Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-25 / 147. szám

Kádár János elvtárs Csongrád megyei és szegedi látogatása A makói buzgárnál. Középen: Kádár János és Győri Imre (IFolytatás az L oldalrólü ibieső érzés volt megvalósulva látni azokat az ipartelepeket. sőt lakónegyedeket, amelyeket akkor még kívánalomként, óhajként emlegetttünk: — Amennyire az időm engedte. tájékozódtam a megye mezőgazdaságának fejlődéséről. kulturális előrehaladásáról is. Itt is azt láttam, gyors ütemben fejlődik a megye, benne Szeged városa és Makó is. A mezőgazdaságot illetően — ez egyébként öt-hat évvel ezelőtt különösen fontos kérdés volt — igen jó eredményekről adtak számot az itteni vezetők. Elmondták például, hogy az akkoriban élen iáró közös gazdaságok termelési színvonala ma az átlagnak felel meg. s az egykori élenjáró gazdaságok még előbbre törtek. A közoktatási és más területen — mert ezek is szóba kerültek — ugyancsak hasonló, örvendetes fejlődés tapasztalható. Végeredményben. ha egy mondatban akarnám összegezni a látottakat, csak a legjobbakat mondhatnám. A továbbiakban a párt el- Tisza és mellékfolyóinak maső titkára arról beszélt, hogy gas vízállása jelenleg is nagy az idei árvíz igen súlyosan gondot okoz még. Reméljük érinti Csongrád megyét, 6 a — tette hozzá —. hogy a védekezés utolsó szakaszában vagyunk, de éppen most azt kell kérnem. semmi szín alatt ne lankadjon az éberség. a készeniét, mert ahogyan a vízügyi szakemberek már tebbször M kifejtették, a gátak ellenállóképessége idővel fokozatosan csökken, s bár jelenleg a folyó lassan apad, az eddigihez hasonló elővigyázatosságra van szükség. A védekezést néhány fontosabb pontot a helyszínen is megszemléltem. Sok olyan emberrel találkoztam, vagv váltottam szót. akik kezdettől példás magatartást tanúsítottak, s ma is helytállnak az árvízvédelemben: párt- és tanácsi funkcionáriusok. tömegszervezeti aktivisták. a polgári hatóságok által mozgósított közerő tagjai, a segítségnyújtásban részt vevő más emberek. — Szembetűnő és nagyon jó benyomást kelt a veszélyeztetett vidékek lakosságának példamutató, fegyelmezett magatartása — hangoztatta Kádár János — az. ahogyan az emberek igyekeznek bajbajutott társaikon segíteni. Mindez fejlődését tanúsítja népünk öntudatának. emberiességének, szolidaritásónak. közösségi érzésének. Ez itt Csongrád megyében a megpróbáltatás napjaiban különös nagyszerűséggel mutatkozott meg. aminek csak örülni lehet. Ezután arról szólt a oárt első titkára, hogy az ország közvéleményét mintegy másA topéi Tisza sornál. Simádi Béla tájékoztatja Somogyi Károlyné felvételei a párt első titkárát fél hónapja — érthetően — különösképpen foglalkoztatja az árviz problémája. Ez a súlyos természeti C6apásnagy próbatétel számunkra. A Tisza és mellékfolyóinak példátlan áradása az ország egyharmadát közvetlenül érinti. Az áradás szintje meghaladja a mintegy száz esztendő óta jegyzett legmagasabb vízállást. s a veszély elhárítása súlyos terheket ró a vezető, az irányító szervekre és a lakosságra egyaránt. — A mostani árvíz egyébként számos olyan tanulsággal szolgál, amelyeket a további munkában is hasznosíthatunk — mondotta ezután. Talán a legfontosabb az az egység, összhang, szervezettség és céltudatosság, amely az árviz ellepi védekezésben mindvégig, a munkában részt vevő valamenynyi vezető szerv, szervezet, valamint a lakosság tömegei részéről is megnyilvánult. A párt Központi Bizottsága, a kormány, központi szerveink állandó figyelemmel kísérték az árvízzel kapcsolatos fejleményeket, megtették a szükséges központi intézkedéseket, és csak a legnagyobb elismerés hangján tesznek említést az Országos Vízügyi Hivatal szerveinek munkájáról. a polgári hatóságok dolgozóinak. valamint a honvédség. a karhatalom, a munkásőrség és más szervek segítőkész közreműködéséről. Az egyének helytállásáról. Elismeréssel szólt a oárt első titkára a szállítást biztosító szervek munkájáról, amelyek szintén jelentős szerepet vállaltak az árvíz elleni védekezésben. — Külön szeretnék szólni az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok segítségnyújtásáról, amelyek a kritikus napokban a felsőtiszai gátszakadás színhelyén, továbbá Makónál, a legsúlyosabb helyzetben adták újabb tanúbizonyságát a népeinket összekötő testvéri barátságnak. — hangsúlyozta Kádár János. A továbbiakban reményét fejezte ki. hogy a közvetlen védelmi munkának a vége felé járunk, s ha különlegesen rossz időjárás nem következik be. egy hét múlva túllehetünk a nehezén. De csak ami a közvetlen védelmet illeti, mert az árvíz elleni harcnak lesz egy ezután következő. hosszabb szakasza, a helyreállítás, amikor a károkat. a rombolás nyomait kell eltüntetnünk, s az országnak segítséget kell nyújtania az árvíz során kárt szenvedett csaladoknak és egyéneknek. A iból Egészen megtelt egy jegyzetfüzetem Kádár János elvtárs Csongrád megyei és szegedi látogatásának epizódjaival. S akárhol ütöm föl, mindenütt emberi pillanatok. — Naponta figyelemmel kisértem a lapokban a marosi és az alsó-tiszai helyzetet — mesélte mindjárt a megérkezése után — és nagyon odafigyeltem a vízállás centiméteres mozgásaira is. De valami megnyugtató is mindig akadt a sajtóban az árvízi hírek mellett. Kinyitom az újságot és azt látom benne: a Tisza Szegednél már kilencszáz-egynéhány centiméter. S ahogy lapozok, azt találom, hogy ácsolják a szabadtéri játékok díszleteit, és ott a nagyvíz mellett több ezer ember buzdította győzelemre a SZEOL-t. Ebből azonnal érteni lehetett, hogy a rendkívüli körülmények ellenére is fenntartották a megszokott városi életrendet, és ezt nagyon helyesen cselekedték. A veszély akkor válik igazán veszéllyé — ha megszokjuk. Most már apadnak a vizek, minden reményünk megvan rá, hogy a több hetes munkáról valóban elmondhassuk: sikeres volt, de a történetnek még nincsen vége. — Szeretném felhívni a figyelmet arra — mondta Kádár János elvtárs többször és több helyen is a védekezőknek —, hogy az éberséget és a készenlétet semmiképp se csökkentsék. Az erő és az önbizalom érzése megnyugtató, de a védekezés hosszú és fárasztó természete miatt még nagyobb figyelemre van szükség. A mostani napok már nehezebbek, mert csupa ráadás mind. Olyan eset ez, mintha a vágtázónak azt mondanák 98 méter után: fusson a százra még tízet... majd még tízet... Ez a legnehezebb. Vagy hogy egy másik példával éljek: vízbefulladni leginkább akkor szoktak emberek, amikor már azt gondolják, megtanultak úszni... Mindenütt szóba került az újjáépítés, a károk helyreállításának témája. A megyében körülbelül 2500 házat kell újra rakni, utak kilométereit kell megjavítani, gátszakaszokat kell megerősíteni és pótolni kell a termelés kárait is. Ezt a témát sem engedte el Kádár elvtárs egy kis kedves biztató humor nélkül. — Az elmúlt 25 esztendőben mi már nagyon kitanultuk az újjáépítés, a kárhelyreállítás „szakmáját" — mondotta. — Valóságos specialistái vagyunk. Hiszen lerombolt országot vettünk birtokunkba, helyrehoztuk az ellenforradalom kártevéseit, s közben volt földrengés is meg árviz is. Ezt a fajta munkát már nagyon értjük. Az alkotást tanulgatjuk. Nem rossz bizonyítvánnyal. de mégis csak tanulgatjuk ... A helytállás, a hősiességgel határos kötelességteljesítés sok-sok példáját elmondták Kádár János elvtársnak a makói vezetők. Az éjszaka sarában miként cipelték a férfiak háton a homokzsákokat ..., hogy telt meg hívás nélkül is a tanácsháza munkát kérő férfiakkal..., milyen csodálatosan dolgoztak a szovjet kanonákErre is tanulságos választ kaptunk. — Beszélünk arról, hogy hódit a szocialista közgondolkodás — és ez igaz. Ugyanakkor panaszkodunk. hogy előfordul önzés, egoizmus, harácsolás, „fütyülök rá" szemlélet is — és ez is igaz. Jó a légkör az országban és ez kedvez a mi céljainknak, a közgondolkodás fejlődésének. De ezt kihasználhatják tőlünk idegen gondolkodásúak és erkölcsüek is. Olyasfajta folyamat ez, mint amikor jó termékenyítő eső hullik a földre. Nemcsak a búzának kedvez az, de nő tőle a konkoly is... Itt van ez a sok munka és gond csak a vízzel. A nagy társadalmi helytállásból egy kis töredék kihúzta magát ..., lesz olyan is, aki csak a tenyerét tartja ..., de ez nem árnyékolja be a mi népünk nagyszerűségét! Nagyon nagyot nőtt a mi népünk ebben az árvízi csatában. S ilyenkor lehet látni legszebb tulajdonságait, amelyeket máskor talán észre sem veszünk úgy, mert mindig papírokat nézünk, azokkal vagyunk elfoglalva. Sok-sok szép emberi dolog történt ebben a bajban, ami megörvendezteti az embert. Sz. SIMON ISTVÁN — Ennek maradéktalanul eleget kell tenni, a végrehajtása azonban természetesen hosszabb időt, lehet, hogy két esztendőt is igényel. De az árvíz okozta bajok leküzdésének van még egy szakasza, amit talán a pótlás munkájának nevezhetnénk. Ugyanis az árvíz az ország igen jelentős területén nagymértékben zavarta a munka normális menetét, s az az erőfeszítés és munka, amit. a veszély elhárítására kellett fordítani, hátráltatta az ipar termelését, a mezőgazdaság munkáját. Ezt valahogy pótolnunk kell. Ezzel kapcsolatban megemlítette Kádár János azokat az aggodalmakat, vajon, hogyan fogunk megbirkózni az árvíz okozta nehézségekkel. hogyan tudjuk pótolni a bekövetkezett károkat: mindez nem veszélyezteti-e érezhetően a további munkát, a nép életkörülményeit? — Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ha változatlanul megőrizzük ezt az egységet, összeforrottságot. a jó hozzáállást, ami az utóbbi időszakban a vezető szervek és a tömegek magatartását egyaránt jellemezte, s ez megnyilvánul maid a helyreállításban és az árvíz okozta veszteségek pótlásánál is. akkor minden bizonvnyai leküzdjük ezt a nem várt nehézséget, s töretlenül megvalósíthatjuk kidolgozott közép és hosszú távú terveinket. Jelenleg a különböző számítások, elemzések, tervezések fázisában vagyunk, de komolyabb akciók is történtek már, sőt a helyreállítási munka konkrétan is megindult. Megmozdult az ország lakossága, széles körben kibontakozott az adakozás. a segítségnyújtás, s ennek olyan jelentős formája is. amikor közösségek, ipari vállalatok, termelőszövetkezetek felajánlják támogatásukat. anyagi eszközeiket kifejezetten azzal a céllal, hogy az árvíz sújtotta területek ipari. mezőgazdasági üzemeinek, termelőszövetkezeteinek segítsenek pótolni az árvíz okozta kiesést. hogy termelésük mielőbb elérje a régi színvonalat. — Az ilyen akciók közül — ha egyáltalán rangsorolni lehet — a legfontosabb, s mindenképpen a legnagyobb jelentőségű az az egyre szélesedő mozgalom, amely a nemzeti jövedelem termelésének egy százalékkal való növelését kívánja elősegíteni az egész népgazdaságban. Olyan erőforrás ez. amelynek birtokában jobban, hatékonyabban tudja a kormányzat. az ország vezetése az árvíz okozta nehézségeket leküzdeni. Befejezésül a párt elsőtitkára — a Csongrád megyében tapasztaltak alapján — megelégedéssel állapította meg. hogy az árvízzel és a helyreállítással kapcsolatos gondok a megyében sem vonják el a lakosság és a vezetők figyelmét a további teendőkről, a fejlesztés feladatairól. Hangoztatta: a párt Központi Bizottsága, a kormányzat maga is sokoldalúan foglalkozik a jövendő tennivalókkal. Rövidesen végső formát ölt új ötéves tervünk; a párt soron következő kongresszusára készülődik. s ez a kongresszus — amint azt a párttagság és az egész ország tudja. — mintegy foglalata, kerete annak a nagy munkának, amelyben nemcsak a kommunisták, hanem egész népünk érdekelt: mérlegre tesszük az utóbbi évek munkáját, megvizsgáljuk helyzetünket, megkeressük azokat a lehetőségeket. amelyek társadalmunk további szocialista fejlődéséhez, népünk életének további javításához megfelelő alapokat biztosítanak. Mély meggyőződésem, hogy messze előretekintő terveinket értelmesen. célszerűen ki tudjuk dolgozni és valóra is váltjuk. még ha olyan nehézség merül is fel a munka során, mint a mostani árvíz is. A párt és a nép egyesített ereje legyőzi a nehézségeket.