Délmagyarország, 1970. július (60. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-19 / 168. szám

szervezési, vezetési ismeretek terjesztését. Nagy súlyt kell helyezni a közgazdasági ismeretek, a gazdasági összefüggések elsajátítására, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok és a nemzetközi gazdasági tendenciák követelményeinek megismerésére. A pártszervezetek kísérjék figyelemmel és értékeljék a gazdasági vezetők munkamódszerét, a vezetői határozottság és a demokratikus módszerek egyidejű érvényesülését, valamint a vezetőknek a dolgozókkal való kapcsolatát. A kommunisták a pártunk politikája iránti bizalomra építve Igényeljék és bátorítsák az állampolgárok aktivitását a gazdasági élet egész területén, segítsék a közérdekű javaslatok megvalósítását. A közösségi gondok megoldását vállalók élvezzék a munkahely és a társadalom megbecsülését. * A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy a gazdaságpolitikai szervező munkával a mindennapi termelő tevékenységet jól segítő, a gazdasági összefüggések kellő megértését szolgáló színvonalas agitációs-propaganda munka párosuljon. Felszólít minden pártszervezetet és minden kommunistát, hogy aktív munkával vegyen részt népgazdaságunk fejlesztésében, a szocialista Magyarország gazdaságának építésében. Segítse minden dolgozó a terv célkitűzéseinek megvalósítását, a gazdasági hatékonyság további javulását, a szocialista munkaerkölcs mind nagyobb térhódítását. A Központi Bizottság kéri ehhez a párton kívüli dolgozók támogatását és széles körű részvételét. (MTI) NY A R ENYEDI ZOLTÁN FELVÉTEL* A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970. július 15—16-1 ülésének határozata a IV. ötéves terv irányelveiről A Központi Bizottság megállapítja, hogy a szocialista építőmunka az 1966— 1970. években a párt politikai céljainak megfelelően sikeresen előrehaladt, a 3. ötéves terv fő előirányzatai teljesülnek. A népgazdaság termelőerői jelentősen bővülnek, a termelés, a fogyasztás és a felhalmozás folyamatosan nő, miközben erősödik a termelési viszonyok szocialista jellege. A gazdasági reform elősegíti a gazdasági tevékenység hatékonyságának fokozását, a munkások, parasztok és az értelmiség alkotó munkájának kibontakozását. A Központi Bizottság népgazdaságunk további tervszerű fejlődése érdekében szükségesnek tartja, hogy a következő ötéves tervben a gazdasági munka magasabb minőségi követelményeit állítsuk előtérbe. Fejleszteni kell a termelőerőket, rendszeresen tovább kell javítani a dolgozók életkörülményeit, elő kell segíteni egész nemzetünk fejlődését. gpcfli fe 1970. fö zakban Az 1966—1970. években a gazdasági fejlődés iránya megfelel az ötéves tervnek, a növekedés mértéke pedig nagyobb a tervezettnél. A terv időszakában a nemzeti jövedelem 39—40 százalékkal növekszik a tervezett 19—21 százalékos növekedés helyett. A szocialista szektor tovább erősödik, részaránya a nemzeti jövedelemből a tervidőszak végére megközelíti a 98 százalékot. Az állami vállalatok és a szövetkezetek nagy része dinamikusan fejlődik, önálló kezdeményezéssel törekszik a teljesítmény növelésére és a munka minőségének javítására. Ennek döntő szerepe van a gazdasági fellendülésben. A gazdasági növekedés lényegesen gyorsabb az előző ötéves időszakénáL Nagy fontosságú tény, hogy emellett fokozatosan javul a gazdaság egyensúlya. Ebben az időszakban sikerült a gazdasági növekedést úgy szabályozni, hogy elkerüljük a nagyobb aránytalanságok keletkezését, s a fő arányok megfelelnek a tervnek, a növekedés javuló egyensúlyi állapot mellett folyik. A nemzeti jövedelem termelése és felhasználása kellő összhangban történik. A tervidőszak végére elértük a népgazdaság külső egyensúlyi helyzetének javítására kitűzött célokat, ennek eredményeként javult és egyenletesebbé vált a lakosság ellátása és fogyasztása. Változatlanul fennmaradt azonban a beruházási tevékenység kiegyensúlyozatlansága, a beruházások hatékonyságára vonatkozó gazdaságpolitikai céljaink irányába csak kismértékű az előrehaladás. A magyar népgazdaság nemzetközi kapcsolatai szélesedtek és fejlődtek. A külkereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó mértékben, kb. 50 százalékkal bővült. A vállalatok külkereskedelmi aktivitása — különösen a gazdaság irányításának reformja után — nőtt, a versenyképességük javult. A legutóbbi években több termelési együttműködési megállapodás született, s a KGST-országokkal — elsősorban a Szovjetunióval — folytatott külkereskedelmünk alapját képezte gazdaságunk fejlődésének. Kereskedelmi kapcsolataink a fejlett tőkés- és a fejlődő országokkal is gyors ütemben bővültek. A szocialista iparban erősödött a törekvés a hatékonyabb termelésre és az országunknak kedvezőbb termelési szerkezetváltozásra, öt év alatt az ipar termelése a tervezett 32—36 százalékos növekedéshez hasonlóan, 34 százalékkal nőtt, de a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelést meghaladó mértékben, 40 százalékkal emelkedett, ami az ipari hatékonyság javulásának egyik fontos jele, és kifejezi az ipari termelés szerkezetében végbement és tervezett céljainkkal eygbevágó irányú változásokat is. Az irányítási reform után különösen a termelés gyártmányösszetételének javulása, a termékek műszaki színvonalának fejlődése kapott lendületet. Az ipari munka termelékenysége növekedett, azonban nem érte el a tervezett mértéket, s nem tudta megfelelően ellensúlyozni a munkaidő csökkentésével kieső munkaidőalapot. A termelés növekedésének csak 55 százalékát fedezték a termelékenység javulásából. A termelékenység tervezettnél lassúbb fejlesztése a termelőmunka szervezettségének és a munkafegyelemnek hiányosságaira mutat. A mezőgazdaság termelése — az ötévi átlagokat összehasonlítva — a felszabadulás óta most éri el legnagyobb ütemét. A mezőgazdaságban dolgozók számának csökkenése ellenére a termelés 16—17 százalékkal növekszik a tervezett 13—15 százalék helyett. Az eredmények döntő forrása volt, hogy a szocialista nagyüzemek gazdaságilag és szervezetileg jelentősen fejlődtek. A háztáji gazdaságokban azonban még máig sem sikerült úgy kihasználni az állattartás lehetőségeit, ahogyan azt pártunk politikája megköveteli. Mezőgazdaságunk fejlődésének fő jellemzője, hogy a növénytermelésben csökkentek a termésingadozások és nőttek a termésátlagok, de még viszonylag nagy az állattenyésztés elmaradása. Ennek folytán a mezőgazdasági termelőerők lehetőségei még mindig nincsenek kellően kihasználva. A termelőágazatok dinamikus növekedése révén meggyorsult az elmaradott területek gazdasági fejlődése. Az új ipari üzemek — az ipartelepítési elveknek megfelelően — nagyobbrészt vi-