Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

VASÁRNAP, 1970. JÚLIUS 26. 3 Játszóterek Az autók kiszorítják a gyerekeket Számadás a pártaiapszervezetekten Úgy látszik, ismét „beharangoztak"' a belváros kevés számú játszótere közül egynek, a Bartók Béla térinek. Néhány hónappal ezelőtt. amikor először hallottuk a hírt, még tiltakoztunk ellene a lapban is. de úgy tűnik, jobb belenyugodni. A teret most már kétfelől közrefogó országos főútvonallehetetlenné teszi, hogy továbbra is játszótér legyen: a gvermekek testi épsége mindennél többet ér. A tanács építési osztályától szerzett értesülés szerint ezt a játszóteret mégsem szünteti meg teljesen, csak áthelyezik a környék valamelyik háztömbjének belsejébe. Persze, azt azért sajnálhatjuk. hogv hiába készült el a Bartók Béla tér játszóterének modern kialakítását szolgáló új terv. már sohasem valósulhat meg. Tavaly, úgy látszik, még nem lehetett tudni, hogy a {jelváros közúti forgalmának fejlődése idén már gátat vet a játszótér kiépítésének. Egyébként az I. kerületben egyetlen új játszótér nyitására. sem úi felszerelések beszerzésére nem került 6or. anyagi fedezet hiányában. Csupán a Kállai-ligetben, áz általános iskolások kirándulóhelyén alakítottak ki labdarúgópályát és helyeztek el játszótereket. 6 ehhez hasonló játszóteret rendeztek be az általános iskolai napközi otthonos táborban. A II. kerületben a gedói játszótér kialakítását vették tervbe, de hozzá sem fogtak. mert a tanács az idén 400 ezer forintot fordít a napközi otthonos nyári úttörőtábor építésére. A III. kerületben tavaly 42 ezer forint értékű társadalmi munkával helyreállították az Úttörő teret, ott most szinte valamennyi korcsoport számára megfelelő játszási lehetőség található. A Mátyás téri játszótér kialakításához a tanárképző f^bkola KISZszervezete és a környék lakossága felajánlotta segítségét. Az Alföldi, Faragó utcai és a Marx téri belső udvarokba tervezett játszóhelyek kialakítására nincs a lakosság részéről kezdeményezés. Befejezésül visszatérve a Bartók Béla térre: az tehát megmagyarázható, hogy ott a játszótér már nem maradhat meg soká. De az az elképzelés. hogy a téren autóparkolót és úgynevezett autóbusz-decentrumot építsenek ki. még mindig túl merésznek hat. A gyermekjátszótér és az autóbusz-kisállomás kél véglet, melyek közt a megoldás minden bizonnyal egy szépen fásított park kialakítása lenne, amely nem továbbrontaná, hanem talán kissé javítaná is a belváros levegőjét. F. K. Kitüntették az árvízvédelemben segítő szovjet egységeket Közlegények és főtisztek a nehéz napokról Csongrád megye, Szeged árvízvédelmét hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet egység is segítette. Tegnap az egységet állomáshelyén felkereste Török László, a Csongrád megyei tanács vb elnöke, a területi árvízvédelmi bizottság vezetője, dr. Ágoston József, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Sípos Géza, a Szeged városi pártbizottság első titkára, Halász Árpád, a szegedi városi tanács vb elnökhelyettese, Hofgesang Péter, a népfront szegedi titkára, Boros József, az MSZBT megyei titkára és Fülöp János, az MSZBT szegedi titkára. A felsorakozott egységet a szovjet és a magyar Himnusz hangjai után a megyei és a szegedi pártbizottság, az állami- és társadalmi szervezetek, a lakosság nevében Török László üdvözölte. Meleg szavakkal mondott köszönetet a szovjet katonáknak az önzetlen, internacionalista segítségükért a folyók gátjain. Végül átadta az egységnek az MSZBT legmagasabb kitüntetését, az aranykoszorús jubileumi plakettet és oklevelet. Ezután Tijrök László és Sípos Géza 150 szovjet katonának — közlegénynek, tiszthelyetteseknek és tiszteknek — nyújtotta át az MSZBT kitüntetését, az aranykoszorús jelvényt és oklevelet. Az egység, a kitüntetettek nevében Borisz Ivanov Bojko gárdaőrnagy mondott köszönetet. Hangoztatta, hogy a magyar nép mindig és minden helyzetben számíthat a szovjet népre és hadseregére. Az ünnepség, a kitüntetések átadásának aktusa az Internacionálé hangjaival, majd az egység díszelgésével ért véget. * A kitüntetettek nevei egymás után sorjáztak. A szólítottak kiléptek a feszesen álló sorból. Tisztelegtek, átvették a kitüntetés^ köszönték a gratulációt. Elftéztük őket, az idősebbeket és a fiatalokat akik egy hatalmas ország különböző tájaira valók, s nem is olyan régen heteken át a Maros és a Tisza gátját védték. Együtt a veszélyeztetett területek lakosságával, a magyar katoSomogyi Károlyné íelvetelo Török László átadja a kitüntetést az egységnek nákkal. Bajban voltunk és ők jöttek, velünk voltak. — Testvéri, internacionalista kötelességet teljesítettünk! — így -mondták különböző módon, de lényegében azonos tartalommal a szovjet katonák. Szerények és szavaikban benne van, hogy ismerték, tudták, átérezték, hogy mi forog kockán ott,, a romboló rohamra indult folyók mentén. Dolgoztak, mindent beleadva. Hogy nem aludtak? Hogy olykor hidegen érkezett az ebéd? Hogy bőrig áztak? Nem tesz semmit, a fő, hogy megszelídültek a folyók. S ott, a gátakon, bár egymás nyelvét aligha értették, mégis a magyar és a szovjet nép kapcsolatainak őszinte, emberi viszonylatai formálódtak. Sok-sok történetet őriznek az emberek — a barátságról. Például: öreg maroslelei néni tipegett a szovjet katonákhoz és tudakolta: „Baj lesz-e a vízzel, fiaim? Megmarad-e a gáttól nem messze álló házam?" — és potyogtak a könnyei. A kiskatonák nyugtatgatták, simogatták a „mamkát", ahogy tudták, magyarázták, minden jóra fordul. A kiskatona Iván haza is kísérte a nénit, s mivel annak fia valahol szintén a gáton volt, ellátta a jószágokat... Nevek és különféle katonaarcok. Ismeretesek a gátakról, s közös vonásuk, hogy őszintén, szívből cselekednek barátaikért, amikor csak kell. Szavaik nem mesterkéltek. Borisz Ivanov Bojko gárdaőrnagy. Fiatal, sudár, fess, Lvovba való. Zömök, őszhajú alezredes Belov Alekszej Tyimofejev. Odesszai, Szeged szovjet testvérvárosa a szülőföldje. S a kedves, mosolygó fiatal kiskatonák közül itt van például Tadzsibajev Zaitboj Tahirovics és Iva n Jakovlevics Gyenyiszov. A gátakon a nehéz hetekben teljesített szolgálatukról, a védelemről csendesen ennyit mondanak: — Nem tettünk semmi különöset, csak azt, amit szívünk szerint kellett. Ilyen emberek! Morvay Sándor M

int ismeretes, a párt X. kongreszszusa november 23-án , kezdi meg munkáját. A korábbiaktól eltérően most két taggyűlés, az augusztusi és a szeptemberi szolgálja a párttagság és a pártszervezetek felkészítését a kongresszusra. Az 1968. őszén választott pártvezetőségek megbízatása a szeptemberi vezetőségválasztó taggyűlésekkel lejár. Tevékenységük legjelentősebb aktusa éppen ezért az augusztusi taggyűlés lesz. A Központi Bizottság határozata értelmében az augusztusi taggyűléseken két napirend szerepel: az alapszervezet és a pártvezetőség kétéves tevékenységének összefoglaló értékelése, a tagság által való megvitatása és jóváhagyása; továbbá a jelölő- és szavazatszedő bizottságok, valamint a szeptemberi vezetőségválasztó taggyűlés elnökének megválasztása. Most a pártszervezet, a tagság a vezetőség által végzett kétéves munka legfőbb eredményeit és tapasztalatait összegezi. A leköszönő pártvezetőségek nagy érdemeket szereztek a két év alatt végzett nehéz,sokoldalú pártmunkában, a nagy jelentőségű párthatározatok végrehajtásában. Történelmileg is igen gazdag tevékenységről adhatnak számot a vezetőségek. Országosan, de minden alapszervezet területén is mennyi minden megvalósult a párt helyes politikájának eredményeképpen. Legnagyobb jelentőségű a IX. kongresszus által kezdeményezett gazdasági reform bevezetése. Felmérhetetlen politikai munka és erőfeszítés eredményeképpen valósult meg. Az iparban, a mezőgazdaságban, kereskedelemben jelentősen javult a gazdálkodás színvonala. Elsősorban a pártvezetőségek érdeme, hogy egyre Inkább megtalálják helyüket és a követelményeknek megfelelően helyes munkastílust, munkamódszert alkalmaznak, mely hozzájárult a reform megvalósulásához. Kétségtelen, hogy az utóbbi két esztendő bonyolult és nehéz feladatok elé állította a párszervezeteket, azok vezetőségeit. Az elavult, régi módszerekkel a pártmunka színvonalát nem lehetett volna növelni. A pártélet számos területén új módon, az Igényeknek megfelelő módszerek alkalmazásával lehetett jobb, eredményesebb pártmunkát végezni. Az elért sikerek titka abban van, hogy a helyes pártpolitika az első frontvonalban — az alapszervezetekben — torzulásoktól mentesen valósul meg. Ezt a pártpolitikát felelős testületek alakítják, munkálják ki és a párttagság egésze részese a cselekvő végrehajtásnak. A IX. kongresszus után a Központi Bizottság munkastílus^, munkamódszere folyamatos fejlődést példáz, lényege abban van, hogy fontos gazdasági, társadalmi kérdésekben előzetes véleményt kér és a legtöbb eset® ben döntését csak aztán hozza meg. Ez a gyakorlat kezd egyre inkább megvalósulni a megyei, a járási és a városi pártbizottságok tevékenységében is. Most, amikor a pártvezetőségek számot adnak tevékenységükről, beszámolóikban azt mondják el, hogy saját területükön hogyan érvényesült a párt politikája és vezető szerepe. A pártmunka kritikai elemzése mellett fontos a tárgyilagosság, konkrétság, őszintén tárják fel azokat az okokat, problémákat, melyek akadályozták, nehezítették a pártmunkát. Nem nélkülözhetik a beszámolók a párttagság véleményét sem a párt politikájáról, az alapszervezet és a pártvezetőség tevékenységéről. A párttagságnak van véleménye a pártról, az alapszervek munkájáról, saját és a vezetők tevékenységéről. Ezek a vélemények az alapszervek számára kincset érnek. A pártdemokrácia fejlesztésének éppen ez a lényege, a párttagság növekvő aktivitásának kulcskérdé- . se. Ott van aktivitás, ahol a légkör elvtársias, ahol a vezetőség nemcsak a saját hangját hallja, hanem a tagságét is, s minduntalan reagál, felfigyel a jelzésekre. Az utóbbi két évben értékes tapasztalatokat szereztünk. A IX. kongresszus óta minden évben valamennyi alapszervezet a taggyűlés napirendjére tűzi a párttagság által végzett munka értékelését. Minden párttag munkáját személy szerint értékelik. Ehhez a tagság jelentős része hozzászól, s véleményt mond. Az a tapasztalatunk, hogy ez a módszer nagyban hozzájárul a párttagok aktivitásának növeléséhez. Egyre többen végeznek konkrét pártmunkát. Eredménye például az is, hogy a pártoktatás különböző formáin egyre több párttag tanul, s e tekintetben a megyében a szegedi járásban a legmagasabb a párttagok aránya a pártoktatásban. A beszámoló értéke végül azzal is mérhető, hogy vitára készteti-e a párttagságot. Ha őszinte, önkritikus, és kritikus lesz, akkor a tagság is bátrabban nyilvánít véleményt. A beszámolók adják meg az alaphangot ahhoz, hogy a két év alatt végzett munka tapasztalatiról szenvedélyes viták bontakozhassanak ki. Persze nemcsak a vezetőségeknek kell jól felkészülni, hanem a párttagságnak is. Egy ilyen fontos beszámolót, mely a kétéves munka lényegét foglalja magában, nem lehet szótlanul hagyni. A pártért, a pártszervezetért, annak munkájáért nemcsak a vezetőség, hanem a párt minden tagja is felelős. A párttagságnak módjában áll elbírálni azt, hogy a vezetőség hogyan szolgált rá a kapott bizalomra. Meg vagyunk győződve arról, hogy a vezetőségi tagok nagy többsége úgy dolgozott, s olyan tevékenységet fejtett ki, hogy továbbra is elnyeri a tagság bizalmát. A pártvezetőségek a beszámoló befejező részeként terjesszenek elő a taggyűléseken ajánlást az új pártvezetőségeknek. Fogalmazzák meg azokat a leglényegesebb helyi feladatokat, melyek a gazdasági, a politikai és a pártéletben, a pártépítésben megoldásra várnak. A leköszönő vezetőségek ajánlásai mutassanak előre: mi az, amiben cselekedni kell, ami nem tűrhet halasztást. Ha a taggyűlések jóváhagyják az ajánlásokat, ezek közvetlen programot feladatot szabnak az új vezetőségek számára. A

szegedi járási párt-végrehajtóbizottság az alapszervezetek vezetőségeinek tagjait megkérdezte, hogy ha újra jelölik és megválasztják őket, vállalják-e a vezetőségi tagságot. A megkérdezettek 85 százaléka igennel, 15 százaléka nemmel válaszolt. A nemmel válaszolók egy kisebbik része idős, közbejött nagyobb elfoglaltság, vagy betegség miatt, nagyobbik részük viszont azért nem vállalja, mert nem végzett olyan munkát, mint vezetőségi tag, hogy újra megkapja a tagság bizalmát. Persze az igennel válaszolók között ls van néhány olyan elvtárs, aki mint vezetőségi tag nem végzett olyan munkát, hogy újra megválasszák. Bízunk abban, hogy az augusztusi taggyűlések elérik céljaikat, s hozzájárulnak a párt X. kongresszusának sikeres előkészítéséhez. CSÁPENSZKI ISTVÁN, a szegedi járási pártbizottság első titkára Megjelent a sárgadinnye Sok a baromfi A háziasszonyok örömére végre elfogadható áron kínálták szombaton, tegnap a paradicsomot. Az előző héten még 14—18 forinttal lett szegényebb, aki egy kilót vitt haza. E hét végére 3—6 forintra süllyedt az ára. A tölteni való paprikát ugyan még dadabonként árulják, már 60 fillérért is. Sok csirkét is láttunk nem túl magas áron. 22—30 forint között, A dinnyekedvelők örömére pedig megjelent a sárgadinnye, kilójáért 6 forintot kért a hódmezővásárhelyi Dózsa Tsz. Áru Ara (-tói -ig) karalábé esemó saláta db kelkáposzta kg fejeskáposzta kg zöldbab kg zöldborsó kg karfiol kg újburg.onya kg sárgarépa csomó gyökér csomo fokhagyma kg szárazbab kg 1,50— 2,50 0,80— 1,00 3,50— 4,00 4,00— 4,50 4,00— 6,00 8,00—10,00 6,00— 8,00 2,00— 4,00 1,50— 2,50 1,50— 2,50 12,00—14,00 16,00—17,00 uborka kg 2,50— 6,00 cseresznye kg 8.00 meggy (pándi) kg 12.00—14,00 meggy (cigány) kg 5,00— 6,00 kg őszibarack kg sárgabarack kg málna kg egres kg apró körte dió kg mák liter savanyúkáposzta kg csemegekukorica cső tojás db 3,00— 8,00 5,00— 6,00 20,00—22,00 6,00— 7,00 4.00— 6,00 12,00—15,00 28,00 7,00 1,00— 1,50 1,00— 1,20 pecsenyekacsa kg 25,00—26,00