintatosan felajánlja szolgálatait, jelezvén, hogy tudják kívánságukat. A vásárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkednlök az Itt uralkodó íratlan törvényekkel, mert különben könnyen megeshet, hogy — kis tétel vásárlása esetén — az elégedetlen eladó jelenti fel, így kívánván érdemeket szerezni a hatóságoknál. A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek Is belátják. Ha vásárlásra nem is kerül sor, szívesen vezetik el a gépkocsival is megközelíthetetlen 2 ezer méter magas fennsíkon elterülő ültetvényekhez az olyan érdeklődőket, akiknek látogatásától a ketamal hasis hírének további terjedését remélik. Az idegen elé táruló sivár kép, a beesett, beteges arcú, rongyos emberek nem sokat sejtetnek a kiftermelés gazdaságosságáról. Vezetőjük elégedett mosolya azonban aranyfogakat csillant. A tép'ácsbák — bűntudat nélkül Földjeiket teraszosan művelik, a kukoricához hasonló növény pedig kevés gondozást igényel. Augusztus végén a csúcsán megszáradt leveleket és hajtásokat szedik le, és morzsolják porrá. Ebből nyerik a hasist, amelyet különböző formában árusítanak. A por a legfinomabb, a legdrágább cigarettába való, — a kopé, amely olyan mint a dohány, pipába kerül. A port újabban bizonyos melegnyomásos eljárással kis téglácskákká sajtolják össze. A gépiberendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ezzel készített téglácskák mindenütt, vagy legalábbis kevés kivétellel átjutnak a vámon A falubeliek nem éreznek bűntudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása a kif. s ezen a területen más kultúrnövény nem honosítható meg. A termesztésre egyébként engedélyük is van, amelyet még őseik szereztek egy rég elhunyt királytól. A termés egy részét megtartják maguknak. Az itt élő emberek ugyanis azt vallják, hogy a kif úgy szédít, mint a bor, de jobb mint az alkohol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hippik nem látszanak igazolni. Majdnem mind soványak, fogaikat általában egy éven belül elvesztik, szemük színe megváltozik. Ketama híre tömegével vonzza az autóstoppal, sokszor pénz nélkül érkező, a kábítószer rabságában élő kalandvágyó fiatalokat. Kis közösségeket alkotnak, s az itt eltöltött időben egyetlen kívánságuk, hogy zavartalanul, jóformán ingyen élvezhessék az európai piacon az arany árávál vetélkedő hasist. Pénz hiányában gyakran nem is esznek, de a „segítő" kezek mindenkihez eljuttatják a napi adagot. Egyszer azonban felébred bennük valamilyen nosztalgia, meghatározhatatlan, leküzdhetetlen honvágy, amely arra kényszeríti őket, hogy egyegy repülőjegy ellenében bármely feladatot vállaljanak. Ekkor kezdi meg működését az a gépezet, amely a kábítószer mázsáit löki ki Marokkóból Európa nyugati Ekkor lép színre a „segítőkész" varázsló, akit . az arabok a hippik fejének neveznek. A zárkózott, negyven év körüli vörös hajú férfi szinte misztikus személye időnként feltűnik szállodájának teraszán. Karján kalóztetoválás olyan szimbólumokkal, amelyeknek értelme nincs, csupán látványos külsőség önmaga és tisztelői számára. Hippinek tűnik, de bizarr megjelenése józan üzletembert takar. Amikor határozott lépésekkel asztalához Indul, a hirtelen támadt csendben óvatos suttogás indul meg a „varázsló" legendás alakjáról és tevékenységéről. Azt beszélik rőla, hogy a fekete mágia kiváló művelője, az okkult tudományok beavatottja. akinek igen nagy hatalma és — tekintélyes bankbetétje van. Csak kevés embert fogad bizalmába és nem szereti a jövedelmének forrása felől érdeklődő kíváncsi idegent. Óvatossaga nagyon is érthető ... Az odatévedt hippik szó szerint gondolkodás nélkül fogadják el ajánlatait mi mást tehetnének? Ügy érzik, ha ő ls benne van. bármily veszedelmes dolgot is elkövetnek, annak nem lehet súlyos következménye. A hazatérést jelentő jeggyel együtt egy csomagot is kapnak, amelyet bőröndjük mélyébe rejtenek, s ha szerencséjük van, sikerül leadnlök a megadott párizsi vagy római círrfre. A kapott feladatot mindnyájan Igyekeznek Jól megoldani, mert a bilincs vasp és a „segítőkész" varázsló haragja egyformán félelmetes. A feladat pedig nem könnyű és egyáltalán nem veszélytelen, hiszen a józanul gondolkodó emberek és a hivatalos szervek NyugatEurópában is harcot folytatnak a kábítószer-kereskedők és kábítószer rabságában élők ellen. Mégis, a nyugati világban ez az „üzletág" egyre jobban virágzik, s növeli a „varázslók" és megbízóik bankbetétjét.. Gerencsér Miklós FEKETE KIi Ügy vélte Weinhoffer, szőrmentén a gúnyolódást is megengedheti magának, ha egyszer Magyarffy nem képes érteni a világos beszédből. — Alázatosan jelentem, semmi közelebbit nem tudok az akcióról, talán lenne szíves érdeklődni a részletekről Volkhardt százados úrnál. Kis ideig zordan eltűnődött Magyarffy. — Nézze. Weinhoffer, a maga munkája nem egészen kifogástalan. Pironkodom a szégyentől, hogy német bajtársaink dolgoznak helyettünk. Még a vak is láthatja, hogy milyen elegánsan leckéztettek meg bennünket. Ezt a kijelentést durva sértésként vette tudomásul Weinhoffer, hiszen — amint a vak is láthatja — az üvegszemére célzott a főispán. Ép bal szemét dühösre hunyorítva hallgatta a huszárosán Járkáló Magyartfy leckéztetését. — Elegánsan, nagyvonalúan, feltételezve rólunk. hogy legalább középtokon intelligensek vagvunk. Értse meg végre, a deffenzív munkához nem elég a gumibot. Htöba ver nekem agyon minden reggelre öt-hat zsidót, ha közben a kommunisták kiröhögnek bennünket! Ilyen goromba hangot még nem használt Weinhofferrel a főispán. Hasztalan merevedett vigyázzba, ettől nem lett nagyobb az önbizalma. Rekedt hangja úgy hatott, mintha valamitől kifulladt volna. — Alázatosan jelentem, nem értem ... — Furcsa. Nagyon furcsa — mérte meg végre közelebbről is Magyarffy. — Azt hiszem, én mindent értek. Talán a szentimentalizmus áldozata, ha a vörösök bitangolásáról van szó! Nézze! — és a főispán az asztalán heverő gyűrött cédulákra csapott, felmarkolta a három darab papírszeletet, meglobogtatta a felderítőparancsnok orra előtt. — Röpcédulák! Olvassa csak! Fennhangon! Követelem! A megdermedi Weinhoffer csaknem elfelejtette a papírokat, amikor a szövegre pillantott. Motyogva suttogta: — Vesszenek a fasiszta gyilkosok ... * — Fennhangon! — rivallt rá Magyarffy. — Halál a német megszállókra és nyilas bérenceikre! Éljen a Szovjetunió! Éljen a béke!... — Na. látja. Weinhoffer, ezeket a vörös röpcédulákat is a német bajtársak adták át ma reggel. Hát mit képzel, majd mindent a németek fognak csinálni helyettűnk? Kaparja elő ezeket a bolsikat. és ajándékozzon meg minél hamarabb az irhájukkal. Távozhat! — Parancsára, méltóságos úr... Finom köd szitált és márvánnyá fagyott, ahogy rátapadt az aszfaltra, a kalapok karimájára. a katonai gépkocsikra, a nyilas járőrök karabélyára. Alig múlott délután három óra. de estéli sötétség borult a városra. A lim-lom tüzelőtől büdös füst szorult a házak közé, némán, görnyedten siettek az emberek az utcán, még's kihaltnak tűnt a város, valahogy olyannak, amilyennek önmagát érezte Urbantsok Tibor főmérnök, a vagongyár építési osztályának vezetője. Gyűrött felöltőjében, ápolatlan -Ipőjében senki nem ismerte meg. Álmatlanságtól, fogságtól püffedt arcát többhetes szakáll bontotta, kis kucsmáján sár tapasztotta csomókba a prémet. Tanácstalanul ácsorgott a Baross-hid feljárójánál. gyámolatlanra gyengülve a fáradtságtól és az éhségtől. Két nappal a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, a komáromi Csillagéi dőbe hurcolták, most végre elengedték, sőt csodálkoztak a csendőrnyomozók, hogy miért nyilvánították Győrött megbízhatatlan elemnek. Mindenekelőtt egy bögre forró teát kívánt, hálás lett volna érte akkor is. ha eperfalevé'ből főzik. Szocsiban a hőség ellen ittak teát, most viszont a csontvelőig átjárta a hideg, lehűtötték testét az erődbörtön "nyirkos falai. Hogyan vergődjön haza Táplánypusztára? Nyolc kilométer az egész, semmiség lenne gyalogszerrel, ha nem sínylené ilyen átkozottul a hetekig tartó koplalást, az örökös didergést, és persze^ ha idillikus sétának számítana az út, nem pedig életveszélyes kockázatnak ezeki.cn a pogány időkben. Túl a maga baján, lehangolta a város vigasztalan állapota. Idegenül, riasztó elhanyagoltsuggal feketéiettek a bombasérült házak, a Fehér Hajó romhalmaza, a Vilmos császár út robbanás csonkította épületei. Beletörődött, nincs más választása. gyalog megy haza Táplánypusztára, ahová az örökös bombázások miatt települt ki í-leségével és kisfiával. Mintha csak sétálgatna, lassú léptekkel megindult a Bisinger sétányt szegélyező keskeny aszfaltjárdán. Termetes alakjához képest, alaposan mpggvérült ereje, vigyáznia kelleti, nehogy végképp kifulladjon. Háta. combja, karja lúdbőrzött a felöltőiére fagyott ólomeső hidegétől. Lehajtott fejjel ballagott. így csak akkor vette észre köpcös ismerősét, amikor már majdnem összeütköztek a síkos aszfalton. — Szervusz, Imre! — köszönt önkéntelen derűvel. Nvíri Imre. a vagongyár gépkocsi-o-ztálvának vezetője alig tudta hirtelen lefékezni mását. Mihelyt meglátta, "ki áll elűlle. gyorsan körbepillantott. még az országzászló fehér kőoszlopát is szemügyre vette. — Szervusz ... nahát... hogy vagv? Az óvatosság, a betanult udvariasság, a félénk öröm mindent megmagyarázott Urbantsok Tibornak. — Elengedtek Most megyek haza Táplánypneztára. Ml úisög a gyárban? Topogójával fejezte .ki az osztályvezető, hogy slethetnékjén mar nem tud úrrá lenni, egyúttal kínlódó mosolyaval bocsánatért esedezett. — Semmi különös... Ne érts íélre. nagyrabecsülésem .... (Folytatjuk.) — Sajnálom, a felesleget már elsikkasztottam. — Nem látott erre egy magas, széles vállú, fekete hajú. jóképű betörőt? NAPI KISLEXIKON a helyi autóbuszról Szegeden ma már 25 autóbuszvonal van. s ez a szám év végére valószínűleg még kettővel nő. Nem is olyan régen még fele ennyi sem volt. • Hét év? A villamos- és autóbuszközlekedés 1963-ban vált el egymástól. A villamos a Közlekedési Vállalaté, a busz a 10. számú AKÖV-é. Hét évvel ezelőtt 9 autóbusz — egy hatvanszemélyes, egy csuklós, a többi negyvenszemélyes — 140 járattal szállította naponta a szegedieket. 1965-ig az Annh-forrástól indultak a helvl buszok. 12 vonal volt akkoriban. öt évvel ezelőtt vette át az AKÖV az autóbuszpályaudvart, s akkor már 33 buszszal bonyolított le 850 helvl láratot naponta. • Számozási szisztéma? Már a kezdetek kezdetén olvan számozási szisztéma alakult kl. hogy az utas könnyen megjegyezhette, melvlk busz merre megy. Az l-es vonal mindig a legészakibb irányú volt. előbb Anna-forrás— Csongrádi sugárút, aztán Marx tér—Csongrádi sugárút—öthalmi út néven szerepelt. A vonalakat innen kiindulva, s az óramutató járásának irányában haladva számozták tovább. Ezt a rendszert azóta ió néhány város közlekedési vállalata átvette. • Kivétel? 1970-től már nehezebb eligazodni a számok között. Az ok: Tarián. 1967-ben még megtették azt. hogv előre számítva az úiszegedi. villamos megszűnésére, kihngvták a 6-ost. * ez csak 1969-ben lépett be. de később megszűnt a 9-es és 11-es úiszegedi tárat, s mit volt mit tenni: ezt a számot kapták meg a tariáni buszok. Ma a 25 vonal forgalmát 42 busz bonyolítja le. többségük Ikarus 66-os farmotoros, de van 16 csuklós is. A hét évvel ezelőtti naDi 140 iárat helyett augusztusban idén már 1226 láratot légyzett fel a vállalat statisztikája.