Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

^íwersek Segítsenek rajtam, felettébb ne­héz helyzetbe kerültem. Egy jubi­leumról szeretnek ugyanis megemlé­kezni, ám úgy, hogy eközben az érintett tárgykörből nem szabad példákat merítenem. Húsz esztendeje éppen, hogy iro­dalmunkban divatba jöttek a sírver­sek. Kritikusok, akik eladdig litera­túránk vélt és valódi hibáit osto­rozták; sikeres regényírók, akik épp e napokban ismerkedtek a sematiz­mus elméletével és gyakorlatával; lírikusok, akik korábban olyannyira elhatárolták magukat mindattól, ami nem volt emelkedett és költői; vala­mint esztéták, dilettánsok, akarno­kok. útitársak, szimpatizánsok, idő­sek, nők, középkorúak — valameny­nyien sírverseket kezdtek fabrikál­ni. A sírvers, mint olyan feltétlenül a rokonszenves sajátosságú irodalmi kifejezésformák rendjébe sorolható. Hogy korábban nem tudott hazánk­ban gyökeret verni, ez talán annak is tulajdonítható, hogy mindenek­előtt az epigrammatikus tömörítő szándék egyik fő jellemzője. A sír­vers emellett kifejezője bizonyos fo­kú szatirizáló kedvnek, amely az áb­rázolt tárgykört hol enyhe iróniá­val, hol maró gúnnyal ragadja tor­kon. (Líránk a lehetőségek eme vo­nulatát sem túlzottan kedvelte eled­dig.) Továbbá — mostmár ezt is be kell vallanunk őszintén — nem ide­gen tőle némi pajkosság sem, ami persze olykor aztán óhatatlanul át­csaphat a vaskos népi realizmusba csakúgy, mint a nyegle burzsoá rom­lottságba (bár egykutya, mert mind­kettőt tiltja a sajtótörvény). S mindezt két — kivételes esetben legföljebb négy — közepes hosszú­ságú sorban produkálva, a ritmiká­val kevésbé törődve, annál nagyobb, már-már szinte tartalmi súlyozatú jelentőséget tulajdonítva viszont a rímeknek. A terjedelemre utaló számadatokból az is rögvest kide­rül, hogy a sírvers-költő nem pénzért ir. S ha már így kezdek belegaba­lyodni e mű-genezis részletezésébe, még azt is megkockáztathatom: ta­lán nem is az erkölcsi dicsőség el­nyerésének szándékával. Hát akkor miért? — kérdezhetnék joggal. Nos éppen e műfaj hazai fel­virágzásának kezdetekor véstük agyunkba, hogy semmilyen alkotást nem lehet elvonatkoztatni korától, valamint a körülményektől, amelyek közt megszületett. S habár ez az igazság kissé túlméretezettnek tűnik a tárgyhoz képest, amivel kapcsolat­ban alkalmazni kívánjuk, mindössze az nyugtathat bennünket, hogy má­sok is lődöztek már előttünk ágyúval verébre, sőt néha még a sortűzzel is megpróbálkoztak. Tehát: e kife­jezési formát ezek szerint a körül­mények szülték. A bírálatot nem túl szívesen fogadták már ebben az idő­ben, és a literatúra korabeli irányí­tóit azzal sem vádolhatjuk, hogy a valóság igazi arcának megrajzolásá­ra ösztönözték volna a művészetek különböző vérmérsékletű harcosait. Élni persze azért kellett, no meg az ambíció sem veszett ki az emberek­ből. Ezért aztán mindenki megírta ugyan — ki-Isi képességei szerint — a maga gyenge, kitűnő vagy közepes sematikus művét, ám energiái java részének továbbra is birtokában ma­radt. Ami további alkotásokra sar­kallta. Inkább azon csodálkozhat­tunk volna, ha e sok körülmény nem hozza létre a sírvers-költészet idő­leges divatját. Hiszen minden adva volt hozzá: az alkotói kedv, a bírá­lati szándék, a tollhegyre tűzhető személyek és tények — ráadásul mindezt illegálisan kellet.t művelni, ami adott bizonyos plusz-izgalmat, varázst meg miegymást az egésznek olyan körökben, ahol a nyíltság kü­lönben sem mindig és mindenkor volt eleve követelmény. Talán már sejtik is e sírverseket kollegák írták — egymásról, E szak­mában, ahol éppen az alkotás lénye­géből kifolyólag nem számít hibá­nak — sőt néha ellenkezőleg, kife­jezetten erény — a szubjektivitás, babérkoszorús vagy arra áhítozó je­lesek hajoltak izgatottan a kézirat­papír fölé. kétsorosaikat megalko­tandó. Élvezettel, sőt kéjjel írtak egymásról, megfeledkezve közben azokról az esztétikai gátlásokról, amelyeket az eléjük állított követel­mények plántáltak beléjük. Talán ezért sikerültek oly jól e sírversek, hogv némelyik két sorában megal­kotója, hogy úgy mondjam, felül­múlta önmagát. A sírvers-költészetből kibontako­zó összkép termiiszetesen nem min­denben felelt meg annak az értéke­lésnek, amit a kritika és az elisme­rő gesztusok literatúránkról koráb­ban már kialakítottak. Itt inkább a negatív tulajdonságok összegeződé­séből jött létre valamiféle sorrend. Persze előfordult, hogy a valóságos életben oly sok sikert aratott és el­ismerést szerzett szerzők itt is az él­re kerültek. Mindenesetre a kordivatra rövide­sen felfigyeltek az illetékesek is. (Mért pont erről ne értesültek volna ?) Egyikőjük egy nagy paláveren szi­gorú szavakkal feddte meg az alko­tókat, hogy efféle kispolgári szoká­soknak hódolnak, ahelyett, hogy ... Az írók, költők lehajtott fejjel hall­gattak. Írták az újabb sírverseket. Aztán elvirágzott a divat, véget ért ez az időszak ls. A sírversek azonban megmaradtak. Akikről szól­nak, azok közül egyik-másikra már alig emlékszünk. Életművük kihullt az idő rostáján. De ha más nem, egy-egy remek sírvers talán megőrzi emléküket. A literatúra perifériáján. Papp Zoltán Jó kedvezmények, szép forgalom A Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat boltja. A vállalattól közvetlenül kap árut, tájékoztatást. Minta­bolt. Valamennyi Magyaror­szágon forgalomban levő le­mez kapható az üzletben. Sok olyan hanglemez ls, amely máshol nem található meg. Mintabolt tehát a Kölcsey utcai. Gyorsan jut hozzá az újdonságokhoz. Az, hogy közvetlenül a gyártó válla­lathoz tartozik, sok előnnyel jár. A lemezválaszték min­dig bőséges és a legújabb kiadványok is kaphatóak. Az eladott lemezek számát tekintve az üzlet az ország­ban az első három bolt kö­zött van. A sláger, a köny­nyűzene, az Illés és Omega­felvételek, már többnyire nagylemezen. A komolyzene már kevesebb vevőt vonz. De országos viszonylatban még így is jó helyet foglal el a bolt. A tavalyi országos komolyzenei lemezeladási versenyen második helyezett volt — 500 üzlet között. Csak a Rózsavölgyi Zeneműbolt előzte meg. A komolyzenei lemezeknek kialakult ve­vőköre van. Ok rendszeresen vásárolnak. Az újdonságokat szinte kivétel nélkül meg­veszik. Népszerű a hanglemezklub által nyújtott vásárlási le­hetőség. Száz forint belépő­díj ellenében tizenkét csek­ket adnak, amelyekkel 29 forintért vásárolhat a klub­tag 60 forintos lemezeket, így egy-egy komolyzenei fel­vétel csak 37 forintjába ke­rül. Ez az akció is része a komolyzene terjesztése érde­kében végzett munkának. Ugyancsak a komoly­zenét hívatott népszerűsíteni a vállalat új sorozata: a Ze­ne mindenkinek. Hasonlít az Olcsó könyvtárhoz. Köz­ismert műveket adnak ki ol­csón, 30 forintos áron. A le­mezek és a tasakok minősé­ge mégis megegyezik a 60 forintoséval. A sorozatban eddig Bartók Fából faragott királyfija és egy Haydn fel­vétel jelent meg. A sokat hiányolt jazz-fel­vételekből is kap annyit a bolt, amennyi általában fe­dezi az igényeket. A székes­fehérvári fesztivál anyagából évente kiadnak egy nagy­lemezt. A Suprafon cégtől pedig a nemzetközi nagysá­gok felvételeit szerzik be. Az üzletben havi 3—3500 vevő fordul meg. A nagy forgalomhoz minden bizony­nyal sokban hozzájárul a közvetlen kapcsolat a gyártó vállalat és a bolt között, és az ebből következő gyors és a lehetőségekhez mérten bő­séges ellátás. Sz. I. Sivatagi verseny Kerámiabemutató ötven kerámikus 800 al­kotását láthatják az érdek­lődők tegnap délelőttől a Partok Béla Művelődési Köz­pontban. Az iparművészett vállalat az elmúlt években Szolnokon. Kecskeméten, fékéscsabán megrendezett bemutatói után most Sze­riedre hozta el a magyar ke­ramikusok eladásra szánt legújabb termékeit, ame­lyek még az idén, a harma­dik negyedévben, a boltokba kerülnek. Tulajdonképpeni az első­sorban érdekelt Bács-Kis­kun. Békés. Szolnok és Csongrád megyei boltveze­Képernyő tők. kereskedők számára szállították le a hatalmas kollekciót, ám a szebbnél szebb darabokban minden lakását szerető vásárló is haszonnal gyönyörködhet. A június 14-én. vasárnap este záruló kiállítás részve­vőinek neve természetesen felsorolhatatlan. ám ha megemlítjük, hogy többek között Kiss Roóz Ilona, Bán Károly, Mihályi Béla mun­kái is ott vannak a köz­szemlére kitett darabok kö­zött, a vásárlók tudomást szerezhetnek a bemutató rangjáról. I* A. n Csöbörből vödörbe Kisasszonyok a magasban Hogyan is vélekedjünk Gyárfás Miklósról? A kitti­ka immár évtizedek óta ki­mondta, hogy jelenkori irodal­munkban ő a legjobb magyar vígjátékíró. Legalább annyira szellemes, mint amennyi­re termékeny. A vígjá­tékai. különösen az utóbbi években látott színpadi, film. és tévévígjálékai viszont. .. Itt van mindjárt a ked­den este sugárzott Kisasszo­nyok a magasban című mun­kája! Szó se róla. szukszerű darab, .némi cselekménnyel és ügyesen változtatott szi­tuációkkal. De amúgy, együtt az egész mégis inikább fa­nyalogtat, mint nevettet. Négy Tillei-kisasszony, négy óráskisasszony él — él7, inkább fojtogatja egy­mást — egy csendes budai házban, egészen addig amíg közibük nem toppan az el­lenállhatatlan Kovács dok­tor, a Férfi, aki aztán visz­szájára fordít minden örö­kösnek hitt rendet. De hát elképzelhetőek-e manapság — még egy tévé­vígjátékban is — efféle Tll­lei-kisasszonyok? Élnek-e még manapság ilyen, szá­zadfordulóról ideszármazta­tott lombiklények? Legfeljebb az író — lát­hatóan elhasználódó — fan­táziájában! És tulajdonképpen ez a hiteltelenség kérdőjelezi meg a darab minden kockáját. Ki tudja mi lehetett a szándéka Gyárfás Miklós­nak? Egy négynővéres Há­rom nőuér-parafrázis? Egy Budára telepített Csehov­paródia? Mindenesetre, rosszul szó­rakoztunk, s rossz szórakozá­sunkat csak méginkább ron­tották Psota Irén — amúgy Zsófia — szóban, gesztusban egyaránt megnyilvánuló túl­zásai. Amit ő csinált, az sok­kal inkább önmaga. mint Tiliei Zsófia paródiája volt! A szereplők közül a szo­katlanul mértéktartó Huszti Péteren kívül a legkisebb Tillei-lány, Várhegyi Teréz tetszett. A. U — Ezüstérem Volgográd­böl. A Lenin-centenárium al­kalmával Volgográd ban ren­dezett nagyszabású nemzet­közi fotókiállításon ezüstér­met nyert Aszfaltozok című képével dr. Lajos Sándor, a Szegedi Fotóklub tagja. — Hazánkba látogat a len­gyel néphadsereg művész­együttese a jövő het elején kéthetes vendégszereplésre. „Gyönyörű a mi lengyel ha­zánk" című műsorukat mu­tatják be több vidéki város­ban és Budapesten. Az első előadást június 16-án Szol­nokon tartják. — Piac. Szerdai árak. Is­mét csökkent a gyümölcsök ára: epret 7—12. egrest 8— 10. cseresznyét 6—8 forin­tért lehetett kapni. Az új­burgonya lAlóját 6—8. az uborkáét 12—14, a zöldbor­sóét 6—8. a zöldbabét 28— 30 forintért adták. A főzőtök kilója 20 forint volt. A fe­jeskáposzta 3,50—4, a kelká­poszta 5—7, a karfiol 10—12 forintos áron kelt el. az ú.i sárgarépa csomója 1.50—2. a petrezselyemé 1—1,50, a ka­ralábéé 2—3,50 forint volt. Egy fej salátát 1,20—1,50­ért. egy darab hegyes zöld­paprikát 1,10—1,50-ért. tölte­nivalót pedig 2,20—3 forin­tért lehetett venni. A tojás ára 1,10—1,20 maradt. — A Magyarhoni Földtani Társulat alföldi szakosztá­lyának rendezésében iúnius 11-én. csütörtökön délután fél 4 órakor a JATE föld­tani tanszékének előadóter­mében dr. Franz Kahler kla­genfurti professzor tart elő­adást a Karni Alpok kar­bonja és permje, valamint azok vonatkozásai kelet és dél felé címmel. — Székely Aladár fotóki­állítása. Az idei jubiláris tárlatra a meghívott 70 fotó­művész 275 alkotást küldött. A hetven szerzőtől 140 ké­pet fogadott el és odaítélte az 1„ 2., 3. díjat, valamint a városi tanács két külön­díját. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiállítási csarnoká­ban augusztus 20-án meg­nyíló tárlaton bemutatják a díjnyertes, valamint a városi* tanács által megvásárolt ké­peket. összesen mintegy 70 alkotást. — Színjátszókarnevál. Jú­lius 4 és 9 között Egerben rendezik meg az országos színjátszókarnevált. A mű­kedvelő együttesek nagysza­bású bemutatósorozatán Sze­gedet a Minerva Színpad. Csongrád megyét a Kisteleki Klubszínpad képviseli. A karneválon 20 csoport lép fel. köztük a Kiváló együt­tes cím 13 birtokosa. — Tizenegyedik alkalom­mal kezdődött meg az ása­tási évad a hajdani római kori településen, a táci Gor­6iumban. A régészek az idén újabb épületeket, utcákat tárnak fel, fokozatosan ki­bontakozik a hajdani város­ka képe. Az ásatás első nap­jai eredményesek voltak, az ú.i leletek között a legérde­kesebb egy római kori mat­rónát ábrázoló sírkő. Közlemény (x) A Liszt Ferenc Zeneiskola (Tábor u. 3.) tanévzáró ünnepé­lyét 1970. VI. 12-én, du. S órákor tartjuk. A bizonyítványokat ek­kor osztjuk kl. A régi növendé­kek beiratkozása Jún. 15-én (hét­főn) de. 10-től 12-ig és du. 2—4 óráig. XS. 154 719 Na ki? Brazília helyett börtön Hosszú utazásra akart in­dulni a huszonnégy eves Fórizs Bela, csak éppen az útlevelet felejtette el meg­váltani. Könnyebbnek gon­dolta az illegális határátlé­pést: Jugoszlávián, majd Olaszországon át. akart Bra­zíliába jutni. A fiatalembert akit már egyszer izgatás és katdnai bűntett miatt elitél­tek, az édesapjával való el­lentét kergette világnak, il­letve a szegedi határnak. Az újszegedi oldalon a töltésen indult el délnek, mígnem hat kilométerre a határtól elfog­ták. A budapesti fiatalem­bert (VIII. kerület, Kiss Jó­zsef utca 7.) a szegedi járás­bíróság öthónapi, börtönben eltöltendő szabadságvesztés­re ítélte. Tavaly nyáron szabadult, idén nyáron ismét börtönbe került az a fiatal férfi, akit azon kgptak, hogy a Mik­száth Kálmán utcai RAVILL szaküzlet kirakatüvegét tég­lával veri. Csak szabadság­vesztéssel fizet e korahajnalí szórakozásért, mert az üve­get nem sikerült betörnie. A társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett lopás miatt már négyszer állt bíróság elé Bondár György (Szeged, Kossuth Lajos sugárút 50.), mígnem legutóbb 1967-ben több mint háromévi szabad­ságvesztésre ítélték. Most téglás megmozdulásáért ki­lenchónapi, szigorított bör­tönben eltöltendő szabadság­vesztés lett a büntetése. Ar­ra is kötelezték, hogy ez­alatt kényszerelvonó keze­lésnek vesse magát alá. Kellemetlen jubileumot volt kénytelen tartani Gyön­gyösi István (Kistelek, Zrí­nyi utca 25.). Tizedszer ke­rült. ugyanis a vádlottak padjára, ezúttal a szegedi járásbíróság elé. Elítélték már sikkasztás, fegyverrejte­getés, vesztegetés miatt is. S az ítéletet mindig súlyosbí­totta az, hogy visszaesőként követte el bűntetteit. Leg­utóbb egy kisteleki magán­kisiparostól tulajdonított el egy szerszámkészletet, ame­lyet aztán ismerősénél elzá­logosított. A járásbíróság Gyöngyösi Istvánt jogtalan behatolás útján, visszaeső­ként elkövetett lopásban ta­lálta vétkesnek. A tizedik ítélet nyolchónapi szabad­ságvesztésre szól. — Líz Taylor? Jane Fond a? BB? CSÜTÖRTÖK, 1970. JÚNIUS II. DÉLMAGYAR0RS1ÁG P

Next

/
Oldalképek
Tartalom