Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-06 / 131. szám

Méheket Óriások temetője „ELVESZETT" NAPOK £ yJjQftfl / ntJK Esztergom és Tát között annyi derül ki, hogy a temp- ' *** f*'1" tUlllUlx csaknem ezeresztendős Ár- lomrombolás híre Rómáig ip • Rendkívüli év az idei. Ed- eltolódás tovább i6 megma- nek, s így boldogulhatnak, pád-kori település nyomait eljutott, s a pápa végül is ; dig kedvezőtlen, esős idő járt rad. szaporodik az „elvesz- az okozott károk jó részét A gruz méhet az úgyne-, kutatta fel Horváth István, átokkal sújtotta a harcias l a tájra, hazánkrá. Már ko- . ..„ , , szerezhetik vissza" szett szürke, hegyi méhet! az esztergomi Balassi Mú- johannitákat. rabban egyhónapos lemara- apok SZdma' Lassan" lgy „szerezhetik vissza . vezett 40 külföldi országba expor- j zeum igazgatója. Az országtál ják. Finnországban. Horváth István, az EszterFranciaországban, ' alapítás első évszázadaiban gom—Dorog környéki Arvirégzó falu nevét még a pád-kori települések kiváló Japánban, az Egyesült Arab szájhagyomány sem őrizte kutatója az írásos emlékek Köztársaságban és egyéb meg, romjait a törökdúlás feldolgozása és terepbejáráutón futóhomok fedte be. sai eredményeként fedezte országokban tenyésztik Grúziából behozott méhe- j Csak a régi okiratokban esik fel a hajdani település sírróla szó. 1150-ig mint Obon- mezőjét. Az* itt feltárt -111 tó, később Abonyról, majd sír — egyéb leletei mellett hogy a belvizek, a hosszúra Az emberi helytállásnak, mint Szentkirályfalvárói em- — talán antropológiai szemlékeztek meg a hajdani tele- pontból a legérdekesebb. A pülés nevéről a fennmaradt sírokból ugyanis számos, írásos emlékek. rendkívül nagyméretű csontA levéltárakban őrzött ok- váz került elő. „Gazdájuk" ket. A szürke méhnek nem árt sem a szél, sem az eső, sem a köd. A szürke méhnek a leghosszabb a munkanapja. A méhészek nemzetközi szervezetének aranyérméméhek .... legfőbb erénye hogv felia-1 man.vokbol nem mindennapi testmagassaga ovatos szamívítják a gyenge hozamú1 történet. afféle középkori tások szerint is két méterfajtákat' Az Egyesült Álla- "krimi" tárul « kutató elé. nél magasab lehetett, mokban például a tenyész- 1294-ben az Esztergom kö- Az óriások temetőjének tőtelepek 40 százaléka grúz zelében letelepített johanni- csontleletei már csak azért is ' iák rohanták meg Szentki- rendkívül érdekesek. mert rólyfalvát. Ennek az egyházi az eddigi megfigyelések szeHobl i rendnek ..Jámbor" marconái rint a honfoglalás utáni gete- földig rombolták a falu nerációk általában középnyésztőtelepet létesítenek. : templomát. Homály fedi, magas, de inkább alacsony amelyben 70 ezer anyának j hogy erre, még a kor szel- termetűek voltak. Több lesz helye. Az üj tenyésztő-| lemében is fölöttébb lova- csontmaradványon látni úgykülföldl I giatlan hadjáratra mi kész- nevezett fejlődési rendellefelkeresi.: tette 3 „szentéletű" férfiakat, nességet, kóros eredetre IA sárguló okiratokból csak utaló deformációt. l.iéhet használ fel az anyák nevelésére. Most Grúziában, a folyó szurdokában telepei: számos szakember is (MTI) Az aranygyűrű Nem tudom, szót fogad-e a lapjai, gazdája olyan jogaikat hangoztatják, meg az nekem úgy az írógép, mint „mozgékony" ember volt. S igényeket sorolják fel, és Józsi bácsinak ebben a ha- most itt egy ember, aki hol van mindezek fedezete, tulmas üzemcsarnokban negyven évig egy helyen a jó munka? Aztán csak akármelyik — az özönvíz dolgozott, s még csak külö- mennek, ha úgy tetszik, előtti amerikai vagy a leg- nősebb magyarázata sincs — Hívtak engem is, sokűjabb olasz vagy angol — rá. Azzal intézné el, hogy felé. Annak idején hárman gép. Pedig hát magam is több „nem vagyunk egyformák", tudtuk a gyárból a gőzgémint tíz éve dolgoztatom az Hát nem, de... pek kötélszerelését, jártuk öreg Continentalt, igaz, Jó- jsje higgye, hogy nem az országot. Még ma is vazsi bácsi negyvenedik éve ]ett volna hova menni. Nem sárnaponként megyek a van a szakmájában. mondom, régen úgy lehe- ^ ' """ Csepeli Vas- és FémmüA közelmúltban kapta ide 'az ütembe is bejut- vekbe, a budapesti konzervmeg az aranygyűrűt a Ken- nii mint manapság az egye- gyárba, a kőbányai sörderíonó és Szövőipari Vál- temre vagy nagyon kellett gyarba ellenőrizni a kötéllalat 7 legrégibb dolgozója val együtt Zöldi József. A kötélüzem vezetője 1956 óta. Ülünk az Irodában — rajta most is a sötétkék „cójg-ruha" —, s valahogy nehezen indul a beszélgetés. a szakmát tudni vagy protekcióra volt szükség. A gyárkapu előtt a munkanélküliek. Sokszor minket is hazaküldtek, hogy nincs megrendelés. , , .. . , „Majd ha füstöl a kémény, akkor jöjjenek!" - mond áttételeket. Még 46-ban vagy 47-ben történt, Cseócsörogtak pelen n£»gy tűz volt, leégtek a kötelek a hengersoron. Mikor javítottuk, hívtak: maradjak fenn, dolgozzak ott, legyen kéznél állandóan szakember. A feleségem ő is goz'k ~ V°',t' ták. Most se fűtött a nagy * benne lett volna „rőfös" a Tabaréknal, de ü„emcsarnok de akkor itt dolgozott a cégnei, ui valahogy nem neki találták Sa s™m VoU, mi? ismerkedtünk meg - aztán ki az örökké keszseges mo- . . . . én úgy voltam: a jó helyet 2W1 JSE ?behordia3í' Tél? Meg ne hagyja e. az ember. . zánk!" — mondta egy szaki 1929-ben, s aztán... s aztán itt van azóta is. Ez minden. Minden? Meg hogy mínusz 20 fokban is kellett ülőmunkát is végezni? Ez így elmondva persze semmi, nem Is hatás kedvéért, csak sokszor eszemZöldi József nem bánta meg, hogy kitartott. A jubileumi aranygyűrűt nem láttam. Nem tudja hordani. .Ügy látszik, el v j. u „ , , „.„„ vceii, ta«A bukbaui eszem- -w : üzemét !por^ van 5 be jut, ha a fiatalok elége- -f^Vkedtenx Nagyon kiaz üzemet. „Por van ám! — figyelmeztet, s a szeme sarkából figyeli, ahogy detlenkednek. Szabadkozik aztán, hogy megtapogatom a sztzálrostokat, a puhább fogású kendert, aztán a nyolcágú textilgyári műszálfonalnál már belemelegszik a magyarázatba. Azt is megtudom, hogy a tengerészek miért szeretik jobban a drótkötélnél azt a szűnni nem akaró hosszúságú igen vastag műanyagkötelet. Beszélgetni is most kezdhetünk — most jött meg szava, itt a műhelyekben, birodalmában. — Hányféle kötelet ismer? — s szemében a csodálkozó töprengés: ki tudná megmondani. Hiszen itt 6—7 félét gyártanak, több száz kivitelben, aztán évről évre elavul egy-egy fajta, újakat meg „kitalálnak". Ami itt készül1, annak a rendeltetését is mind ismeri — arra a teherautóra most éppen aratózslneget raknak, kévekfttéshez, Honnét is Jöttek? A nagymágocsi Hunyadi Tsz-ből. — A Hunyadiból... most éppen a Hunyadi famíliával foglalkozom — mondja. — Mindent elolvasok róluk, amit csak lelek. Jánosról, meg a Mátvás királyról. Tudja, az az Erzsébet anyakirályné is jól oda-odamondogatott királyi menyének... Olvasni szeretek nagvon. Meg van egy kis kertünk, nagy házunk, ott is van mit tenni-venni, „komoly" segítségem is van: a négyéves unokám, Gábor. Egy kicsit mégis félek a nyugdíjtól. Ősszel csak elmegyek. Azért sokat leszek én majd azután ts itt. Negyven év az negyven év — egyetlen nappal nem lehet pontot tenni a dolog végére Láttam olyan munkakönyvét, amelynek beteltek brazíliai ninCÍ> neki semmi baja a fiatalokkal, sőt: a legtöbbről csak jót tudna mondani. De sokan meg csak a esi méretet adtam meg mosolyog. — Aztán meg: féltem. Majd megigazíttatom, ünnepen azért fel tudjam venni..." P. Szőke Mária dása volt a mezőgazdaság- tessan szőkülnek a kalászo- A 6Zegedi járásban már nak, amelyet csak rendkívül sok, eljön a betakarítás ide- szakemberek mérik a károszervezett munkákkal, gon- je. Az év közepén tartunk, kat. Egy mindenképpen biSgle'T" műsStech^ikai ÍT * vitathatatlap" berendezések maximális ki- 8zal bant velunk- J°" mennyi legyen is, a forint használásával lehetett volna szerivel semmit sem adott, nem bull az égből, a minmegszüntetni. Nem elég, és mindent el akart venni, dennapok munkájában nenyúlt tél akadályozta aT Az emb*ri helytállásnak, az künk keli előteremteni. S vaszi munkák kibontakozá- emberi közösségnek, akarat- így Van ez a közös gazdaság az igazi tavaszt, bete- nak köszönhető, hogy megr ságokban is. Ott gondolkodtőzte a minden eddiginél na- mentettük értékeinket, és a nak helyesen ahol a próbára rei, az árterek csordultig tel- ban- remennyel teltebben sára minden tartalékot feltek és jelentős területeket kezdhetjük. Mint a makóiak, használnak, megmozgatnak, s elpusztított a víz, más he- A makói négy közös gaz- minden percet kihasználnak. lyeken fakadó vizek átszi- dagá közüJ Lenin Tsz ed- Számos lehetőség, adottság vargasok, magas talajvizek okoznak károkat.- A veszély digi vesztesege eléri a 12 kínálkozik szűkebb pátriánkmég nem múlt el és teteme- millió forintot. Öriási összeg, ban is. Kezdve a családtasek a károk. „Homokország" egynémely gok munkába vonásától, a Az igazsághoz tartozik; gyengébb termelőezövetkeze- nyújtott, vasárnapi műszaszervezési hibák is beleját- tének majdhogy évi bevéte- koktól, a másod vetések, a szottak az idei mezőgazda- le Hogyan pótolhatják ezt tarlóburgonya-velések terüsagi termelesbe, a várható ' „,, t .. , ..„ ... , .. , .. termésátlagokba. Például a egy tel esztendo alatt? Meg- letenek novelesetol, az alkrónikus és napjainkban is reménykedőek, bizalom- lattenyésztésig, egyszóval már szinte botrányosan ne- mai teltek, s tudják, hogy olyan kezdeményezésekig, vetséges alkatrész-, gumihi- rajtuk nem múliki mert amit amelyek a befektetett pénzt, any, nem utolsosorban a me- . . . , , , ... ,, _ _ zőgazdasági termelőszövet- emben erovel- «»rgalommal tokét gyorsan megtérítik. kezetek egy részében tapasz- megtehetnek azt nem mu- visszahozzák. Jó gazdálkotalt ráérős hangulat, szem- lasztják el. dással egy fél esztendő, főSí SégnSv ^ terű lifteket A fakadd vizek jelentős leg kedvező ősz, hosszúra hagytak szantatlanuí gon- területet elborítanak, az ér- nyúló vénasszonyok nyarádolván arra, tavasszal ele- téri földekre s ki tudja, ml- val Igen sokat jelenthet, gendő idö és megfelelő gép- kpr lehet majd rámenni. Emberi akarattal, a ránk kőpark áll majd rendelkezésre. mégis minden percet kihasz- vetkező fel esztendo okos Sajnos, se időmilliomosok. se nálva, nap, mint nap most felhasznalásaval nagyon so„traktornagyhatalom" nem már a termelőszövetkezet kat tehetünk, megszépithetvagyunk, mint kiderült, kap- földjén vannak a tagok, dol- "lég értelmesebbé, gazkodhattunk fűhöz-fához, az goznak, mert csak fgy van dagabbá tehetjük az évet. ellátókereskedelem nem tud- értelme minden emberi élete Sz. Lukács Imre ta kielégíteni az igényeket, ha a Szovjetunió meg nem szán bennünket, s a tervezettnél több ezer traktorral nem segít, napjainkban még ott sem tartanánk a mezőgazdasági munkákkal, ahova eddig eljutottunk. Az árvíz elleni hősies védekezés, a gátakon való éjjel-nappali helytállás, munka, a falvakból és a szegedi termelőszövetkezetekből jelentős munkaerőt lekötött, éppen azokban a napokban, amikor a növényápolás dandárja, a tavaszi munkák zöme tart. Járásszerte ültetik a fűszerpaprika-palántádat, s még mindig akad vetetlen kukoricaterület is. Kiesnek a mezőgazdasági termelésből a szövetkezeti gazdák, az időRejtekhely Ösz Ferenc: Nyomoz a város 1. 1. Amit az alábbiakban elmesélek nem történt meg. Lehet, hogy előfordult már hasonló, hiszen sok minden megesett mifelénk. Egy azonban biztos: a szereplő személyeket kitaláltam, betelepítettem őket e történet cselekményébe, egy ideig hagyom, hogy öntörvényeik szerint mozogjanak, bonyodalmakat okozzanak. Ha megtették kötelességüket, megszüntetem őket, földi megfelelőjük keresgélése tehát céltalan és hiúbavaló igyekezet lenne. A színhely N. kisváros a nekeresdl járás székhelye. Amolyan mezőváros, amely azonban rendkívül büszke egyetemére, kórházára, hivatalaira és egyetlen gyárára. Dagasztja a helyi lokálpatrióták kebelét a dicső történelmi múlt is. Petőfi Sándor ugyanis egy teljes éjszakát töltött a városban és a gimnázium igazgatója az iskola évkönyvében publikált tanulmányában kifejtette, hogy a két sor, hogy „egy gondolat bánt engemet, ágyban párnák közt halni meg" a városka fogadójában született, mely ma is ugyanolyan állapotban van, mint annak idején. Ne legyünk ünneprontók és áhítattal tisztelegjünk e dicső történelmi emléknek. A cinikusok persze, gyakran mondják, hogy Petőfi becsavarogta az egész országot, így alig van hely, amely ne büszkélkedhetne azzal, hogy jeles költőnk falai között tartózkodott. Történetünk kezdetének idején a kisváros élte a megszokott, egyhangú életét. Legnagyobb eseménye az volt, hogy hetekkel ezelőtt az adóhivatal egyik fiatal előadója megszöktette a helybeli református lelkész hitvesét, ami szintén bizonyítja, hogy a városkában az egyházi és állami szervek békésen éltek együtt. A kis papné különben hires szépség volt, mondták is. hogy a lelkész azért vette el, hogy vasárnaponként tele legyen a templom. Azóta semmi jelentős nem történt, hacsak azt nem említjük, hogy a Földművesszövetkezeti bolt vezetője lebukott. De ezt már megszokták a városkában. És akkor történt, hogy híre ment egy szatír garázdálkodásának. A mende-mondák szerint a városi nagyerdőben, mely a gyár és a város között terült el, egy szatír a hazafelé igyekvő munkásnőket és a kollégiumba tartó egyetemista lányokat megtámadta. A meg nem erősített hírek szerint az áldozatok száma máris meghaladja a tizet. A közvélemény felbolydult. Mindenfelé a szatír volt a téma. Erről folyt a szó a hivatalokban, a főtéri Levendula eszpresszóban és a piacon ls. Zöldi úr, az OFOTÉRT-bolt vezetője és a megyei lap helyi tudósítója félóránként, tartott sajtótájékoztatót a Levendulában. Időnként általános fejtegetésekbe is bocsátkozott: — Nem csoda ez kérem . . . Ebben a világban ... Az ember már egy mosópor reklámot sem mer megmutatni a gyerekének. Most is megérkeztek hozzánk a legújabb szemüveg reklámok. Mindegyiken egy nő, akin több a szemüveg. mint a ruha — méltatlankodott és szemeit elgondolkozva függesztette a presszó egyik plakátjára, melyen egy bikinis hölgy buzdította korunk polgárait a totózásra. Zöldi úr tekintélyét, azon kívül, hogy időnként írni szokolt a megyei lapba, az is emelte — különösen az ilyen ügyekben —, hogy felesége, született Kovács Marika, Kovács László rendőrhadnagy húga volt. Azt ugyanis a kisváros közvéleménye nem hitte volna, hogy Kovács hadnagy még a húgéval szemben is mélységesen hallgat a hivatali ügyekről. A kisvárosi közvélemény ugyanis rmndent képes magáévá tenni, de a jót nagyon nehezen hiszi el. — A sógorom irányítja a nyomozást — mondta Zöldi Liliácskának, a kávégép felettébb csinos, pillanatnyilag vöröses-szőke tündérének. — És mi van? — kérdezte Lillácska. — Egyelőre nem beszélhetek. Hírzárlat van — mondta ki a bűvös jelszót Zöldi úr. — Hallotta? A szatír hírzárlatot kapott! — közölte a piacon Czrauer Stefi, kiskereskedő a szomszédos stand igazgatójával, Kovács Maris tejfeles kofával. — Szörnyű. Az ember este már nem is mer. az utcára menni — méltatlankodott Maris, mind a százhúsz kilójával. — Na, magának nincs mit félsz, az a szatír is bír szemt! — jelentette ki Stefi. — Kegyedről azt mesélik, kedvesem, hogy maga azóta állandóan az erdőn sétál, hátha találkozik a szatfrral. így folyt a vita. mely természetesen a járásbíróságon ért véget, ahol már tervbe vették, hogy egv külön osztályt létesítenek Stefi néniéknek. Néhány ügyvéd pedig előre dörzsölte a kezét. A legtöbb izgalmát a szatír természetesen Kovács László rendőrhadnagynak okozta. A fiatal tisztnek ez volt az első önálló ügye, érthető tehát, hogy nagy lelkesedéssel vetette magát a nyomozásba. Ezen a délutánon is az eddigi felielentésl és nyomozati anyagok tanulmányozásába merült. Két eset történt eddig. Mindkettő a kiserdőben, az esti órákban. Az első áldozat Fazekas Ferencné, negyvenéves, négy gyermekes munkásasszony. Nem csinos, inkább egy korán hervadásnak indult, törődött asszony. A támadó hátúiról közelitette meg, erős kezével lefogta és egész idő alatt csak egyetlen mondatot sziszegett a fülébe: „Ha megszólalsz, hazaváglak." Ugyanezt mondta a másik áldozatnak, Zakariás Ildikó gyári' munkáslánynak is. A két asszony vallomása egymásnak ellentmondó részeket is tartalmazott. Fazekasné szerint a férfinak durva arca, volt, és negyvenévesnek becsülte. Ildikó fiatalnak mondta, olyan sportoló formájú volt. A helysz/n?n csak a dulakodás nyomai maradtak. Csak az egyik' helyen tudtak egy értékelhető lábnyomot kiönteni. E szerint a támadó negyvenegyes, valószínűleg műanyag talpú cipőt visel. (Folvtatiuk)