Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

a gyűjtés A Vöröskereszt városi szervezetéhez naponta ér­keznek a bejelentések válla­Példás együttműködés a szomszédokkal latoktól, intézményektől t A haíáron emelkedő hó- a szokásos módon, n-i, feher ko most mennyit fizettek be az ár­vízkárosultak segélyezésére. Az Orvostudományi Egye­bordás a két ország terheléssel, közötti együttműködés jel­képe is lehetne. Egészen a tem dolgozói havi átlagbé- tÖV,éÍg húzódnak a homok­rük 6,5 százalékát, összesen zsakük- es ™nj a sportban, 304 ezer forintot ajánlottak SlLtt „^ aw.vo emoerei vmooan a.a fel. A József Attila Tudo- aváltófmó ú^ léntünJ a kézfogás melegét. Amit mi manyegyetemen 140 ezer, a egaibb feft idomé latunk- ennyí csuPán: 30 városi rendőrkapitányságon LüS* ket kilome- röszkei férfi _ építőmunkás. 24 ezer. a MÁV igazgatósá- tert ^^ a vedekezesber. téesztae bőripari dolgozó, gon 44 ezer forintot adtak a fbbPar°n- a ludvári szi- g' P lTOlTiril hor7r\cl L niá . 1 1 Nem elég mondani, hogy két szomszédos ország dol­ga ez. Országok kézfogása amikór Óz átadott Ótafétobó't akkor. igazi- ha a kapcsolat atvivo emberei valóban érzik a kézfogás melegét. Arr látunk, ennyi csupán: össze a dolgozók. A gyűjtés vattyúháznál. a határon túl­szőrmés, paprikás, fémipari szakember, maszek földmű­ves st.b. — Percek alatt meg­rakja szomszédaink teher­eredménye az ÜVEGÉRT- ía ,is- Ut már két ország nél 4500, az Ady kollégium fog]a ,a stafétabotot. Szom- ^„„„„„„^ __ dolgozói között 970 forint JJJJgtJ -rb^ot ^ ^ ^ hal. A környékbeli községek- Jugoszláv teherautóval, ben is jelentős eredménnyel Szeged maximális biztonsága érdekében fóliába csomagolták a körtöltést lünk, az, hogy tegnap este is rakták, váltás után is, Rövid hatósugarú, kis rá- pedig 12 órával mérik itt a járt a gyűjtés. Dorozsmán diókészülékkel szól át a ha- munkaidőt. Nagyobb dolog a 94 ezer. Ásotthalmon 69 tárkőnél Horváth László, a segítségnyújtás a puszta vé­ezer forintnál több jött ősz- védelem itteni irányítója dekezésnél is. Azt is hall­Ifaoián J g' összesítés Gaál Gyulának. az ottani juk- hogy valakl küldött a aiapjan. , • forduló autókkal egy karton­A Szegedre telepített ár- munka szervezojenek. hogy joboz cigarettát kóstolóba, vízkárosultak segélyezéséről jöjjön át néhány szóra. A Ezt már nem államközi is., go"d<?®kodtak- ^ Makó- példás együttműködésről a egyezmények szabályozták. S "rS: segítségről hallom £££Z bizottság összesen több mint a tajekoztatast. Nem azért tásra hívták délutánra a 26 ezer forintot adott. A se- sürögnek-forognak a teher- szomszédba, .összege családonként autók, mintha odaát külö­150-től 1500 forintig terjedt, .. , . „ — melyet főként téesznyugdíja- nosebb veszély lenne, a gat egyébként, hogy ezt a gat- ket. fotelt. 12 asztalt. 182 da- és a ruhaneműt a dolgozók sok kisgyermekes családok lábánál szivárog egy helyen szakaszt eddig elhanyagolta rab matracot és 9 láda ru- adták össze, illetve vásárol­kaptak. a víz annak az útját zárják a sajtó- Ez a mi szerencsénk- hanemüt, cipőt, törülközőt, ták meg. mert itt eddig igazán nem történt semmi rendkívüli. Azt kellene megírni, ami egész védekezésünk jellem­zője. hogy itt is előrébb jár. nak mindig egy gondolattal a víznél. Ahol csak tíz cen­tivel volt alacsonyabb a gát, mint másutt, oda már ho­mokzsák került. Tíz méter fölötti telőzésre rendezkedtek be. úgy. hogy hullámverési biztonságra is jusson leg­alább 60 centiméter Ide nem . Együttesen úgy emleget- nak őrzése. vagyonvédelem , „ ,, ... -A1. -luk a vizveszedelem ellen — ezek a fogalmak sűrítik kellett eddig se fólia, se szerVezettebben küzdő, szol- felelős tevékenységüket. A szádfalazás, még rőzsesző- gálatból szolgálatba igyekvő román határtói a torkolatig nyeg se, csak éber, tettrekész egyenruhásainkat: katonák, alkottak hosszú láncot mind emberek. Amikor még a ho- ^ a katona is sokféle: lö- a két töltésen, de segítettek , x , • vesz- hataror. műszaki, hír- a kitelepitesben is. mokzsakokat töltöttek ki- adós. karhatalmista - és így Hány intézkedés és víz fogtak az időjáráson. Teher- tovább; a civil lakosság ne- ügyileg fontos jelentés futott autókkal fölhordták a homoT "ezen igazodik el ebben. végig rádióhálózatukon a Segélyszállítmány Budapestről Pénteken egy 12 tonnás te- takarót és lepedőt hozott. A herautó érkezett a főváros- felsorolt cikkeket a Beruhá­ból a Vöröskereszt városi zási Bank szakszervezeti bi­kapok szervezetéhez. 113 darab szé- zottsága küldte. A bútorokat ket, fotelt, 12 asztalt. 182 da- és a ruhaneműt a dolgozók rab matracot és 9 láda ru- adták össze, illetve vásárol­hanemút, cipőt, törülközőt, ták meg. A szolgálat: felelősség Szegedi karhatalmisták az árvízvédelemben kot a gátra, amikor száraz Jöttek mindenhonnan, posta gyors segítségével kié­Tápé és1 Aigyő kőzött még mindig rengeteg homokzsák kell a töltéstcrheléshez volt az út, így tölthették £igj * Sedf lakta^I & T^ZSSSTl St akkor is, amikor esett. Nagy ból is. A Maros mentén vé- várgásokat és közben még rémületet okozott volna, ha SiS nagyon sok hazai katona határsértésre spekuláló em­le kell állni a töltésmagasí- iSSttfiSi * f0gtak' tassal csúszkáló autók tehe- ök szinte a szülőföldjüket Akármerre jártak, a ve­tetlensége miatt, amikor még védték, őrizték. A faluiuk ta- szélyt kísérve, nagyon fegyel­óráról órára emelkedett a Ián egy-két órajárásnyira mezetten szolgáltak. Most a - f „„„„a^^Ku „ esett onnan, ahol szolgáltak. T,isza ket PartJan dicsérik víz. Most csendesebb a w eket. A miskolci, győri pé­munka, de folyik azért meg- Május 17 ota szüntelenül Csi és budapesti karhataimis­állás nélkül. talpon vannak, kettős váltás- tákkal együtt a fegyelem ban. Gátőrző és figyelő szol- példái. És ezzel igen jó ha­H. D. gálát, a lakossag biztonsaga- tással vannak mindenkire: a lakosságra éppen úgy, mint diákok és tanárok ezrei önként vállal­ták a homokzsákok töltését és hordá­sát. Az árvízveszély egész időszaká­ban a kezdeti kisebb feszültségektől, szervezetlenségektől eltekintve, mind­végig a lakosság nyugalma, helytállá­sa, szervezettség és rend volt a jel­lemző. Mint ahogy a gátak gyengéje is megmutatkozott a nagy nyomás alatt, a társadalom ereje mellett itt­ott gyengeség is mutatkozott. De csak elenyésző volt a munka-megtagadás. Ha kevesen is, de akadtak, akik igye­keztek kihasználni az árvízveszélyt, munkába se mentek, a gátakon sem jelentek meg, a fizetésüket pedig kö­vetelik: összkomfortos árvízvédelemre rendezkedtek be. Az önzés és a kap­zsiság jelei azonban eltörpültek a túl­nyomó többség tettrekészsége és áldo­zatos munkája mögött. Sokat mond egy olyan tény is, hogy ebben az idő­szakban a lopások, a garázdaság szá­ma minimális volt és az áttelepítettek részére kiosztott 15 ezernyi takaróból a végső elszámolásnál tulajdonképpen nincs hiány. Ilyenképpen a megpróbáltatás nap­jai tovább erősítették megyénk lakos­ságában az egység, az együttérzés, az egymásra utaltság és egymás segíté­sének erőt formáló eszméjét. Mind­ezekben — úgy gondolom, nem hat frázisnak, ha azt mondjuk — kifeje­zésre jutott a szocializmust építő je­lenünknek, társadalmunknak egószsé­gessége, ereje. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az ember ál­tal eddig nem ismert legmagasabb vízszintet hozó árvízveszély leküzdé­sét csak a szocialista társadalmi rend körülményei tették lehetővé, más rendszerben bekövetkezett volna már rég a katasztrófa. Még nem vagyunk túl minden ve­szélyen, még éberségre, fokozott fi­gyelemre, a védekezés feladatai pon­tos, maradéktalan ellátására van szükség jó ideig. Az eddigi erőfeszí­tések akkor nem voltak hiábavalók, M ha most, amikor az ár szintje csök­ken, még jobban vigyázzuk, őrizzük a gátakat. | \ MÉG ÉBEREN kell figyelnünk az árvízveszélyre, de máris gondolnunk kell a holnapra. A holnapra, a jövőnkre. Az országun­kat ért természeti csapás annak elle­nére, hogy megyénkben eddig elke­rültük az árvizet — minden remé­nyünk és meggyőződésünk, hogy el is fogjuk kerülni —, milliárdos károkat okozott. Tőlünk függ, rajtunk múlik, hogy veszni hagyjuk-e. Az árvízve­szély okozta kiesések, károk, amelyek a népgazdaságban keletkeztek, a le­maradások behozása a mezőgazdaság­ban, iparban, nem nélkülözheti me­gyénk lakosságának további egységét, áldozatkészségét, elhatározottságát. Van lehetőség lefaragni a vesztesége­ket. Van akarat az ország lakosságá­ban. Erre mutatnak az árvízkárosul­tak számára indított gyűjtések nagy­szerű eredményei, a szolidaritás tö­meges szép példái. Ezekkel együtt a legfontosabb az, hogy az anyagi javak termelésében, mennyiségében és mi­nőségben létrehozzuk mindazt, amit az év elején elterveztünk. Nálunk ez éppen az árvízzel folytatott küzdelem miatt nagyobb erőfeszítést követel a termelőszövetkeztekben, üzemekben, állami gazdaságokban, intézmények­ben, mint az ország más részein. A mezőgazdaságban a helyzetet még ne­hezíti az a körülmény, hogy a kései kitavaszodás miatt már az árvízve­szély előtt is időzavar keletkezett a végzendő munkákban. Az elmúlt hetekben minden jó­akaratú ember az átlagosnál többet tett és vállalt. És amilyen tettrekész volt a munkásság és a dolgozó pa­rasztság a védekezés munkájában, ugyan ez máris megmutatkozik a ter­melő munka területén. Vállalatok kollektívái, termelőszövetkezetek köz­gyűlései sorra-rendre harci terveket dolgoznak ki azért, hogy az év végéig hogyan hozzák be a lemaradást, mi­vel pótolják a kiesést, mit tegyenek azért, hogy nyereséges termelési ered­ményeket érjenek el, s a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájárulásuk ne csökkenjen és a dolgozók keresete, nyereségrészesedése is elérje a terve­zett szintet. Megyénk dolgozói nem felejtik: a veszély óráiban az egész nép velünk volt, az egész ország segített — ezt azzal honorálják, hogy kötelességük­nek tartják most az ország egésze és saját javukra az átlagosnál többet és jobban dolgozni. A VÁROSOKBAN, községekben, ahol néhány napja még teher­autók és védekező gépek százai vágták a sarat, hordták az anyagot, már terveket készítenek szeretett vá­rosuk, községük parkjainak rendbe­hozatalára, útjainak rekonstrukciójá­ra és természetesen a viz miatt el­pusztult házak újjáépítésére. Észre sem vettük, elmúlt a tavasz és hama­rosan beköszönt a nyár. Az ország minden részéből és külföldről sok ez­ren és ezren jönnek látogatóba szép megyénkbe, városainkba. Természetes patriotizmussal vált közüggyé, hogy méltóképpen fogadjuk a bennünket megtisztelő barátokat, honfitársainkat és külföldieket egyaránt. Magabizto­san, minden pánik nélkül dolgoztunk, amikor nagy volt a veszély. Most, amikor már túl vagyunk rajta, meg­edződve, egységbe még inkább össze­forrva, együttesen tegyünk meg min­dent azért, hogy a mindennapi élet építő ritmusa visszatérjen rendes me­netébe. A veszély idején a magunkét védtük, a nagyobb kárt elhárítottuk, most megvan a realitása, hogy ter­veinket, elgondolásainkat valóra vált­suk. A veszély kovácsolta szorosabb egységet használjuk fel saját magunk és egész népünk javára* az építés fel­adatainak megoldására. a védekezésben résztvevő polgári erőkre. Drámai pillanatok nem adódtak itt a Dél-Alföldön. nagy hőstettek sem fűződ­nek hát nevükhöz. De a na­piparancsokban tucatszám nyertek parancsnoki dicsére­tet és jutalomszabadságot, amit majd ..víznyugvás" után vehetnek ki. Látszatra egyszerű dolog 8 órán át állni a gáton, de ha meggondoljuk, hogy szürkü­letben is, éjjel is kitartóan figyelni kell a vizet, a gá­tat — azzal a felelősséggel, hogy esetleg éppen ott lehet veszély! — súlyos erkölcsi kötelesség nehezedik rájuk. És a szolgálat? Eső. sár. víz... 8 órára csak 8 pi­henő és újra ki a gátra — láthatjuk, mit jelent ez a szolgálat. Ezek a fiúk valóban a szü­lőföldet őrizték és őrzik, s kiválóan vizsgáznak. — Egy kicsit elmaradnak most a kiképzési tervben ... — mondtuk parancsnokaik­nak. — Ennél felelősebb. lelki­ismeretesebb és keményebb kiképzést el sem lehet kép­zelni. A katonák szoktak tiszte­legni — ám most mindenki úgy mondja a /\ községekben és a városokban: Ha katonát láttok, emeljétek meg a ka­lapotokat! Ezt érdemlik a tányérsapkás szegedi karha­talmisták is. NAPI KISLEXIKON a véderők ellátása A víz ellen a gáta­kon védekezők létszá­ma naponként változik. Van olyan nap, ami­kor számuk meghalad­ja a 20 ezret. Ellátá­sukról szervezetten kell gondoskodni. # Miből áll a véde­kezők ellátása? A dolgozók ellátása során gondoskodni kell élelmezésükről, ivóvíz­ről, szállásról, ágynemű­ről, a tisztálkodás lehe­tőségérői és más egész­ségügyi követelmények­ről. # Hogyan oldják meg az élelmezést? A gátakon dolgozók­nak több mint egyhar­mada katona, munkás­őr . Ellátásukról saját szervezetük gondosko­dik. A nem fizetett köz­erőikei élelemmel a ta­nácsok és a vízügyi igazgatóság közösen lát­ja el. Napi háromszori étkezésben részesül­nek: hideg reggeli, me­leg ebédet és a lehető­ségek szerint meleg va­csorát is kapnak. Egyes helyekre a töltések át­ázása miatt nem tudnak meleg ételt szállítani, oda vízi jármüvekkel hideget visznek. # Mennyi egy ember napi élelmezési normája? A nyeranyagnorma jelenleg 19 forint. A június 3-i adatok szerint 5300-an kaptak meleg élelmei. 7500-an hide­get. Akik délután állnak munkába, csak hideg vacsoi át kapnak. Az élelmen felül éjjel rum­mal és citrommal ízesí­tett teát kapnak a dol­gozók. $ Hogyan szállítják a gátakra az ivó­vizet? A tejipari, borforgal­mi és városgazdálkodá­si vállalatoktól kölcsön­kért tartálykocsikat és lajtokat a KÖJÁL fer­tőtlenítette. Bennük hordják és tárolják a vizet a gátakon. # Hol szállásolták el az embereket? A fekvőhelyeket isko­lákban. az MHSZ algyői repülőtéren levő épüle­teiben helyezték el. Igénybe vették a turis­taszállót és lakókocsi­kat is. összesen 2500 főnek adtak szállást. Az ágyakat és az ágy­neműt a honvédségtől, vízügy; igazgatóságok­tól. tanácsoktól és más szervektől szerezték be. VASÁRNAP, 1970. JÚNIUS 7. DELMAGYARORSIÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom