Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1970. AUGUSZTUS 13. Elvesztett már valamit? Az emberi feledékenység határtalan. Férjek szemreb­benés nélkül feledkeznek meg házassági évforduló­jukról, feleségük születés­napjáról, vagy a hazaadan­dó fizetésről. Gyerekek a feladott leckéről vagy uz esti fogmosásról. Hivatalnokok elintézendő aktáról. Há­ziasszonyok a gázra tett ételről. A felejtés nagy adomány. Ezáltal nyílik lehetőség új ismeretek befogadására. Á feledékenység viszont sok bosszúságot, kellemetlensé­get okoz. Az emberi feledékenység­ről vallanak azok a tárgyak, csomagok, amelyeket villa­moson, vonaton, autóhuszon, jármüveken felejtenek az utasok. Külön találttárgy osztálya van a Budapesti Közlekedési Vállalatnak. Itt a villamosokon és az autó­buszokon elvesztett holmikat őrzik. A taxiban, utcán, nyilvános helyeken elvesz­tett tárgyakat a rendőrségen adják le. A vonaton hagyott értékoket a pályaudvari ta­lálttárgyak osztályán lelhe­tik meg a feledékeny utasok. Nyugati pályaudvar. Sze­mélyvonat a harmadik vá­gányról ... Az első vágány mellett tessék vigyázni Sze­relvényt tolnak be ... Nyüzs­gő forgatag Érkezők, indu­lók. A vonatkísérők érkezés után végignézik a kocsikat. Felhúzzák az ablakokat, be­csukják az ajtót, összeszedik az ottfeleltett tárgyakat. A mai „zsákmány": napszem­üveg, női köpeny ég egy do­boz sárgabarack. Viszik az érkezési ügyeletre. Jegyző­könyvbe írják melyik vona­ton, mikor találták. 24 óráig itt őrzik, azután átkerül a találttárgy raktárba. Polcokkal, fogasokkal tele terem. Az elhagyott tárgyak gazdag választékával. Csak így első pillantásra: ernyők, rádiók, szatyrok, rtóröndök, kalapok, knbátok. De ván Itt horgászfelszerelés, rúd téli­szalámi, faszohor, fokos, kőkorsó, menyasszonyi cso­kor. (vajon esküvő előtt vagv után hagyhatta el a boldog ara?) tejesknnna (tejjel), könyv, határidő­naptár, sátorlap, müfogsor, vasutassapka, itat. Egy másik állomáson tör­tént. A vonatban csendben alvó csecsemőre bukkant a fiatal knlaiiznő. Daikálta, babusgatta. Az állomás nő­dolgozót azon gondolkoztak örökbefogndlák a barátságos bébit. Telet adtak neki. tisztába tették, amikor késő este beállított a meglehető­sen zilált mama, aki beval­lotta, hogy gyerek nélkül könnyebben tudta intézni dolgait. Nemcsak a vonaton, pá­lyaudvari padokon, váróter­mekben, toalettben, telefon­fülkében is gyakran , akad­nak elveszett igazolványok­ra, pénztárcára, ruhanemű­re. Viccként mesélik a követ­kezőt: bedülöne a találttár­gyuk osztályára egy közép­korú férfiú. — Elvesztettem száz forintot, nem hozták be véletlenül? — Nem, ma csak tíz forintot adtak le — így a raktáros. — Nem baj, míg behozzák a többit, el­viszem ezt! — Olyan is volt, hogy el­hagvott vőlegény Itt keres­te hűtlen menyasszonyát — mosolyog az ügyeletes. • De komolyra fordítva a szót, megtudom, hogy pél­dául a Nyugati pályaudva­ron évente 3—4 ezer tárgyat találnak. Most tartanak az IBSD-nél. Jelenleg még 1145­öt őriznek, s csak 809 tár­gyért jelentkezett a gazdája. A pályaudvaron 1 hónapig tárolják az ott talált hol­mikat. (Kisebb állomásokon 1—1 hétig), s azután vidéken a vasútigazgatóság központ­jába, Budapesten a Keleti pályaudvar megőrzőjébe szállítják. Minden megőrző­ben csak akkor adják ki a meglelt tulajdont, ha az el­vesztés és a megtalálás ada­tai egyeznek. (Vonat, útvo­nal, pályaudvar, dátum). — A tapasztalat? — Sokan veszítenek el, de kevesen keresik meg holmi­jukat. S főleg az értéktelen, elnyűtt kabátokért, üres szatyrokért jönnek. — Mi volt a legértékesebb talált tárgy? — Találtak már pénzt, 15 ezer forintos filmfelvevő gé­pet, bőröndöt 8 ezer forint árú csipkefüggönnyel. — ön vesztett már el va­lamit? — Kulcsot. A találttárgy raktár kulcsát. — Visszahozták? — Igen, leadták a talált­tárgyak osztályán. Kádár Márta bosszúságok Nem használt figyelmeztetés Vigasztalan malíciával né­zegettem lapunk Olvasóink írják című rovatát. Ebből ugyanis időről-időre megtu­dom, hogy mi minden nem változik esztendőről eszten­dőre; milyen szilárdan tart­ják magukat az aprónak tűnő, az embereket mégis tar­tósan bosszantó-keserítő dolgok! Egy esztendőre visz­szamenőleg utánanéztem néhány különlegesen élet­erős, idegesítő - körülmény­nek. A kissé már sárguló újságlapok áttanulmányozá­sa után úgy találtam, hogy a leggyakrabban a hivatali bürokrácia és a piszkos vil­lamosmegállók, várótermek, porták szerepelnek a pa­naszlistán. A „népszerűségi versenyben" a második he­lyet a különféle hiánycikk­panaszokat, míg a harmadik helyen az IKV és szolgál­tatási ügyeket említhetem. Ezek az „apróságok" való­jában lényeges dolgok. Er­ről a napokban egy munkás­brigáddal folytatott beszél­getés során is meggyőződ­tem. Jól emlékszem, a húsz éve dolgozó háromgyerme­kes családanya véleményé­re, amellyel szinte elindí­totta a lavinát: „A műsza­kok után az ember igyek­szik haza. Jó lenne egy fél óra alatt elintézni a bevá­sárlást, de soha nem sikerül! Az egyik boltban friss ke­nyérért, a másikban a tejért, a harmadikban pedig a friss zöldségféléért érdemes men­ni, a tarjáni negyed üzletei­ben egyikért sem. Egy bolt­ban ugyanis nem található­ak. S ez így megy évek óta, mintha a délutáni vásár­lókról készakarva nem gon­doskodnának." A brigád szerelője motorkerékpárral jár lakásáról munkahelyére. Kétkerekűje nélkülözhetet­len, ő mesélte, hogy tavasz­tól szinte a nyár közepéig évek óta nem tudja megja­vítani motorkerékpárját al­katrészhiány miatt. Igaz, ta­lán rossz sorozatot fogott ki — mint mondotta —, hiszen mindig más hiba akadt. Hol kondenzátor nincs, hol meg valamilyen más mütyürke — ami nélkül viszont nem megy a motor. A fiatal szakmunkásnő a ruházati üzletekre mondott rossz szentenciát. „Van kiárusítás, de próbáljon, csak fürdőru­hát kapni, akár teljes árért'" Eltekintve egy-két régi vagy nagyon drága modelltől, nincs „megfelelő". Ezek apró „bosszúságok, amelyekkel együtt még ví­gan lehet élni — mondhat­ná valaki. A fajsúly megha­tározásánál azonban még­sem lehetünk ennyire nagy­vonalúak. Hisz miből áll össze a napunk, az életünk? Csupa úgynevezett nagy dologból, nagy eseményből? Nem, nem. A közérzetünk­ben, munkakedvünkben te­kintélyes nyomatékkal ben­ne vannak az „apró dolgok, az apró bosszúságok", Vajon csakugyan megvál­toztathatatlanok-e ezek a bosszúságok, vajon miért olyan életerősek? Például a fűszeres miért nem tud a délutáni bevásárlókra tarta­lékolni megfelelő mennyisé­gű és minőségű — választé­kú — élelmiszert, vagy bár­mi mást: a kereskedő miért nem tud nyárra (!) fürdő­ruhát beszerezni, vagy ép­pen motoralkatrészeket?! Hányszor hallottuk gyárak felelős vezetőinek szájából különféle sajtótájékoztató­kon: amennyiben a kereske­delem megrendeli, ml szál­lítjuk. A kereskedők pedig a gyárakra hivatkozva mond­ják: azok nem szállítanak. (Valóban ez a helyzet: mind­annyiuknak igaza van, vala­miféle furcsa körülmény folytán az ipar és a kereske­delem sajnos még elég rit­kán talákofik egymással a vásárlók teljes megelégedé­sére.) Az eddigieknél jobban tö­rekednünk kell eléréséért! Ez a lényeg, ez lehet a re­cept. Mert az „apró" bosz­szúságok nagy részét máris legyőzhettük volna, vagy legyőzhetjük a közeljövőben, ha senki nem becsüli le őket, a hivatalnokok, keres­kedők, ügyintézők érdemte­lenül nem rangsorolják az utolsó helyre őket. Ehhez ráadásul nem kell sokmilli­ós befektetés, vagy átszer­vezés sem. Matkó István Mi lesz a kengurukkal ? — Mindig azt mondtam neki, vigyázzon járjon orvoshoz. Erre elütötte egy taxL magara, Ausztráliában sokat töp­rengenek azon, hogyan aka­dályozzák meg az állatvi­lágban ritkaságnak számító kenguruk kiirtását. Az utób­bi időben ugyanis értékes prémjéért előszeretettel va­: dásszák a kengurut — a ; prémből kabátokat, bundá­kat és egyéb divatcikkeket készítenek. Queensland ál­; lamban például már évtize­dek óta folyik a kenguruk vadászása. A múlt század ' egyes időszakaiban mintegy 350 ezer darab prémet sze­reztek itt. A kenguruk első tömeges vadászását a mar­hatenyésztők kezdték el, akik kártevőknek tartották a kengurukat, minthogy 'megdézsmálják a vetést. Ez Ideig még azokban az álla­mokban is, ahol hivatalosan tilos a kenguru vadászása, abban az esetben lehet irta­ni őket, ha kárt okoznak a mezőgazdaságnak. Az ese­tek többségében azonban alaptalanok voltak a marha­tenyésztők aggodalmai: or­szágszerte óriási kihaszná­latlan legelők terülnek el. A legutóbbi aszályos évek ér1 az Intenzív vadászás mi­att igen nagy a veszélye an­nak, hogy a kenguruállo­mány erősen megcsappan. A kenguruvadászás övezete most Oj Dél-Wales tői Queenslandig terjed. A szür­ke kengurut éppen olyan nagy hévvel irtják, mint va­laha a vöröset. Aszódi János: A kriminalisztika kalandos történőié 12. A Yellowknife-ban tartott vizsgálat során a kunacü)i rendőrség megtudta, hogv 1054. július 18-án GregSon 50 kilogramm ólomrudat vásárolt a helybeli Negus bányától. Ráakadtak továbbá egy csónakra, amelvet Gregson több alkalommal használt. A csónak fenekén egv darab vásznat találtak ugyanabból az anyagból, amelybe a Gregson által vásárolt ólomrudakat csomagol­ták. Tehát eev csónak, eev darab vászon és an­nak a férfinak a ezemélvleírása. aki súlyos bő­röndökkel megrakodva szállt fel az autóbuszra a repülőtér közelében. Túl kevés ahhoz, hogv Gregsont a kanadai rendőrség saját eszközeivel felkutassa. így aztán minden ismertető ielét. te­hát ujjlenyomatait is. elküldték Párizsba, az In­terpolhoz. Ennek ellenére már-már úgy tűnt, az ügy örökre kiderítetlen marad, amikor három év­vel később, szinte uRyanazon a napon, a jel­lownlfe-i rendőrök levelet kaptak sidnev-t kol­légáiktól. A távoli Aus/'ráliából érkezett levél értesíti Yellowknife rendőrségét, hogy a ..Corn­walr hajón elfogták Gregsont. aki Colln Demp­sey álnév alatt potyautasként tartózkodott a fe­délzeten. 1957 lúnlusában Gregson Montrealba erkezett, nhol két és fél évt börtönre ítélték, miután három évig élvezte a szabadságot és a lopott pénzt... Személy leírását azonban mindez idő alatt a világ csaknem valamennyi rendőr­sége ott őrizte a körözött bűnözők ügycsomó­jában. Igaz, a véletlen is hozzájárult ahhoz, hogy Gregsont — akit egy más bűncselekményért vettek őrizetbe — felismerték é« kiadták. A repülőgép kínálta lehetőségek fokozzák a gonosztevők falánkságát, Gregsonnak a körül­mények kedveztek bűntette végrehajtásában. Amikor ellenben arról a bandáról van szó. amelynek sikerült minden tagja számára jegvet szereznie egy nagy mennyiségű aranyrudat szál­lító repülőgépre, nos. akkor mar számos ké­nyelmetlen kérdés merült fel. Az eset Burmá­ban történt, s ahhoz a bűncselekmény-kategóriá­hoz tartozik, amelyet az olvasó jól ismer az. új­ságok ..Innen — onnan" rovatából. A gonoszte­vők adott pillanatban revolvert rántanak és kényszerítik a pilótákat, hogv az általuk kívánt irányba vezessék a gépet. Az említett esetben a gép homokos tengerparton landolt, ahol teher­gépkocsi várakozott. Leszállás után a banditák átrakták az uranyat.a gépkocsiba, s aztán elsze­leltek. ámde előbb használhatatlanná tették a re­pülőgép rádiókészülékeit. A világ rendőrségei teljesen tisztában van­nak a levegőben operáló bűnözők ereiével épp­úgy. mint azz.a], hogv az Ilyen bűncselekménvek ellen nehéz felvenni a harcot a klasszikus ha­gyományos fegvvorekkel. Az USA-ban több ál­lam rendőrsége mér együttesen veti be a bűnö­zők üldözésére az erős gépkocsikon utazó rend­őrkíllönítményeket. a repülőgépeket és helikop­terflottlllát. A mexikói rendőrség katonai re­pülőgép segilségét igényelte az ártalmatlan nö­vénykultúrákkal álcázott titkos mákülte!vénvek felkutatásában. Az ily módon felfedett ültet­vényeket azután ugyancsak repülőgépekről pet­róleummal permetezték és felgyújtották. A libé­riai rendőrség értesítette az Interpolt. hogy az ország különböző vidékein olyan repülőgépek szállnak le, amelyeknek hovatartozását nem le­het megállapítani. Ezek az ismeretlen gépek az előre megjelölt helyekről elszállítják a cinkosok által elrejtett gyémántokat. Ha ezek történetét szándékoznánk elmesélni, a koronás pénzhamisítókkal kellene kezdenünk. Azokkal a császárokkal és királyokkal, akik csaknem teljesen értéktelen fémből verették a pénzt, s kötelezték a népet, hogy elfogadja, mint tette például VIII. Henrik, a híres angol ki­rály, aki ezüsttel befuttatott réz shillingeket ho­zott forgalomba. Erre azonban itt nincs mód. Ugorjunk át tehát a XVIII. századon is, amely­nek vége felé — 1790—1796 között — Anglia nagy mennyiségű francia frankot gyártott, hogy aláássa a francia forradalom vívmányait, s tér­jünk át közvetlenül a bankjegyek korszakára. 1865-öt írt a naptár, amikor Hugh McCulloch, az amerikai kincstár államtitkára, megalakítot­ta a Cecret Servlce-t, az első szövetségi rendőr­hivatalt. Az 1R61—1865-ös amerikai polgárháború kez­detén megállapították, hogy az Egyesült Álla­mokban forgalomban levő pénz egyharmada hamis. Abban az időben több bank foglalkozott pénzkibocsátással, s a bankjegyek nyomására sokféle módszert alkalmaztak. Az Egyesült Ál­lamok csak 1603-ban vezetett be nemzett pénz­egységet; ekkor bocsátották kl a „greenbacks"­nak nevezett első amerikai bankjegyeket. Nem­sokára azonban ezeket a bankjegyeket is ha­misítani kezdték. A kormány kénytelen volt eré­lyes intézkedéseket tenni. Ebben az időpontban született meg a Secret Service is. Most pedig hadd beszéljünk a nemzetközi ha­misítások történetének minden rekordot meg­döntő. legnagyobb pénzhamisítójáról: Adolf Hit­lerről ... Julius Mader könyvének, a Haramiák kincsé­nek egyik fejezete A papírfegyver címet vise­li; pregnáns jellemzése ez a cím annak a cél­nak, amelyet a történelem legnagyobb pénzha­misítást akciója tűzött maga elé. (Folytatjuk.) NAPI NISLEXIKOH A lakbérhozzá­járu/ásról A már ismertetett alapelveken túl mo6t ebben a témában is né­hány részletkérdésre igyekszünk választ adni. 0 Rendezés utáni la­káscsere? A lakbér-hozzájárulás megállapítása egyszeri aktus, melynek célja az átmenet megkönnyítése. A lakbér-hozzájárulás megállapítása után a családok anyagi helyze­tében bekövetkező vál­tozásokat. — a nyugdí­jazás kivételével — ál­talában nem kísérik fi­gyelemmel. Változatla­nul kanja tehát a hoz­zájárulást a család akár kisebb, akár nagyobb la­kásba költözik, vagy újabb családtag válik keresővé. Ez egyúttal a lakásalap jobb kihasz­nálására is ösztönöz. 0 Keresetcsökkenés? A lakbér-hozzájáru­lásnak nem rendelteté­se. hogy a bérlők kere­setcsökkenését pótolja, összege mindaddig vál­tozatlan marad, amíg nem emelkedik a dolgo­zó keresete. • Kl fizet? A vállalatok a lakbér­hozzáiárulást csak meg­élőlegezik, majd megha­tározott. rendszer szerint az állam visszatéríti ré­szükre. Ez a kiadás nem szerepel a vállalati költ­ségek között és a terme­lés önköltségét sem nö­veli. A ktsz-ek és a me­zőgazdasági .termelőszö­vetkezetek is fizetnek tagjaiknak lakbér-hoz­zájárulást. melyet az ál­. lam részükre az előzők­höz hasonlóan megtérít. • Mennyi ideig? A lakbér-hozzáiérulás csökkenése a keresetek növekedésétől függ. Nagv részének megszű­nése a számítások sze­rint 4—5 éven belül várható. Az átlagosnál alacsonyabb keresetnö­vekedés esetén ennél hosszabb. gvonsabb emelkedés esetén pedig rövidebb ideig tart. # Magánház? Albérlő? A magánházban lakó bérlők ugyanúgy kap­nak lajcbér-hozzáiáru­lást. mint az állami bér­lakásokban lakók. Ha valaki albérlőt tart. épp úgy jogosult a hozzájá­rulásra. mintha nem tartana. # Teljesítménybér­nél? A' teljesítménybérben dolgozóknál az átlagke­reset növekedését szin­tén féléves vagy éves átlag alapján állapítják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom