Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-29 / 176. szám

szerda. 19?0. tűfcrüs 29. ——— 3 VscÓflian oeto zárta kapuit a jubiTdodllldp CdlC leumi, 25. Szegedi Ipari Vásár Az idei vásár — egészében — nagy sikernek könyvelhető el. Nehéz körülmények között történt előkészítése, hiszen a megnyitás előtt néhány héttel még a Tisza árhullámai veszélyeztették Szegedet. A. vásár szervezését irányító szegedi párt- és tanácsi vezetek és a kiállító helyi vállalatok vezetőinek fő gondja a gátak védelme volt. Mégis, a látogatók és a kiálliiók számát tekintve, az utóbbi évek legsikeresebb vására volt Mint ismeretes 75 ezren tekinteiték meg a 111 magyar és 72 jugoszláv kiállító termékeit. A kiállítási terület is ebben az évben volt a legnagyobb méretű. Az ez évi vásár egyéb szempontból is fejlődést jelent. Mind határozottabban kirajzolódik arculata, mely jövőjének megalapozása szempontjából is jelentós. A vásár mindinkább a fogyasztási cikkek seregszemléjévé válik. Erősödik a valódi vásárjelleg is. Ez kifejeződik abban, hogy mind több üzletet kötnek és a kiállított termékek mind nagyobb részét meg is lehet vásárolni a helyszínen, vagy a szegedi boltokban. Mutatja a vásárjelleget az is, hogy több külkereskedelmi vállalat tart fenn irodát a vásár területén. Egyes országos nagyvállalatok, mint például a Videoton. erre az időszakra rögzítik a nagykereskedelmi vállalatokkal a következő évi szerződések megkötését. Az üzletkötések sorábói különösen kiemelkedik a jugoszláv kiállítókkal kötött megállapodás, mely körülbelül egymillió dollár kishatáriorgalir.i árucserére szól. fgv lényegében eldől a vita. hogy ez a szegedi rendezvény ipari kiállítás-e csal:, vagy pedig a szó igazi értelmében vett vásár. Ez a tradíciókhoz való visszatérést is jelenti, hiszen a Szegedi Ipari Vasár u felszabadulás előtt tényleges vásárként indult, ahol a kisiparosok nemcsak bemutattak, hanem árusították is termékeiket. A felszabadulás utáni időszakban is lényegében így szerveződött újjá a vasár, a kisipar mellett megjelenve a helyiipar, majd az állami nagyipar is. Ez a fejlődés növeli a vásár vonzerejét és lényegében ez adja rangját, értékét. Így válik mindinkább kívánatossá a vállalatok és az érdeklődök számára is a vásáron való részvétel, akár kiállítóként, akár megtekintöként, illetve vásárlóként. A vállalatok érdekeltsége nő. mert nemcsak bemutathatják termékeiket, hanem azok hatását is mérhetik a látogatók érdeklóoésén és a megmutatkozó vásárlói igényeken keresztül. A vállalatok az új termekek bemutatásával olyan propagandalehetőséghez jutnak, amelyet más úton csak többszörös költséggel és hosszan tartó reklámtevékenységgel tudnának elérni. A bemutatott árukat a nagyközönség megismerve, keresi, és ezáltal eleve rászorítja a kereskedelmet az adott árucikk forgalmazására, annak a bizonytalankodásnak a leküzdésére, ami a kereskedelemben minden új cikk iránt megmutatkozik. Azért is jó ez, mert nem a kereskedelem dönti el egy üj termékkel kapcsolatban, hogy kell-e az a fogyasztónak, vagy sem. hanem maga a fogyasztó és így nincs bizonytalansagban a kereskedelem sem, az adott termék értékesítési lehetőségeit illetően. A vásár arculata ggft Szembetűnő, hogy évről évre csökken a kiállító kisiparosok szama, holott valamikor ez a vásár kizárólag az övéké volt. Bár ez a számszerű változás kifejezi a nagyipar és a kisipar megváltozott lehetőségeit. különösen az új mechanizmus körülményei között, mégsem volna helyes a fontos kiegészülő szerepet játszó kisipar kiszorulása a vásárról. Eltolódás van a kiállítók összetételében a helyi — szegedi. illetve megyei — és más területről érkező kiállítók aranyát illetően. Amíg két évvel ezelőtt 5P Csongrád megyei és 38 más területről való kiállító volt, ez évben 50 Csongrád megyei és 133 más területről érkezett. Ebben tükröződik az a körülmény is. hogy helyi, lokális jellegű rendezvényből mind inkább regionális, de bizonyos mértékig országos jellegű rendezvénnyé válik. Sőt nemzetközi szín is megjelenik azáltal, hogy évről évre növekszik a jugoszláv kiállítók száma. 10H",-ban még csak Szeged testvérvárosából. Szabadkáról érkezett néhány kiállító. 1969ben már 22 jugoszláv kiállító volt. Szabadkán kívül a vajdaság különböző területéről. Ez évben 72 kiállító. Jugoszlávia különböző területeiről. A szegedi vásár népszerűségére jellemző, hogy az elmúlt évben a pécsiek követték a szegedi példát, és rendeztek hasonló szinvonaiú vásárt. Ez évben a 25. szegedi és a 2. pécsi ipari vásár mellett már Győr. Miskolc. Zalaegerszeg, Szekszárd és Kecskemét is rendezett, illetve rendez ipari vásárt, vagy kiállítást. A vidéki vásárok számának növekedése miatt tapasztalható némi idegesség különböző körökben, és vitatják ezek létjogosultságát általában. Egyesek az állami pénz pocsékolását. a Budapesti Nemzetközi és (5szi Vásárral való szükségtelen konkurrálást látnak benne. Az új mechanizmus körülményei között, mint a tapasztalatok mutatják, nem kell félni a vidéki vásároktól. A vállalatok megnézik, hova teszik pénzüket. Egyetlen vállalat sem fog ott kiállítani, ahol nem találja meg számítását. A

uidpifi vácárnlf létjogosultsága a VIUGIU VdadlUK budapesti vásárok mellett mindenképpen megvan. A budapesti vásárokon ugyanis a vállalatok zöme A Szegedi Ipari Vásár értéke Irta: dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság titkára nem önálló arculattal jelenik meg, hanem például a magyar élelmiszeripar nagy kiállításán belül egy-két termékevei. A vidéki vásárokon a vállalatok szinte teljes termékválasztékukat önálló arculattal a közönség elé vihetik! Jó ez a vailalutnak, mert így ismertté teheti termékeit, és jó a közönségnek, mert tudja, hogy miben válogathat, mit kérhet számon a kereskedelemtől. És sajnos, erre a számonkérésre napjainkban még nagy szükség van. A vizsgálatok tapasztalatai ugyanis mutatjak. hogy a kereskedelemben „hiánycikként" jelentkező áruféleség többsége megtalálható vagy a nagykereskedelem, vagy méginkább az iparvállalatok raktáraiban. Nem véletlen, hogy maga a belkereskedelmi miniszter elvtárs jelentette ki a pécsi ipari vásár megtekintése után, hogy legalább 100 olyan árucikket látott, amelyet eddig ő nem ismert. A budapesti vásárokon a kisebb vállalatok túlnyomó többsége nemigen juthat szóhoz. Sokszor nincs is bátorsága, hogy kiállítóként jelentkezzék. Egy vidéki vásáron azonban ezt nagyobb rizikó nélkül megteheti, kiállítási tapasztalatokat szerez és így később a nagy vásárok eredményes részvevőjévé válhat. A budapesti vásárokat a magyar közönség viszonylag kis hányada tekinti meg. A vidéki vásárokat ezerszámra nézik meg olyanok is. akik életükben talán nem is jártak még Budapesten. így tényleg a széles vásárlóközönség ismerkedik meg f-z ipari termékekkel, és ennek több szempontból is haszna van. Egyrészt igényességre neveli a vásárlókat, másrészt a vásárlók megtudják, hogy tulajdonképoen mire is kepes a magvar ipar és mindjárt csökken a küiíölói áruk nagy mítosza, és egy kicsit erősödik a jól felfogott nemzeti büszkeség érzése is. Nem egy. gyakran világot járó szegedi értelmiségtől hallottam, hogy egyes, a szegedi ipari vásáron látott termékekkel ő Párizsban, vagy Londonban találkozott, és azt hitte, hogv az a francia, vagy az angol ipar terméke, és hogy ilyesmire a mi iparunk nem is képes. Akármilyen oldalról is vizsgáljuk tehát a vidéki vásárok kérdését, mindenképpen azt kell megállapítanunk, hogy ezek megrendezése helyes, létjogosultságuk van. szegedi vásár S JS félve tekint a szaporodó vidéki vásárokra. Nem kell azonban félteni a szegedi vásárt, hiszen olyan speciális adottságai vannak, amelyek némi előnyt biztosítanak a többi vásárral szemben számára. (Persze ügyelni kell, hogy ez az előny el ne vesszen, sőt, gyarapodjék!) A vidéki vásárok közül a szegedi tekint vissza a legjelentősebb tradícióra. A vásár jó bázisát jelenti, hogy arculata egyezik a terület ipari arculatával. A belső idegenforgalom - ~> A növekvő méretei és a városon átvezető európai 5-ös és Románia felé vivő 43-as útvonal növekvő külföldi turistaforgalma szintén előnyöket biztosit száméra. Nemzetközi jellegének erősítésére pedig lehetőséget ad egyreszt a terület fekvése, Jugoszlávia és Románia közelsége, másrészt Szeged, Csongrád megye és a többi környező város fejlődő testvérvárosi és egyéb nemzetközi kapcsolatai. Egyszóval, nemcsak gazdag múltja és értékes jelene, hanem biztató jövője is van a szegerii vasárnak. De ezt a jövőt még meg kell alapozni. A vásár jövője, továbbfejlődése szempontjából az idei rendezvény pozitív tapasztalatai mellett néhány egyéb tanulságot is figyelembe kell venni és mérlegelés tárgyává kell tenni A vásár kinőtt már abból, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok kiegészítő rendezvénye legyen A vásár ma már nem egy, az ünnepi program műsorában. a többi Közúti. önálló létre jogosult. Ehhez azonban szükséges, hogv a vásár önálló szervezetet és vezetést is kapjon. Ne a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal egy-két előadójának félkézzel (nem is mindig a jobbik félkézzel) szervezett rendezvénye legyen, önálló szervezetre van szükség. melyhez az anyagi teltételek megteremthetők a belépődíjakból, .a vállalatok befizetéseiből és a vásári kiadványoknak a vásár rendezői által való kiadása révén biztosított bevételeiből, önálló szervezettel messze jobb slkökészitő munkát lehet végezni. Az alaposabb szervező munka mellett jobb partneri kapcsolat alakulhat ki a kiállítókkal és nem történik meg évről évre az egyes kiállítók távolmaradása, vagy a bizonytalan rendezés miatt tekintélyes zsűritagok lemondása. A vásár nagyobb látogatottságának a lehetősége is fennáll. 1959-ben több mint százezer — tehát az ez évinél 25 ezerrel több — látogatója volt a vásárnak. Több évvel ezelőtt a KPM illetékes vezetőivel történt megállapodás alapján a 33 százalékos vasúti kedvezmény érvényes volt a vásár látogatóira is. s ez messzemenően ki is volt használva. Nem véletlen, hogy az induló győri vásár már az első évben élt ezzel a lehetőséggel. A

uácár inuíiip szempontjából alapVúadl |UYU|C vető a profil még határozottabb alakítása. A fogyasztási cikk fogalmat a vásár esetében persze bőven kell értelmezni. Ebbe beletartozik a HÓDGÉP univerzális kerti traktora, a hétvégi házak, különböző lakóházelemek és számos egyéb olyan tartós fogyasztási cikk, amely a terminológia szerint esetleg termelőeszköz fogalomba tartozna. Ugyanakkor viszont nem kell szorgalmazni olyan speciális gépek, gépi berendezések kiállítását, amelyek csak egy nagyon szűk körű szakembergárda érdeklődését váltják ki. Ezek kétségkívül csak egy orfjjiu; somos ima szagos látogatottságú budapesti vásár termékeiként szerepelhetnek. A vásár továbbfejlődése szempontjából fontos kérdés a helyszín alakítása is. A vásár rendezői érezve a problémát, ez évben megpróbálták tágítani a vásár területi kereteit. Nem mindenben sikeresen. A vásár kissé szétesővé vált, a nem összefüggő terület sok üresjáratot idéz elő a látogatók számára. Fölöslegesen fárasztja őket. A kiállításra használt épületek egy része általában, de legalábbis jelenlegi formájában akalmatlan erre a célra. Például a máskor szinte teljes földszintjén, emeletének egy részén és udvarán is kiállítási célra használt kamaraszinházi épület most mindössze egy kis sufnit biztosított csak a Majolikagyár szép termékei részére. Egyáltalán nem mondható reprezentatívnak a Juhász Gyula Művelődési Otthon elhanyagolt állapota, különösen az udvari bejárati rész. A legtöbb kiállítási terem levegőtlen, zsúfolt. Az épületek adta kényszerlehetőségek egy sor logikátlanságot is eredményeztek. Például meglepő volt a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kiállító szobácskáján keresztül a bemenet az ízléses kozmetikai cikkek kiállítására. Vagy a Videoton nívós kiállítási termének előcsarnokában a Békéscsabai Konzervgyár kiállítása, amely termékeinek színvonalához képest nagyobb teret is megérdemelt volna. Bár a rendezők törekedtek bizonyos belső profilírozásra, mégis eléggé áttekinthetetlen és szövevényes volt a vásár. A helyszín problémáját Sí.£o; belváros egyébként is évről évre növekvő túlzsúfoltsága és közlekedési nehézségei. Egy ilyen nagy látogatottságnak örvendő vásárt gépkocsi-parkírozó nélkül ma már nem lehet elképzelni. Joggal vetődik fel tehát a követelmény, hogy vagy alkalmasabbá kell tenni a jelenlegi területet (ami nem könnyű) a vásár számára, vagy (ami sokkal célszerűbb) egy új területet keresni a vásár számára. Meggondolandónak látszik a vásár szinterének áthelyezése a Marx térre. Egy alkalommal ott már rendeztünk mezőgazdasági vásárt és kiállítást óriási sikerrel, több mint százezer látogatóval. A Marx tér fele lényegében üresen áll, másik felének nagyobb része pedig a vásár idejére szabaddá tehető. A Marx tér két oldalán elhelyezkedő kedvező épületadottságokkal rendelkező két felsőfokú oktatási intézmény (Vasútforgalmi Technikum és Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum) ideális elhelyezési lehetőséget teremt a vásár számára. A Marx tér beépítetlen részére pedig a kiállító vállalatok anyagi hozzájárulásával meg lehetne építeni egy, vagy több nagy csarnokot. Ezeket az év nagyobb részében az egyébként is nyomasztó raktárgondok enyhítésére, különböző kiállítások és bemutatók megtartására, vagy piaci árusításra lehetne felhasználni. Az első években az épületek egy része még lehetne provizórikus jellegű és fokozatosan ki lehetne építeni a végleges vásári épületeket. Ma már forgalmi szempontból is a Marx tér a város középpontjába esik, hiszen az autóbusz központi pályaudvar ott helyezkedik el. a nemzetközi főútvonal és a 43-as bekötő szakasza ott találkozik. Villamosközlekedése is jónak mondható. Indokolt a vásár komplettírozására ls törekedni. Így például érthetetlen, miért nem állít ki a vásáron a tejipar, a baromfiipar, a Magyar Kábel Művek, a gyufagyár, a Fonalfeldolgozó Vállalat, az Egészségügyi Berendezéseket-gyártó Vállalat és még hosszan lehetne sorolni. Érthetetlen az is, hogy miért csökken a helybeli kisipari termelőszövetkezetek részvétele a vásáron, vagy például: miért kellett a porcelániparnak a vásáron kívül, külön bemutatnia termékeit? Egy ennyi sok látnivalót nyújtó é3 hosszú tartózkodást kiváltó vásáron nélkülözhetetlen a vendéglátóipar tevékenysége. Korábbi években a Hungária Vállalat nívós cukrászati bemutatójával és fagylalt termékeivel nagy népszerűségnek örvendett. Minden évben ott volna a helye a Csongrád megyei Vendéglátóipari Vállalattal együtt. A borkóstoló ls nagyobb népszerűségnek örvendene, ha közelében a Szegedi Állami Gazdaság, a sütőipari és más vállalatok helyben fogyasztható termékeiket árusítanák. A nagykereskedelmi vállalatok is meggondolhatnák, hogy nem érné-e meg számukra, hogy azokat a termékeket, amelyeket a kiskereskedelem nehezebben akar átvenni tőlük, a vásár területén a nagyközönség elé vinnék, hogy az láthassa, mit kérjen számon az egyes boltvezetőktől. A vásár nemzetközi színének erősítésére kezdeményezni lehetne a szovjet testvérváros, Odessza, a román testvérmegye, Temes megye vállalatainak meghívását, sőt talán még Hódmezővásárhely testvérvárosának, Vallaurisnak a majolikatermékeit is ki lehetne állítani. A szegedi vásár volna kibontakoztatható, így válna még rangosabbá a szaporodó magyar vásárok sorában. Remélhetőleg e cikkben kifejtettek a várost és vásárt szeretők körében újabb ötleteket, elgondolásokat, javaslatokat váltanak ki, melyek méginkább hozzájárulnak a vásár színesítéséhez, jövőjének megalapozásához.