Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-11 / 135. szám

Az árvízvédelmi munka tapasztalatai és további feladatai Interjú Török Lászlóval, az árvízvédelmi területi bizottság elnökével Több mint három hete folyik a megfeszített árvízvédelmi munka megyénk területén, s a hírlapi közleményekben gyakran szerepel az Árvízvédelmi Területi Bizottság neve, amely irányítja ezt a küzdelmet. Valójában a lakosság keveset tud e bizottságról. Munkatársunk felkereste Török Lászlót, a megyei tanács vb elnökét, az Árvízvédelmi Területi Bizottság elnökét, s nyilatkozatot kért tőle mind a bizottság működéséről, mind az eddigi tapasztalatokról és a további feladatokról. Mi a szerepe az Árvízvédelmi Területi Bizottságnak. mi a jogállása, mi a hatásköre? — Az Árvíz- és Belvízvédelmi Területi Bizottság a kormány intézkedésére már régen létrejött, hosszabb ideje működik, ennek a bizottságnak én már nyolc éve elnöke vagyok. Hatóköre területileg magába foglalja az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság egész működési területét: Csongrád megyét, Szegedet, de Békés, Bács és Szolnok megye vízgyűjtő területét is. A 16 tagú bizottságban a párt-, az állami vezetés és a szakterület képviselőinek jelenléte biztosítéka a megfelelő koordinációnak és az egységes cselekvésnek. A bizottság tevékenysége normális körülmények között, az évente egyszer-kétszer tartandó tanácskozáson helyzetelemzésből, a védelem tennivalóinak megtárgyalásából áll. Fő és alapvető tevékenysége a rendkívüli ár-, vagy belvízveszedelem beálltával kezdődik. Akkor, amikor különleges intézkedésekre van szükség, a gátak, a lakosság védelme, egyes területek kiürítése, a lakosság mentése vagy befogadása. a közerő, az anyag, védelmi eszközök biztosítása, a lakosság egészségügyi és egyéb ellátása tekintetében. Sajnos, ez a rendkívüli helyzet megyénkben bekövetkezett. Kérjük, foglalja össze Török elvtárs a helyzet kialakulását és a bizottságnak az elmúlt időszakban hozott legfontosabb döntéseit. Május 14-én ülésezett az ÁTB. amikor még a Maros — ahogy a nóta mondja — csendes volt. s a Tisza is jámbor. Kaptunk ugyan bizonytalan jelzéseket a baj közeledtéről, hiszen tudtuk, hogy a két folyó vízgyűjtő területén jelentős csapadék hullott, de nem gondoltuk, hogy ez a két barátságos folyó rövidesen legfőbb ellenségünkké válik. Május 17-én az ÁTB-t riasztották, s nem ok nélkül. Mint kiderült, néhány nap múlva, a Maros eddig soha nem tapasztalt vízmagasságot ért el, 624 centiméterrel tetőzött Makónál. Száz év megelőző tapasztalata szerint addig 580 centiméter volt a rekord. A Tisza vízmagassági rekordja Szegednél addig 923 centiméter volt, viszont ezen a tavaszon 961 centiméteres újabb rekorddal tetőzött. Most, hogy valamit csökkent a veszély, meg — hogy úgy mondjuk — egy kicsit a veszélyt ..meg is szoktuk", azt tapasztaljuk, hogy a lakosság tulajdonképpen nem is érzékeli, milyen hallatlan veszedelem fenyegette területünket. — Ezt magunk is tapasztaljuk, s ezzel kapcsolatban a következőket akarom elmondani. Ahhoz, hogy valaki a rendkívüli állapotot érzékelni tudja, ismernie kell, hogy területünkön a Tisza —Maros völgye a legalacsonyabb. A gátak ugyan az utóbbi 30—40 évben — a javítgatás következtében — erősödtek, de ilyen hatalmas víztömeg eddig nem tette próbára azokat, egy gátszakadás esetén óriást területeket öntött valna el a váz. maga előtt söpört volna lakott területeket, művelés alatt álló gazdag kultúrákat, talán emberáldozatot is követelve. Megyénk lakosságának egy része előbb a Maros mentén, később máshol is közvetlen életveszélybe került. Közben a felkészülésre alig volt idő. Május 20-án és 21-én az ÁTB előtt már az a kérdés szerepelt, hogy ki kell üríteni Apátfalvát és Magyarcsanádot, és nagyon komolyan felmerült Makó kiürítésének kérdése is. A bizottság úgy döntött, hogy a lakosság egy részét biztonságba helyezi, másrészt elegendő jármüvet — gépkocsikat és vonatokat — állít készenlétbe, hogy nehéz helyzetben a lakosságot gyorsan el lehessen szállítani. Igen, ezek nagyon tragikus napok és órák voltak. és gondolom. Török elvtársnak személyesen is nagy dilemmát okozott, hogy mit tegyenek. — Igen, május 21-én az ÁTB-t rendkívül nehéz helyzet elé állította, hogy Makó alatt egy nagy buzgár képződött, majd egész buzgársorozat, a ránk zúduló felhőszakadás a közlekedést megbénította, s a viz a Maros gátjának átszakadásával fenyegetett. A bizottság úgy döntött, hogy a 30 ezer lakosú Makót és néhány környező községet nem lehet ilyen bizonytalan és veszélyes éjszakának kitenni, amikor néhány óra alatt bekövetkezhet egy gátszakadás és ezzel együtt egy tömegkatasztrófa. A tragédia — ahogy mondani szokták — a levegőben lógott, és ebben a helyzetben más döntés nem születhetett, miután emberéletekről volt szó. Ezt azoknak az okoskodóknak is figyelmébe merem ajánlani, akik most utólag másként látják a helyzetet. De egy felelős politikai és szakmai vezetés a kritikus helyzet pontos ismeretének birtokában, nem tehetett ki lakott területeket egy tömegkatasztrófa veszélyének. Itt jegyzem meg. hogy lényegében hasonló helyzet következett be május 23-án, szombaton este, amikor az ÁTB olyan jelzést kapott — és nem alaptalanul —, hogy Ferencszállás térségében mintegy 5—6 órán belül a gát tarthatatlanná válik. Az ÁTB perceken belül határozott a térség kiürítéséről. Szerencse, hogy a veszélyt közben nagy erőkkel elhárították. így rövid időn belül leállítottuk a további kitelepítéseket. Lapunkban is sokszor leirtuk, hogy ebben a nehéz helyzetben nagyszerű helytállást tanúsítottak az emberek. Kérjük, foglalja össze ezzel kapcsolatos tapasztalatait is. — Valóban, ebben az óriási küzdelemben nagyszerű embereket ismertünk meg, akik megyénk üzemeiben, tsz-eiben, vagy hivatalaiban dolgoznak. Nagyszerű embereket, akik távolabb élnek ugyan, de segítségüket felajánlották. Megismertünk közéleti embereket, akiknek ugyan nem ez volt a közvetlen feladatuk, mégis nap, mint nap együtt éltek a védelemmel. Aztán megismertük, hogy "milyen nagyszerű lehet az együttműködés — a párt irányításával — a különböző állami, társadalmi, katonai és egyéb szervek beosztottjai, valamint parancsnokai között, akik eddig nem tapasztalt összhangban oldották meg azokat a feladatokat, amelyeket az adott súlyos helyzet megkövetelt. Nagyszerűen hajtották végre az ÁTB döntéseit a tanácsi szervek is, akár a közerő biztosításáról, akár egyes területek kiürítéséről, vagy a lakosság befogadásának megszervezéséről, az élet- és vagyonbiztonságról volt is szó. Vizsgáztak az egyszerű emberek, de vizsgáztak a vezetők is. A sokszor hangoztatott káderpolitikai elvek — a politikai megbízhatóság, szakszerűség és a vezetési készség — ilyen tömegesen talán sehol nem valósultak meg. Csak gondoljuk meg: néhány óra alatt 40 ezer embert és rengeteg gépet kellett mozgásba hozni és összehangolt, céltudatos tevékenységgé szervezni. Tudjuk, hogy megyénkben a magyar árvízvédelemben eddig példátlan emberi és védelmi anyag koncentrációja valósult meg. Hallhatnánk erről néhány számadatot? — Tényleg óriási erő vonult fel: ember, gép és védelmi anyag. A védelemben résztvevők száma — fokozatosan — túlhaladta a 20 ezer főt, amelyből több mint 8 ezer 500 a fegyveres testületek tagja, s ugyanennyi volt a közerő. Több mint 3 ezer vízügyi dolgozó vett részt a védelemben, amelynek műszaki irányítását 240 mérnök és 330 technikus végezte. Hatalmas műszaki erő is felvonult: 82 kotrógép, 109 földtoló gép, 33 egyéb földmunkagép, több ezer tehergépkocsi, amelyek csak a földmunkáknál segédkeztek, 3 és fél millió homokzsákot töltöttek meg, felhasználtak 22 ezer 500 tonna követ, 760 ezer négyzetméter fóliát, és 6 ezer 900 pátrialemezt. S hadd tegyem hozzá: ilyen nagyarányú társadalmi, emberi, anyagi és eszközösszefogást a kapitalizmus soha nem valósított meg. Enélkül még 10—15 évvel ezelőtt sem lehetett volna a gátakat megvédeni, s különösen lehetetlen lett volna ezt a múlt rendszerben megtenni. Most a párt, a kormány, az ország minden ereje itt találkozott. Csakis ilyen összefogással volt és van lehetőségünk arra. hogy a mi életünkben jelentkező, szinte özönvízzei fenyegető veszélyt — elhárítottuk. S hogyan lehet megítélni ma a helyzetet? — Most lezárult egy szakasz, a veszély azonban korántsem múlt el. A TiszaMaros vízgyűjtő medencéje sok csapadékot kapott, ez az árhullám a Tiszán és mellékfolyóin stagnálni fog, hoszszadalmas lesz a viz levonulása. Ebből következik, hogy a gátak teherbíró képessége, szilárdsága az átázás következtében egyre csökken. Ezért változatlanul szükséges minden dolgozó és vezető figyelmét felhívni arra, hogy az előttünk álló egy-két hét egyáltalán nem lesz könynyebb, mint amikor áradtak a folyóink. Minden vezetőnek, de minden dolgozónak megyénk minden lakosának meg kell érteni azt, hogy azok az intézkedések, amelyek eddig születtek, pártunk és kormányunk politikájából logikusan következtek. tehát, hogy a lakosság életbiztonsága mindenekelőtt való, s ugyanakkor biztosítjuk a lakosság és a nemzet vagyonbiztonságát is. A jövőben is minden intézkedésünknek ilyen irányban kell hatnia. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a veszedelem nagyságrendje sokak előtt — főleg, akik a folyóinktól távolabb élnek — kicsinek tűnik, mert sokan nem tudják, hogy egy-egy lakott terület fölött 4—5 méteres vízoszlop magasodik, amely percek alatt képes lenne' elsöpörni egy élet vagy több generáció alkotómunkájának eredményét, szocialista rendszerünk negyedszázados új alkotásait. Ezért az egyik legfontosabb feladat: éberség a gátakon, helyesen gazdálkodni a közerővel és gépi erővel, ésszerűen gondoskodni a védelmi eszközökről. Emellett azonban sem a vezetők. sem beosztottjaik nem feledkezhetnek meg arról, hogy az árvíz elleni harc a gátaktól az üzemekig. a tsz-ekig, a polgári munkate. tiüetekig terjed. Ezért mindenkinek kötelessége, hogy maximális mértékben eleget tegyen emberi elhivatottságának, hogy a gátakon dolgozók helyett is tevékenykedjen, mert a munkafegyelem meglazulása és az ebből következő termeléskiesés további milliókkal, százmilliókkal növelheti az árvízvédelem okozta kiesést. Ezért szükséges, hogy a hátralevő egy-két hét az eddigi összefogás jegyében talán még egy kicsit nagyobb éberséggel folytatódjon. Az összefogásban nagyszerűen mutatkozott meg népünk egysége, sőt azt is mondhatjuk, az internacionalizmus is. — Ez az összefogás nem most alakult ki, régen kovácsolodik. és a párt, a kormány politikájának következménye. Óriási veszedelem volt és van még ma is a megye felett, de hogy ezt a veszedelmet eddig kivédhettük, azt a párt és kormány segítségének, a helyi erőknek, a fegyveres erőknek, s valóban is internacionalizmusnak köszönhetjük. Itt segítkeztek a szovjet katonák is. s ahol ök megjelentek a gátakon, ott nem kellett szavakban hangsúlyozni a magyar—szovjet barátságot, mert ez a tettekben kapcsolódott össze. A csehek és lengyelek zsákokat küldtek százezer számra, a jugoszlávok gépkocsikat és egyéb eszközöket. a szovjet emberek cementet, követ, és egyéb védelmi anyagot. S mindezeken túl, az egyszerű emberek százával és ezrével álltak helyt, segítséget nyújtottak a szövetkezetek, az üzemek; a magánosok egy-egy árvízsújtotta gyermek ellátását ajánlották fel, az üzemek, vállalatok üdülőiket bocsátották rendelkezésre. ami mind-mind mutatja a mi társadalmunk hallatlan nagyságát és nagyszerűségét, amikor a társadalmi, a csoport- és egyéni érdek egy cél érdekében eggyé kovácsolódott. S ez a nagv viz, amikor folyóink az évszázad legnagyobb vízmennyiségét szállították, eddig nem tudta áttörni a gátakat. S hogy ezt kivédtük, annak az öszszekovácsolódott nagy-nagy tábornak az érdeme, amelyben benne van a magyar katona, aki vízen, s ha kell, háton is szállította a védelmi anyagot, benne van a szovjet katona, aki őrködött a makói buzgár fölött, benne van a "könnyűbúvár, aki többet merült le a hideg vízbe. mint ami egyáltalán számításba jöhetett, benne van a munkásőr, a karhatalmista. az AKÖV és a MÁV dolgozója. a vízügyi szakgárda, minden olyan ember, aki a nép sorsát szívügyének tartjaEbben a nagy védelemben csak „hősök" voltak, negatív tapasztalata nincs? — Először azt kell elmondanom, hogy a tanácsok által kirendelt közerő munkabér-problémáját — ez akár az üzemen, vagy a tsz-en belül jelentkezik — tisztáztuk vagy rövidesen tisztázni fogjuk. Mellesleg megjegyezve: sajnos máris van olyan tapasztalat — minden pozitív értékelés ellenére —. hogy ezzel a rendkívüli nehéz helyzettel és a megyére nehezedő súlyos árvízhelyzettel együtt, jelentéktelen számban ugyan, de megjelentek azok — hogy úgy mondjam, „az erdők szanitécei, a rókák" —, akik hasznot próbáinak húzni a neszedelemből, kezdve a zsáklopással, a hamis teljesítménybejelentésig, vagy a jogtalan anyagi juttatás követeléséig. Ezek azonban nem homályosíthatják el a rendkívül pozitív tapasztalatokat. Mekkorák a károk? — Az ÁTB — kormányhatározat alapján — létrehozta a kárfelmérési, kármegállapítási. valamint 'helyreállítási albizottságait. A bizottságok munkájukat megkezdték és sajtó útján tájékoztatják majd a lakosságot azokról a lehetőségekről, amelyek a károk helyreállításával kapcsolatosak. Még a nagy víz előtt a belvíz jelentős károkat okozott, a magas vízállás miatt további károk keletkeztek, olyan településeken, amelyek a Tisza, illetve a Maros gátjaihoz közel épültek. Igen jelentősek azok a károk is, amelyek mezőgazdasági művelés alatt álló földeken, valamint annak következtében jelentkeztek, hogy bizonyos munkák — például a iakosság kitelepítése — miatt a földeken, vagv egyes ipari üzemek termelésének elmaradásával keletkeztek. Nagyon fontosnak tartom a károk reális, tárgyilagos. objektív felmérését és elbírálását. Szerencsére emberáldozat nincs. Az anyagi károk azonban százmilliósak, de ezek meg sem közelítik azt a rombolást, amit egy esetleges gátszakadás emberi életben és anyagiakban okozott volna. A károk helyreállítása további társadalmi összefogást, áldozatot és szorgalmas munkát követel. Pótolnunk kell a kiesést üzemeinkben, tszeinkben, városainkban és saját portáinkon. Most például nem kisebb feladat a védekezési anyagok visszamentése, úgy, ahogy a helyzet megengedi, hiszen három és fél millió homokzsák kiürítéséről van szó. Ezért örömmel üdvözöljük azokat a kezdeményezéseket, amelyek Szegedről indultak W, s amelyek — például ifjúsági brigádok szervezésével — segítik a hátrahagyott védelmi anyagok visszagyűjtését. a védelmi körzetek rendbehozását. Reméljük, hogv a szegediek példáját máshol is követik. Említette Török elvtárs, hogy legközvetlenebb feladat továbbra is gátak között tartani a vizet, biztosítani a veszélyeztetett területek lakosságának életét, a tervszerű, üzemszerű munkát a gátakon. Másrészt a termelőmunka és az elmaradott feladatok megoldása is feladat. Bizonyára a több hetes védelem hosszabb időre szóló tapasztalatokat is adott. — A kérdés jogos, hiszen ilyen mozgósítás megyénkben még soha nem volt. s ennek tanulságait, tapasztalatait minden időre, s nemcsak árvíz esetére érdemes hasznosítani. Egyik tapasztalat például: ahogyan megvalósult a közreműködő szervek — katonai és polgári — együttműködése, egységes cselekvő képessége, ahogyan az helyileg, minden központi irányítás nélkül létrejött. Tulajdonképpen a helyzet alakította ki, az élet kényszerítette ránk és követelte meg ezt az együttes cselekvést. Azt. hogv a párt- és állami szervek irányításával a rendőrség, a munkásőrség, az AKÖV, a vasút, a polgári védelem, a kiegészítő parancsnokság hogyan kooperáljon. Ennek módszere most ragyogóan kialakult. Talán a legjobban előkészített polgári védelmi gyakorlat sem tette volna lehetővé, ami most megvalósult, tulajdonképpen hat óra alatt — este 10-től reggel 4-ig — kiürítettek egy várost, s a lakosságot gyorsan más városokban be is fogadták — úgy, hogy közben egyetlen sebesülés sem történt; vagy pedig egv kitelepítési koncepciót, amelyen azelőtt egy hónapig is dolgoztak. f5 perc alatt sikerült átdolgozni, amikor Ferencszállásnál gátszakadás fenyegetett — oly módon, hogy azt az élet követelte. Ennek tapasztalatait szintén érdemes elemezni. Itt kell megjegyezni, hogy ez a kitelepítés — a rendkívüli körülmények ellenére — rövid idő alatt is a szervezettség magas fokát mutatta, örülünk, hogy ezt a munkát nagyszerűen megoldották. Dicséret a befogadó városok, települések, Vásárhely és Szentes, vezetőinek és lakosságának. Egy éjszaka 20 ezer embert vendégül látni, különösen akkor, ha arra — mint hangsúlyoztam — éjjel került sor. nem könnyű dolog. Mégis nagyszerűen megoldották ezt a feladatot. Köszönet mindkét város vezetőinek és lakosságának, akik éjjel — ismerve a súlyos helyzetet — százával fogadták be az embereket, nyújtva nékik családi otthont. Minden bizonnyal a Makó. Szentes és Vásárhely közetti testvérvárosi kapcsolatot ez a helyzet örök időkre megpecsételte. Ez ne-m formális testvérvárosi kapcsolat. Egy másik, hosszabb távlatra szóló tapasztalatot is elemezni szükséges. Azt mondják a szakemberek, hogy száz év óta nem volt ilyen áradás. De a százéves rekordot folyóink megdöntötték. s honnan tudhatjuk, hogy hasonló helyzet megint csak száz év múlva alakul ki? Folyóinknak ezt a rekordját megfelelő koncepciókkal — amely gátjaink további erősítésére, városaink, településeink védelmére vonatkozik — tudomásul kell vennünk. Annak idején, a Hanság lecsapolására mozgósítottuk az ifjúságot. Megyénkben hasonló nagy feladata lehet városaink megbízható körgátakkal való védelme. Ifjúságunk, amely az árvízvédelmi munkában elismerésre méltóan vett részt, nagyszerű tetteit ebben a munkában folytatni tudná. Végül még egy tapasztalatról szólnék. Ebben a munkában a központi szervek nagy önállóságot biztosítottak a Területi Árvízvédelmi Bizottságnak, ami nagy mértékben növelte felelősségünket. Hasonlóan, mi is önállóságot adtunk az alsóbb szerveknek, amelyek jól és eredményesen éltek ezzel a lehetőséggel. Az árvízvédelem összességében nagy iskola volt, embereket edzett és formált, felelősségből és helytállásból vizsgáztatott. A tapasztalatokat szükség lesz összegyűjteni, elemezni és következtetéseit a jövőben alkotóan hasznosítani. Köszönjük a nyilatkozatot és kívánjuk, hogy az a nagyszerű összefogás, amely ezalatt a hetek alatt a gátak megvédésére, az árvízveszély elhárítására kialakult, végleges és teljes sikert hozzon. CSÜTÖRTÖK, 1970. JÜNIUS 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 i