Délmagyarország, 1970. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

SZOMBAT, 19?fl. AUGUSZTUS IS. 3 Idegenforgalmi csúcs — Kedvezően alakult, tovább fejlődött a hazai és a külföldi idegenforgalom júliusban is — közölte péntek délutáni sajtótájékoztatóján a Belkereskedelmi Minisztériumban dr. Borda József idegenforgalmi osztályvezető, aki egyben összesítette az év első hét hónapjának eredményeit. Januártól július végéig mintegy 3.1 millió külföldi turista érkezett hazánkba. Júliusban 1 350 000 külföldi fordult meg az országban, s bár ez alig 25 000- rel több a tavalyinál, mégis idegenforgalmi csúcsot jelent, örvendetes ugyanis, hogy csökkent az átutazók száma, s a tavalyinál jóval többen, csaknem hétszázezren tartózkodtak hazánkban. A szocialista országokból például mintegy 37 százalékkal többen utaztak be, mint az elmúlt év azonos hónapjában. A jugoszláv vendégek száma csaknem megkétszereződött. Lengyelországból 82 százalékkal, az NDK-ból 70 százalékkal többen nyaraltak Magyarországon a tavalyinál. A nem szocialista országokból kevesebben utaztak át. ugyanakkor 27 százalékkal többen érkeztek magyarországi úticéllal. Ausztriából, az NSZK-ból és az USA-ból a tavalyinál több vendég jött, s mintegy 20— 30 százalékkal növekedett az angol, a francia és az olasz turisták száma. Ugyancsak kedvező volt, hogy több időt töltöttek hazánkban a külföldiek, mint tavaly. A Balaton déli partján például júliusban a fizető vendéglátásban az átlagos tartózkodási idő 10,6 napról 14,6 napra növekedett. Árvízkárosultak fóruma Napi egy ház - nem ütem úú 99 Akárkivel beszélek a házukból kikényszerült emberek közül, mind aggódva említi, hogy az utolsó nyári hónap derekán járunk, sarkunkban vannak az „emberes" hónapok. Ha megjönnek az őszi esők. nehéz dolguk lesz az építőknek. Példának idézik a minapi esőt: alig tudtak moccanni a szállítógépek a nagy sárban Tápén, a Besztercei utcában. * t Kezd kibontakozni itt az első árvizes utca képe, sorba állt már a tetőig épített falakból néhány, és napról napra szaporodnak. Örömömre szolgál azonban, hogy az építők elégedetlenek. Nem azért, mintha különösebb rokonszenv fűzne az elégedetlenkedőkhöz, de ha látják saját lassúságukat, talán jobban igyekeznek a mostaninál is. Ők mondják, hogy a napi egy ház — enynyivel tudnak most megbirkózni — nem ütem. Többre viszont nincs anyag. A gépekkel segítő vállalatok közé ismét beállt a honvédség is. hatalmas árokásó gépet adott kölcsön a vízvezeték fészkének megéDítéséhez. Nagy segítség a többivel együtt. Látom, hogy a téglaszállítók meleg téglát raknak le az autókról. Lehet következtetni, hogy ami van, ideadják mindjárt, ha a kemencéből szabadul, de azt is, hogy nincs nagyon sok. ha melegen' adják mindjárt. Szabályos fejadagot kap az építő ktsz, napról napra fix időben mehet a tégláért. Álgyőn a tanácstól telefonon hallom, hogy ígéretének megfelelően megkezdte a fölvqnulást a Csongrád megyei tanácsi építőipari vállalat, mészraktár, mészoltó verem és cementraktár építésével foglalatoskodik. Gyors teieton Vásárhelyre, hogy megkérdezzem Csanálosi István termelési osztályvezetőt, mikor kezdik az alapozást, az építést, miért késtek, készen lesznek-e év végére a vállalt munkával, és milyen gondjaik vannak. Azt a választ kapom, hogy a hazak kitűzése sem történt meg korábban, nem foghattak hozzá az alapok ásásához. De azért sem áshatták az árkokat, mert amíg kavics és cement nincs, nem érdemes. hiszen ha folytatni nem tudják. beomlik a gödör, kezdhetik elölről. Ezzel aztán az összes kérdésemre megkapom a választ: Azért késtek, mert nem volt anyag, akkor kezdik, ha lesz anyag. Egyelőre ajtók, ablakok vannak, azokat pedig nem érdemes előre kiszállítani, mert tönkremennek. Elegendő gépük van, kapacitás van, az őszi esőktől viszont ők is félnek. Szeretnék, ha legalább addig kiszállíthatnának minden anyagot, mert az úttalan kukoricaföldön az igen nehéz lesz sárban. Bíznak, hogy készen tudnak lenni a vállalt határidőre. Megyek a téglaipari vállalathoz és a TÜZÉP-hez, hogy őket is kérdezzem. Azt a fölvilágosítást adják, hogy több tégla csak akkor jutna, ha a vállalat segéderőt adna a téglagyárban kirakodni berakodni. A vállalat maga is szivesen venné, ha jelentkeznének fiatalok, diákok, tudnának mindnek munkát adni, nagy segítség Súlyemelés, mosolyogva Nők a pult mögött „Tíz tojást kérek, nagyokat válogasson, ha lehet" — „Mennvit mérhetek az álmából?" — „Van már friss kenyér?" — és még ezer kérés és kérdés kavarog a hangzavarban. amely az ÉLIKER Széchenyi téri 7-es árudájában fogad. Árulnak itt édességeket, gyümölcsöt es zöldségféléket, felvágottat es patront, cigarettát és kenyeret — szóval mindent, amit egy élelmiszerüzletben kínálhatnak. És akik kínálnak: mind nők. Mit szeret ? Az üzletben alig van talpalatnyi hely, rengeteg a vásárló. A pult mögött dolgozók szinte megállás nélkül kérdeznek, számolnak és kiszolgálnak. Egy fiatalasszony paradicsomlevet akar venni. Habozik, az üvegeset, vagy a konzervdobozos sűrített paradicsomot vegye meg. — A sűrített paradicsomot merem ajánlani — mondja őszinte jóindulattal Ambrus Ferencné. Közben kérdésekkel ostromolják. Bámulom, milyen türelmesen és milyen gyorsan válaszol. — Patron van? — Csak reggel lesz — és már szalad és hozza a következő vásárlónak a Fecskét. — Mióta dolgozik élelmiszerüzletben? — 1952 óta. Ebbe az üzletbe 1960-ban jöttem, innen is mentem nyugdíjba. — Nyugdíjba? — Tudja, az igazi kereskedő élete az üzlet és a család. Mikor kifárasztanak az unokák, mert azok is vannak — mondja büszkén —,, bejövök a boltba pihenni. Nem tudok már meglenni nélküle. A nagymamát három és fél órás munkára alkalmazzák. Nagyobb forgalom idején el is kel itt a segítség. — Mit tart legnehezebbnek ebben a szakmában? — A szódás ládák emelgetését. — Es mít szeret leginkább a munkájában? — Az embereket. És azt hiszem, ismerem is őket. Ránézésből megállapítom, melyik milyen kenyeret fog kérni, világosat vagy sötétet, meleget vagy jó lesz neki az egynapos is. A számolás A raktárban mosolygós kislány veszi ki a hűtőszekrényből a nagydarab sajtokat. Temesvári Kati még csak 18 éves. — Hogy esett a választása erre a pályára? — A bátyám menyasszonya ajánlotta. — És szereti a munkáját? Félrehajtja a fejét, pillanatnyi gondolkodás után bevallja, hogy csak most kezdi megkedvelni. — Miért csak most? Mi okoz legtöbb gondot, nehézséget? — A számolás. Meg az ember abba is belefárad, hogy mást se mond egész nap. hogy tessék parancsolni, mit tetszik parancsolni .. . — Van ennél fárasztóbb feladat is, nem? — Igen. Amikor 20—26 kilós zsákokat emelgetünk. Emelgetések Néhány perces beszélgetés után Hubik Ferencné, a zoldseg-gyumolcsosztaly elárusítója is a férfierőt igénylő emelgetésekre tér ki. A körülöttünk szorgoskodó Kovács Jánosné, az üzlet 26 éves „főnökasszonya", az üzletvezető helyettese nem kevés női büszkeséggel kapcsolódik beszélgetésünkbe. — Egymaga 3—4 mázsát mozgat meg naponta! — És ez nem megy az egészsége rovására? — kérdezem a háromgyerekes aszszonyt. — Nem. A „főnökasszony" ezt is kevésnek tartja, hát hozzáfűzi: — A legjobb dolgozónk, egy napot sem mulasztott hat év alatt. Mind a tíz..* Kovácsné rendelkezik, irányit, árut vesz át. aláír és pecsétel. Ráveszem, hogy beszéljen magáról is. — Nehéz munka ez nők számára. A MEZÖKER áruival 'van legtöbb gondunk. A két férfi mellett szükség van a tíz nő erejére is. A fiatalasszonynak van egy egyéves kislánya. Szülés előtt az utolsó napig bent volt és dolgozott. Mindketten egészségesek. — Szerencséje van. Míg beszélgettünk, a két 14 éves 6 órát segédkező kislány üres üvegekkel telt ládákat szállított a másik raktárba. Szeptembertől mint tanulók lesik el a szakma fortélyait. Kereskedők akarnak lenni, mert ahogy mondták: „Szeretünk emberek közt lenni." Babos Imrén, az üzletvezetőn kívül férfinek híre sincs a környéken. Az árukat pedig el kell rendezni. Ez a tíz asszony végzi ezt a munkát napról napra. Mind a trz „asszony a talpán". Chikan Ágnes lenne minden tevékeny közreműködő. Ha iskolák, vagy KISZ-szervezetek segítenének a szervszésben, az épilö ktsz-szel kellene egyezkedniük (Brüsszeli körút 8 vagy a téglaipari központban (Deák Ferenc utca 30.). A TÜZÉP egyébként nem vállalja, hogy ő lenne a hibás. amiért nincs Algyön anyag. Papírt mutat az igazgató, hogy a megrendelést mindössze augusztus 4-én kapták kézhez. Amit adni tudnak, kavicsot, cementet, már el is indították, a napokban megérkezik. Érvel persze az építő vállalat, hogy neki még mindig csak kapacitásszerződése van az OTPvel, a tényleges költségvetést csak most tervezik. Ha ezen a nyomon járunk, szépen körbejárunk, hiszen mindenkinek igaza van, csak a házak nem szaporodnak. Nem akarjuk felelősségben és mulasztásban közös nevezőre hozni a közreműködő vállalatokat, de ha játszani lehetne egy kicsit a szavakkal, mondanám, inkább egyszer ne legyen igaza valakinek, csak egyre gondoljunk: jönnek az „emberes" hónapok. Az építő ktsz mindenesetre fürgébb volt Tápén, majdnem egy hónappal előbb rendelt, ezért állhatnak már néhány portán a falak. — Számunkra most ez a legfontosabb, hogy segítsük a bajbajutottak építkezését — mondják itt is, ott is, amikor az irodákat járom. El is hiszem, mert olyan számokat mondanak, amit cáfolni nem lehet. De ha a „legf on tosabb" igyekezettel eddig jutottunk, akkor át kell váltanunk az egy fokkal följebb levőre, a „legeslegíontosabbra" mert ha Tápén nem ütem a napi egy ház fala, akkor a napi egysem sehogy sem lehet az Algyőn. H. D. Gólyacsalád Nyolc százalék, apróban A

z esztendő első felének hat hónapjában — mint jelentettük — a szocialista ipar nyolc százalékkal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Mivel 1969-ben az ipari termelés csupán három százalékkal haladta meg az 1968. évit, s a múlt év első felében egy százalékkal emelkedett, az idei növekedést jelentősnek ítélhetjük meg. Igaz, része van ebben a múlt évi mérsékelt teljesítménynek is, de annak is, hogy fokozott mértékben kibontakoznak azok a folyamatok, melyek kedvező változások hordozói, s melyeket a gazdasági reform indított el. Figyelemre méltó, hogy míg a múlt év első felében jó néhány olyan iparág akadt, amely nem érte el az előző esztendő hasonló időszakának szintjét — igy például a gépek és gépi berendezések gyártása, az épitöanyagipar, a textil- és textilruházati ipar stb. —, addig 1970 első hat hónapjában valamennyi iparág több terméket produkált, mint egy évvel korábban. Az egész népgazdaság szempontjából egészségesnek ítélhetjük meg, hogy túlnyomó többségben azokban az iparágakban nőtt az átlagot meghaladó mértékben a termelés, ahol a dinamikus termelésbővítés gazdasági tekintetben a legelőnyösebb. Így például a gépipar tíz százalékkal nagyobb árumennyiséget produkált, mint 1969 első felében, a gépiparon belül pedig néhány terület különösen kiemelkedő eredménnyel zárhatta 1970 első hat hónapját. A közlekedési eszközök gyártása 23, a műszeripar 13, a híradás- és vákuumtechnikai ipar kilenc százalékkal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A termelésnövekedésben vezető helyet elfoglalók között találjuk a vegyipart, ahol 15 százalékkal emelkedett a termékmennyiség, a könnyűiparon belül pedig a textilruházati ipart, 16 százalékos árutöbblettel. A termelés gyorsabb fejlődése — az összefüggésre éppen a korábbi évek világítottak rá, amikor a termelés mérséklődése a termelékenység lassúbb növekedési ütemét vonta maga után — jótékonyan hatott az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedésére is. Az emelkedés az év első felében hat százalékra rúg, s bár értékéből lecsíp valamenynyit a múlt esztendei stagnálás, a holtpontról való elmozdulás, s a fölfelé igyekvés mindenképpen biztató. Kü| lönösen kiemelkedik a közlekedési eszközök gyártása, ahol 22, a kézmű- és háziipar, ahol 18, s a vegyipar, ahol 11 | százalékkal emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. A mérlegre azonban oda kell hogy férjenek a negatívumok is, nemcsak az eredmények. Változatlanul a gondok közé tartozik például a termékek egyenetlen kibocsátása, azaz: a hajrá még mindig él. 1970 első félévében is március és június, tehát a negyedéveket záró hónap a csúcs, az ipar bőségszaruja ilyenkor valóban önti a termékeket, míg a közben levő időszakban csak csurrantja, cseppenti azokat. A termelés növekedése eredményeként január és május között a szocialista ipar 12 milliárd forint értékű termékkel többet értékesített, mint 1969 megfelelő öt hónapjában, s ha ezt a nagy összeget aprópénzre váltjuk, a fogyasztó számára közvetlenül is hasznos áruhalmok között válogathatunk. Mert a nyolcszázalékos termelésnövekedés kevésbé érzékelhető a fogyasztó számára, mintha azt írjuk: 1970 első félévében 77 ezer tonna benzin, 141 ezer tonna fűtőolaj hagyta el többletként a termelőegységeket. Mint ahogy tizennégy Diesel-motorvonat, 736 autóbusz, s 109 ezer tonna nitrogén műtrágya is a múlt évhez mért többlethez számitódik. Válogassunk a közvetlen fogyasztásra szánt termékek között. A gyárak, vállalatok 18 ezer tévékészüléket, «i60i) magnetofont, 27 ezer köbméter fenyőfűrészárut, 11 670 hűtőszekrényt, 9435 oly nagyon keresett gázkályhát, 35 ezer darab kárpitozott fekvöbútort készítettek többletként, mint tavaly, az első fél évben. Ahogy a jobb ellátást, a bővebb válaszékot szolgálja az 1 845 000 négyzetméterrel több gyapjúszövet, a 2500 tonnával több sajt, s az 1695 tonnával több gyorsfagyasztott főzelékkonzerv is. I

gy, „apróra" váltva már jóval közelebb áll hozzánk, vásárlókhoz, fogyasztókhoz mindaz, ami az ipar berkeiben történik, s amit a nyolcszázalékos termelésnövekedés sűrít. Az 1970. évi népgazdasági terv az ipar termelésének hatszázalékos növekedését jelölte meg feladatként. Az első fél esztendő eredményei azza! biztatnak, hogy az ipar nem marad adósa a népgazdaságna k, s jo alapokról rugaszkodhat majd neki l!)71-nek, a negyedik ötéves terv első esztendejének. M. O. Befejeződött az anyanyelvi konferencia Az augusztus l-e és 15-e között megrendezett anyanyelvi konferencia pénteken Budapesten, a Fészek Művészklubban tartotta záróülését. Dr. Bognár József akadémikusnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének megnyitó szavai után dr. Bárczy Géza akadémikus, a konferencia védnökségének elnöke méltatta a tanácskozás eredményeit, jelentőségét, majd Lőrincze Lajos ".professzor, a- Magyar Nyelvbarátok Köre előkészítő bizottságának nevében bejelentette, a konferencia teljes anyagát eljuttatják a külföldön élő magyarokhoz. Az anyanyelvi konferencia megrendezéséért, s annak igen eredményes munkájáért dr. Sinor Dénes és dr. Lotz János amerikai egyetemi professzorok mondtak őszinte köszönetet. Dr. Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes záróbeszédében arról szolott, hogy a konferencia beváltotta a hozzá fűzött. reményeket. A konferencia résztvevői közösen elfogadott határozatokban fontosnak tartják az óhazához fűződő közvetlen kapcsolatok további szélesítését, s ennek érdekében ösztöndíjak, illetve alapítvány létrehozását. A határozat a konferencián megalakult előkészítő bizottság feladatává teszi, hogy tervezetet dolgozzon ki a Magyar Nyelvbarátok Körenek életre hivasára. (MTI)