Délmagyarország, 1970. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

2 PÉNTEK. 1970. SZEPTEMBER 12. fi fi Oszi utak Mintha Magyarországon csak a Balaton lenne, Cseh­szlovákiában meg a Tátra! Mintha az idegenforgalom, a turisták nem fedezték volna fel, hogy vunnak más tavak, hegyek, tengerpartok is. Mintha az utazók csak a jól­ismert, kipróbált nevezetes­ségekre volnának kíváncsiak. — Pedig mennyi érdekes, szép látnivaló kínálkozik ezeken kívül is, Itt, a szom­szédos országokban 1 — mondja Bakonyi Istvánná és Hovorka Anna, az IBUSZ lengyel és csehszlovák refe­rense, akik maguk is aktív idegenvezetők, sok száz utast vezettek Csehszlovákiába, Lengyelországba. — Itt van például a Cseh­Svájcnak nevezett északnyu­gatt országrész, az Elba-part­tal, festői hegyekkel. Vagy a kísérletképpen Indított hét­végi utak programja — Besz­tercebánya, Alacsony-Tátra, Közép-Szlovákia vonalon. Péntek reggel indulnak a csoportok, s vasárnap este térnek vissza. Campingben, faházban laknak. Főleg üze­mekben, hivatalokban dol­gozó fiataloknak ajánljuk ezeket a túrákat, hogy sza­bad szombatjukat így fel tud­ják használni. Lengyelországban, a Mazu­ri-tavak vidéke kínál kelle­mes kikapcsolódást. A csa­tornával összekötött 3 ezer tavon csónakáznak, vitorláz­nak, fürdenek a turisták. A lengyel tengerparton — Gdanskban, Gdyniában, Sopotban — a kikötő- és üdü­lővárosok történelmi emlé­kekkel bővelkedő helyek so­rakoznak. — Mit ajánlanak őszre? — Szeptemberben, októ­berben készülünk a 8 napos Varsó—Leningrád útra. Meg­látogatjuk a két város neve­zetességeit, képtárakat, Cho­pin szülőházát, megnézzük a leningrádi balett előadását. Prága—Berlin—Varsó— Moszkva útvonalat 10 nap alatt repülőgéppel járják vé­gig a jelentkezők. Szakmai programmal tanulmányuta­kat tervezünk bányászoknak, kohászoknak, mezőgazdasá­gi dolgozóknak, állatorvo­soknak, építészeknek. A Bá­bolnai Állami Gazdaság, a Tamási Állami Gazdaság Lengyelországba kért tanul­Turísták a Mazuri tavaknál mányutat. A Beszkidek­heg.vségbeli Wislába bányá­szokat, kohászokat viszünk: akik meglátogatnak egy ka­towiczei szénbányát, sör­gyárat, kirándulnak a Visz­tula forrásvidékére. A téli sportok kedvelőinek — az Alacsony- és a Magas-Tát­rába, Zakopane vidékére in­dítunk sítúrás utazásokat. Külön kezdőknek és külön sielnl tudóknak. — Mint idegenvezetők, sok barátság, szerelem születésé­nek voltunk tanúi — mond­ják. — Olykor egy-két év múltán mint házaspárral ta­lálkozunk az IBUSZ-utakon együtt utazó, üdülő utasok­kal. Egy tanárnő és mérnök lengyelországi úton ismerke­dett meg egymással, össze­házasodtak, s minden évben Lengyelországban ünneplik házassági évfordulójukat. Kí­sérletképpen csak független utasok — magányos férfiak és nők — részére indítjuk egyik, szilveszteri utunkat... Megadóztatják a kritikusokat Különös meglepetéssel szolgált a kritikusoknak ezen a nyáron az amerikai adóhivatal. Kimondta, hogy azok a könyvek, amelyeket a kiadók küldenek az újsá­gok könyvrecenzenseinek, végeredményben azok jöve­delmét gyarapítják, tehát adókötelesek. így állt elő aztán az a furcsa helyzet, hogy egy kü­lönösen sokat foglalkoztatott kritikus kimutatta, ha va­lamennyi recenziós példány után adót fizetne, ez az ösz­szeg még 2000 dollárral meg ls haladná évi jövedelmét. Hogy került hát sor erre az intézkedésre? Az Egye­sült Államokban évente ke­reken 30 000 könyvet jelen­tetnek meg. A legtöbb- re­cenziós példányt a lapok kö­zül a New York Times kap­ja; kiadói számitások sze­rint ugyanis a New York Times Book Rewiev elisme­rő kritikája azt jelenti, hogy a könyv további — legke­vesebb — 5000 példányban fogy el. A könyv fontossá­ga és ára szerint az ameri­kai kiadók általában 125— 1000 recenziós példányt kül­denek a sajtónak, a tele­víziónak és a rádiónak. Így aztán elkerülhetetlen természetesen, hogy e te­mérdek könyv jó néhány da­rabja az antikváriumokban végzi. S ez a tény indította ar­ra az amerikai adóhivatalt, hogy a „kritikusi" könyveket megadóztassa. Egyelőre még csak könyvekről van szó. De ugyanilyen alapon sorra kö­vetkezhetnének a hangleme­zek, a színházi kritikusok In­gyenes színházjegyei, sőt azok az ebédek is, amelye­ket a „vendéglőkritikusok" fogyasztanak el. Szegény kisbaba panaszai Alig múltam kéthónapos, elég baj, hogy máris pa­naszkodnom kell, vagyis: az első benyomások a világról nem a legkedvezőbbek. Ezt persze csak azért tudom így mondani, mert anyukám ír­ja, én persze — bér termé­szetesen csodagyerek vagyok én is! — beszélni még nem tudok, és a „hivatalos nyel­vet" még később fogom megtanulni. De addig is: az első benyomások tehát nem a legkedvezőbbek. A baj már akkor kezdő­dött, amikor én még a kli­nikai gumibugyiba ... hogy­ísmondjákoztam. szóval tet­szenek érteni, ugye? Mert már akkor is kellett volna nekem egy maszek gumibu­gyi is, de a legkisebb szám­ból nem lehetett kapni. Én technikai okokból nem nő­hettem nagyobbra, a na­gyobb guminadrág nem me­hetett össze — na, el tet­szenek képzelni, milyen ri­adt volt a családom? Pe­dig nekem legalább pelen­kám volt, de ismerek olyan újszülött kartársat, akinek meg az nem jutott, mert az utalványra adják csak a leg­több üzletben, akkor meg éppen hiánycikk volt, így aztán szegény Gyuszi gye­rek azzal kezdte az életét, hogy nem tudta „felkötni a textilneműt". Nem mon­dom, én is majdnem így jártam. Mert elromlott a va­salónk. Hetven forintért akarták megcsinálni. „Akkor inkább veszünk újat!" — mondta édesapám. Aztán járta az üzleteket. „Hőfok­szabályzós vasalót?" — cso­dálkoztak. Én még nemsze­retem szaporítani a szót: semmilyet se kapott, pedig jó lett volna már a kevés­bé korszerű ls. Pedig az Anyák könyvében azt ír­ják, hogy az újszülött pe­lenkáit vasalni kell. Erről jut eszembe, jó, hogy nem én vagyok az elsőszülött! Mert Anyák könyvét se le­het kapni, se újat, se az antikváriumban, használtat. El tetszenek képzelni, mit kísérleteznének velem a szü­leim, ha én lennék az első gyerek? Na, de mi lesz a szegény többivel. akiknek anyukája könyvből nézi (nézhé!), hogy miért sírnak vagy miért nem sírnak? Na­gyon megkérném azokat az anyukákat, akiknek már fel­cseperedett a fia-lánya, hogy a „szakirodalmat" ad­ják el az antikváriumban. Addig is megoldás, míg a könyvkiadó rájön, milyen „sok az eszkimóka", ke­vés az Anyák könyve ... Tessék mondani, az új la­kásrendelet szerint nem kell majd több lakbért fizetni azért, mert a kisgyerekek nem hagyják aludni a szom­szédokat? Hány éjszaka sír­tam én is egy cumisüveg után! Ne tessék csodálkoz­ni: sehogy sem tudok po­hárból teát inni, cumisüve­get meg csak a gazdagok tudnak venni. Mert a 2—3 forintos magyar grammos­üveg, vagy a tíz-egynéhány forintos jénai 'nincs sehol. Van angol pyrex-készlet, 98 forintért, vagy külön egy ilyen üveg, esetleg mű­anyagból, negyven-ötven fo­rintért. Én is koldussá tet­tem jó szüleimet kora if­júságomban, nem azért, mert már két pyrex-készle­tet is megvetettem velük, de mert ismerősöktől kellett kérni régi cumisüvegeket. Mert milyen a technika: a drága üveghez nem kapni cumigumit. A hagyományos üveghez van szopóka, csak üveg nincs. De mérlegelhet­jük akár a mérleghelyzetet ls. Mindig arra kíváncsiak, hogy szorgalmasan táplál­kozom és gyarapodom-e. De, hogy ez mibe kerül! Három hónapra 120 forintot fizetett érte jóapám, s ha most még szeretnék Itthon tartani ne­kem a „mázsát", nem lett volna jobb Inkább újat ven­ni? Nem kerülhet túl sokkal többe! És akkor nyitnánk ml is egy kölcsönzőboltot, úgy létszik, nem rossz üzlet ese­csemőmérleget kölcsönadni! Sok baj van a lányok öl­töztetésével, de hogy apám már most kijelentette, hogy engem etetni könnyebb, mint ruházni...?! Nem mondom, néha olyan ruhát ls kapott számomra anyu­ka, amilyet szeretne, de többnyire azt vette, ami ép­pen a boltban akadt. Az­tán átalakította. Varrt rá másik kantárt, más díszítést. Persze, erre lehet mondani, minek máris a flancra ne­velni azt a lányt. De ahhoz mit tetszenek szólni, hogy a sárga kötött napozóm ösz­szefogta az összes vele mo­sott ruháimat? Vagy az is flanc, ha egy ruhának a színét mosás után is meg lehet Ismerni? De telesír­hatnám a világot, mással is, hiszen fürdőlepedőt se kap­tak nekem és itt vagyok most is mezítláb, mert kö­tött cipőcskét se ..., de min­dig azon sírok, hogy mit nem lehet kapni. Lehet venni nagyon szép műszá­las kötöttnadrágokat, kis­kabátokat. Kár, hogy az or­vosok szerint a kisbabák bőrének nem túl egészséges. Kedves Délmagyar, azt Hiszem, jó lesz abbahagyni az oázást, mert éppen most kapott apuka az üzletben ba­bapiskótát, ami nagy dolog mégiscsak. Ki tudja, hol­nap majd más rendeződik el. Ugye jó bácsi az Állam? Hallottam, nagyon szeretné, hogy minél több ilyen pe­lenkás legyen, mint én. De akkor ne hagyjanak bennün­ket siránkozni, nem kell még nekünk olyan sok min­den. De ami kell, az nélkü­lözhetetlen. A tollba oázást feljegyez­te: P. Szőke Mária Gerencsér Miklós FEKETE ISI — Egészen addig fog gyötörni az álmatlanság, amíg el nem árulod, hogy miért kellett veletek Jönnöm. — Elvégre a nevedben csináltuk — világosí­totta fel magától értetődően Szénási. — Ügy gon­dolom,-helyes lenne megemlíteni a Nemzeti Szá­monkérő Szék szokásos jelentésében. Tehát: a polgári felderítés elfogott Lébény községben nyolc bujkáló magyar katonatisztet. Szóltál?... Meglepetten kapta fel a fejét Faragó a figyel­mes kérdésre. — Nem ... Dehogy... A jelentésben benne lesz evidens ... Megnyugodva gondolta: továbbra sem gyanít­ják ról. hogy 6. a nyilasok politikai nyomozója — az SS szökevénye. Más nem érdekelte és már csak Szénüsl rossz cigarettájától volt keserű a szája. Almában farkaskutyákkal üldözték a németek Weinhoffer Jenőt, a Nemzeti Számonkérő Szék polgári felderítsiének megyei parancsnokát. Még tde volt a feje az alkohol ólomgőzével. Alig tudta felhúzni a csizmát püffedt lábára. A mosdóvíz sem szabadította meg a kimerültség­től és egyre jobban gyötörte a gyanú, hogy va­laki árulkodott rá B németeknél. Nem csodálko­zott "Olna. ha háthaveregeti vérfagyasztó ked­vességgel Volkhardt, a GeaUpo városi parancs­noka: „Nos, Weinfioffer, mit tudna nekem mon­dani 1919-ről? Állítólag jól állt magán a vörös katonák egyenruhája!" Nem bírta a józanságot, roncsnak, szétszórt­nak érezte magát most is, mint minden reggel. Remegő kézzel passzintotta az üveglencsét jobb szeme helyére a nyirkos gödörbe, és meneküli lakószobájából a Nemzeti Számonkérő Szék iro­dájába. az első emelet tízesbe. Faragó Béla kialvatlan szemekkel meredt az írógépre, egy ujjal pötyögtette a billentyűket — Kitartás — köszönt neki bosszús morgassal felettese. — Bocsáss meg, erre figyeltem — nyújtotta át Weinhoffernek a reggeli jelentést Faragó. — Épp a neved gépeltem alá, amikor beléptél. Egyébként, szervusz. Weinhoffer rá se nézett helyettesére. Utálta és félt tőle. Bizonyosra vette, hogy Faragónak egyetlen komoly feladnia van: őt figyelni a Gestapo megbízásából. Öt és a város többi nyi­lasát, a mozgalom legmegbízhatóbb helybéli har­cosait, szemben a Győrött bábáskodó idegenek­kel, a nagy pozíciókba kapaszkodott földönfu­tókkal. Ép bal szemét tágra meresztette, csak az üveg­lencse maradt kifejezéstelen. — Mit akarsz velem aláíratni?! Nem vagyok részeg! Semmi tudomásom erről a nyolc hon­védtisztről! Vagv talán önhatalrAúlag intézkedsz a hátam mögött?! Faragó a szemtelenséggel határos nyugalom­mal figyelte dühöngő parancsnokát. Majdnem mosolygott. — Kérlek, fölöslegesen Izgatod magad. Volk­hardt százados úr egyenes kívánsága, hogy meg­emlékezzünk reggeli jelentésünkben erről a bi­zonyos nyolc honvédtisztről. Beláthatod, ok nél­kül semmi szín alatt sem kérne ilyesmit Volk­hardt százados úr. Egyébként méltóztasd felhívni telefonon... A kételkedés hangoztatását nem tartotta he­lyénvalónak Weinhoffer. — Rendben van. de valamit ismernem kell a részletekről. Ki csinálta? Megint Szénásiék? — Fogalmam sincs — jelentette ki Faragó. — Akkor is újra kell gépelni a jelentést — lökte az asztalra a papírlapot Weinhofer. — Haj­nalban egy zsidó belehalt a vallatásba. két veszprémi szökött bakót meg agyonlövettem. Ezeket is iíd hozzá. Minél gyorsabban, mert tíz óráig jelentenem kell a méltóságos főispán úr­nak. Elővette íróasztalából a háromliteres demi­zsont, fuldokolt a mohóságtól, úgy itta a sava­nyú bort, amelyet Écsről hoztak neki tegnap. „Méltóságos főispán úr!" — ismételte magában a titulust sötét gyűlölettel. A jövevények közül Magyarffy Gyula főispánra haragudott a leg­jobban. — Parancsolj, kész a jelentés, ahogy kívántad — terítette Weinhoffer elé az új változatot Fa­ragó. A vézna, majdnem cingár felderítő főnök ha­talmas betűkkel firkálta nevét a papírra. Ivott még néhány kortyot, a demlzsont elzárta, majd indult a főispánhoz. Előzékenyen fogadta a főispán személyi tit­kára, azonnal a rengeteg várakozó elé sorolta. Megvetése ellenére kisebbségi érzéstől fe szengve lépett a főispán teremnyi dolgozószobá­jába. Elbátortalanította a helyiség előkelősége, a boltozatos mennyezet patinás stukkója, a szob­rászati remeknek is beillő roppant nagy fara­gott íróasztal. Magyarffy Gyula megtévesztően hasonlított a született nagyurakra a falakat bo­rító ódon olajportrék között. — Méltóságos főispán úr. állok szolgálatára a reggeli jelentéssel! — sípolta az alkoholtól re­kedt hangján Weinhoffer. — Pihenj — szólt unottan Magyarffy és elvet­te a jelentést anélkül, hogy a polgári felderítés megyei parancsnokára nézett volna. Mélyen sértette Weinhoffert ez a lekezelés. Pedig hát ő tudott egyet s mást Magyarffy Gyu­láról. a nemzetvezető testvér puszipajtásáról. Hi­ába kérkedett a kilences sorszámú párttagsági könyvével, ez semmit sem változtatott azon. hogy soproni OTÍ-tisztviselő korában sikkasztá­sért indítottak ellene eljárást. Magvarffv Gyula ünnepélyes szigorral nézett rá a távolból.. — Milyen jogon merészelt a tudtomon kfvül agyonlövetni nyolc tisztet? Magyarázatot kérek A felderítő parancsnok önkéntelenül vigyázz­ba merevedett. — Alázatosan jelentem, ez az eset német baj­társaink határozott kívánsagára került a jelen­tésbe. — Akkor ls magyarázatot kérek — támaszko­dott ököllel az asztalra a főispán. (Folytatjuk.) NAPI KISLEXIKON a kemizálásról A természettudomá­nyok egyik fő csoportja, a kémia, az ipari-mező­gazdasági termeléstől egyre Inkább elválaszt­hatatlan lesz. Napjaink­ban gyakran találko­zunk a kemizálás fogal­mával. A Fogalma? A kémiai eljárások és folyamatok bevezetése a népgazdaság különböző ágaiba, és a vegyipar termékeinek széles kö­rű felhasználása. Mező­gazdasági alkalmazása viszonylag újkeletű. .4 Miért szükséges? Az emberiség roha­mos szaporodásával pár­huzamosan gondoskodni kell a megfelelő meny­nyiségű táplálékról Is. A régi eszközök ezt nem biztosítják, A nagyobb hatású természetes szer­vetlen „vagy szerves, il­letve szintetikus vegyü­letek megvédik a növé­nyeket a kártevőktől, kórokozóktól és gyom­növényektől. A növény­védő szerek permetezés, porozás, ködösítés vagv gázosítás útián fejtik kl hatásukat. Ma már több mint 800 növényvédő szer ismeretes. # Veszélyei? Ezek a vegyületek mérgek. nemcsak a gyomnövények, a kárté­kony állatok, hanem az ember számára is. Fon­tos tehát a megfelelő óvintézkedései*- betartá­sa. De a védekező eljá­rások után is szükséges az óvatosság. A növény­védő szerek bizonvos mennyisége visszamarad a talajban, vízben le­vegőben. vagy a táplá­lékul szolgáló növények­ben. Kimutatásuk egész­ségügyi szempontból rendkívül fontos. Az élelmiszer csak akkor fogyasztható, ha a tűré­si érték megfelelő, azaz ha benne csunán az a legkisebb vegyszermenv­nvlsée található. melv még nem ártalmas az egészségre. • Jövője? Az úgynevezett Integ­rális növényvédelem. Ebben a különböző fizi­kai. mechanikai, agro­technikai. biológiai és vegvi eljárásokat együt­tesen alkalmazzák. Elő­térbe kerülnek a szinte­tikus úton előállított ve­gyületek. melyek a kár­tevő állatok hímjeinek (vagv nőstényeinek) ste­rilizálására alkalmasak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom