Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

89 CSÜTÖRTÖK, 1970. JÚLIUS 30. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ikarusz-sorfal Hétfőtől Kiállítások Páratlanul gazdag és bizo­nyára sok érdeklődőt vonzó kiállítássorozat kezdődik Szegeden. Elsőként, holnap, pénte­ken a Szegedi Műgyűjtők Klubjának tagjai mutatják be gyűjteményük legértéke­sebb darabjait. A Bartók Béla Művelődési Központ­ban délután 5 órakor meg­nyíló tárlatot B. Varga Sán­dor, a Műgyűjtő című fo­lyóirat felelős szerkesztője adja át az érdeklődőknek. A következő napon, szom­baton délelőtt 11 órakor a hagyományos — immár ha­todik — Szegedi Fotószalon nyitóünnepségére kerül sor, ugyancsak a Bartók Béla Művelődési Központban. A Szegedi Fotóklub által kez­deményezett és rendezett tárlatot dr. Uryné Erdei Ibo­lya művészettörténész nyitja meg. Ugyanezen a napon este 6 órakor nyílik meg a Móra Ferenc Múzeum új állandó régészeti kiállítása a múze­um központi épületében. Or­tutay Gyula akadémikus kö­szöntő szavai után olyan ré­gészeti kincsekben gyönyör­ködhetnek az érdeklődők, amelyek Csongrád megye történetének hun, avar és magyar vonatkozásait mutat- ! ják be. Mint dr. Trogmayer Ottó. a Móra Ferenc Mű- —­zeum igazgatója tegnap, szerdán délelőtt megtartott sajtótájékoztatóján elmon­dotta, zömében eddig is­meretlen anyag tárul a né­zők elé. A kiállítás forga­tókönyvének írója, Bálint Csanád szegedi régész úgy sorakoztatta fel az egész ter­met betöltő emlékeket, hogy azok a korabeli kézműves­ség és hitvilág árnyalt be­mutatásával érzékeltessék a három, hasonló^, életformá­jú lovasnép sorsát, hétköz­napjait. A kiállítás terve­zője, Boreczky László és rendezője, Hámori László ötletes és jól szemlélhető formában helyezte el az egymást követő tárlókat. A kétszintes kiállítást minden útbaigazítás nélkül is kije­lölt útvonalon tekinthetik meg az érdeklődők, akik számára többek között a nagyszéksóstói hun fejedel­mi aranylelet, az úgyneve­zett Nagy Károly-kard re­konstruált változata, a nagy­szentmiklósi kincs, és még számos, Csongrád megyében talált lelet ad hírt a lovas­nomád hunok, avarok és magyarok egykori életéről. A szegedi kiállítássoroza­tot az augusztus 1-én. vasár­nap délben a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály ut­cai képtárában megnyíló XI. Szegedi Nyári Tárlat zárja. A hagyományos jtépzőmüve­szeti seregszemlét Somogyi József Kossuth-díjas szob­rászművész, a képzőművé­szek szövetségének elnöke nyitja meg. A nyitóünnepsé­gen adják át a nyári tár­lat idei díjait. a moszkvai magyar Tilos a rádiózás járműbemutatón SZEGED — 1970 A Mogürt Gépjármű­külkereskedelmi Vállalat egész autóbuszkaravánt in­dított útnak Moszkvába, az augusztus 20-án nyíló ma­gyar népgazdasági kiállítás­ra. 23 autóbuszt mutat be, s az Ikaruszok szinte sorfalat állnak majd a magyar pa­vilonnál. A bemutatott típusok kö­zött lesz az új Ikarusz-csa­lári első tagja, a 250-es. amelynek exportját a Mo­gürt ez évben kezdi meg. A 250-es típusú szuperluxus légkondicionált autóbuszt 180 fokban elfordítható klubfote­lekkel, televíziókészülékkel, rádió adó-vevővel, írógéppel, diktafonnal, teakonyhával és ruhatárral is felszerelték. A líocsi lényegében guruló­tárgyaló és rendeltetésének | megfelelően a kiállítás ide­jén is tárgyalásokra használ­ják fel. A Mogürt elküldte a cse­peli Híradástechnikai Gép­gyár, a Hiteka olasz licenc alapján gyártott autómosó berendezését, amelyet elő­ször a BNV-n állítottakmki és külföldön első alkalom­mal Moszkvában mutatnak be. A gombnyomással üzem­be helyezhető berendezés két-három perc alatt mossa tisztára, majd ugyanannyi idő alatt meg Is szárítja a személygépkocsikat. A magyar jármíibemuta­tó egyik érdekessége lesz Moszkvában, hogy a leg­újabb típusok mellett fel­sorakoztatnak két öreg buszt is. Az egyik Ikarusz—55-ös, a másik Ikarusz—H6-os tí­pus — mindkettő mar egy­millió kilométert futott a Szovjetunióban. a vonatokon Sok a panasz amiatt, hogy a vonatokon egyes utasok — főként egyes fiatalok — többszöri figyelmeztetés el­lenére is „üvöltetik" rádió­jukat. Ezért a MÁV vezér­igazgatósága augusztus 3-tól megtiltja a táska- és zseb­rádiók. magnetofonok máso­kat zavaró használatát a vonatokon és az állomáso­kon. Aki mégis ragaszko­dik a zenéhez, 50 forint bír­ságot fizet. Ha a bírságot az utas' nem fizeti meg, vagy i ha fizet ugyan, de tovább rádiózik, akkor a legközeleb­bi állomáson le kell száll­nia. A rádiót fülhallgatóval természetesen bárki hallgat­hatja. ! i JL CUg — Olyan fesztiválhangulatom van! Kettős évforduló Nem tudjuk, hogy a játé­kok rendezőségének a Pa­rasztbecsület idei műsorra tűzésében volt-e valami cél­zatosság, de hogy így tör­tént, egyszerre két jubileu­mot is ünnepelhetünk: 1945. augusztus 2-án, vagyis hu­szonöt évvel ezelőtt halt meg Rómában 83 éves korá­ban Pietro Mascagni és 1935. augusztus 10-én, harmincöt évvel ezelőtt tartották meg a Szegedi Szabadtéri előadá­sokon a szerző személyes vezénylése és rendezése mel­lett a Parasztbecsület első szabadtéri bemutatóját. Mascagni olasz zeneszerző a verizmus jelentős képvise­lője volt és el lehet mon­dani, hogy számos más ope­rái és szerzeményei közül egyik sem aratott megköze­lítőleg sem olyan sikert, mint a Carvalleria rusticana vagyis: a Parasztbecsület. Az operáról — ami rá a leg­jellemzőbb — annyifr: 1890. májusában mutatták be Ró­mában és már egy év múl­va a pesti Operaház is mű­sorára .tűzte. Az opera világ­ra szóló sikert hozott a szerzőnek. A kontinens úgy­szólván minden operaházá­ban jelentős sikert aratott, de nem sokára az egész vi­lág megismerte az eddig úgyszólván névtelen olasz karmester nevét. Nagyszerű, szenvedélyes dallamain kí­vül a népi környezetben ját­szódó mű (szövegírója: Gio­vanni Verga) részben az egyszerű, dolgozó emberek életét ábrázolja, ami nagy hatással volt korának akkori olasz irodalmára. De beszéljünk az 1935-ös szegedi előadásról. A játékok rendezősége a bemutatóra a szerzőt is meg­hívta. Mascagni augusztus 5-én érkezett meg Szegedre, s ettől kezdve a próbákat is ő vezette. Kijelentette, hogy örömmel vállalta a Paraszt­becsület szabadteri előadásá­nak rendezését és vezénylé­sét és Szegedre már csak azért is szívesen jött, mert Olaszországon kívül egyedül a szegedi színházban adták elő egyik régebbi forradalmi tárgyú operáját, a KIS MA­RAT-ot. (Bemutatója 1924. május 14-én volt. Szövegíró­ja Giovanni Forzano, míg a fordítás munkáját Móra Fe­Liebmann Béla (elvétele Mascagni a szabadtéri nézőterén. A kép most jelenik meg először renc és Tonelli Sándor vé­gezte.) A Parasztbecsület bemuta­tóját augusztus lOrére tűzték ki. A főszerepeket Giuseppi­na Cobelli (Santuzza), Nino 'Bertelli (Turiddu), Apollo Granforte (Alfio) a milanói Scala, valamint Bársony Dó­ra és Falus Edit, a pesti Operaház tagjai énekelték. A zenekíséretet a Budapesti Hangversenyzenekar látta el. Szerencsétlen elgondolás sze­rint a Parasztbecsület mel­lett Hubay Jenő CREMO­NAI HEGEDÜS-ét tűzték kísérőként műsorra, mely opera bizony -nem volt al­kalmas szabadtéri színpadra. De annál nagyobb sikert aratott Mascagni műve. Előadás után a mester így nyilatkozott: „Boldog va­gyok, hogy Szegeden vezé­nyelhettem művemet!... Egész este éreztem, hogy itt megértésre találok, mint ahogy megértésre találtam mindig Magyarországon ... Meggyőződésem — mondotta —, hogy semmivel sem ki­sebb a szegedi Dóm tér je­lentősége, mint a velencei Szent Márk téré. A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni. Minden évben meg kell ren­dezni a szabadtéri játékokat és minden évben tökélete­sebbet és nagyszerűbbet kell nyújtani..." Mascagni akkori látogatása és nyilatkozata valóban ser­kentőleg hatott a játékok későbbi rendezőségére is, mely mindinkább lendületet adott és ad a jövőben Sze­ged nyári zenei életének, vi­tathatatlan országos jelentő­ségének. Ha ezen kettős jubileumra a rendezőségnek nem is si­került a milánói Scala fenti világhírű tagjaival egyen­rangú együttessel az idén színre hozni Mascagni mű­vét. — hisszük, hogy a most szereplő különböző nemzeti­ségű énekesek ugyanolyan lelkesen és a nagy zeneköltő emlékéhez méltó tudással és akarással fogják szolgálni Mascagni halálának 25. és a mű 35. év előtti első, szege­di szabadtéri, világsikert ho­zó előadásának emlékét. Jenő István Miért csökken a ösztöndíjasok társadalmi száma ? A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása Az üzemek, vállalatok, in­tézmények ezekben a hetek­ben döntenek arról, hogy az új tanévre hány társadalmi ösztöndíjat hirdetnek meg. Az elmúlt években — így az 1969—70-es tanévben is — rohamosan csökkent a társa­dalmi ösztöndíjasok száma, holott az új rendelet a ko­rábbinál kedvezőbb feltéte­leket biztosít. Mi ennek az oka? — erről érdeklődtünk a Művelődésügyi Miniszté­riumban. — Az ösztöndíjrendszer­nek ezt a formáját az 1959 —60-as tanévben alkalmaz­ták először. Korábbi népsze­rűségére jellemző, hogy az 1964—65-ös tanévig bezáró­lag már a hallgatóknak mintegy 22 százaléka, csak­nem 11 000 egyetemista ré­szesült társadalmi ösztöndíj­ban. Ezután kezdődött az „apadás", amely ma is tart. Jelenleg a hallgatóknak alig több, mint 12 százaléka köt szerződést. Az idén már csupán 2700 végzős hallga­tó volt társadalmi ösztöndí­jas, és a jelek szerint a kö­vetkező évfolyamokban ez az arány tovább romlik. — Legkevesebb a társa­dalmi ösztöndíjas a pedagó­gusjelöltek között: mindösz­sze 317, azaz az újonnan végzett tanároknak, tanítók­nak, óvónőknek alig több, mint egytizede. A most dip­lomázott új doktorok kö­zül csupán 163-an kötöttek előre szerződést — a végzet­tek 12—13 százaléka. A fris­sen államvizsgázott közgaz­dászoknak is csupán mint­egy negyede élt a társadalmi ösztöndíj adta lehetőséggel. Legjobb a helyzet a műegye­temeken: az Itt végzett mér­nököknek csaknem fele tár­sadalmi ösztöndíjasként he­lyezkedett el. — A társadalmi ösztöndíj­rendszer népszerűségének csökkenésében a tapasztala­tok szerint közrejátszik, hogy az ösztöndíjat a vállalatok­nak a részesedési alapból kell fizetniük, az új diplo­mást pedig a béralapból. Tehát inkább élnek a „fize­téscsábítás" eszközével, ha új szakemberre van szüksé­gük — a béralap ugyanis kevésbé érzékeny pontjuk. Sajnos az is elég gyakori, hogy Ismeretségek, kapcso­latok befolyásolják az ösz­töndíjra vonatkozó vállalati döntéseket. Az sem ritka, hogy a munkahelyek össze­állított „igénylistáikat" át­küldik az egyetemekre. és ezzel a maguk részéről el­intézettnek vélik az után­pótlás ügyét. Pedig ha fel­keresnék az intézményt, a hallgatókat és bővebb infor­mációkat adnának a munka­körökről, a lehetőségekről, sokkal eredményesebben alakulhatna a társadalmi ösztöndíjak helyzete. Az is előfordul, hogy saját társa­dalmi ösztöndíjasaikat lénye­gesen alacsonyabb munka­bérrel indítják el pályáju­kon, mint hasonló korú és beosztású társaikat, akiket esetleg éppen fizetéslicitá­lással hódítottak el más­honnan. — A csökkenésben termé­szetesen az is közrejátszik, hogy a hallgatók tudják: tanulmányaik befejezése után nem gond számukra az el­helyezkedés megfelelő mun­kakörben, ezért évekkel előbb nem szívesen kötik le magukat egy jórészt ismeret­len üzemhez. — Az elmúlt tanévben új, módosított társadalmi ösz­töndíjrendelet jelent meg, amely ezt a csökkenő ten­denciát kívánja megállítani. Ugyanakkor elsődleges cél­ja a fizikai dolgozók gyer­mekeinek segítése és a vidé­ki szakemberszükséglet jobb kielégítése. Ez az ösztöndíj­rendelet az állami ösztöndíj­rendelettel összhangban ké­szült: azonosak a szociális, tanulmányi feltételek. A „vidéki" ösztöndíjpótlékot 100—400 forint között az adományozó vállalatok, in­tézmények maguk határoz­hatják meg, és az üj ren­delet maximálisan együttvé­ve 1200 forint ösztöndíj el­érését teszi lehetővé, szem­ben a régi 900 forintos le­hetőséggel. — Sajnos, egyes vállalatok, szövetkezetek, állami gazda­ságok a 100 és 400 forint között adható pótlékot in­kább a minimumhoz köze­lítik, és leggyakrabban 200 forintban állapítják meg, ami persze nem ösztönzi a hallgatókat a szerződésköté­sekre. — Feltűnő, hogy a peda­gógusok és az orvosok igen csekély arányban kötnek szerződést, holott a vidéki pedagógus- és orvoshiány a legmagasabb. Ennek elsősor­ban az az oka, hogy mind a pedagógusok, mind az or­vosok zömmel költségvetés­ből gazdálkodó szervek al­kalmazottai. s ott jóval ki­sebb a lehetőség az ösztön­díjkötésre. Ezt segíti egy újabb intézkedés: központi támogatásból az idén már 450 társadalmi ösztöndíjasra köthettek a megyei taná­csok szerződést pedagógusje­löltekkel és medikusokkal. (MTI) Bánya a magasban Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint a tibeti bánvászok az 5240 méter magas Machala hegységben .gen kedvezőtlen időjárási körülmények között szénbanyát tár­tak fel. (MTI) Új külföldi fényképező­és filmfelvevő gépek Az idei első félévben 27 százalékkal nagyobb forgal­mat bonyolított le az OFO­TÉRT, mint az elmúlt esz­tendő első hat hónapjában. Része volt ebben annak is, hogy a vállalat állandóan bővíti áruinak választékát. Ezzel kezdte sajtótájékozta­tóját szerdán délelőtt a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének székházában Somogyi Béla, a vállalat ve­zérigazgatója. A legutóbbi külföldi piac­kutatások nyomán az OFO­TÉRT az idén is számos új cikkel Igyekszik kielégíteni a vásárlók igényeit. Romá­niából, ahonnan eddig még nem importáltak, dianézőket, előhívó tankokat' és sötét­kamra berendezéseket akar­nak behozni. A Szovjetunió-' ból tavaly 40 ezer fényképe­zőgépet és filmfelvevőt hoz­tak be. Az idén hetven ez­ret, jövőre pedig százezret fognak importálni. A hazai szemüveglencse­gyártás kiegészítésére a Bel­kereskedelmi Minisztérium segítségével spanyol Menis­cus-lencséket rendeltek. A szemüvegkeretek választéká­nak bővítésére pedig az olasz Safilo-céggel kötöttek megállapodást, míg az ugyancsak olasz San Murco laboratóriumi nagyberende­zést szállít. Újra megjelenik a boltokban a színes Ferra­nia-film, valamint ötszáz automata — a képeket ön­működően adagoló — diave­títő is. A vállalat egyébként júli­us 30. és augusztus 13. kö­zött százezer különböző faj­ta napszemüveget hoz forga­lomba, csökkentett áron. Mégpedig nemcsak az OFO­TÉRT boltjaiban, hanem az erre kijelölt áruházakban és kultúrcikk-üzletekben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom