Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

Pótolni 9Q0 munkanapot flz autójavítók versenye Molnár Sándor, Bezdán Antal, Kiss Sándor és Molnár Antal gépkocsiszerclök egy Volga típusú autót javítanak A Tisza és a Maros magas vízállása, az árvízveszély el­leni védekezés kellemetle­nül érintette a Szegedi Au­tójavító Vállalatot is. Hosz­szú ideig száznál is több munkásuk hiányzott, mert a folyók gátjain dolgoztak. Sarnyai Vencel igazgató és munkatársai összegezték a kiesett munkanapokat, pon­tosan 900-at számláltak ez­idáig. Az autójavító munkásai az év elején meghatározták vál­lalásaikat, s a jubileumi év­fordulók, valamint az MSZMP X. kongresszusának liszteletére felajánlották az éves terv 2 százalékos túltel­jesítését. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az autójaví­tásban a többlet vállalása mennyire fontos, hiszen a kocsik száma állandóan nö­vekszik, a szervízek száma viszont alig tart lépést a fej­lődéssel. A mennyiségi vál­lalást persze úgy határozták el, hogy közben a minőség­gel se legyen majd baj. A szegedi, XI. számú Au­tójavító Vállalat munkásai megértéssel fogadták a kor­mány felhívását és csatlakoz­tak ahhoz a versenyhez, amelynek célja a nemzeti jö­vedelem túlteljesítése. Mint ahogyan minden vállalat a maga sajátosságainak meg­felelően tud valami többle­tet felmutatni, úgy a szegedi autójavítóknak igen nagy erőfeszítést kell tenniük, hogy az árvízi védekezés miatt elveszett 900 munka­napot pótolják, ök erre tet­tek felajánlást. Szeretnék, ha az esztendő végére 90 millió forint értékű javítási mun­kát tudnának elvégezni. Ezért 35 ezer darab gépko­csit kell kijavítaniuk, eleget tesznek speciális feladatuk­nak is, az országban levő összes GAZ—51 és GAZ—63 típusú tehergépkocsik nagy­javítását elvégzik, ezenfelül 1200 különböző típusú kocsi­nak és 3000 motornak adnak „új életet". Az autójavító szocialista címért versenyző brigádjai felülvizsgálták vállalásaikat, újabb felajánlásokat tettek. A személykocsikat karban­tartó Molnár Sándor kollek­tívája kifogástalan minősé­get ígér, s 2 százalékkal töb­bet teljesít, mint amennyit általában elvárnak tőlük. Segít a könnyűipar Az árvízkárok közvetve vagy közvetlenül érintettek néhány könnyűipari válla­latot is. Több üzem — mint például a nagylaki, az új­szegedi kendergyár —, mun­kásai közül számosan a gá­takon teljesítettek szolgála­tot, s emiatt csökkent ter­melésük, a rostkikészítő vál­lalat nagyhalászi gyárában pedig néhány napig teljesen szünetelt. A Minisztertanács csütör­töki felhívása nyomán a könnyűipari miniszter levél­ben fordult a vállalatok ve­zetőihez, dolgozóihoz, s kér­te őket, növeljék a munka termelékenységét, a gazdál­kodás hatékonyságát, ily módon is járuljanak hozzá az árvíz miatti nemzeti' jö­vedelemkiesés pótlásához. A miniszter kérte a vál­lalatok igazgatóit, hogy a párt- és szakszervezeti szer­vekkel együtt vizsgálják meg fejlesztési alapjaikat és le­hetőség szerint ajánlják fel a meglevő vagy az év fo­lyamán keletkező fejleszté­si alap mintegy 5 százalé­kát. A könnyűipari miniszter levelének kézhez vétele után nyomban több vállalat je­lezte a minisztériumnak felajánlási készségét. A Fér­fi fehérnemű-gyár vezetői kö­zölték, hogy 1970-re terve­zett nyereségüket 5 százalék­kal — 2 millió forinttal — kívánják emelni, az árvíz okozta károk helyreállításá­hoz a fejlesztési alap 5 szá­zalékával járulnak hozzá, s ez előreláthatólag 620 ezer forintot jelent majd. Született februárban Egy pártszervezet első hónapjai Született: 1970. február 12­én. Neve: a városi tanács kommunális vállalatának pártszervezete. Életcélja: fiatal párttago­kat a fiatal pártszervezet­be. Aligha van fiatalabb párt­szervezet Szegeden. Még féléves sincsen. Ugyanúgy az első botladozó lépésekkel küszködik, mint a vállalat, amelynek dolgozóit összefog­ja. S mégis — ahogy Bár­dos Miklós igazgató vallja — van már tekintélye en­nek a nemrég létrejött párt­szervezetnek. — A legőszintébb meg­Készül az üj öléues teru lakásprogramja Az 1961-ben indult 15 éves lakásépítési terv befejező s egyben legfontosabb ötéves szakasza kezdődik 1971. ja­nuár 1-én. A 15 évre elő­irányzott egymillió lakásból 1970 végéig 600 ezer épül fel, s a következő öt évben tető alá hozzák a további 400 ezer lakást. Az építkezések üte­met tehát lényegesen növel­ni kell ahhoz, hogy évi át­lagban az eddigi 60 ezer he­lyett 80 ezer lakás készüljön el. A tervkészítés egyik ve­zérelve, hogy a lakások na­gyobb része — 60 százaléka — a városokban épüljön fel, s a lakásszempontból külö­nösen elmaradott főváros és több vidéki ipari város hely­zetét javítsák. A negyedik ötéves terv időszakában lé­tesülő 400 ezer lakásból Bu­dapesten 85—90 ezer épül, a harmadik ötéves tervidőszak 57 ezer lakásával szemben. Állami és vállalati erőforrá­sokból 180—190 ezer lakást építenek országosan, ebből 58 ezret a fővárosban. A tervjavaslatok értelmé­ben ielentős mértékben elő­retör az úi építkezési techno­lógia. a 180—190 ezer állami lakás közül 145—150 ezret előregyártott elemekből, pa­nelekből szerelnek essze. Azokon a helyeken, ahol ház­gyári elemekből nem lehet, vagy nem volna kifizetődő lakásokat építeni, mint pél­dául foghíjak beépítésénél, a francia licenc alapján az úgynevezett alagútzsaluzásos technológia bevezetését ter­vezik. Az új ötéves tervben épü­lő lakások átlagos területe a jelenlegi 48 négyzetméterről 53 négyzetméterre nő, nagy többségük kétszobás. 20 szá­zalékuk háromszobás lesz. Viszonylag kevés lesz az egy­másfél szobás. Az építés gyorsítására a terv az ipari háttér jelentős erősödésével, az építőipari és az építőanyag-ipar eddiginél lényegesen gyorsabb ütemű fejlesztésével számol. A negyedik ötéves terv la­kásépítési programjának elő­készítése most már befejezé­séhez közeledik. A lakásépí­tés programját beépítik a ne­gyedik ötéves tervjavaslatba, amely valószínűleg a nyár folyamán a párt Központi Bizottsága, illetve a Kor­mány. az ősszel pedig a Par­lament elé kerül. nyilvánulás csak az örömé lehet: magam se hittem vol­na, hogy júniusra idáig el­jutunk. Már az új válla­lat szervezésének kezdetén szükségesnek láttam, hogy bizonyos területeken ott le­gyenek a párttagok is, hi­szen elég sok tapasztalatom van arra, hogy mennyit se­gíthet egy jó pártszervezet. Felvételkor ilyen szempont­ból elsősorban a műszakia­kat erősítettük meg. — Akkor jó az egyszemé­lyi vezetés, ha birtokában van a kollektív vélemény­nek, akár figyelembe veszi, akár felülbírálja. Eldönthet­tem volna egyedül is, hogy ki legyen például az osz­tályvezető, de ez hülyeség, mert több ember objektívabb véleményt tud kialakítani. A vállalat szervezetét ta­pasztalatok hiányában hoz­tuk létre a múlt ősz végén, és hamarosan kiderült, hogy nem jó. S éppen a több szem többet lát elv alapján tár­gyalta ez a fiatal pártszer­vezet, hogy miként lehetne javítani rajta, kikből lenne jobb vezető. S már most iga­zolódik, hogy helyes volt személyi kérdésekről is, a vállalat felépítéséről is megkérdezni véleményüket. A vezetők közt tehát ott vannak a párttagok: a ker­tészet, a műszaki csoport, a műhely, a tervezési csoport vezetője is az. összesen har­mincketten vannak: a leg­többen a műszakiak, a leg­kevesebben a fizikai dolgo­zók közül. Es ami, sajnos, az ifjú szervezetre jellem­ző: a húsz és harminc év közöttiek közül mindössze hárman párttagok. A leg­fiatalabb párttagot Mikus Máriának hívják, egyidős a felszabadulással, és a tanári katedrát hagyta oda, hogy az új vállalat szakmunkás­képzésének értője, tanács­adója legyen. S egyben tit­kára a negyvenöt KISZ-tag­nak. — Erezzük mi is a hely­zet fonákságát, de egyelőre olyan alapvető nehézségek vannak: hogy nincs ennek a szintén most alakult KISZ­szervezetnek még ajánlási joga sem. Pedig már van elég kiöregedett KISZ-esünk, aki szeretne jelentkezni a pártba. Három is akad. De mert a munkatársaik is újak, nem akadhat szemé­lyes ajánlójuk sem. A párt­építésről így sem mondunk le: hét tagunkat találtuk ér­demesnek arra, hogy ebben az évben a pártoktatásban vegyen részt, magasabb po­litikai képzést kapjon, s ez­által is közelebb kerüljön a felvételhez. Palotás József akkoriban lett párttag, amikor Mari­ka született. 1948 óta veze­tőségi tag volt a legutóbbi időkig, most pártbizalmi. A kertészetben dolgozik, ahol hat párttag van, s ahol, val­lomása szerint, ez a kis kö­zösség jól összefogja a főb­biket. — Virágok között dolgo­zom huszonhat éve, sok szé­pet látok, de a legszebb meglepetés most ért itt, eb­ben a fiatal pártszervezet­ben. Az volt a legszebb, amikor a felszabadulási ün­nepségen bennünket, régi párttagokat köszöntöttek. Nem szégyenlem, a köny­nyekig meghatódtam, mert azokban az ünnepi billana­tokban vált tisztává előt­tem, hogy mennyire megbe­csülnek bennünket azért, amit mindennap erőnkhöz mérten teszünk. A legnehezebbről a titkár beszélt. Sándor Mátyás, számviteli csoportvezető, aki a téglaipari vállalat három alapszervből álló pártszer­vezetét vezette öt éven át. Van tehát gyakorlata. — Sokfelől jött össze a mi tagságunk. Ezért nehéz a dolgunk, ezért botladozunk mi még. Rövid idő alatt kellett belőlük egységes alapszervezetet kovácsolni, olyat, amely aktívan részt vesz a párt- és gazdasági vezetés elképzeléseinek ki­dolgozásában és megvalósí­tásában. Bizonyos szempont­ból szerencsések voltunk az­zal, hogy a júbileumi év­ben az ünnepségeken megis­merték az emberek egymást, s hogy idén bizony nem le­hetett lustálkodnia senki­nek sem. Néhány hónapos pártszer­vezete van a kommunális vállalatnak. De tetteiben nagykorú. A munka teszi azzá. V. M. Ki politizáljon ? A legutóbbi országos választások idején egy nem is „istenhátamögötti" faluban jelölőgyűlésre jöttünk össze. A gyűlés annak rendje és módja szerint el­kezdődött. bár az asszony, akit tanácstagnak kívántak ajánlani, nem érkezett meg. Furcsálottuk. de nem szól­hattunk bele a helybéliek dolgába. Aztán, amikor ideje volt, elhangzott az ajánlás: rendes, dolgos, okos asszony, mindenki ismeri, nagyon jó lesz tanácstagnak, szóljanak hozzá az elvtársak ... Egy javakorabéli férfi kért szót. Illedelmesen be­mondta a nevét, közölte, hogy a szóban forgó asszony férje, és felesége helyett beszél. Az asszony nem jöhetett el, mert éppen a fejés ideje van. Köszöni a megtisztelő gondolatot, de nem fogadja el a jelöltséget, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni. Azt hittük, hogy vihar kerekedik a felszólalás nyo­mában. Nem így történt. Mindössze egy bátortalan kér­dés hangzott el: miért nem az asszony mondja el. hogy nem vállalja a jelöltséget? A férj higgadtan ismételte meg: nem ér rá. fejnie kell. majd amolyan rábeszélő hangsúllyal még hizzátette: egyébként sem nők dolga a politika. És nem lett vihar, más jelöltek, ugyancsak alkalmas embert, de férfit. A gyűlés után. nem hivatalosan, még hosszan beszél­gettünk. A téma kézenfekvő volt: ki politizáljon? Valaki visszakérdezett: tisztázzuk előbb, hogy mit értünk poli­tikán ? A több szemináriumot végzett boltvezető jó tanu­ló módjára magyarázta, hogy a politika, a társadalmi osz­tályoknak érdekeik érvényesítésére kifejtett tevékeny­sége, a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért foly­tatott harc eszköze. A boltosra többen gyanakodva néztek. A többek szá­mára érthetetlenül hangzott mondatok miatt, vagv mert fölmerült lelki szemük előtt a gyakran gyanúsan táncoló mérleg nyelve? — nem lehetett tudni. A tanító szavai már érthetőbbnek tűntek: a politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi for­máinak. feladatainak meghatározása. Aztán valaki a régi mondást is elsütötte: a politika úri huncutság. Ezt lehurrogták, pedig jól jött ez a meg­jegyzés. Vele vitatkozva közeledtek az igazsághoz. Előbb csak tagadva: ma már nem igaz. Ma már se nem úri, se nem huncutság. De ennél tovább akkor nem jutottunk. Amikor vissza­kanyarodtunk az asszonyok dolgára, lelohadt a vitatkozó kedv. Talán azért, mert a férfiak képviselték a túlnyomó többséget, s a néhány asszony, aki vette magának a bá­torságot, hogy ott maradjon, illedelmesen hallgatott. A kompromisszum, ameddig az eset kapcsán el jutottunk nem volt több annál, hogy az ilyesmi a család belügye, nem lehet beleszólni. Hány és hány ilyen eset. így záródó eszmecsere magyarázza azt a tényt, hogy a női tanácstagok száma tíz év alatt csak 6 százalékkal, a női képviselőké mindössze 1 százalékkal növekedett?! S mennyi erőfeszítés kellett ahhoz, hogy a tanácstagok 18,2 százaléka, az országgyű­lési képviselőknek pedig 19,4 százaléka nő legyen! Ki po­litizáljon? Azt mondták abban a faluban: aki maga is dolgozik. A nődolgozók száma 1,9 millió. A bérből és fi­zetésből élők 40 százaléka nő. Százalékarányban ma több az általános és középiskolai végzettségű nő. mint férfi. A gimnáziumokban a tanulók több mint fele lánv. Az egyetemeken ma tizenhárom-tizennégyszer annyi nő ta­nul, mint a felszabadulás előtt. A pártoktatásban tanulók 27,8 százaléka nő, az elméleti konferenciákon ez az arány még magasabb. Mi hát a magyarázata annak, hogy a nők a politikában még ma is a perifériára szorulnak? Politikailag közöm­bösek lennének? Ilyenek is akadnak köztük, de nem ez a jellemző rájuk általában. Sok ezer nő vállal szerepet a párt politikájának népszerúsitéseben. az időszerű felada­tok megvalósításában. Aktívan támogatják a béke- és a szolidaritási mozgalom politikai akcióit szervezik az er­kölcsi és anyagi támogatást. Politikai, kulturális, egész­ségügyi felvilágosító munkát, pedagógiai és egyéb ismeret­terjesztést végeznek. Részt vesznek a nemzetközi nőmoz­galom munkájában. Ötvenezren működtek a nőtanácsok­ban! A szakszervezetek aktivistáinak 41,9 százaléka. a népfrontbizottsági tagok 23 százaléka nő. Az aktivitásuk­ban tehát nincs hiány. Sőt. a jelek szerint a politikai „ap­rómunkához" — akárcsak a házi munkához — mindenki elismeri a jogukat. A vezető pozíciókhoz, a közélet vezető funkcióihoz azonban már nehezen érnek el. Az igazi ok tehát nem a rátermettség, iskolázottság, vagy az aktivitás hiánya. Sokkal inkább az, amire a párt Központi Bizottságának februári ülésén, előadói beszé­dében Fullai Árpád is rámutatott: a múlt ideológiájának maradványai, valamint a nők hivatásának torz felfogása, amit nemzedékek — férfiak és nők egyaránt — adnak át egymásnak, különleges makacssággal tartják magukat; hatásuk még napjainkban is érezhető. A februári ülésen a Központi Bizottság számos olyan határozatot hozott, amely minden valószínűség szerint — ha nem is gyorsan — változtatni fog ezen a helyzeten. Egyebek között a Hazafias Népfront feladatává tette, hogy a lakóterületen nagyobb részt vállaljon a nők társadalmi és politikai gondjainak megoldásában. A népfront választott testületei, az országosaktól a helyiekig, méltó komolysággal fogadták a határozatot, s illő felelősséggel készülnék azok végrehajtására. Ezt iga­zolja az a nagy érdeklődés és figyelem, amely a nép­front nőbizottságainak megalakulását kíséri. Ezt tanúsít­ja a nőbizottságok programjának kialakítása: szinte mindegyikben központi helyet foglal el a nők politikai, közéleti szerepének növelése, az ennek érdekében alkal­mazható gyakorlati módszerek kidolgozása. J övőre újra esedékesek az országos választások. Ha a maradi nézetek elsöprésére még nem is lehet számítani, arra azonban már igen. hogy a korábbi­aknál sokkal többen válaszolnak majd helyesen a kér­désre: ki politizáljon? S ez is egyik jelentős eredménye lesz annak a párt­határozatnak. amelv a gazdasági és szociális kérdések mellett, a nők politikai helyzetére és szerepére is felhívta a figyelmet. JUHASZ RÓBERT SZOMBAT, 1970. JÜNIUS 20. DELMAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom