Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMASYARORSZAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 60. évfolyam 1*4. szám 1970. JÜNIUS 21* VASÁRNAP Megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, hétköz­nap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 1 FORINT Csütörtökre össze­hívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 12. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1970. júnins 25. napján, csütörtökön délelőtt 11 órára összehív­U Thant nem megy Londonba U Thant ENSZ-főtitkár le­mondta londoni utazását, amelyet moszkvai látogatása utánra, mára tervezett. A brit választások eredménye megváltoztatta elképzeléséi tPITtfK HBPia, I97Q Új munkafelajánlások a pártkongresszus tiszteleiére Négyszáz kilométer hosszú az árvízvédelmi vonal Más esztendőkben június első vasárnap az építőket ün­nepeljük. s ünnepelnek az építőmunkások. Az idei év különbözik tőlük ebben a te­kintetben. A szórakozás, a kulturális- és sportprogram helyett a gátakon dolgoznak a szegedi munkások, köztük több mint 600 építőipari dol­gozó. Velük együtt a védel­mi munkáknál segített a vál­lalat összes földmunkagépe es szállítóeszközei nek jelen­tós része is. Ennek követ­kezménye mintegy 65 millió foriní értékű munka elma­radása. mivel 270 ezer mun­kaóra „esett ki" az előre el­tervezett termelésből. Tegnap, június 20-án öt­száz építőmunkás — többsé­gük brigádvezető — vett részt azon a gyűlésen, ame­lyet a Délmagyarországi Épí­tő Vállalat szegedi munkás­szállodájának éttermében rendeztek meg, hogy megem­lekezzenek az építők napjá­ról. de inkább munkaérte­kezletet tartsanak. ahol meghatározzák tennivalóikat a jelentős elmaradás pótlá­sára, mérséklésére. A munkaértekezleten Sipos Mihály igazgató ismertette azt a határozatot, amelyet előbb a vállalati pártbizott­ság kibővített ülésén megvi­tattak és elfogadtak. A ha­tározat részletesen foglalkozik a vállalat helyzetével, s azokkal a tennivalókkal, amelyeknek a segítségével teljesíteni kívánják az idei lakásépítési tervüket, a kor­mány által kiemelt építési munkákat, s további segít­seget adjanak az árviz okoz­ta károk helyreállításához, az újjáépítéshez. Elhatározták, hogy az év hátralevő részében olyan munkaintenzitást kell elér­niük. hogy a teljesítménybé­res órák aránya éves átlag­ban az építésszerelésben 70. vállalati szinten pedig leg­alább 65 százalékos legyen. Ennek teljesítése érdekében növelik az egyösszegű utalvá­nyok arányát és megszigorít­ják az elszámolásuk rendjét. A terv és a munkafegye­lem megjavítására fokozot­tabban gondoskodnak arról, hogy minden építkezésen pontos időre megkapják az anyagot, s a munkákhoz szükséges gépeket. Olyan munkaszervezést kívánnak megvalósítani, hogy a meny­nyiségi teljesítés elősegítse a gazdasági eredményességet is. Ennek érdekében részletes intézkedési tervet készítenek. A szocialista brigádoktól azt kéri a vállalat párt- és gazdasági vezetősége, hogy az elmaradás megszüntetésére — különös tekintettel a lakás­építkezésekre és a kormány által kiemelt beruházásokra — vizsgálják felül a párt­kongresszus tiszteletére tett felajánlásaikat, és a munka­versenv fokozásával járulja­nak hozzá a tetemes többlet­munka elvégzéséhez, vegye­nek részt az újjáépítési mun­kákban. A DÉLÉP dolgozói vállal­ják, hogy az árvíz okozta ká­rok helyreállításában, az összedőlt és megrongxlódott lakóházak felépítéseben ere­jükhöz mérten segítséget nyújtanak. Ahol többszintes lakóházakat kívánnak felépí­teni, ott időben segítenek, a saját dolgozóik összedőlt há­zait felépítik, illetve annak helyrehozásához segítséget adnak. Az „elveszett" 270 ezer munkaóra pótlása érdekében ideiglenesen felfüggesztik a 44 órás munkahetet és vissza­térnek a heti 48 órára, illet­ve arra a munkabeosztásra, amikor kéthetenként adnak ki szabad szombatot. Ennek megfelelően módosítják a kollektív szerződésüket is. A munkaértekezlet résztvevpi, a brigádok képviselői meg­értéssel fogadták a vállalat igazgatójának előterjesztését, a vállalati pártbizottság, ha­tározatát. Egyetértenek az­zal, hangsúlyozták azok, akik szót kértek, s ígérték, hogy minden tudásukkal azon lesznek, hogy az előre elter­vezett vállalati célkitűzése­ket megvalósítsák. A DÉLÉP dolgozói tegnap, amikor szabad szombatjuk lett volna rendes műszakot tartottak, és bérüket, körül­belül 150 ezer forintot, az árvízkárosultaknak adomá­nyozták. Az árvízi műszak után került sor az esti gyű­lésre, ahol eltekintettek ugyan az ünnepélyes külső­ségektől, de azért megemlé­keztek az építők napjáról és kitüntetéseket, jutalmakat adtak a munkában élen járó dolgozóknak. Az Építőipar kiváló dolgo­zója című miniszteri kitün­tetést hatan — Sipos Mihály igazgató, Csernai István kő­műves. szocialista brigádve­zető, Madvrka György épí­tésvezető, Szabó Lajos kal­kulátor, Monostori István kő­műves és Szabó H. Károly villanyszerelő — kapták meg. A DÉLÉP igazgatója ez al­kalommal nyújtotta át 84 olyan dolgozónak az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium és az Építők Szakszervezetének Központi Bizottsága által alapított és adományozott Szocialista épitőmunkáért elnevezésű emlékplakettet, akik 20—25 esztendeje tagjai a szakszer­vezetnek és az állami építő­iparban dolgoznak. A válla­lat 75 dolgozója vehette át húszéves munkaviszonya után a törzsgárda jelvényt. A Kiváló dolgozó kitüntetést 162 építőmunkás kapott, s ez alkalommal nyújtották át 45 kollektíva vezetőjének a Szocialista brigád cím el­nyerését tanúsító oklevelet. Berta Miklós átvette a se­gédiparban dolgozókat meg­tisztelő Szocialista föüzem címet, míg Juhász Károly hódmezővásárhelyi építésve­zetősége és a szegedi házgyá­rat építő Garai Andor kol­lektívája a Szocialista épí­tésvezetőség címet kapta. A gyűlésen összesen 355 épí­tőipari munkásnak 380 ezer forint jutalmat osztottak ki. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a hatáskörébe tartozó töltéseken 400 kilo­méter hosszan folytatja to­vább az árvédekező munkát. Mindenütt úgy rendezkedtek be, hogy a jelenlegi maximá­lis vízállások fölött is ered­ményesen tudják megerősíte­ni a védvonalakat. Meglehe­tősen sok helyen erősödtek a csurgósok a töltések átázása miatt. Jellemző adat, hogy a 1 védvonalak mentén a Tiszá­val, a Hármas-Körössel és a Marossal párhuzamosan ha­ladó területeken összesen 7 ezer 300 hold van víz alatt. Ez csak a fakadó vizek által elöntött területek mennyisé­ge. A közelmúltban lehullott nagymennyiségű csapadék vi­szont megnövelte a belvizek magasságál Polgár István, az Alsótisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság vezető helyettese tegnap már arról tájékoztatott, hogy terü­letükön a. belviz mintegy 10 ezer holdról már visszaszo­rult, annak eredményekép­pen, hogy éjjel-nappal járnak a szivattyútelepek és más át­emelő helyek nagyteljesítmé­nyű gépei. Az elmúlt 24 órá­ban a védőgátak mentén nem | vált szükségessé rendkívüli ' beavatkozás. A védekezés mindenütt a megfelelő ütem­ben folyik. A csurgó, szivár­i gó helyeken a töltések meny ; tett oldalán kis mélységű ár­kokat húznak, hogy a íöltés­; be szorult, megrekedt vizet elvezessék. Ugyanakkor eze­I ket a kis árkokat megszór-* jók kaviccsal, hogy a kicsur­gassál- egyidőben a mentett I oldalt meg is erősítsék a víz nyomásának megfelelően. Szeged, Csongrád és Szen­tes térségében mintegy 50 va­gon kavicsot használnak fel az úgynevezett vízcsurgatók i kiépítéséhez. Szeged alatt, a Tisza bal partján, valamivel túl a hatházak után, a véd­vonal egy szakaszán már ko­rábban észleltek nagyobb szi­várgást, csurgást. Ez az úgy­nevezett Malina-féle, hullám­tér nélküli terület, amelyet ugyan betonlapokkal boritot­jtak annak idején. A Tisza sodorvonala azonban mínusz vízállásnál ls erősen mossa, vágja is a meder szélét. A je­lenlegi vízállásnál ezen a te­rületen mintegy 300 méter hosszan 20 méter mély a víz. Búvárok megvizsgálták, hogy milyen erős a víz alatt a töl­tésláb, azaz a mederfenék milyen módszerű megerősí­tést kíván. A vizsgálatok alapján úgy döntöttek, hogy ezt a Malina-féle partsza­kaszt mínusz 150 centiméte­res vízállás-szintig megterhe­lik előre elkészített drótfo­natba helyezett kőhengerek­kel. Tegnap már megkezdték e védővonal megerősítését 6000 tonna kő felhasználásá­val. Viszonylag „csendes", szí­vós napok következnek a vé­dekezésben mindenütt. Szol­noknál és Csongrádnál gyen­gén áradó tendenciájú a Ti­sza, Szegednél már alatta va­gyunk az 1932-es maximum­nak. A Hármas-Körösön a szarvasi vízmérce is folyama­tosan apadást jelez, ugyanígy Gyománál is. Apad a Maros Makónál, szemlátomást. A Tiszán a szamosi eredetű ér­hullám szétterülve, lgssan ha­lad lefelé. Az árvízvédekezésben az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatósághoz tartozó védvona­lakon tegnap 14 ezren dol­goztak. A helytállást azonban nappal és éjszaka erősen za­varja a valóságos szúnyogfel­hő, végig a töltések mentén, 400 kilométer hosszan. A hosszan tartó víz, amely kö­rülveszi a védvonalakat, ked­vez most a szúnyogok elsza­porodásának. Szinte kibírha­tatlanná vált ellenük a hada­kozás. Irtásukat tegnap el­rendelte az Egészségügyi Mi­nisztérium. Dr. Vetró János, a szegedi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazga­tója és egy egészségügyi cso­port tegnap motorcsónakon bejárta a területeket. Vizsgá­latuk alapján döntik majd el, hogy milyen szerrel — amely nem árt a növényvilágnak és a halaknak — kezdjék meg ma, vasárnap kora hajnalban a szúnyogok kipusztítását. Több repülőgépet vezényel­nek a szúnyogírtó szer szét­szórására a védvonalak men­tén. Károk, veszteségek, helyreállítás Megkezdték a víz kár* tételeinek és a helyre­állítás költségeinek felmérését Egyetemi intézet épül Biológiai intézetet épít az orvosegyetem a klinika-sor Somogyi Béla utcai végén. A háromemeletesre tervezett, tízmillió forintos beruházást igénylő épület kivitelezését a Délmagyarországi Építő Vál­lalat végzi. Az építkezés egyik érdekessége az lesz, hogy az alapozás újszerű el­járással, a talaj vegyi úton való lazításával és szilárdítá­sával megy végbe, a másik pedig, hogy az épület lépcső­zetes lesz, s így mintegy le­zárja a Dóm körüli épület­komplexumot. Egyelőre az alapozási munkákat végzik. Somogyi Károlyné felvéttle Ez az esztendő jóformán mindeddig a víz jegyében telt el: Szegeden és a megye több helységében január ele­je óta egyfolytában vízvé­delmi készültséget jegyzünk — először a belvíz, most meg az ár miatt. A belvíz elleni védekezés egészen áp­rilis végéig kitartott, a leg­mélyebben fekvő területek — a megye valamennyi vá­rosa és több községe, Szege­den pedig Alsóváros, Szent István tér, Petőfitelep és Új­szeged — több évtizedes gondja az idén sok kárt oko­zott. Ez azonban nincs olyan jelentős, mint a hosszantartó árveszélv költségei és kárai. A területi árvízvédelmi bi­zottság létrehozta a megyei és a szegedi albizottságot a kárfelmérés és a helyreállí­tás megszervezésére. E bi­zottságok elnökeinél — Ko­vács Imre Csongrád megyei és Halász Árpád Szeged vá­rosi tanács vb-elnökhelyet­tesnél érdeklődtünk az ár­vízkárok természetéről, gaz­dasági következményeiről és a helyreállítás várható üte­méről. # Csongrád megyé­ben és Szegeden nem szökött ki a víz a gátak közül, mégis tetemes a pusztítása a faka­dó víznek. Ezek a károk elbírálás­ban részesülnek: árvíz- vagy bel­vízkárok? A két csapás egymás nyo­mában jár, így látszatra ne­héz elkülöníteni. Az azonban lényegében eligazít bennün­ket, hogy a belvíztől rend­szeresen sújtott területek most viszonylag szárazak, a hosszan tartó magas tiszai és marosi - vízállás ellenére. A víz most a töltéslábak kö­zelében, két-három-ötszáz méteres szélességben rongál. Közvetlenül nem a folyóból ered, de a vele való össze­függés kétségbevonhatatlan. A termőföldek egy részén is azért áll víz, mert a levezető csatornákat el kellett zárni, így nem tudott a szokásos módon a folyókba gravitálni; a sok csapadék pedig még inkább felduzzasz+otta. Ezek a körülmények na­gyon gondos elbírálást igé­nyelnek a kárfelmérésről, mert mint ismeretes, más­más módon rendezhető a kétfajta elemi kár. Szegeden arnáylag kevés lakóház pusz­tult el, Csongrád megyében azonban több mint kétezer. # A károk összessé­géről még korai lenne beszélni, természetük azon­ban már kirajzo­lódott. Milyen népgazdasági ága­kat sújtott legjob­ban a nagy víz? A népgazdasági károk a legjelentősebbek. A már te­lepitett mezőgazdasági kul­túrák kipusztulása, a vede­kezés és a veszélyhelyzet miatt elmaradt növényápo­lás érint bennünket leghát­rányosabban. A művelés fontos idejével esett össze a védelem legkritikusabb sza­kasza. Ez szinte pótolhatat­lan. Az iparban kibontako­zott versenymozgalom, a nemzeti jövedelem tervének egyszázalékos túlteljesítése reális lehetőség, és alkalmas a termeléskiesésből eredő hátrányok pótlására, de a mezőgazdaság ilyen lehető­séggel nem rendelkezik. A (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom