Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

125 KEDD, 1970. AUGUSZTUS « Képernyő Szegeií Nyári Tárlat SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Megérkeztek a külföldi énekesek Megérkeztek Szegedre a szabadtéri játékok, A parasztbecsület és a Bajazzók előadásaira szerződtetett külföldi operaénekesek, s megkezdték próbáikat. A parasztbecsületben Turridut Ciró Pirrotta, a Palermói Operaház tagjai énekli. Santuzza szerepében az ugyancsak Olaszországból érkezett Carla Ferrari lép fel. Alfio Dávid Onanerian, a Bukaresti Operaház tagja lesz. Jablonkal Éva és Karikó Teréz énekel még főbb szerepeket ebben az operában. A Bajazzókben Canió szerepét Franciscó Lazzaró Spanyolországból érkezett barcelónai énekes, Neddát, Rita Pietarinen, a Helsinki Operaház tagja, Toniót, Dávid Ohanesian, a Bukaresti Operaház tagja alakítja. A főbb szerepekben Rozsós Istvánt, Miller Lajost. Békás Jánost és Szalma Ferencet hallhatja még a közönség. Az augusztus 9-én, 12-én, 15-én és 19-én sorra kerülő olasz nyelvű előadásokat Mikó András rendezi. A karmester Vaszy Viktor lesz. Fotókiállítás Az újságíró klubban működő Szegedi Művészklub megalakulásának második évfordulója alkalmából tegnap este nemzetközi fotókiállítás nyílt a Sajtóházban. A Pravda fotópályázatára érkezett felvételekből összeállított válogatást Horváth) Dezső újságíró adta át a közönségnek. A Művészklub eddigi munkásságát Polner Zoltán költő-újságíró méltatta. A kiállítás megnyitása után dr. Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója ismertette a pusztaszeri ásatások menetét. A Művésziklub hétfő esti rendezvényén megjelent Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhelyettese és Forgó Pál, a Csongrád megyei pártbizottság oszályvezetőhelyettese. A XI. beszámolni, s most, amikor a vásárnap délelőtti hidegtálpusztítás meg koccintgatás oldottabb perceit minősítjük, arra kizárólag azért vállalkozunk, mert így könnyebb lesz méltatni a XI. nyári tárlatot. Az említett fogadás hangulata mértéktartóan jókedvű volt; derűs, felszabadult, optimista. Nagyobb összeölelkezéseket, erőteljesebb vállveregetéseket ugyan nem lehetett látni, ám rosszkedvű, netalán a vélt mellőzöttség miatt elkeseredett arcokat sem. Derűs, felszabadult, optimista művészek gyülekeztek össze vasárnap délelőtt a Tisza Szálló tükörtermében, s hangulatuk a Horváth Mihály utcai képtárba átsétólás után sem változott. A jól végzett munka jóérzéseivel hallgatták Somogyi József beszédét, — félig elmondott, l\le várjon ^ holnapig... • MÉG MA HÍVJA SZERELŐINKET A HIBÁS GARANCIÁLIS ÉS FIZETŐ TELEVÍZIÓ ÉS HÁZTARTÁSI GÉP JAVÍTÁSÁHOZ. TELEFON: 13-412. ELEKTROMOS SZÖVETKEZET SZEGED. LENIN KÖRŰT 58. A Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában vasárnap délben megnyílt a XI. Szegedi Nyári Tárlat. A nyitóünnepség vendégeit dr. Trogmayer Ottó, a múzeum igazgatója köszöntötte, majd Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a képzőművészek szövetségének elnöke mondott beszédet. Szavai után Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese átadta a tárlat díjait. Ezúttal Ircsik József, Papp György, Rátonyi József és Zombori László munkásságát díjazták. MunV jutalomban két művész részesült: Hézső Ferenc és Tóth Imre. A tárlatnyitó előtt Papp Gyula a Tisza Szálló tükörtermében fogadást adott a kiállító művészek és a meghívott vendégek tiszteletére. A fogadáson és tárlatnyitón jelen volt dr. Ozvald Imre, a Szeged városi pártbizottság titkára. * Általában nem szokás ünnepi fogadások hangulatáról a nagyobb nyilvánosság előtt félig felolvasott bevezetőjében, mint mindig, most is egy kicsit költő volt a szépszavú szobrász, — s így is kezdték járni a képtár termeit a díjak kiosztása után. Kedv el nem romlott, ok bosszankodásra nem adódott; a fogadásra meg nem invitált vendégek arcára is átvándorolt a csendes mosoly, a jókedvű nevetgélés. Mindez pedig azért alakult így, mert tényleg nincs semmi zavaró a XI. Szegedi Nyári Tárlaton. Elegáns, mutatós, számos darabjában igazán rangos a Rozgoványi Márta által nagy gonddal és sok ötlettel rendezett gyűjtemény, amely ráadásul remek, — szinte „zenei" jellegű — ritmusváltósokat is mutat: hol elandalít, hol meg felráz egy váratlanul „élesebben szóló" képpel, szoborral. Nincs ok fejrázásra a kiállító művészek listájának vizsgálatakor sem! Van „név" bőven, ha nem ls küldött munkáiból az elsősorban járók egyike vagy másika, akad helyettük olyan, aki viszont most tett eleget a szíves meghívásnak. Zombori László: Tavasz De tulajdonképpen nem is a legfényesebb „nevek" munkái teszik igazán érdekessé, értékessé ezt a kiállítást, hanem ar. ifjabb és egyelőre még kevésbé ismert pályatársak sok szép képe, szobra, grafikája! Teremrészről teremrészre fel lehetne sorolni azokat az alkotásokat, amelyek „súlyt" jelentenének bármely tárlaton, s amelyek egyszerre mutatják önmaguk értékét, s fémjeleznek más irányzatokat. A legjobb lesz az iménti mondattal folytatni, s azt fejtegetni, hogy — több fővárosi ítéletmondó véleményével ellentétben — miért nem baj, ha nyaranta itt, Szegeden randevúznak a különböző, tüzesebb, vérszegényebb Irányzatok, s miért értelmetlen dolog számonkérni a nyárt tárlattól valami sajátos és egyre erősödő ízt, felpanaszolni a nemlétező egységes irányzatot. Szeged már kiállítássorozatának elindításakor sem hirdette meg a befogadás, illetve kirekesztés programját, és nem adott elsőbbséget az ilyen vagy az olyan műveknek a későbbiekben sem. Mindenféle jó munkák tárt ajtajú befogadóhelye akart lenni, és lett is a Horváth Mihály utcai képtár: az egymás mellett létező netalán egymás ellen küzdő irányzat tok találkozófóruma. Ráadásul országosan is egyedülálló fóruma, hiszen előírások, meg témabeli és egyéb kikötések jobban meghatározzák a többi országos tárlat kontúrját. A színházra, zenére, táncra apelláló kiírás dacára is „szabad pálya" a szegedi tárlat, s ha valamiben, hát ebben rejlik az érdekessége, így eshet meg, hogy egy olyan expresszív drámalságú kép, mint Kokas Ignác Ginza puszta III. című alkotása mellé a lírai realista — most díjazott — Ircsik József munkái kerülnek: s a hasonlóképp egyértelműen valóságidéző Kajári Gyula lapjaival együtt Orosz János szürrealista látomatása is tanulmányozható. Mint a példák is mutatják, nincs rajbasorolás, nincs iskolaegyeztetés — képek, szobrok, grafikák vannak: önmagukban is nívós alkotások. A díjak odaítélésekor sem vélekedett másképpen a zsűri. A vonatkozások nélküli értéket nézte, s így kapott elismerő oklevelet a szegedi Zombori László, akinek most látható expresszív vásznain még erősebb lett az absztrakció és még oldottabbak, gyönyörködtetőbbek a színek; az ugyancsak szegedi Papp György, akinek kitüntetése és rangos szereplése egyaránt meglepetés; a fiatal szobrász, Rátonyi József, aki hasonlóképp odasorakozott műfajának legjobbjai közé, és a már említett Ircsik József. Díjat ugyan nem kapott, de ismét felhívta magára a fifeyelmet Pataki Ferenc — különösen Fájdalomvirág című. zöldbe játszó táblája hordoz sok artisztikumot —, s újra elgondolkodtat Dér István, akinek műhelyéből úgy látszik, most már rendre sorakoznak elő a színben, formában nyersebb, a dolgok csontvázszerkezetét felmutató képek. A szegedieknél maradva: meglepetés Fontos Sándor „elszíntelenedett" Barackvirágzása, a fiatal Kalmár Márton néhány szép műhelyrajza, Tóth Sándor Mikroorganizmus című plakettje, s a Szegedről elszármazott Stefániay Edit dekoratív zománctábla-sorozata. Bőségesebb tér nem lévén, épphogy csak meg lehet említeni még a két idős mester — Dorogi Imre és Erdélyi Mihály —, a tárlat értékét feltétlenül növelő képeit, a fiatal festő, Zoltánfi István megható ós tiszta öregaszszonyportréját, Vinkler László izgalmas Kompozícióját, Veres Mihály, Kopasz Márta, Szathmáry Gyöngyi, Szűcs Árpád és a többi szegedi kiállító munkáit. •Azt viszont még szóvá kell tenni, hogy több. egyéb fórumokról már jólismert alkotással is találkoztunk — nem ártana ha a beküldés feltételeit az újdonságok javára megszorítanák. Akácz László Papp György: Magyar népballada Anyagi támogatást nyújtunk az új vásárteriijet kialakításához Hozzászólás „A Szegedi Ipari Vásár értéke" című cikkhez Nagy érdeklődéssel várták kiállítók és vásárlátogatók a 25. jubileumi Szegedi Ipari Vásárt. Az érdeklődés a kapuzárás után sem csökkent a nagy vállalatoknál, amelyek fontos piackutató fórumnak tekintik a szegedi vásárt és szeretnének hozzájárulni gyarapításához. Sorra jelentkeznek, hogy hajlandók anyagi támogatást is nyújtani az új vásárterület kialakításához. Az alábbiakban közöljük Tóth Lászlónak, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezérigazgatójának Komócsin Mihály elvtárs cikkéhez fűzött levelét. „A közelmúlt napokban a helyi lapokban a .Szegedi Ipari Vásár értéke' címmel megjelent cikket nagy figyelemmel olvastam. Különösen azt a részét, amelyben dr. Komócsin Mihály a vásár színterének áthelyezésével foglalkozik. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vezetőségének egyetértését tudom tolmácsolni. Helyeseljük azt a törekvést, hogy Szeged városának legyen egy sokkal célszerűbb és színvonalasabb kiállítási területe, amelyet a Szegedi Ipari Vásár időszakán kívül egyéb célokra is hasznosítani lehet. Ezt a gondólatsorl szeretnénk megtoldani azzal, hogy ha a vállalatok összefogásával sikerül létrehozni egy csarnokrendszert, akkor a város egy nagyon régi problémája Ls megoldódhat: ezeket a csarnokokat sportcélokra ís hasznosítani lehet, sőt ezen túl a varos adottságait ismerve különféle rendezvények — mint például politikai nagygyűlések — megtartására is kedvező lehetőséget biztosítanak. A gondolat, amelyet dr. Komócsin Mihály felvetett, megvalósíthatónak tartom, ehhez viszont az szükséges, hogy vállalataink ne csak erkölcsileg támogassák, hanem anyagi erejükhöz mérten járuljanak hozzá e szép elgondolás megvalósításához. Vállalatunk, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szívesen vállalna részt e munkából. Ha sor kerül az említett új vásárterület kialakítására, a munkálatok anyagi fedezetéhez erőnkhöz képest hozzá is járulunk." cserépkAlyhajat ne DOBJA KI, mert fele tüzelőjét megtakaríthatja gázból. olajból, szénből, fából ha Régi nyár Az utóbbi idők legpikánsabb zenés darabja a tévében szombaton este bemutatott Régi nyár. Félig operett, félig musical: Lajtai Lajos zenéjét feldolgozta és némiképp kiegészítette Körmendi Vilmos. Az író Békeffy István. Rendezte Keleti Márton, A darab a svéd és magyar televízió kooprodukciója. Az említett pikantéria nem a mesében vagy a szituációban rejlik, hanem a szereposztás hozta magával. Bonvivánt Latinovits Zoltán játszott, primadonnát Ruttkai Éva. Kit ne villanyozna föl, hogy ők ketten, enyhe szatírával és igazi komédiás kedvvel, a „Hol van az a nyár, hol a régi szerelem" kezdetű jól ismert slágert éneklik? Milyen kitűnőek lennének kizárólag (ebben a szerepkörben ls — tűnődik jót mulatva a néző. Ezen a szenzáción p kívül is sztárparádé a darab. Remekelt Kiss Manyi. Gobbt Hilda, Pécsi Sándor. Szívesen láttuk Turay Idát és szimpatikusak voltak a svéd színészek is. A Várkonyi—Bodrogi—Márkus trió játéka és a benne megnyilvánuló rendezői koncepció jól visszafogott, de annál mélyebb humorral érzékeltette, hogy ez a mostani Régi nyár karikatúrája az 192§-as magyar színházi életnek és a mágnásvilágnak. Volt, aki ezt észre sem vette, „igazi" operettként fogadta el a játékot. Volt. aki kizárólag a szatirizáló hangot és főként a színészi alakításokat élvezte. Végeredményben tehát minden néző jól járt Kivéve néhány humorérzék nélküli sznobot — akik állítólag szintén akadtak —, ők teljességgel értetlenül álltak szemben sztorival, rendezéssel, szereposztással egyaránt. Cs. M. LÉGFŰTÉSRE SZERELTETI. Török kályhás Tápé Most szerezze be a téli fűtőolajat! Telefonrendelésve házhoz szállít hz fNIVF.HSAL Szövetkezet. Gogol u. 28. Telefoo: 13-100, 13-121.