Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-20 / 143. szám
Pótolni 9Q0 munkanapot flz autójavítók versenye Molnár Sándor, Bezdán Antal, Kiss Sándor és Molnár Antal gépkocsiszerclök egy Volga típusú autót javítanak A Tisza és a Maros magas vízállása, az árvízveszély elleni védekezés kellemetlenül érintette a Szegedi Autójavító Vállalatot is. Hoszszú ideig száznál is több munkásuk hiányzott, mert a folyók gátjain dolgoztak. Sarnyai Vencel igazgató és munkatársai összegezték a kiesett munkanapokat, pontosan 900-at számláltak ezidáig. Az autójavító munkásai az év elején meghatározták vállalásaikat, s a jubileumi évfordulók, valamint az MSZMP X. kongresszusának liszteletére felajánlották az éves terv 2 százalékos túlteljesítését. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az autójavításban a többlet vállalása mennyire fontos, hiszen a kocsik száma állandóan növekszik, a szervízek száma viszont alig tart lépést a fejlődéssel. A mennyiségi vállalást persze úgy határozták el, hogy közben a minőséggel se legyen majd baj. A szegedi, XI. számú Autójavító Vállalat munkásai megértéssel fogadták a kormány felhívását és csatlakoztak ahhoz a versenyhez, amelynek célja a nemzeti jövedelem túlteljesítése. Mint ahogyan minden vállalat a maga sajátosságainak megfelelően tud valami többletet felmutatni, úgy a szegedi autójavítóknak igen nagy erőfeszítést kell tenniük, hogy az árvízi védekezés miatt elveszett 900 munkanapot pótolják, ök erre tettek felajánlást. Szeretnék, ha az esztendő végére 90 millió forint értékű javítási munkát tudnának elvégezni. Ezért 35 ezer darab gépkocsit kell kijavítaniuk, eleget tesznek speciális feladatuknak is, az országban levő összes GAZ—51 és GAZ—63 típusú tehergépkocsik nagyjavítását elvégzik, ezenfelül 1200 különböző típusú kocsinak és 3000 motornak adnak „új életet". Az autójavító szocialista címért versenyző brigádjai felülvizsgálták vállalásaikat, újabb felajánlásokat tettek. A személykocsikat karbantartó Molnár Sándor kollektívája kifogástalan minőséget ígér, s 2 százalékkal többet teljesít, mint amennyit általában elvárnak tőlük. Segít a könnyűipar Az árvízkárok közvetve vagy közvetlenül érintettek néhány könnyűipari vállalatot is. Több üzem — mint például a nagylaki, az újszegedi kendergyár —, munkásai közül számosan a gátakon teljesítettek szolgálatot, s emiatt csökkent termelésük, a rostkikészítő vállalat nagyhalászi gyárában pedig néhány napig teljesen szünetelt. A Minisztertanács csütörtöki felhívása nyomán a könnyűipari miniszter levélben fordult a vállalatok vezetőihez, dolgozóihoz, s kérte őket, növeljék a munka termelékenységét, a gazdálkodás hatékonyságát, ily módon is járuljanak hozzá az árvíz miatti nemzeti' jövedelemkiesés pótlásához. A miniszter kérte a vállalatok igazgatóit, hogy a párt- és szakszervezeti szervekkel együtt vizsgálják meg fejlesztési alapjaikat és lehetőség szerint ajánlják fel a meglevő vagy az év folyamán keletkező fejlesztési alap mintegy 5 százalékát. A könnyűipari miniszter levelének kézhez vétele után nyomban több vállalat jelezte a minisztériumnak felajánlási készségét. A Férfi fehérnemű-gyár vezetői közölték, hogy 1970-re tervezett nyereségüket 5 százalékkal — 2 millió forinttal — kívánják emelni, az árvíz okozta károk helyreállításához a fejlesztési alap 5 százalékával járulnak hozzá, s ez előreláthatólag 620 ezer forintot jelent majd. Született februárban Egy pártszervezet első hónapjai Született: 1970. február 12én. Neve: a városi tanács kommunális vállalatának pártszervezete. Életcélja: fiatal párttagokat a fiatal pártszervezetbe. Aligha van fiatalabb pártszervezet Szegeden. Még féléves sincsen. Ugyanúgy az első botladozó lépésekkel küszködik, mint a vállalat, amelynek dolgozóit összefogja. S mégis — ahogy Bárdos Miklós igazgató vallja — van már tekintélye ennek a nemrég létrejött pártszervezetnek. — A legőszintébb megKészül az üj öléues teru lakásprogramja Az 1961-ben indult 15 éves lakásépítési terv befejező s egyben legfontosabb ötéves szakasza kezdődik 1971. január 1-én. A 15 évre előirányzott egymillió lakásból 1970 végéig 600 ezer épül fel, s a következő öt évben tető alá hozzák a további 400 ezer lakást. Az építkezések ütemet tehát lényegesen növelni kell ahhoz, hogy évi átlagban az eddigi 60 ezer helyett 80 ezer lakás készüljön el. A tervkészítés egyik vezérelve, hogy a lakások nagyobb része — 60 százaléka — a városokban épüljön fel, s a lakásszempontból különösen elmaradott főváros és több vidéki ipari város helyzetét javítsák. A negyedik ötéves terv időszakában létesülő 400 ezer lakásból Budapesten 85—90 ezer épül, a harmadik ötéves tervidőszak 57 ezer lakásával szemben. Állami és vállalati erőforrásokból 180—190 ezer lakást építenek országosan, ebből 58 ezret a fővárosban. A tervjavaslatok értelmében ielentős mértékben előretör az úi építkezési technológia. a 180—190 ezer állami lakás közül 145—150 ezret előregyártott elemekből, panelekből szerelnek essze. Azokon a helyeken, ahol házgyári elemekből nem lehet, vagy nem volna kifizetődő lakásokat építeni, mint például foghíjak beépítésénél, a francia licenc alapján az úgynevezett alagútzsaluzásos technológia bevezetését tervezik. Az új ötéves tervben épülő lakások átlagos területe a jelenlegi 48 négyzetméterről 53 négyzetméterre nő, nagy többségük kétszobás. 20 százalékuk háromszobás lesz. Viszonylag kevés lesz az egymásfél szobás. Az építés gyorsítására a terv az ipari háttér jelentős erősödésével, az építőipari és az építőanyag-ipar eddiginél lényegesen gyorsabb ütemű fejlesztésével számol. A negyedik ötéves terv lakásépítési programjának előkészítése most már befejezéséhez közeledik. A lakásépítés programját beépítik a negyedik ötéves tervjavaslatba, amely valószínűleg a nyár folyamán a párt Központi Bizottsága, illetve a Kormány. az ősszel pedig a Parlament elé kerül. nyilvánulás csak az örömé lehet: magam se hittem volna, hogy júniusra idáig eljutunk. Már az új vállalat szervezésének kezdetén szükségesnek láttam, hogy bizonyos területeken ott legyenek a párttagok is, hiszen elég sok tapasztalatom van arra, hogy mennyit segíthet egy jó pártszervezet. Felvételkor ilyen szempontból elsősorban a műszakiakat erősítettük meg. — Akkor jó az egyszemélyi vezetés, ha birtokában van a kollektív véleménynek, akár figyelembe veszi, akár felülbírálja. Eldönthettem volna egyedül is, hogy ki legyen például az osztályvezető, de ez hülyeség, mert több ember objektívabb véleményt tud kialakítani. A vállalat szervezetét tapasztalatok hiányában hoztuk létre a múlt ősz végén, és hamarosan kiderült, hogy nem jó. S éppen a több szem többet lát elv alapján tárgyalta ez a fiatal pártszervezet, hogy miként lehetne javítani rajta, kikből lenne jobb vezető. S már most igazolódik, hogy helyes volt személyi kérdésekről is, a vállalat felépítéséről is megkérdezni véleményüket. A vezetők közt tehát ott vannak a párttagok: a kertészet, a műszaki csoport, a műhely, a tervezési csoport vezetője is az. összesen harmincketten vannak: a legtöbben a műszakiak, a legkevesebben a fizikai dolgozók közül. Es ami, sajnos, az ifjú szervezetre jellemző: a húsz és harminc év közöttiek közül mindössze hárman párttagok. A legfiatalabb párttagot Mikus Máriának hívják, egyidős a felszabadulással, és a tanári katedrát hagyta oda, hogy az új vállalat szakmunkásképzésének értője, tanácsadója legyen. S egyben titkára a negyvenöt KISZ-tagnak. — Erezzük mi is a helyzet fonákságát, de egyelőre olyan alapvető nehézségek vannak: hogy nincs ennek a szintén most alakult KISZszervezetnek még ajánlási joga sem. Pedig már van elég kiöregedett KISZ-esünk, aki szeretne jelentkezni a pártba. Három is akad. De mert a munkatársaik is újak, nem akadhat személyes ajánlójuk sem. A pártépítésről így sem mondunk le: hét tagunkat találtuk érdemesnek arra, hogy ebben az évben a pártoktatásban vegyen részt, magasabb politikai képzést kapjon, s ezáltal is közelebb kerüljön a felvételhez. Palotás József akkoriban lett párttag, amikor Marika született. 1948 óta vezetőségi tag volt a legutóbbi időkig, most pártbizalmi. A kertészetben dolgozik, ahol hat párttag van, s ahol, vallomása szerint, ez a kis közösség jól összefogja a főbbiket. — Virágok között dolgozom huszonhat éve, sok szépet látok, de a legszebb meglepetés most ért itt, ebben a fiatal pártszervezetben. Az volt a legszebb, amikor a felszabadulási ünnepségen bennünket, régi párttagokat köszöntöttek. Nem szégyenlem, a könynyekig meghatódtam, mert azokban az ünnepi billanatokban vált tisztává előttem, hogy mennyire megbecsülnek bennünket azért, amit mindennap erőnkhöz mérten teszünk. A legnehezebbről a titkár beszélt. Sándor Mátyás, számviteli csoportvezető, aki a téglaipari vállalat három alapszervből álló pártszervezetét vezette öt éven át. Van tehát gyakorlata. — Sokfelől jött össze a mi tagságunk. Ezért nehéz a dolgunk, ezért botladozunk mi még. Rövid idő alatt kellett belőlük egységes alapszervezetet kovácsolni, olyat, amely aktívan részt vesz a párt- és gazdasági vezetés elképzeléseinek kidolgozásában és megvalósításában. Bizonyos szempontból szerencsések voltunk azzal, hogy a júbileumi évben az ünnepségeken megismerték az emberek egymást, s hogy idén bizony nem lehetett lustálkodnia senkinek sem. Néhány hónapos pártszervezete van a kommunális vállalatnak. De tetteiben nagykorú. A munka teszi azzá. V. M. Ki politizáljon ? A legutóbbi országos választások idején egy nem is „istenhátamögötti" faluban jelölőgyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint elkezdődött. bár az asszony, akit tanácstagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsálottuk. de nem szólhattunk bele a helybéliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak ... Egy javakorabéli férfi kért szót. Illedelmesen bemondta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, és felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el, mert éppen a fejés ideje van. Köszöni a megtisztelő gondolatot, de nem fogadja el a jelöltséget, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar kerekedik a felszólalás nyomában. Nem így történt. Mindössze egy bátortalan kérdés hangzott el: miért nem az asszony mondja el. hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte meg: nem ér rá. fejnie kell. majd amolyan rábeszélő hangsúllyal még hizzátette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, más jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után. nem hivatalosan, még hosszan beszélgettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk politikán ? A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanuló módjára magyarázta, hogy a politika, a társadalmi osztályoknak érdekeik érvényesítésére kifejtett tevékenysége, a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért folytatott harc eszköze. A boltosra többen gyanakodva néztek. A többek számára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagv mert fölmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűntek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi formáinak. feladatainak meghatározása. Aztán valaki a régi mondást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrogták, pedig jól jött ez a megjegyzés. Vele vitatkozva közeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor visszakanyarodtunk az asszonyok dolgára, lelohadt a vitatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a néhány asszony, aki vette magának a bátorságot, hogy ott maradjon, illedelmesen hallgatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán el jutottunk nem volt több annál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszólni. Hány és hány ilyen eset. így záródó eszmecsere magyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké mindössze 1 százalékkal növekedett?! S mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a tanácstagok 18,2 százaléka, az országgyűlési képviselőknek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki politizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fizetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányban ma több az általános és középiskolai végzettségű nő. mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több mint fele lánv. Az egyetemeken ma tizenhárom-tizennégyszer annyi nő tanul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti konferenciákon ez az arány még magasabb. Mi hát a magyarázata annak, hogy a nők a politikában még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag közömbösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt politikájának népszerúsitéseben. az időszerű feladatok megvalósításában. Aktívan támogatják a béke- és a szolidaritási mozgalom politikai akcióit szervezik az erkölcsi és anyagi támogatást. Politikai, kulturális, egészségügyi felvilágosító munkát, pedagógiai és egyéb ismeretterjesztést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmozgalom munkájában. Ötvenezren működtek a nőtanácsokban! A szakszervezetek aktivistáinak 41,9 százaléka. a népfrontbizottsági tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásukban tehát nincs hiány. Sőt. a jelek szerint a politikai „aprómunkához" — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkcióihoz azonban már nehezen érnek el. Az igazi ok tehát nem a rátermettség, iskolázottság, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februári ülésén, előadói beszédében Fullai Árpád is rámutatott: a múlt ideológiájának maradványai, valamint a nők hivatásának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, különleges makacssággal tartják magukat; hatásuk még napjainkban is érezhető. A februári ülésen a Központi Bizottság számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint — ha nem is gyorsan — változtatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásában. A népfront választott testületei, az országosaktól a helyiekig, méltó komolysággal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnék azok végrehajtására. Ezt igazolja az a nagy érdeklődés és figyelem, amely a népfront nőbizottságainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsítja a nőbizottságok programjának kialakítása: szinte mindegyikben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szerepének növelése, az ennek érdekében alkalmazható gyakorlati módszerek kidolgozása. J övőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen. hogy a korábbiaknál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kérdésre: ki politizáljon? S ez is egyik jelentős eredménye lesz annak a párthatározatnak. amelv a gazdasági és szociális kérdések mellett, a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyelmet. JUHASZ RÓBERT SZOMBAT, 1970. JÜNIUS 20. DELMAGYARORSZÁG 3