Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
SZERDA. 1970. AUGUSZTUS 3. 3 Nagyszabású telefonprogram — Másfélszeresére növeljük a telefonközpontok gyártását, háromszor annyi új telefonállomást készítünk. mint a múlt tervidőszakban — jeientette be Sellő Dénes, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatója a tegnap délelőtti sajtókonferencián, amelyen — egyebek között —. ismertette a gyár negyedik ötéves tervét. A következő években több mint 200 ezer úi előfizető kaphat telefonállomást. Ennek eredményeként a Posta — a rendelkezésére álló anyagi eszközök figyelembevételével — minden eddiginél több telefonkérvénvt teljesíthet, bár nem minden igényt elégíthet ki. A fdrgalorr. gyors növekedése indokolja a mind nagyobb fokú automatizálást. A negyedik ötéves terv végére a főbb városokat bekapcsolják az országos távválasztó hálózatba, s az előfizetők legnagyobb része közvetlen tárcsázással hívhatja egymást. Megkezdődik a nemzetközi automatizálás, illetve az automatikus távválasztóhálózat kiépítése is. A gyár Jelentős mennyiségű telefon berendezést exportál. elsősorban a Szovjetunióba. a szocialista országokba. s növeli tőkésexportját is. A hazai ellátás javítására, az export fokozására a gyár — saját fejlesztésű berendezésein kívül — hasznosítja a svéd LM Ericsson telefonvállalattal kötött műszaki együttműködési megállapodást. Ennek alapján ugyanis bevezetik a crossbar nagyvárosi és távválasztó központok sorozatgyártását. Árvízkárosultak fóruma Országos készenlét - lassú munka Szegeden, a parkban új pázsit nőtt a fakadó vizek helyén. Tápén eltakarodtak házak. Napról napra szemtanúja voltam a minden rosszízű propagandát megmattoló emberfölötti emberi összefogásnak. amikor jött a víz. Maradt-e ebből, illetve átalakult-e minden bajbajutott segítségére siető lelkes szándékká ez az összefogás az újraépítés időszakában? Nem a tanácsházán kezdtem nyomozni ez után, de itt tudtam meg, hogy tart most is az országos készenlét. Sok vállalat jelentkezik: fölépítene egy házat, kettőt, ingyen, társadalmi munkában, csak mondják meg, melyiket. Ha Szegeden egyet kiáltanánk, százan jönnének segíteni. Azért jöttem a tanácshoz, mert kint, a majdani utcák között csetlő-botló járás közben ilyen panaszokat hallottam: Amikor a víz jött, mindenki mondta, menjünk nyugodtan, nem hagynak cserben bennünket. Ha a tanácsbeliek nem mondják, traktorral sem húzhattak volna ki minket. Hittünk nekik, de nem tudom, szabad-e hinni ezután. A további dolgok nem az ő kezükben vannak. Mi okuk lehet a panaszra? Megkezdődött az építkezés, 17—18 háznak már készen van az alapja. Az építők azt mondják, ha anyag lesz, ők csináljak sorban, megállás nélkül. Most még előfordul, hogy egyik portáról hordják át a másikra, ami van. Ha anyag lenne, jöhetne az országos összefogás is. Az Építő Ktsz vállalta, hogy fölépít, és november derekáig lakhatóvá tesz 49 házat. Szekeres István, a szövetkezet elnöke mondja, amennyi embert ez a munka elbírna, idehoznák. Miért van ez a sok föltételes mód augusztus elején? A TÜZÉP jószívű, ad. ami van. A ktsz rendkívüli munkára rendkívüli, eseti hitelt kért anyagra, bérre. Biztos, hogy intézik valahol, de a szokásos hivatali nyugalommal. Eszembe jut, milyen hamar ideérkeztek a szomszéd országokból a homokzsákok. Visszatért medrébe a Tisza, vissza a hivatali bürokrácia is? Szállítóeszközökre, munkagépekre lenne szüksége ennek a ktsz-nek. Ígéretet kapott, mondja az elnök, hogy valamilyen támogatási alap pénztárcáját megnyitják ebben az ügyben. Lehet, hogy ez is eljutott már az illetékes előszobáig. A házak többsége OTP segédlettel épül. Tervet, leírást kaptak az emberek, annak alapján adtak megbízást a takarékpénztárnak, hogy bonyolítsa az építkezést. A tervben szereplő 75 centis lábazat lekopott negyvenre, hírlik, hogy ajtók kerülnek máshová, betongerendák helyett' itt-ott fagerendák lesznek. Hallanak a panas^kodók ilyeneket is: Ha nem kell az illetőnek, mondjon le ' róla. majd eladjuk másnak! Ideje lenne tisztázni, hogy most nem eladni való hazakat építenek itt, hanem árvízkárosultaknak új otthont. Honnan van bátorság ekkora flegmaságra? Honnan van bátorsága az építés kisebb irányítójának úgy beszélni a várakozóknak, hogy eltelhet addig két év is, mire itt mindenki beköltözhet? Reménykedhetnek az emberek, hogy akik a határidőhöz szabott ígéretet tették, azok azt be is vasalják, ha törik, ha szakad. A tanács emberei szerint sok szép szó hangzik el most j is. Minden ' számbajöhető ] vállalatot, intézményt a KöJÁL-tól a tűzoltóságig meghívtak, járják be az új telep helyét, hogy amit csinálnak, jó legyen föltétlenül. El is jött — egyedül a posta. Mondanak ilyeneket is: elérkezett az az idő. amikor a vállalatok leginkább nyerni akarnak. Homokot a Sárgáról hordanak ide. az üdülőtársaság ajándékaként. De ezt a homokot a tanácshoz érkezett. panasz szerint máshová is viszik. Fönntartás nélküli elismerést hallottam viszont a DÁV-ról, pedig gondolom, nekik is terven fölül van ez a sok munka, és a gátakon is ott voltak. Nagy dologról van szó: otthont várnak az emberek télre. Segítse ezt mindenki úgy, ahogy tudja! Ha kánikula gyötri az építőket, gondoljon rájuk az áfész, mint az aratókra. Ha tiltó jogszabályt kellene föloldani, hogy segédmunkások jöhessenek este, szombaton és vasárnap, máshonnan, külön pénzért, oldjuk föl a tilalmat erre az időre. Tegyünk meg mindent, mert közel van a tél. Csak a kimondott szavakkal ne játsszunk! H. D. Milliárdos forgalom A termelőszövetkezetek áruértékesítését szervező budapesti iroda tegnap az Akadémia utcában tartotta igazgatótanácsi ülését, amelyen az első félévi eredményeket 'értékelték. Az iroda közreműködésével értékesített, illetve beszerzett aruk értéke, csaknem egymilliárd forint volt. A jó eredményt a tavalyi bőséges termésnek, a téli tárolású áruk választékának köszönhetik és annak, hogy a tsz-e bátrabban ..forgatják'' pénzüket. Jo utat! N em búcsúzni akarunk. A címet szó szerint kell venni: az utakról, azaz precízebben és hivatalosabban a közutakról les2 szó. Tanúi vagyunk a gépjármüvek nagyaranyú szaporodásanak, olvasói az ezzel kapcsolatos cikkeknek. Sok szó esik ezekben a közlekedő emberről, a gépjárművezetőkről es a gyalogosokról, a fegyelemről és a fegyelmezetlenségről, a motorokról és a műszaki fejlődésről. S természetesen szó esik az utakról is, amelyek az emberen és a gepen kívül a harmadik legfontosabb tényezőt jelentik ebben a témakörben. Útjainkról többnyire elmarasztalólag esik szó. Teljes joggal. Túlnyomó többségük ugyanis nem felel meg a korszerű követelményeknek. Gépkocsiparkunk növekedése nemcsak számszerű fejlődést jelent, hanep minőségi változást is. Egyre több olyan modern, nagy teljesítményű autó fut közútjainkon, amelyeknek a mai útviszonyok egyszerűen nem felelnek meg. Egyik ismerősöm hozzájutott például egy nagy BMV-hez, egy olyan kocsihoz, amelyet 140 kilométernél lehet, illetve kell négyesbe kapcsolni, vagyis motorikusán ideális helyzetbe hozni. Képzeljük el ezt a mi útjainkon. Hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani, hogyan lehet harmóniát teremteni az utak állapota és a motorizáció fejlettségi fokai között? Véglegesen nyilvánvalóan korszerű úthálózat gyors kiépítésével. Erre azonban nincs mód. Egyszerűen nincs pénzünk rá. Bár folyik ezzel kapcsolatban is olyan nagyon jelentékeny munka, mint például a balatoni autósztráda építése, egészen biztos, hogy maga a struktúra egyelőre nem változik, vagyis viszonylag még sokáig a mai utakon futnak a gépjárművek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt. hogy semmi tennivalónk nincsen. Aki a tél végén, tavasz elején hoszszabb túrákat tett az országban, elszörnyedve tapasztalhatta, hogy az egyébként csakugyan kemény és hosszúra nyúló tél mennyire tönkretette az utakat. Kitűnő utak váltak szinte teljesen járhatatlanná, s nem is jelentéktelen szakaszon, hanem hosszú kilométereken át. Az egyik fontos feladat ebből adódik. Bármilyen kemény és pusztító volt ugyanis a tél, az utaknak ebben a nagyfokú lerobbanásáoan kétségtelenül van valami abnormális. Ügy látszik, az utakkal is úgy vagyunk, mint az épületekkel. Alig készülnek el. már ott vannak a javítók, s az utak néha hamarabb tönkre mennek, mint amennyi ideig a javításuk tart. Ismeretes a Budapest Bécs közötti út tatabányai szakaszának botránya. Nagv a gyanúm, hogy nem csak egy ilyen botrányosan épített, illetve javított út van az országban. Ez pedig már nem pénz, hanem emberi munka és szervezés kérdése. Nagyon helyes, hogy megbüntetjük az ittas járművezetőket. De miért nem büntetjük azokat is, akik rontanak? A rosszul javított utakat még egyszer javítani kell. s ez már nemcsak pénzbe, hanem esetleg emberéletekbe kerül. A rossz, elhanyagolt, gondatlan út ugyanis, mint köztudott, nemcsak a tengelyt töri, hanem balesetveszélyes is. A rossz úthoz persze mindig valami emberi-vezetői hiba is társul. Ezt a hibát azonban éppen gyakran a rossz út okozta elbizonytalanodás vagy megriadás váltja ki. Nemrég láttam egy balesetet: egy kék Volga kötött ki többszöri megperdülés után az árokban. A balesetet az a semmiségnek látszó dolog okozta, hogy az út néhány méternyi távolságbán besározódott, s a Volga ezeken a sárfoltokon megcsúszott. A KRESZ előírja, hogy a sáros útról műútra hajtó járművezetőknek kötelességük a kereket a sártól megtisztítani. Aki úton jár. tudja, hogy a KRESZ-nek ezt az előírását szinte senki és soha nem tartja meg. Mégis nagyon ritka az az olyan hír a lapokban, hogy ezért és az ehhez hascnló szabálysértésért valakit megbüntettek. Pedig ez is van olyan veszélyes vétség, mint rossz helyen parkolni. Akárcsak a jó minőségű útjavítás, illetve az utak karbantartása, gondozása, a rendteremtés ezzel kapcsolatban sem változtathatja meg a jelenlegi struktúrát. De biztonságosabbá és gyorsabbá teszi a jármüvek közlekedését. s ezzel nagymértékben javítja a helyzetet. A biztonság és a gyorsaság ugyanis nem feltétlenül ellentétes fogalmak. A sebesség természetesen minden balesetnél szerepet játszik, de nagy hiba lenne egyedül a sebességet hibáztatni a balesetekért. Nem ott van nagy balesetveszély, ahol a jármüvek gyorsan közlekednek, hanem ott, ahol a járművek között nagyok a sebességkülönbségek.. Ilyen értelemben sokat javítanak az utak minőségén, ha ezeket a sebességkülönbségeket csökkenteni lehetne. A lovaskocsikat, kerékpárokat persze nem lehet és magától értetődően nem is kell kitiltani útjainkról. De azt azért mégis meg lehetne talán vizsgálni, hogy az olyan nagyforgalmú utakon, mint például az E 5-ös, bizonyos szakaszokon milyen lehetősége van a lovaskocsik más utakra elterelésének. Lehetne még sorolni a tennivalókat. Szinte a legtöbb város kapuja, bevezető útja, kriminális állapotban van, a szegedi Kossuth Lajos sugarúitól kezdve a kecskeméti sorompóig, ahol állandóan tolatnak a vonatok. Lehetetlen, hogy a MÁV ne találna más helyet szerelvényai rendezésére. T ízezrével Jönnek az országba gépjárművek, néhány év múlva minden igénylőnek lesz gépkocsija. Jóval hamarább, mint ahogy útrendszerünk struktúráját át tudjuk alakítani. De az utak állapotának állandó javításáról, a közlekedési lehetőségek fejlesztéséről addig sem szabad megfeledkeznünk. Különben nagymértékben csökken azoknak az erőfeszítéseknek a hatékonysága, amelyekkel a közlekedés többi tényezőit fejleszteni akarjuk. Hiába a jó gépkocsi, hiaba a képzett vezető, ha az utak rosszalt. A baleseti veszély, ilyen körülmények között, még mindig igen nagy. Ökrös László 1 Válaszol az illetékes Szegedi ajándéktárgyak Az Oskola utca és a Roosevelt tér sarkán folyó építkezés hamarosan új szakaszába lép. Az alapozás vasbeton cölöpjei mar a helyükön vannak. Most a földet emelik ki a jövendő épület pincéjének helyén. Ha ezzel a munkával elkészülnek, Somogyi Károlyné felvétele \asbetion fcjlemezt építenek a cölöpökre. Efölött lesz az épület pincéje és földszintje. Az emeleteket elörcgyártott. keretvázas elemekből építik majd. A vasbeton fejlemez készítéséhez augusztus második felében kezdenek hozzá. Július 23-án Boszorkány és társai címen bíráló cikk jeMent meg lapunkban. A cikk i kifogásolta az egyes árudák ajándékáru választékát, ellái tottságát. Az érintett Delta Kereskedelmi Vállalattól Fodor László osztályvezető válaj szolt a cikkre. Mint többek l között írja. az ajándékcikkek beszerzése évek óta megoldatlan probléma. Ennek igazolására bizonylatok százait tudnák felmutatni. Csupán egyetlen cikk, a halbicska beszerzésének érdekében szinte országosnak mondható levelezést bonyolítottak le. Az Ora- és Ékszerkereskedelmi Vállalat február 13-án leadott rendelésüknek kétharmadét egyáltalán nem szállította. Például 1600 darab plexitükröt Dóm képpel, fajtánként 50o darab zománcozott csehszlovák gyártmányú emblémás cikket egyetlen darabot sem küldtek. A válasz szerint 1969-es évszámmal nem emblékplakettet, hanem szegedi emlékként vásárolható kulcstartót árusítanak.