Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-09 / 133. szám

r Érkeznek a szovjet koszállítmányok A közlekedésre — amely az árvíztől maga is tetemes, az előzetes becslések szerint legalább félmilliárd forint értékű kárt szenvedett — igen nagy feladat hárul az árvíz sújtotta területeken. Elsősorban az élet helyreállításához szükséges közlekedést biztosították — ma már minden út járható, s egy vonalszakasz kivételével közlekednek a vonatok. A szabolcsi nagy fogadóállomásokra — Mátészalkára., Fehérgyarmatra, Csengerre, Vásárosnaménybe — áramlik az építőanyag. A múlt héten 1300 vagon érkezett ezekre a helyekre, s időnként már nagy gondot okozott a vagonok gyors ürítése. A feladatok összehangolására, a fogadóállomások munkájának irányítására a MÁV debreceni igazgatósága — igazgatói hatáskörrel rendelkező vezetőkkel — kirendeltséget létesített Mátészalkán, s megerősítették a vasútállomások forgalomirányító szolgálatát. A vasúti szállításban változatlanul érvényes az utasítás: mindent megelőznek az újjáépítéshez szükséges szállítmányok, amelyekhez soron kívül kell vagonokat biztositaeiok az állomásoknak. Változatlanul nagy munka hárul az autóközlekedésre a Tisza középső- és alsó szakaszán a védekezésnél. Szabolcstól Csongrádig még hétfőn is 2500 AKÖV tehergépkocsi — köztük 1200 billenős teherautó — vett részt az árvízi munkában. Hétfőn délben a miskolci AKÖV 20 pótkocsis teherautóból álló karavánja elindult a Szovjetunióba a felajánlott- kőszállítmányokért. A 400 000 köbméternyi kőből 250 000 köbméternyit ugyanis az autóközlekedés fuvaroz közvetlenül a határhoz közel fekvő kőbányákból. A szovjet hatóságok rugalmasan, ideiglenes határátkelőt nyitottak a karavánoknak, hogy a szállítmányok rövid úton, minél gyorsabban rendeltetési helyükre kerülhessenek. Miután az autóközlekedési az árvízi szállítások nagyon terhelik, s rengeteg a pótolnivaló, az egyéb fuvarozási feladat, a közlekedés- és postaügyi miniszter elrendelte: júniusban ezer közületi tehergépkocsit vonjanak be az AKÖV-ok kisegítésére. Téeszek segítsége Vas megye termelőszövetkezetei mintegy öt és fél millió forint értékű segítséget nyújtanak a csegöldi és zsarolyáni termelőszövetkezeteknek. Az árvíz sújtotta községek szálastakarmányt, takarmánygabonát, vetőmagokat, épületfát kapnak a vasi közös gazdaságoktól. » Árvízi építőtáborokat szervez a KISZ A javainkart prédáló, pusztító áradattal nemcsak a felnőttek akarata, ereje feszül szembe. Ott vannak a gátakon a fiatalok is, egyetemisták és középiskolások a veszély első napjaitól kezdve kiveszik részüket a megelőző mentési és gátvédelmi munkákból. A gátőrszolgálatban, forgalom-irányításban, homokkitermelésben, homokzsáktöltésben s még sok egyéb munkálatban kiérdemelték az elismerést. De ezek a júniusi napok még sok-sok gondtól terhesek. olyanoktól, melyeket a megye ifjúsága is magáénak érez. Több Csongrád megyei KISZ-szervezet ajánlotta fel: segíti az árvízkárosultakat, közreműködik a károk helyrehozásában. A csongrádi Batsányi Gimnázium Ill/a. osztályának alapszervezete például felajánlotta, hogy a nyári vakációban társadalmi munkát fognak végezni. De másutt is vannak már hasonló ehatározások, egyéni és kollektív kezdeményezések. A KISZ Csongrád megyei bizottsága, a párt és tanácsi szervekkel együtt fölmérte, hogy a jelentős károk helyreállítására, az építőipari, mezőgazdasági lemaradások Brigád a gyárból A jámbor Tisza most emberekkel játszadozik. Talán a Stefánia legöregebb tölgyei emlékeznek ilyen haragos folyóra. Száz meg száz önkéntes adja idejét és energiáját, hogy a zabolátlan folyót megfékezze. A ruhagyár dolgozói a híd és a révőrség közötti partszakaszon serénykednek. Négyórás váltásokkal összesen százhatvanan. A viharkabátos ruhagyáriakról mindenki elismeréssel nyilatkozik. Példás a munkások közötti fegyelem, a gyár árvízvédelmi kollektívájának szervezettsége. Örára szinte nincs is szükség. A vállalati ZIL légfékje négyóránként másodpercnyi pontossággal szisszent a váltóhelyen, hozza az újabb negyven embert. így volt ez a nehéz időkben és így van a homokfalak rakparti bontásánál is. Már csendesebb napokat élünk, elmúlt a közvetlen veszély ezen az erősen védett parton, de ez nem jelenti, hogy lazsálni lehet. Ugyanolyan szorgalommal kell a zsákokat elszállítani, ahogy azokat idehozták. Mert máshol továbbra is nagy szükség van rájuk. Amikor építették a kígyózó homokpartot, szakemberekké váltak. Pontosan tudták, mit hogyan kell csinálni. Az elszállításnál ugyancsak az élen járnak. Kezük nyomán szinte szárad a vizes aszfalt, a nedves föld. — Aki nincs a gáton, az üzemben pihen. A gyárban kapunk ennivalót, mondhatom, elegendőt és jó minőségűt — magyarázza az egyik ruhagyári. A közös munkában a védelem vezetői és a ruhagyári dolgozók jó ismerősökké, barátokká váltak. Az árvízveszély elmúltával majd megszakad a közvetlen kontaktus. Sajnálják ezt a dolgozók, de ugyanúgy éreznek az építésvezetők is. A sajnálkozás csupán az árvízvédelmi kollektíva felbomlására vonatkozik. A vad Tisza szelidülésének azonban mindenki örül. ÁCS S. Sándor megszüntetésére, parkosítási és egyéb munkákra sok fiatal munkáskézre is szükség lesz. Az árvízvédelmi anyagok összegyűjtése is fontos feladat, egy homokzsák ára például 20 forint. Ezért a diákkezdeményezések alapján, .ezek összefogására és kiterjesztésére árvízi építőtáborokat hoznak létre a szünidőben. A szervezés már megkezdődött, a Szegedi Nyomdában soron kívül elkészített jelentkezési lapok, felhívások már eljutottak az iskolai KISZ-szervezetekhez. Bizonyára sok fiatal — lány és fiú egyaránt — átérzi ennek az építőtábort munkának fontosságát. A táborokat a pedagógusok és a fiatalokból álló tábortanács együttesen irányítják majd; a táborozás ideje két hét. A táborozók elősegítik, hogy az élet minél előbb visszatérjen a megszokott keretekbe. Ugyanakkor az árvízi táborok nemes célja az is, hogy az úttörő olimpia és a szabadéri játékok idejére ismét szép legyen Szeged. Kétszáz liter Hazánkban ülésezett a KOSI kőolaj- és gázipari állandó bizottsága Június 2. és 7. között Budapesten tartotta 32. ülését a KGST kőolaj-és gázipari állandó bizottsága. A bizottság munkájában részt vettek a KGST-tagországok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság. a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — küldöttségei. A KGST és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya közti megegyezés értelmében részt vett az ülésen Jugoszlávia küldöttsége is. Az ülésen megvizsgálták a tanács és a 24. végrehajtó bizottsági ülés határozatai alapjan a kőolaj- és gázipari állandó bizottságra háruló feladatokat. A bizottság megvitatta a KGST tagországok kőolaj- és gázipara 1971—75. évi fejlesztési terveinek koordinálására vonatkozó elképzeleseket. és javaslatokat az érdekelt /országok együttműködésére a kőolaj- és gázipar beruházásaibem, valamint a létesítmények tervezeséhez és felépítéséhez szükséges anyagi és munkaerőieltételek megteremtésében. E kérdések megvitatása során javaslatokat dolgoztak kt a tagországok kőolaj- és gázipari együttműködésének elmélyítésére. A bizottság jóváhagyta az 1969. évi munkáról és a további tevékenységről szóló jelentést, valamint az idei tervet. tea A Vöröskereszt városi szervezete esténként meleg citromos teát visz a gátakon dolgozóknak. Naponta kétszáz litert. A 4 kiló teát, 2 mázsa cukrot, citromot felefele arányban az Éliker és az élelmiszer nagykereskedelmi vállalat adta. Az Éliker emellett még ezer csomag cigarettával is hozzájárult az akcióhoz. A teát az egészségügyi szakiskola dolgozói főzik. Az orvostudományi egyetem több mint ötezer papírpoharat, a vas-műszaki nagykereskedelmi vállalat 25 zománcos kannát adott. Egy régi árvízi tudósítás Az idei árvíz továbbra is arra ösztönöz embereket, hogy összehasonlítsák korábbi magas vízállásokkal és katasztrófákkal. Számos dokumentum is előkerül — mi is közöltünk már két esetben is fényképeket, régi nagy vizekről — és még mindig sokan beküldik személyes visszaemlékezésüket. Legújabban egy lapkivágást kaptunk postán a Vasárnapi Üjság 1876. április 9.-i számából. Érdemes idézni az 1879. évi nagy árvizet három esztendővel megelőző jelentést. „Balesetek, elemi csapások. Az árvizek még mindig pusztítanak. A Duna a mult héten újólag áradt pár hüvelyket s 16 láb 9 hüvelykig emelkedett a fővárosnál, hol a csatornák még mindig el vannak zárva, s a gözszivatytyuk éjjel-nappal működnek. Most ismét beállt a csöndes apadás. A Tisza féktelen Nyolcvan fillér A móravárosi lakás ajtaját idós néni nyitotta. Betegen, szegényen él kis nyugdijából. A vöröskeresztes gyüjtölappal érkező érti a helyzetet. Néhány szó után már indulna tovább, hiszen ide inkább hozni kellene a segélyt, mint vinni. — Várjanak — szólt a néni —, van nyolcvan fillérem. Adják oda azoknak a szerencsétleneknék. És hiába minden rábeszélés. szabadkozás, a nyolcvan fillér felkerül az ívre. Azt hiszem, minden kommentár felesleges. A magam jószántából nem is tennék hozzá semmit, de az, aki a nyolcvan fillért oly meghatódva tette el, már-már a kényszernek engedve, még elmondott valamit: — Van olyan család, ahol száz disznót etetnek, két kocsijuk van. De nem adnak. Pedig nekik ezer forint kevesebbet jelentene, mint a néninek az a nyolcvan fillér. Sz. I. dühvel pusztít; olykor apad valamicskét, s akkor egy állapotban marad, aztán megint áradni kezd. Szegednél e hó 5.-én 24 láb 11 hüvelyk volt (1 láb = 30.48 centiméter, 1 hüvelyk = 2,634 centiméter. A szerk.), a mi két lábbal magasabb minden eddig megélt áradásnál. A város töltésein naponkint 8—10 ezer ember dolgozik, köztük urak és kisasszonyok. Már hetek óta igazán nehéz munkát teljesítenek a szegediek. Ha csak felényi erélylyel védték volna — mint Kisújszállásról írják —, az úgynevezett Mirko-gát környékét Abád és Bura közt, roppant károknak vették volna elejét, mert az ár kerülő uton betörvén, nagy magasságban borítja Heves-Szolnokmegye, a Nagy-Kunság, Békés, sőt Biharmegye egy részét is. Itt virágzó falvak, városok pusztulnak el talán örökre, épen ugy, mint a tatárdulások idejében. Sok százezer holdra menő mentesitett föld több évekre nádtermő vad rétségekké fog változni, melyeket ismét csak iszonyú aszályok lesznek képesek kiszárítani. Az ország legmagyarabb vidéke pusztul." A lapnak ugyanez a száma közli még a következőt: „Történelmi mükiállítást tervez gróf Zichy Pál Ferenezné, az árvízkárosultak javára. E történelmi műtárgyakból álló kiállítás az akadémiában lesz. Trefort közokt. miniszter örömmel fogadta a tervet, úgyszintén a szakférfiak körében is élénk visszhangra talált, s kivitele biztosnak mondható." Hol söpörnek a szegedi seprűk? A Szegedi Ecset- és Seprűgyárban egy esztendő alatt annyi seprűt készítenek, hogy minden családnak jutna belőle egy. Az évi „termés" ugyanis 3 millió darab kézi- és szoba seprű. A szegedi üzemben tréfásan azt mondják, hogy ők szívesebben sepregetnek más portája előtt. s a mondás szavait olyannyira betartják. hogy szinte minden náluk gyártott seprűt külföldre adnak el. Legtöbbet a nyugati országok vásárolnak. Svédországtól Svájcig és Ausztriától az USA-ig harminchárom országban söprögethetnek szegedi seprűvel. Nemrégiben felkereste a szegedi gyárat az amerikai vakok szövetségének elnöke és üzleti tárgyalásokat folytatott az itteni gyár vezetőivel. Megállapodtak abban, hogy Szegedről félig kész seprűt szállítanak hozzájuk, s ott a vakok tovább varrják, elkészítik azt. Egy varrást tesznek csak a seprű cirokcsomójára, a többi munkát elvégzik a vak emberek. Egyébként jó üzleti lehetőséget nyújt a szegedi gyárnak a méretre vágott cirokcsomók eladása is. Az ÁRTEX két darab vágógépel adott át a seprúgyáriaknak, amelyen a bálákba érkezett cirok anyagot szépen méretre vágják és úgy adják el a tovább-feldolgozóknak. Az ecsetek is eljutnak külföldre. a szegedi gyár termelésének körülbelül 30 százaléka talál gazdára más országban. Az utóbbi időben nyél nélkül is eladják a kidolgozott szőrt. Újdonság lesz. hogy a második félévtől kezdve a szegedi ecsetek műanyag nyéllel készülnek. A zsámbéki műanyagfeldolgozó üzem, amely eddig a seprűk nyelének a műanyagbevonatát készítette, most ecsetnyeleket gyárt különféle színekben. Epül a siklópálya A kirándulók örömére Zugliget és a Jánoshegyi Kilátó között épül az ország első személyszállító kötélpályája. A budapesti siklópálya 1040 méteres távolságot és 963 méteres szintkülönbséget fog áthidalni. A kétszemélyes függökosarak óránként 400 személyt tudnak majd szállítani. Képünkön: szerelési munka a siklópályán. Szőreg felé lassan jár a posta Panaszoslevél érkezett Szőregről. A Délmagyarország több előfizetője nevében Gorcsa János, Fürst Sándor utca 1. szám alatti lakos a következőket írta: „Mit tegyünk, hogy megkaphassuk rendesen a lapot, mert a szőregi posta egyhónapja, hol hozza, hol nem. Ezen a héten még nem kaptunk egy újságot sem — írja június 5-ével dátumozva levelében — és amikor az elmúlt hónapban reklamáltunk a postánál, nagyon szimpla választ kaptunk, ilyesformát: szíves elnézést kérünk, nincs kézbesítő. Számunkra ez nem lehet megoldás, mert igen sok előfizetőt érint és nagy bosszúságot okoz. A Petőfi utca egy része, a Gőzmalom utca, a József Attila utca, a Kossuth utca, a Fürst Sándor utca, a Lenin utca, a Nagybecskereki utca, a Vágóhíd és a Jókai utca lakosságának nem „elnézésre"', hanem napi friss kézbesítésre van szüksége." Több levelet is kaptunk Szőregről, magunk pedig arról győződhettünk meg, hogy a postahivatalban halomban álltak a kézbesítetten újságok. Az előfizetési díjakért sem jelentkeztek a kézbesítők. Ezért a legsürgősebb intézkedést kértük a Szegedi Postaigazgatóságtól. KEDD. 1970. JÜNIUS 9, DÉLMAGYARORSZÁG