Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

Tarján István A leprások orvosa Annak ellenére, hogy az izraeli határ mintegy három kilométernyire húzódik Ak.abától, az utóbbiban zajló élet sem tükrözte a hadiállapotot. A hajók rendszeresen jártak a kikötőbe, akárcsak Eilatba is. A KözépKeletre irányuló hajóforgalom lebonyolítása végett épített, repülőtérrel is rendelkező, modern Izraeli kikötőváros jól látszott a hajóról. Maga a jordán kikötő is meglehetősen fejlett. A régi viskók helyébe jó néhány korszerű házat építettek már, az izraeli határtól félkilométernyire modern szálloda ls látható. Mellette emeletes villa: Husszein király nyaralója. , Miközben a 800 tonna eternitcső berakása történt a Székesfehérvárra, egy 28 éves innsbrucki orvos kéredzkedett a hajóra. Kitűnően beszélt angolul. Elmondta, hogy a lepratelepeket látogatja. a szörnyű betegséget tanulmányozza. Járt már Indiában, Ausztráliában, s a nyugati újságokban több cikke megjelent a lepráról. Ütjait mindig „hajóstop"-paI, tehát pénz nélkül tette meg a különböző nemzetiségű teherha'jókon, s a kikötőkben ál'alában a misszionáriusok és a cserkészek által fenntartott olcsó fogadókban élt. Most az egyik etiópiai lenratelepet szándékozott felkeresni. Süveges László nem vehette fel a hajóra, s elsősorban nem azért, mert ez szabályellenes (soha nem lehet tudni, valójában ki az illető, s ha baja esnék, a kapitány lenne felelős ő érte ls), hanem mert a Székesfehérvár a Vörös-tengernek nem a nyugati, hanem a keleti partjára igyekezett. Végül egy foszfát-szállító olasz hajó kapitánya vette pártfogásba az osztrák orvost, aki így még jobban is járt, mert az olaszok Djiboutiba mentek, tehát elhajóztak az etióp partok előtt, ahová már csónakon is kiszállíthatták vendégutasukat Akaba kikötőjéből már majdnem elindult a Székesfehérvár, amikor újabb hajóstopos jelent meg a rakparton. Jávor-bajszú, kreolbőrű, alacsony férfi volt, a kapitány jordánnak nézte. Legnagyobb meglepetésére magyarul kéredzkedett a hajóra. Disszidens volt, 1956-ban, az ellenforradalom leverése után hagyta el hazánkat. Mint mondta, altiszti beosztásban ügyködött egyik egészségügyi alakulatnál, de arról nem beszélt, hogy mi kényszerítette Magyarország elhagyására. Volt valami a füle mögött, vagy kalandvágyból vette nyakába a világot? Mindenesetre külföldön nem csinált karriert. Állítása szerint a Nemzetközi Vöröskereszt svájci szervezete alkalmazta, s abban az időben azzal bízta meg, hogy a Csád Köztérsaságban hozzon létre egy egészségügyi telepet. Hogy miképp jut Afrikának majdnem a közepére? A hajóstopja nem azt bizonyította, hogy azzal sokat törődtek a svájciak. Ám az Gyorssegély egy óvodának Ügy látszott, a József Attila-telepi üj óvodát is a társadalmi összefogás, segítőkészség csorbítatlan megtestesítőjekent fogják emlegetni a napjainkban egyre szaporodó példák sorában. Sajnos, azt kell írnunk, hogy úgy látszik, mert a vállalások teljesítése koránt sem zökkenőmentes. Dicséret illeti azokat a brigádokat, melyek jelenlegi állapotába segítették a gyerekek és szülők által oly rég óhajtott óvoda épületét. A társadalmi segítség eredményeként az átalakítási munkálatok eljutottak odáig, hogy már csak a festés van hátra. Emberek azonban nem akadnak, akik néhány munkaórában — már valóban az utolsó ecsetvonásokkal — teljesen késszé varázsolnák az újszegedi gyerekek napközi otthonát. A 600-as szakmunkásképző intézettel született szocialista szerződés. a diákokat azonban saját intézetük belső átalakítása szólította el az óvodások érdekében tett ígéretük teljesítésétől. Szeged egyik legkorszerűbb óvodájáról van szó. melyre az I. kerület méltán büszke lehet — ha sikerül átadni azt lakóinak. Egyelőre azonban kihasználatlanul fekszik benne az 1 millió 32 ezer forint, emberek szellemi és kétkezi munkája, és pénzzel ki nem fejezhető humanitása. segítő készsége. Újszeged három óvodája meszszire esik a József Attilateleptól. Szülők és gyerekek mielőbbi nyugalma és kényelme érdekében kérünk segítséget, hogy augusztus 20-án az óvoda átadásáról, á társadalmi munkával megtakarított pénzen vásárolt berendezésnek, játékoknak örülő csöppségekről adhassunk hírt Ch. A. Angliaban Gyorsan terled az óriás lapu Angliában. A hatalmas zsld növény valósággal elárasztotta . Anglia parkjait, kertjeit, elhagyott telkeit, súlyosan veszélyeztetve a lakosság egészségét. Az egészségügyi hatóságok és orvosok a rádión és a televízión keresztül szólították fel a lakosságot, hogv óvakodjanak az óriás laputól, mert a növény az egészségre nagyon ártalmas, nedve a 'bőrhöz érve nagy hól.vagokat és égési sebekhez hasonló tüneteket okoz. Miközben onszágos méretű kampány folyik az óriás lapuk ellen, a lapok dühösen ostromolják az angol kormányt tehetetlensége miatt. „Mit tesz Heath miniszterelnök az óriás lapuk ellen?" — kérdezte az egyik angol lap. Az óriás növény példányait eddig a botanikus kertben őrizték. Véletlen folytán azonban magvai kikerültek és a növény most ellepte egész Angliát. (MTI) 16 DÉLMAGYARORSZÁG VASARNAP, 1970. JÚLIUS 12. is lehet, hogy hazudott a disszidens. Süveges László — a többi közt azért, mert nem hajózott át a Vörös-tenger nyugati partjára — őt sem vette fel a hajóra. S büszke volt rá, hogy a beosztottai közül senki sem mutatta a leghalványabb jelét annak, hogy engedély nélkül elhagyja a hajót, disszidáljon. Ezt pedig minden kikötőben bárki megtehette volna. Az eternit csövekkel augusztus 10-én indultak Qizanba, s hat nap múlva érkeztek oda. A semmiféle jelzéssel el nem látott korallzátonyok miatt nem északról juthattak a kikötőbe, hanem délről, a 300—400 egységből álló Farasan szigetek megkerülésével. A számtalan szigeten alig láttak élőlényt, csak a nagyobbakon fedeztek fel egy-két embert. A kikötőnek egyébként nincs rakpartja, ezért a parttól négy-öt kilométerre vetett horgonyt 800 tonnányi rakományával a Székesfehérvár. Az arab ügynök — Abdelrahim Mufareg — tolmács segítségével közölte, hogy a szállítmány kirakására öthat napig kell várni. Addig a kapitány a szolgálatban nem levő tengerészeivel csónalcon kikötött a parton, s megtekintette a várost. Megállapították, hogy a mintegy 50 ezer lakosú településen a modemség keveredik a hamisítatlan kelettel. A korszerű házak közvetlen szomszédságában nyomorúságos sárviskók virítanak. A férfiak, akik szinte kivétel nélkül tőrt hordanak, a hálóingszerű galabeát viselik. Nőt alig látni nyilvános helyen. Amelyik sietve végighalad az utcán, annak lefátyolozva az arca. Az üzletekben úgyszólván mindent lehet vásárolni: ventillátort, táskarádiót, termoszpalackot, konzervféléket S gyógyszert is a vegyeskereskedésekben. Az utcán viszont kupacokban árulják a puskatöltényt. Kurblisak még a telefonok, s a vezetékük a földön kígyózik a távbeszélő-tulajdonosok • lakásától a postahivatalig. Az utóbbiban egyébként nem adnak bélyeget, készpénzben kell leróni a levélszállítás díját. (Becsületükre legyen mondva: tengerészeink itt feladott levelei mind hazaérkeztek.) (Folytatjuk.) Múló világ, megújuló gondok Megyénk lakosságának jóval magasabb hányada — 27,6 százaléka — él külterületen, mint az országos átlag. Az általános iskolás tanulóifjúságnak mintegy 15 százaléka — több mint 5300 gyermek — még ma is kislétszámú. 1—3 tanulócsoportos. iskolában tanul. A tanyai iskolákban folyó oktató-nevelő munka feltételei mind tárgyi, mind személyi vonatkozásban elmaradtak a városi és falusi iskoláktól. A Csongrád megyei tanács vb június 30-i ülésén a tanyai iskolákban folyó munkát értékelte. Ez a körülmény alkalmat nyújt ahhoz, hogy kissé részletesebben számba vegyük ezzel kapcsolatos gondjainkat és megoldásra váró elképzeléseinket m Az elmúlt években — főként a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — a sajtóban és egyéb formában is nyilvánosságra kerültek olyan elképzelések, amelyek a tanyavilág viszonylag gyors elmúlásáról beszéltek. Akárhogy is alakul azonban a tanyavilág sorsa, nekünk nemcsak a most kidolgozás alatt levő negyedik ötéves tervnél. hanem a további ötéves terveknél sem lehet figyelmen kívül hagyni a tanyai művelődéspolitikai feladatokat. A mezőgazdaság szocialista átszervezését hiba lenne olyan folyamatként felfogni, amely rövid időn belül felszámolja a tanyai települési viszonyokat. A tanyai emberek gyermekeinek oktatási-nevelési problémáit nem szabad étmeneti, különösebb gondot már nem igénylő kérdésként kezelni. A tanyai iskolák többsége régi, ezért karbantartásuk, illetőleg szükségesnek látszó nagyobb arányú felújításuk költséges. Ezeket a nagyobb költségeket azonban vállalni kell. Az oktatási intézmények fenntartása állami feladat, de addig is. míg az állam „zsebéből" nem jut elegendő anyagi eszköz, a tanyai iskola kulturális vonzáskörébe tartozó szocialista gazdaságok saját tagságuk gyermekei nevelésének tennének jó szolgálatot, ha nem néznék tétlenül iskolájuk elhasználódását. A fő épületek ugyan — kevés kivétellel — karbantartottak. Lényegesen több kívánalmat hagy a melléképületek karbantartása. Néhány szegedi járási iskola korszerűsítésére is több figyelmet kellene fordítani. Az elmúlt néhány év alatt meggyorsult a tanyai iskolák villamosítása. 199 tanyai kisiskola közül jelenleg már csak 74 nem rendelkezik villannyal, s a helyzet további javulásával is számolhatunk. A villamosítás fejlődésével a járási, várcei tanácsok igyekeztek >az iskolákat mielőbb ellátni televízióval. Ezt a törekvést a Televíziót az iskoláknak mozgalom tetőzte be; ennek eredményeként 111 ajándéktelevízió jutott el főleg tanyai iskoláinkhoz. A még villamosítatlan tanyai iskolák közül — részben az ott dolgozó pedagógus leleményessége. másrészt társadalmi áldozatvállalás eredményeként — 15 iskolában üzemel tévé, telepes vagy aggregátoros áramforrással. A tanyai iskolák bútorral és egyéb — főként oktatási — eszközökkel való ellátottsága a falusi, de főleg városi iskolák állapotához képest sokszor indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést mutat. Vannak még 3—4 személyes, korszerűtlen. 60—70 évvel ezelőtt készített iskolapadok. Találhatók ósdi. szűk befogadóképességű tantermi szekrények. A szekrényhiány gyakran lehetetlenné teszi a meglevő szemléltetőeszközök és a könyvállomány tárolását és védelmét. Sokszor a tárolótérhiány akadálya a szertárak gyarapításának is. Nem egy helyen az iskolai táblák állapota is kifogásolható. A természettudományi tárgyak oktatásához szükséges alapvető eszközök (fizika. kémia, élővilág) szinte teljesen hiányoznak. Például a szegedi járásban hiányzik az alapvetően szükséges taneszközöknek és szakkönyveknek 69,5 százaléka. Hl Évről évre visszatérő gqnd a tanyai pedagógusok életés munkakörülményeinek javítása. Jelenleg 10 tanyai iskolában van pedagógushiány és 21 tanyai iskolában kellett képesítés nélküli — csak gimnáziumi érettségivel rendelkező — pedagógust alkalmazni. Amíg az általános Iskolákban a felsőtagozatos órák szakos ellátása megyei szinten 66,9 százalékos, addig a kislétszámú iskolákban mindössze 8,5 százalékos. Ezek után ioggai felmerül a kérdés: mi a teendő? Szinte Irreális törekvésnek és követelésnek tűnik, hogy a tanyai kisiskolák továbbtanulásra jelentkező tanulói a városi gyermekekkel azonos eredménnyel álljanak helyt. A hátrányos helyzet a maga teljességében igazán csak itt jelentkezik. A tennivalókat ebből kiindulva két irányban lehet meghatározni: egyrészt az életképtelen tanyai iskolák megszüntetésében. másrészt a megmaradók korszerűsítésében. Az elmúlt három évben a megye 20 tanyai iskolája szüntette be működését. Az iskolák tömegesebb messzűnésével a közeljövőben neirt számolhatunk. Mégis alapvető feladatnak tekintjük, hogv részben a körzetesítésben még meglevő lehetőségek kihasználásával. az általános iskolai kollégiumok fejlesztésével segítsük elő az életképtelen, minimális létszámú, elhanyagolt tanyai Iskolák felszámolását. Minden reményünk megvan ahhoz, hogy általános iskolai kollégiumi férőhelyünk a negyedik- ötéves terv során mintegy 800—1000-rel fog gyarapodni. A jelenlegi 199 Csongrád megyei tanyai iskola közül kereken 100 azoknak a száma, amelyeket erőteljesebben kell fejleszteni, A ho6zszabb időn át fennmaradó iskolák épületeit, környékét, kerítéseit stb. fokozatosan rendbe kell hozni. Ezekben az iskolákban megközelítőleg biztosítani kell a belterületi iskolákkal azonos színvonalat. Semmi nem indokolja ugyanis, hogy a hosszú éveken keresztül megmaradó tanyai iskoláknál ne lehessen ugyanolyan cserépkályha, vagy olaj kályha; olajlábazat, parketta, esztétikus ajtó, korszerű világítás 6tb., mint a belterületi tantermekben. A tanyai iskoláknak nem szükségszerű velejárója az elhanyagolták r»T Bikini a kukoricaföldön Férfias nyíltsággal bevallom, hosszú ideig abban a tévhitben éltem, hogy a bikini elnevezésű parányi női ruhadarabka azért kapta nevét a Csendes-óceán tőlünk nagyon messze eső pontján levő Bikini-szigetcsoportról. mert ezen a területen hajtották végre hajdan — századimk második felében az atomrobbantási kísérleteket. Ezt a feltevést arra alapítottam, hogy a női divat diktátorai valamiféle eszmetársítást kerestek, amikor az új ruhadarabkát robbanásként a siker pályájára bocsátották, ám utóbb kiderült, hogy alaposan tévedtem, nem volt itt szó semmiféle eszmetársításról, az elnevezést egyszerűen a Bikiniszigetek nőinek lenge öltözékéről találták ki a szellemes üjítók. Magam ugyan sohasem jártam a Bikini-szigeteken, nem állt tehát módomban az ottani nők meztelenségének bikinis kellemeiről meggyőződnöm, idehaza azonban társadaolmszemlélő alkatomhoz híven már a bikini megjelenésének első napjaiban felállíthattam egyéni elméletemet a nevezetes ruhadarabok esztétikai és egyéb hatásai tekintetében. Addig ha valahol, valamilyen témában például a női köldökről kellett, vagy kellett volna írnom, bevallom, megakadt egy kicsit a golyóstollam; az első bikinis nők láttán aztán felszabadultam gátlásaimból. Felszabadultam, mert azon a nyáron tömegével láttam bikinis nőket, fiatalokat, korosabbakat egyaránt, annyira, hogy lassan-lassan ugyanolyan megszokottá vált szememben a bikini, mint utóbb a miniszoknya, vagy ifjú férfinemzedékünk sörényes hajviselete. Gondolom, ugyanígy megszokták e jelenségeket mások is. Most azonban, hogy kinézegetek itt a Budapest felé futó gyorsvonat ablakán, minden korábbi divatlelfedezésemimel egyértékű izgalom fogott el. Ugyanis látom, hogy egy szép kukoricatábla egyenes sorai között, két másik nő társaságában egy bikinis nő hajlong a kapa nyelét markolva. A korát nem tudom innen megállapítani, lehet, hogy fiatal, de annyi biztos, hogy jóval túl van azon a súlyhatáron, amit divatos nőink általában elfogadhatónak tartanak. A ruhadarabka azonban, amely a testét fedi. mindkeniképpen bikininek számít, alig takar belőle annyit, amennyit a közerkölcsiség hivatásos őrei feltétlenül eltakarandónak ítélnek. Jó — mondom magamban — ilyen hőségben tényleg nem árt nekivetkőzni a kora reggeli órákban sem, de eszembe jut, hogy régen elhalt nagyanyám bokáig érő szoknyában, fejkendősen kapált látástól vakulásig, ha csak a felső szoknyáját is levette volna magáról, másnap biztosan rossz hífét költik a faluban. Mindezt nem azért említem, mintha a bikinis kapáló nő valamiképpen megbotránkoztatna, Inkább csak kortörténeti érdekességként jegyzem föl: lám-lám, az elején merésznek ítélt városi divatok milyen következetesen vonulnak be falusi népünk életébe is! Ormos Gerő Fel kell hagyni azzal a helyenként tapasztalható gyakorlattal, hogy egy adott tekolaigazgatÓ6ág költségvetésében biztosított karbantartási összeg nagy része „megreked" az anyaiskoláknál, illetve a település belterületén levő iskoláknál, és a tanyai iskoláknak gyakran csak a „morzsákból" jut. Az oktató-nevelő munka hatékonyságának fokozása érdekében a társadalom támogatásét is nagyobb mértékben kell igényelni. Ha az illetékes állami szervek, valamint a társadalom közfigyelme az eddigieknél fokozottabban irányul a tanyai iskolákban jelentkező gondok megoldására, meggyőződésem, hogy ha nem is gyökeres, de néhány éven belül jelentős fordulatot érhetünk el. A korszerűsítési törekvéseink eredményeként nemcsak az itt tanuló gyermekek számára teremtünk kedvezőbb tanulási feltételeke*, hanem a pedagógusok számára is vonzóbbá tesszük a tanyai iskolát. Dr. Szalontai József A „régész'' macska A dolog úgy történt, hogy a macska cselekvő „részvevője" lett egy régészeti felfedezésnek. A macska Brenne (Lengyelország) faluban Josef Misja paraszt földjén futkározott, egyszerre csak eltűnt. Gazdája mindenütt kereste, s keresés közben egy eső , után keletkezett gödröt fedezett fel. amelyben porcelánedényeket talált, A Paraszt a leletről értesítette a zelenogorszki kerületi múzeumot A régészek megállapították, hogy a talált porcelánok a korai vaskorszakból (az ie. 500— 400 századból) származnak.