Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

VASÁRNAP, 1970. AUGUSZTUS 9. 22 Kérdőív húsz község 4 ezer 600 fiataljából Mielőbb kérik a válaszokat Lapunk június 14-1 számában írtunk a KISZ megyei bizottsága és a megyei tanács munkaügyi osztálya újszerű kezdeményezéséről; a fiatalokhoz intézett sokirányú, összesen 74 kérdésre kapott válasz alapján tucjpmányos Igénnyel kívánják tanulmányozni megyénk falusi ifjúsága helyzetének alakulását. A megyei munkaügyi osztály tájékoztatása szerint egy hónappal ezelőtt 20 község — Szegvár, Mindszent, Székkutas, Fábiánsebestyén, Nagytőke, Bokros, Caanádalberti, Földeák, Királyhegyes, Maroslele, Algyő, Deszk, Kiskundorozsma, Kistelek, Mórahalom, öttömös, Pusztaszer, Sándorfalva, Szőreg, Tápé — 1960—63-66—69 ben végzett 4600 fiataljának küldték el a kérdőívet a helyi általános Iskoláktól beszerzett névsor alapján. A posta alig 40—50 helyről Irányította vissza a füzetecskét azzal, hogy a „címzett ismretlen". Feltételezhetően azért, mert a leányok már férjhez mentek — leánykori nevükre, s szüleik címére küldték el a kérdőivet. Az elmúlt hetekben a kérdőíveknek mintegy 30 százaléka érkezett meg kitöltve a megyei munkaügyi osztályra. A kezdeményezés helyeslésre talált a fiatalok körében; legalábbis ez szűrhető le a visszaérkezett kérdőívekből, mert a fiatalok valamennyi kérdésre válaszoltak, s nem egy fiatal szöveges megjegyzésével ls kifejezésre juttatta, hogy egyetért a közvéleménykutatás e formájával. A beérkezett válaszokból kitűnik az, hogy azoknak a fiataloknak, akik 1960-ban és 63-ban végezték el a nyolc osztályt, húsz százaléka válaszolt, azoknak a fiataloknak pedig, akik 1966—69-ben végezték el az általános iskolát, már negyven százaléka küldte el válaszát. A legtöbb kitöltött kérdőív a szentesi járásból érkezett eddig.. Az 1354-ből közel 500 kitöltve érkezett meg. A másik két járásunkat — a makóit és a szegedit tekintve ez az arány körülbelül 30 százalékos. A kezdeményezők: a KISZ és a munkaügyi osztály kérése az a fiatalokhoz, hogy mielőbb kitöltve küldjék vissza a füzetecskét. A KISZ ehhez községi alapszervezetei segítségét kérte, a munkaügyi osztály pedig az elmúlt hónap végén körlevélben kérte fel a fiatalokat, arra: mielőbb töltsék kl a kérdőívet és juttassák viszsza. Felkérték a sjzülőket is arra, hogy esetleg vidéken tartózkodó gyermeküknek továbbítsák a füzetet. Az utóbbi felhívást valamennyi fiatalnak megküldték; tehát azok is értesültek a kérésről, akik már a kérdőívet kitöltve visszaküldték, ök is segíthetnek azonban, volt osztálytársaikkal vegyék fel a kapcsolatot, s tájékoztassák őket a kitöltött kérdőív viszszaküldésének jelentőségéről. A tervezett tudományos felmérésnek ugyanis csak akkor van lehetősége és jelentősége is, ha a számítástechnikai Intézet több ezer választ tud — gépek segítségével — feldolgozni, melyből általános értékelés, következtetést lehet levonni. A feldolgozási program már elkészült, az intézet szakembereinek részvételével. Az adott községekben az említett években általános iskolát végzett fiatalokat teljes körrel érinti a felmérés, azaz hetvennégy kérdésre várnak választ. A községeket három típusba sorolták: mezőgazdasági, iparosodott, és kettő között levő, azaz átmeneti jellegű települések. Az adatokat kérő kérdőív hét fejezetre oszlik, míg a feldolgozási program ötre. Az első csoportba tartozó táblázati adatok elsősorban az iskolai végzettségre, illetve a továbbtanulásra keresnek választ. A második csoportba tartozó adatok a szülők és a megkérdezettek munkakörülményeit vizsgálja. A további feldolgozási fejezetek az életkörülményekre, a családi állapotra illetve a közéletben való részvételre vonatkoznak. S meg kell ismételnünk: a kérdőív névtelen, azaz nem kell aláírni és a vlsszaküldésné nem kell a feladót feltüntetni. A fiatalok által közöt adatokat kizárólag a falusi ifjúság helyzetének tudományos igényű megismerése céljából kérik, és csupán a gépi adatfeldolgozáshoz használják. Lantos Anna Vendéglőben — Mondja csak, kérem, még egyszer: miről is híresek maguk a magas áraikon kívül? A kár több mint egymillió forint Vádirat Kertes János és társai bűnügyében A Csongrád megyei főügyészség bűnszövetségben és visszaesőként elkövetett, társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó csalás, valamint más bűncselekmények miatt vádat emelt Farkas Zoltán 37 éves, téesz-üzemagvezető, Szeged, Londoni körút 1. szám alatti, Lagzi András 47 éves kirendeltségvezető, Tarján 212. szám alatti, Kertes János műszaki ügyintéző, 31 éves, Odessza 18as épület V/4, szám alatti, Nővé András műszaki ügyintéző, 25 éves, öthatom utca 18. szám alatti, Tóth József volt tanácsi osztályvezető, 46 éves, Oskola utca 6/b szám alatti és Domonkos Géza üzletkötő, 32 éves, repülőtér, főépület 26. szám alatti lakosok ellen. A vádirat sok bűncselekményt ró elsősorban Kertes Jánosra: ezekből most a jelentősebbeket emeljük ki. Kertes a városi tanács vb építési és közlekedési osztályának műszaki ügyintézője volt, s a belterület fásításával, vízrendezésével, vízkárelhárításával foglalkozott 1962 óta. Ezeket a munkákat ő rendelte meg, ő ellenőrizte, illetve fizetett értük. Részben a Beruházási Bank révén — Inkasszó útján —, részben — munkabérek esetében — készpénzben felvett ellátmánnyal. Lovászi Ferenc hivatalsegéd és Steiber Lajos fásítási brigádvezető nevére csekket állított ki; Lovászi és Steiberék a pénzt felvették a bankban, majd maradéktalanul odaadták Kertes Jánosnak, aki kifizette a munkabéreket, úgy, hogy számára jócskán maradjon a készpénzből saját magának is. Ily módon 1963-ban Kertes már több mint 29 ezer forint, 63-tól 67-ig pedig mintegy 371 ezer forint kórt okozott a társadalmi tulajdonban. Még szabadsága idején is bement munkahelyére kiállítani a készpénzcsekkeket. A megváltozott tanácsi gyakorlat következtében 1968-ban má: módszerhez folyamodott. Miután tudomást szerzett arról, hogy a tanácsülés 1/1968 T. számú határozatában 150 ezer forintot engedélyezett fásítási célra, elkészítette a költségvetést. Ennek alapján formailag építési szerződést kötött Tóth József osztályvezetővel — saját felettesével! —. aki mint építtető szerepelt. Kertes szabad utat talált: 1968 márciusától nemlétező személyeket is „felvett", és nevükre havi 1455 forintos munkabért állapított meg! Mint a vizsgálat megállapította, összesen tíz nemlétező személy nevében vette fel a pénzt. Csak ez az egy manőver 1968-ban 96 ezer 30 forint kárt okozott a társadalmi tulajdonban. 1969-ben újból fordult a kocka. A tanács saját kommunális üzem felállításáról határozott, ezért a brigád fölöslegessé vált. Kertes — hogy megőrizze jó kereseti forrását — a tanács pénzügyi osztályához feljegyzést juttatott el, amelyben kihangsúlyozta, hogy milyen nag. szükség van a fásítási házi brigádra. A pénzügyi osztály eljárt a Pénzügyminisztériumnál, s további egy évre engedélyezték az „aranybánya" működését. Nem sokkal ezután Kertes „rendezte" nemlétező brigádtagjainak a fizetését — azaz 1552 forintról 1849 forintra emelte. Így 1969 közepén 29 ezer 882 forintot szerzett. Kertes osztályvezetője, felettese Tóth József - aki 1965. április 15-től 1969. május 15-ig állott a városi tanács alkalmazásában — minden estben aláírta Kertes költségvetéseit, készpénzcsekkjeit, a bérjegyzékeket stb., anélkül, hogy egyszer is ellenőrizte volna. A nyomozás során kiderült, hogy Tóth József körülbelül 400 ezer forint összegű pénzt „juttatott" Kertesnek azáltal, hogy az ellenőrzést elmulasztotta. 1969 végén a fásítási feladatot mindenképpen át kellett adni a kommunális üzemnek, Kertes tehát ismét új lehetőség után nézett. Ezt meg is találta, Farkas Zoltánnak, a rúzsai Szivárvány Tsz részlegvezetőjének segítőkészsége révén. Farkas Zoltántól tervek készítését, kivitelezési munkákat rendelt. A tervek nem készültek el, el sem végezték a munkát; de azért Kertes javasolta a kifizetést, s a pénzt Farkasék fel ls vették. Itt kapcsolódott az ügvbe Lagzi András, a Hídépítő Vállalat szegedi kirendeltségének vezetője, akit Farkas és Kertes „rábeszélt" arra, hogy a belvízrendezésekhez szükséges számításokat végezze el. L-.gzl, Farkas Zoltántól ezért 26 ezer forintot kapott több részletben. Kertes további terveket is és munkákat is rendelt a rúzsai Szivárvány Tsz melléküzemágától, amelyeket Farkasék nem készítettek el, de a pénzt felvették. A munkában közreműködő Lagzi András ls észrevette a lehetőségeket, és a 264 ezer 781 forintos — valóban elvégzett belvízrendezési munkáért végül 944 ezer 569 forintot kért, és Kertes révén kapott is, a kirendeltség számára. Még érdekesebb Kertes 1969 februárjában adott megbízása ugyancsak Farkas Zoltannak: a Tisza szegedi hullámterének tereprendezéséhez felmérést és műszaki tervdokumentációt kért, bár erre nem is volt szükség. Farkas a rajzot Domonkos Gézával íratta alá, mintha ő készítette volna. A kár 96 ezer 630 forint. Nővé András, aki tudta, hogy el nem végzett munkákért írt alá számlát, bűnpártolást követett el. A rendőrség 1970 februárjában szerzett tudomást Kertes cselekményeiről. A vádiratban Farkas Zoltánnal szemben 424 ezer 215 forint, Lagzi Andrással szemben 679 ezer 788 forint, Kertes Jánossal szemben l millió 87 ezer 917 forint és Nuvé Andrással szemben 189 ezer 815 forint összeg erejéig rendeltek el bűnügyi zár alá vételt. A megyei bíróság a közeljövőben kitűzi a Kertes-ügy tárgyalását. Matkó István Aszódy János: A kriminalisztika kalandos története 10. Csakhogy az ember a távolságokkal vívott küzdelemben mind hatékonyabb eszközöket keresett — és talált. A robbanómotor, habár csak lassanként, de végül is győzelmet aratott „gőzőfelségén". 1923-ban, a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottság megszületésekor 18 000 000 gépkocsi közlekedett a világ útjain, 1938-ban szamuk elérte a 43 000 000-t, míg 1967-ben a világ gépkocsiparkja 205 000 000 automobilból állt. A volánnál üló ember elölt megnyíltak a legelszigeleltebb vidékek is, s már nincs messze az n pillanat, amikor „ezek a négykerekű szörnyek" — hogy Buchanan professzornak, a szigorú angol közlekedési szakembernek a szavaival éljünk — elözönlik az egész világot. „A négykerekű szörnvek milliószámra robognak tova a városok '-k és kanyargós utcáin" — mondotta Bur' i, s mi ehhez a megállapításhoz még hoz . azzük: az orszégúlhólózat tökéletesedése előmozdította az autós idegenforgalom kifejlődését. Es ezzel egyidejűleg újabb lehetőségeket teremtett a bűnözők számára is... Bűncselekmények forrása lett hát a gépkocsi és az is marad még hosszú ideig. Elsősorban a fiatalkorú bűnözők gyakori gépkocsi lopásaira, továbbá a gépkocsi-kereskedelemben elkövethető szélhámosságokra gondolunk. Rendkívül aggasztóak a társadalom egyes látszólag „egészséges" elemeinek, vagyis azoknak az egyéneknek a bűntettei is, akik a felelősségtől félve, cserbenhagyják elgázolt áldozatukat. A gépkocsi, mint már láttuk, közvetett bűncselekményforrás is lehet, hiszen a lopott gépkocsikkal elkövetett „hold-up"-ök a jelenkori bűnözés immár klaszszikus megnyilvánulási formái közé tartoznak. Mindezekből arra a következtetésre jutunk, hogy a gépkocsik számának gyarapodásával egyidejűleg növekedni fog az „autós bűnözés" is. Ami a gépkocsílopásokat illeti, a rendőrség kevesebbet tehet, mint maguk az autótulajdonosok, akiknek különféle, eléggé hatékony „lopásgátló" készülékek állnak rendelkezésükre. Ám de ez, hogy úgy mondjuk, csak a probléma egyik, kevésbé fontos vetülete, hiszen a gépkocsizás már puszta létezésénél fogva is súlyos teherként nehezedik a világ rendőrségeinek vállára. Az Interpol kiterjeszti működési körét az „autós bűncselekmények" megelőzésére is. 1967. május 30—június 7. között az Interpol nemzetközi előadássorozatot rendezett a gépkocsival és általában a közlekedéssel összefüggő bűncselekményekről. Sorrendben ez volt az Interpol második előadássorozata a közúti bűnözés kérdésében. Az Interpol központi székházában a gépkocsikról külön kartotékrendszert vezetnek, amelynek alapján nemegyszer sikerült felkutatni balesetet okozott vagy pedig fegyveres támadásokban felhasznált gépkocsikat. 1965 nyarán Madridban felfigyeltek arra, hogy bizonyos egyének gyanús szorgalommal látogatják a külföldi gépkocsik eladásával foglalkozó ügynökségeket, tőként pedig a „Daimler-Benz" nyugatnémet cég vezérképviseletét A vizsgálat kiderítette, hogy ezekkel a kocsikkal kiterjedt törvénytelen kereskedelmet folytattak. A gépkocsiüzérek Madridban, Malagában, és a földközi-tengeri partvidék néhány más városában „operáltak", jóllehet a gépkocsik Andorrán, vagy a francia határon át érkeztek Spanyolországba. A banda tagjai jól tudták, milyen fontos számukra Malaga, amely jelentős nemzetközi turisztikai központ, s egyszersmind a világ minden tájáról érkező bűnözők menedék- és rejtekhelye. A bandafőnök saját férfiúi báját ls felhasználta, hogy a vidék fürdőhelyeit, klubjait és más szórakozóhelyeit látogató külföldi nők bizalmába férkőzzön. Céljai azonban korántsem voltak gáláns természetűek ... Miközben „play-boy"-unk a nők körül forgolódott, cinkosai az erősebb nemhez tartozó turistákat környékezték meg. Az érdek mindkét esetben azonos volt: meggyőzni a külföldieket, hogy 10 000—30 000 peso „díjazás" ellenében engedjék át néhány napra spanyolországi tartózkodási engedélyüket. A banda tagjai azután az Illető külföldiek nevében a spanyol kereskedelmi minisztériumhoz kérvényeket nyújtottak be, amelyekben az „aláírók" „saját" gépkocsijuk „behozatalát" igényelték. A banditák a kérvények alapján kiadott behozatali és vámengedélvek birtokában, törvényesen bejegyeztették a génkocsikat a rendőrségen a szóban forgó külföldiek nevére, akik — mondanunk sem kell! — sosem látták ezeket az autókat.i (Folytatjuk.) KISLEXIKON a lakbérhozzájárulásról A lakbéremelésben érintett aktív dolgozó bérlők a rendezés időpontjától kezdve munkahelyükön • havonta megkapják a régi és új lakbér közötti különbözetet. • Mikortól? Az emelés teljes öszszegét lakbér-hozzájárulás címén fizetéskiegészítésképpen névre szólóan adja ki a munkahely. A munkáltatók a hozzájárulásról személyenkénti nyilvántartást vezetnek, az állam pedig a vállalatoknak, szerveknek egy összegben nyújtja a térítést. A lakbér-hozzájárulást a családon belül a kereső családfő és a feleség (vagy második kereső) között egyenlő arányban osztják fel. A hozzájárulást a rendezés időpontjától kezdve munkahelyükön hávonta kapják meg. melyet az állami költségvetés a munkaadónak megtérít. A Milyen mértékben? A rendezést követő időszakban a bérlők fizetésének. illetve átlagkeresetének emelkedésével együtt a hozzájárulás a keresetnövekedés 25 százalékának megfelelő arányban csökken. A keresetnövekedés alapján a hozzájárulás csökkentésére évenként, vagv félévenként kerül sor. Ez az adminisztrációs munka a munkáltató szerveknél a bérelszámolás keretében oldandó meg. # Lakbérszínvonal? A lakbérkiadás jelenleg az átlagos munkás-, alkalmazott-háztartások lövedelmének körülbelül 2—3 százaléka. 1975ben az új lakbér (átlagos lakásnagyságot feltételezve) a számítások szerint az összkomfortos lakásokban 6—8. a komfortos lakásokban 5—6. a félkomfortos lakásokban mintegy 2 és fél— 3 százaléka lesz a családok jövedelmének. Tehát. az új lakbérszínvonal a háztartások költségeiben nem éri el az 1947—48-as években kialakult 8—10 százalékos arányt. hanem annál alacsonyabb lesz.